.
.
A MAGYAR—FINN NYELVROKONSÁGRÓL EGYSZERŰEN. UNKARILAIS— SUOMALAISESTA KIELISUKULAISUUDESTA YKSINKERTAISESTI
.
A FINN TULAJDONNEVEK KIEJTÉSE. SUOMEN ERISNIMIEN ÄÄNTÄMINEN
.
.
1917 SUOMI 100 FINNORSZÁG 2017
Az ősi finn nyelv és a 100 éves Finn Köztársaság tiszteletére!
Ikivanhan suomen kielen ja 100-vuotisen Suomen Tasavallan kunniaksi!
.
.
.
.
Lyökämme käsi kätehen, Kéz a kézbe kapcsolódjon,
Sormet sormien lomahan. ujj közébe ujj fonódjon.
Kalevala 1,21-22 Szente Imre fordítása
.
Első kiadás
© Mészáros András, 2017 © Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2017
Felelős kiadó: Buvári Márta ISSN 1785-9476 ISBN 978-963-88353-2-1
Az alapítvány jelképe Nagy Éva Ilona munkája.
A címlapot Mészáros Villő tervezte.
Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Bicske–Budapest, 2017
Bárczi Füzetëk XXI.
.
Készült 2017-ben,
a Finn Köztársaság létrejöttének 100. évfordulója, ünnepe alkalmával.
2017. december 6.
.
Szente Imre költő-írót, a legszebb magyar Kalevala műfordítóját szeretettel köszöntjük.
95 éve született Alsóságon (Celldömölkön). Bárczi Alapítvány
2017. december 22.
.
„Mindën nemzet a maga nyelvén lëtt tudós, de idegënën sohasëm!”
Bessenyei György: Magyarság, 1772
.
Hálásan köszönöm minden segítőnek – figyelmét, gondoskodását! M. A.
.
Jumala siunatkoon Suomea! Isten áldja meg Finnországot! Isten éltesse Suomi lakóit szeretetben, egészségben, békességben! További sikert kívánunk a tehetséges, dolgos és kitartó („sisu”) finneknek. A svéd és cári évszázadok után éppen száz éve kiáltották ki az áhított függetlenséget. Mi nem késlekedtünk: A Finn Köztársaságot – Suomen Tasavalta – az Osztrák–Magyar Monarchia már 1918. január 13-án, majd a csonka Magyar Királyság újra, 1920. augusztus 23-án elismerte. (A viszonos finn elismerés: 1920. szeptember 10.)
A kapcsolatok fényes korszaka volt az 1944-ig terjedt magyar–finn–észt néprokonsági és sokféle együttműködés. A finnek megmenekültek a szocializmustól, mi 46 évig nyögtük. Felnőttként sajnálattal vettem tudomásul: A Szovjet árnyékában 1956. november 4-én a magyarországi szovjet beavatkozásról szóló ENSZ-határozathozatalnál Finnország tartózkodott. Aztán fokozatosan újra erősödhettek a magyar–finn kapcsolatok. A nyelvrokonság csak lehetőség arra, hogy a nyelvi szálak keltette baráti érzület segítsen helyes tartalommal megtölteni kapcsolatainkat. (Harcoltak egymás ellen germánok, – illetve délszlávok nem is olyan régen.) Az európai jövő legyen szeretetteljes, keresztény, nemzeti. Ne háttérhatalmas…
Senkinek az érzékenységét, jogos büszkeségét (vagy egyéni hitét?) nem kívánom megsérteni. A magyar nyelv rokonságát az újkori nyelvtudomány kutatta ki a 18. századtól – egyre bővülő ismereti-bizonyító anyaggal. Remélem, elfogadhatjuk, hogy ilyen fontos ügyben egyéni vonzalom vagy rövid távú pártérdek nem dönthet. A nyelvrokonság tudományos kérdés. Ne csináljunk már belőle politikai jelszavakat! Ha szomszédaink téves, valótlan állításokat hangoztatnak, nekünk bőven elegendő a szilárd ragaszkodás a tényekhez.
Mi az igaz, mi a hamis? Vegyünk három példát: 1. Az etruszk nyelv „indoeurópai jellegű, hajlító nyelv” – Fehér Bence szíves közlése szerint. A kiváló tudós, sok-sok nyelvű költő-műfordító maga is írt etruszk nyelvű (!!!) verset. 2. A kopt (egyiptomi) nyelvet kiváló szakmunkákból tanulmányozhatjuk. Semmi köze a magyarhoz. 3. „Megtalálták a hun szójegyzéket az iszfaháni kolostorban!” (Igen ám, de nincs ott semmiféle kolostor…)
Itt az ideje a finnugor–törökségi béke „aláírásának”: szembenállás helyett hozzuk összhangba az ősi uráli gyökeret a törökséggel. Történelmünk ótörökségi szálai (avarhun: „várkony”, onogur, kazár, türk) erős nyomokat hagytak műveltségünk szőttesében. Nem szabad tagadnunk: komolyan veendő az Attila-hagyomány avar szála (Ekkehard) is, a rovásírás blak-bulak eredete, Anonymus (P. dictus magister) és Kézai Simon munkássága, az avar koriak továbbélése, a szláv orrhangú mássalhangzók átvétel-időrendje, Árpád honfoglalóinak északi útvonala, gyors haladása, létszáma – ahogy e kérdésköröket Makkay János áttekinti Indul a magyar Attila földjére (2009) című kötetében meg a Tractata Minuscula sorozatban. A kulcskorszak: az avar kor, az első bejövetel – s itt perdöntő lesz a régészet.
Egyébként ne szégyenkezzünk történelmi teljesítményünk miatt. Nem kicsik vagyunk, hanem ősi, nagy műveltség hordozói, s dolgozzunk tovább a jövőért. A nyelvtudomány, az őstörténet nem szépirodalom! Hogy csak fogom magam, és szakmányban írom a regényeket, elbeszéléseket… Tájékozódjunk hiteles forrásokból a könyvtárban és a világhálón is!
Egyébként a kicsiny sikernek is tudok örülni. Például annak, hogy a magyar tudósítók többsége már pontosan ki tudja ejteni az immár 16 éve versenyző Kimi Räikkönen nevét.
.
.
.
.
.
A MAGYAR–FINN NYELVROKONSÁGRÓL EGYSZERŰEN
VÁZLAT
.
Kiragadva a közös eredetű anyagot. Főként történeti-összehasonlító nyelvtudományi munkákból, hála szorgos tudósainknak, szerkeszthettem egybe az alábbiakat. Egyszerűen írni ilyen bonyolult kérdésről, mint a nyelvrokonság? Igen, a lényeges tudományos eredményeket igyekeztem összegyűjteni. Kiragadva az adatokat az uráli-finnugor nyelvészeti összefüggésekből, bonyolult elemzésekből, csakis a magyar–finn közös eredetű anyagra figyeltem. Ez az eljárás ugyan nem szabályos, hiszen az uráli nyelvek mintegy láncolatot, ágakat és csoportokat képeznek.
Alapnyelv. Az uráli-finnugor nyelvtudomány hagyományos alaptétele az uráli, finnugor alapnyelv egykori léte (ugor alapnyelv: a magyar, manysi és hanti elődnyelve). A másik tényező a nyelvek térségi (areális) együttélése, szövetsége. A nyelvek hatnak egymásra: nyelvváltás (-vesztés); nyelvi elemek átvétele, alá- és rárétegződése, beszűrődése. A változás, fejlődés nem mindig egyenesvonalú vagy fokozatos. Pusztay János professzor szerint nyelvünk korai kapcsolatban állt a szamojéddal, illetve az ősi szibériai nyelvekkel: a magyar a keleti nyelvtömbben foglalt helyet. Az alapnyelv fölfogható közvetítőnyelvként is. Velős tétele: „a magyar szibériai grammatikájú, finnugor szókincsű közép-európai nyelv”.
Nyelvrokonságunk. A magyarnak olyan közeli rokonnyelve nincs, melyet tolmács, tanulás nélkül megértünk. Előnynek vélem, hogy a magyar nem esett szét kisebb nyelvekre.
Vérségi rokonság. A nyelvrokonság nem feltétlenül azonos a vérségi (genetikai) rokonsággal. A németnek (germán ág) rokonnyelve a cigány nyelv (indoiráni ág, középind csoport), mindkettő indoeurópai – de németek és cigányok vérségileg (genetikailag) nem rokonok. Más: A magyar és szlovák nyelvű népesség vérségileg a lehető legközelebb áll egymáshoz (kölcsönös beolvadás), de nyelvileg külön vagyunk. Igaz, a szlovák nyelvet érte magyar hatás (szókincs; szlovák hangsúly az első szótagon). Mi is vettünk át szavakat.
Őshaza. Nagyon bizonytalan fogalom, mert az emberek mindig vándoroltak. Majdnem minden nép „bozgor”. Az egykori nyugati, déli szláv népcsoportoknak a szétköltöz(tet)ése (a bolgárt kivéve) feltehető avar „besegítéssel” a 6. században indult el; őshazájuk a fehéroroszországi Baranovicsi (Baranowicze) vidéke, a Visztula-táj vagy a Kárpátok fölötti sáv lehetett. A germánok dán-délsvéd területekről szóródtak szét a Rajna, Duna völgyébe stb. A balti (porosz, litván, lett) őshaza a Nemunas (Nyoman) folyó környéke. A vlachok (romunok, románok) több száz éves vándorlása (legelőváltás!) a montenegrói–szerb–albán–macedón–északgörög–bolgár hegyeknél zajlott keletre vonulva, s csak 1200 előtt fordultak Bizánc helyett a Duna-Kárpátok felé. A törökségi nyelvek őshazája az Altaj-hegységben volt. Onnan kijőve váltak szét nyelveik a 6–11. század között. Az uráli, finnugor, ugor, magyar őshazák terei: az Urál hegység környéke, a Volga–Káma vidéke (Baskírföld), Kelet-Európa.
Nyelvek szétválása. A finn-permi nyelvközösség és az ugor ág kb. 5000 éve válhatott el egymástól, a magyar és manysi-hanti elődnyelv pedig 3000 éve. Irdatlan időtávolság!
Létszám. Kis létszámú nép is képes növekedni-erősödni békeidőben. Árpád honfoglaló népe 40-50 ezer, az őket fogadó népesség mintegy félmillió lehetett. (Tán súlyos érv a kettős honfoglalásra…) Tehát: „…Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” (Berzsenyi Dániel)
Műveltségi elemeinkről. Rengeteg mindent tudunk már. A művelődési kapcsolatok, hatások minden nép életében szerteágazóak. Magyar műveltségünkben is léteznek belső keletkezésű vagy szerzett, illetve állandó vagy változó vagy cserélődő elemek. A szerzett elemeket térségi érintkezés vagy együttélés útján kaptuk, s magyar kincsekké alakítottuk őket. Lehetséges, hogy már eltűnt nép(ek)től származnak az „ismeretlen eredetűek”.
Hősének, világkép, hitvilág. B. Kovács István kutatásai szerint kétféle hatás érvényesül az általa gyűjtött magyar, gömöri hősénekekben: erdei népeké (altaji törökök vagy burját mongolok) és pusztalakó lovasoké, nomádoké. Érdekes, Voigt Vilmos tagadja, hogy a magyar hősének fönnmaradhatott a 16-18. századig. De hiszen még a 20. században is lehetett gyűjteni! A finnek kalevalai hagyománya visszamutathat akár a vaskorig? Hát a magyaroké? Ne feledjük az Óperenciás-tengert, az Üveg-hegyeket, az égig érő fát stb.-t!
Népzene. A törökségiekkel rokon. Finnugoros a regösének, a sirató, talán a gyerekdal.
Hány a rendszerváltás? László Gyula és Makkay János életműve nyomán úgy tűnik, hogy előmagyar, magyar őseink legalább négy „rendszerváltáson” mentek keresztül a 6–10. században: a) Tegyük fel, 567-568-ban az avar hatalom előmagyarokat is magával sodort a Kárpát-medencébe. 803-ig tartós avar (avarhun, várkony) hatás; alföldi szarmata-jász hatás; déli szláv hatás (őket az avarok hívták északról). b) 803 után frank (nyugati) és bolgár-szláv (délkeleti) uralom, hatás. c) 895-től Árpád türk népének hatása. d) 972-től Géza fejedelem, az 1001. január 13. után megkoronázott Szent István nyomán keresztény és német hatás. Ilyen átalakulások után érthető, hogy a finnugoros műveltségből elsősorban a nyelv maradt fönn. S Petőfi szavaival: „Isten csodája, hogy még áll hazánk.
.
.
EGYÜTTES NYELVTANI SAJÁTOSSÁGOK A MAGYARBAN-FINNBEN
A jelhangtól a mondatig
A finn és a magyar a finnugor fa két szélső ága, hisz nyelvelődeink kb. 5000 éve válhattak szét. Ezért egymás nyelvét nem értjük, mégis sok a közös vonásunk. Lássuk a lényegeseket!
– Fontos nyelveink hangállománya, a jelhangok (fonémák) közötti kapcsolat. A finnben is él a magánhangzó–összecsengés (-harmónia) meg a hangrendi illeszkedés. A magánhangzó-összecsengés kifejezés a szótövek magánhangzóira utal; például mély magánhangzók: hályog(o-) – kalvo, magasak: fészëk (fészke–) – pesä. Az illeszkedést szűkebben, inkább a kapcsolódó toldalékok magánhangzóira értem; mély: hályogból – kalvosta, magas: fészëkben – pesässä. Bizonyítékok a szabályos hangmegfelelések (-változások): k–h, mp–b, nk–g, nt–d, p–f, t–z; ë–i, ü–ö stb.
– Szó elején nem szíveljük a mássalhangzó-torlódást: part – f. ranta < strand; iskola < schola.
– Ragasztani azt tudunk ám! A magyar és finn toldalékoló nyelv (olykor összeolvadó szóelemekkel). Íme a kígyóhosszúságú példák: m. megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért;
f. epä|järjestelmällis|ty|ttä|mättöm|yyde|llä|nsä|kään|kö|hän; és magyar nyersfordítása:
nem|rendszeres – |ked|tet|telen – |ség – |gel|övé(k)|sem|vajon|ugyan
– Gazdag a szóképzés a magyarban (100-nál több képző) és a finnben (kb. 150 képző).
– Összetétel. Összefoglaló: fafej – puupää (fa-fej); hírnév; világ – maa|ilma (föld-levegő). Alárendelő: ős – esi-isä (elő-apa); szemtanú– silmin|näkijä (szemmel látó); létezés – olemassa|olo (levésben lét). Összetett (igekötős) ige: aláír – allekirjottaa. A főnévnek nincs neme a magyarban, s a finnben sincs.
– Az ősi igenévszó megléte: m. fagy, les, nyom, vész – f. itä- (csíra és csírázik); onki- (horog és horgászik), tuule– (szél és fúj).
– Főnévi jelzős összetétel: fiúgyermek – poikalapsi; bőrkesztyű – nahkakäsine.
– Közös ősiségről árulkodik a páros testrész megnevezése egyes számmal, illetve a „fél” megnevezéssel: gyalog – jalan (lábon); (a finn puoli jelentése: fél) féllábú – jalka|puoli; félkezű – käsi|puoli; félszemű – silmä|puoli.
– A magyarban és a finnben nincsen birtokló ige: nekem, neked, neki, nekünk, nektek, nekik van – minulla, sinulla, hänellä, meillä, teillä, heillä on; illetve minun on nälkä – éhes vagyok.
– Rokon birtokos személyragok utalnak a birtokos személyére: apám szeme – isäni silmä. Persze szerkezet nélkül is utalnak a birtokos számára, személyére: apám – isäni (finn nyelvjárási és korábbi finnségi: isäm!).
– A jelző előzi a jelzett szót: új vő – uusi vävy; nő keze – naisen käsi.
– A birtokos jelző megelőzi a birtokot: fiú feje – pojan pää.
– A számnévi jelző után egyes szám áll: három fiú – kolme poikaa.
– Régen a magyarban sem volt névelő. Újabban a beszélt finnben is előfordul: Yks nainen meni kotiinpäin. Se nainen näki, että,… – Egy nő hazafelé ment. A nő látta, hogy,…
– Alanytalan mondat: m. esik, fagy, havazik – f. salamoi (villámlik), sataa (esik).
– Névszói-igei állítmány: tanár vagyok, halász maradok; olin kalastaja (halász voltam), ole hyvä (légy szíves); előfordul más nyelvcsaládokban is. (Hasonló, talán külön fejlődéssel.)
– A ősi ragtalan tárgy: m. favágó, háztűznézőben, szájtátva – f. anna se tänne! (add ide azt), syötiin kala (megetetett a hal, megettük a halat, meg lett edve a hal). Tulajdonképpen a szenvedő igealak mellett kétféle tárgy állhat a finnben: Syötiin kala (ragtalan tárgy). = A hal megétetett./Megették a halat./Megettük a halat. Syötiin kalaa (részelő eset). = Halat ettek./Ették a halat./Halat ettünk. Más példa: Sauna (ragtalan tárgy) rakennetaan tavallisesti järven rannalle. = A szaunát rendszerint tó partjára építik/építjük.
– Névutós szerkezetek. Irányhármasság: alól-alatt-alá – alta-alla-alle; felől-fölött-fölé – päältä-päällä-päälle; Példák: hónalj alól – kainalon alta; szem alatt – silmän alla; száj alá – suun alle; szív felől – sydämen päältä; fej fölött – pään päällä; májra (fölé) – maksan päälle.
– Gazdag az igenévrendszer a magyarban (különösen régen) és a finnben.
– Az alany és állítmány egyeztetése számban és személyben. (Más nyelvekben is.)
– A kérdőszócska hozzátapad a szóhoz: m. –e – f. -ko/kö.
– A műveltetés képzős igével történik: etet – syöttä-.
– A testetlen mondattani kifejezőeszközök: A hangsúly a szó első szótagára esik, a mellékhangsúly a 3. szótagra. „Mintha magyarul/finnül beszélnének…” A magyar, illetve finn szórend nem szabad, de saját szabályai szerint szabadon mozog.
– Az ige- s főnév-toldalékolás közös eredetű szóelemei igen fontosak, bizonyító erejűek.
– Közös eredetű szavaink száma: mintegy 250-260, köztük elemiek, fontosak, gyakoriak.
– Ugyanígy ősrégiek e kifejezések: halászni, halat fogni – kala pyytää (kaloja pyytämään), gombászni menni – sieneen mennä (gombába menni).
.
.
KÖZÖS EREDETŰ TOLDALÉKOK A MAGYARBAN ÉS A FINNBEN
Helykímélő jelek és rövidítések: * = kikövetkeztetett ősi (uráli vagy finnugor vagy ugor) szóelem jele; Ø = semmi szóelem (idegenesen: zérus morféma); birt. = birtokos; E = egyes szám; f. = finn; fn = főnév; i = ige; ik = igekötő; in = igenév; m. = magyar; mn = melléknév; nn = csenget szó g előtti n orrhangja hosszan (nyelvészeti jele: ηη); nyelvj = nyelvjárási; rég = régies; sz. = személy; szn = számnév; szr = személyrag; T = többes szám; V = valamilyen magánhangzó a toldalékban (vocalis).
.
Igék
.
Ige–ige képzők (4)
Ige–ige mozzanatos képző: -n
– Az ősi *-n képzőből ered. M. példák: cseppen, pihen, roppan. F. példa: menekül – pakene-.
.
Ige–ige mozzanatos képző: -l/ll
– Az ősi *-l képző mindkét nyelvben továbbél. M. forral, lövell, tékozol.
F. példák: ránt – kiskalta-, kiskalla-; fölfog, megért – oivalta-, oivalla-.
.
Ige–ige műveltető képző, illetve tárgyasító, valamilyenné tévő képző: -t, at/et, -tat/tet; -ít
– Az ősi *-kt képzőből. Példák: itat – juotta-, etet – syöttä-, vitet – viettä-; elveszít – menettä–.
.
Névszó–ige képzők (2)
Névszó–ige képző: -z
– Az ősi *-t képzőből ered. M. példák: kezez, övez, szemez, tépáz, vizez.
A finnben megmaradt a –t: fagyaszt – jäätä-, tud – tietä-, tiedä-.
.
Névszó–ige képző: -l
– Az ősi *-l képzőből ered. M. öl – ölel és f. syli – syleile-; m. kéz – kezel és f. käsi – käsittele- (foglalkozik). Továbbá: szól, metél, dobál; énekel – laula-, énekelget – laulele–.
.
Igei jelek (6)
Kijelentő mód jele: Ø = semmi szóelem
– Tehát közös sajátság, hogy a kijelentő módnak sem a finnben, sem a magyarban nincs jele.
.
Feltételes mód jele: -na/ne/ná/né
– A magyar nyelvi –na/ne/ná/né módjelnek eredet szempontjából a finnben a ritka használatú lehetőségi mód jele, a –ne– felel meg.
