Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Finn nyelv. A finn szavak kiejtéséről nagyon röviden Suomalaisten sanojen ääntämisestä hyvin lyhyesti

A FINN KIEJTÉSRŐL DIÓHÉJBAN

Tanuljunk nyelveket! A kevés nyelvtudás is használható.

A finn köznyelvi kiejtés tiszta, nagyrészt betű szerinti ejtés. Magyaroknak könnyű megtanulni a finn kiejtést – akár könyvből is el lehet kezdeni. Csak néhány betű, hang igényel figyelmet.

Manapság sokan nyilatkoznak a finnugor (uráli) nyelvrokonságról így vagy úgy. Hogyan lehet hozzászólni a nyelvrokonság kérdéshez, hogyha nem tájékozódnak, nyelveket nem tanulnak (se finnt, se észtet, se törököt stb.), s a finnugor (uráli) nyelvészet eredményeivel pedig nem foglalkoznak megfelelő alapossággal?

Finnül tanulni öröm, szinte érezzük az ugyancsak toldalékoló rokon nyelv lüktetését. A szavak főhangsúlya a magyarral megegyezően az első szótagra esik.Kedvcsinálónak álljon itt egy rokonszavakból összeállított mondat:

Kalat uiskelevat veden alla. (kȧlȧt uiszkëlëvȧt vëdën ȧllȧ) – Halak úszkálnak a víz alatt.

A szűken vett finn ábécé a következő:

a, d, e, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, r, s, t, u, v, y, ä, ö

a = palóc a, nem ajakkerekítéses, ,,nemzetközi” a, egypontos ȧ-val jelöljük ; kala (kȧlȧ) – hal

d = nincs gond, magyar d; kadun (kȧdun) – utcát, utcának a

e = zárt ë-nek kell ejtenünk, ahogy a magyarban az „embër, ëgy, mëntëk (ti) ” stb. szavakban; ajakréssel, elöl képzett, középső nyelvállású hang ; menen (mënën) – megyek; veri (vëri) – vér

g = csak idegen eredetű szavakban fordul elő; az ng betűkapcsolat olyan n-szerűen ejtjük, mint kongat szóban a g előtti hangot; kiejtési jele: η; kengän (këηηän) –  cipőt

h = nincs gond, a magyar h; hiiri (híri) – egér; mehiläinen (mëhileinën) – méh (rovar); Häkkinen (hekkinën) – híres finn autóversenyző

i = nincs gond, magyar ipikajuna (pikȧjunȧ) – gyorsvonat

j = nincs gond, magyar j; jo – már

k = nincs gond, magyar k; kello (këllo) – óra, csengő

l = nincs gond, magyar l; elän (ëlen) – élek

m = nincs gond, magyar m; minä (mine) – én

n = nincs gond, magyar n; nenä (nëne) – orr

o = kissé nyíltabb, mint a magyar o; on (on) – van

p = nincs gond, magyar p; pelo (pëlo) – félelem

r = nincs gond, magyar r; rikas (rikȧsz) – gazdag

s = a magyar s és sz közötti hang, selypítve ejtett magyar s; isä (isze) – apa (ős)

t = nincs gond magyar t; katu (kȧtu) – utca

u = nincs gond, magyar u; sumu (szumu) – köd

v = nincs gond, magyar v; valo (vȧlo) – fény

y = a magyar ü-nek felel meg; sydän (szüden) – szív

ä = az általános magyar e-nek felel meg, alsó nyelvállású e, a magyarban: fej, lep stb.; käsi (keszi) – kéz; neljä (nëlje) – négy; Räikkönen (rejkkönën) – híres finn autóversenyző

ö = nincs gond, a magyar ö; öljy (öljü) – olaj

A hosszú magánhangzókat a betűk kettőzése jelöli. A rövid magánhangzók hosszú párjai.
aa = kb. á, de inkább hosszú ȧ, hosszú palóc a; maa (má) – föld, ország
ee = kb. é, de inkább hosszú zárt ë; käteen (kb. ketén) – kézbe
ii = í; hiiri (híri) – egér
oo = kb. ó; valoon (vȧlón) – fénybe
uu = ú; suu (szú) – száj; uusi (úszi) – új
yy = ű; pyy (pű) – fajd
ää = hosszú e, azaz ē; ääni (ēni) – hang; pää (pē) – fej
öö = kb. ő, de nem annyira ajakkerekítéses, mint a magyar; Töölö (kb. tőlö) – Helsinki városrésze

