Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Finn nyelv. Nyelvrokonság. Finn kiejtés. 21. Bárczi Füzet

.

.

A MAGYAR—FINN NYELVROKONSÁGRÓL EGYSZERŰEN. UNKARILAIS— SUOMALAISESTA KIELISUKULAISUUDESTA YKSINKERTAISESTI

.

A FINN TULAJDONNEVEK KIEJTÉSE. SUOMEN ERISNIMIEN ÄÄNTÄMINEN

.

.

1917 SUOMI                            100           FINNORSZÁG 2017

Az ősi finn nyelv és a 100 éves Finn Köztársaság tiszteletére!

Ikivanhan suomen kielen ja 100-vuotisen Suomen Tasavallan kunniaksi!

.

.

.

.

Lyökämme käsi kätehen,       Kéz a kézbe kapcsolódjon,

Sormet sormien lomahan.     ujj közébe ujj fonódjon.

Kalevala 1,21-22                   Szente Imre fordítása

.

Első kiadás

© Mészáros András, 2017         © Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2017

Felelős kiadó: Buvári Márta       ISSN 1785-9476     ISBN 978-963-88353-2-1

Az alapítvány jelképe Nagy Éva Ilona munkája.

A címlapot Mészáros Villő tervezte.

Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Bicske–Budapest, 2017

Bárczi Füzetëk XXI.

.

Készült 2017-ben,

a Finn Köztársaság létrejöttének 100. évfordulója, ünnepe alkalmával.

2017. december 6.

.

Szente Imre költő-írót, a legszebb magyar Kalevala műfordítóját szeretettel köszöntjük.

95 éve született Alsóságon (Celldömölkön). Bárczi Alapítvány

2017. december 22.

.

Mindën nemzet a maga nyelvén lëtt tudós, de idegënën sohasëm!”

Bessenyei György: Magyarság, 1772

.

Hálásan köszönöm minden segítőnekfigyelmét, gondoskodását! M. A.

.

Jumala siunatkoon Suomea! Isten áldja meg Finnországot! Isten éltesse Suomi lakóit szeretetben, egészségben, békességben! További sikert kívánunk a tehetséges, dolgos és kitartó („sisu”) finneknek. A svéd és cári évszázadok után éppen száz éve kiáltották ki az áhított függetlenséget. Mi nem késlekedtünk: A Finn Köztársaságot – Suomen Tasavalta – az Osztrák–Magyar Monarchia már 1918. január 13-án, majd a csonka Magyar Királyság újra, 1920. augusztus 23-án elismerte. (A viszonos finn elismerés: 1920. szeptember 10.)

A kapcsolatok fényes korszaka volt az 1944-ig terjedt magyar–finn–észt néprokonsági és sokféle együttműködés. A finnek megmenekültek a szocializmustól, mi 46 évig nyögtük. Felnőttként sajnálattal vettem tudomásul: A Szovjet árnyékában 1956. november 4-én a magyarországi szovjet beavatkozásról szóló ENSZ-határozathozatalnál Finnország tartózkodott. Aztán fokozatosan újra erősödhettek a magyar–finn kapcsolatok. A nyelvrokonság csak lehetőség arra, hogy a nyelvi szálak keltette baráti érzület segítsen helyes tartalommal megtölteni kapcsolatainkat. (Harcoltak egymás ellen germánok, – illetve délszlávok nem is olyan régen.) Az európai jövő legyen szeretetteljes, keresztény, nemzeti. Ne háttérhatalmas…

Senkinek az érzékenységét, jogos büszkeségét (vagy egyéni hitét?) nem kívánom megsérteni. A magyar nyelv rokonságát az újkori nyelvtudomány kutatta ki a 18. századtól – egyre bővülő ismereti-bizonyító anyaggal. Remélem, elfogadhatjuk, hogy ilyen fontos ügyben egyéni vonzalom vagy rövid távú pártérdek nem dönthet. A nyelvrokonság tudományos kérdés. Ne csináljunk már belőle politikai jelszavakat! Ha szomszédaink téves, valótlan állításokat hangoztatnak, nekünk bőven elegendő a szilárd ragaszkodás a tényekhez.

Mi az igaz, mi a hamis? Vegyünk három példát: 1. Az etruszk nyelv „indoeurópai jellegű, hajlító nyelv” – Fehér Bence szíves közlése szerint. A kiváló tudós, sok-sok nyelvű költő-műfordító maga is írt etruszk nyelvű (!!!) verset. 2. A kopt (egyiptomi) nyelvet kiváló szakmunkákból tanulmányozhatjuk. Semmi köze a magyarhoz. 3. „Megtalálták a hun szójegyzéket az iszfaháni kolostorban!” (Igen ám, de nincs ott semmiféle kolostor…)

Itt az ideje a finnugor–törökségi béke „aláírásának”: szembenállás helyett hozzuk összhangba az ősi uráli gyökeret a törökséggel. Történelmünk ótörökségi szálai (avarhun: „várkony”, onogur, kazár, türk) erős nyomokat hagytak műveltségünk szőttesében. Nem szabad tagadnunk: komolyan veendő az Attila-hagyomány avar szála (Ekkehard) is, a rovásírás blak-bulak eredete, Anonymus (P. dictus magister) és Kézai Simon munkássága, az avar koriak továbbélése, a szláv orrhangú mássalhangzók átvétel-időrendje, Árpád honfoglalóinak északi útvonala, gyors haladása, létszáma – ahogy e kérdésköröket Makkay János áttekinti Indul a magyar Attila földjére (2009) című kötetében meg a Tractata Minuscula sorozatban. A kulcskorszak: az avar kor, az első bejövetel – s itt perdöntő lesz a régészet.

Egyébként ne szégyenkezzünk történelmi teljesítményünk miatt. Nem kicsik vagyunk, hanem ősi, nagy műveltség hordozói, s dolgozzunk tovább a jövőért. A nyelvtudomány, az őstörténet nem szépirodalom! Hogy csak fogom magam, és szakmányban írom a regényeket, elbeszéléseket… Tájékozódjunk hiteles forrásokból a könyvtárban és a világhálón is!

Egyébként a kicsiny sikernek is tudok örülni. Például annak, hogy a magyar tudósítók többsége már pontosan ki tudja ejteni az immár 16 éve versenyző Kimi Räikkönen nevét.

.

.

.

.

.

A MAGYAR–FINN NYELVROKONSÁGRÓL EGYSZERŰEN

VÁZLAT

.

Kiragadva a közös eredetű anyagot. Főként történeti-összehasonlító nyelvtudományi munkákból, hála szorgos tudósainknak, szerkeszthettem egybe az alábbiakat. Egyszerűen írni ilyen bonyolult kérdésről, mint a nyelvrokonság? Igen, a lényeges tudományos eredményeket igyekeztem összegyűjteni. Kiragadva az adatokat az uráli-finnugor nyelvészeti összefüggésekből, bonyolult elemzésekből, csakis a magyar–finn közös eredetű anyagra figyeltem. Ez az eljárás ugyan nem szabályos, hiszen az uráli nyelvek mintegy láncolatot, ágakat és csoportokat képeznek.

Alapnyelv. Az uráli-finnugor nyelvtudomány hagyományos alaptétele az uráli, finnugor alapnyelv egykori léte (ugor alapnyelv: a magyar, manysi és hanti elődnyelve). A másik tényező a nyelvek térségi (areális) együttélése, szövetsége. A nyelvek hatnak egymásra: nyelvváltás (-vesztés); nyelvi elemek átvétele, alá- és rárétegződése, beszűrődése. A változás, fejlődés nem mindig egyenesvonalú vagy fokozatos. Pusztay János professzor szerint nyelvünk korai kapcsolatban állt a szamojéddal, illetve az ősi szibériai nyelvekkel: a magyar a keleti nyelvtömbben foglalt helyet. Az alapnyelv fölfogható közvetítőnyelvként is. Velős tétele: „a magyar szibériai grammatikájú, finnugor szókincsű közép-európai nyelv”.

Nyelvrokonságunk. A magyarnak olyan közeli rokonnyelve nincs, melyet tolmács, tanulás nélkül megértünk. Előnynek vélem, hogy a magyar nem esett szét kisebb nyelvekre.

Vérségi rokonság. A nyelvrokonság nem feltétlenül azonos a vérségi (genetikai) rokonsággal. A németnek (germán ág) rokonnyelve a cigány nyelv (indoiráni ág, középind csoport), mindkettő indoeurópai – de németek és cigányok vérségileg (genetikailag) nem rokonok. Más: A magyar és szlovák nyelvű népesség vérségileg a lehető legközelebb áll egymáshoz (kölcsönös beolvadás), de nyelvileg külön vagyunk. Igaz, a szlovák nyelvet érte magyar hatás (szókincs; szlovák hangsúly az első szótagon). Mi is vettünk át szavakat.

Őshaza. Nagyon bizonytalan fogalom, mert az emberek mindig vándoroltak. Majdnem minden nép „bozgor”. Az egykori nyugati, déli szláv népcsoportoknak a szétköltöz(tet)ése (a bolgárt kivéve) feltehető avar „besegítéssel” a 6. században indult el; őshazájuk a fehéroroszországi Baranovicsi (Baranowicze) vidéke, a Visztula-táj vagy a Kárpátok fölötti sáv lehetett. A germánok dán-délsvéd területekről szóródtak szét a Rajna, Duna völgyébe stb. A balti (porosz, litván, lett) őshaza a Nemunas (Nyoman) folyó környéke. A vlachok (romunok, románok) több száz éves vándorlása (legelőváltás!) a montenegrói–szerb–albán–macedón–északgörög–bolgár hegyeknél zajlott keletre vonulva, s csak 1200 előtt fordultak Bizánc helyett a Duna-Kárpátok felé. A törökségi nyelvek őshazája az Altaj-hegységben volt. Onnan kijőve váltak szét nyelveik a 6–11. század között. Az uráli, finnugor, ugor, magyar őshazák terei: az Urál hegység környéke, a Volga–Káma vidéke (Baskírföld), Kelet-Európa.

Nyelvek szétválása. A finn-permi nyelvközösség és az ugor ág kb. 5000 éve válhatott el egymástól, a magyar és manysi-hanti elődnyelv pedig 3000 éve. Irdatlan időtávolság!

Létszám. Kis létszámú nép is képes növekedni-erősödni békeidőben. Árpád honfoglaló népe 40-50 ezer, az őket fogadó népesség mintegy félmillió lehetett. (Tán súlyos érv a kettős honfoglalásra…) Tehát: „…Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” (Berzsenyi Dániel)

Műveltségi elemeinkről. Rengeteg mindent tudunk már. A művelődési kapcsolatok, hatások minden nép életében szerteágazóak. Magyar műveltségünkben is léteznek belső keletkezésű vagy szerzett, illetve állandó vagy változó vagy cserélődő elemek. A szerzett elemeket térségi érintkezés vagy együttélés útján kaptuk, s magyar kincsekké alakítottuk őket. Lehetséges, hogy már eltűnt nép(ek)től származnak az „ismeretlen eredetűek”.

Hősének, világkép, hitvilág. B. Kovács István kutatásai szerint kétféle hatás érvényesül az általa gyűjtött magyar, gömöri hősénekekben: erdei népeké (altaji törökök vagy burját mongolok) és pusztalakó lovasoké, nomádoké. Érdekes, Voigt Vilmos tagadja, hogy a magyar hősének fönnmaradhatott a 16-18. századig. De hiszen még a 20. században is lehetett gyűjteni! A finnek kalevalai hagyománya visszamutathat akár a vaskorig? Hát a magyaroké? Ne feledjük az Óperenciás-tengert, az Üveg-hegyeket, az égig érő fát stb.-t!

Népzene. A törökségiekkel rokon. Finnugoros a regösének, a sirató, talán a gyerekdal.

Hány a rendszerváltás? László Gyula és Makkay János életműve nyomán úgy tűnik, hogy előmagyar, magyar őseink legalább négy „rendszerváltáson” mentek keresztül a 6–10. században: a) Tegyük fel, 567-568-ban az avar hatalom előmagyarokat is magával sodort a Kárpát-medencébe. 803-ig tartós avar (avarhun, várkony) hatás; alföldi szarmata-jász hatás; déli szláv hatás (őket az avarok hívták északról). b) 803 után frank (nyugati) és bolgár-szláv (délkeleti) uralom, hatás. c) 895-től Árpád türk népének hatása. d) 972-től Géza fejedelem, az 1001. január 13. után megkoronázott Szent István nyomán keresztény és német hatás. Ilyen átalakulások után érthető, hogy a finnugoros műveltségből elsősorban a nyelv maradt fönn. S Petőfi szavaival: „Isten csodája, hogy még áll hazánk.

.

.

EGYÜTTES NYELVTANI SAJÁTOSSÁGOK A MAGYARBAN-FINNBEN

A jelhangtól a mondatig

A finn és a magyar a finnugor fa két szélső ága, hisz nyelvelődeink kb. 5000 éve válhattak szét. Ezért egymás nyelvét nem értjük, mégis sok a közös vonásunk. Lássuk a lényegeseket!

Fontos nyelveink hangállománya, a jelhangok (fonémák) közötti kapcsolat. A finnben is él a magánhangzóösszecsengés (-harmónia) meg a hangrendi illeszkedés. A magánhangzó-összecsengés kifejezés a szótövek magánhangzóira utal; például mély magánhangzók: hályog(o-) – kalvo, magasak: fészëk (fészke)pesä. Az illeszkedést szűkebben, inkább a kapcsolódó toldalékok magánhangzóira értem; mély: hályogbólkalvosta, magas: fészëkben – pesässä. Bizonyítékok a szabályos hangmegfelelések (-változások): k–h, mp–b, nk–g, nt–d, p–f, t–z; ë–i, ü–ö stb.

Szó elején nem szíveljük a mássalhangzó-torlódást: partf. ranta < strand; iskola < schola.

Ragasztani azt tudunk ám! A magyar és finn toldalékoló nyelv (olykor összeolvadó szóelemekkel). Íme a kígyóhosszúságú példák: m. megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért;

f. epä|järjestelmällis|ty|ttä|mättöm|yyde|llä|nsä|kään|kö|hän; és magyar nyersfordítása:

    nem|rendszeres – |ked|tet|telen – |ség – |gel|övé(k)|sem|vajon|ugyan

Gazdag a szóképzés a magyarban (100-nál több képző) és a finnben (kb. 150 képző).

Összetétel. Összefoglaló: fafejpuupää (fa-fej); hírnév; világmaa|ilma (föld-levegő). Alárendelő: ős – esi-isä (elő-apa); szemtanú– silmin|näkijä (szemmel látó); létezésolemassa|olo (levésben lét). Összetett (igekötős) ige: aláír – allekirjottaa. A főnévnek nincs neme a magyarban, s a finnben sincs.

Az ősi igenévszó megléte: m. fagy, les, nyom, vész – f. itä- (csíra és csírázik); onki- (horog és horgászik), tuule(szél és fúj).

Főnévi jelzős összetétel: fiúgyermek – poikalapsi; bőrkesztyű – nahkakäsine.

Közös ősiségről árulkodik a páros testrész megnevezése egyes számmal, illetve a „fél” megnevezéssel: gyalogjalan (lábon); (a finn puoli jelentése: fél) féllábú – jalka|puoli; félkezű – käsi|puoli; félszemű – silmä|puoli.

A magyarban és a finnben nincsen birtokló ige: nekem, neked, neki, nekünk, nektek, nekik van – minulla, sinulla, hänellä, meillä, teillä, heillä on; illetve minun on nälkä – éhes vagyok.

Rokon birtokos személyragok utalnak a birtokos személyére: apám szeme – isäni silmä. Persze szerkezet nélkül is utalnak a birtokos számára, személyére: apámisäni (finn nyelvjárási és korábbi finnségi: isäm!).

A jelző előzi a jelzett szót: új vő – uusi vävy; nő keze – naisen käsi.

A birtokos jelző megelőzi a birtokot: fiú feje – pojan pää.

A számnévi jelző után egyes szám áll: három fiú – kolme poikaa.

Régen a magyarban sem volt névelő. Újabban a beszélt finnben is előfordul: Yks nainen meni kotiinpäin. Se nainen näki, että,… – Egy nő hazafelé ment. A nő látta, hogy,…

Alanytalan mondat: m. esik, fagy, havazikf. salamoi (villámlik), sataa (esik).

Névszói-igei állítmány: tanár vagyok, halász maradok; olin kalastaja (halász voltam), ole hyvä (légy szíves); előfordul más nyelvcsaládokban is. (Hasonló, talán külön fejlődéssel.)

A ősi ragtalan tárgy: m. favágó, háztűznézőben, szájtátva – f. anna se tänne! (add ide azt), syötiin kala (megetetett a hal, megettük a halat, meg lett edve a hal). Tulajdonképpen a szenvedő igealak mellett kétféle tárgy állhat a finnben: Syötiin kala (ragtalan tárgy). = A hal megétetett./Megették a halat./Megettük a halat. Syötiin kalaa (részelő eset). = Halat ettek./Ették a halat./Halat ettünk. Más példa: Sauna (ragtalan tárgy) rakennetaan tavallisesti järven rannalle. = A szaunát rendszerint tó partjára építik/építjük.

Névutós szerkezetek. Irányhármasság: alól-alatt-alá – alta-alla-alle; felől-fölött-fölé – päältä-päällä-päälle; Példák: hónalj alól – kainalon alta; szem alatt – silmän alla; száj alá – suun alle; szív felől – sydämen päältä; fej fölött – pään päällä; májra (fölé) – maksan päälle.

Gazdag az igenévrendszer a magyarban (különösen régen) és a finnben.

Az alany és állítmány egyeztetése számban és személyben. (Más nyelvekben is.)

A kérdőszócska hozzátapad a szóhoz: m. e – f. -ko/kö.

A műveltetés képzős igével történik: etetsyöttä-.

A testetlen mondattani kifejezőeszközök: A hangsúly a szó első szótagára esik, a mellékhangsúly a 3. szótagra. Mintha magyarul/finnül beszélnének…” A magyar, illetve finn szórend nem szabad, de saját szabályai szerint szabadon mozog.

Az ige- s főnév-toldalékolás közös eredetű szóelemei igen fontosak, bizonyító erejűek.

Közös eredetű szavaink száma: mintegy 250-260, köztük elemiek, fontosak, gyakoriak.

Ugyanígy ősrégiek e kifejezések: halászni, halat fognikala pyytää (kaloja pyytämään), gombászni mennisieneen mennä (gombába menni).

.

.

KÖZÖS EREDETŰ TOLDALÉKOK A MAGYARBAN ÉS A FINNBEN

Helykímélő jelek és rövidítések: * = kikövetkeztetett ősi (uráli vagy finnugor vagy ugor) szóelem jele; Ø = semmi szóelem (idegenesen: zérus morféma); birt. = birtokos; E = egyes szám; f. = finn; fn = főnév; i = ige; ik = igekötő; in = igenév; m. = magyar; mn = melléknév; nn = csenget szó g előtti n orrhangja hosszan (nyelvészeti jele: ηη); nyelvj = nyelvjárási; rég = régies; sz. = személy; szn = számnév; szr = személyrag; T = többes szám; V = valamilyen magánhangzó a toldalékban (vocalis).

.

Igék

.

Ige–ige képzők (4)

Ige–ige mozzanatos képző: -n

Az ősi *-n képzőből ered. M. példák: cseppen, pihen, roppan. F. példa: menekül – pakene-.

.

Ige–ige mozzanatos képző: -l/ll

Az ősi *-l képző mindkét nyelvben továbbél. M. forral, lövell, tékozol.

F. példák: ránt – kiskalta-, kiskalla-; fölfog, megértoivalta-, oivalla-.

.

Ige–ige műveltető képző, illetve tárgyasító, valamilyenné tévő képző: -t, at/et, -tat/tet; -ít

Az ősi *-kt képzőből. Példák: itatjuotta-, etetsyöttä-, vitetviettä-; elveszítmenettä.

.

Névszó–ige képzők (2)

Névszó–ige képző: -z

Az ősi *-t képzőből ered. M. példák: kezez, övez, szemez, tépáz, vizez.

A finnben megmaradt a –t: fagyaszt – jäätä-, tud – tietä-, tiedä-.

.

Névszó–ige képző: -l

Az ősi *-l képzőből ered. M. ölölel és f. sylisyleile-; m. kéz – kezel és f. käsi – käsittele- (foglalkozik). Továbbá: szól, metél, dobál; énekellaula-, énekelget – laulele.