Vegyük első példának, kezdjük ragozni a f. elä- – m. él igét: elänen – talán élek, elänet – talán élsz, elänee – talán él, elänemme – talán élünk, elänette – talán éltek (ti), elänevät – talán élnek. Folytathatjuk: lienen – talán vagyok és antanen – talán adok stb.
Érdekes, szóalakilag és jelentésben is összecsengő szópár: lenne – lienee (talán van).
.
Felszólító mód jele: -j
– Az ősi *-k jelből ered, ,mely már az ősmagyar korban az előtte levő mássalhangzó hatására alakult át (k > χ’ > γ >) –j-vé.
A finn felszólítómód a –k, mely néma –k-ként (gégezárhangként) is szerepel: menj – mene(k) és menjetek – menkää.
.
Jelen idő jele: Ø = semmi szóelem Jövő idő jele: Ø = semmi szóelem (+ határozószó)
.
Múlt idő jele: -á/é
– A két rokonnyelvben a magyar régies elbeszélő múlt jele és a finn egyszerű múlt jele felel meg egymásnak. A f. példaszó a m. néz rokonszava: lát – näke-, näh-.
A m. –á, –é időjel (régen –ei) és a f. –i időjel a régi közös uráli *–j múltidőjelből ered.
nézém – näin, nézéd – näit, nézé –näki nézénk – näimme, nézétek – näitte, nézék – näkivät
Itt egyébként nemcsak a múlt idő jele, de az igei személyragok is ősiek, közös eredetűek!
.
Igeragozás (13)
.
Az ősi, finnugor személyes névmások egyes szám 1-2-3. személyben a következők voltak: *mV (én), *tV (te), *sV (ő), s hozzájuk kapcsolódott az ősi *-k többesjel. Mindezekből alakultak ki a magyar, illetve finn személyes névmások: én – minä; te – sinä (régen tinä!); ő (az s eltűnt)– hän; mi – me; ti – te; ők – he.
.
Jelen idő ragjai, alanyi ragozás
– E/1. sz.: A –k rag az ősi *-k igenévképző folytatása; kapcsolatban állhat a finn –k ige–névszó képzővel. Példa: adok < adó(g); f. párhuzam: beszéd – puhe(k) (néma k).
– E/2. sz.: adsz; az -sz *-s´ múltidőjelből; teszel; az –l ige–névszóképzőből: ölel – syleile-.
– E/3. sz.: ad (Ø); megyen, –n < *-na/nä folyamatos melléknévi igenév; f. menee < menevi < meneepi; ősi végződés, de nem azonos anyagú a magyarral; a f. 3. személyű igerag a *-p igenévképzőből ered (kapcsolatos a magyarral; lásd a m. -va/ve határozói igenevet).
– T/1. sz.: adunk – annamme; személyes névmási eredetű ragok + -k többesjel; mi – me.
– T/2. sz.: adtok – annatte; személyes névmási eredetű ragok + -k többesjel; ti – te; a f. ragok régi alakjai: *-k-me(k) és *-k-te(k). A Halotti Beszédben: vogymuk!
– T/3. sz.: adnak; –nak/nek < –n képző (E/3.) + –k többesjel; f. antavat (adnak) (m. –va/ve!). (A -nak/nek n-je azonos az E/3. személy n-jével.)
.
Jelen idő ragjai, tárgyas ragozás
– E/1. sz.: adom – annan; személyes névmásból lett igeragok: én – minä.
adlak; –lak/lek rag < –l ige–névszóképző + –k igenévképző.
– E/2. sz.: adod – annat; személyes névmásból lett igeragok: te – sinä.
– E/3. sz.: adja és teszi; személyes névmási eredetű ragok; ő – hän.
– T/1. sz.: adjuk; személyes névmási eredetű + –k többesjel; ő – hän.
– T/2. sz.: adjátok, teszitek; személyes névmási eredetű ragok + -k többesjel; ő – hän, ti – te.
– T. 3. sz.: adják, teszik; személyes névmási eredetű ragok + –k többesszám-jel; ő – hän.
.
Igenevek képzői (4)
Folyamatos melléknévi igenév: –ó/ő
– Az ősi *–k és *-p képzőkből ered, s kapcsolatban áll a finn –k ige–névszó képzővel.
Példák: való(b), menő(g); finn párhuzam: beszéd – puhe(k). A finn szó végi gégezárhang sincsen írásban jelölve.
.
Befejezett melléknévi igenév: -t/tt
– A f. szóalak t-je közös eredetű a m. melléknéviigenév-képző –t/tt-jével: adott – antanut (szintén befejezett melléknévi igenév).
.
Főnévi igenév: -ni
– Az első alkotó eleme az *–n ősi képzőből származik, s előfordul finn toldalékban is:
adott (melléknévi igenév) – antanut (melléknévi igenév) Az f. szóalak n-je tehát közös eredetű a m. –ni főnéviigenév-képző n-jével.
Az ősi *–j vég-helyhatározói rag (hová?) a magyarban kettőshangzóvá, majd magánhangzóvá alakult. Aztán -i alakban lett főnéviigenév-képzőnk második alkotóeleme. (A vég-helyhatározói ragnál lásd az i-végű f. határozószavakat!)
.
Határozó igenév: -va/ve/ván/vén
– Az ősi *-p igenévképző, egy vég-helyhatározói magánhangzó rag és az ősi *-n tartam-helyhatározó rag származéka e toldalékunk.
A magyar határozói igenév és a finn folyamatos melléknévi igenév azonos eredetű:
m. élve, élvén – f. elävä (= élő). A finnben az ősi –p képzőként megmaradt: rák – syöpä.
.
Névszók
.
Ige–névszó képzők (4)
Ige–névszó képző: -g
– Az ősi *-ηk képzőt fedezhetjük föl következő szavainkban: csillag, harag, részeg, világ, virág. További toldalékban: fergeteg, rengeteg, zuhatag.
Finn példák: keresés – etsinko; költség, kiadás – kulunki.
.
Ige–névszó képző: -k
– Az ősi *-kk képző igéből is képez névszót: maradék, játék; hasadék, rejtek (teljes alak: –ék).
Finn példák: terjedés, eladás – levikki; kelendőség, fogyasztás – menekki (leviä- – terjed, mene- – megy).
.
Ige–névszó képző: -l/ly
– Az ősi *-l képző föllelhető m. szavakban: fogoly (rab), fonal, fonál, kötél, lepel.
F. példák: lépés – askel, ízület – nivel.
.
Ige–névszó képző: -m
– Az ősi *-m utódképzője igéből alkothat névszót is: födém, öröm, villám.
Pontosan megfelelő magyar–finn példa: álom – unelma.
További finn példák kétféle –m-es képzővel: élet – elämä, halál – kuolema, csók – suudelma; visszér, gyűjtőér– laskimo, öntöde – valimo.
.
Névszó–névszó képzők (9)
Névszó–névszó képző: -d
– Az ősi *-nt képzőből ered a m. –d, –di, –du kicsinyítő-becéző képző: Agárd, apród, Árpád, gyengéd, Mogyoród, szád (nyílás) (szá + –d). A –d-nek megfelelő hang az –nt a következő finn képzőben: gazdasszony – emäntä; zöld, üde – vihanta.
.
Névszó–névszó sorszámnév-képző: -d
– Az ősi *-mt képző –d sorszámnévképzőként él a magyarban, –nt sorszámnévképzőként a finnben: harmadik – kolmante-, negyedik – neljänte.
.
Névszó–névszó képző: -g
– Az ősi *-ηk vagy *-ηe kicsinyítőképző csak néhány szóban mutatható ki –g alakban: balog (balkezes), jog, kéreg, keszeg, lovag. Ige–névszó képzőként: reszketeg, viszketeg; zuhatag,
F. példák: nap (égitest) – aurinko, vízirigó – karanka, szajkó – kuusanka.
.
Névszó–névszó képző: -k
– Az ősi *-kk képzőből lett m., névszóból névszót képző –k: ének, farok, fészek, torok.
F. példák: jószág, állat – elikko; emse, koca – emakko; negyedrész – nelikko;
vezető, parancsnok – päällikkö; csók – suukko.
A -ka/ke, -kó/kő, -cska/cske névszó–névszó képzők szintén ezt az ősi -k képzőt tartalmazzák.
.
Névszó–névszó képző: -l/ly
– Az ősi *-l képző a magyarban -l vagy –ly képzőként hozott létre új szavakat: fogoly (madárfaj), körtvély, nyúl, személy. Egy finn példa: vizes, vizenyős – vetelä.
.
Névszó–névszó képző: -m
– Az ősi *-m lehet névszóból névszót képző: alom, orom, sulyom (vízi dió), vérmes.
Finn képzőkénti működése: holdfény, holdvilág – kuutamo; halánték– ohimo.
.
Névszó–névszó képzők: -s és -cs
– Az ősi *-ć kicsinyítőképző –s és –cs képzővé alakult a magyarban: cicus, órás; kövecs, uracs. Továbbá az –ós, –csa, –csi, –cska stb. képző.
Finn példa: bárány – karitsa.
.
Névszó–névszó képző: -talan/telen, -tlan/tlen
– Az ősi *-tt képző és az ősi eredetű *-n rag (továbbá az ősi *-l névszóképző) alkotja ezt a magyar toldalékot.
A finn fosztóképző pompásan összecseng a magyarral:
fejetlen – päätön (fej nélküli, esztelen, vég nélküli, fejvesztett); jégmentes (jegetlen) – jäätön, szájatlan (száj nélküli) – suuton; szívtelen – sydämetön.
Mind a magyar -talan/telen képző, mind a finn -ton/tön képző a nyelvek külön életében alakult ki, de elemeik közös ősi képzőkre mutatnak vissza. Véletlen (?) összecsengés.
.
Névszójelek (8)
Többesjelek: -i és -k
– A m. -i többesjel valamikor *–j volt. A finnben a birtokos esetnél, részelő esetnél és több névszóesetnél találkozunk a közös eredetű, a magyar -i birtoktöbbesítő jelnek megfelelő finn –i-vel: fészek – pesä; fészkeim (stb.) – pesiä (többes részelő eset; fészkeket és egyéb jelentésekkel). – A magyar –k többesjel az ősi *-k többesítő jelből vagy a *–kk gyűjtőnévképzőből származik. M. megyünk – f. menemme(k), illetve fenyves – kuusikko.
.
Birtokos személyragok (újabban a birtokos személyjel megnevezés használtatik)
– Mindkét nyelv az ősi, személyes névmási eredetű birtokos személyragokat használja, melyek úgyszintén közös eredetűek az igei személyragokkal.
kezem – käteni, kezed – kätesi (käteti), keze – kätensä
kezünk – kätemme, kezetek – kätenne (rég kätetek)
A magyar–finn birtokos személyragok kapcsolatához régi magyar nyelvemlékünk is fontos bizonyíték : ősünk – isämme(k) – isemük(üt) (a Halotti Beszédben).
(A többes szám 3. személyű szr-ok ősiek, de nem kapcsolódnak: kezük, kätensä.)
.
A melléknév fokjele: –b, –bb
– Az ősi *-mp kicsinyítő-nagyító képzőből származhat. A magyar -bb középfokjel és a finn -mpi középfokjel közös eredetű lehett: uuempi – újabb.
.
Névszóragok (10)
Alanyeset: Ø = semmi szóelem
– Alanyesetben nincsen külön végződése sem a m., sem a f. főnévnek vagy melléknévnek.
.
Tárgyeset: nagyon ritkán Ø = semmi szóelem, -t rag
– A ragtalan, határozatlan tárgy ősi maradvány a magyar nyelvjárási, régies kifejezésekben: „…Fehérvárra készülnek püspöklátni…” (püspököt látni helyett) (Kós Károly: Budai Nagy Antal. Dráma, 1936) Illetve példa finn ragtalan tárgyra a felszólító mód vonzata: Anna se mulle! Szó szerint: Add az nekem!
– A magyar –t tárgyrag az ősi *–t tartam-helyhatározói ragból vagy 2. személyű birtokos személyragunkból vagy a t kezdetű mutató névmásból származhat: m. túl, tova – f. tuo (az).
– Balázs János szerint mind a tárgy, mind a tartam-helyhatározói eset (locativus) t-je egy ősi *T szóelemre (morfémára) megy vissza, amelynek szerepét az ige határozza meg: Ha az ige a cselekvés célját jelöli, akkor tárgyrag lesz belőle, ha a cselekvés folyamatát, akkor helyjelölő. Mindezt Pusztay János professzornak a paleoszibériai nyelvek körében végzett kutatásai is alátámasztják.
– A finn személyes névmásokban előfordul a –t tárgyrag: minut, sinut, hänet, meidät, teidät, heidät (engem, téged, őt, minket titeket, őket). Továbbá: kit? – kenet? (kérdő névmás).
.
Határeset, illetve részeshatározói eset: -ig rag, illetve -nak/nek rag
– Az ősi vég-helyhatározói (hová?) *-k rag a magyarban magánhangzóvá alakult át, például az elő szóban (ik, hsz), továbbá az -ig határeseti rag -g–je és a -nak/nek részeshatározói rag -k–ja őrzi.
A finnben a gégezárhang (véghehezet, néma –k) őrzi az ősi -k-t: ide – tänne(k), oda – sinne(k). Továbbá a finn eredményeset –ksi ragjában folytatódik. Példák: apává – isäksi, mennyé – miniäksi; őszre – syksyksi, télre – talveksi.
.
Tartam-helyhatározó eset: -t/tt rag (hol?)
– Az ősi *-t, a tartam-helyhatározó ragja még él a Vácott, Pécsett, Győrött, Kolozsvárt alakokban és számos különféle határozószóban, névutóban: itt, ott; alatt, fölött, között, oldalt; hanyatt, hasmánt; bízvást, mihelyt, örömest. Közös példa: m. most – f. nyt. További finn példák: így – täten, egészen – peräti, bizonyára – kaiketi.
.
Vég-helyhatározói eset: á/é végződés (hová?)
– Az ősi *-j vég-helyhatározói rag (hová?) a magyarban kettőshangzóvá, majd magánhangzóvá alakult, -á/é lett, s jó néhány határozószó és toldalék végén lelhetjük meg: alá, felé, haza, messze, mögé; oda; -ba/be, -ra/re; bé (be), reá (rá). A m. -ig határeseti rag i-je szintén ebből az ősi ragból ered.
– Ugyancsak ebből a -j–ből származtatják egyes f. határozószavak -i végződését: halki – szét, heti – azonnal, ilmi (ilme-i) – elő, közre, julki – nyilvánosan, juuri – éppen, läpi – át stb.
Antaa ilmi – feljelent, elárul, leleplez; ilmiantaja – besúgó.
.
Rajtalevő eset: -n/on/ën/ön rag
– Az ősi, uráli *–na rag (tartam-helyhatározói eset) a magyarban -n/on/ën/ön, vagyis a rajtalevő eset ragja lett, továbbá -n/an/en módhatározórag; de régebben eredeti jelentéssel szerepelt, például: falun, városon. Ugyanez a finnben -na/nä állapothatározó-rag, nagyon ritkán helyhatározórag. Példák: vőn, házon, kézen, övön, illetve vävynä – vőként, kotana – házként és kotona – otthon (továbbá ulkona – kint), kätenä – kézként, vyönä – övként.
Sőt találunk időhatározó példákat is: télen – talvena, mai napon (ma) – tänä päivänä. Egy állapothatározói példa: öregen – vanhana.
.
Közellevő eset: -nál/nél rag
– Az elhomályosult alakban fönnmaradt ősi, ugor kori *-l (külső távolító eset ragja) több szerepű: alól; végül; magyarul; elöl, hátul, hol. De a magyar közellevő eset -nál/nél ragjának is alkotóeleme. Ugyanez az -l fordul elő a -ból/ből, -ról/ről, -tól/től, -ul/ül, -val/vel ragjainkban is. – A finn -lle (külső közelítő eset), -lla/llä (közellevő eset), –lta/ltä (külső távolító eset) ragokban szerepel az -l, mely feltehetően a finnugor *–la helynévképzőből eredhet, illetve kapcsolatban állhat a magyar -l-lel is. Példák: fejre, fölé, -ra/re – päälle: övön – vyöllä, halon – kalalla, nőnél – naisella; apától – isältä.
.
Belüllevő eset: -ban/ben rag
– A m. -ban/ben rag (régen: –belën) közös eredetű a f. -ssa/ssä raggal, mindkettő helyhatározórag.
A finn -ssa/ssä a régi -sna/snä toldalék-alakból fejlődött ki. Példa: májban – maksassa, kézben – kädessä.
– Persze a magyar -ban/ben rag csak áttételesen azonos eredetű a finn -ssa raggal. A magyarban a bél szóból eredt a belën névutó – ez változott át -ben raggá –, amelynek -n eleme az ősi *-na rag folyománya. A finn -ssa/ssä (-ban/ben) eredetileg tartalmazta eme ősi ragot: -sna volt (az -s eredetileg lativusi-véghelyhatározói toldalék).
.
Külső távolító eset: -tól/től rag
– A -tól/től helyhatározórag tő szavunkból alakult ki: tő – tyvi. Példa: üktől (üknagymamától) – eukolta (öregasszonytól, anyókától). E szóból alakult a népies, választékos finn névutó három alakja is: tykö (= -hoz/hëz/höz), tykönä (= -nál/nél), tyköä (= –tól/től). Példa: az Atyától – Isän tyköä (keresztény, újszövetségi szavak).
.
Meglepő, hogy a számbavételkor milyen sok közös eredetű toldalékot találtunk! Pedig képzőből még sokkal több van.
.
.
ÖSSZESÍTÉS. A magyar s finn névszóesetek, -ragok, igenevek áttekintése
– Ha nincs megfelelője az illető nyelvben (mondjuk névutó fejezi ki), ez jelzi: ▬
– A táblázatban a vastagított toldalék vagy toldalékrész ősi, illetve közös eredetű!
– Sajnos a nyelv- és egyéb tudósok mintha már nem a nagyközönségnek alkotnának. Töméntelen idegen szóval tűzdelik meg műveiket. Pedig a magyar szakszavak általában rendelkezésre állnak (például Molnos Angéla szótáraiban)! Gondolkodjunk, beszéljünk és írjunk magyarul – a szaknyelvekben is! Az alábbi táblázatot Pusztay János, Révay Valéria, illetve Bachát László, Tolcsvai Nagy Gábor nyomán szerkesztettem-magyarítottam.
– Íme, a három ősi alapeset pontosan jelzi az irányhármasságot. Belőlük fejlődött ki a legtöbb helyhatározói eset, illetve részben a többi határozói eset is: – előzmény-helyhatározói eset – ablativus (honnan?); – tartam-helyhatározói eset – locativus (hol?); – vég-helyhatározói eset – lativus (hová?).
.
magyar finn
Főesetek (Nyelvtani esetek)
alanyeset – nominativus Ø Ø
tárgyeset – accusativus –t és ritkán Ø -n, Ø, –t
birtokos eset – genitivus Ø vagy –nak/nek + birt. szr -n
részes(határozói) eset – dativus –nak/nek ▬
.
Helyhatározói esetek
belső közelítő eset – illativus -ba/be -Vn, -seen, -hVn
belüllevő eset – inessivus -ban/ben –ssa/ssä
belső távolító eset – elativus -ból/ből -sta/stä
ráhelyező eset – sublativus -ra/re ▬
rajtalevő eset – superessivus –n/on/ën/ön ▬
leemelő/eltávolító eset – delativus -ról/ről ▬
külső közelítő eset – allativus -hoz/hëz/höz –lle
közellevő eset – adessivus –nál/nél –lla/llä
külső távolító eset – ablativus –tól/től –lta/ltä
tartam-helyhatározói eset – locativus (hol?) –t, –tt ▬
.
Egyéb határozói esetek
mód- és állapothatározói eset – modalis-essivus –n/an/en) (mn-hez) ▬
módhatározói eset – modalis-essivus (melléknévhez) –lag/leg (mn-hez) ▬
módeset – formalis -képpen, -képp ▬
szerepállapot-határozói eset – essivus-modalis -ul/ül ▬
állapothatározói eset – essivus-formalis -ként –na/nä
eszköz- és társhatározói eset – instrumentalis-comitativus -val/vel -(i)ne– (T)
társhatározói eset – sociativus -stul/stül ▬
ok- és célhatározói eset – causalis-finalis -ért ▬
határeset – terminativus –ig ▬
eredményhatározói eset – translativus-factivus -vá/vé –ksi
ismétlődő időhatározói eset – distributivus-temporalis -nta/nte ▬
osztóhatározói eset – distributivus –nként ▬
számhatározói eset – multiplicativus (szn-hez) -szor/szër/ször ▬
időhatározói eset – temporalis –kor ▬
részelő eset – partitivus ▬ -a/ä, -ta/tä
hiányhatározói eset – abessivus ▬ -tta/ttä
eszköz- és módhatározószerű eset – instructivus ▬ -n, -(i)n (T)
rajtamozgó eset – prolativus ▬ –(i)tse (T)
.
