Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Török nyelv. A török szavak kiejtéséről nagyon röviden

A TÖRÖK KIEJTÉSRŐL DIÓHÉJBAN

Tanuljunk nyelveket! A kevés nyelvtudás is használható.

A hagyományos magyar–török kapcsolatok, a szívélyes törökországi fogadtatás és nem utolsósorban nemzeti történelmünk ó- és újabb török szálai (avar, onogur, kazár, türk, besenyő, kun stb.) arra indítanak bennünket, hogy a török nyelvet, legalábbis a nyelvészet eredményeit megismerjük valamennyire. A többi törökségi nyelv kutatása és a művelődési-társadalmi kapcsolatok is fontosak, gondoljunk például (ábécérendben) az azerbajdzsánra, a baskírra, a csuvasra, a gagauzra, a kazahra (kazakra), a tatárra (volgai).

A toldalékoló (ragasztó) török nyelv kiejtése nekünk, magyaroknak könnyű. Tulajdonképpen csak a pont nélküli ı és a pontos i különbségét kell begyakorolnunk, a többi gyerekjáték. A hangsúly általában a szó végére esik.

A török ábécé:

a, b, c, ç, d, e, f, g, ğ, h, i, ı, j, k, l, m, n, o, ö, p, r, s, ş, t, u, ü, v, y, z

a = palóc a, nem ajakkerekítéses, ,,nemzetközi” a, egypontos ȧ-val jelöljük; adam (ȧdȧm) – férfi, ember; akşam (ȧksȧm) – este; kadın (kȧdın) – nő

b = nincs gond, a magyar b; bay (bȧj) – úr; bir (bir) – egy; büyük (büjük) – nagy

c = a magyar dzs-nek felel meg; cep (dzsep) – zseb; çocuk (csodzsuk) – gyermek; Macar (madzsar) – magyar

ç = a magyar cs-nek felel meg; güç (gücs) – erő Çek (csek) – cseh; çizme (csizme) – csizma

d = nincs gond, a magyar d; demir (demir) – vas; dört (dört) – négy

e = a török helyesírás nem jelöli külön a nyílt e-t és a zárt ë-t, mindkettő előfordul; beş (bes) – öt; erkek (erkek) – férfi; Erdel (erdel) – Erdély

f = nincs gond, a magyar f; fakir (fȧkir) – szegény; efendim! (efendim) – uram!

g = nincs gond, a magyar g; gidiyor (gidijor) – megy; güle güle (gülegüle) – minden jót, viszontlátásra

ğ = mély hangrendű szavakban nem ejtjük, megnyújtja az előző magánhangzót; dağ (dá) – hegy; oğlan (ólȧn) – fiú; soğan (szóȧn) – hagyma; magas hangrendű szavakban magyar j; değer (dejer) – érdemes Ğ

h = nincs gond, a magyar h; merhaba! (merhȧbȧ) üdvözletem!; hanim! (hȧnım) asszony, kisasszony (névvel megszólításban)

ı = a „pont nélküli i” ü-szerű hang, mélyen képzett, mint az orosz jerü vagy a román â vagy î; kız (kız) – lány; altı (ȧltı) – hat; sıfır (szıfır) – nulla

i = nincs gond, a „pontos i” megegyezik a magyarral; iki (iki) – kettő; iz (iz) – nyom (főnév); insan (inszȧn) – ember; İstanbul (isztȧnbul) – Isztambul (régiesen: Sztambul)

j = a magyar zs-nek felel meg, idegen szavakban fordul elő; jandarma (zsȧndȧrmȧ) – csendőr; jöle (zsöle) – kocsonya

k = nincs gond, a magyar k; çok (csok) – sok; dokuz (dokuz) – kilenc

l = nincs gond; el (el) – kéz; lütfen (lütfen) – kérem

m = nincs gond, a magyar m; kim? (kim) – ki?; tamam (tȧmȧm) – rendben

n = nincs gond; bin (bin) – ezer; kan (kȧn) – vér; on (on) – tíz

o = nincs gond; orman (ormȧn) – erdőség; yok (jok) – nincs

ö = nincs gond, a magyar ö; öğretmen (öjretmen) – tanár;

p = nincs gond; pazar (pȧzȧr) – vásár, vasárnap

r = nincs gond, a magyar r; rica (ridzsȧ) – kérés; ruh (ruh) – lélek; onlar (onlȧr) – ők

s = a magyar sz-nek felel meg; sekiz (szekiz) – nyolc; son (szon) – vég

ş = a magyar s-nek felel meg; baş (bȧs) – fej; iş (is) – üzlet (munka); Şiî (sií) – siíta

t = nincs gond, a magyar t; tavuk (tȧvuk) – tyúk; tez (tez) – gyors, gyorsan

u = nincs gond, a magyar u; uzun (uzun) – nagy; burun (burun) – orr

ü = nincs gond, a magyar ü; müdür (müdür) – igazgató; sözlük (szözlük) – szótár; üç (ücs) – három

v = nincs gond, a magyar v; av (ȧv) – vadászat; ev (ev) – ház

y = a magyar j-nek felel meg; yedi (jedi) – hét; yer (jer) – hely; yüz (jüz) – száz

z = nincs gond, a magyar z; kuzu (kuzu) – bárány; üzüm (üzüm) – szőlő

Három betűn olykor kiejtésmódosító jel, „kalap” = ^ található:

â = a kalapos â hosszúságot jelöl és lágyítja az előtte lévő mássalhangzót; kâr (kjár) – haszon; kar (kȧr) – hó; kâğit (kjáit) – papír; âlem (álem) – világ; alem (ȧlem) – zászló)

û = a kalapos û hosszúságot jelöl és lágyítja az előtte lévő mássalhangzót; mahkûm etmek (mȧhkjúm etmek) – elítélni

î = a kalapos î csupán a hosszúságot jelöl, ma már nemigen használják: millî (millí) – nemzeti; vahşî (vahsí) – vad

M. A.

Érdeklődőknek, nyelvtanulóknak ajánljuk:

Kenessey Mária-Cemil Öztürk: Török társalgás. Tankönyvkiadó, 1984 (2. kiadás: 1988). Gazdag szókincsű társalgási zsebkönyv, a függelékben Kis török nyelvtannal, szójegyzékkel.

Mehmet Hengirmen: Török nyelvtan külföldieknek. Fordította Naciye Güngörmüş. Ankara, 2001. Részletes, gazdag tartalmú tankönyv. A világhálón: http://harom.tizennegy.hu/vidd/torok/nyelvkonyv.pdf

Rásonyi László: Török nyelvtan. József Attila Szabadegyetem. Budapest, 1960

A különféle török- és magyarszótárakat Dávid Géza, illetve Csáki Éva, illetve Benderli Gün-Gülen Yılmaz-Kakuk Zsuzsa-Tasnádi Edit írták, szerkesztették.

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Török nyelv. A török szavak kiejtéséről nagyon röviden

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)