.

Igei jelek (6)

Kijelentő mód jele: Ø = semmi szóelem

Tehát közös sajátság, hogy a kijelentő módnak sem a finnben, sem a magyarban nincs jele.

.

Feltételes mód jele: -na/ne/ná/né

A magyar nyelvi na/ne// módjelnek eredet szempontjából a finnben a ritka használatú lehetőségi mód jele, a nefelel meg.

Vegyük első példának, kezdjük ragozni a f. elä- – m. él igét: elänen – talán élek, elänet – talán élsz, elänee – talán él, elänemme – talán élünk, elänette – talán éltek (ti), elänevät – talán élnek. Folytathatjuk: lienen – talán vagyok és antanen – talán adok stb.

Érdekes, szóalakilag és jelentésben is összecsengő szópár: lennelienee (talán van).

.

Felszólító mód jele: -j

Az ősi *-k jelből ered, ,mely már az ősmagyar korban az előtte levő mássalhangzó hatására alakult át (k > χ’ > γ >) –j-vé.

A finn felszólítómód a –k, mely néma –k-ként (gégezárhangként) is szerepel: menj – mene(k) és menjetek – menkää.

.

Jelen idő jele: Ø = semmi szóelem Jövő idő jele: Ø = semmi szóelem (+ határozószó)

.

Múlt idő jele: -á/é

A két rokonnyelvben a magyar régies elbeszélő múlt jele és a finn egyszerű múlt jele felel meg egymásnak. A f. példaszó a m. néz rokonszava: lát – näke-, näh-.

A m. á, é időjel (régen ei) és a f. i időjel a régi közös uráli *j múltidőjelből ered.

nézém – näin, nézéd – näit, nézénäki nézénk – näimme, nézétek – näitte, nézék – näkivät

Itt egyébként nemcsak a múlt idő jele, de az igei személyragok is ősiek, közös eredetűek!

.

Igeragozás (13)

.

Az ősi, finnugor személyes névmások egyes szám 1-2-3. személyben a következők voltak: *mV (én), *tV (te), *sV (ő), s hozzájuk kapcsolódott az ősi *-k többesjel. Mindezekből alakultak ki a magyar, illetve finn személyes névmások: én – minä; te – sinä (régen tinä!); ő (az s eltűnt)hän; mi – me; ti – te; ők – he.

.

Jelen idő ragjai, alanyi ragozás

E/1. sz.: A –k rag az ősi *-k igenévképző folytatása; kapcsolatban állhat a finn –k ige–névszó képzővel. Példa: adok < adó(g); f. párhuzam: beszédpuhe(k) (néma k).

E/2. sz.: adsz; az -sz *- múltidőjelből; teszel; az –l ige–névszóképzőből: ölelsyleile-.

E/3. sz.: ad (Ø); megyen, –n < *-na/nä folyamatos melléknévi igenév; f. menee < menevi < meneepi; ősi végződés, de nem azonos anyagú a magyarral; a f. 3. személyű igerag a *-p igenévképzőből ered (kapcsolatos a magyarral; lásd a m. -va/ve határozói igenevet).

T/1. sz.: adunk – annamme; személyes névmási eredetű ragok + -k többesjel; mi – me.

T/2. sz.: adtokannatte; személyes névmási eredetű ragok + -k többesjel; ti – te; a f. ragok régi alakjai: *-k-me(k) és *-k-te(k). A Halotti Beszédben: vogymuk!

T/3. sz.: adnak; –nak/nek < –n képző (E/3.) + –k többesjel; f. antavat (adnak) (m. –va/ve!). (A -nak/nek n-je azonos az E/3. személy n-jével.)

.

Jelen idő ragjai, tárgyas ragozás

E/1. sz.: adomannan; személyes névmásból lett igeragok: én – minä.

adlak; –lak/lek rag < –l ige–névszóképző + –k igenévképző.

E/2. sz.: adodannat; személyes névmásból lett igeragok: te – sinä.

E/3. sz.: adja és teszi; személyes névmási eredetű ragok; őhän.

T/1. sz.: adjuk; személyes névmási eredetű + –k többesjel; őhän.

T/2. sz.: adjátok, teszitek; személyes névmási eredetű ragok + -k többesjel; őhän, ti – te.

T. 3. sz.: adják, teszik; személyes névmási eredetű ragok + –k többesszám-jel; őhän.

.

Igenevek képzői (4)

Folyamatos melléknévi igenév: –ó/ő

Az ősi *k és *-p képzőkből ered, s kapcsolatban áll a finn –k ige–névszó képzővel.

Példák: való(b), menő(g); finn párhuzam: beszédpuhe(k). A finn szó végi gégezárhang sincsen írásban jelölve.

.

Befejezett melléknévi igenév: -t/tt

A f. szóalak t-je közös eredetű a m. melléknéviigenév-képző –t/tt-jével: adottantanut (szintén befejezett melléknévi igenév).

.

Főnévi igenév: -ni

Az első alkotó eleme az *n ősi képzőből származik, s előfordul finn toldalékban is:

adott (melléknévi igenév)antanut (melléknévi igenév) Az f. szóalak n-je tehát közös eredetű a m. ni főnéviigenév-képző n-jével.

Az ősi *j vég-helyhatározói rag (hová?) a magyarban kettőshangzóvá, majd magánhangzóvá alakult. Aztán -i alakban lett főnéviigenév-képzőnk második alkotóeleme. (A vég-helyhatározói ragnál lásd az i-végű f. határozószavakat!)

.

Határozó igenév: -va/ve/ván/vén

Az ősi *-p igenévképző, egy vég-helyhatározói magánhangzó rag és az ősi *-n tartam-helyhatározó rag származéka e toldalékunk.

A magyar határozói igenév és a finn folyamatos melléknévi igenév azonos eredetű:

m. élve, élvén f. elä (= élő). A finnben az ősi –p képzőként megmaradt: rák – syöpä.

.

Névszók

.

Ige–névszó képzők (4)

Ige–névszó képző: -g

Az ősi *-ηk képzőt fedezhetjük föl következő szavainkban: csillag, harag, részeg, világ, virág. További toldalékban: fergeteg, rengeteg, zuhatag.

Finn példák: keresés – etsinko; költség, kiadáskulunki.

.

Ige–névszó képző: -k

Az ősi *-kk képző igéből is képez névszót: maradék, játék; hasadék, rejtek (teljes alak: –ék).

Finn példák: terjedés, eladás – levikki; kelendőség, fogyasztás – menekki (leviä- – terjed, mene- – megy).

.

Ige–névszó képző: -l/ly

Az ősi *-l képző föllelhető m. szavakban: fogoly (rab), fonal, fonál, kötél, lepel.

F. példák: lépés – askel, ízület – nivel.

.

Ige–névszó képző: -m

Az ősi *-m utódképzője igéből alkothat névszót is: födém, öröm, villám.

Pontosan megfelelő magyar–finn példa: álomunelma.

További finn példák kétféle –m-es képzővel: élet – elä, halál – kuolema, csók – suudelma; visszér, gyűjtőér– laskimo, öntöde – valimo.

.

Névszó–névszó képzők (9)

Névszó–névszó képző: -d

Az ősi *-nt képzőből ered a m. –d, –di, –du kicsinyítő-becéző képző: Agárd, apród, Árpád, gyengéd, Mogyoród, szád (nyílás) (szá + –d). A –d-nek megfelelő hang az –nt a következő finn képzőben: gazdasszonyemäntä; zöld, üdevihanta.

.

Névszó–névszó sorszámnév-képző: -d

Az ősi *-mt képző d sorszámnévképzőként él a magyarban, –nt sorszámnévképzőként a finnben: harmadik – kolmante-, negyedik – neljänte.

.

Névszó–névszó képző: -g

Az ősi *-ηk vagy *-ηe kicsinyítőképző csak néhány szóban mutatható ki –g alakban: balog (balkezes), jog, kéreg, keszeg, lovag. Ige–névszó képzőként: reszketeg, viszketeg; zuhatag,

F. példák: nap (égitest) – aurinko, vízirigó – karanka, szajkó – kuusanka.

.

Névszó–névszó képző: -k

Az ősi *-kk képzőből lett m., névszóból névszót képző k: ének, farok, fészek, torok.

F. példák: jószág, állat – elikko; emse, koca – emakko; negyedrész – nelikko;

vezető, parancsnok – päällikkö; csóksuukko.

A -ka/ke, -kó/kő, -cska/cske névszó–névszó képzők szintén ezt az ősi -k képzőt tartalmazzák.

.

Névszó–névszó képző: -l/ly

Az ősi *-l képző a magyarban -l vagy –ly képzőként hozott létre új szavakat: fogoly (madárfaj), körtvély, nyúl, személy. Egy finn példa: vizes, vizenyősvete.

.

Névszó–névszó képző: -m

Az ősi *-m lehet névszóból névszót képző: alom, orom, sulyom (vízi dió), vérmes.

Finn képzőkénti működése: holdfény, holdvilág – kuutamo; halánték– ohimo.

.

Névszó–névszó képzők: -s és -cs

Az ősi *-ć kicsinyítőképző –s és –cs képzővé alakult a magyarban: cicus, órás; kövecs, uracs. Továbbá az –ós, –csa, –csi, –cska stb. képző.

Finn példa: bárány – karitsa.

.

Névszó–névszó képző: -talan/telen, -tlan/tlen

Az ősi *-tt képző és az ősi eredetű *-n rag (továbbá az ősi *-l névszóképző) alkotja ezt a magyar toldalékot.

A finn fosztóképző pompásan összecseng a magyarral:

fejetlenpäätön (fej nélküli, esztelen, vég nélküli, fejvesztett); jégmentes (jegetlen) – jäätön, szájatlan (száj nélküli) – suuton; szívtelensydämetön.

Mind a magyar -talan/telen képző, mind a finn -ton/tön képző a nyelvek külön életében alakult ki, de elemeik közös ősi képzőkre mutatnak vissza. Véletlen (?) összecsengés.

.

Névszójelek (8)

Többesjelek: -i és -k

A m. -i többesjel valamikor *j volt. A finnben a birtokos esetnél, részelő esetnél és több névszóesetnél találkozunk a közös eredetű, a magyar -i birtoktöbbesítő jelnek megfelelő finn i-vel: fészek – pesä; fészkeim (stb.) pesiä (többes részelő eset; fészkeket és egyéb jelentésekkel). – A magyar –k többesjel az ősi *-k többesítő jelből vagy a *kk gyűjtőnévképzőből származik. M. megyünkf. menemme(k), illetve fenyves – kuusikko.

.

Birtokos személyragok (újabban a birtokos személyjel megnevezés használtatik)

Mindkét nyelv az ősi, személyes névmási eredetű birtokos személyragokat használja, melyek úgyszintén közös eredetűek az igei személyragokkal.

kezem – käteni, kezedkätesi (käteti), kezekätensä

kezünk – kätemme, kezetekkätenne (rég kätetek)

A magyar–finn birtokos személyragok kapcsolatához régi magyar nyelvemlékünk is fontos bizonyíték : ősünkisämme(k)isemük(üt) (a Halotti Beszédben).

(A többes szám 3. személyű szr-ok ősiek, de nem kapcsolódnak: kezük, kätensä.)

.

A melléknév fokjele: –b, –bb

Az ősi *-mp kicsinyítő-nagyító képzőből származhat. A magyar -bb középfokjel és a finn -mpi középfokjel közös eredetű lehett: uuempiújabb.

.

Névszóragok (10)

Alanyeset: Ø = semmi szóelem

Alanyesetben nincsen külön végződése sem a m., sem a f. főnévnek vagy melléknévnek.

.

Tárgyeset: nagyon ritkán Ø = semmi szóelem, -t rag

A ragtalan, határozatlan tárgy ősi maradvány a magyar nyelvjárási, régies kifejezésekben: „…Fehérvárra készülnek püspöklátni…” (püspököt látni helyett) (Kós Károly: Budai Nagy Antal. Dráma, 1936) Illetve példa finn ragtalan tárgyra a felszólító mód vonzata: Anna se mulle! Szó szerint: Add az nekem!

A magyart tárgyrag az ősi *t tartam-helyhatározói ragból vagy 2. személyű birtokos személyragunkból vagy a t kezdetű mutató névmásból származhat: m. túl, tova – f. tuo (az).

Balázs János szerint mind a tárgy, mind a tartam-helyhatározói eset (locativus) t-je egy ősi *T szóelemre (morfémára) megy vissza, amelynek szerepét az ige határozza meg: Ha az ige a cselekvés célját jelöli, akkor tárgyrag lesz belőle, ha a cselekvés folyamatát, akkor helyjelölő. Mindezt Pusztay János professzornak a paleoszibériai nyelvek körében végzett kutatásai is alátámasztják.

A finn személyes névmásokban előfordul a –t tárgyrag: minut, sinut, hänet, meidät, teidät, heidät (engem, téged, őt, minket titeket, őket). Továbbá: kit? – kenet? (kérdő névmás).

.

Határeset, illetve részeshatározói eset: -ig rag, illetve -nak/nek rag

Az ősi vég-helyhatározói (hová?) *-k rag a magyarban magánhangzóvá alakult át, például az elő szóban (ik, hsz), továbbá az -ig határeseti rag -gje és a -nak/nek részeshatározói rag -kja őrzi.

A finnben a gégezárhang (véghehezet, néma –k) őrzi az ősi -k-t: ide tänne(k), oda – sinne(k). Továbbá a finn eredményeset ksi ragjában folytatódik. Példák: apává – isäksi, mennyé – miniäksi; őszre – syksyksi, télre – talveksi.

.

Tartam-helyhatározó eset: -t/tt rag (hol?)

Az ősi *-t, a tartam-helyhatározó ragja még él a Vácott, Pécsett, Győrött, Kolozsvárt alakokban és számos különféle határozószóban, névutóban: itt, ott; alatt, fölött, között, oldalt; hanyatt, hasmánt; bízvást, mihelyt, örömest. Közös példa: m. mostf. nyt. További finn példák: így – täten, egészen – peräti, bizonyára – kaiketi.

.

Vég-helyhatározói eset: á/é végződés (hová?)

Az ősi *-j vég-helyhatározói rag (hová?) a magyarban kettőshangzóvá, majd magánhangzóvá alakult, -á/é lett, s jó néhány határozószó és toldalék végén lelhetjük meg: alá, felé, haza, messze, mögé; oda; -ba/be, -ra/re; bé (be), reá (rá). A m. -ig határeseti rag i-je szintén ebből az ősi ragból ered.

Ugyancsak ebből a -jből származtatják egyes f. határozószavak -i végződését: halkiszét, hetiazonnal, ilmi (ilme-i) – elő, közre, julkinyilvánosan, juuriéppen, läpiát stb.

Antaa ilmifeljelent, elárul, leleplez; ilmiantajabesúgó.

.

Rajtalevő eset: -n/on/ën/ön rag

Az ősi, uráli *na rag (tartam-helyhatározói eset) a magyarban -n/on/ën/ön, vagyis a rajtalevő eset ragja lett, továbbá -n/an/en módhatározórag; de régebben eredeti jelentéssel szerepelt, például: falun, városon. Ugyanez a finnben -na/nä állapothatározó-rag, nagyon ritkán helyhatározórag. Példák: n, házon, kézen, övön, illetve vävyvőként, kotanaházként és kotonaotthon (továbbá ulkonakint), kätekézként, vyöövként.

Sőt találunk időhatározó példákat is: télentalvena, mai napon (ma) päivä. Egy állapothatározói példa: öregenvanhana.

.

Közellevő eset: -nál/nél rag

Az elhomályosult alakban fönnmaradt ősi, ugor kori *-l (külső távolító eset ragja) több szerepű: alól; végül; magyarul; elöl, hátul, hol. De a magyar közellevő eset -nál/l ragjának is alkotóeleme. Ugyanez az -l fordul elő a -ból/ből, -ról/ről, -tól/től, -ull, -val/vel ragjainkban is. – A finn -lle (külső közelítő eset), -lla/llä (közellevő eset), –lta/l (külső távolító eset) ragokban szerepel az -l, mely feltehetően a finnugor *la helynévképzőből eredhet, illetve kapcsolatban állhat a magyar -l-lel is. Példák: fejre, fölé, -ra/repäälle: övön – vyöl, halon – kalalla, nőnélnaisella; apátólisältä.

.

Belüllevő eset: -ban/ben rag

A m. -ban/ben rag (régen: –belën) közös eredetű a f. -ssa/ssä raggal, mindkettő helyhatározórag.

A finn -ssa/ssä a régi -sna/snä toldalék-alakból fejlődött ki. Példa: májbanmaksassa, kézben kädessä.

Persze a magyar -ban/ben rag csak áttételesen azonos eredetű a finn -ssa raggal. A magyarban a bél szóból eredt a belën névutó – ez változott át -ben raggá –, amelynek -n eleme az ősi *-na rag folyománya. A finn -ssa/ssä (-ban/ben) eredetileg tartalmazta eme ősi ragot: -sna volt (az -s eredetileg lativusi-véghelyhatározói toldalék).

.

Külső távolító eset: -tól/től rag

A -tól/től helyhatározórag szavunkból alakult ki: tyvi. Példa: üktől (üknagymamától) – eukolta (öregasszonytól, anyókától). E szóból alakult a népies, választékos finn névutó három alakja is: tykö (= -hoz/hëz/höz), tykönä (= -nál/nél), tyköä (= –tól/től). Példa: az Atyától Isän tyköä (keresztény, újszövetségi szavak).

.

Meglepő, hogy a számbavételkor milyen sok közös eredetű toldalékot találtunk! Pedig képzőből még sokkal több van.

.

.

ÖSSZESÍTÉS. A magyar s finn névszóesetek, -ragok, igenevek áttekintése

Ha nincs megfelelője az illető nyelvben (mondjuk névutó fejezi ki), ez jelzi: ▬

A táblázatban a vastagított toldalék vagy toldalékrész ősi, illetve közös eredetű!

Sajnos a nyelv- és egyéb tudósok mintha már nem a nagyközönségnek alkotnának. Töméntelen idegen szóval tűzdelik meg műveiket. Pedig a magyar szakszavak általában rendelkezésre állnak (például Molnos Angéla szótáraiban)! Gondolkodjunk, beszéljünk és írjunk magyarul – a szaknyelvekben is! Az alábbi táblázatot Pusztay János, Révay Valéria, illetve Bachát László, Tolcsvai Nagy Gábor nyomán szerkesztettem-magyarítottam.

Íme, a három ősi alapeset pontosan jelzi az irányhármasságot. Belőlük fejlődött ki a legtöbb helyhatározói eset, illetve részben a többi határozói eset is: előzmény-helyhatározói esetablativus (honnan?); tartam-helyhatározói esetlocativus (hol?); vég-helyhatározói esetlativus (hová?).

.

                                                                                                   magyar                          finn

Főesetek (Nyelvtani esetek)

alanyesetnominativus                                                            Ø                                    Ø

tárgyesetaccusativus                                                              t és ritkán Ø                  -n, Ø, t

birtokos esetgenitivus                                            Ø vagynak/nek + birt. szr            -n

részes(határozói) eset – dativus                                              nak/nek                             ▬

.

Helyhatározói esetek

belső közelítő esetillativus                                                  -ba/be                       -Vn, -seen, -hVn

belüllevő esetinessivus                                                        -ban/ben                        ssa/ssä

belső távolító esetelativus                                                   -ból/l                          -sta/stä

ráhelyező esetsublativus                                                     -ra/re                                  ▬

rajtalevő esetsuperessivus                                                   n/on/ën/ön                      

leemelő/eltávolító esetdelativus                                         -ról/ről                                ▬

külső közelítő esetallativus                                                  -hoz/hëz/höz                     –lle

közellevő esetadessivus                                                       nál/nél                            lla/llä

külső távolító esetablativus                                                 tól/től                              –lta/l

tartam-helyhatározói esetlocativus (hol?)                         t, –tt                                   ▬

.