A finn főnévi igenévi alakok – A vastagított toldalék, toldalékrész itt is közös eredetű.
1. főnévi igenév: olla, ollakseni stb.
2. fn-i in: ollessa, ollen
3. fn-i in: olemassa, olemasta, olemaan, olemalla, olematta
4. fn-i in: oleminen, olemista
.
.
KÖZÖS EREDETŰ FINN–MAGYAR SZAVAINK
172 nagyon biztos és 59 eléggé biztos szófejtés, továbbá 21 bizonytalan, azaz 252 szófejtés szerepel az alábbi alcsoportokban.
Tőszavaink 10-15 %-a, kb. 700 finnugor eredetű. A 100 leggyakrabban használt szavunkból 87 ide tartozik (Pusztay János idézi Csúcs Sándort). Klima László tanár úr 212 biztos és 51 vitatható (összesen 263) finn–magyar szómegfelelést számlált meg az általa figyelembe vett 660 magyar–uráli-finnugor-obiugor szófejtésből. A számok különbsége abból adódik, hogy a szigorúbb szakmunkák ítéletét vettem figyelembe, illetve egyes, egymáshoz közeli töveket (például a névmásoknál) nem választottam szét.
A helyes szófejtés, szóeredeztetés (bonyolult tudományág!) fő követelményei: 1. a szavak hangalaki hasonlósága, illetve szabályos hangmegfeleléseik; 2. lehetőleg minél pontosabb jelentésbeli egyezésük vagy közelségük; 3. minél több rokonnyelvi és rendszerszerű előfordulásuk; 4. nyelvtörténeti beágyazottságuk (stb.).
A szófejtést segíti a nyelvtörténet, hiszen például száj szavunk 600 évvel ezelőtt még szá volt. A j csak később ragadt hozzá (szá – szája – száj) – akárcsak fej esetében (fő – feje – fej).
Elvileg a tudósok újabb rokon szófejtéseket is alkothatnak régi nyelvi, nyelvjárási, ismeretlen eredetű szavainkból – bár nagyobb tömegű új eredeztetés nem várható.
Az alcsoportokban a magyar ábécé szerint állanak a finn szavak – a kiskötőjeles alak tőváltozat. A vastagított szóalakok a tulajdonképpeni rokonszavak. Álló betűvel olvasható a szó jelentése, dőlt betűvel szerepel a nyelvtani vagy egyéb minősítés. Az igét ragozhatjuk, például: elä- – elän (élek stb.), elät, elää, elämme, elätte, elävät.
.
1. Rokonságnevek (11)
anoppi (anyós) – napa, nap- (rég, nyelvj) (anyós)
appi – ipa, ip- (rég, nyelvj) (após)
ati (nyelvj) (após) – atya
emä (ritka; anya) (nőstény, anyaméh) – emse és eme (koca), Emese
eukko, euko- (vénasszony, nagymama) – ük, ük- (-nagymama, -nagypapa, -szülő), ik, ike (nyelvj)
isä (apa) – ős
kunta, kunna- (község) és -kunta, -kunna- (közösség- és gyűjtőnév) (közösség, testület, szervezet, kar, -ság/ség), tiedekunta (egyetemi kar) és kunto, kunno- (becsület, rend, állapot) – had
miniä – meny
orpo, orvo- – árva
poika, poja- – fiú, fi (rég)
rakas, rakkaa- (kedves, drága) – rokon
.
2. Névmások, határozószavak (18)
alla – alatt, alul, lejjebb
esi– (30-nál több finn szószármazék) – elő– (további magyar szavak)
että (hogy) – ez, e-; i-, itt (egyéb szavak)
he – ők
hän – ő, en-, ön-, ön
joukko, jouko- (csapat, csoport, tömeg) – gyakran, gyak-, gyakori
ken, kene- – ki, aki
konsa? (mikor) – hogy?
kun (amikor) (további 9 finn szó) – hol, ho- (további szószármazékok)
me – mi (személyes névmás, többes szám első személy)
mikä?, mi- – mi?
muu – más
myötä (vele, mellette, együtt), myö- és myös (is) – meg, még, mögé
sinä, sinu- – te
tämä, tä- (ez) – tétova, té-
te – ti
tuo, ton, tota, toi- (az, amaz, izé) – tova, tovább és tavaly; to-, ta-
tuolla (ott) – túl, tú-
.
3. Az ember (34 + 3 = 37)
aivo – agy (?)
hupa, huva- (mulandó, pazarló, kellemes) – sovány
ien, ikene- – íny
ime– (szopik, szív) – emik (rég, nyelvj) (szopik), emlő
itse (önmaga) – íz, ísz (nyelvj) (ínybetegség, rák, szájpenész) (?)
jalan (gyalog) és jalka (láb) – gyalog
jänne, jäntee- – ideg
jäsen, jäsene- (végtag, tag) – íz (testrész)
kainalo – hón, hónalja
kalvo (hártya, szemhályog) – hályog
kamara (kemény bőr, fejbőr) – hámlik, hánt (hámt), háncs
käsi, käde-, käte-, kät- – kéz, keze-
keri (kéreg, réteg, nyírfaháncs) – kér (nyelvj) (réteg, fal), agykér, haskér, kéreg
koira (kutya), koiras (porzó, hím, porzóvirág) – here
koja (nyelvj) (fakéreg) – héj, haj (nyelvj; félhaj, féhaj)
kumo (boltozat, bura) – homlok, homlít (feldönt, gurít, hengerít)
kusi, kuse-, kus- – húgy
kyynärä, kyynärpää – könyök
kyynel, kyynele- – könny
löyly (gőz) – lélek
luu (csont) – láb
maksa – máj
mälvi, mälve- (nyelvj) (madár mellehúsa) – mell és mál (nyelvj) (állat hasi prémje, mell, gyomor, hegyoldal) (?)
mulkku, mulkut (T) (talán a muna és kilkku/kalkku szavak összeolvadása; kalkku: hímtag, here) – mony
nolki, nolje- (rég) (nyálka, csorgó nyál) – nyál
olka, ola- – váll
paska – fos
pää – fej, fő
pii (tárgy fogszerű, kiálló vége) – fog
puna (szőr, szőrszín) – fan, fon (nyelvj) (szeméremszőrzet)
silmä – szem
suu – száj, szá (rég)
sydän, sydäme- – szív, szű
syli, syle- – öl (főnév)
syylä (bőrdaganat, bőrkeményedés, tyúkszem) – süly (rég, nyelvj), sü(h), suly
tähde, tähtee- (maradék, maradvány) – tetem
turja (nyak, tarkó) – tarkó, tarja
.
4. Számnevek (7 + 2 = 9)
yksi, yks, yhde-, yhte-, yht- – egy
kaksi, kahde-, kahte-, kaht- – kettő, két
kolme – három
neljä – négy
viisi, viide-, viite-, viit- – öt
kuusi, kuude-, kuute-, kuut- – hat
moni – harminc és negyven és hatvan (a második szótag) (?)
sata, sada-, sato- – száz
kepeä (könnyed), kevyt (könnyű, könnyed) – kevés (?)
.
5. Élelem (7)
hapan, happame- – savanyú
kala – hal
kuu (nyelvj) (zsír, faggyú) – háj
liemi, lieme-, lien- – leves, lé
mesi, mede-, mete-, met- – méz
muna (tojás) – mony, tojás
voi – vaj
.
6. Természeti jelenségek, időjárás (13 + 1 = 14)
ikä, iä- (életkor, határtalan idő) – év
jää – jég
joki, joe- (folyó) – jó (rég) (folyó)
koi – hajnal
kuru (szakadék, vízmosás) – horhó, horhos (vízmosás, mélyút, szakadék)
kuu – hó, hónap
lumi, lume- (hó) – lom (nyelvj) (dér, latyak) (?)
palele– (fázik), pala– (i) (ég) – fagy (i)
pilvi, pilve- – felhő, felleg
sää – ég (rég) (idő)
syksy – ősz (évszak)
talvi, talve- – tél
touko, touo- (tavaszi vetés, növekvő gabona) – tavasz
yö – éj
.
7. Növények, állatok (19 + 9 = 28)
hanka, hanga- (evezővilla) és hanko, hango- (szénahányó villa) – ág (?)
hiiri, hiire- – egér
keso (nyelvj) (ezüstös balin) – keszeg, kesze és keszi (nyelvj) (dévérkeszeg)
kiiski (vágó durbincs) – küsz (a pontyfélék családjának egyik neme) (?)
kosku (vastag fakéreg, luckéreglemez) – hárs
kupla (vízhólyag, léghólyag) – hólyag (?)
kusiainen – hangya
kyy (kyykäärme; keresztes vipera, kígyó) – kígyó, kíjó (nyelvj)
lintu, linnu- (madár) – lúd
mehiläinen, mehiläise- – méh
metsä (erdő) – messze
nokko, noko- (rég) (coboly) és Nois– (helységnév előtagja) – nyuszt (?)
paju (fűzfa) – fagyal (?)
pesä – fészek
puola (vörösáfonya) – bogyó (?)
pyy (császármadár) – fogoly
repo, revo- (róka koma) – ravasz és róka
salava (kecskefűz) – szil
sarvi, sarve- – szarv
säyne, säynee- (säynäs, säynävä) (ónos jász) – őn, őn és ün (rég, nyelvj) (halfajta)
sieni, siene- (gomba) – szén (izzó parázs, taplógomba) (?)
siili – sün, sül
sulka, sula- (toll, madártoll) – toll (?)
täi – tetű
tutkain, tutkaime- (hegyes vég, csúcs) – tőgy
tyvi, tyve- – tő, töve-
varis, varikse- – varjú, varja-
.
8. Anyagok, tárgyak(12 + 9 = 21)
jousi, jouse-, jous- – íj, íja- és ív
kalin, kalime- (nyelvj) (gyalom, kerítőháló része) – háló
kivi, kive- – kő, köve-, köv-
kolo (bevágás, üreg, lyuk) – halok, halk, hajok, holyk(a) (nyelvj) (ék alakú bevágás fadöntéskor, forgács) (?)
korva (fül, boglyarúd) – harap (nyelvj) (száraz fű, levél vagy faág; futótűz) (?)
kota, koda-, koti- (sátor, kunyhó) – ház
kuurna (bevágás, kerékvágás, horony) – horony (valamilyen anyagba vésett kis barázda) (?)
lakka, laka- (födém, eresz, védőtető) – lak (főnév), lakik (?)
muru (morzsa, darabka, vásárfia) és murta-, murra- (tör) – mar (i)
nuoli, nuole- – nyíl, nyila-
nysi, nyde-, nyte- (nyelvj) (kaszanyél) – nyél, nyele-
onsi, onne- és ontto, onto- – odú, odva- (?)
ora – ár (lyukasztó)
pato, pado- (gát, töltés) – fal (főnév)
pieli, piele- (oldal, félfa, karó) – –fél (ajtófélfa), fél, feleség (?)
poro (hamu, por, sár) – por (?)
punkea (nyelvj) (kerek, erőteljes, kövér) – bog, boga, bug (?)
pura (ritka) és pora, pura- (i) (fúr) – fúró
tymä (nyelvj) (növényi ragasztó) – enyv (?)
vajoa– (süllyed) – vejsze (nádfalú halfogó)
vaski, vaske- (vörösréz, érc, bronz) – vas
veitsi, veitse- (kés) és veistä– (farag, vág, vés) – véső, vés
vyö – öv
.
9. Ősi, fontos igék (29 + 17 = 46)
anta-, anna- – ad
elä– – él
jää (marad) – jön (?)
juo-, joi- – iszik
juokse-, juos- (fut) – ívik (?)
katoa-, kado- (eltűnik) – hagy
keittä-, keitä- (főz) – köved (nyelvj ) (fő), köveszt, küeszt (?)
kerjää-, kerjä-, kerjät- (kéreget, koldul) – kér
korventa-, korvenna- (éget, perzsel) – hervad (?)
kulke-, kulje- – halad
kumpua-, kummu- és kumpu, kummu- – habzik és hab
kuole-, kuol- – hal (i)
kuule-, kuul- – hall (i) (?)
kuuntele-, kuunnel- (hallgat, hallgatózik) – hall (i)
liene-, lien- (talán van) – lesz, le-, lev-, len-
löytä-, löydä- (esetleg a lyö- igéből) (talál, meglel) – lel (?)
luke-, lue- – olvas (?)
lykkää-, lykä- – lök
lyö-, löi- (üt, ver, vág, csap) – lő
manaa– (varázsol, kíván, felszólít, szid) – mond
mene-, men- – megy, men-
näe-, näke-, näh- (lát) – néz
niele-, niel- – nyel
nuole-, nuol- – nyal
nyki-, nyi- (rángat) – nyű (i) (?)
on, ole-, ol- – van, vagy-, val-, vol-
pakahtu-, pakahdu- (szétreped, kipukkad) – fakad (?)
pelkää-, pelä- – fél (i)
puke-, pue- (öltöztet, felvesz) – bújik (?)
puserta-, puserra- (nyom, szorít, facsar) – facsar
rakenta-, rakenna- (épít) – rak (?)
säätää (törvényt hoz, előír, szabályoz) és sää (szál, fonál) – sző
sorotta-. sorota- (csöpög, csorog) – csorog (?)
sula– – olvad
survo– (tör, lökdös, nyomkod) – szúr
synty– synny- (születik) – ellik (?)
tappa-, tapa- (öl, gyilkol) – tapod, tapsol (?)
tarttu-, tartu- (megragad, megfog, megkapaszkodik) – tart (?)
teke-, tee-, teh- – tesz, te-, ten-
tule-, tul- (jön) – talál
puno– – fon
tunke-, tunge- (dug, gyömöszöl, nyom, szorít, hatol ) – dug (?)
tunte-, tunne- (érez, ismer) – tud
tuo-, toi- (hoz) – tojik, toj- (?)
työntä-, työnnä- (tol, dug, nyom) – tövi (rég) (szúr, fúr) és tűz (i), tű, tövis (rég) (szúrós)
ui– – úszik
.
10. Egyéb szavak (22 + 18 = 40)
arpa, arva- (sorsjegy, varázsvessző) és arpele– (jósol) – orvos (?)
arvo (érték, rang) – ár, áru
ääni, ääne-, ään- (hang) – ének
elämä – élet
elo – élet, gabona
evä (uszony) – evez
hyppynen (ujjhegy, csipetnyi) – csíp
hyvä (jó) – igen, ig-
jälki, jälje- (nyom) (főnév) – jel (?)
kahla-, kahlat- (vízben gázol) – kel (?)
kämä (nyelvj) (kemény hely, bőr, föld) és kämeä (vastag, erős) – kemény (?)
kehä (kör, kerület) – kégy (rég) (kör), kegyelet (szivárvány), kengyel (?)
kisa (játék, mulatság, tánc) – küzd, küszöd (rég) (verekszik, birkózik) (?)
kulu– (kopik, múlik) – hullik (?)
kumara (görnyedt, görbült) – homorú (?)
kytke– (bekapcsol, beköt) – köt (?)
kyyny (nyelvj) (félig csukva-nyitva) – huny (i)
lappea (lapos, sima, lap) – lapos
leikka-, leika- (vág, nyír) – lék (?)
leve, lepee- (gyapjúpehely, -foszlány, rost) – levél (?)
loukko, louko- – lyuk (?)
nimi, nime- – név
osa (rész) – oszt, oszlik (?)
pala (darab, falat) – falat
pitkä (hosszú, magas) – fel, föl
räpyttä-, räpytä- (szárnnyal csapkod, pislog) – repül, repít (?)
säle, sälee- (léc, szilánk) – szel
sälyttä-, sälytä- (málház, megrak, megterhel) – ellik (rég) (lóra vagy szamárra ül) (?)
seppä, sepä- (kovács, ügyes) – szép
soi– (hangzik, cseng) – zaj
solmu – csomó
suppea (szűk, csekély, beszorított) szupolyka és szupolykó (rég) (kicsiny, kerekded, karcsú)
suukko, suuko- – csók
tora (szóváltás, veszekedés, vita) – dorgál (?)
täysi, täyde-, täyte- (tele, teljes) és täynnä (telve) és täyty-, täydy- (kell) – tele
uusi, uude-, uute-, uut- – új
valkama (kikötő, rév) – válik
valkea (fehér, világos, tűz) – villám és világ
vanu– (összemegy, posztó sűrűbb lesz) – ványol (?)
viime (utóbbi, utolsó, végső) – vég (?)
.
11. Eléggé bizonytalan egyeztetések (21)
aiko– aio- – akar (??)
ankea (búskomor) – aggódik, aggik (rég) (??)
ansa (hurok, kelepce, csapda) – aszó (vízmosta száraz völgy, horhos) (??)
avaa– (nyit) – ajtó (??)
emä (anya, nőstény) + yrkä (nyelvj) (legény, vőlegény) – ember = emse, eme + er(j) (férfi) (szóösszetétel) (??)
hyöri– (sürgölődik, tülekedik, nyüzsög) – sürög (??)
juttele-, jutel- (társalog, cseveg) – játszik (??)
kasa (előugró hegy, szöglet, fejsze hegye) – hegy (??)
kasva– (i) (nő) – haszon (??)
keski– (közép-, középső) – küszöb (??)
kierä, kiero (ferde, görbe, fonák) – kering, körül, köré, körött (??)
kisko– (húz, nyúz, leránt) – kísál (nyelvj) (veszekedik, verekedik) (??)
koljo (óriás, rontó szellem) – hagymáz, hagy- (lázas önkívület)
koputta-, koputa- (kopogtat, kopog) – kopog
kumuri (felhőcske, zápor ) – homály (??)
kuura (dér) – harmat (??)
liippo, liipo- (lepke) – lipe (lepke) (??)
puna (tekercs, csavart) – bonyolít (??)
sampi, samme-, sampe- (közönséges tok) – compó, combó (halfajta) (??)
sorsa (vadkacsa) – szárcsa (sárcsa, sárca) (??)
vuode, vuotee- – ágy (??)
.
Rokonszavak száma: Az Etimológiai szótár 674 szavunkat minősíti ősinek, alapnyelvinek (uráli, finnugor, ugor); Csúcs Sándornál ugyanez 700. (Nem kevés ez, ha arra gondolunk, hogy évezredek alatt még a szókincs is „kopik”…) Klima tanár úr 212 (biztos) + 51 (vitatható) = 263-ra teszi a magyar–finn rokonszavakat. Nyilván valamivel kevesebb, ha a vitathatókból kiesik egynéhány. Ezek a szótövek azonban képzőkkel s más módon növelik a rokonszavak számát. Főként a határozószavaknál nehéz eldönteni, hogy a származékokat önállóknak tekinthetjük-e. Például a finn esi– szótő 30-nál több származékszót képvisel, ennek megfelelője, a magyar elő- szintén többet.
.
Rokon-mondatok Weöres Gyulától
(* 1899. X. 13., Somorja – † 1989, Helsinki)
Jään alla talvella elävät kalat uiskentelevat. – Jég alatt télen eleven halak úszkálnak.
Kivistä verinen oli vävyn käsi. – Kövektől véres volt a vő keze.
Orvon silmä kyyneliä täynnä. – Árva szeme könnyel tele.
Kuka meni meidän edessämme? – Ki ment mielőttünk?
Miniäni antoi voita. – Menyem adott vajat.
(Folytatható és folytatandó…)
.
Az általános tájékozatlanság miatt közlöm az érintett magyar rokonszavak zárt ë-s alakját: ën-(ön-); Emëse; ëmik; lélëk; szëm; ëgy; fëlhő; hërvad; lësz, lë-, lëv-, lën-; mëgy, mën-; mëny të; tësz, të-, tën-; igën; këgyelet; kengyël; fël; rëpül; embër; hëgy; vérës.
.
.
A FINN TULAJDONNEVEK KIEJTÉSE
Magay Tamás átírási rendszere nyomán
.
Elnézést kérek az alanti névállomány szűkössége miatt. Mai finn személyiségek csak kis számban szerepelnek – a mintából a többi név ejtése kikövetkeztethető. Azt is kérdezhetik, miért kell átírni a latin betűs finn neveket? Csak azért, hogy pontosabban ejthessük ki őket.
Milyen a finn nyelv? Füleljünk csak bele a rádió vagy tévé adásába: Távolról hallva mintha magyarul beszélnének. Közelebbről tiszta ejtésű, kellemesen hangzós, tagolt, változatosan hullámzó a finn beszéd. 100 magánhangzójára 96 mássalhangzó jut (olasz: 108, észt: 117, magyar és francia: 141, orosz: 150, német: 177). A beszéd finom árnyalatait persze tanulnia kell az érdeklődő nyelvtanulónak. Tulajdonképpen csak néhány, a magyartól eltérő hangzóra kell odafigyelnünk.
.
Tótfalusi István szótára és a finn nyelv
A finn kiejtés jelölése igencsak pontatlan Tótfalusi István szótárában – összesen 108 finn címszót közöl (40 000 szavas kötetében).