A hosszú mássalhangzókat mindig nagyon hosszan kell ejtenünk. Példák: kirkko (kb. kirkko) – templom; kädessä (kb. kedëssze) – kézben

A finnben gyakoriak a kettős magánhangzók. Az egy szótaggá egyesült kettős magánhangzókban az első tagon van a hangsúly (egy kicsit hosszabb). Csak első szótagban fordulnak elő: uo, yö, ie; au, ou, eu, iu; äy, öy.
Példák:
touko (kb. tóuko) – tavaszi munka; (kb. űö) – éj; Suomi (kb. szúomi) – Finnország
Az
ai, ei, oi, ui, yi, äi, öi kettőhangzók bármelyik szótagban jelentkezhetnek, s majdnem j-sen ejtjük őket: ȧj, ëj, oj, uj, üj, ej, öj.
Példák:
kainalo (kȧjnȧlo) – hónalj; poika (pojkȧ) – fiú

A véghehezet, a gégezár, a „néma k” tulajdonképpen a szóvégi magánhangzó hirtelen abbahagyása (mintha k-t akarnánk ejteni). Írásban nem jelölik, szokásos jele: ‘. A felszólító mód végén, (egyes szám 2. személyben), a főnévi igenevek végén, néhány más toldalék végén, s egyes e végű szavak végén fordul elő.
Például:
mene! (mënë’) – menj! Ha utána mondunk másik szót is, kettőzve ejtjük a kezdő mássalhangzóját. Példa: mene jo! (mënëjjo) – menj már!

A b, c (sz vagy k), f, q (k), š (s), x (ksz), z, ž (zs), å (o vagy ó) betűk idegen szavak, nevek írásakor fordulnak elő, kiejtésük nem okozhat gondot.

M. A.

A finnül tanulók könnyen hozzájuthatnak a különféle kiadványokhoz, ezért csak néhányat említünk:

Papp István: Finn nyelvkönyv. Tanfolyamok és magántanulók számára. Harmadik kiadás. Tankönyvkiadó, 1967. (Összesen hét kiadás.) Hagyományos nyelvleckékkel: olvasmányok, szavak, nyelvtani rész. Szóbeli és írásbeli gyakorlatok.

Csepregi Márta: A finn mint rokonnyelv. Kézirat. Tankönyvkiadó, 1986. (8., változatlan utánnyomás: 2005.)

Outi Karanko-Keresztes László-Irmeli Kniivilä: Finn nyelvkönyv kezdőknek és középhaladóknak. Tankönyvkiadó, 1985. (Második kiadás: 1996.) Leckénként olvasmányok, beszélgetések, nyelvtan, gyakorlatok.

Finn nyelv és kultúra magyar szakosoknak. Bölcsész Konzorcium, 2006. Szerkesztő: Révay Valéria. Nyelvtan: Bogár Edit. Olvasmány: Anja Haaparanta. Gyakorlatok: Novotny Júlia. Országismeret: Bogár Edit, Anja Haaparanta, Novotny Júlia, Révay Valéria. Szakmai lektor: Csepregi Márta. Nyelvi lektor: Anja Haaparanta.

Varga P. Ildikó-M. Bodrogi Enikő: Finn nyelvkönyv kezdőknek. II., javított kiadás. Ábel Kiadó, Kolozsvár, 2010. Fiatalos, korszerű tankönyv.

Márk Tamás: Finn társalgási zsebkönyv. Tankönyvkiadó, 1977. (További kiadások.) Nagyon hasznos segédeszköz a tanulásban.

A különféle finn- és magyarszótárakat beszerezhetjük a Papp István, Nyirkos István és Jakab László által szerkesztett kötetek közül.

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Finn nyelv. A finn szavak kiejtéséről nagyon röviden Suomalaisten sanojen ääntämisestä hyvin lyhyesti

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)