Egyéb határozói esetek

mód- és állapothatározói esetmodalis-essivus                 –n/an/en) (mn-hez)                

módhatározói esetmodalis-essivus (melléknévhez)           lag/leg (mn-hez)                  

módesetformalis                                                                -képpen, -képp                      

szerepállapot-határozói esetessivus-modalis                      -ull                                   ▬

állapothatározói esetessivus-formalis                                 -ként                                 –na/

eszköz- és társhatározói esetinstrumentalis-comitativus     -val/vel                          -(i)ne(T)

társhatározói eset sociativus                                                  -stul/stül                           ▬

ok- és célhatározói esetcausalis-finalis                                -ért                                    ▬

határesetterminativus                                                             ig                                   ▬

eredményhatározói esettranslativus-factivus                      -vá/vé                                  ksi

ismétlődő időhatározói esetdistributivus-temporalis           -nta/nte                               

osztóhatározói eset distributivus                                            –nként                                ▬

számhatározói eset – multiplicativus (szn-hez)                          -szor/szër/ször                   ▬

időhatározói esettemporalis                                                    –kor                                   ▬

részelő esetpartitivus                                                                ▬                                  -a/ä, -ta/tä

hiányhatározói esetabessivus                                                  ▬                                  -tta/ttä

eszköz- és módhatározószerű esetinstructivus                        ▬                                 -n, -(i)n (T)

rajtamozgó esetprolativus                                                        ▬                                 –(i)tse (T)

.

A finn főnévi igenévi alakokA vastagított toldalék, toldalékrész itt is közös eredetű.

1. főnévi igenév: olla, ollakseni stb.

2. fn-i in: ollessa, ollen

3. fn-i in: olemassa, olemasta, olemaan, olemalla, olematta

4. fn-i in: oleminen, olemista

.

.

KÖZÖS EREDETŰ FINN–MAGYAR SZAVAINK

172 nagyon biztos és 59 eléggé biztos szófejtés, továbbá 21 bizonytalan, azaz 252 szófejtés szerepel az alábbi alcsoportokban.

Tőszavaink 10-15 %-a, kb. 700 finnugor eredetű. A 100 leggyakrabban használt szavunkból 87 ide tartozik (Pusztay János idézi Csúcs Sándort). Klima László tanár úr 212 biztos és 51 vitatható (összesen 263) finn–magyar szómegfelelést számlált meg az általa figyelembe vett 660 magyar–uráli-finnugor-obiugor szófejtésből. A számok különbsége abból adódik, hogy a szigorúbb szakmunkák ítéletét vettem figyelembe, illetve egyes, egymáshoz közeli töveket (például a névmásoknál) nem választottam szét.

A helyes szófejtés, szóeredeztetés (bonyolult tudományág!) fő követelményei: 1. a szavak hangalaki hasonlósága, illetve szabályos hangmegfeleléseik; 2. lehetőleg minél pontosabb jelentésbeli egyezésük vagy közelségük; 3. minél több rokonnyelvi és rendszerszerű előfordulásuk; 4. nyelvtörténeti beágyazottságuk (stb.).

A szófejtést segíti a nyelvtörténet, hiszen például száj szavunk 600 évvel ezelőtt még szá volt. A j csak később ragadt hozzá (szá – szája – száj) – akárcsak fej esetében (fő – feje – fej).

Elvileg a tudósok újabb rokon szófejtéseket is alkothatnak régi nyelvi, nyelvjárási, ismeretlen eredetű szavainkból – bár nagyobb tömegű új eredeztetés nem várható.

Az alcsoportokban a magyar ábécé szerint állanak a finn szavak – a kiskötőjeles alak tőváltozat. A vastagított szóalakok a tulajdonképpeni rokonszavak. Álló betűvel olvasható a szó jelentése, dőlt betűvel szerepel a nyelvtani vagy egyéb minősítés. Az igét ragozhatjuk, például: elä- – elän (élek stb.), elät, elää, elämme, elätte, elävät.

.

1. Rokonságnevek (11)

anoppi (anyós) – napa, nap- (rég, nyelvj) (anyós)

appiipa, ip- (rég, nyelvj) (após)

ati (nyelvj) (após) – atya

emä (ritka; anya) (nőstény, anyaméh) – emse és eme (koca), Emese

eukko, euko- (vénasszony, nagymama) – ük, ük- (-nagymama, -nagypapa, -szülő), ik, ike (nyelvj)

isä (apa) – ős

kunta, kunna- (község) és -kunta, -kunna- (közösség- és gyűjtőnév) (közösség, testület, szervezet, kar, -ság/ség), tiedekunta (egyetemi kar) és kunto, kunno- (becsület, rend, állapot) – had

miniämeny

orpo, orvo- – árva

poika, poja- – fiú, fi (rég)

rakas, rakkaa- (kedves, drága) – rokon

.

2. Névmások, határozószavak (18)

allaalatt, alul, lejjebb

esi– (30-nál több finn szószármazék) – elő– (további magyar szavak)

että (hogy) – ez, e-; i-, itt (egyéb szavak)

heők

hänő, en-, ön-, ön

joukko, jouko- (csapat, csoport, tömeg) – gyakran, gyak-, gyakori

ken, kene- – ki, aki

konsa? (mikor) – hogy?

kun (amikor) (további 9 finn szó) – hol, ho- (további szószármazékok)

memi (személyes névmás, többes szám első személy)

mikä?, mi- – mi?

muumás

myötä (vele, mellette, együtt), myö- és myös (is) – meg, még, mögé

sinä, sinu- te

tämä, tä- (ez) – tova, té-

teti

tuo, ton, tota, toi- (az, amaz, izé) – tova, tovább és tavaly; to-, ta-

tuolla (ott) – túl, tú-

.

3. Az ember (34 + 3 = 37)

aivoagy (?)

hupa, huva- (mulandó, pazarló, kellemes) – sovány

ien, ikene- – íny

ime– (szopik, szív) – emik (rég, nyelvj) (szopik), emlő

itse (önmaga) – íz, ísz (nyelvj) (ínybetegség, rák, szájpenész) (?)

jalan (gyalog) és jalka (láb) – gyalog

jänne, jäntee- – ideg

jäsen, jäsene- (végtag, tag) – íz (testrész)

kainalohón, hónalja

kalvo (hártya, szemhályog) – hályog

kamara (kemény bőr, fejbőr) – hámlik, hánt (hámt), háncs

käsi, käde-, käte-, kät- – kéz, keze-

keri (kéreg, réteg, nyírfaháncs) – kér (nyelvj) (réteg, fal), agykér, haskér, kéreg

koira (kutya), koiras (porzó, hím, porzóvirág) – here

koja (nyelvj) (fakéreg) – héj, haj (nyelvj; félhaj, féhaj)

kumo (boltozat, bura) – homlok, homlít (feldönt, gurít, hengerít)

kusi, kuse-, kus- – húgy

kyynärä, kyynärpää – könyök

kyynel, kyynele- – könny

löyly (gőz) – lélek

luu (csont) – láb

maksamáj

mälvi, mälve- (nyelvj) (madár mellehúsa) – mell és mál (nyelvj) (állat hasi prémje, mell, gyomor, hegyoldal) (?)

mulkku, mulkut (T) (talán a muna és kilkku/kalkku szavak összeolvadása; kalkku: hímtag, here) – mony

nolki, nolje- (rég) (nyálka, csorgó nyál) – nyál

olka, ola- – váll

paskafos

pääfej, fő

pii (tárgy fogszerű, kiálló vége) – fog

puna (szőr, szőrszín) – fan, fon (nyelvj) (szeméremszőrzet)

silmäszem

suuszáj, szá (rég)

sydän, sydäme- – szív, szű

syli, syle- – öl (főnév)

syylä (bőrdaganat, bőrkeményedés, tyúkszem) – süly (rég, nyelvj), sü(h), suly

tähde, tähtee- (maradék, maradvány) – tetem

turja (nyak, tarkó) – tarkó, tarja

.

4. Számnevek (7 + 2 = 9)

yksi, yks, yhde-, yhte-, yht- – egy

kaksi, kahde-, kahte-, kaht- – kettő, két

kolmehárom

neljänégy

viisi, viide-, viite-, viit- – öt

kuusi, kuude-, kuute-, kuut- – hat

moni – harminc és negyven és hatvan (a második szótag) (?)

sata, sada-, sato- – száz

kepeä (könnyed), kevyt (könnyű, könnyed) – kevés (?)

.

5. Élelem (7)

hapan, happame- – savanyú

kalahal

kuu (nyelvj) (zsír, faggyú) – háj

liemi, lieme-, lien- – leves,

mesi, mede-, mete-, met- – méz

muna (tojás) – mony, tojás

voivaj

.

6. Természeti jelenségek, időjárás (13 + 1 = 14)

ikä, iä- (életkor, határtalan idő) – év

jääjég

joki, joe- (folyó) – (rég) (folyó)

koihajnal

kuru (szakadék, vízmosás) – horhó, horhos (vízmosás, mélyút, szakadék)

kuu, hónap

lumi, lume- (hó) – lom (nyelvj) (dér, latyak) (?)

palele– (fázik), pala– (i) (ég) – fagy (i)

pilvi, pilve- – felhő, felleg

sääég (rég) (idő)

syksyősz (évszak)

talvi, talve- – tél

touko, touo- (tavaszi vetés, növekvő gabona) – tavasz

éj

.

7. Növények, állatok (19 + 9 = 28)

hanka, hanga- (evezővilla) és hanko, hango- (szénahányó villa) – ág (?)

hiiri, hiire- – egér

keso (nyelvj) (ezüstös balin) – keszeg, kesze és keszi (nyelvj) (dévérkeszeg)

kiiski (vágó durbincs) – küsz (a pontyfélék családjának egyik neme) (?)

kosku (vastag fakéreg, luckéreglemez) – hárs

kupla (vízhólyag, léghólyag) – hólyag (?)

kusiainenhangya

kyy (kyykäärme; keresztes vipera, kígyó) – kígyó, kíjó (nyelvj)

lintu, linnu- (madár) – lúd

mehiläinen, mehiläise- – méh

metsä (erdő) – messze

nokko, noko- (rég) (coboly) és Nois– (helységnév előtagja) – nyuszt (?)

paju (fűzfa) – fagyal (?)

pesäfészek

puola (vörösáfonya) – bogyó (?)

pyy (császármadár) – fogoly

repo, revo- (róka koma) – ravasz és róka

salava (kecskefűz) – szil

sarvi, sarve- – szarv

säyne, säynee- (säynäs, säynävä) (ónos jász) – őn, őn és ün (rég, nyelvj) (halfajta)

sieni, siene- (gomba) – szén (izzó parázs, taplógomba) (?)

siilisün, sül

sulka, sula- (toll, madártoll) – toll (?)

täitetű

tutkain, tutkaime- (hegyes vég, csúcs) – tőgy

tyvi, tyve- – , töve-

varis, varikse- – varjú, varja-

.

8. Anyagok, tárgyak(12 + 9 = 21)

jousi, jouse-, jous- – íj, íja- és ív

kalin, kalime- (nyelvj) (gyalom, kerítőháló része) – háló

kivi, kive- – , köve-, köv-

kolo (bevágás, üreg, lyuk) – halok, halk, hajok, holyk(a) (nyelvj) (ék alakú bevágás fadöntéskor, forgács) (?)

korva (fül, boglyarúd) – harap (nyelvj) (száraz fű, levél vagy faág; futótűz) (?)

kota, koda-, koti- (sátor, kunyhó) – ház

kuurna (bevágás, kerékvágás, horony) – horony (valamilyen anyagba vésett kis barázda) (?)

lakka, laka- (födém, eresz, védőtető) – lak (főnév), lakik (?)

muru (morzsa, darabka, vásárfia) és murta-, murra- (tör) – mar (i)

nuoli, nuole- – nyíl, nyila-

nysi, nyde-, nyte- (nyelvj) (kaszanyél) – nyél, nyele-

onsi, onne- és ontto, onto- – odú, odva- (?)

oraár (lyukasztó)

pato, pado- (gát, töltés) – fal (főnév)

pieli, piele- (oldal, félfa, karó) – –fél (ajtófélfa), fél, feleség (?)

poro (hamu, por, sár) – por (?)

punkea (nyelvj) (kerek, erőteljes, kövér) – bog, boga, bug (?)

pura (ritka) és pora, pura- (i) (fúr) – fúró

tymä (nyelvj) (növényi ragasztó) – enyv (?)

vajoa– (süllyed) – vejsze (nádfalú halfogó)

vaski, vaske- (vörösréz, érc, bronz) – vas

veitsi, veitse- (kés) és veistä– (farag, vág, vés) – véső, vés

vyööv

.

9. Ősi, fontos igék (29 + 17 = 46)

anta-, anna- – ad

elä– – él

jää (marad) – jön (?)

juo-, joi- – iszik

juokse-, juos- (fut) – ívik (?)

katoa-, kado- (eltűnik) – hagy

keittä-, keitä- (főz) – köved (nyelvj ) (fő), köveszt, küeszt (?)

kerjää-, kerjä-, kerjät- (kéreget, koldul) – kér

korventa-, korvenna- (éget, perzsel) – hervad (?)

kulke-, kulje- – halad

kumpua-, kummu- és kumpu, kummu- – habzik és hab

kuole-, kuol- – hal (i)

kuule-, kuul- – hall (i) (?)

kuuntele-, kuunnel- (hallgat, hallgatózik) – hall (i)

liene-, lien- (talán van) – lesz, le-, lev-, len-

löytä-, löydä- (esetleg a lyö- igéből) (talál, meglel) – lel (?)

luke-, lue- – olvas (?)

lykkää-, lykä- – lök

lyö-, löi- (üt, ver, vág, csap) –

manaa– (varázsol, kíván, felszólít, szid) – mond

mene-, men- – megy, men-

näe-, näke-, näh- (lát) – néz

niele-, niel- – nyel

nuole-, nuol- – nyal

nyki-, nyi- (rángat) – nyű (i) (?)

on, ole-, ol- – van, vagy-, val-, vol-

pakahtu-, pakahdu- (szétreped, kipukkad) – fakad (?)

pelkää-, pelä- – fél (i)

puke-, pue- (öltöztet, felvesz) – bújik (?)

puserta-, puserra- (nyom, szorít, facsar) – facsar

rakenta-, rakenna- (épít) – rak (?)

säätää (törvényt hoz, előír, szabályoz) és sää (szál, fonál) – sző

sorotta-. sorota- (csöpög, csorog) – csorog (?)

sula– – olvad

survo– (tör, lökdös, nyomkod) – szúr

synty– synny- (születik) – ellik (?)

tappa-, tapa- (öl, gyilkol) – tapod, tapsol (?)

tarttu-, tartu- (megragad, megfog, megkapaszkodik) – tart (?)

teke-, tee-, teh- – tesz, te-, ten-

tule-, tul- (jön) – talál

puno– – fon

tunke-, tunge- (dug, gyömöszöl, nyom, szorít, hatol ) – dug (?)

tunte-, tunne- (érez, ismer) – tud

tuo-, toi- (hoz) – tojik, toj- (?)

työntä-, työnnä- (tol, dug, nyom) – tövi (rég) (szúr, fúr) és tűz (i), tű, tövis (rég) (szúrós)

ui– – úszik

.

10. Egyéb szavak (22 + 18 = 40)

arpa, arva- (sorsjegy, varázsvessző) és arpele– (jósol) – orvos (?)

arvo (érték, rang) – ár, áru

ääni, ääne-, ään- (hang) – ének

elämäélet

eloélet, gabona

evä (uszony) – evez

hyppynen (ujjhegy, csipetnyi) – csíp

hyvä (jó) – igen, ig-

jälki, jälje- (nyom) (főnév) – jel (?)

kahla-, kahlat- (vízben gázol) – kel (?)

kämä (nyelvj) (kemény hely, bőr, föld) és kämeä (vastag, erős) – kemény (?)

kehä (kör, kerület) – kégy (rég) (kör), kegyelet (szivárvány), kengyel (?)

kisa (játék, mulatság, tánc) – küzd, küszöd (rég) (verekszik, birkózik) (?)

kulu– (kopik, múlik) – hullik (?)

kumara (görnyedt, görbült) – homorú (?)

kytke– (bekapcsol, beköt) – köt (?)

kyyny (nyelvj) (félig csukva-nyitva) – huny (i)

lappea (lapos, sima, lap) – lapos

leikka-, leika- (vág, nyír) – lék (?)

leve, lepee- (gyapjúpehely, -foszlány, rost) – levél (?)

loukko, louko- – lyuk (?)

nimi, nime- – név

osa (rész) – oszt, oszlik (?)

pala (darab, falat) – falat

pitkä (hosszú, magas) – fel, föl

räpyttä-, räpytä- (szárnnyal csapkod, pislog) – repül, repít (?)

säle, sälee- (léc, szilánk) – szel

sälyttä-, sälytä- (málház, megrak, megterhel) – ellik (rég) (lóra vagy szamárra ül) (?)

seppä, sepä- (kovács, ügyes) – szép

soi– (hangzik, cseng) – zaj

solmucsomó

suppea (szűk, csekély, beszorított) szupolyka és szupolykó (rég) (kicsiny, kerekded, karcsú)

suukko, suuko- – csók

tora (szóváltás, veszekedés, vita) – dorgál (?)

täysi, täyde-, täyte- (tele, teljes) és täynnä (telve) és täyty-, täydy- (kell) – tele

uusi, uude-, uute-, uut- – új

valkama (kikötő, rév) – válik

valkea (fehér, világos, tűz) – villám és világ

vanu– (összemegy, posztó sűrűbb lesz) – ványol (?)

viime (utóbbi, utolsó, végső) – vég (?)

.

11. Eléggé bizonytalan egyeztetések (21)

aiko– aio- – akar (??)

ankea (búskomor) – aggódik, aggik (rég) (??)

ansa (hurok, kelepce, csapda) – aszó (vízmosta száraz völgy, horhos) (??)

avaa– (nyit) – ajtó (??)

emä (anya, nőstény) + yrkä (nyelvj) (legény, vőlegény) – ember = emse, eme + er(j) (férfi) (szóösszetétel) (??)

hyöri– (sürgölődik, tülekedik, nyüzsög) – sürög (??)

juttele-, jutel- (társalog, cseveg) – játszik (??)

kasa (előugró hegy, szöglet, fejsze hegye) – hegy (??)

kasva– (i) (nő) – haszon (??)

keski– (közép-, középső) – küszöb (??)

kierä, kiero (ferde, görbe, fonák) – kering, körül, köré, körött (??)

kisko– (húz, nyúz, leránt) – kísál (nyelvj) (veszekedik, verekedik) (??)

koljo (óriás, rontó szellem) – hagymáz, hagy- (lázas önkívület)

koputta-, koputa- (kopogtat, kopog) – kopog

kumuri (felhőcske, zápor ) – homály (??)

kuura (dér) – harmat (??)

liippo, liipo- (lepke) – lipe (lepke) (??)

puna (tekercs, csavart) – bonyolít (??)

sampi, samme-, sampe- (közönséges tok) – compó, combó (halfajta) (??)

sorsa (vadkacsa) – szárcsa (sárcsa, sárca) (??)

vuode, vuotee- – ágy (??)

.

Rokonszavak száma: Az Etimológiai szótár 674 szavunkat minősíti ősinek, alapnyelvinek (uráli, finnugor, ugor); Csúcs Sándornál ugyanez 700. (Nem kevés ez, ha arra gondolunk, hogy évezredek alatt még a szókincs is „kopik”…) Klima tanár úr 212 (biztos) + 51 (vitatható) = 263-ra teszi a magyar–finn rokonszavakat. Nyilván valamivel kevesebb, ha a vitathatókból kiesik egynéhány. Ezek a szótövek azonban képzőkkel s más módon növelik a rokonszavak számát. Főként a határozószavaknál nehéz eldönteni, hogy a származékokat önállóknak tekinthetjük-e. Például a finn esiszótő 30-nál több származékszót képvisel, ennek megfelelője, a magyar elő- szintén többet.

.

Rokon-mondatok Weöres Gyulától

(* 1899. X. 13., Somorja – † 1989, Helsinki)

Jään alla talvella elävät kalat uiskentelevat. – Jég alatt télen eleven halak úszkálnak.

Kivistä verinen oli vävyn käsi. – Kövektől véres volt a vő keze.

Orvon silmä kyyneliä täynnä. – Árva szeme könnyel tele.

Kuka meni meidän edessämme? – Ki ment mielőttünk?

Miniäni antoi voita. – Menyem adott vajat.

(Folytatható és folytatandó…)

.

Az általános tájékozatlanság miatt közlöm az érintett magyar rokonszavak zárt ë-s alakját: ën-(ön-); Emëse; ëmik; lélëk; szëm; ëgy; fëlhő; hërvad; lësz, -, lëv-, lën-; mëgy, mën-; mëny ; tësz, -, tën-; igën; këgyelet; kengyël; fël; rëpül; embër; hëgy; vérës.