A szerző a zárt ë-t egyáltalán nem jelöli, azt állítja, hogy „…köznyelvünk egyáltalán nem tud különbséget tenni a zárt és nyílt e hang között…”. Helyesbítem: helyesírásunk általában nem jelöli, de jelölheti – ha akarja, a hagyományos ë-vel. Illetve Tótfalusi István képtelennek tartja a magyarokat arra, hogy szó végén rövid o-t vagy rövid ö-t ejtsenek. Nevetséges. Tótfalusi a hosszú magánhangzókat betűkettőzéssel oldja meg. Ez ellentétes a magyar helyesírás egyik elvével: ékezetes magánhangzó – nem egyjegyű mássalhangzó.
Jellemző példák: Häkkinen, hibásan: hekkinen, helyesen: Hekkinën; Päijänne, hibásan: pejijenne, helyesen: Pejjennë; Setälä, hibásan: szetele, helyesen: Szëtele; Sillanpää, hibásan: szillanpee, helyesen: Szillȧnpē; Väinö, hibásan: vejnő, helyesen: Vejnö. (Továbbá a szótár a Saimaa tórendszert átcsatolja Észtországhoz…)
.
A finn kiejtés fontosabb szabályai
A finn helyesírás ésszerű és következetes.A finn ábécé: a (b) (c) d e (f) g h i j k l m n o p r s (š)t u v (w) (x) y (z) (ž) (å) ä ö. A zárójeles betűk csak idegen szavakban vagy a svédben fordulnak elő. A legfontosabb, magyartól eltérő hangjelölések, illetve jelhangok (fonémák):
– finna: ajakkerekítés nélküli, nemzetközi, „palóc ȧ”-nak ejtendő; kala(hal) – kȧlȧ; Vantaa(város) – Vȧntá;
– finn ä: a magyar e-nek felel meg (bár nyíltabb, olyan mint a „väszprémi ä, mint Älämér”); tämä(ez) – teme;Räikkönen(autóversenyző) – Rejkkönën;
– finn e: zártë-nek ejtjük, ahogy a magyarban az embër, ëgy, (ti)mëntëk, (ők)mëntekszavakban; ajakréssel, elöl képzett, középső nyelvállású hang; tulajdonképpen az öhelyén ejtjük, csak széthúzott szájjal; menen(megyek) – mënën; Helsinki(főváros) – Hëlszinki;
– finn ng: a csenget szó hátul képzett, orrhangú n-jének felel meg, mintha így mondanánk g nélkül: csennet; példa: kengät (cipők), ejtsd: kënnet (nyelvészeti jelöléssel: këηηet); Helsingin Sanomat (napilap; Helsinki Hírei), ejtsd: Hëlszinnin Szȧnomȧt;
– finns: mintha selypítenénk, a magyar s és szközött ejtjük; de nem baj, ha sz-nek mondjuk: sydän(szív, fn) – szüden; suomi, suomen kieli (finn nyelv) – szúomi,szúomën kíëli;
– finn y: a magyar ü; syksy(ősz) – szükszü; Jyväskylä(város) – Jüveszküle.
.
– A kettőzött magán- s mássalhangzókat szigorúan hosszan ejtjük.
.
A finnben gyakoriak a kettős magánhangzók. Az egy szótaggá egyesült kettős magánhangzókban az első tagon van a hangsúly (egy kicsit hosszabb). Csak első szótagban fordulnak elő: uo,yö,ie;au,ou,eu,iu;äy, öy. Példák: kaupunki(= város) – káupunki;Suomi(= Finnország) – Szúomi. Azai, ei,oi,ui,yi,äi,öikettőhangzók bármelyik szótagban jelentkezhetnek, s majdnem j-sen ejtjük őket: ȧj,ëj,oj,uj,üj,ej,öj. Példa: Kainuu (megye) – Kȧjnú.
A hosszú magánhangzókat a betűk kettőzése jelöli, ezek rövid magánhangzók hosszú párjai. Tehát az aa= kb. á, de inkább hosszú ȧ, azaz hosszú palóc a, Vaasa(város) – Vászȧ;ee= kb. é, de inkább hosszú zárt ë, Hämeenlinna(város) – Heménlinnȧ;ii= í, Riihimäki(város) – Ríhimeki;oo= kb. ó, Espoo(város) – Ëszpó; uu= ú, Joensuu(város) – Joënszú; yy= ű, Riispyy(város) – Ríszpű; ää= hosszú e, azaz ē, Hyvinkää(város) – Hüvinkē; öö= kb. ő, de nem annyira ajakkerekítéses, mint a magyar, Töölö(Helsinki városrésze) – Tőlö.
Ügyeljünk a kettőzött mássalhangzókra, mindig nagyon hosszan kell ejtenünk őket! Példák: kirkko(templom) – ejtsd: kirkko;kädessä(kézben) – ejtsd kedëssze.
A véghehezet, a gégezár, a „néma k” tulajdonképpen a szó végi magánhangzó hirtelen abbahagyása (mintha k-t akarnánk ejteni). Manapság nem mindig ejtik. Írásban nem jelölik, szokásos jele: ‘. A felszólító mód végén (egyes szám 2. személyben), a főnévi igenevek végén, néhány más toldalék végén s egyes evégű szavak végén fordul elő. Például: mene!(mënë’) – menj!Ha utánamondunk másik szót is, kettőzve ejtjük a kezdő mássalhangzóját. Példa: mene jo!(mënëjjo) – menj már!
.
Kiejtésjelölés a finn tulajdonnevek gyűjteményéhez:
– A, a, jele: Å, ȧ: nemzetközi vagy palóc a (ajakkerekítés nélküli);
– Ä, ä, jele: E, e: körülbelül a magyar e vagy „väszprémi” e;
– E, e, jele: Ë, ë: zárt ë, mint az ö széthúzott szájjal;
– A hosszú magánhangzók: Ää, ää; jele: Ē, ē; Aa, aa = kb. Á, á; Ee, ee = kb. É, é; Ii, ii = kb. Í, í; Oo, oo = kb. Ó, ó; Öö = kb. Ő, ő; Uu = kb. Ú, ú; Yy, yy = kb. Ű, ű.
– ng = nn: a csenget szó g előtti n része hosszan (nyelvészeti jelölés: ηη)
.
Hangsúly: A finnben az első szótagon nyugszik a főhangsúly, a harmadikon a mellékhangsúly (mint a magyarban).
.
.
FINN NÉVGYŰJTEMÉNY KIEJTÉSJELÖLÉSSEL
.
Rövidítések a tulajdonnevekhez, helykímélésből: i.-történész = irodalomtörténész; K. = Kalevala szereplője, helyszíne; SUS = Suomi–Unkari Seura [a Finnországban működő Finn–Magyar Társaság]; SUS vez. t. = Suomi–Unkari Seura vezetőségi tagja; sv = a név valamelyik eleme svéd; v. = volt; zenesz. = zeneszerző.
.
A finnországi településszerkezetben a közigazgatás egységek elnevezései: kylä = falu; pitäjä = község, egyházközség; kunta = község (körzet); kauppala = mezőváros; kaupunki = város; kihlakunta = járás; piirikunta = kerület; maakunta = megye; lääni = tartomány.
.
– A finn történelem és jelenkor számos személyisége svéd névvel és/vagy anyanyelvvel is derék hazafi. A svéd nevek ingadozhatnak: svédesebben vagy finnesebben mondják őket.
– Számos finn keresztnévnek nincs magyar megfelelője; a világháló vagy szótár segíthet.
– Egy-egy személyiség neve mellett általában csak egyetlen foglalkozás szerepel.
– A nevek a magyar ábécé szerint sorakoznak.
,
Aadolf Fredrik (Adolf Frigyes király): Ádolf Frëdrik
Aakenustunturi (hegy): Ákënusztunturi
Aalberg, Ida (sv; színésznő): Álbërj Idȧ
Aalto, Alvar (építész): Álto, ȧ Ålvȧr
Aaltonen, Paavo (tornász): Áltonën, Pávo
Ääninen (Onyega; tó): Ēninën
Äänisjärvi (Onyega; tó): Ēniszjervi
Äänislinna (Petroskoi; Petrozavodszk; város): Ēniszlinnȧ (Pëtroszkoj)
Aarne, Antti (népmese-kutató): Árnë, Åntti
Agricola, Mikael (püspök, bibliafordító, nyelvújító): Ågrikolȧ, Mikȧël
Ahlquist, Karl August Engelbrekt (sv; Oksanen, A.; néprajztudós): Álkviszt, Kȧrl Åuguszt Ëngëlbrëkt (Okszȧnën, Å.)
Aho, Juhani (író): Åho, Juhȧni
Aho, Kalevi (zenesz.): Åho, Kȧlëvi
Ahtisaari, Martti (v. elnök): Åhtiszári, Mȧrtti
Ahto (K., tenger istene): Åhto
Ahvenanmaa (Åland-szigetek; önkormányzatos megye): Åhvënȧnmá
Ahvenanmaa maakunta (megye): Åhvënȧnmá mákuntȧ
Ailio, Julius (régész): Åjlio, Juliusz
Ainikki (K., Lemminkäinen húga): Åjnikki
Aino (K., Joukahainen húga): Åjno
Airo, Aksel Fredrik (tábornok): Åjro, Åkszël Frëdrik
Äkäsjoki (folyó): Ekeszjoki
Åland-szigetek (sv; önkormányzatos megye): Ólȧnd-szigetek
Anhava, Tuomas (költő): Ånhȧvȧ, Túomȧsz
Annikki (K., Ilmarinen húga): Ånnikki
Antola, Päivikki (teológus): Åntolȧ, Pejvikki
Anttila, Aarne (i.-történész): Ånttilȧ, Árnë
Arvidsson, Adolf Ivar (sv; politikus, történész, író): Årvídsszon, Ådolf Ivȧr
Aunuksen Karjala (Olonyeci Karjala; táj): Áunukszën Kȧrjȧlȧ
Aunus (Olonyec; város): Áunusz
Autio, Orvokki (író): Åutio, Orvokki
Bergman, Erik (sv; zenesz.): Bërjmȧn, Ërik
Berner, Anne (miniszter): Bërnër, Ånnë
Bogdanov Iivana (Pitkä-Iivana; kantelejátékos): Bogdȧnov, Ívȧnȧ (Pitke-Ívȧnȧ)
Bottas, Valtteri (autóversenyző): Bottȧsz, Vȧlttëri
Broms, Henri (sv; nyelvész): Brumsz, Hënri
Byström, Thomas (sv; zenesz.): Bűsztröm, Mȧlin
Cajander, Aimo Kaarlo (sv; v. kormányfő): Kȧjȧndër, Åjmo Kárlo
Cajander, Paavo (sv; költő): Kȧjȧndër, Pávo
Canth, Minna (sv; író): Kȧnt, Minnȧ
Castrén, Matthias Alexander (sv; nyelvész): Kȧsztrën, Mȧtiȧsz Ålëkszȧndër
Chydenius, Anders (sv; lelkész): Kszüdëniusz, Åndërsz
Chydenius, Jussi (sv; zenesz.): Kszüdëniusz, Jusszi
Cronstedt, Marita (sv; nyelvész): Krúnsztëtt, Mȧritȧ
Cygnaeus, Uno (sv; lelkész, nevelő): Szügnëusz, Uno
Edelfelt, Albert (sv; festőművész): Ëdëlfëlt, Ålbërt
Ehrnrooth, Adolf (sv; tábornok): Érnrót, Ådolf
Ekman, Asta (SUS vez. t.): Ëkmȧn, Åsztȧ
Elonen, Aila (SUS vez. t.): Ëlonën, Åjlȧ
Joffel, Oivi (SUS vez. t.): Joffël, Ojvi
Engel, Carl Ludwig (építész): Ëngël, Kȧrl Ludvig
Englund, Einar (sv; zenesz.): Ënglund, Ëjnȧr
Enontekiö (község): Ënontëkiö
Erkko, Juhana Heikki (költő): Ërkko, Juhȧnȧ Hëjkki
Espoo (város): Ëszpó
Etelä-Karjala (megye): Ëtële-Kȧrjȧlȧ
Etelä-Pohjanmaa (megye): Ëtële-Pohjȧnmá
Etelä-Savo (megye): Ëtële-Szȧvo
Europaeus, David Emmanuel Daniel (sv; néprajztudós): Ëuropéusz, Dȧvid Ëmmȧnuël Dȧniël
Fagerholm, Karl-August (sv; v. kormányfő): Fȧgërholm, Kȧrl-Áuguszt
Fazer, Karl (sv; gyáros): Fȧccër, Kȧrl
Forsberg, Ulla-Maija (sv; nyelvész): Forszbërj, Ullȧ-Mȧjjȧ
Forssa (város): Forsszȧ
Gallen-Kallela, Akseli (festőművész): Gȧllën-Kȧllëlȧ, Åkszëli [svédesen: Gallén: Gȧllën]
Ganander, Christfried (sv; lelkész, szótáríró): Gȧnȧndër, Khrisztfríd
Gebhard, Maiju (szakoktató, feltaláló): Gëbhȧrd, Mȧjju
Gesellius, Herman (építész): Gëszëliusz, Hërmȧn
Gottlund, Carl Axel (sv; nyelvész): Gotlund, Kȧrl Åkszël
Grahn-Laasonen, Sanni (sv; miniszter): Grán-Lászonën, Szȧnni
Gripenberg, Georg Achates (sv; diplomata): Kripënberj, Gëorg Åkȧtësz
Haanpää, Pentti (író): Hánpē, Pëntti
Haapajärvi (város): Hápȧjervi
Haaparanta, Anja (nyelvész): Hápȧrȧntȧ, Ånjȧ
Haarala, Risto (nyelvész): Hárȧlȧ, Riszto
Haavikko, Paavo (költő): Hávikko, Pávo
Haavio, Martti (költő): Hávio, Mȧrtti
Hagman, Lucina (sv; nővezető, nevelő): Hȧgmȧn, Luszinȧ
Häkkänen, Antti (miniszter): Hekkenën, Åntti
Häkkinen, Mika (autóversenyző): Hekkinën, Mikȧ
Hakola, Antti (templomépítő): Hȧkolȧ, Åntti
Hakulinen, Auli (nyelvész): Hȧkulinën, Áuli
Hakulinen, Lauri (nyelvész): Hȧkulinën, Láuri
Hakulinen, Veikko (ol. bajnok): Hȧkulinën, Vëjkko
Halinen, Hannu (v. nagykövet): Hȧlinën, Hȧnnu
Hälli, Matti (író): Helli, Mȧtti
Halme, Timo (nyelvész): Hȧlmë, Timo
Halonen, Antti (kantele-játékos): Hȧlonën, Åntti
Halonen, Heikki (kantele-játékos): Hȧlonën, Hëjkki
Halonen, Tarja (v. elnök): Hȧlonën, Tȧrjȧ
Haltitunturi (Halti, Haltia, Haltiatunturi; hegy): Hȧltitunturi (Hȧlti, Hȧltiȧ, Hȧltiȧtunturi)
Hämäläinen, Eila (nyelvész): Hemelejnën, Ëjlȧ
Hämäläinen, Pentti (ol. bajnok): Hemelejnën, Pëntti
Häme (történelmi tájegység): Hemë
Hämeenkyrö (város): Heménkürö
Hämeenlinna (város): Heménlinnȧ
Hanko (város): Hȧnko
Happo, Fedja (kantele-játékos): Hȧppo, Fëdjȧ
Härkönen, Iivana (kantele-játékos): Herkönën, Ívȧnȧ
Harmaja, Saima (költő): Hȧrmȧjȧ, Szȧjmȧ
Hasala, Kasperi (nyelvész): Hȧszȧlȧ, Kȧszpëri
Haukipudas (Oulu része): Háukipudȧsz
Hausjärvi (tó): Háuszjervi
Hauta-aho, Teppo (zenesz.): Háutȧ-ȧho, Tëppo
Häyhä, Simo (földműves, mesterlövész): Heühe, Szimo
Heikkilä, Toivo (v. nagykövet): Hëjkkile, Tojvo
Heinävesi (község): Hëjnevëszi
Heininen, Paavo (zenesz.): Hëjninën, Pávo
Heinola (város): Hëjnolȧ
Helismaa, Reino (énekes): Hëliszmá, Rëjno
Hellaakoski, Aaro (költő): Hëllákoszki, Áro
Helsingin Sanomat (napilap): Hëlszinnin Szȧnomȧt
Helsinki (főváros): Hëlszinki
Hiisi (K., gonosz szellem; szent liget): Híszi
Hiitola (K., Hiisi országa): Hítolȧ
Himmelriiki (Taivaskero; hegycsúcs): Himmëlríki (Tȧjvȧszkëro)
Hjelt, Lauri (sv; v. nagykövet): Hjëlt, Láuri
Hokkanen, Tapio (nyelvész): Hokkȧnën, Tȧpio
Holappa, Pentti (költő): Holȧppȧ, Pëntti
Holkeri, Harri (v. kormányfő): Holkëri, Hȧrri
Horna (K., ördög-lakhely): Hornȧ
Högnabba-Lumikero, Cita (sv; intézményvezető): Hönnȧbbȧ-Lumikëro, Szitȧ
Huittinen (város): Hujttinën
Huitu, Marketta (nyelvész): Hujtu, Mȧrkëttȧ
Huovinen, Pekka (SUS vez. t.): Húovinën, Pëkkȧ
Huovinen, Veikko (író): Húovinën, Vëjkko
Hursti, Veikko (jótevő): Hurszti, Vëjkko
Hyry, Antti (író): Hürü, Åntti
Hyvärinen, Risto (v. nagykövet): Hüverinën, Riszto
Hyvinkää (város): Hüvinkē
Idman, Gustaf (v. nagykövet): Idmȧn, Gusztȧf
Iijoki (folyó): Íjoki
Iisalmi (város): Íszȧlmi
Ikaalinen (város): Ikálinën
Ikola, Osmo (nyelvész): Ikolȧ, Oszmo
Ilkka, Jaakko (szolgabíró, felkelővezér): Ilkkȧ, Jákko
Ilmarinen (K., kovács, Sampo-építő): Ilmȧrinën
Ilmatar (K., levegő tündére): Ilmȧtȧr
Imatra (város): Imȧtrȧ
Impilahti (egykori finn község Határ-Karjalában): Impilȧhti
Inari (város): Inȧri
Inarijärvi (tó): Inȧrijervi
Ingman, Martti (v. nagykövet): Ingmȧn, Mȧrtti
Inkeri (Izsórföld): Inkëri
Iso-Kalla (tó): Iszo-Kalla
Iso-Syöte (hegy): Iszo-Szűötë
Isohookana-Asunmaa, Tytti (politikus): Iszohókȧnȧ-Åszunmá, Tütti
Itkonen, Erkki (nyelvész): Itkonën, Ërkki
Jääsjärvi (tó): Jēszjervi
Jäätteenmäki, Anneli (v. kormányfő): Jētténmeki, Ånnëli
Jakobson, Max (sv; diplomata, újságíró): Jȧkobszon, Mȧx
Jalasjärvi (tó): Jȧlȧszjervi
Jalkanen, Olavi (festőművész): Jȧlkȧnën, Olȧvi
Jalkanen, Pekka (zenesz.): Jȧlkȧnën, Pëkkȧ
Jalonen, Elvi (SUS vez. t.): Jȧlonën, Ëlvi
Jämsä (város): Jemsze
Jänis, Teppana (kantele-játékos): Jenisz, Tëppȧnȧ
Jännes, Arvi (költő, nyelvész): Jennësz, Årvi
Jansson, Tove (sv; író, festőművész): Jȧnsszon, Tovë
Järnefelt, Arvid (író): Jernëfëlt, Årvid
Järvelä, Jari (író): Jervële, Jȧri
Järvenpää (város): Jervënpē
Järventaus, Arvi (író): Jervëntȧusz, Årvi
Javanainen, Arto (jégkorongozó): Jȧvȧnȧjnën, Årto
Jeesus Kristus (Jézus Krisztus): Jészusz Krisztusz
Joensuu (város): Joënszú
Johansson, Bengt (sv; zenesz.): Johȧnsszon, Bëngt
Joki, Aulis J. (nyelvész): Joki, Áulisz J.
Joukahainen (K., lapp hős): Jóukȧhȧjnën
Joulupukki (Mikulás): Jóulupukki
Joutsenoja, Pekka (SUS vez. t.): Jóutszënojȧ, Pëkkȧ
Joutsijärvi (tó): Jóutszijervi
Juankoski (város): Juȧnkoszki
Jumala (Isten): Jumȧlȧ
Juojärvi (tó): Júojervi
Juteini, Jaakko (költő): Jutëjni, Jákko
Juukkarinen, Arvi (templomépítő): Júkkȧrinën, Årvi
Juvonen, Helvi (költő): Juvonën, Hëlvi
Jylhä, Yrjö (költő): Jülhe, Ürjö
Jyrkänkallio, Paul (v. nagykövet): Jürkenkȧllio, Pȧul
Jyväskylä (város): Jüveszküle
Kaaresuvanto (falu): Kárëszuvȧnto
Kaarina (város): Kárinȧ
Kailas, Uuno (költő): Kȧjlȧsz, Úno
Kainuu (megye): Kȧjnú
Kaipiainen, Pertti (SUS vez. t.): Kȧjpiȧjnën, Përtti
Kajaani (város): Kȧjáni
Kajava, Viljo (költő): Kȧjȧvȧ, Viljo
Kalajoki (folyó): Kȧlȧjoki
Kalajoki (város): Kȧlȧjoki
Kalervo (K., Kullervo apja): Kȧlërvo
Kaleva (K., a hősök őse): Kȧlëvȧ
Kalevala (K., Kaleva földje): Kȧlëvȧlȧ
Kalevala (finn nemzeti eposz, hősköltemény): Kȧlëvȧlȧ
Kalevatar (K., nő Kaleva nemzetségéből): Kȧlëvȧtȧr
Kallas, Aino (író): Kȧllȧsz, Åjno
Kallas, Uuno (költő): Kȧllȧsz, Úno
Kallinen, Yrjö (békeküzdő): Kȧllinën, Ürjö
Kallio, Kyösti (v. elnök): Kȧllio, Kűöszti
Kalma (K., sír, halál): Kȧlmȧ
Kalske, Marja (nyelvész): Kalszkë, Mȧrjȧ
Kälviä (község): Kelvie
Kankaanpää (város): Kȧnkánpē
Kannila, Helle (könyvtáros): Kȧnnilȧ, Hëllë
Kannisto, Artturi (nyelvész): Kȧnniszto, Årtturi
Kannus (város): Kȧnnusz
Kanta-Häme (megye): Kȧntȧ-Hemë
kantele (pengetős népi hangszer): kȧntëlë
Kapo (K., a sör főzője): Kȧpo
Karamzin, Aurora (a népjólét úttörője): Kȧrȧmzin Áurorȧ
Karanko, Outi (nyelvész): Kȧrȧnko, Óuti
Karjala (történelmi tájegység): Kȧrjȧlȧ
Karjalainen, Ahti (v. kormányfő): Kȧrjȧlȧjnën, Åhti
Karkkila (város): Kȧrkkilȧ
Kärkölä (község): Kerköle
Karvinajoki (folyó): Kȧrvinȧjoki
Katainen, Jyrki (v. kormányfő): Kȧtȧjnën, Jürki
Katri Helena (Kalaoja; énekes): Kȧtri Hëlënȧ (Kȧlȧojȧ)
Kaukonen, Väinö (Kalevala-kutató): Káukonën, Vejnö
Kauppala, Pekka (történész docens): Káuppȧlȧ, Pëkkȧ
Kaurinkoski, Jaakko (v. nagykövet): Káurinkoszki, Jákko
Kaurismäki, Aki (filmrendező): Káuriszmeki, Åki
Kekkonen, Urho Kaleva (v. elnök): Këkkonën, Urho Kȧlëvȧ
Kemi (város): Këmi
Kemijärvi (tó): Këmijervi
Kemijoki (folyó): Këmijoki
Kerava (város): Kërȧvȧ
Keski-Pohjanmaa (megye): Këszki-Pohjȧnmá
Keski-Suomi (megye): Këszki-Szúomi
Keuruu (város): Këurú
Kianto, Ilmari (író): Kiȧnto, Ilmȧri
Kiihtelysvaara (Joensuu része): Kíhtëlüszvárȧ
Kiiminjoki (folyó): Kíminjoki
Kilpi, Eeva (költő): Kilpi, Évȧ
Kilpi, Volter (író): Kilpi, Voltër
Kilpinen, Yrjö (zenesz.): Kilpinën, Ürjö
Kilpiö, Arto (nyelvész): Kilpiö, Årto
Kinnunen, Laila (énekes): Kinnunën, Lȧjlȧ
Kinnunen, Tauno (SUS vez. t.): Kinnunën, Táuno
Kirintövaara (téli üdülőhely): Kirintövárȧ
Kirkkonummi (község): Kirkkonummi
Kirstinä, Väinö (író): Kirsztine, Vejnö
Kittilä (község): Kittile
Kiuru, Krista (SUS vezetője): Kíuru, Krisztȧ
Kivi, Aleksis (író, költő): Kivi, Ålëkszisz
Kivikk‘aho, Eila (költő): Kivikkȧho, Ëjlȧ
Klami, Uuno (zenesz.): Klȧmi, Úno
Klemetti, Heikki (zenesz.): Klëmëtti, Hëjkki
Klinge, Matti (történész): Klingë, Mȧtti
Kniivilä, Irmeli (nyelvész, SUS elnöke): Knívile, Irmëli
Koistinen, Uno (v. nagykövet): Kojsztinën, Uno
Koivisto, Mauno (v. elnök): Kojviszto, Máuno
Koivu, Terttu (SUS vez. t.): Kojvu, Tërttu
Koivulehto, Jorma (nyelvész): Kojvulëhto, Jormȧ
Kojo, Viljo (író): Kojo, Viljo
Kokemäenjoki (folyó): Kokëmeënjoki
Kokkola (város): Kokkolȧ
Kokkonen, Joonas (zenesz.): Kokkonën, Jónȧsz
Korhonen, Mikko (nyelvész): Korhonën, Mikko
Korhonen, Riku (író): Korhonën, Riku
Kortekangas, Olli (zenesz.): Kortëkȧnnȧsz, Olli
Korvatunturi (a Joulupukki, a Mikulás lakhelye; hegy): Korvȧtunturi (Jóulupukki)
Koskenkylä (több falu neve): Koszkënküle
Koskenniemi, Veikko Antero (költő, akadé-mikus): Koszkënníëmi, Vëjkko Åntëro
Koutajoki (folyó): Kóutȧjoki
Kouvola (város): Kóuvolȧ
Kramsu, Kaarlo (költő): Krȧmszu, Kárlo
Krohn, Ilmari (sv; zenetudós): Krón, Ilmȧri
Krohn, Julius (sv; Suonio; nyelvész): Krón, Juliusz (Szúonio)
Krohn, Kaarle (sv; néprajztudós): Krón, Kárlë
Kuhmo (város): Kuhmo
Kujasalo, Pekka (v. nagykövet): Kujȧszȧlo, Pëkkȧ
Kullervo (K., hős): Kullërvo
Kumpumäki, Veikko (SUS vez. t.): Kumpumeki, Vëjkko
Kunnas, Kirsi (költő): Kunnȧsz, Kirszi
Kuohijärvi (tó): Kúohijervi
Kuokkanen, Marjut (szociálpszichológus): Kúokkȧnën, Mȧrjut
Kuolan niemimaa (Kola-félsziget): Kúolȧn níëmimá
Kuopio (város): Kúopio
Kustaa Vaasa (Vasa Gusztáv király): Kusztá Vászȧ
Kuula, Toivo (zenesz.): Kúla, Tojvo
Kuusaa (több falu neve): Kúszá
Kuusamo (város): Kúszȧmo
Kuusela, Armi (szépségkirálynő): Kúszëlȧ, Årmi
Kuusinen, Hertta (kommunista nő): Kúszinën, Hërttȧ
Kuusinen, Otto Wille (kommunista): Kúszinën, Otto Villë
Kuusisaari (sziget): Kúsziszári
Kuusisto, Ilkka (zenesz.): Kúsziszto, Ilkkȧ
Kyllikki (K., Lemminkäinen felesége): Küllikki
Kymenlaakso (megye): Kümënlákszo
Kymijoki (folyó): Kümijoki
Kyrönjoki (folyó): Kürönjoki
Laakso, Johanna (nyelvész): Lákszo, Johȧnnȧ
Laaksonen, Heli (író): Lákszonën, Hëli
Laanila (Oulu része): Lánilȧ
Laatokka (Ladoga; tó): Látokkȧ
Laestadius, Lars Levi (sv; lelkész): Lesztȧdiusz, Lȧrsz Lëvi
Lahdelma, Tuomo (költő): Lȧhdëlmȧ, Túomo
Lahti (város): Lȧhti
Laiho, Lauri (mondagyűjtő): Lȧjho, Láuri
Laihonen, Petteri (nyelvész): Lȧjhonën, Pëttëri
Laine, Jarkko (költő): Lȧjnë, Jȧrkko
Laitila Kälvemark, Tiina (író): Lȧjtilȧ Kelvëmȧrk, Tínȧ
Laitinen, Kai (i.-történész): Lȧjtinën, Kȧj
Lajunen, Anita (író): Lȧjunën, Ånitȧ
Lalli (Lauri; Lalloi; paraszt, Henrik püspök gyilkosa): Lȧlli (Lȧuri; Lȧlloj)
Lallukka, Gabriella (nyelvész): Lȧllukkȧ, Gabriëllȧ
Lallukka, Seppo (nyelvész): Lȧllukkȧ, Szëppo
Längelmävesi (tó): Lennëlmevëszi
Lappeenranta (város): Lȧppénrȧntȧ
Lappi (Lappföld): Lȧppi
Lappi (megye): Lȧppi
Lapua (város): Lȧpuȧ
Lapuanjoki (folyó): Lȧpuȧnjoki
Lapväärtti (község): Lȧpvērtti
Larin-Kyösti (sv; Larson, Karl Gustaf; költő): Lȧrin-Kűöszti (Lȧrszon, Kȧrl Gusztȧf)
Larni, Martti (író): Lȧrni, Mȧrtti
Latvala, Taina (író): Lȧtvȧlȧ, Tȧjnȧ
Launis, Armas (népzenetudós): Láunisz, Årmȧsz
Lauranto, Yrjö (nyelvész): Láurȧnto, Ürjö
Lehtinen, Erkki (történész): Lëhtinën, Ërkki
Lehtinen, Hilja Onerva (költő): Lëhtinën, Hiljȧ Onërvȧ
Lehtinen, Ildikó (néprajztudós): Lëhtinën, Ildikó
Lehto, Pirkko (nyelvész): Lëhto, Pirkko
Lehtonen, Joel (író): Lëhtonën, Joël
Leino, Eino (költő): Lëjno, Ëjno
Leino, Jaakko (nyelvész): Lëjno, Jákko
Leino, Kasimir (költő): Lëjno, Kȧszimir
Lemettinen, Pentti (SUS vez. t.): Lëmëttinën, Pëntti
Lemmenjoki (folyó): Lëmmënjoki
Lemminkäinen (K., a szerelem fia; Kauko): Lëmminkejnën (Káuko)
Lempäälä (község): Lëmpēle
Lempo (K., ördög ): Lëmpo
Leppä, Jari (miniszter): Lëppe, Jȧriű
Lettolammi, Pirkko (nyelvtanár): Lëttolȧmmi, Pirkko
Lieto (község): Líëto
Liimola, Matti (nyelvész): Límolȧ, Mȧtti
Lind, Arvi (hírszerkesztő): Lind, Årvi
Lindberg, Magnus (sv; zenesz.): Lindbërj, Mȧgnusz
Lindström, Jari (sv; miniszter): Lindsztröm, Jȧri
Linkola, Pentti (író): Linkolȧ, Pëntti
Linkomies, Edwin (v. kormányfő): Linkomíësz, Ëdvin
Linna, Väinö (író): Linnȧ, Vejnö
Linnankivi, Jaakko (oktatási tanácsos): Linnȧnkivi, Jákko
Linnankoski, Johannes (író): Linnȧnkoszki, Johȧnnësz
Lintilä, Mika (miniszter): Lintile, Mikȧ
Lipponen, Paavo (v. kormányfő): Lipponën, Pávo
Litmanen, Jari (labdarúgó): Litmȧnën, Jȧri
Lohela, Maria (a Finn Képviselőház elnöke): Lohëlȧ, Mȧriȧ
Louhi (K., Pohjola banyája, nagyasszonya): Lóuhi
Loviisa (város): Lovíszȧ
Lönnrot, Elias (sv; népdalgyűjtő, Kalevala-szerző, orvos): Lönrút, Ëliȧsz
Lösönen, Iivana (kantele-játékos): Löszönën, Ívana
Luoto, Reima (író, fordító): Lúoto, Rëjmȧ
Luukkonen, Fanni (női önkéntesvezető): Lúkkonën, Fȧnni
Lyy, Toivo (költő): Lű, Tojvo
Maanselkä (vízválasztó): Mánszëlke
Maarestunturit (hegycsoport): Márësztunturit
Maarianhamina (város): Máriȧnhȧminȧ
Madetoja, Leevi (zenesz.): Mȧdëtojȧ, Lévi
Mäkelä, Hannu (költő): Mekële, Hȧnnu
Mäkisalo, Rauni (SUS vez. t.): Mekiszȧlo, Ráuni
Manala (K., alvilág): Mȧnȧlȧ
Manner, Eeva-Liisa (költő): Mȧnnër, Évȧ-Líszȧ
Manner, Sanna (nyelvész, SUS vez. t.): Mȧnnër, Szȧnnȧ
Mannerheim, Gustaf (v. hadsereg-főparancsnok, v. elnök): Mȧnnërhëjm, Gustȧf
Mannerkorpi, Juha (író): Mȧnnërkorpi, Juhȧ
Manninen, Otto (költő): Mȧnninën, Otto
Mansala, Arto (v. nagykövet): Mȧnszȧlȧ, Årto
Mantila, Harri (nyelvész): Mȧntilȧ, Hȧrri
Mäntsälä (város): Mentszele
Mänttä-Vilppula (város): Mentte-Vilppulȧ
Mäntyharju (község): Mȧntühȧrju
Mäntyranta, Eero (ol. bajnok): Mentürȧntȧ, Éro
Marjatta (K., szűz anya): Mȧrjȧttȧ
Markus, Kaija (nyelvész): Mȧrkusz, Kȧjjȧ
Marttinen, Tauno (zenesz.): Mȧrttinën, Táuno
Masonen, Virpi (nyelvész): Masonën, Virpi
Matinkylä (Espoo városrésze): Mȧtinküle (Ëszpó)
Mattila, Karita (operaénekesnő): Mȧttilȧ, Kȧritȧ
Mattila, Pirkko (miniszter): Mȧttilȧ, Pirkko
Meinander, Carl Fredrik (sv; régész): Mëinȧndër, Kȧrl Frëdrik
Melartin, Erkki (zenesz.): Mëlȧrtin, Ërkki
Mentula, Mooses (író): Mëntulȧ, Mószësz
Meri, Veijo (író): Mëri, Vëjjo
Merikanto, Aarre (zenesz.): Mërikȧnto, Árrë
Meriläinen, Usko (zenesz.): Mërilejnën, Uszko
Meriluoto, Aila (költő): Mërilúoto, Åjlȧ
Miehikkälä (község): Míëhikkele
Mielikki (K., Tapio felesége): Míëlikki
Miettunen, Martti (v. kormányfő): Míëttunën, Mȧrtti
Miinan Domi (kantele-játékos): Mínȧn Domi
Mikkeli (város): Mikkëli
Mukka, Timo K. (költő): Mukkȧ, Timo K.