.

.

A FINN TULAJDONNEVEK KIEJTÉSE

Magay Tamás átírási rendszere nyomán

.

Elnézést kérek az alanti névállomány szűkössége miatt. Mai finn személyiségek csak kis számban szerepelnek – a mintából a többi név ejtése kikövetkeztethető. Azt is kérdezhetik, miért kell átírni a latin betűs finn neveket? Csak azért, hogy pontosabban ejthessük ki őket.

Milyen a finn nyelv? Füleljünk csak bele a rádió vagy tévé adásába: Távolról hallva mintha magyarul beszélnének. Közelebbről tiszta ejtésű, kellemesen hangzós, tagolt, változatosan hullámzó a finn beszéd. 100 magánhangzójára 96 mássalhangzó jut (olasz: 108, észt: 117, magyar és francia: 141, orosz: 150, német: 177). A beszéd finom árnyalatait persze tanulnia kell az érdeklődő nyelvtanulónak. Tulajdonképpen csak néhány, a magyartól eltérő hangzóra kell odafigyelnünk.

.

Tótfalusi István szótára és a finn nyelv

A finn kiejtés jelölése igencsak pontatlan Tótfalusi István szótárában – összesen 108 finn címszót közöl (40 000 szavas kötetében).

A szerző a zárt ë-t egyáltalán nem jelöli, azt állítja, hogy „…köznyelvünk egyáltalán nem tud különbséget tenni a zárt és nyílt e hang között…”. Helyesbítem: helyesírásunk általában nem jelöli, de jelölheti – ha akarja, a hagyományos ë-vel. Illetve Tótfalusi István képtelennek tartja a magyarokat arra, hogy szó végén rövid o-t vagy rövid ö-t ejtsenek. Nevetséges. Tótfalusi a hosszú magánhangzókat betűkettőzéssel oldja meg. Ez ellentétes a magyar helyesírás egyik elvével: ékezetes magánhangzó – nem egyjegyű mássalhangzó.

Jellemző példák: Häkkinen, hibásan: hekkinen, helyesen: Hekkinën; Päijänne, hibásan: pejijenne, helyesen: Pejjennë; Setälä, hibásan: szetele, helyesen: Szëtele; Sillanpää, hibásan: szillanpee, helyesen: Szillȧnpē; Väinö, hibásan: vejnő, helyesen: Vejnö. (Továbbá a szótár a Saimaa tórendszert átcsatolja Észtországhoz…)

.

A finn kiejtés fontosabb szabályai

A finn helyesírás ésszerű és következetes.A finn ábécé: a (b) (c) d e (f) g h i j k l m n o p r s (š)t u v (w) (x) y (z) (ž) (å) ä ö. A zárójeles betűk csak idegen szavakban vagy a svédben fordulnak elő. A legfontosabb, magyartól eltérő hangjelölések, illetve jelhangok (fonémák):

finna: ajakkerekítés nélküli, nemzetközi, „palóc ȧ”-nak ejtendő; kala(hal) – kȧlȧ; Vantaa(város) – Vȧntá;

finn ä: a magyar e-nek felel meg (bár nyíltabb, olyan mint a „väszprémi ä, mint Älämér”); tämä(ez) – teme;Räikkönen(autóversenyző) – Rejkkönën;

finn e: zártë-nek ejtjük, ahogy a magyarban az embër, ëgy, (ti)mëntëk, (ők)mëntekszavakban; ajakréssel, elöl képzett, középső nyelvállású hang; tulajdonképpen az öhelyén ejtjük, csak széthúzott szájjal; menen(megyek) – mënën; Helsinki(főváros) – Hëlszinki;

finn ng: a csenget szó hátul képzett, orrhangú n-jének felel meg, mintha így mondanánk g nélkül: csennet; példa: kengät (cipők), ejtsd: nnet (nyelvészeti jelöléssel: këηηet); Helsingin Sanomat (napilap; Helsinki Hírei), ejtsd: Hëlszinnin Szȧnomȧt;

finns: mintha selypítenénk, a magyar s és szközött ejtjük; de nem baj, ha sz-nek mondjuk: sydän(szív, fn) – szüden; suomi, suomen kieli (finn nyelv) – szúomi,szúomën kíëli;

finn y: a magyar ü; syksy(ősz) – szükszü; Jyväskylä(város) Jüveszküle.

.

A kettőzött magán- s mássalhangzókat szigorúan hosszan ejtjük.

.

A finnben gyakoriak a kettős magánhangzók. Az egy szótaggá egyesült kettős magánhangzókban az első tagon van a hangsúly (egy kicsit hosszabb). Csak első szótagban fordulnak elő: uo,,ie;au,ou,eu,iu;äy, öy. Példák: kaupunki(= város) – káupunki;Suomi(= Finnország)Szúomi. Azai, ei,oi,ui,yi,äi,öikettőhangzók bármelyik szótagban jelentkezhetnek, s majdnem j-sen ejtjük őket: ȧj,ëj,oj,uj,üj,ej,öj. Példa: Kainuu (megye) – Kȧjnú.

A hosszú magánhangzókat a betűk kettőzése jelöli, ezek rövid magánhangzók hosszú párjai. Tehát az aa= kb. á, de inkább hosszú ȧ, azaz hosszú palóc a, Vaasa(város) – Vászȧ;ee= kb. é, de inkább hosszú zárt ë, Hämeenlinna(város) – Heménlinnȧ;ii= í, Riihimäki(város) – Ríhimeki;oo= kb. ó, Espoo(város) Ëszpó; uu= ú, Joensuu(város) – Joënszú; yy= ű, Riispyy(város) – Rísz; ää= hosszú e, azaz ē, Hyvinkää(város) – Hüvinkē; öö= kb. ő, de nem annyira ajakkerekítéses, mint a magyar, Töölö(Helsinki városrésze) – Tőlö.

Ügyeljünk a kettőzött mássalhangzókra, mindig nagyon hosszan kell ejtenünk őket! Példák: kirkko(templom) – ejtsd: kirkko;kädessä(kézben) – ejtsd kedëssze.

A véghehezet, a gégezár, a „néma k” tulajdonképpen a szó végi magánhangzó hirtelen abbahagyása (mintha k-t akarnánk ejteni). Manapság nem mindig ejtik. Írásban nem jelölik, szokásos jele: ‘. A felszólító mód végén (egyes szám 2. személyben), a főnévi igenevek végén, néhány más toldalék végén s egyes evégű szavak végén fordul elő. Például: mene!(mënë’) – menj!Ha utánamondunk másik szót is, kettőzve ejtjük a kezdő mássalhangzóját. Példa: mene jo!(mënëjjo) – menj már!

.

Kiejtésjelölés a finn tulajdonnevek gyűjteményéhez:

A, a, jele: Å, ȧ: nemzetközi vagy palóc a (ajakkerekítés nélküli);

Ä, ä, jele: E, e: körülbelül a magyar e vagy „väszprémi” e;

E, e, jele: Ë, ë: zárt ë, mint az ö széthúzott szájjal;

A hosszú magánhangzók: Ää, ää; jele: Ē, ē; Aa, aa = kb. Á, á; Ee, ee = kb. É, é; Ii, ii = kb. Í, í; Oo, oo = kb. Ó, ó; Öö = kb. Ő, ő; Uu = kb. Ú, ú; Yy, yy = kb. Ű, ű.

ng = nn: a csenget szó g előtti n része hosszan (nyelvészeti jelölés: ηη)

.

Hangsúly: A finnben az első szótagon nyugszik a főhangsúly, a harmadikon a mellékhangsúly (mint a magyarban).

.

.

FINN NÉVGYŰJTEMÉNY KIEJTÉSJELÖLÉSSEL

.

Rövidítések a tulajdonnevekhez, helykímélésből: i.-történész = irodalomtörténész; K. = Kalevala szereplője, helyszíne; SUS = Suomi–Unkari Seura [a Finnországban működő Finn–Magyar Társaság]; SUS vez. t. = Suomi–Unkari Seura vezetőségi tagja; sv = a név valamelyik eleme svéd; v. = volt; zenesz. = zeneszerző.

.

A finnországi településszerkezetben a közigazgatás egységek elnevezései: kylä = falu; pitäjä = község, egyházközség; kunta = község (körzet); kauppala = mezőváros; kaupunki = város; kihlakunta = járás; piirikunta = kerület; maakunta = megye; lääni = tartomány.

.

A finn történelem és jelenkor számos személyisége svéd névvel és/vagy anyanyelvvel is derék hazafi. A svéd nevek ingadozhatnak: svédesebben vagy finnesebben mondják őket.

Számos finn keresztnévnek nincs magyar megfelelője; a világháló vagy szótár segíthet.

Egy-egy személyiség neve mellett általában csak egyetlen foglalkozás szerepel.

A nevek a magyar ábécé szerint sorakoznak.

,

Aadolf Fredrik (Adolf Frigyes király): Ádolf Frëdrik

Aakenustunturi (hegy): Ákënusztunturi

Aalberg, Ida (sv; színésznő): Álbërj Idȧ

Aalto, Alvar (építész): Álto, ȧ Ålvȧr

Aaltonen, Paavo (tornász): Áltonën, Pávo

Ääninen (Onyega; tó): Ēninën

Äänisjärvi (Onyega; tó): Ēniszjervi

Äänislinna (Petroskoi; Petrozavodszk; város): Ēniszlinnȧ (Pëtroszkoj)

Aarne, Antti (népmese-kutató): Árnë, Åntti

Agricola, Mikael (püspök, bibliafordító, nyelvújító): Ågrikolȧ, Mikȧël

Ahlquist, Karl August Engelbrekt (sv; Oksanen, A.; néprajztudós): Álkviszt, Kȧrl Åuguszt Ëngëlbrëkt (Okszȧnën, Å.)

Aho, Juhani (író): Åho, Juhȧni

Aho, Kalevi (zenesz.): Åho, Kȧlëvi

Ahtisaari, Martti (v. elnök): Åhtiszári, Mȧrtti

Ahto (K., tenger istene): Åhto

Ahvenanmaa (Åland-szigetek; önkormányzatos megye): Åhvënȧnmá

Ahvenanmaa maakunta (megye): Åhvënȧnmá mákuntȧ

Ailio, Julius (régész): Åjlio, Juliusz

Ainikki (K., Lemminkäinen húga): Åjnikki

Aino (K., Joukahainen húga): Åjno

Airo, Aksel Fredrik (tábornok): Åjro, Åkszël Frëdrik

Äkäsjoki (folyó): Ekeszjoki

Åland-szigetek (sv; önkormányzatos megye): Ólȧnd-szigetek

Anhava, Tuomas (költő): Ånhȧvȧ, Túomȧsz

Annikki (K., Ilmarinen húga): Ånnikki

Antola, Päivikki (teológus): Åntolȧ, Pejvikki

Anttila, Aarne (i.-történész): Ånttilȧ, Árnë

Arvidsson, Adolf Ivar (sv; politikus, történész, író): Årvídsszon, Ådolf Ivȧr

Aunuksen Karjala (Olonyeci Karjala; táj): Áunukszën Kȧrjȧlȧ

Aunus (Olonyec; város): Áunusz

Autio, Orvokki (író): Åutio, Orvokki

Bergman, Erik (sv; zenesz.): Bërjmȧn, Ërik

Berner, Anne (miniszter): Bërnër, Ånnë

Bogdanov Iivana (Pitkä-Iivana; kantelejátékos): Bogdȧnov, Ívȧnȧ (Pitke-Ívȧnȧ)

Bottas, Valtteri (autóversenyző): Bottȧsz, Vȧlttëri

Broms, Henri (sv; nyelvész): Brumsz, Hënri

Byström, Thomas (sv; zenesz.): Bűsztröm, Mȧlin

Cajander, Aimo Kaarlo (sv; v. kormányfő): Kȧjȧndër, Åjmo Kárlo

Cajander, Paavo (sv; költő): Kȧjȧndër, Pávo

Canth, Minna (sv; író): Kȧnt, Minnȧ

Castrén, Matthias Alexander (sv; nyelvész): Kȧsztrën, Mȧtiȧsz Ålëkszȧndër

Chydenius, Anders (sv; lelkész): Kszüdëniusz, Åndërsz

Chydenius, Jussi (sv; zenesz.): Kszüdëniusz, Jusszi

Cronstedt, Marita (sv; nyelvész): Krúnsztëtt, Mȧritȧ

Cygnaeus, Uno (sv; lelkész, nevelő): Szügnëusz, Uno

Edelfelt, Albert (sv; festőművész): Ëdëlfëlt, Ålbërt

Ehrnrooth, Adolf (sv; tábornok): Érnrót, Ådolf

Ekman, Asta (SUS vez. t.): Ëkmȧn, Åsztȧ

Elonen, Aila (SUS vez. t.): Ëlonën, Åjlȧ

Joffel, Oivi (SUS vez. t.): Joffël, Ojvi

Engel, Carl Ludwig (építész): Ëngël, Kȧrl Ludvig

Englund, Einar (sv; zenesz.): Ënglund, Ëjnȧr

Enontekiö (község): Ënontëkiö

Erkko, Juhana Heikki (költő): Ërkko, Juhȧnȧ Hëjkki

Espoo (város): Ëszpó

Etelä-Karjala (megye): Ëtële-Kȧrjȧlȧ

Etelä-Pohjanmaa (megye): Ëtële-Pohjȧnmá

Etelä-Savo (megye): Ëtële-Szȧvo

Europaeus, David Emmanuel Daniel (sv; néprajztudós): Ëuropéusz, Dȧvid Ëmmȧnuël Dȧniël

Fagerholm, Karl-August (sv; v. kormányfő): Fȧgërholm, Kȧrl-Áuguszt

Fazer, Karl (sv; gyáros): Fȧccër, Kȧrl

Forsberg, Ulla-Maija (sv; nyelvész): Forszbërj, Ullȧ-Mȧjjȧ

Forssa (város): Forsszȧ

Gallen-Kallela, Akseli (festőművész): Gȧllën-Kȧllëlȧ, Åkszëli [svédesen: Gallén: Gȧllën]

Ganander, Christfried (sv; lelkész, szótáríró): Gȧnȧndër, Khrisztfríd

Gebhard, Maiju (szakoktató, feltaláló): Gëbhȧrd, Mȧjju

Gesellius, Herman (építész): Gëszëliusz, Hërmȧn

Gottlund, Carl Axel (sv; nyelvész): Gotlund, Kȧrl Åkszël

Grahn-Laasonen, Sanni (sv; miniszter): Grán-Lászonën, Szȧnni

Gripenberg, Georg Achates (sv; diplomata): Kripënberj, Gëorg Åkȧtësz

Haanpää, Pentti (író): Hánpē, Pëntti

Haapajärvi (város): Hápȧjervi

Haaparanta, Anja (nyelvész): Hápȧrȧntȧ, Ånjȧ

Haarala, Risto (nyelvész): Hárȧlȧ, Riszto

Haavikko, Paavo (költő): Hávikko, Pávo

Haavio, Martti (költő): Hávio, Mȧrtti

Hagman, Lucina (sv; nővezető, nevelő): Hȧgmȧn, Luszinȧ

Häkkänen, Antti (miniszter): Hekkenën, Åntti

Häkkinen, Mika (autóversenyző): Hekkinën, Mikȧ

Hakola, Antti (templomépítő): Hȧkolȧ, Åntti

Hakulinen, Auli (nyelvész): Hȧkulinën, Áuli

Hakulinen, Lauri (nyelvész): Hȧkulinën, Láuri

Hakulinen, Veikko (ol. bajnok): Hȧkulinën, Vëjkko

Halinen, Hannu (v. nagykövet): Hȧlinën, Hȧnnu

Hälli, Matti (író): Helli, Mȧtti

Halme, Timo (nyelvész): Hȧlmë, Timo

Halonen, Antti (kantele-játékos): Hȧlonën, Åntti

Halonen, Heikki (kantele-játékos): Hȧlonën, Hëjkki

Halonen, Tarja (v. elnök): Hȧlonën, Tȧrjȧ

Haltitunturi (Halti, Haltia, Haltiatunturi; hegy): Hȧltitunturi (Hȧlti, Hȧltiȧ, Hȧltiȧtunturi)

Hämäläinen, Eila (nyelvész): Hemelejnën, Ëjlȧ

Hämäläinen, Pentti (ol. bajnok): Hemelejnën, Pëntti

Häme (történelmi tájegység): Hemë

Hämeenkyrö (város): Heménkürö

Hämeenlinna (város): Heménlinnȧ

Hanko (város): Hȧnko

Happo, Fedja (kantele-játékos): Hȧppo, Fëdjȧ

Härkönen, Iivana (kantele-játékos): Herkönën, Ívȧnȧ

Harmaja, Saima (költő): Hȧrmȧjȧ, Szȧjmȧ

Hasala, Kasperi (nyelvész): Hȧszȧlȧ, Kȧszpëri

Haukipudas (Oulu része): Háukipudȧsz

Hausjärvi (tó): Háuszjervi

Hauta-aho, Teppo (zenesz.): Háutȧ-ȧho, Tëppo

Häyhä, Simo (földműves, mesterlövész): Heühe, Szimo

Heikkilä, Toivo (v. nagykövet): Hëjkkile, Tojvo

Heinävesi (község): Hëjnevëszi

Heininen, Paavo (zenesz.): Hëjninën, Pávo

Heinola (város): Hëjnolȧ

Helismaa, Reino (énekes): Hëliszmá, Rëjno

Hellaakoski, Aaro (költő): Hëllákoszki, Áro

Helsingin Sanomat (napilap): Hëlszinnin Szȧnomȧt

Helsinki (főváros): Hëlszinki

Hiisi (K., gonosz szellem; szent liget): Híszi

Hiitola (K., Hiisi országa): Hítolȧ

Himmelriiki (Taivaskero; hegycsúcs): Himmëlríki (Tȧjvȧszkëro)

Hjelt, Lauri (sv; v. nagykövet): Hjëlt, Láuri

Hokkanen, Tapio (nyelvész): Hokkȧnën, Tȧpio

Holappa, Pentti (költő): Holȧppȧ, Pëntti

Holkeri, Harri (v. kormányfő): Holkëri, Hȧrri

Horna (K., ördög-lakhely): Hornȧ

Högnabba-Lumikero, Cita (sv; intézményvezető): Hönnȧbbȧ-Lumikëro, Szitȧ

Huittinen (város): Hujttinën

Huitu, Marketta (nyelvész): Hujtu, Mȧrkëttȧ

Huovinen, Pekka (SUS vez. t.): Húovinën, Pëkkȧ

Huovinen, Veikko (író): Húovinën, Vëjkko

Hursti, Veikko (jótevő): Hurszti, Vëjkko

Hyry, Antti (író): Hürü, Åntti

Hyvärinen, Risto (v. nagykövet): Hüverinën, Riszto

Hyvinkää (város): Hüvinkē

Idman, Gustaf (v. nagykövet): Idmȧn, Gusztȧf

Iijoki (folyó): Íjoki

Iisalmi (város): Íszȧlmi

Ikaalinen (város): Ikálinën

Ikola, Osmo (nyelvész): Ikolȧ, Oszmo

Ilkka, Jaakko (szolgabíró, felkelővezér): Ilkkȧ, Jákko

Ilmarinen (K., kovács, Sampo-építő): Ilmȧrinën

Ilmatar (K., levegő tündére): Ilmȧtȧr

Imatra (város): Imȧtrȧ

Impilahti (egykori finn község Határ-Karjalában): Impilȧhti

Inari (város): Inȧri

Inarijärvi (tó): Inȧrijervi

Ingman, Martti (v. nagykövet): Ingmȧn, Mȧrtti

Inkeri (Izsórföld): Inkëri

Iso-Kalla (tó): Iszo-Kalla

Iso-Syöte (hegy): Iszo-Szűötë

Isohookana-Asunmaa, Tytti (politikus): Iszohókȧnȧ-Åszunmá, Tütti

Itkonen, Erkki (nyelvész): Itkonën, Ërkki

Jääsjärvi (tó): Jēszjervi

Jäätteenmäki, Anneli (v. kormányfő): Jētténmeki, Ånnëli

Jakobson, Max (sv; diplomata, újságíró): Jȧkobszon, Mȧx

Jalasjärvi (tó): Jȧlȧszjervi

Jalkanen, Olavi (festőművész): Jȧlkȧnën, Olȧvi

Jalkanen, Pekka (zenesz.): Jȧlkȧnën, Pëkkȧ

Jalonen, Elvi (SUS vez. t.): Jȧlonën, Ëlvi

Jämsä (város): Jemsze

Jänis, Teppana (kantele-játékos): Jenisz, Tëppȧnȧ

Jännes, Arvi (költő, nyelvész): Jennësz, Årvi

Jansson, Tove (sv; író, festőművész): Jȧnsszon, Tovë

Järnefelt, Arvid (író): Jernëfëlt, Årvid

Järvelä, Jari (író): Jervële, Jȧri

Järvenpää (város): Jervënpē

Järventaus, Arvi (író): Jervëntȧusz, Årvi

Javanainen, Arto (jégkorongozó): Jȧvȧnȧjnën, Årto

Jeesus Kristus (Jézus Krisztus): Jészusz Krisztusz

Joensuu (város): Joënszú

Johansson, Bengt (sv; zenesz.): Johȧnsszon, Bëngt

Joki, Aulis J. (nyelvész): Joki, Áulisz J.

Joukahainen (K., lapp hős): Jóukȧhȧjnën

Joulupukki (Mikulás): Jóulupukki

Joutsenoja, Pekka (SUS vez. t.): Jóutszënojȧ, Pëkkȧ

Joutsijärvi (tó): Jóutszijervi

Juankoski (város): Juȧnkoszki

Jumala (Isten): Jumȧlȧ

Juojärvi (tó): Júojervi

Juteini, Jaakko (költő): Jutëjni, Jákko

Juukkarinen, Arvi (templomépítő): Júkkȧrinën, Årvi

Juvonen, Helvi (költő): Juvonën, Hëlvi

Jylhä, Yrjö (költő): Jülhe, Ürjö

Jyrkänkallio, Paul (v. nagykövet): Jürkenkȧllio, Pȧul

Jyväskylä (város): Jüveszküle

Kaaresuvanto (falu): Kárëszuvȧnto

Kaarina (város): Kárinȧ

Kailas, Uuno (költő): Kȧjlȧsz, Úno

Kainuu (megye): Kȧjnú

Kaipiainen, Pertti (SUS vez. t.): Kȧjpiȧjnën, Përtti

Kajaani (város): Kȧjáni

Kajava, Viljo (költő): Kȧjȧvȧ, Viljo

Kalajoki (folyó): Kȧlȧjoki

Kalajoki (város): Kȧlȧjoki

Kalervo (K., Kullervo apja): Kȧlërvo

Kaleva (K., a hősök őse): Kȧlëvȧ

Kalevala (K., Kaleva földje): Kȧlëvȧlȧ

Kalevala (finn nemzeti eposz, hősköltemény): Kȧlëvȧlȧ

Kalevatar (K., nő Kaleva nemzetségéből): Kȧlëvȧtȧr

Kallas, Aino (író): Kȧllȧsz, Åjno

Kallas, Uuno (költő): Kȧllȧsz, Úno

Kallinen, Yrjö (békeküzdő): Kȧllinën, Ürjö

Kallio, Kyösti (v. elnök): Kȧllio, Kűöszti

Kalma (K., sír, halál): Kȧlmȧ

Kalske, Marja (nyelvész): Kalszkë, Mȧrjȧ

Kälviä (község): Kelvie

Kankaanpää (város): Kȧnkánpē

Kannila, Helle (könyvtáros): Kȧnnilȧ, Hëllë

Kannisto, Artturi (nyelvész): Kȧnniszto, Årtturi

Kannus (város): Kȧnnusz

Kanta-Häme (megye): Kȧntȧ-Hemë

kantele (pengetős népi hangszer): kȧntëlë

Kapo (K., a sör főzője): Kȧpo

Karamzin, Aurora (a népjólét úttörője): Kȧrȧmzin Áurorȧ

Karanko, Outi (nyelvész): Kȧrȧnko, Óuti

Karjala (történelmi tájegység): Kȧrjȧlȧ

Karjalainen, Ahti (v. kormányfő): Kȧrjȧlȧjnën, Åhti

Karkkila (város): Kȧrkkilȧ

Kärkölä (község): Kerköle

Karvinajoki (folyó): Kȧrvinȧjoki

Katainen, Jyrki (v. kormányfő): Kȧtȧjnën, Jürki

Katri Helena (Kalaoja; énekes): Kȧtri Hëlënȧ (Kȧlȧojȧ)

Kaukonen, Väinö (Kalevala-kutató): Káukonën, Vejnö

Kauppala, Pekka (történész docens): Káuppȧlȧ, Pëkkȧ

Kaurinkoski, Jaakko (v. nagykövet): Káurinkoszki, Jákko

Kaurismäki, Aki (filmrendező): Káuriszmeki, Åki

Kekkonen, Urho Kaleva (v. elnök): Këkkonën, Urho Kȧlëvȧ

Kemi (város): Këmi

Kemijärvi (tó): Këmijervi

Kemijoki (folyó): Këmijoki

Kerava (város): Kërȧvȧ

Keski-Pohjanmaa (megye): Këszki-Pohjȧnmá

Keski-Suomi (megye): Këszki-Szúomi

Keuruu (város): Këurú

Kianto, Ilmari (író): Kiȧnto, Ilmȧri

Kiihtelysvaara (Joensuu része): Kíhtëlüszvárȧ

Kiiminjoki (folyó): Kíminjoki

Kilpi, Eeva (költő): Kilpi, Évȧ

Kilpi, Volter (író): Kilpi, Voltër

Kilpinen, Yrjö (zenesz.): Kilpinën, Ürjö

Kilpiö, Arto (nyelvész): Kilpiö, Årto

Kinnunen, Laila (énekes): Kinnunën, Lȧjlȧ

Kinnunen, Tauno (SUS vez. t.): Kinnunën, Táuno

Kirintövaara (téli üdülőhely): Kirintövárȧ

Kirkkonummi (község): Kirkkonummi

Kirstinä, Väinö (író): Kirsztine, Vejnö

Kittilä (község): Kittile

Kiuru, Krista (SUS vezetője): Kíuru, Krisztȧ

Kivi, Aleksis (író, költő): Kivi, Ålëkszisz

Kivikkaho, Eila (költő): Kivikkȧho, Ëjlȧ

Klami, Uuno (zenesz.): Klȧmi, Úno

Klemetti, Heikki (zenesz.): Klëmëtti, Hëjkki

Klinge, Matti (történész): Klingë, Mȧtti

Kniivilä, Irmeli (nyelvész, SUS elnöke): Knívile, Irmëli

Koistinen, Uno (v. nagykövet): Kojsztinën, Uno

Koivisto, Mauno (v. elnök): Kojviszto, Máuno

Koivu, Terttu (SUS vez. t.): Kojvu, Tërttu

Koivulehto, Jorma (nyelvész): Kojvulëhto, Jormȧ

Kojo, Viljo (író): Kojo, Viljo

Kokemäenjoki (folyó): Kokëmeënjoki

Kokkola (város): Kokkolȧ

Kokkonen, Joonas (zenesz.): Kokkonën, Jónȧsz

Korhonen, Mikko (nyelvész): Korhonën, Mikko

Korhonen, Riku (író): Korhonën, Riku

Kortekangas, Olli (zenesz.): Kortëkȧnnȧsz, Olli

Korvatunturi (a Joulupukki, a Mikulás lakhelye; hegy): Korvȧtunturi (Jóulupukki)

Koskenkylä (több falu neve): Koszkënküle

Koskenniemi, Veikko Antero (költő, akadé-mikus): Koszkënníëmi, Vëjkko Åntëro

Koutajoki (folyó): Kóutȧjoki

Kouvola (város): Kóuvolȧ

Kramsu, Kaarlo (költő): Krȧmszu, Kárlo

Krohn, Ilmari (sv; zenetudós): Krón, Ilmȧri

Krohn, Julius (sv; Suonio; nyelvész): Krón, Juliusz (Szúonio)

Krohn, Kaarle (sv; néprajztudós): Krón, Kárlë

Kuhmo (város): Kuhmo

Kujasalo, Pekka (v. nagykövet): Kujȧszȧlo, Pëkkȧ

Kullervo (K., hős): Kullërvo

Kumpumäki, Veikko (SUS vez. t.): Kumpumeki, Vëjkko

Kunnas, Kirsi (költő): Kunnȧsz, Kirszi

Kuohijärvi (tó): Kúohijervi

Kuokkanen, Marjut (szociálpszichológus): Kúokkȧnën, Mȧrjut

Kuolan niemimaa (Kola-félsziget): Kúolȧn níëmimá

Kuopio (város): Kúopio

Kustaa Vaasa (Vasa Gusztáv király): Kusztá Vászȧ

Kuula, Toivo (zenesz.): Kúla, Tojvo

Kuusaa (több falu neve): Kúszá

Kuusamo (város): Kúszȧmo

Kuusela, Armi (szépségkirálynő): Kúszëlȧ, Årmi

Kuusinen, Hertta (kommunista nő): Kúszinën, Hërttȧ

Kuusinen, Otto Wille (kommunista): Kúszinën, Otto Villë

Kuusisaari (sziget): Kúsziszári

Kuusisto, Ilkka (zenesz.): Kúsziszto, Ilkkȧ

Kyllikki (K., Lemminkäinen felesége): Küllikki

Kymenlaakso (megye): Kümënlákszo

Kymijoki (folyó): Kümijoki

Kyrönjoki (folyó): Kürönjoki

Laakso, Johanna (nyelvész): Lákszo, Johȧnnȧ

Laaksonen, Heli (író): Lákszonën, Hëli

Laanila (Oulu része): Lánilȧ

Laatokka (Ladoga; tó): Látokkȧ

Laestadius, Lars Levi (sv; lelkész): Lesztȧdiusz, Lȧrsz Lëvi

Lahdelma, Tuomo (költő): Lȧhdëlmȧ, Túomo

Lahti (város): Lȧhti

Laiho, Lauri (mondagyűjtő): Lȧjho, Láuri

Laihonen, Petteri (nyelvész): Lȧjhonën, Pëttëri

Laine, Jarkko (költő): Lȧjnë, Jȧrkko

Laitila Kälvemark, Tiina (író): Lȧjtilȧ Kelvëmȧrk, Tínȧ

Laitinen, Kai (i.-történész): Lȧjtinën, Kȧj

Lajunen, Anita (író): Lȧjunën, Ånitȧ

Lalli (Lauri; Lalloi; paraszt, Henrik püspök gyilkosa): Lȧlli (Lȧuri; Lȧlloj)

Lallukka, Gabriella (nyelvész): Lȧllukkȧ, Gabriëllȧ

Lallukka, Seppo (nyelvész): Lȧllukkȧ, Szëppo

Längelmävesi (tó): Lennëlmevëszi

Lappeenranta (város): Lȧppénrȧntȧ

Lappi (Lappföld): Lȧppi

Lappi (megye): Lȧppi

Lapua (város): Lȧpuȧ

Lapuanjoki (folyó): Lȧpuȧnjoki

Lapväärtti (község): Lȧpvērtti

Larin-Kyösti (sv; Larson, Karl Gustaf; költő): Lȧrin-Kűöszti (Lȧrszon, Kȧrl Gusztȧf)

Larni, Martti (író): Lȧrni, Mȧrtti

Latvala, Taina (író): Lȧtvȧlȧ, Tȧjnȧ

Launis, Armas (népzenetudós): Láunisz, Årmȧsz

Lauranto, Yrjö (nyelvész): Láurȧnto, Ürjö

Lehtinen, Erkki (történész): Lëhtinën, Ërkki

Lehtinen, Hilja Onerva (költő): Lëhtinën, Hiljȧ Onërvȧ

Lehtinen, Ildikó (néprajztudós): Lëhtinën, Ildikó

Lehto, Pirkko (nyelvész): Lëhto, Pirkko

Lehtonen, Joel (író): Lëhtonën, Joël

Leino, Eino (költő): Lëjno, Ëjno

Leino, Jaakko (nyelvész): Lëjno, Jákko

Leino, Kasimir (költő): Lëjno, Kȧszimir

Lemettinen, Pentti (SUS vez. t.): Lëmëttinën, Pëntti

Lemmenjoki (folyó): Lëmmënjoki

Lemminkäinen (K., a szerelem fia; Kauko): Lëmminkejnën (Káuko)

Lempäälä (község): Lëmpēle

Lempo (K., ördög ): Lëmpo

Leppä, Jari (miniszter): Lëppe, Jȧriű

Lettolammi, Pirkko (nyelvtanár): Lëttolȧmmi, Pirkko

Lieto (község): Líëto

Liimola, Matti (nyelvész): Límolȧ, Mȧtti

Lind, Arvi (hírszerkesztő): Lind, Årvi

Lindberg, Magnus (sv; zenesz.): Lindbërj, Mȧgnusz

Lindström, Jari (sv; miniszter): Lindsztröm, Jȧri

Linkola, Pentti (író): Linkolȧ, Pëntti

Linkomies, Edwin (v. kormányfő): Linkomíësz, Ëdvin

Linna, Väinö (író): Linnȧ, Vejnö

Linnankivi, Jaakko (oktatási tanácsos): Linnȧnkivi, Jákko

Linnankoski, Johannes (író): Linnȧnkoszki, Johȧnnësz

Lintilä, Mika (miniszter): Lintile, Mikȧ

Lipponen, Paavo (v. kormányfő): Lipponën, Pávo

Litmanen, Jari (labdarúgó): Litmȧnën, Jȧri

Lohela, Maria (a Finn Képviselőház elnöke): Lohëlȧ, Mȧriȧ

Louhi (K., Pohjola banyája, nagyasszonya): Lóuhi

Loviisa (város): Lovíszȧ

Lönnrot, Elias (sv; népdalgyűjtő, Kalevala-szerző, orvos): Lönrút, Ëliȧsz

Lösönen, Iivana (kantele-játékos): Löszönën, Ívana

Luoto, Reima (író, fordító): Lúoto, Rëjmȧ

Luukkonen, Fanni (női önkéntesvezető): Lúkkonën, Fȧnni

Lyy, Toivo (költő): Lű, Tojvo

Maanselkä (vízválasztó): Mánszëlke

Maarestunturit (hegycsoport): Márësztunturit

Maarianhamina (város): Máriȧnhȧminȧ

Madetoja, Leevi (zenesz.): Mȧdëtojȧ, Lévi

Mäkelä, Hannu (költő): Mekële, Hȧnnu

Mäkisalo, Rauni (SUS vez. t.): Mekiszȧlo, Ráuni

Manala (K., alvilág): Mȧnȧlȧ

Manner, Eeva-Liisa (költő): Mȧnnër, Évȧ-Líszȧ

Manner, Sanna (nyelvész, SUS vez. t.): Mȧnnër, Szȧnnȧ

Mannerheim, Gustaf (v. hadsereg-főparancsnok, v. elnök): Mȧnnërhëjm, Gustȧf

Mannerkorpi, Juha (író): Mȧnnërkorpi, Juhȧ

Manninen, Otto (költő): Mȧnninën, Otto

Mansala, Arto (v. nagykövet): Mȧnszȧlȧ, Årto

Mantila, Harri (nyelvész): Mȧntilȧ, Hȧrri

Mäntsälä (város): Mentszele

Mänttä-Vilppula (város): Mentte-Vilppulȧ

Mäntyharju (község): Mȧntühȧrju

Mäntyranta, Eero (ol. bajnok): Mentürȧntȧ, Éro

Marjatta (K., szűz anya): Mȧrjȧttȧ

Markus, Kaija (nyelvész): Mȧrkusz, Kȧjjȧ

Marttinen, Tauno (zenesz.): Mȧrttinën, Táuno

Masonen, Virpi (nyelvész): Masonën, Virpi

Matinkylä (Espoo városrésze): Mȧtinküle (Ëszpó)

Mattila, Karita (operaénekesnő): Mȧttilȧ, Kȧritȧ

Mattila, Pirkko (miniszter): Mȧttilȧ, Pirkko

Meinander, Carl Fredrik (sv; régész): Mëinȧndër, Kȧrl Frëdrik

Melartin, Erkki (zenesz.): Mëlȧrtin, Ërkki

Mentula, Mooses (író): Mëntulȧ, Mószësz

Meri, Veijo (író): Mëri, Vëjjo

Merikanto, Aarre (zenesz.): Mërikȧnto, Árrë

Meriläinen, Usko (zenesz.): Mërilejnën, Uszko

Meriluoto, Aila (költő): Mërilúoto, Åjlȧ

Miehikkälä (község): Míëhikkele

Mielikki (K., Tapio felesége): Míëlikki

Miettunen, Martti (v. kormányfő): Míëttunën, Mȧrtti

Miinan Domi (kantele-játékos): Mínȧn Domi

Mikkeli (város): Mikkëli

Mukka, Timo K. (költő): Mukkȧ, Timo K.

Muonionjoki (folyó): Múonionjoki

Mustapää, P. (Haavio, Martti; költő): Mustȧpē, P. (Hávio, Mȧrtti)

Mutkalampi (falu): Mutkȧlȧmpi

Mykkälä, Teuvo (SUS vez. t.): Mükkele, Tëuvo

Mykkänen, Kai (miniszter): Mükkenën, Kȧj

Myllyrinne, Väinö (óriás): Müllürinnë, Vejnö

Mynämäki (város): Münemeki

Myrskylä (község): Mürszküle

Naantali (város): Nántȧli

Näljänkä (falu): Neljenke

Närhi, Simo (SUS vez. t.): Nerhi, Szimo

Näsijärvi (tó): Neszijervi

Natunen, Tuula (SUS vez. t.): Nȧtunën, Túlȧ

Nieminen, Pertti (költő, műfordító): Níëminën, Përtti

Niinistö, Jussi (miniszter): Niinisztö, Jusszi

Niinistö, Sauli (elnök): Nínisztö, Szȧuli

Nivala (város): Nivȧlȧ

Nokia (város): Nokiȧ

Nopola, Sinikka (író): Nopolȧ, Szinikkȧ

Nordgren, Pehr Henrik (sv; zenesz.): Nordgrën, Pēr Hënrik

Nummi, Lassi (író): Nummi, Lȧsszi

Nuolijärvi, Pirkko (nyelvész): Núolijervi, Pirkko

Nuorteva, Väinö Albert (Olli; író): Núortëvȧ, Vejnö Ålbërt (Olli)

Nurmi, Paavo (ol. bajnok): Nurmi, Pávo

Nurmi, Timo (nyelvész): Nurmi, Timo

Nykänen, Jaana (nyelvész): Nükenën, Jánȧ

Nykänen, Matti (ol. bajnok): Nükenën, Mȧtti

Nyyssönen, Heino (történész): Nűsszönën, Hëjno

Oksanen, August (Ahlquist; költő, nyelvész): Okszȧnën, Áuguszt (Álkviszt)

Ollila, Jorma (vállalatvezető): Ollilȧ, Jormȧ

Onerva, L. (Lehtinen, Hilja Onerva; költő): Onërvȧ, L. (Lëhtinën, Hiljȧ Onërvȧ)