Muonionjoki (folyó): Múonionjoki
Mustapää, P. (Haavio, Martti; költő): Mustȧpē, P. (Hávio, Mȧrtti)
Mutkalampi (falu): Mutkȧlȧmpi
Mykkälä, Teuvo (SUS vez. t.): Mükkele, Tëuvo
Mykkänen, Kai (miniszter): Mükkenën, Kȧj
Myllyrinne, Väinö (óriás): Müllürinnë, Vejnö
Mynämäki (város): Münemeki
Myrskylä (község): Mürszküle
Naantali (város): Nántȧli
Näljänkä (falu): Neljenke
Närhi, Simo (SUS vez. t.): Nerhi, Szimo
Näsijärvi (tó): Neszijervi
Natunen, Tuula (SUS vez. t.): Nȧtunën, Túlȧ
Nieminen, Pertti (költő, műfordító): Níëminën, Përtti
Niinistö, Jussi (miniszter): Niinisztö, Jusszi
Niinistö, Sauli (elnök): Nínisztö, Szȧuli
Nivala (város): Nivȧlȧ
Nokia (város): Nokiȧ
Nopola, Sinikka (író): Nopolȧ, Szinikkȧ
Nordgren, Pehr Henrik (sv; zenesz.): Nordgrën, Pēr Hënrik
Nummi, Lassi (író): Nummi, Lȧsszi
Nuolijärvi, Pirkko (nyelvész): Núolijervi, Pirkko
Nuorteva, Väinö Albert (Olli; író): Núortëvȧ, Vejnö Ålbërt (Olli)
Nurmi, Paavo (ol. bajnok): Nurmi, Pávo
Nurmi, Timo (nyelvész): Nurmi, Timo
Nykänen, Jaana (nyelvész): Nükenën, Jánȧ
Nykänen, Matti (ol. bajnok): Nükenën, Mȧtti
Nyyssönen, Heino (történész): Nűsszönën, Hëjno
Oksanen, August (Ahlquist; költő, nyelvész): Okszȧnën, Áuguszt (Álkviszt)
Ollila, Jorma (vállalatvezető): Ollilȧ, Jormȧ
Onerva, L. (Lehtinen, Hilja Onerva; költő): Onërvȧ, L. (Lëhtinën, Hiljȧ Onërvȧ)
Orimattila (város): Orimȧttilȧ
Orpo, Petteri (miniszter): Orpo, Pëttëri
Oulu (város): Óulu
Oulujärvi (tó): Óulujervi
Oulujoki (folyó): Óulujoki
Ounasselkä (hegycsoport): Óunȧsszëlke
Paakkanen, Kirsti (vállalatvezető): Pákkȧnën, Kirszti
Paasikivi, Juho Kusti (v. elnök): Pászikivi, Juho Kuszti
Paasilinna, Erno (író): Pászilinnȧ, Ërno
Paasio, Rafael (v. kormányfő): Pászio, Rȧfȧël
Paasonen, Heikki (műsorvezető): Pászonën, Hëjkki
Päätalo, Kalle (író): Pētȧlo, Kȧllë
Paatsjoki (folyó): Pátszjoki
Pacius, Frederik (sv; zenesz.): Pȧsziusz, Frëdërik
Päijänne (tó): Pejjennë
Päijät-Häme (megye): Pejjet-Hemë
Paistunturit (hegycsoport): Pȧjsztunturit
Pakkala, Teuvo (író): Pȧkkȧlȧ, Tëuvo
Palas, Reino (v. nagykövet): Pȧlȧsz, Rëjno
Palmgren, Selim (sv; zenesz.): Pȧlmgrën, Szëlim
Palo, Tauno (színész, énekes): Pȧlo, Táuno
Pälsi, Sakari (régész, néprajzkutató): Pelszi, Szȧkȧri
Panula, Jorma (zenesz.): Pȧnulȧ, Jormȧ
Paraske, Larin (runo-énekes): Pȧrȧszkë, Lȧrin
Parkkinen, Pekka (költő): Pȧrkkinën, Pëkkȧ
Pasanen, Pertti Olavi Spede (színész): Pȧszȧnën, Përtti Olȧvi Szpëdë
Pekkala, Mauno (v. kormányfő): Pëkkȧlȧ, Máuno
Pekkanen, Toivo (író): Pëkkȧnën, Tojvo
Pekkarinen, Mauri (a Finn Képviselőház alelnöke) Pëkkȧrinën, Máuri
Pekurinen, Arndt (fegyver-elutasító): Pëkurinën, Årnt
Pelkosenniemi (község): Pëlkoszënníëmi
Pellinen, Jyrki (költő): Pëllinën, Jürki
Peltola, Terhi (nyelvész): Pëltolȧ, Tërhi
Peltonen-Palotie, Leena (orvos, génkutató): Pëltonën-Palotíë, Lénȧ
Peltonen, Juhani (író): Pëltonën, Juhȧni
Pennanen, Eila (író): Pënnȧnën, Ëjlȧ
Penttilä, Aarne (nyelvész): Pënttile, Árnë
Penttinen, Yrjö (i.-történész): Pënttinën, Ürjö
Perttunen, Arhippa (runo-énekes): Përttunën, Århippȧ
Pesola, Väinö (zenesz.): Pëszolȧ, Vejnö
Petäjäjärvi (tó): Pëtejejervi
Petroskoi (Äänislinna, Petrozavodszk; város): Pëtroszkoj (Ēniszlinnȧ)
Petsamo (Pecsenga; város): Pëtszȧmo
Pieksämäki (város): Píëkszemeki
Pielinen (tó): Píëlinën
piirakka (lepény, rétes, béles): pírȧkkȧ
Piispa Henrik (Henrik, az első püspök): Píszpȧ Hënrik
Piponius, Henrik (sv; néprajzi gyűjtő): Piponiusz, Hënrik
Pirkanmaa (megye): Pirkȧnmá
Pirttikylä (falu): Pirttiküle
Pitäjänmäki (városrész Helsinkiben): Pitejenmeki
Pitkäsalo, Eliisa (nyelvész): Pitkeszȧlo, Ëlíszȧ
Pohjanen, Bengt (író): Pohjȧnën, Bënkt
Pohjanmaa (megye): Pohjȧnmá
Pohjanmaa (történelmi tájegység): Pohjȧnmá
Pohjanpää, Lauri (költő): Pohjȧnpē, Láuri
Pohjois-Karjala (megye): Pohjojsz-Kȧrjȧlȧ
Pohjois-Pohjanmaa (megye): Pohjojsz-Pohjȧnmá
Pohjois-Savo (megye): Pohjojsz-Szȧvo
Pohjola (K., Észak, országrész): Pohjolȧ
Pohjola, Liisa (zongoraművész): Pohjolȧ, Líszȧ
Polén, Rietrikk (Fredrik) (sv; néprajztudós): Polën, Ríëtrikk (Frëdrik)
Pori (város): Pori
Porthan, Henrik Gabriel (sv; író, egyetemi tanár): Portȧn, Hënrik Gȧbriël
Porvoo (város): Porvó
Poutanen, Kira (író): Póutȧnën, Kirȧ
Pöyry, Jaakko (mérnök): Pőürü, Jákko
Pudasjärvi (város): Pudȧszjervi
Puha, Seija (városi képviselő): Puhȧ, Szëjjȧ
Punkaharju (kirándulóhely Savonlinnában): Punkȧhȧrju
Pyhä-Häkin kansallispuisto (nemzeti park): Pühe-Hekin kȧnszȧlliszpujszto
Pyhä-Häkki (nemzeti park): Pühe-Hekki
Pyhäjärvi (tó): Pühejervi
Pyhäjoki (folyó): Pühejoki
Pyhäjoki (község): Pühejoki
Pyhäntä (község): Pühente
Pyhtää (község): Pühtē
Pylkönmäki (falu): Pülkönmeki
Rääkkylä (község): Rēkküle
Raanujärvi (falu): Ránujervi
Raatevaara (falu): Rátëvárȧ
Räikkönen, Kimi (autóversenyző): Rejkkönën, Kimi
Raimi, Johanna (SUS vez. t.): Rȧjmi, Johȧnnȧ
Raisio (város): Rȧjszio
Raitio, Väinö (zenesz.): Rȧjtio, Vejnö
Raittila, Anna-Maija (író, költő): Rȧjttilȧ, Ånnȧ-Mȧjjȧ
Ranta, Sulho (zenesz.): Rȧntȧ, Sulho
Rantonen, Antti (kantele-játékos): Rȧntonën, Åntti
Rapola, Martti (nyelvész): Rȧpolȧ, Mȧrtti
Rasi-Koskinen, Marisha (író): Rȧszi-Koszkinën, Mȧrisȧ
Ratia, Armi (vállalkozó, szövőművész): Rȧtiȧ, Årmi
Rauma (város): Ráumȧ
Rauni (K., Ukko főisten házastársa): Ráuni
Raustila, Olavi (v. nagykövet): Ráusztilȧ, Olȧvi
Rautavaara, Einojuhani (zenesz.): Ráutȧvárȧ, Ëjnojuhȧni
Rautavaara, Tapio (ol. bajnok): Ráutȧvárȧ, Tȧpio
Rautio, Matti (zenesz.): Ráutio, Mȧtti
Ravila, Paavo (nyelvész): Rȧvilȧ, Pávo
Rehn, Elisabeth (v. miniszter): Rén, Ëliszabët
Rehn, Olli (politikus): Rén, Olli
Rein, Gabriel (sv; történész): Rëjn, Gȧbriël
Reinholm, Henrik August (sv; néprajztudós): Rëjnholm, Hënrik Åuguszt
Rekola, Mirkka (költő): Rëkolȧ, Mirkkȧ
Relander, Lauri Kristian (v. elnök): Rëlȧndër, Láuri Krisztiȧn
Repo, Yrjö (SUS vez. t.): Rëpo, Ürjö
Riihimäki (város): Ríhimeki
Ringbom, Nils-Eric (sv; zenesz.): Ringbom, Nilsz-Ërik
Rintala, Paavo (író): Rintȧlȧ, Pávo
Risikko, Paula (miniszter): Riszikko, Páulȧ
Rossi, Matti (író): Rosszi, Mȧtti
Rovaniemi (város): Rovȧníëmi
Runeberg, Johan Ludvig (sv; költő): Rúnëberj, Júhȧn Ludvig
Runeberg, Walter (sv; szobrász): Rúnëberj, Wȧltër
Ruotsalainen, Paavo (vallási vezető): Rúotszȧlȧjnën, Pávo
Ruotus (K., Heródes neve): Rúotusz
Ruuth, Alpo (író): Rút, Ålpo
Ryti, Risto Heikki (v. elnök): Rüti, Riszto Hëjkki
Sääminginsalo (sziget): Szēminninszȧlo
Saarela, Yrjö (ol. bajnok): Szárëlȧ, Ürjö
Saari, Arto (gördeszkás): Szári, Årto
Saarikko, Annika (miniszter): Szárikko, Ånnikȧ
Saarikoski, Pentti (költő): Szárikoszki, Pëntti
Saarimaa, Eemil Arvi (nyelvész): Szárimá, Émil Årvi
Saarinen, Eero (építész): Szárinën, Éro
Saarinen, Eliel (építész): Szárinën, Ëliël
Saarinen, Esa (rendszerszakértő): Szárinën, Ësȧ
Saariselkä (hátság, pusztaság): Száriszëlke
Saarjärvi (tó): Szárjervi
Saarvala, Aleksanteri (ol. bajnok): Szárvȧlȧ, Ålëkszȧntëri
Sadeniemi, Matti (nyelvész): Szȧdënníëmi, Mȧtti
Saimaa (Iso-Saimaa; tórendszer): Szȧjmá (Iszo-Szȧjmá)
Salama, Hannu (író): Szȧlȧmȧ, Hȧnnu
Sallatunturi (hegy): Szȧllȧtunturi
Sallinen, Aulis (zenesz.): Szȧllinën, Áulisz
Salmelainen, Eero (népmesegyűjtő): Szȧlmëlȧjnën, Éro
Salmenhaara, Erkki (zenesz.): Szȧlmënhárȧ, Ërkki
Salo (város): Szȧlo
Salomaa, Arto (matematikus; akadémikus): Szȧlomá, Årto
Salonen, Esa-Pekka (zenesz., karmester): Szȧlonën, Ëszȧ-Pëkkȧ
Salpausselkä (hátság): Szȧlpȧusszëlke
Sammallahti, Pekka (nyelvész): Szȧmmȧllȧhti, Pëkkȧ
Sampo (K., csodamalom): Szȧmpo
Sampo, Terho (miniszter): Szȧmpo, Tërho
Santavuori, Martti (író): Szȧntȧvuori, Mȧrtti
Sarhemaa, Maria (nyelvész): Szȧrhëmá, Mȧriȧ
Sarkia, Kaarlo (költő): Szȧrkiȧ, Kárlo
Sarmanto, Heikki (zenesz.): Szȧrmȧnto, Hëjkki
Satakunta (megye): Szȧtȧkuntȧ
Satonen, Arto (a Finn Képviselőház alelnöke): Szȧtonën, Årto
sauna (finn gőz- és vízfürdő): száunȧ
Savander, Arto (SUS vez. t.): Szȧvȧndër, Årto
Savo (történelmi tájegység): Szȧvo
Savukoski (község): Szȧvukoszki
Schauman, Eugen (Bobrikov gyilkosa): Sáumȧn, Ëugën
Schjerfbeck, Helene (sv; festőművész): Servbëk, Hëlēn
Segerstam, Leif (sv; zenesz.): Szëjërsztȧm, Lëjf
Seinäjoki (város): Szëjnejoki
Selänpää (falu): Szëlenpē
Setälä, Eemil Nestor (nyelvész): Szëtele; Émil Nësztor
Setälä, Olli (SUS vez. t.): Szëtele, Olli
Sibelius, Jean (sv; Johan Julius Christian; zenesz.): Szibëliusz, Zsȧn (Júhȧn Juliusz Khrisztiȧn)
Siikajoki (folyó): Szíkȧjoki
Siilinjärvi (község): Szílinjervi
Siljo, Juhani (költő): Sziljo, Juhȧni
Sillanpää, Frans Eemil (író): Szillȧnpē, Frȧnsz Émil
Sillanpää, Miina (munkásvezető): Szillȧnpē, Mínȧ
Silvennoinen, Maria (művelődési szervező): Szilvënnojnën, Mȧriȧ
Sinisalo, Veikko (színész): Sziniszȧlo, Vëjkko
Sipilä, Helvi (jogász, ENSZ-főtitkárhelyettes): Szipile, Hëlvi
Sipilä, Juha (kormányfő): Szipile, Juhȧ
Sirelius, Uuno Taavi (sv; néprajztudós): Szirëliusz, Úno Távi
Sjögren, Anders Johan (sv; néprajztudós): Sögrën, Åndërsz Júhȧn
Skiftesvik, Joni (író): Szcsiftëszvik, Zsoni
Snellman, Johan Vilhelm (író): Sznëlmȧn, Júhȧn Vilhëlm
Sodankylä (város): Szodȧnküle
Soini, Timo (miniszter): Szojni, Timo
Soisalo (sziget): Szojszȧlo
Sokea Miihkali (runo-énekes): Szokëȧ Míhkȧli
Sorsa, August (templomépítő): Szorszȧ, Åuguszt
Sorsa, Kalevi (v. kormányfő): Szorszȧ, Kȧlëvi
Sortavala (város Karjalában): Szortȧvȧlȧ
Soutkari, Pentti (nyelvész): Szóutkȧri, Pëntti
Ståhlberg, Kaarlo Juho (sv; v. elnök): Sztólberj, Kȧrlo Juho
Stubb, Cai Göran Alexander (sv; v. kormányfő): Sztubb, Kȧj Görȧn Ålëkszȧndër
Suhonen, Seppo (nyelvész): Szuhonën, Szëppo
Sukselainen, Vieno (v. kormányfő): Szukszëlȧjnën, Víëno
Sundelin, Juha (a Finn Sakkszövetség elnöke): Szundëlin, Juhȧ
Suomalainen, Jaakko (jégkorongozó): Szúomȧlȧjnën, Jákko
Suomi (Finnország): Szúomi
Suursaari (sziget): Szúrszári
Svinhufvud, Pehr Evind (sv; v. elnök): Szvínhűvüd, Pēr Évind
Syväri (Szvir; folyó): Szüveri
Taavetti (állomás Luumäki községben): Távëtti (Lúmeki)
Tabermann, Tommy (költő): Tȧbërmȧn, Tomi
Tähti, Annikki (énekes): Tehti, Ånnikki
Taivaskero (Himmelriiki; hegycsúcs): Tȧjvȧszkëro (Himmëlríki)
Talas, Onni (v. nagykövet): Tȧlȧsz, Onni
Tallgren, Aarne Mikko (sv; Michaël; régész): Tȧlgrën, Árnë Mikko (Mihhȧël)
Tammerkoski (vízesés-folyó): Tȧmmërkoszki
Tampere (város): Tȧmpërë
Tanikka (K., Tallinn városa): Tȧnikkȧ
Tanner, Satu (nyelvész): Tȧnnër, Szȧtu
Tanner, Väinö (v. kormányfő): Tȧnnër, Väinö
Tapio (K., erdő istene, szelleme): Tȧpio
Tauriainen, Marko (Finn Sakkszövetség, irodavezető): Táuriȧjnën, Mȧrko
Tellervo (K., Tapio lánya): Tëllërvo
Tenojoki (Teno; folyó): Tënojoki
Teppo, Hannes (nyelvész): Tëppo, Hȧnnësz
Tiilikainen, Kimmo (miniszter): Tílikȧjnën, Kimmo
Toivonen, Yrjö (nyelvész): Tojvonën, Ürjö
Topelius, Zachris (sv; történész): Topéliusz, Szȧkrisz
Tornio (város): Tornio
Tornionjoki (folyó): Tornionjoki
Torstila, Pertti (v. nagykövet): Torstilȧ, Përtti
Torvalds, Linus (sv; számítógépes szakember): Turvȧlc, Linusz
Törni, Lauri (százados): Törni, Lȧuri
Tuisku, Antti (énekes): Tujszku, Åntti
Tulindberg, Erik (sv; zenesz.): Tulindberj, Ërik
Tunkelo, Eemil Aukusti (nyelvész): Tunkëlo, Émil Áukuszti
Tuomi-Nikula, Petri (nagykövet): Túomi-Nikulȧ, Pëtri
Tuominen, Pasi (v. nagykövet): Túominën, Pȧszi
Tuomioja, Sakari (v. kormányfő): Túomiojȧ, Szȧkȧri
Tuonela (K., alvilág, holtak helye): Túonëlȧ
Tuoni (K., alvilág istene): Túoni
Tuppurainen, Kaija (SUS alelnöke): Tuppurȧjnën, Kȧjjȧ
Turku (város): Turku
Turso, Tursas (K., tengeri szörny): Turszo, Turszȧsz
Turtiainen, Arvo (költő): Turtiȧjnën, Årvo
Turunen, Aimo (nyelvész): Turunën, Åjmo
Turunen, Rigina (nyelvész): Turunën, Riginȧ
Tuulikki (K., Tapio lánya): Túlikki
Tuulomajoki (folyó): Túlomȧjoki
Tuuri, Antti (író): Túri, Åntti
Tykkyläinen, Kari (szobrász): Tükkülejnën, Kȧri
Tynni, Aale (költő): Tünni, Álë
Ukko (K., ősi főisten): Ukko
Ukselmapää (hegy): Ukszëlmȧpē
Untamo (K., álomisten, Kalervo testvére): Untȧmo
Untamola (K., helyszín): Untȧmolȧ
Urho Kekkosen kansallispuisto (nemzeti park): Urho Këkkoszën kȧnszȧlliszpujszto
Uskali (falu): Uszkȧli
Uusi Suomi (hírportál): Úszi Szúomi
Uusikaupunki (város): Úszikáupunki
Uusimaa (megye): Úszimá
Uusimaa (történelmi tájegység): Úszimá
Vaajakoski (alközpont Jyväskylä-ben): Vájȧkoszki
Vaala (község): Válȧ
Väänänen, Jouko Antero (matematikus akadémikus): Vēnenën, Jóuko Åntëro
Vaasa (város): Vászȧ
Vaasa (Vasa; királyi uralkodóház): Vászȧ (Vȧszȧ)
Väinämöinen (K., a Kalevala főhőse): Vejnemöjnën
Vainio, Matti (zenetudós): Vȧjnio, Mȧtti
Väinölä, Osmo (v. nagykövet): Vejnöle, Oszmo
Väisänen, Armas Otto (népzenetudós): Vejszenën, Årmȧsz Otto
Vaittinen-Kuikka, Alli (vezető ápolónő): Vȧjttinën-Kuikka, Ålli
Vaittinen, Juho (vonóskantele-játékos): Vȧjttinën, Juho
Vala, Katri (költő): Vȧlȧ, Kȧtri
Valkeapää, Nils-Aslak (számi költő, művész): Vȧlkëȧpē, Nilsz-Åszlȧk
Valo, Ville (énekes): Vȧlo, Villë
Vanhanen, Matti (v. kormányfő): Vȧnhȧnën, Mȧtti
Vanninen, Ontrei Borissanpoika (runo- énekes): Vȧnninën, Ontrëi Borisszȧnpojkȧ
Vantaa (város): Vȧntá
Varkaus (város): Vȧrkȧusz
Varsinais-Suomi (megye): Vȧrszinȧjsz-Szúomi
Varsinais-Suomi (történelmi tájegység): Vȧrszinȧjsz-Szúomi
Vasala, Pekka (ol. bajnok): Vȧszȧlȧ, Pëkkȧ
Vehviläinen, Anu (miniszter): Vëhvilejnën, Ånu
Vellamo (K., Ahto felesége): Vëllȧmo
Verronen, Maarit (író): Vërronën, Márit
Vesa, Jarva (nyelvész): Vëszȧ, Jȧrvȧ
Vesijärvi (tó): Vëszijervi
Vierumäki (Heinola alközpontja): Víërumeki (Hëjnolȧ)
Viinijärvi (falu): Vínijervi
Viipuri (Vüborg; város): Vípuri
Viita, Lauri (író): Vítȧ, Láuri
Viitasaari (város): Vítȧszári
Vilén, Jari (sv; v. nagykövet): Vilën, Jȧri
Vilkuna, Kustaa (nyelv- és néprajztudós): Vilkunȧ, Kusztá
Vipunen (K., óriás): Vipunën
Virén, Lasse (sv; ol. bajnok): Virën, Lȧssë
Virokannas (K., karjalai isten, varázsló): Virokȧnnȧsz
Virolainen, Johannes (v. kormányfő): Virolȧjnën, Johȧnnësz
Virtanen, Artturi Ilmari (Nobel-díjas vegyész): Virtȧnën, Årtturi Ilmȧri
Virtaranta, Pertti (nyelvész): Virtȧrȧntȧ, Përtti
Vuoksi (folyó): Vúokszi
Vuomapää (hegy): Vúomȧpē
Vuorela, Einari (költő): Vúorëlȧ, Ëjnȧri
Vuorela, Toivo (nyelvész): Vúorëlȧ, Tojvo
Vuorinen, Jorma (vállalkozó): Vúorinën, Jormȧ
Waltari, Mika (író): Vȧltȧri, Mikȧ
Wichmann, Irene (nyelvész, i.-történész): Vihhmȧn, Irënë
Wilkuna, Osmo A. (író, filmrendező): Vilkunȧ, Oszmo Å.
Wrede, Mathilda (sv; fogolylátogató): Vrëdë, Mȧtildȧ
Wuorimaa, Aarne (v. nagykövet): Vúorimá, Árnë
Yli-Vuokki (táj): Üli-Vúokki
Ylivieska (város): Ülivíëszkȧ
Yllästunturi (hegy): Üllesztunturi
Ylöjärvi (város): Ülöjervi
Ylönen, Lauri (énekes): Ülönën, Láuri
Ylppö, Arvo (orvos): Ülppö, Årvo
Ypäjä (község): Üpeje
Yrjö-Koskinen, Kaarlo Juhana (v. nagykövet): Ürjö-Koszkinën, Kárlo Juhȧnȧ
Yrjölä, Paavo (ol. bajnok): Ürjöle, Pávo
.
.
I. FÜGGELÉK
.
Az észt nyelv kiejtésének főbb szabályai
.
A magyar–finn kapcsolat csak jó 10 évig szünetelt, viszont a magyar–észt kapcsolatokat négy és fél évtizedig alig, szőrmentén lehetett fönntartani („szovjet”). Az észt nyelv nekünk magyaroknak nem valami csudabogár jelenség. Ne nevezzük „egzotikus” (= ´délszaki´, ´furcsa´, ´különös´) nyelvnek. Becsüljük meg az uráli nyelvcsalád finnugor ágának balti-finn csoportjába tartozó rokon nyelvet – a fejlődő észt műveltséget s nemzeti teljesítményüket.
Kedvcsináló rokon mondatunk: Neljas muna on pesas.(neljȧsz munȧ on pëszȧsz) – A negyedik mony (= tojás)a fészekben van. Az észt nyelv erősen egybecseng a tiszta ejtésű finnel – hellyel-közzel pontosan értik egymást (főleg az észtek a finneket).
Tótfalusi István Kiejtési szótárának 40 000 címszava között csupán 38 észtet találunk. Bizony soványkának, hogy ne mondjam illetlennek tűnik ez az 1 ezreléknyi arány. Hibás a szótárban a következő nevek felvétele: Otepää város (hibásan Otäpä), Põltsamaa város (Pöltsamaa), Põõsaspea-félsziget (Pöösaspea), Erika Salumäe olimpiai bajnok (Salumä), Suure-Jaani város (Suuri-Jaani). Neeme Järvi észt karmester (nem finn). Viszont a Saimaa finnországi tórendszer Észtországhoz csatoltatik – a szótár által.
A kiejtés jelölése félrevezető: az õ nem „jerü”, hanem ö-szerű magánhangzó (nem ü !). Példa: Alajõe, hibásan: alajüe, helyesen: Ålȧjöë. Sőt: Rõngu, hibásan: ringu, helyesen: Röngu. A zárt ë-t egyáltalán nem jelöli Tótfalusi, a hosszú magánhangzókat kettőzéssel oldja meg, s ez ellentétes a magyar helyesírás elveivel. Példák: Häädemeeste hibásan: heedemészte, helyesen: Hēdëmésztë; Sikemäe, hibásan: szikemee, helyesen: Szikëmeë; Sääre, hibásan: szeere, helyesen: Szērë.
.
Az észt a finn kiejtésnél bonyolultabb. Az észt ábécé betűi: a, b, (c), d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, (q), r, s, š, z, ž, t, u, v, (w), õ, ä, ö, ü, (x), (y)
.