Orimattila (város): Orimȧttilȧ

Orpo, Petteri (miniszter): Orpo, Pëttëri

Oulu (város): Óulu

Oulujärvi (tó): Óulujervi

Oulujoki (folyó): Óulujoki

Ounasselkä (hegycsoport): Óunȧsszëlke

Paakkanen, Kirsti (vállalatvezető): Pákkȧnën, Kirszti

Paasikivi, Juho Kusti (v. elnök): Pászikivi, Juho Kuszti

Paasilinna, Erno (író): Pászilinnȧ, Ërno

Paasio, Rafael (v. kormányfő): Pászio, Rȧfȧël

Paasonen, Heikki (műsorvezető): Pászonën, Hëjkki

Päätalo, Kalle (író): Pētȧlo, Kȧllë

Paatsjoki (folyó): Pátszjoki

Pacius, Frederik (sv; zenesz.): Pȧsziusz, Frëdërik

Päijänne (tó): Pejjennë

Päijät-Häme (megye): Pejjet-Hemë

Paistunturit (hegycsoport): Pȧjsztunturit

Pakkala, Teuvo (író): Pȧkkȧlȧ, Tëuvo

Palas, Reino (v. nagykövet): Pȧlȧsz, Rëjno

Palmgren, Selim (sv; zenesz.): Pȧlmgrën, Szëlim

Palo, Tauno (színész, énekes): Pȧlo, Táuno

Pälsi, Sakari (régész, néprajzkutató): Pelszi, Szȧkȧri

Panula, Jorma (zenesz.): Pȧnulȧ, Jormȧ

Paraske, Larin (runo-énekes): Pȧrȧszkë, Lȧrin

Parkkinen, Pekka (költő): Pȧrkkinën, Pëkkȧ

Pasanen, Pertti Olavi Spede (színész): Pȧszȧnën, Përtti Olȧvi Szpëdë

Pekkala, Mauno (v. kormányfő): Pëkkȧlȧ, Máuno

Pekkanen, Toivo (író): Pëkkȧnën, Tojvo

Pekkarinen, Mauri (a Finn Képviselőház alelnöke) Pëkkȧrinën, Máuri

Pekurinen, Arndt (fegyver-elutasító): Pëkurinën, Årnt

Pelkosenniemi (község): Pëlkoszënníëmi

Pellinen, Jyrki (költő): Pëllinën, Jürki

Peltola, Terhi (nyelvész): Pëltolȧ, Tërhi

Peltonen-Palotie, Leena (orvos, génkutató): Pëltonën-Palotíë, Lénȧ

Peltonen, Juhani (író): Pëltonën, Juhȧni

Pennanen, Eila (író): Pënnȧnën, Ëjlȧ

Penttilä, Aarne (nyelvész): Pënttile, Árnë

Penttinen, Yrjö (i.-történész): Pënttinën, Ürjö

Perttunen, Arhippa (runo-énekes): Përttunën, Århippȧ

Pesola, Väinö (zenesz.): Pëszolȧ, Vejnö

Petäjäjärvi (tó): Pëtejejervi

Petroskoi (Äänislinna, Petrozavodszk; város): Pëtroszkoj (Ēniszlinnȧ)

Petsamo (Pecsenga; város): Pëtszȧmo

Pieksämäki (város): Píëkszemeki

Pielinen (tó): Píëlinën

piirakka (lepény, rétes, béles): pírȧkkȧ

Piispa Henrik (Henrik, az első püspök): Píszpȧ Hënrik

Piponius, Henrik (sv; néprajzi gyűjtő): Piponiusz, Hënrik

Pirkanmaa (megye): Pirkȧnmá

Pirttikylä (falu): Pirttiküle

Pitäjänmäki (városrész Helsinkiben): Pitejenmeki

Pitkäsalo, Eliisa (nyelvész): Pitkeszȧlo, Ëlíszȧ

Pohjanen, Bengt (író): Pohjȧnën, Bënkt

Pohjanmaa (megye): Pohjȧnmá

Pohjanmaa (történelmi tájegység): Pohjȧnmá

Pohjanpää, Lauri (költő): Pohjȧnpē, Láuri

Pohjois-Karjala (megye): Pohjojsz-Kȧrjȧlȧ

Pohjois-Pohjanmaa (megye): Pohjojsz-Pohjȧnmá

Pohjois-Savo (megye): Pohjojsz-Szȧvo

Pohjola (K., Észak, országrész): Pohjolȧ

Pohjola, Liisa (zongoraművész): Pohjolȧ, Líszȧ

Polén, Rietrikk (Fredrik) (sv; néprajztudós): Polën, Ríëtrikk (Frëdrik)

Pori (város): Pori

Porthan, Henrik Gabriel (sv; író, egyetemi tanár): Portȧn, Hënrik Gȧbriël

Porvoo (város): Porvó

Poutanen, Kira (író): Póutȧnën, Kirȧ

Pöyry, Jaakko (mérnök): Pőürü, Jákko

Pudasjärvi (város): Pudȧszjervi

Puha, Seija (városi képviselő): Puhȧ, Szëjjȧ

Punkaharju (kirándulóhely Savonlinnában): Punkȧhȧrju

Pyhä-Häkin kansallispuisto (nemzeti park): Pühe-Hekin kȧnszȧlliszpujszto

Pyhä-Häkki (nemzeti park): Pühe-Hekki

Pyhäjärvi (tó): Pühejervi

Pyhäjoki (folyó): Pühejoki

Pyhäjoki (község): Pühejoki

Pyhäntä (község): Pühente

Pyhtää (község): Pühtē

Pylkönmäki (falu): Pülkönmeki

Rääkkylä (község): Rēkküle

Raanujärvi (falu): Ránujervi

Raatevaara (falu): Rátëvárȧ

Räikkönen, Kimi (autóversenyző): Rejkkönën, Kimi

Raimi, Johanna (SUS vez. t.): Rȧjmi, Johȧnnȧ

Raisio (város): Rȧjszio

Raitio, Väinö (zenesz.): Rȧjtio, Vejnö

Raittila, Anna-Maija (író, költő): Rȧjttilȧ, Ånnȧ-Mȧjjȧ

Ranta, Sulho (zenesz.): Rȧntȧ, Sulho

Rantonen, Antti (kantele-játékos): Rȧntonën, Åntti

Rapola, Martti (nyelvész): Rȧpolȧ, Mȧrtti

Rasi-Koskinen, Marisha (író): Rȧszi-Koszkinën, Mȧrisȧ

Ratia, Armi (vállalkozó, szövőművész): Rȧtiȧ, Årmi

Rauma (város): Ráumȧ

Rauni (K., Ukko főisten házastársa): Ráuni

Raustila, Olavi (v. nagykövet): Ráusztilȧ, Olȧvi

Rautavaara, Einojuhani (zenesz.): Ráutȧvárȧ, Ëjnojuhȧni

Rautavaara, Tapio (ol. bajnok): Ráutȧvárȧ, Tȧpio

Rautio, Matti (zenesz.): Ráutio, Mȧtti

Ravila, Paavo (nyelvész): Rȧvilȧ, Pávo

Rehn, Elisabeth (v. miniszter): Rén, Ëliszabët

Rehn, Olli (politikus): Rén, Olli

Rein, Gabriel (sv; történész): Rëjn, Gȧbriël

Reinholm, Henrik August (sv; néprajztudós): Rëjnholm, Hënrik Åuguszt

Rekola, Mirkka (költő): Rëkolȧ, Mirkkȧ

Relander, Lauri Kristian (v. elnök): Rëlȧndër, Láuri Krisztiȧn

Repo, Yrjö (SUS vez. t.): Rëpo, Ürjö

Riihimäki (város): Ríhimeki

Ringbom, Nils-Eric (sv; zenesz.): Ringbom, Nilsz-Ërik

Rintala, Paavo (író): Rintȧlȧ, Pávo

Risikko, Paula (miniszter): Riszikko, Páulȧ

Rossi, Matti (író): Rosszi, Mȧtti

Rovaniemi (város): Rovȧníëmi

Runeberg, Johan Ludvig (sv; költő): Rúnëberj, Júhȧn Ludvig

Runeberg, Walter (sv; szobrász): Rúnëberj, Wȧltër

Ruotsalainen, Paavo (vallási vezető): Rúotszȧlȧjnën, Pávo

Ruotus (K., Heródes neve): Rúotusz

Ruuth, Alpo (író): Rút, Ålpo

Ryti, Risto Heikki (v. elnök): Rüti, Riszto Hëjkki

Sääminginsalo (sziget): Szēminninszȧlo

Saarela, Yrjö (ol. bajnok): Szárëlȧ, Ürjö

Saari, Arto (gördeszkás): Szári, Årto

Saarikko, Annika (miniszter): Szárikko, Ånnikȧ

Saarikoski, Pentti (költő): Szárikoszki, Pëntti

Saarimaa, Eemil Arvi (nyelvész): Szárimá, Émil Årvi

Saarinen, Eero (építész): Szárinën, Éro

Saarinen, Eliel (építész): Szárinën, Ëliël

Saarinen, Esa (rendszerszakértő): Szárinën, Ësȧ

Saariselkä (hátság, pusztaság): Száriszëlke

Saarjärvi (tó): Szárjervi

Saarvala, Aleksanteri (ol. bajnok): Szárvȧlȧ, Ålëkszȧntëri

Sadeniemi, Matti (nyelvész): Szȧdënníëmi, Mȧtti

Saimaa (Iso-Saimaa; tórendszer): Szȧjmá (Iszo-Szȧjmá)

Salama, Hannu (író): Szȧlȧmȧ, Hȧnnu

Sallatunturi (hegy): Szȧllȧtunturi

Sallinen, Aulis (zenesz.): Szȧllinën, Áulisz

Salmelainen, Eero (népmesegyűjtő): Szȧlmëlȧjnën, Éro

Salmenhaara, Erkki (zenesz.): Szȧlmënhárȧ, Ërkki

Salo (város): Szȧlo

Salomaa, Arto (matematikus; akadémikus): Szȧlomá, Årto

Salonen, Esa-Pekka (zenesz., karmester): Szȧlonën, Ëszȧ-Pëkkȧ

Salpausselkä (hátság): Szȧlpȧusszëlke

Sammallahti, Pekka (nyelvész): Szȧmmȧllȧhti, Pëkkȧ

Sampo (K., csodamalom): Szȧmpo

Sampo, Terho (miniszter): Szȧmpo, Tërho

Santavuori, Martti (író): Szȧntȧvuori, Mȧrtti

Sarhemaa, Maria (nyelvész): Szȧrhëmá, Mȧriȧ

Sarkia, Kaarlo (költő): Szȧrkiȧ, Kárlo

Sarmanto, Heikki (zenesz.): Szȧrmȧnto, Hëjkki

Satakunta (megye): Szȧtȧkuntȧ

Satonen, Arto (a Finn Képviselőház alelnöke): Szȧtonën, Årto

sauna (finn gőz- és vízfürdő): száunȧ

Savander, Arto (SUS vez. t.): Szȧvȧndër, Årto

Savo (történelmi tájegység): Szȧvo

Savukoski (község): Szȧvukoszki

Schauman, Eugen (Bobrikov gyilkosa): Sáumȧn, Ëugën

Schjerfbeck, Helene (sv; festőművész): Servbëk, Hëlēn

Segerstam, Leif (sv; zenesz.): Szëjërsztȧm, Lëjf

Seinäjoki (város): Szëjnejoki

Selänpää (falu): Szëlenpē

Setälä, Eemil Nestor (nyelvész): Szëtele; Émil Nësztor

Setälä, Olli (SUS vez. t.): Szëtele, Olli

Sibelius, Jean (sv; Johan Julius Christian; zenesz.): Szibëliusz, Zsȧn (Júhȧn Juliusz Khrisztiȧn)

Siikajoki (folyó): Szíkȧjoki

Siilinjärvi (község): Szílinjervi

Siljo, Juhani (költő): Sziljo, Juhȧni

Sillanpää, Frans Eemil (író): Szillȧnpē, Frȧnsz Émil

Sillanpää, Miina (munkásvezető): Szillȧnpē, Mínȧ

Silvennoinen, Maria (művelődési szervező): Szilvënnojnën, Mȧriȧ

Sinisalo, Veikko (színész): Sziniszȧlo, Vëjkko

Sipilä, Helvi (jogász, ENSZ-főtitkárhelyettes): Szipile, Hëlvi

Sipilä, Juha (kormányfő): Szipile, Juhȧ

Sirelius, Uuno Taavi (sv; néprajztudós): Szirëliusz, Úno Távi

Sjögren, Anders Johan (sv; néprajztudós): Sögrën, Åndërsz Júhȧn

Skiftesvik, Joni (író): Szcsiftëszvik, Zsoni

Snellman, Johan Vilhelm (író): Sznëlmȧn, Júhȧn Vilhëlm

Sodankylä (város): Szodȧnküle

Soini, Timo (miniszter): Szojni, Timo

Soisalo (sziget): Szojszȧlo

Sokea Miihkali (runo-énekes): Szokëȧ Míhkȧli

Sorsa, August (templomépítő): Szorszȧ, Åuguszt

Sorsa, Kalevi (v. kormányfő): Szorszȧ, Kȧlëvi

Sortavala (város Karjalában): Szortȧvȧlȧ

Soutkari, Pentti (nyelvész): Szóutkȧri, Pëntti

Ståhlberg, Kaarlo Juho (sv; v. elnök): Sztólberj, Kȧrlo Juho

Stubb, Cai Göran Alexander (sv; v. kormányfő): Sztubb, Kȧj Görȧn Ålëkszȧndër

Suhonen, Seppo (nyelvész): Szuhonën, Szëppo

Sukselainen, Vieno (v. kormányfő): Szukszëlȧjnën, Víëno

Sundelin, Juha (a Finn Sakkszövetség elnöke): Szundëlin, Juhȧ

Suomalainen, Jaakko (jégkorongozó): Szúomȧlȧjnën, Jákko

Suomi (Finnország): Szúomi

Suursaari (sziget): Szúrszári

Svinhufvud, Pehr Evind (sv; v. elnök): Szvínhűvüd, Pēr Évind

Syväri (Szvir; folyó): Szüveri

Taavetti (állomás Luumäki községben): Távëtti (Lúmeki)

Tabermann, Tommy (költő): Tȧbërmȧn, Tomi

Tähti, Annikki (énekes): Tehti, Ånnikki

Taivaskero (Himmelriiki; hegycsúcs): Tȧjvȧszkëro (Himmëlríki)

Talas, Onni (v. nagykövet): Tȧlȧsz, Onni

Tallgren, Aarne Mikko (sv; Michaël; régész): Tȧlgrën, Árnë Mikko (Mihhȧël)

Tammerkoski (vízesés-folyó): Tȧmmërkoszki

Tampere (város): Tȧmpërë

Tanikka (K., Tallinn városa): Tȧnikkȧ

Tanner, Satu (nyelvész): Tȧnnër, Szȧtu

Tanner, Väinö (v. kormányfő): Tȧnnër, Väinö

Tapio (K., erdő istene, szelleme): Tȧpio

Tauriainen, Marko (Finn Sakkszövetség, irodavezető): Táuriȧjnën, Mȧrko

Tellervo (K., Tapio lánya): Tëllërvo

Tenojoki (Teno; folyó): Tënojoki

Teppo, Hannes (nyelvész): Tëppo, Hȧnnësz

Tiilikainen, Kimmo (miniszter): Tílikȧjnën, Kimmo

Toivonen, Yrjö (nyelvész): Tojvonën, Ürjö

Topelius, Zachris (sv; történész): Topéliusz, Szȧkrisz

Tornio (város): Tornio

Tornionjoki (folyó): Tornionjoki

Torstila, Pertti (v. nagykövet): Torstilȧ, Përtti

Torvalds, Linus (sv; számítógépes szakember): Turvȧlc, Linusz

Törni, Lauri (százados): Törni, Lȧuri

Tuisku, Antti (énekes): Tujszku, Åntti

Tulindberg, Erik (sv; zenesz.): Tulindberj, Ërik

Tunkelo, Eemil Aukusti (nyelvész): Tunkëlo, Émil Áukuszti

Tuomi-Nikula, Petri (nagykövet): Túomi-Nikulȧ, Pëtri

Tuominen, Pasi (v. nagykövet): Túominën, Pȧszi

Tuomioja, Sakari (v. kormányfő): Túomiojȧ, Szȧkȧri

Tuonela (K., alvilág, holtak helye): Túonëlȧ

Tuoni (K., alvilág istene): Túoni

Tuppurainen, Kaija (SUS alelnöke): Tuppurȧjnën, Kȧjjȧ

Turku (város): Turku

Turso, Tursas (K., tengeri szörny): Turszo, Turszȧsz

Turtiainen, Arvo (költő): Turtiȧjnën, Årvo

Turunen, Aimo (nyelvész): Turunën, Åjmo

Turunen, Rigina (nyelvész): Turunën, Riginȧ

Tuulikki (K., Tapio lánya): Túlikki

Tuulomajoki (folyó): Túlomȧjoki

Tuuri, Antti (író): Túri, Åntti

Tykkyläinen, Kari (szobrász): Tükkülejnën, Kȧri

Tynni, Aale (költő): Tünni, Álë

Ukko (K., ősi főisten): Ukko

Ukselmapää (hegy): Ukszëlmȧpē

Untamo (K., álomisten, Kalervo testvére): Untȧmo

Untamola (K., helyszín): Untȧmolȧ

Urho Kekkosen kansallispuisto (nemzeti park): Urho Këkkoszën kȧnszȧlliszpujszto

Uskali (falu): Uszkȧli

Uusi Suomi (hírportál): Úszi Szúomi

Uusikaupunki (város): Úszikáupunki

Uusimaa (megye): Úszimá

Uusimaa (történelmi tájegység): Úszimá

Vaajakoski (alközpont Jyväskylä-ben): Vájȧkoszki

Vaala (község): Válȧ

Väänänen, Jouko Antero (matematikus akadémikus): Vēnenën, Jóuko Åntëro

Vaasa (város): Vászȧ

Vaasa (Vasa; királyi uralkodóház): Vászȧ (Vȧszȧ)

Väinämöinen (K., a Kalevala főhőse): Vejnemöjnën

Vainio, Matti (zenetudós): Vȧjnio, Mȧtti

Väinölä, Osmo (v. nagykövet): Vejnöle, Oszmo

Väisänen, Armas Otto (népzenetudós): Vejszenën, Årmȧsz Otto

Vaittinen-Kuikka, Alli (vezető ápolónő): Vȧjttinën-Kuikka, Ålli

Vaittinen, Juho (vonóskantele-játékos): Vȧjttinën, Juho

Vala, Katri (költő): Vȧlȧ, Kȧtri

Valkeapää, Nils-Aslak (számi költő, művész): Vȧlkëȧpē, Nilsz-Åszlȧk

Valo, Ville (énekes): Vȧlo, Villë

Vanhanen, Matti (v. kormányfő): Vȧnhȧnën, Mȧtti

Vanninen, Ontrei Borissanpoika (runo- énekes): Vȧnninën, Ontrëi Borisszȧnpojkȧ

Vantaa (város): Vȧntá

Varkaus (város): Vȧrkȧusz

Varsinais-Suomi (megye): Vȧrszinȧjsz-Szúomi

Varsinais-Suomi (történelmi tájegység): Vȧrszinȧjsz-Szúomi

Vasala, Pekka (ol. bajnok): Vȧszȧlȧ, Pëkkȧ

Vehviläinen, Anu (miniszter): Vëhvilejnën, Ånu

Vellamo (K., Ahto felesége): Vëllȧmo

Verronen, Maarit (író): Vërronën, Márit

Vesa, Jarva (nyelvész): Vëszȧ, Jȧrvȧ

Vesijärvi (tó): Vëszijervi

Vierumäki (Heinola alközpontja): Víërumeki (Hëjnolȧ)

Viinijärvi (falu): Vínijervi

Viipuri (Vüborg; város): Vípuri

Viita, Lauri (író): Vítȧ, Láuri

Viitasaari (város): Vítȧszári

Vilén, Jari (sv; v. nagykövet): Vilën, Jȧri

Vilkuna, Kustaa (nyelv- és néprajztudós): Vilkunȧ, Kusztá

Vipunen (K., óriás): Vipunën

Virén, Lasse (sv; ol. bajnok): Virën, Lȧssë

Virokannas (K., karjalai isten, varázsló): Virokȧnnȧsz

Virolainen, Johannes (v. kormányfő): Virolȧjnën, Johȧnnësz

Virtanen, Artturi Ilmari (Nobel-díjas vegyész): Virtȧnën, Årtturi Ilmȧri

Virtaranta, Pertti (nyelvész): Virtȧrȧntȧ, Përtti

Vuoksi (folyó): Vúokszi

Vuomapää (hegy): Vúomȧpē

Vuorela, Einari (költő): Vúorëlȧ, Ëjnȧri

Vuorela, Toivo (nyelvész): Vúorëlȧ, Tojvo

Vuorinen, Jorma (vállalkozó): Vúorinën, Jormȧ

Waltari, Mika (író): Vȧltȧri, Mikȧ

Wichmann, Irene (nyelvész, i.-történész): Vihhmȧn, Irënë

Wilkuna, Osmo A. (író, filmrendező): Vilkunȧ, Oszmo Å.

Wrede, Mathilda (sv; fogolylátogató): Vrëdë, Mȧtildȧ

Wuorimaa, Aarne (v. nagykövet): Vúorimá, Árnë

Yli-Vuokki (táj): Üli-Vúokki

Ylivieska (város): Ülivíëszkȧ

Yllästunturi (hegy): Üllesztunturi

Ylöjärvi (város): Ülöjervi

Ylönen, Lauri (énekes): Ülönën, Láuri

Ylppö, Arvo (orvos): Ülppö, Årvo

Ypäjä (község): Üpeje

Yrjö-Koskinen, Kaarlo Juhana (v. nagykövet): Ürjö-Koszkinën, Kárlo Juhȧnȧ

Yrjölä, Paavo (ol. bajnok): Ürjöle, Pávo

.

.

I. FÜGGELÉK

.

Az észt nyelv kiejtésének főbb szabályai

.

A magyar–finn kapcsolat csak jó 10 évig szünetelt, viszont a magyar–észt kapcsolatokat négy és fél évtizedig alig, szőrmentén lehetett fönntartani („szovjet”). Az észt nyelv nekünk magyaroknak nem valami csudabogár jelenség. Ne nevezzük „egzotikus” (= ´délszaki´, ´furcsa´, ´különös´) nyelvnek. Becsüljük meg az uráli nyelvcsalád finnugor ágának balti-finn csoportjába tartozó rokon nyelvet – a fejlődő észt műveltséget s nemzeti teljesítményüket.

Kedvcsináló rokon mondatunk: Neljas muna on pesas.(neljȧsz munȧ on pëszȧsz) – A negyedik mony (= tojás)a fészekben van. Az észt nyelv erősen egybecseng a tiszta ejtésű finnel – hellyel-közzel pontosan értik egymást (főleg az észtek a finneket).

Tótfalusi István Kiejtési szótárának 40 000 címszava között csupán 38 észtet találunk. Bizony soványkának, hogy ne mondjam illetlennek tűnik ez az 1 ezreléknyi arány. Hibás a szótárban a következő nevek felvétele: Otepää város (hibásan Otäpä), Põltsamaa város (Pöltsamaa), Põõsaspea-félsziget (Pöösaspea), Erika Salumäe olimpiai bajnok (Salumä), Suure-Jaani város (Suuri-Jaani). Neeme Järvi észt karmester (nem finn). Viszont a Saimaa finnországi tórendszer Észtországhoz csatoltatik – a szótár által.

A kiejtés jelölése félrevezető: az õ nem „jerü”, hanem ö-szerű magánhangzó (nem ü !). Példa: Alajõe, hibásan: alajüe, helyesen: Ålȧjöë. Sőt: Rõngu, hibásan: ringu, helyesen: Röngu. A zárt ë-t egyáltalán nem jelöli Tótfalusi, a hosszú magánhangzókat kettőzéssel oldja meg, s ez ellentétes a magyar helyesírás elveivel. Példák: Häädemeeste hibásan: heedemészte, helyesen: Hēdëmésztë; Sikemäe, hibásan: szikemee, helyesen: Szikëmeë; Sääre, hibásan: szeere, helyesen: Szērë.

.

Az észt a finn kiejtésnél bonyolultabb. Az észt ábécé betűi: a, b, (c), d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, (q), r, s, š, z, ž, t, u, v, (w), õ, ä, ö, ü, (x), (y)

.

Magánhangzók

.

A, a, jele: Å, ȧ. Könnyű kiejteni. A jól ismert nemzetközi vagy palóc a (ajakkerekítés nélküli). Például: Urmas (keresztnév) – Urmȧsz.

Ä, ä, jele: E, e. Az ä-t is könnyű kiejteni. Jóval nyíltabb, de körülbelül a magyar e. Ejthetjük úgy, mint a „vászprémi” e-t. Például: Pärt (a világhírű zeneszerző) – Pert.

E, e, jele: Ë, ë. Az e-t zártënek ejtjük, ahogy a magyarban az embër, ëgy, (ti)mëntëk, (ők)mëntekszavakban. Ajakréssel, elöl képzett, középső nyelvállású hang. Tulajdonképpen az öhelyén ejtjük, csak széthúzott szájjal. Például: Lembitu(vezér, észt szabadsághős) – Lëmbitu.

Õ õ, jele: Ö, ö. Ezt az észt hangot úgy ejtjük ki, mint az ö-t, csak széthúzott szájjal. Mintha zárt ë-t mondanánk, de hátul képezzük. Az sem baj, ha ö-nek ejtjük. Például: Tõnisson (volt államelnök) – Tönisszon.

A hosszú magánhangzókat kettőzéssel jelölik: aa = kb. Á, á; ää = hosszú e, jele: Ē, ē; ee = kb. É, é; ii = kb. Í, í; oo = kb. Ó, ó; öö = kb. Ő, ő; õõ = kb. Ő, ő; uu = kb. Ú, ú; üü = kb. Ű, ű.

Emelkedő kettőshangzók, a második magánhangzó a hosszabb: ea – ejtsd: ëà, ugyanígy tovább: oa; ae, oe, äe, öe; ao, eo, õo, äo; ai, ei, oi, ui, õi, äi, öi, üi; au, iu, õu. Eső kettőshangzók, az első magánhangzó a hosszabb: ae – ejtsd: aĕ, ugyanígy tovább: oe, äe; ao; ai, ei, oi, ui, õi, äi, öi, üi; au, iu, õu. Ezt a nyelvtanulóknak gyakorolniuk kell.

Egyébként mindegyik észt magánhangzónak 3 hosszúsága lehet. Rövid: a, hosszú: aa és igen hosszú: aa stb. A II. és III. hosszúság között nem tesz különbséget a helyesírás. Az észt nyelvet tanulóknak ezt külön meg kell tanulniuk.

.

Mássalhangzók

.

A b, d, g hangok kissé p-, t-, kszerűen hangzanak, azok gyenge fokai.

A szóeleji h-t elhagyják, vagy csak nagyon gyengén ejtik. Tehát mondjunk gyenge h-t.

Az s-t egy kicsit hátrább képzik, s-esen ejtik, de nyugodtan mondhatjuk sz-nek.

A d, t, l, n és s mássalhangzók jésülnek (palatalisatio) az utánuk következő i vagy j hatására. Példák: Tallinn (főváros) – kb. Tȧljlinn; Mati Unt (író) – kb. Mȧtyi Unyt.

A mássalhangzóknál is lehetséges 3 hosszúság, például: b – p – pp, d – t –tt, g – k – kk, m – mm – mmstb. A II. és III. hosszúság különbségét a helyesírás nem  jelöli. Csak egy példa a II.  és III. hosszúságra:  linn(II.) – város, linna(II.) – várost, városnak a, linna(III.) – városba. A nyelvtanulók ezt külön gyakorolják.

.

Hangsúly: Az észtben az első szótagon nyugszik a főhangsúly, a harmadikon a mellék-hangsúly.

.

.

II. FÜGGELÉK

.

Tiltott” áru a nyelvművelésben, -tudományban; hiánypótlás szükségeltetik!

.

Szépen zengő magyar nyelvünk egyik rejtett – vagy inkább elhallgatott, mellőzött – jellemzője a két e-féle hang megkülönböztetése: vagyis az E(tizennegyedik) és Ë(tizenötödik) magánhangzónk használata. Önálló jelhang (fonéma; Buvári Márta magyarítása).

Hihetetlennek tűnik, de az egyetemi vagy főiskolai tanszékek egyes oktatói sincsenek tisztában a jól áttekinthető szabályokkal (a hallgatókról nem is szólva). Mivel a tananyagokban, jegyzetekben nemigen szerepel, eddig kevéssé tudhattak róla – legföljebb elszórt szakmunkákból, népdal-kiadványokból vagy homályos szótári jelölésekből. De íme, most már bárki rendelkezésére áll ez a tömör útmutató a zárt ë-ről.

Miért van szükségünk a zárt ë-re? Azért kell foglalkoznunk vele:

mert egyrészt a magyar nyelv finnugor öröksége;

hogy magánhangzórendszerünk működőképes maradjon (a hangolvadás veszélye miatt);

hogy nyelvünk változatosabban csengjen. Nem igaz az az állítás, hogy „sok az enyelvünkben. Simonyi Ernő így mérte föl Bodolay Géza Versëk szëbben című gyűjteményét (2001, 296. o.) csak a magánhangzók szempontjából: a: 21,6 % és e: 17,1 %; á: 8,8 % és é: 8,8; o: 10,2 % és ë: 8,9 % és ö: 3,4 % ; csodálatos arányosság e hét magánhangzónknál.]

hogy az egybeeső szóalakokat könnyebben megkülönböztessük (csak a magas hangrendű igéink száma mintegy 21 ezer; például: ti kértëkők kértek);

hogy hibátlanul, helyesebb kiejtéssel tudjunk megszólalni más nyelveken: angolul, németül, észtül, finnül, eszperantóul és szinte minden idegen nyelven.

Tulajdonképpen a zárt ë-zés mai rendszere nagyobb részt egyezik a régebbről ismertekkel: a Tatrosi Másolatnak (Müncheni Kódex, 1416–1466), Tapolcafői Kalmár György Summájának (1772) és a Czuczor-Fogarasi-szótárnak (1862–1881) az ë-anyagával. Aki azt állítja, hogy nem lehet megteremteni a zárt ëmércéjét (normáját), az nem ismeri a kérdéskört (vagy nem akarja ismerni). Balogh Lajos nyelvjáráskutató közli: a zárt ëingadozása a tövekben mintegy 15 %-os. A teljes tővéghangzókban és kötőhangokban ennél is kevesebb, a toldalékokban szinte semmi. Buvári Márta szótára máris írásba foglalta ezt a bizonyos kívánatosë-ző mércét.

Most akkor tudománnyal foglalkozunk vagy nem? Mind az ismeretterjesztő, mind a tudományos munkák egy részében hiányzik a zárt ë jelölése, s az ismerethiány zavart, főleg pontatlanságot eredményez. Az idegennyelv-tanulás is megkívánja az e tárgyú ismereteket.

Itt Magyarországon az egyik ismert nyelvészeti és tudományos honlapon Mindent a zárt ë hangról és Ilyen lënne az új helyësírás címekkel kétrészes írást tett közzé az egyik magyarországi finnugor nyelvész: 81 (!) téves vagy kifogásolható részlet találtatott benne.

Vagy a mai nyelvészek, főiskolai és egyetemi oktatók – tisztelet a kivételeknek – úgy gondolják, hogy képesek megfelelő szinten művelni a magyar nyelvtörténetet, leíró nyelvészetet és alaktant a zárt ëismerete nélkül?

Salamon Ágnes és Heidi Vaarala külön tanulmányban, tanulságos kísérletekben vizsgálta a hallgatók és középiskolások e-ë-tudását, azaz a finn megfelelőket: az ä-e-t. Több alkalommal kísérleteztem tanulókkal én is: Mind az általános iskolások, mind a középiskolások azonnal ki tudták ejteni a zárt ë-t (fülhallásuk után, illetve szájtartásomat utánozva). Ugyanis az öhelyén ejtjük a zárt ë-t. Ö-t pedig mindenki tud ejteni kies hazánkban… Gyakoroljunk már egy kicsit! Az uncsi „kommunikáció” mellé vegyünk be a tankönyvekbe néhány zárt ë-s gyakorlatot! S Kodály nyomán rakjuk vissza a népdalokra a pöttyöket, mármint az ë-kre!

.

.

A magyar zárt ë egyetlen A/4-es oldalon

(Segédeszköz tanároknak, hallgatóknak, tanulóknak)

Szerkesztette Mészáros András, főként Buvári Márta szótára szerint.

.

SZAVAKBAN 1–7., TÖVEKBEN I–II., TOLDALÉKOKBAN A–E, EGYBEESŐ ALAKOK Bicske-Budapest, Bárczi Alapítvány, 2015 ISBN 978 963 87888 8 7

1. Ë: (68) csëng, ëszik, fëd, fëdd, fëst, këll, lëng, lësz, mëgy, pëdz, pëng, rëng, szëd, tësz, vësz,zëngbëcs, bëgy, cënk, cët, csëcs, csëkk, csënd-et, csëpp-ek/ëk, ëb, ëgy-et (szn, ne), fëgy-e, fëss-ek, gyëp, hëcc, hëgy-ek, këgy-et, mëccs, mëggy-et, mëny-ek, mënny-et, për, përc, pëtty, rëg, rënd, rëp-, rëst-ek/ëk, sër, szëbb-et, szëg-ek (fn) – szeg (i), szëgy-et, szëm, szër, szërv-ek (szerv), tëtt, vëgy– ► –ë (kérdőszó), ën- (ön), fël (ik) – fël-et (fn), fënnfënt, , lënn-lënt, mëg (hsz, ik, ksz), mëly-ek (mely), (tiltószó) – ne (íme), nëmnem (tagadószó) – nem-nëm (fn), rëccs, , sëm, , tën-.

ËË: bërrëg, csëpëg, csërrëg, csëttëg, fëcsëg, hërrëg, hërsëg, hëtyëg, këtyëg, përcëg, përëg, pëtyëg, pëttyëg, pëzsëg, rëcsëg, rëttëg, rëzëg, sërcëg, szëpëg, zsënyëg csërfël, hëccël, hërgël, pëckël, përgël, përzsël, rëndël, szërël pëdër, sëpër szërëz, tëgëz (i) – tegez (fn) ► bërbër, bërzsëny, csëcsën, csëndër, fëlcsër, gërëzd, kërëszt, pëndëly, përsëly, szëndër ► bëzzëg, csërfës-ek, ënnën-, fëlës (fölös) – feles (½-es), fëlëtt, hëgyës (eszköz) – hëgyes (táj), tëttës, vëgyës-ek/ëk, vërës-ek/ëk Ë-Ë-Ë: bërzënkëdik, csëpërëdik, csëpërëg, këkëckëdik, pëndërëdik, szëmërëg, szëndërëg; gërëndëly.

.

2. ËE: pëshed, rëked, sërked ► rëszket, szërkeszt, szërvez (szervez) ► csëppen, frëccsen, këttyen, pëccen, rëccsen, rëkken, sërken, szëppen ► ëgyen– (előtag), fëcske, fëlleg, gërnye, gyënge, hëtyke, këce (élénk), kecsës, këllem, lëjjebb, mëgye, mëzsgye, pënge, përje, përnye, rëggel (hsz, fn), rëkesz, sërke, sërte, szërte (hsz, ik), vëpsze, zsëmle, zsënge. → ▀ Általábana főnévteljes töve zárt Ë:ëb-Ë-k, a melléknévényílt E: szép-E-k. ▀

ËËE: fëlësleg, nëmëre (szél), përëszke, përëszlen, szëdërjes-ek/ëk, szëdërnye, szërëncse, szërkëzet, vëcsërnye Ë-Ë-X: gërëncsér, kërëszt(y)én(y), pëllëngér, pëndërít, përëszlény, tëpërtő Ë-E-Ë: ëgyetëm, fëllebbëz, mënetel (fn), mënetël (i), rëstelkëdik, szërzetës Ë-E-E: bëtlehem, ëgyveleg, fër-geteg, mënyecske, mënnyezet, rëndetlen, rëngeteg (mn, szn, fn), szëmtelen Ë-Ë-E-E: ëszpërente Ë-E-X: fëllengzős, lëendő, mënyegző, szërkentyű.

.

3. ËX: csëpül, csërdít, csëtlik, csëttint, lëndül, pëndül, përdül, rëndül, rëpül, rëzdül, sërdül, sërít, zëndül, zsëndül ► bëtű, ëgyén, fëcni, fëlhő, gërinc, gyëngéd-ek, gyëplő, gyëpű, mënyét, pëcér, pëcsét, sëmmi, sërény-ek, sërtés-ek/ëk, sëtét-ek/ëk, szëgény-ek/ëk, szëlíd-ek, szëmély, szëmő, szëmölcs, szërdék, szërény-ek/ëk, szërint, zsëllér Ë-X-Ë: fëcsérël, szëlindëk Ë-X-E:ëgyüttes-ek/ëk, szëmőke, szërintem, zëlnice, zsëndice Ë-X-X: ëbihal, szëmöldök 5 IDŐTARTAM-VÁLTAKOZTATÓ: ► dërékdërëkat (fn, mn), ëlégëlëgetëgyébëgyebet, fëdél-fëdelet, kënyérkënyeret.

.

4. EË: brekëg, csemcsëg, csevëg, hebëg, hemzsëg, hencëg, lebëg, leppëg, mekëg, nyekëg, rebëg, rekëg, remëg, seppëg, terëm (i) ► csencsël, kecël (fut), lebzsël ► derëng, feszëng, kerëng, merëng, versëng ► csegëly, embër, gyerëk, gyermëk, hengër, kendër, mestër, rejtëk, remëkek/ëk, tengëly, tengër, versëny ► cserës, csetrës, egrës, eszës, feszës, helyës (szép) – helyes (férőhelyes), hentës, jegyës (eljegyzett) – jegyes-ek (1–5), jelës (5) – jeles (jelölt), kecsës, keskëny, lelkës, lepcsës, nemës-ek/ëk, nyeszlëtt-ek, veszëtt-ek ► engëm, helyëtt (nu), jelën, kendtëk, nekëmnekëdnektëk, vesztëg (hsz) E-Ë-Ë: fentërëg, hempërëg, hentërëg, nyekërëg, nyeldëkël, remëkël, vesztëgël EËE: erëget, feszëget, hessëget, rebësget, terjëget, vesztëget ► berkënye, cserësznye, gesztënye, jegënye, lebërnyeg, pecsënye, sekrëstye, tergënye, zegërnye ► cemënde, csemëge, csemëte, kecsëge, rekëttye, remëte ► kemënce, medënce, melënce, petrënce, remëse, szelënce, vetrëce ► legësleg– (túlzófok) EEË: feszelëg, kecmerëg, keserëg, tekerëg ► csevetël, hebetël, kepedëz, kerepël, lefetyël, lelkendëzik, pepecsël, settenkëdik, szeletël, szemetël, vezekël ► decembër, ferencës, gerebën, kerecsën, meredëkek/ëk (mn, fn), szelemën, szeptembër, szerecsën E-Ë-E-Ë: encsëmbencsëm E-Ë-E-E: engëdetlen E-E-Ë-X: debrecëni-ek/k E-Ë-X: csevërészik, keltëzés, lepëdő, sebësség, tengëlic(e) E-X-Ë: beléndëk, feszélyëz, negédës, vezényëlE-X-E-Ë:természetës.

.

5. XË: cirpël, csépël, érëz, fékëz, mímël, síël, szégyëll, trécsël, zsémbël ► billëg, fityëg, lihëg, pihëg, pisszëg, sziszëg, tipëg, zizëg stb. ► csigër, ébën, ébër, égër, fészër, hébër, ingër, litër,métër, négër, némbër, zsigër ► bélyëg, délcëg, érsëk, részëg, zsinëg ► kétëly, métëly, székëly, tégëly, véndëly, zsindëly ► érdëk, érdëm, némët, péntëk, szégyën ► bérës, édës, ékës, élës (kés) – éles (nadrág), éltës, érdës, girhës, hímës, hírës, hír-hëdt-ek, hitvës, hívës, ikës, ízës (lé) – ízes (végtag-), mécsës, rémës, szélës (út) – széles (szegëtt), vérës, zsémbës ► hiszën, igën, ingyën, mindën, régës-régën, tégëd-et, tizënXËË: bizsërëg, csicsërëg, didërëg, érdëkës, ficsërëg, hírësztël, pityërëg, sistërëg, ténfërëg ► díszëlëg, kéjëlëg, szédëlëg, tisztëlëg XËE: cibëre, cinëge, csipërke, csipëtke, csipkënye, imëtte, pipëre ► dédëlget, lélëgzet, titëket X-Ë-X: cicërél, csicsëri, csipkëlődik, himpëllér, kikërics, pipërkőc X-E-Ë: bukfencëzik, cipekëdik, csörgedëz, édelëg, énekël, hízelëg, hüledëzik, idegën, idegës, igyekëzik, incselëg, kéredzkëdik, őgyelëg, tietëk X-X-Ë: ciripël, csilingël, csiripël, hirigël, irigyël, ismétël, mérsékël, önkéntës, pöfékël, tömérdëk. ▀ 240 félkövér: elsőnek tanulandó!▀

.

6. 34 HANGUGRATÓ: Ë → Ë: berëk-berkët, étëk, lélëklelkët, pëcëk, retëk ► csëbër, epër, ikër, medër, pityër, szëdër, vëdër ► érëm, selyëm, terëm (fn), verëm (fn), petrëzselyëm. Ë → E: ezërezret, férëg, fészëk, kérëg, mérëg, nyerëg ► szëmér|ëm-met ► fëgy|elëm-elmet, fërtelëm, këgye-lëm, rejtelëm, sejtelëm, szerelëm ► engëd|elëm-elmet, fejëdelëm, segëdelëm, veszëdelëm. → ▀ Az itt nem lévő, nem toldalékosszavak nyílt E-sek!

.