Magánhangzók
.
A, a, jele: Å, ȧ. Könnyű kiejteni. A jól ismert nemzetközi vagy palóc a (ajakkerekítés nélküli). Például: Urmas (keresztnév) – Urmȧsz.
Ä, ä, jele: E, e. Az ä-t is könnyű kiejteni. Jóval nyíltabb, de körülbelül a magyar e. Ejthetjük úgy, mint a „vászprémi” e-t. Például: Pärt (a világhírű zeneszerző) – Pert.
E, e, jele: Ë, ë. Az e-t zártë–nek ejtjük, ahogy a magyarban az embër, ëgy, (ti)mëntëk, (ők)mëntekszavakban. Ajakréssel, elöl képzett, középső nyelvállású hang. Tulajdonképpen az öhelyén ejtjük, csak széthúzott szájjal. Például: Lembitu(vezér, észt szabadsághős) – Lëmbitu.
Õ õ, jele: Ö, ö. Ezt az észt hangot úgy ejtjük ki, mint az ö-t, csak széthúzott szájjal. Mintha zárt ë-t mondanánk, de hátul képezzük. Az sem baj, ha ö-nek ejtjük. Például: Tõnisson (volt államelnök) – Tönisszon.
A hosszú magánhangzókat kettőzéssel jelölik: aa = kb. Á, á; ää = hosszú e, jele: Ē, ē; ee = kb. É, é; ii = kb. Í, í; oo = kb. Ó, ó; öö = kb. Ő, ő; õõ = kb. Ő, ő; uu = kb. Ú, ú; üü = kb. Ű, ű.
Emelkedő kettőshangzók, a második magánhangzó a hosszabb: ea – ejtsd: ëà, ugyanígy tovább: oa; ae, oe, äe, öe; ao, eo, õo, äo; ai, ei, oi, ui, õi, äi, öi, üi; au, iu, õu. Eső kettőshangzók, az első magánhangzó a hosszabb: ae – ejtsd: aĕ, ugyanígy tovább: oe, äe; ao; ai, ei, oi, ui, õi, äi, öi, üi; au, iu, õu. Ezt a nyelvtanulóknak gyakorolniuk kell.
Egyébként mindegyik észt magánhangzónak 3 hosszúsága lehet. Rövid: a, hosszú: aa és igen hosszú: aa stb. A II. és III. hosszúság között nem tesz különbséget a helyesírás. Az észt nyelvet tanulóknak ezt külön meg kell tanulniuk.
.
Mássalhangzók
.
A b, d, g hangok kissé p-, t-, k–szerűen hangzanak, azok gyenge fokai.
A szóeleji h-t elhagyják, vagy csak nagyon gyengén ejtik. Tehát mondjunk gyenge h-t.
Az s-t egy kicsit hátrább képzik, s-esen ejtik, de nyugodtan mondhatjuk sz-nek.
A d, t, l, n és s mássalhangzók jésülnek (palatalisatio) az utánuk következő i vagy j hatására. Példák: Tallinn (főváros) – kb. Tȧljlinn; Mati Unt (író) – kb. Mȧtyi Unyt.
A mássalhangzóknál is lehetséges 3 hosszúság, például: b – p – pp, d – t –tt, g – k – kk, m – mm – mmstb. A II. és III. hosszúság különbségét a helyesírás nem jelöli. Csak egy példa a II. és III. hosszúságra: linn(II.) – város, linna(II.) – várost, városnak a, linna(III.) – városba. A nyelvtanulók ezt külön gyakorolják.
.
Hangsúly: Az észtben az első szótagon nyugszik a főhangsúly, a harmadikon a mellék-hangsúly.
.
.
II. FÜGGELÉK
.
„Tiltott” áru a nyelvművelésben, -tudományban; hiánypótlás szükségeltetik!
.
Szépen zengő magyar nyelvünk egyik rejtett – vagy inkább elhallgatott, mellőzött – jellemzője a két e-féle hang megkülönböztetése: vagyis az E(tizennegyedik) és Ë(tizenötödik) magánhangzónk használata. Önálló jelhang (fonéma; Buvári Márta magyarítása).
Hihetetlennek tűnik, de az egyetemi vagy főiskolai tanszékek egyes oktatói sincsenek tisztában a jól áttekinthető szabályokkal (a hallgatókról nem is szólva). Mivel a tananyagokban, jegyzetekben nemigen szerepel, eddig kevéssé tudhattak róla – legföljebb elszórt szakmunkákból, népdal-kiadványokból vagy homályos szótári jelölésekből. De íme, most már bárki rendelkezésére áll ez a tömör útmutató a zárt ë-ről.
Miért van szükségünk a zárt ë-re? Azért kell foglalkoznunk vele:
– mert egyrészt a magyar nyelv finnugor öröksége;
– hogy magánhangzórendszerünk működőképes maradjon (a hangolvadás veszélye miatt);
– hogy nyelvünk változatosabban csengjen. Nem igaz az az állítás, hogy „sok az e” nyelvünkben. Simonyi Ernő így mérte föl Bodolay Géza Versëk szëbben című gyűjteményét (2001, 296. o.) csak a magánhangzók szempontjából: a: 21,6 % és e: 17,1 %; á: 8,8 % és é: 8,8; o: 10,2 % és ë: 8,9 % és ö: 3,4 % ; csodálatos arányosság e hét magánhangzónknál.]
– hogy az egybeeső szóalakokat könnyebben megkülönböztessük (csak a magas hangrendű igéink száma mintegy 21 ezer; például: ti kértëk – ők kértek);
– hogy hibátlanul, helyesebb kiejtéssel tudjunk megszólalni más nyelveken: angolul, németül, észtül, finnül, eszperantóul és szinte minden idegen nyelven.
Tulajdonképpen a zárt ë-zés mai rendszere nagyobb részt egyezik a régebbről ismertekkel: a Tatrosi Másolatnak (Müncheni Kódex, 1416–1466), Tapolcafői Kalmár György Summájának (1772) és a Czuczor-Fogarasi-szótárnak (1862–1881) az ë-anyagával. Aki azt állítja, hogy nem lehet megteremteni a zárt ëmércéjét (normáját), az nem ismeri a kérdéskört (vagy nem akarja ismerni). Balogh Lajos nyelvjáráskutató közli: a zárt ëingadozása a tövekben mintegy 15 %-os. A teljes tővéghangzókban és kötőhangokban ennél is kevesebb, a toldalékokban szinte semmi. Buvári Márta szótára máris írásba foglalta ezt a bizonyos kívánatosë-ző mércét.
Most akkor tudománnyal foglalkozunk vagy nem? Mind az ismeretterjesztő, mind a tudományos munkák egy részében hiányzik a zárt ë jelölése, s az ismerethiány zavart, főleg pontatlanságot eredményez. Az idegennyelv-tanulás is megkívánja az e tárgyú ismereteket.
Itt Magyarországon az egyik ismert nyelvészeti és tudományos honlapon Mindent a zárt ë hangról és Ilyen lënne az új helyësírás címekkel kétrészes írást tett közzé az egyik magyarországi finnugor nyelvész: 81 (!) téves vagy kifogásolható részlet találtatott benne.
Vagy a mai nyelvészek, főiskolai és egyetemi oktatók – tisztelet a kivételeknek – úgy gondolják, hogy képesek megfelelő szinten művelni a magyar nyelvtörténetet, leíró nyelvészetet és alaktant a zárt ëismerete nélkül?
Salamon Ágnes és Heidi Vaarala külön tanulmányban, tanulságos kísérletekben vizsgálta a hallgatók és középiskolások e-ë-tudását, azaz a finn megfelelőket: az ä-e-t. Több alkalommal kísérleteztem tanulókkal én is: Mind az általános iskolások, mind a középiskolások azonnal ki tudták ejteni a zárt ë-t (fülhallásuk után, illetve szájtartásomat utánozva). Ugyanis az öhelyén ejtjük a zárt ë-t. Ö-t pedig mindenki tud ejteni kies hazánkban… Gyakoroljunk már egy kicsit! Az uncsi „kommunikáció” mellé vegyünk be a tankönyvekbe néhány zárt ë-s gyakorlatot! S Kodály nyomán rakjuk vissza a népdalokra a pöttyöket, mármint az ë-kre!
.
.
A magyar zárt ë egyetlen A/4-es oldalon
(Segédeszköz tanároknak, hallgatóknak, tanulóknak)
Szerkesztette Mészáros András, főként Buvári Márta szótára szerint.
.
SZAVAKBAN 1–7., TÖVEKBEN I–II., TOLDALÉKOKBAN A–E, EGYBEESŐ ALAKOK Bicske-Budapest, Bárczi Alapítvány, 2015 ISBN 978 963 87888 8 7
1. Ë: (68) csëng, ëszik, fëd, fëdd, fëst, këll, lëng, lësz, mëgy, pëdz, pëng, rëng, szëd, tësz, vësz,zëng ► bëcs, bëgy, cënk, cët, csëcs, csëkk, csënd-et, csëpp-ek/ëk, ëb, ëgy-et (szn, ne), fëgy-e, fëss-ek, gyëp, hëcc, hëgy-ek, këgy-et, mëccs, mëggy-et, mëny-ek, mënny-et, për, përc, pëtty, rëg, rënd, rëp-, rëst-ek/ëk, sër, szëbb-et, szëg-ek (fn) – szeg (i), szëgy-et, szëm, szër, szërv-ek (szerv), tëtt, vëgy– ► –ë (kérdőszó), ën- (ön), fël (ik) – fël-et (fn), fënn–fënt, lë, lënn-lënt, mëg (hsz, ik, ksz), mëly-ek (mely), në (tiltószó) – ne (íme), nëm–nem (tagadószó) – nem-nëm (fn), rëccs, së, sëm, të, tën-.
Ë–Ë: bërrëg, csëpëg, csërrëg, csëttëg, fëcsëg, hërrëg, hërsëg, hëtyëg, këtyëg, përcëg, përëg, pëtyëg, pëttyëg, pëzsëg, rëcsëg, rëttëg, rëzëg, sërcëg, szëpëg, zsënyëg ► csërfël, hëccël, hërgël, pëckël, përgël, përzsël, rëndël, szërël ► pëdër, sëpër szërëz, tëgëz (i) – tegez (fn) ► bërbër, bërzsëny, csëcsën, csëndër, fëlcsër, gërëzd, kërëszt, pëndëly, përsëly, szëndër ► bëzzëg, csërfës-ek, ënnën-, fëlës (fölös) – feles (½-es), fëlëtt, hëgyës (eszköz) – hëgyes (táj), tëttës, vëgyës-ek/ëk, vërës-ek/ëk Ë-Ë-Ë: bërzënkëdik, csëpërëdik, csëpërëg, këkëckëdik, pëndërëdik, szëmërëg, szëndërëg; gërëndëly.
.
2. Ë–E: pëshed, rëked, sërked ► rëszket, szërkeszt, szërvez (szervez) ► csëppen, frëccsen, këttyen, pëccen, rëccsen, rëkken, sërken, szëppen ► ëgyen– (előtag), fëcske, fëlleg, gërnye, gyënge, hëtyke, këce (élénk), kecsës, këllem, lëjjebb, mëgye, mëzsgye, pënge, përje, përnye, rëggel (hsz, fn), rëkesz, sërke, sërte, szërte (hsz, ik), vëpsze, zsëmle, zsënge. → ▀ Általábana főnévteljes töve zárt Ë:ëb-Ë-k, a melléknévényílt E: szép-E-k. ▀
Ë–Ë–E: fëlësleg, nëmëre (szél), përëszke, përëszlen, szëdërjes-ek/ëk, szëdërnye, szërëncse, szërkëzet, vëcsërnye Ë-Ë-X: gërëncsér, kërëszt(y)én(y), pëllëngér, pëndërít, përëszlény, tëpërtő Ë-E-Ë: ëgyetëm, fëllebbëz, mënetel (fn), mënetël (i), rëstelkëdik, szërzetës Ë-E-E: bëtlehem, ëgyveleg, fër-geteg, mënyecske, mënnyezet, rëndetlen, rëngeteg (mn, szn, fn), szëmtelen Ë-Ë-E-E: ëszpërente Ë-E-X: fëllengzős, lëendő, mënyegző, szërkentyű.
.
3. Ë–X: csëpül, csërdít, csëtlik, csëttint, lëndül, pëndül, përdül, rëndül, rëpül, rëzdül, sërdül, sërít, zëndül, zsëndül ► bëtű, ëgyén, fëcni, fëlhő, gërinc, gyëngéd-ek, gyëplő, gyëpű, mënyét, pëcér, pëcsét, sëmmi, sërény-ek, sërtés-ek/ëk, sëtét-ek/ëk, szëgény-ek/ëk, szëlíd-ek, szëmély, szëmő, szëmölcs, szërdék, szërény-ek/ëk, szërint, zsëllér Ë-X-Ë: fëcsérël, szëlindëk Ë-X-E:ëgyüttes-ek/ëk, szëmőke, szërintem, zëlnice, zsëndice Ë-X-X: ëbihal, szëmöldök 5 IDŐTARTAM-VÁLTAKOZTATÓ: ► dërék–dërëkat (fn, mn), ëlég–ëlëget ► ëgyéb–ëgyebet, fëdél-fëdelet, kënyér–kënyeret.
.
4. E–Ë: brekëg, csemcsëg, csevëg, hebëg, hemzsëg, hencëg, lebëg, leppëg, mekëg, nyekëg, rebëg, rekëg, remëg, seppëg, terëm (i) ► csencsël, kecël (fut), lebzsël ► derëng, feszëng, kerëng, merëng, versëng ► csegëly, embër, gyerëk, gyermëk, hengër, kendër, mestër, rejtëk, remëk–ek/ëk, tengëly, tengër, versëny ► cserës, csetrës, egrës, eszës, feszës, helyës (szép) – helyes (férőhelyes), hentës, jegyës (eljegyzett) – jegyes-ek (1–5), jelës (5) – jeles (jelölt), kecsës, keskëny, lelkës, lepcsës, nemës-ek/ëk, nyeszlëtt-ek, veszëtt-ek ► engëm, helyëtt (nu), jelën, kendtëk, nekëm–nekëd–nektëk, vesztëg (hsz) E-Ë-Ë: fentërëg, hempërëg, hentërëg, nyekërëg, nyeldëkël, remëkël, vesztëgël E–Ë–E: erëget, feszëget, hessëget, rebësget, terjëget, vesztëget ► berkënye, cserësznye, gesztënye, jegënye, lebërnyeg, pecsënye, sekrëstye, tergënye, zegërnye ► cemënde, csemëge, csemëte, kecsëge, rekëttye, remëte ► kemënce, medënce, melënce, petrënce, remëse, szelënce, vetrëce ► legësleg– (túlzófok) E–E–Ë: feszelëg, kecmerëg, keserëg, tekerëg ► csevetël, hebetël, kepedëz, kerepël, lefetyël, lelkendëzik, pepecsël, settenkëdik, szeletël, szemetël, vezekël ► decembër, ferencës, gerebën, kerecsën, meredëk–ek/ëk (mn, fn), szelemën, szeptembër, szerecsën E-Ë-E-Ë: encsëmbencsëm E-Ë-E-E: engëdetlen E-E-Ë-X: debrecëni-ek/k E-Ë-X: csevërészik, keltëzés, lepëdő, sebësség, tengëlic(e) E-X-Ë: beléndëk, feszélyëz, negédës, vezényëlE-X-E-Ë:természetës.
.
5. X–Ë: cirpël, csépël, érëz, fékëz, mímël, síël, szégyëll, trécsël, zsémbël ► billëg, fityëg, lihëg, pihëg, pisszëg, sziszëg, tipëg, zizëg stb. ► csigër, ébën, ébër, égër, fészër, hébër, ingër, litër,métër, négër, némbër, zsigër ► bélyëg, délcëg, érsëk, részëg, zsinëg ► kétëly, métëly, székëly, tégëly, véndëly, zsindëly ► érdëk, érdëm, némët, péntëk, szégyën ► bérës, édës, ékës, élës (kés) – éles (nadrág), éltës, érdës, girhës, hímës, hírës, hír-hëdt-ek, hitvës, hívës, ikës, ízës (lé) – ízes (végtag-), mécsës, rémës, szélës (út) – széles (szegëtt), vérës, zsémbës ► hiszën, igën, ingyën, mindën, régës-régën, tégëd-et, tizën– X–Ë–Ë: bizsërëg, csicsërëg, didërëg, érdëkës, ficsërëg, hírësztël, pityërëg, sistërëg, ténfërëg ► díszëlëg, kéjëlëg, szédëlëg, tisztëlëg X–Ë–E: cibëre, cinëge, csipërke, csipëtke, csipkënye, imëtte, pipëre ► dédëlget, lélëgzet, titëket X-Ë-X: cicërél, csicsëri, csipkëlődik, himpëllér, kikërics, pipërkőc X-E-Ë: bukfencëzik, cipekëdik, csörgedëz, édelëg, énekël, hízelëg, hüledëzik, idegën, idegës, igyekëzik, incselëg, kéredzkëdik, őgyelëg, tietëk X-X-Ë: ciripël, csilingël, csiripël, hirigël, irigyël, ismétël, mérsékël, önkéntës, pöfékël, tömérdëk. ▀ 240 félkövér: elsőnek tanulandó!▀
.
6. 34 HANGUGRATÓ: Ë → Ë: berëk-berkët, étëk, lélëk–lelkët, pëcëk, retëk ► csëbër, epër, ikër, medër, pityër, szëdër, vëdër ► érëm, selyëm, terëm (fn), verëm (fn), petrëzselyëm. Ë → E: ezër–ezret, férëg, fészëk, kérëg, mérëg, nyerëg ► szëmér|ëm-met ► fëgy|elëm-elmet, fërtelëm, këgye-lëm, rejtelëm, sejtelëm, szerelëm ► engëd|elëm-elmet, fejëdelëm, segëdelëm, veszëdelëm. → ▀ Az itt nem lévő, nem toldalékosszavak nyílt E-sek! ▀
.
7. A VEGYES hangrendűek Ë-sek: bëtyár, csozë, dëszka, ëgyház, fëbruár, gërënda, gyërtya, hërnyó, hërvad, lëány, lëcsó, lëkvár, novembër, októ-bër, pëlënka, plëtyka, rëám, szërda, tëa, tëgnap, tëhát, ugyë stb. De:ekkor, elemózsia, korhely, mekkora, pejkó, pereputty, szevasz, templom, tesó.
I. A FŐNEVEK teljes töve általában zárt Ë: bérË-k, testË-k stb. FAJTÁK: szögecsË-k, -tized–, szöveg-, függelék-, kedély-, illem-, köpeny-, mellény-, tündér-, kérés-, sebész-, térképészet-, véset-, ëhetnék-, készlet-, eredmény-, szépség-, kérvény-, jelzet– stb. KIVÉTELEK, a teljes tő nyílt E:38 FŐNÉV:éjE-k, él (fn), enyh, év, fej, férj, frigy, genny, gép, heg, hely, hetven (szn), ív, íz (végtagrész), jegy, jel, kép, kilenc (szn), lép (fn), méh, mell, méz, négy (szn), negyven (szn), nép, ötven, rész, rét, rév, szél (oldal), szenny, szív, tej, térd, tíz (szn), vég, vemh, víz13 -V VÉGŰ: elvE-k, élv, enyv, érv, ismérv, kedv, keserv, mérv, nedv, nyelv, sérv, -szenv, terv 25 Ö-Ü: földE-k, fül, fürj, fűz, hölgy, könny, könyv, öl (fn), ölyv, öröm, örv, öv, őz, rügy, rüh, süv, szög, szörny, szügy, tőgy, tölgy, törzs, tűz, ügy, völgy 31 IDŐTARTAM-VÁLTAKOZTATÓ: bél-belE-k, cecelégy, cserép, dél, ég (fn), ér (fn), fél (fn, szn), fenék, gyökér, hét (szn, fn), jég, kerék, kéz, kötél, közép, lég, légy (fn), levél, mész, név, nyél, réz, szekér, szél (lég), szemét, szén, tehén, tél, tenyér, tér (fn), veréb 11 HANGSZÍNVÁLTÓ: erdő-erdeje, erő, kettő, külső, mező, nő, tető, tüdő, velő, vessző, vő 8 V-S VÁLTOZATÚ: cső-csövek, fű, hő, kő, mű, nyű, tetű, tő. [Táj-tájak, szarv-szarvak, sár-sarat, adó-adaja, ló-lovak.] → ▀Az idegen szavakzárt Ë-vel érkeznek nyelvünkbe!▀
.
II. A MELLÉKNEVEK teljes töve túlnyomóan nyílt E: csekélyE-k, szűzE-k. KIVÉVE Ë: ► betegË-k, cefet, délcëg, édësded, eleven, gyermeteg, heveny, hideg, ilyen, kicsiny, kisded, meleg, öreg, pej, piciny, rëngeteg, részëg, rideg, süket, szëmtelen, szent, vén, vitéz stb. ► -DEDË-, -ETEGË-, -T(E)LENË-. Több melléknevet főnévként is használunk, két alakjuk van: Milyenek? / Kik-mik? ► Csövesek-csövesëk, deres, fehérek-Fehérëk, fejes, fészkes, gesztënyés, kedves, kettes, kezesek-kezesëk, kilencvenes, krémës, negyedikës, sötét, szerelmes, tízes, tőkés stb. [Mély hangrend: okosAk-okosOk!]
.
A) A toldalékolás FŐSZABÁLYA: A toldalékokban-tövekben MINDIG a következő magánhangzók felelnek meg egymásnak: O–Ë–Ö (pl.: -HOZ/HËZ/HÖZ; -ON/ËN/ÖN; -TOK/TËK/TÖK) és A–E (pl.: -BAN/BEN; -TAK/TEK). Továbbá Á–É, Ó–Ő, U–Ü, Ú–Ű. Két segítő kifejezés, egymás alá írandó: ÚJ-UL-Ó SZAB-ÁLY|O-K és SZŰK-ÜL-Ő SZEG-ÉLY|Ë-K/Ö-K. Ne aggódjunk, az O, a szögedi Ö megmutatja → a zárt Ë-t!
.
B) 4 IGEI toldalék a teljes tőhöz járul: -L, -LL, -NG, -Z bérË-L [tarOL, közÖL], fejE-L [hasAL]; kicsinyË-LL [nagyOLL] és rëstE-LL [sokALL]; lézË-NG [hajlONG, dühÖNG], töpreE-NG [lappANG]; fényË-Z [lapOZ, sörÖZ], kezE-Z [szavAZ]. → ▀ A zárt Ë „kiszámítható” e lap segítségével! ▀
.
C) 13 NÉVSZÓI toldalék a teljes tőhöz: -K; -T; -CSKE, -NKÉNT, -S, -STÜL; -TT; -NC; -NTE; -D Ë: sebË-k; -t; -cske, -nként, -s, -stül; PécsË-tt; bérË-nc; rëggelË–nte; E: népE-k, -t, -cske, -nként, -s, -stül; kedvE-nc; évE-nte; kettE-d (harmA-d, hatO-d, ötÖ-d); -M, -D, -TËK (birtokos személyragok) kezE-m; sebË-m stb.
.
D) A toldalék-kötőhangnyílt E: ért-E-NI, fejek-E-T, öreg-E-BB-E-K-E-T, mën-E-TEL [árt-A-ni, halak-A-t, rosszabb-A-k-A-t, hoz-A-tal] stb. De 3 kivétel: néz-Ë–GET, ti ért-Ë–TËK, névLEG–Ë-s [ráz-O-gat, árt-O-tok, vagylag-O-s].
.
E) Az –ËG igeképző, az –EG névszóképző (de: bélyëg, délcëg, részëg, zsinëg).
.
EGYBEESŐ SZÓALAKOK ► ti kérTËK; ők kérTEK [vártOk; vártAk] ► ügyesEN; ügyesËN [okosAn; okosOn, zöldÖn]; tízEN, tízËN, tizën–
► sejtËTTE; sejtETTE [hajtOtta; hajtAtta] ► fejesEK (a káposzták); fejesËK (főnökök) [okosAk; okosOk] ► VËSZ-VESZIK-VET alakjai stb.
.
.
.
FÖLHASZNÁLT IRODALOM
A történeti-összehasonlító nyelvészet (TÖNY) irodalma hihetetlenül gazdag, rendkívül érdekes. Olykor nehezen érthető. Szinte tapintható a tudományág fejlődése és gazdagodása. A tudomány halad, például: Mi volt az uráli alapnyelv előtt? Mert akkor is léteztek nyelvek és hazák…
Nos, igyekeztem az elérhető fontos és kevésbé fontos munkákat áttekinteni – a teljesség igénye nélkül:
A magyar szókészlet finnugor elemei I-III. Főszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly. Akadémiai Kiadó, 1967-1971-1978. Szómutató. Összeállította: A. Jászó Anna. Szerkesztő: K. Sal Éva. Akadémiai Kiadó, 1981 Rokonszavaink
Bachát László: Magyar nyelvtani műszótár. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., é. n. Magyarítás
Bereczki Gábor: A magyar nyelv finnugor alapjai. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 1998 Alapmű
Bereczki Gábor: A török nyelvek hatása a magyarra. Suomalais-Ugrilaisen Seuran Toimituksia 185. Helsinki, 1983. 59–72. o. Ugyanez: Ünnepi könyv Bereczki Gábor 70. születésnapja tiszteletére. Uralisztikai Tanulmányok 8. Válogatta Rédei Károly. ELTE Finnugor Tanszék, 1998. 207–216. o.
Bereczki Gábor: Bevezetés a balti finn nyelvészetbe. Universitas Könyvkiadó, 2000 Alapmű
Bereczki Gábor: Tévtanok, rögeszmék a magyar őstörténet kutatásában. Finnugor Világ. XV. évfolyam, 1. szám (2010. március). 3–16. o. Különféle elméletek
B. Kovács István: Világ vitézë. Magyar hősepika. 155–158. o: Summázat helyett. Gömör–Kishonti Múzeum Egyesület, Rimaszombat, 2016 Két réteg a magyar hősénekekben: az erdeieké és a lovasoké
Buvári Márta: Kiejtési szótár és útmutató 15 magánhangzóval. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Budapest, 2001 Alapmű a zárt ë-s szókészlethez és a toldalékolási szabályokhoz
Csepregi Márta: A finn mint rokonnyelv. Kézirat. Tankönyvkiadó,1986 (További 7 utánnyomás)
Csúcs Sándor: Gondolatok az alternatív nyelvrokonításról. Honti László (Főszerkesztő): A nyelvrokonságról. Tinta Kiadó, 2010 65–73. o.
Csúcs Sándor: Könyvsarok. Az Uraali keelte sõnastik ismertetése és Mutatvány az uráli nyelvekből. Finnugor Világ, XVIII. évfolyam, 4. szám (2013. december). 36–37. o. és 43–45. o.
Csúcs Sándor: Miért finnugor nyelv a magyar? Finnugor Világ. XVIII. évfolyam, 3. szám (2013. szeptember). 14–24. o. Nagyszerű összefoglaló
Eesti etümoloogiasõnaraamat.[Észt szófejtő szótár]. Gyűjtötték és szerkesztették:Iris Metsmägi,Meeli Sedrik,Sven Soosaar.Főszerkesztő:Iris Metsmägi. Szerzői jogok: a szerkesztők és az Eesti Keele Instituut [Észt Nyelv Intézete]. Eesti Keele Sihtasutus [Észt Nyelv Alapítványa], Tallinn, 2012 A világhálón: http://www.eki.ee/dict/ety/ Finn–magyar szavak rokonsága
Egey Emese:A két világháború közötti magyar–finn–észt kapcsolatok. Társasági, diplomáciai, katonai együttműködés. Specimina Fennica sorozat. Szerkesztő: Pusztay János. Tomus XV. 65–86. o.: Diplomáciai kapcsolatok. Nyugat-magyarországi Egyetem Uralisztikai Tanszéke, Szombathely, 2010
Ekkehard barát: Vita Waltharii manu fortis – Erős kezű Valter története.FordítottaTulok Magdolnaés Makkay János.Harmadik, átdolgozott és javított kiadás. A fordítók kiadása. Tractata Minuscula 80, 2012 Továbbá:Ugyanez. Tractata Minuscula 15-16. 1999 Továbbá: Ugyanez.L’Harmattan Kiadó, 2010 Az avarok és hunok azonosítása a latin nyelvű hőskölteményben; az avar Attila (40-szer fordul elő); avar–frank háborúság és békekötés; a Molnár Anna-ballada jelenete stb.
Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerkesztő: Zaicz Gábor. A szócikkeket készítették: Tamási Ildikó(A–F), Dolovai Dorottya(G–J), Jankovicsné Tálas Anikó(K–R), Sipőcz Katalin(S–Zs), T. Somogyi Magda(toldalékok). Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006 Szófejtés
Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Band III. Register. Herausgeber Loránd Benkő. RedakteureKároly GerstnerundLászló Horváth. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997
Fehér Bence: Főnixmadár. Orpheusz Könyvek, 2000 A szerző etruszk nyelvű verse a 44. oldalon
Finn nyelv és kultúra magyar szakosoknak. Szerkesztő: Révay Valéria. Nyelvtan: Bogár Edit. Olvasmány: Anja Haaparanta. Gyakorlatok: Novotny Júlia. Országismeret: Bogár Edit, Anja Haaparanta, Novotny Júlia, Révay Valéria. Szakmai lektor: Csepregi Márta. Nyelvi lektor: Anja Haaparanta. Bölcsész Konzorcium, 2006 A világhálón: http://mek.niif.hu/04800/04896/04896.pdfés http://mek.oszk.hu/04800/04896/04896.pdf A finn mint rokon nyelv
Finn nyelvkönyv kezdőknek és középhaladóknak. Szerzők: Outi Karanko – Keresztes László – Irmeli Kniivilä.Tankönyvkiadó, 1985 (2. kiadás: 1996); Ugyanők: Finn nyelvkönyv haladóknak, Tankönyvkiadók, 1990
Gerstner Károly (főszerkesztő):Új magyar etimológiai szótár. Kézirat 2011-től. MTA Nyelvtudományi Intézete. A világhálón: http://nszt.nytud.hu/etimologia.html Szófejtés
Hajdú Péter: Az uráli nyelvészet alapkérdései. Harmadik kiadás. Tankönyvkiadó, 1991 Alapmű
Hajdú Péter: Bevezetés az uráli nyelvtudományba. A magyar nyelv finnugor alapjai. Tankönyvkiadó, 1966 Magyar és finn rokonnyelvi jellemzők
Havas Ferenc: A magyar, a finn és az észt nyelv tipológiai összehasonlítása. Nyelvtudományi Értekezések 85. száma. Akadémiai, 1974 A nyelvfajta kérdése és az összeolvadásos toldalékolás
Híres finnek – Suuret suomalaiset oldal A világhálón:
https://fi.wikipedia.org/wiki/Suuret_suomalaiset
Jakobson, Max: Veteen piirretty viiva. Havaintoja ja merkintöjä vuosilta 1953–1965. Otava, Helsinki, 1981. 92–98. o.: Suomi YK:ssa [Finnország az ENSZ-ben] Finnország eljárása a magyar ügyben, 1956
Kalevala. Fordította Szente Imre. 1. kiadás: Nemzedékek és Nemzetőr, München, 1987. 2. kiadás: Berzsenyi Dániel Főiskola Uralisztikai Tanszéke, Szombathely, 2001. 3. kiadás: Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Apáczai Kiadó, XII. Kerületi Pëdagógiai Szolgáltató Központ, 2002 A világhálón: http://mek.oszk.hu/07300/07310/07310.htmés http://vala.hu/finn/februar-28-a-kalevala-napja-28-helmikuuta-kalevalan-paiva
Klima László: A magyar szókészlet finnugor elemei és az őstörténet. Hungarologische Beiträge-1.Jyväskylä, 1993. A 73–84 o. A világhálón: http://finnugor.elte.hu/index.php?q=szokeszlet Szószámtan
Korhonen, Mikko: Suomi ja unkari sukulaiskielinä: yhtäläisyyksiä ja eroja. Márk Tamás, Suih-konen, Pirkko (toim.), Folia Hungarica 1. Castrenianumin toimitteita 21. 47–57. o. Helsinki, 1981 Közös jellemzők
Laakso. Johanna: Samansukuisia sanoja suomen ja unkarin kielessä. [Közös eredetű szavak a finn és magyar nyelvben] A világhálón:
http://www.helsinki.fi/~jolaakso/s-u-ety.html Rokonszavak
Lakó György: A magyar mondatszerkezet finnugor sajátosságai. Az Uralisztikai Tanszék kiadványai. Pécsi Egyetem, Pécs, 1991 Mondattani jellemzők
Lallukka, Gabriella: Unkarin ja suomen sananjärjestyksestä. Alhoniemi, Alho (szerk.): Suomi ja unkari rinnakkain. Suomalais-unkarilaisia kontrastiivisia tutkielmia. Turun yliopiston suomalaisen ja yleisen kielitieteen laitos, Turku, 1991. 35–49. o. Szórend
Liivak, Sander: Ungari keele viieteistkümnenda vokaali sõnastik (= A magyar nyelv tizenötödik magánhangzójának szótára.) [Bírálat Mészáros András szótáráról észt nyelven.] Keel ja Kirjandus [Tallinn], XLIII. 2000/6. 444–447. o. Zárt ë
Mészáros András: A zárt ëegyetlen A/4-es oldalon – Félreérthető szóalakok ëe-vel. Bárczi Füzetëk XVIII. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Bicske–Budapest, 2015 Zárt ë
Mészáros András: A zárt ërendszere, szabályai és mércéje a magyar köznyelvben. Bárczi Füzetëk XX. Békés · Tarhos ·Bicske · Budapest ·2017 Zárt ë
Mészáros András: Az észt tulajdonnevek kiejtése. A magyar–észt nyelvrokonságról. Bárczi Füzetëk XIX. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Bicske–Budapest, 2016 Az észt kiejtés; az észt mint rokonnyelv
Mészáros András: Igényës (ë-ző) kiejtési kisszótár. Második, javított kiadás. Gondos BT. Bicske–Budapest, 1999 Zárt ë
Mészáros András: Kapsarullide ülessoojendamisest ning eesti ja soome pärisnimede Ungaris hääldamisest [= A töltött káposzta felmelegítéséről, valamint az észt és finn tulajdonnevek magyarországi kiejtéséről]. (Észt nyelvű válasz Sander Liivak Ungari… bírálatára.)Keel ja Kirjandus [Tallinn], XLIV. 2001/3. 204. o. Zárt ë
Nykänen, Jaana: Unkari – sukulaiskieli. – Tömör és pontos bemutatás. A világhálón:http://suomiunkari.fi/tietoa-unkarista/2008/08/unkari-sukulaiskieli
Papp István: Finn nyelvkönyv. Tanfolyamok és magántanulók számára. Harmadik kiadás. Tankönyvkiadó, 1967 (összesen hét kiadás) Alaktani példák
Papp István: Finn–magyar szótár. Akadémiai Kiadó, 1962 Jelentésmeghatározás
Pomozi Péter: Jó magyar-e a finnugor magyar? Magyar Nemzet. 2001. január 13. Ugyanez a világhálón: http://mno.hu/migr_1834/jo-magyare-a-finnugor-magyar-841118 Magyar belvita
Pusztay János: Az ugor–török háború után. Magvető, 1977 A sumer nyelvről: 31–58. o.
Pusztay János: Gyökereink. Nap Kiadó, 2011. 5–125. o.: A magyar nyelv előtörténete Korszerű és újszerű összefoglaló mű
Pusztay János: Johdanto [Bevezetés]. Specimina Fennica. Tomus IV. SUOMUNKAKONTUT. Suomalais–unkarilaisia kontrastivisia tutkimuksia [Finn–magyar összehasonlító kutatások]. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely, 1993. 7–14. o. Valamint ugyanitt a szerzőtől: 47–61. o. Paikallissijat [Helyjelölő esetek]. Nyelv-összehasonlítás, illetve az esetrendszer
Rätsep, Huno: Eesti keele ajaloline morfoloogia I. Teine, parandatud ja täiendatud trükk. Tartu Riiklik Ülikool, 1982; II. rész, 1979 Ősi alaktani elemek
Rédei Károly: A magyar alaktan uráli (finnugor) háttere. Magyar Nyelv, XCII/2., 1996, 129–138 o. Ugyanez: Rédei Károly válogatott írásai. Uralisztikai Tanulmányok 12. Válogatta Honti László. ELTE BTK Finnugor Tanszék, 2002. 264–276. o. Ősi alaktani elemek
Rédei Károly: Őstörténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája. Magyar Őstörténeti Könyvtár 18. Második, bővített kiadás. Balassi Kiadó, 2003
Révay Valéria: Unkarin ja suomen sijajärjestelmästä [A finn és magyar helyhatározó-rendszerről]. Specimina Fennica. Tomus V. Colloquia Contrastiva. Tomus II. KAUKOVERTAILUJA. Unkarilais–suomalaisia kontrastivisia tutkimuksia [TÁVHASONLÍTÁSOK. Finn–magyar összehasonlító kutatások.] Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely, 1994. 115–126. o. Esetrendszer
Saarinen, Sirkka – Labádi Gizella: Testrésznevekből képzett igék. Alhoniemi, Alho (szerk.): Suomi ja unkari rinnakkain. Suomalais-unkarilaisia kontrastiivisia tutkielmia. Turun yliopiston suomalaisen ja yleisen kielitieteen laitos, Turku, 1991. 99-125. o. Ősi kifejezésformák
Salamon Ágnes – Vaarala, Heidi: Merenneito vai märänneito? Unkarilaisen suomenoppijan /e/:stä ja /ä/:stä. Specimina Fennica (SpF) Tomus V. Kaukovertailuja. Unkarilais–suomalaisia kontrastiivisia tutkimuksia. Szombathely, 1994. 127–142. o. Nehéz a finnül tanuló magyaroknak a zárt ë
Soome–eesti sõnaraamat. Szerzők: Kalju Pihel – Arno Pikamäe – Paul Alvre. Kirjastus Valgus. Tallinn, 1971 Jelentésmeghatározás
Suomen kielen etymologinen sanakirja 1–7. Szerzők:Yrjö Toivonen – Erkki Itkonen – Aulis J. Joki. A 7. kötet szerzői:Satu Tannerés Marita Cronstedt. Suomalais-ugrilainen seura, Helsinki, 1955–1981 Rokonszavak
Suomi–unkari-sanakirja. Szerzők:Ulla-Maija Forsberg, Kovács Magdolna, Kovács Ottilia, Sanna Manner, Kaija Markus, Vecsernyés Ildikó. Suomalaisen Kirjallisuuden Seura. Helsinki, 2015 Jelentés-meghatározás
Szíj Enikő: Finnország. Panoráma Kiadó, külföldi útikönyv, 1973 Finn nevek gyűjtése
Till, Walter C.: Koptische Dialektgrammatik. Verlag C. H. Beck, München, 1961 Egyiptomi nyelv
Timaffy Lilla: Nehéz a finn nyelv? – Onko suomen kieli vaikeaa? A világhálón:
http://finnorszag-unkari.hu/index.php/home/elet-finnorszagban/80-nehez-a-finn-nyelv-onko-suomen-kieli-vaikeaa Ízelítő a finn nyelvből
Tolcsvai Nagy Gábor: Nyelvi fogalmak kisszótára. Korona Kiadó, 2000 Szakszavak, -kifejezések
Tótfalusi István:Kiejtési szótár. Idegen nevek, szavak, kifejezések és szólások helyes kiejtése. Szakértő: Vuics Tibor. Tinta Kiadó, 2006 (A magyar nyelv kézikönyvei XI. Sorozatszerkesztő: Kiss Gábor) Hibás kötet — legalábbis a finn és észt nyelvet tekintve
Uralisztika. Szerkesztette Kozmács Istvánés Sipőcz Katalin. További szerzők: Dolovai Dorottya, Körtvély Erika, Mészáros Edit, Szeverényi Sándor.Bölcsész Konzorcium, 2006. A világhálón: http://mek.oszk.hu/04800/04868/04868.pdf Alapmű
Válogatott szakirodalom. Köznyelvi kiejtésünk és a középzárt ë. Szerkesztette Mészáros András. Bárczi Füzetëk II. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2005 Tájékozódás
Weöres Gyula: Suomen- ja unkarinkielen sukulaisuudesta [A finn és magyar nyelv rokonságáról] Suomi-Unkari Albumi. Ylioppilaitten Työ- ja Julkaisutoimisto. Helsinki, 1935 A világhálón: http://www.histdoc.net/sounds/unkari.html Finn—magyar nyelvrokonság
.
.
Tartalom
A MAGYAR–FINN NYELVROKONSÁGRÓL EGYSZERŰEN.3
Együttes nyelvtani sajátosságok a magyarban–finnben..……….……….4
Közös eredetű toldalékok a magyarban és a finnben…………………….6
Összesítés. A magyar s finn névszóesetek, -ragok, igenevek áttekintése……12
Közös eredetű finn–magyar szavaink……………………………………14
A FINN TULAJDONNEVEK KIEJTÉSE……………..………………….20
Finn névgyűjtemény kiejtésjelöléssel………………..……………………..22
.
Függelékek
I. Az észt nyelv kiejtésének főbb szabályai….………..…….……………….35
II.
„…hiánypótlás szükségeltetik!”……………………………,,………..……….37
A magyar zárt ë egyetlen A/4-es oldalon…………………..…………………38
(Segédeszköz tanároknak, hallgatóknak, tanulóknak)
Fölhasznált irodalom…………………………………………….…………….41
© 2011-2024 – kiejtes.hu