7. A VEGYES hangrendűek Ë-sek: bëtyár, csozë, dëszka, ëgyház, fëbruár, gërënda, gyërtya, hërnyó, hërvad, lëány, lëcsó, lëkvár, novembër, októ-bër, pëlënka, plëtyka, rëám, szërda, tëa, tëgnap, tëhát, ugyë stb. De:ekkor, elemózsia, korhely, mekkora, pejkó, pereputty, szevasz, templom, tesó.

I. A FŐNEVEK teljes töve általában zárt Ë: bérË-k, testË-k stb. FAJTÁK: szögecsË-k, -tized–, szöveg-, függelék-, kedély-, illem-, köpeny-, mellény-, tündér-, kérés-, sebész-, térképészet-, véset-, ëhetnék-, készlet-, eredmény-, szépség-, kérvény-, jelzet– stb. KIVÉTELEK, a teljes tő nyílt E:38 FŐNÉV:éjE-k, él (fn), enyh, év, fej, férj, frigy, genny, gép, heg, hely, hetven (szn), ív, íz (végtagrész), jegy, jel, kép, kilenc (szn), lép (fn), méh, mell, méz, négy (szn), negyven (szn), nép, ötven, rész, rét, rév, szél (oldal), szenny, szív, tej, térd, tíz (szn), vég, vemh, víz13 -V VÉGŰ: elvE-k, élv, enyv, érv, ismérv, kedv, keserv, mérv, nedv, nyelv, sérv, -szenv, terv 25 Ö-Ü: földE-k, fül, fürj, fűz, hölgy, könny, könyv, öl (fn), ölyv, öröm, örv, öv, őz, rügy, rüh, süv, szög, szörny, szügy, tőgy, tölgy, törzs, tűz, ügy, völgy 31 IDŐTARTAM-VÁLTAKOZTATÓ: bél-belE-k, cecelégy, cserép, dél, ég (fn), ér (fn), fél (fn, szn), fenék, gyökér, hét (szn, fn), jég, kerék, kéz, kötél, közép, lég, légy (fn), levél, mész, név, nyél, réz, szekér, szél (lég), szemét, szén, tehén, tél, tenyér, tér (fn), veréb 11 HANGSZÍNVÁLTÓ: erdő-erdeje, erő, kettő, külső, mező, nő, tető, tüdő, velő, vessző, vő 8 V-S VÁLTOZATÚ: cső-csövek, fű, hő, kő, mű, nyű, tetű, tő. [Táj-tájak, szarv-szarvak, sár-sarat, adó-adaja, ló-lovak.] → ▀Az idegen szavakzárt Ë-vel érkeznek nyelvünkbe!▀

.

II. A MELLÉKNEVEK teljes töve túlnyomóan nyílt E: csekélyE-k, szűzE-k. KIVÉVE Ë: ► betegË-k, cefet, délcëg, édësded, eleven, gyermeteg, heveny, hideg, ilyen, kicsiny, kisded, meleg, öreg, pej, piciny, rëngeteg, részëg, rideg, süket, szëmtelen, szent, vén, vitéz stb. ► -DEDË-, -ETEGË-, -T(E)LENË-. Több melléknevet főnévként is használunk, két alakjuk van: Milyenek? / Kik-mik? ► Csövesek-csövesëk, deres, fehérek-Fehérëk, fejes, fészkes, gesztënyés, kedves, kettes, kezesek-kezesëk, kilencvenes, krémës, negyedikës, sötét, szerelmes, tízes, tőkés stb. [Mély hangrend: okosAk-okosOk!]

.

A) A toldalékolás FŐSZABÁLYA: A toldalékokban-tövekben MINDIG a következő magánhangzók felelnek meg egymásnak: O–Ë–Ö (pl.: -HOZ/HËZ/HÖZ; -ON/ËN/ÖN; -TOK/TËK/TÖK) és A–E (pl.: -BAN/BEN; -TAK/TEK). Továbbá Á–É, Ó–Ő, U–Ü, Ú–Ű. Két segítő kifejezés, egymás alá írandó: ÚJ-UL-Ó SZAB-ÁLY|O-K és SZŰK-ÜL-Ő SZEG-ÉLY|Ë-K/Ö-K. Ne aggódjunk, az O, a szögedi Ö megmutatja → a zárt Ë-t!

.

B) 4 IGEI toldalék a teljes tőhöz járul: -L, -LL, -NG, -Z bérË-L [tarOL, közÖL], fejE-L [hasAL]; kicsinyË-LL [nagyOLL] és rëstE-LL [sokALL]; lézË-NG [hajlONG, dühÖNG], töpreE-NG [lappANG]; fényË-Z [lapOZ, sörÖZ], kezE-Z [szavAZ]. → ▀ A zárt Ëkiszámítható” e lap segítségével! ▀

.

C) 13 NÉVSZÓI toldalék a teljes tőhöz: -K; -T; -CSKE, -NKÉNT, -S, -STÜL; -TT; -NC; -NTE; -D Ë: sebË-k; -t; -cske, -nként, -s, -stül; PécsË-tt; bérË-nc; rëggelË–nte; E: népE-k, -t, -cske, -nként, -s, -stül; kedvE-nc; évE-nte; kettE-d (harmA-d, hatO-d, ötÖ-d); -M, -D, -TËK (birtokos személyragok) kezE-m; sebË-m stb.

.

D) A toldalék-kötőhangnyílt E: ért-E-NI, fejek-E-T, öreg-E-BB-E-K-E-T, mën-E-TEL [árt-A-ni, halak-A-t, rosszabb-A-k-A-t, hoz-A-tal] stb. De 3 kivétel: néz-ËGET, ti ért-ËTËK, névLEGË-s [ráz-O-gat, árt-O-tok, vagylag-O-s].

.

E) Az –ËG igeképző, az –EG névszóképző (de: bélyëg, délcëg, részëg, zsinëg).

.

EGYBEESŐ SZÓALAKOK ti kérTËK; ők kérTEK [vártOk; vártAk] ► ügyesEN; ügyesËN [okosAn; okosOn, zöldÖn]; tízEN, tízËN, tizën

sejtËTTE; sejtETTE [hajtOtta; hajtAtta] fejesEK (a káposzták); fejesËK (főnökök) [okosAk; okosOk] VËSZ-VESZIK-VET alakjai stb.

.

.

.

FÖLHASZNÁLT IRODALOM

A történeti-összehasonlító nyelvészet (TÖNY) irodalma hihetetlenül gazdag, rendkívül érdekes. Olykor nehezen érthető. Szinte tapintható a tudományág fejlődése és gazdagodása. A tudomány halad, például: Mi volt az uráli alapnyelv előtt? Mert akkor is léteztek nyelvek és hazák…

Nos, igyekeztem az elérhető fontos és kevésbé fontos munkákat áttekinteni – a teljesség igénye nélkül:

A magyar szókészlet finnugor elemei I-III. Főszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly. Akadémiai Kiadó, 1967-1971-1978. Szómutató. Összeállította: A. Jászó Anna. Szerkesztő: K. Sal Éva. Akadémiai Kiadó, 1981    Rokonszavaink

Bachát László: Magyar nyelvtani műszótár. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., é. n.   Magyarítás

Bereczki Gábor: A magyar nyelv finnugor alapjai. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 1998   Alapmű

Bereczki Gábor: A török nyelvek hatása a magyarra. Suomalais-Ugrilaisen Seuran Toimituksia 185. Helsinki, 1983. 59–72. o. Ugyanez: Ünnepi könyv Bereczki Gábor 70. születésnapja tiszteletére. Uralisztikai Tanulmányok 8. Válogatta Rédei Károly. ELTE Finnugor Tanszék, 1998. 207–216. o.

Bereczki Gábor: Bevezetés a balti finn nyelvészetbe. Universitas Könyvkiadó, 2000    Alapmű

Bereczki Gábor: Tévtanok, rögeszmék a magyar őstörténet kutatásában. Finnugor Világ. XV. évfolyam, 1. szám (2010. március). 3–16. o.    Különféle elméletek

B. Kovács István: Világ vitézë. Magyar hősepika. 155–158. o: Summázat helyett. Gömör–Kishonti Múzeum Egyesület, Rimaszombat, 2016    Két réteg a magyar hősénekekben: az erdeieké és a lovasoké

Buvári Márta: Kiejtési szótár és útmutató 15 magánhangzóval. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Budapest, 2001    Alapmű a zárt ë-s szókészlethez és a toldalékolási szabályokhoz

Csepregi Márta: A finn mint rokonnyelv. Kézirat. Tankönyvkiadó,1986 (További 7 utánnyomás)

Csúcs Sándor: Gondolatok az alternatív nyelvrokonításról. Honti László (Főszerkesztő): A nyelvrokonságról. Tinta Kiadó, 2010 65–73. o.

Csúcs Sándor: Könyvsarok. Az Uraali keelte sõnastik ismertetése és Mutatvány az uráli nyelvekből. Finnugor Világ, XVIII. évfolyam, 4. szám (2013. december). 36–37. o. és 43–45. o.

Csúcs Sándor: Miért finnugor nyelv a magyar? Finnugor Világ. XVIII. évfolyam, 3. szám (2013. szeptember). 14–24. o.    Nagyszerű összefoglaló

Eesti etümoloogiasõnaraamat.[Észt szófejtő szótár]. Gyűjtötték és szerkesztették:Iris Metsmägi,Meeli Sedrik,Sven Soosaar.Főszerkesztő:Iris Metsmägi. Szerzői jogok: a szerkesztők és az Eesti Keele Instituut [Észt Nyelv Intézete]. Eesti Keele Sihtasutus [Észt Nyelv Alapítványa], Tallinn, 2012    A világhálón: http://www.eki.ee/dict/ety/    Finn–magyar szavak rokonsága

Egey Emese:A két világháború közötti magyar–finn–észt kapcsolatok. Társasági, diplomáciai, katonai együttműködés. Specimina Fennica sorozat. Szerkesztő: Pusztay János. Tomus XV. 65–86. o.: Diplomáciai kapcsolatok. Nyugat-magyarországi Egyetem Uralisztikai Tanszéke, Szombathely, 2010

Ekkehard barát: Vita Waltharii manu fortisErős kezű Valter története.FordítottaTulok Magdolnaés Makkay János.Harmadik, átdolgozott és javított kiadás. A fordítók kiadása. Tractata Minuscula 80, 2012 Továbbá:Ugyanez. Tractata Minuscula 15-16. 1999 Továbbá: Ugyanez.L’Harmattan Kiadó, 2010    Az avarok és hunok azonosítása a latin nyelvű hőskölteményben; az avar Attila (40-szer fordul elő); avar–frank háborúság és békekötés; a Molnár Anna-ballada jelenete stb.

Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerkesztő: Zaicz Gábor. A szócikkeket készítették: Tamási Ildikó(A–F), Dolovai Dorottya(G–J), Jankovicsné Tálas Anikó(K–R), Sipőcz Katalin(S–Zs), T. Somogyi Magda(toldalékok). Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006    Szófejtés

Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Band III. Register. Herausgeber Loránd Benkő. RedakteureKároly GerstnerundLászló Horváth. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997

Fehér Bence: Főnixmadár. Orpheusz Könyvek, 2000    A szerző etruszk nyelvű verse a 44. oldalon

Finn nyelv és kultúra magyar szakosoknak. Szerkesztő: Révay Valéria. Nyelvtan: Bogár Edit. Olvasmány: Anja Haaparanta. Gyakorlatok: Novotny Júlia. Országismeret: Bogár Edit, Anja Haaparanta, Novotny Júlia, Révay Valéria. Szakmai lektor: Csepregi Márta. Nyelvi lektor: Anja Haaparanta. Bölcsész Konzorcium, 2006 A világhálón: http://mek.niif.hu/04800/04896/04896.pdfés http://mek.oszk.hu/04800/04896/04896.pdf    A finn mint rokon nyelv

Finn nyelvkönyv kezdőknek és középhaladóknak. Szerzők: Outi KarankoKeresztes László Irmeli Kniivilä.Tankönyvkiadó, 1985 (2. kiadás: 1996); Ugyanők: Finn nyelvkönyv haladóknak, Tankönyvkiadók, 1990

Gerstner Károly (főszerkesztő):Új magyar etimológiai szótár. Kézirat 2011-től. MTA Nyelvtudományi Intézete. A világhálón: http://nszt.nytud.hu/etimologia.html    Szófejtés

Hajdú Péter: Az uráli nyelvészet alapkérdései. Harmadik kiadás. Tankönyvkiadó, 1991  Alapmű

Hajdú Péter: Bevezetés az uráli nyelvtudományba. A magyar nyelv finnugor alapjai. Tankönyvkiadó, 1966     Magyar és finn rokonnyelvi jellemzők

Havas Ferenc: A magyar, a finn és az észt nyelv tipológiai összehasonlítása. Nyelvtudományi Értekezések 85. száma. Akadémiai, 1974    A nyelvfajta kérdése és az összeolvadásos toldalékolás

Híres finnekSuuret suomalaiset oldal    A világhálón:

https://fi.wikipedia.org/wiki/Suuret_suomalaiset

Jakobson, Max: Veteen piirretty viiva. Havaintoja ja merkintöjä vuosilta 1953–1965. Otava, Helsinki, 1981. 92–98. o.: Suomi YK:ssa [Finnország az ENSZ-ben]    Finnország eljárása a magyar ügyben, 1956

Kalevala. Fordította Szente Imre. 1. kiadás: Nemzedékek és Nemzetőr, München, 1987. 2. kiadás: Berzsenyi Dániel Főiskola Uralisztikai Tanszéke, Szombathely, 2001. 3. kiadás: Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Apáczai Kiadó, XII. Kerületi Pëdagógiai Szolgáltató Központ, 2002    A világhálón: http://mek.oszk.hu/07300/07310/07310.htmés http://vala.hu/finn/februar-28-a-kalevala-napja-28-helmikuuta-kalevalan-paiva

Klima László: A magyar szókészlet finnugor elemei és az őstörténet. Hungarologische Beiträge-1.Jyväskylä, 1993. A 73–84 o. A világhálón: http://finnugor.elte.hu/index.php?q=szokeszlet    Szószámtan

Korhonen, Mikko: Suomi ja unkari sukulaiskielinä: yhtäläisyyksiä ja eroja. Márk Tamás, Suih-konen, Pirkko (toim.), Folia Hungarica 1. Castrenianumin toimitteita 21. 47–57. o. Helsinki, 1981    Közös jellemzők

Laakso. Johanna: Samansukuisia sanoja suomen ja unkarin kielessä. [Közös eredetű szavak a finn és magyar nyelvben]    A világhálón:

http://www.helsinki.fi/~jolaakso/s-u-ety.html     Rokonszavak

Lakó György: A magyar mondatszerkezet finnugor sajátosságai. Az Uralisztikai Tanszék kiadványai. Pécsi Egyetem, Pécs, 1991    Mondattani jellemzők

Lallukka, Gabriella: Unkarin ja suomen sananjärjestyksestä. Alhoniemi, Alho (szerk.): Suomi ja unkari rinnakkain. Suomalais-unkarilaisia kontrastiivisia tutkielmia. Turun yliopiston suomalaisen ja yleisen kielitieteen laitos, Turku, 1991. 35–49. o.    Szórend

Liivak, Sander: Ungari keele viieteistkümnenda vokaali sõnastik (= A magyar nyelv tizenötödik magánhangzójának szótára.) [Bírálat Mészáros András szótáráról észt nyelven.] Keel ja Kirjandus [Tallinn], XLIII. 2000/6. 444–447. o.    Zárt ë

Mészáros András: A zárt ëegyetlen A/4-es oldalon Félreérthető szóalakok ëe-vel. Bárczi Füzetëk XVIII. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Bicske–Budapest, 2015    Zárt ë

Mészáros András: A zárt ërendszere, szabályai és mércéje a magyar köznyelvben. Bárczi Füzetëk XX. Békés · Tarhos ·Bicske · Budapest ·2017    Zárt ë

Mészáros András: Az észt tulajdonnevek kiejtése. A magyar–észt nyelvrokonságról. Bárczi Füzetëk XIX. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Bicske–Budapest, 2016    Az észt kiejtés; az észt mint rokonnyelv

Mészáros András: Igényës (ë-ző) kiejtési kisszótár. Második, javított kiadás. Gondos BT. Bicske–Budapest, 1999     Zárt ë

Mészáros András: Kapsarullide ülessoojendamisest ning eesti ja soome pärisnimede Ungaris hääldamisest [= A töltött káposzta felmelegítéséről, valamint az észt és finn tulajdonnevek magyarországi kiejtéséről]. (Észt nyelvű válasz Sander Liivak Ungari… bírálatára.)Keel ja Kirjandus [Tallinn], XLIV. 2001/3. 204. o. Zárt ë

Nykänen, Jaana: Unkari – sukulaiskieli. – Tömör és pontos bemutatás. A világhálón:http://suomiunkari.fi/tietoa-unkarista/2008/08/unkari-sukulaiskieli

Papp István: Finn nyelvkönyv. Tanfolyamok és magántanulók számára. Harmadik kiadás. Tankönyvkiadó, 1967 (összesen hét kiadás)    Alaktani példák

Papp István: Finn–magyar szótár. Akadémiai Kiadó, 1962 Jelentésmeghatározás

Pomozi Péter: Jó magyar-e a finnugor magyar? Magyar Nemzet. 2001. január 13. Ugyanez a világhálón: http://mno.hu/migr_1834/jo-magyare-a-finnugor-magyar-841118     Magyar belvita

Pusztay János: Az ugor–török háború után. Magvető, 1977    A sumer nyelvről: 31–58. o.

Pusztay János: Gyökereink. Nap Kiadó, 2011. 5–125. o.: A magyar nyelv előtörténete     Korszerű és újszerű összefoglaló mű

Pusztay János: Johdanto [Bevezetés]. Specimina Fennica. Tomus IV. SUOMUNKAKONTUT. Suomalais–unkarilaisia kontrastivisia tutkimuksia [Finn–magyar összehasonlító kutatások]. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely, 1993. 7–14. o. Valamint ugyanitt a szerzőtől: 47–61. o. Paikallissijat [Helyjelölő esetek].    Nyelv-összehasonlítás, illetve az esetrendszer

Rätsep, Huno: Eesti keele ajaloline morfoloogia I. Teine, parandatud ja täiendatud trükk. Tartu Riiklik Ülikool, 1982; II. rész, 1979    Ősi alaktani elemek

Rédei Károly: A magyar alaktan uráli (finnugor) háttere. Magyar Nyelv, XCII/2., 1996, 129–138 o. Ugyanez: Rédei Károly válogatott írásai. Uralisztikai Tanulmányok 12. Válogatta Honti László. ELTE BTK Finnugor Tanszék, 2002. 264–276. o.    Ősi alaktani elemek

Rédei Károly: Őstörténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája. Magyar Őstörténeti Könyvtár 18. Második, bővített kiadás. Balassi Kiadó, 2003

Révay Valéria: Unkarin ja suomen sijajärjestelmästä [A finn és magyar helyhatározó-rendszerről]. Specimina Fennica. Tomus V. Colloquia Contrastiva. Tomus II. KAUKOVERTAILUJA. Unkarilais–suomalaisia kontrastivisia tutkimuksia [TÁVHASONLÍTÁSOK. Finn–magyar összehasonlító kutatások.] Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely, 1994. 115–126. o.    Esetrendszer

Saarinen, Sirkka – Labádi Gizella: Testrésznevekből képzett igék. Alhoniemi, Alho (szerk.): Suomi ja unkari rinnakkain. Suomalais-unkarilaisia kontrastiivisia tutkielmia. Turun yliopiston suomalaisen ja yleisen kielitieteen laitos, Turku, 1991. 99-125. o.    Ősi kifejezésformák

Salamon ÁgnesVaarala, Heidi: Merenneito vai märänneito? Unkarilaisen suomenoppijan /e/:stä ja /ä/:stä. Specimina Fennica (SpF) Tomus V. Kaukovertailuja. Unkarilais–suomalaisia kontrastiivisia tutkimuksia. Szombathely, 1994. 127–142. o.    Nehéz a finnül tanuló magyaroknak a zárt ë

Soome–eesti sõnaraamat. Szerzők: Kalju PihelArno PikamäePaul Alvre. Kirjastus Valgus. Tallinn, 1971    Jelentésmeghatározás

Suomen kielen etymologinen sanakirja 1–7. Szerzők:Yrjö ToivonenErkki ItkonenAulis J. Joki. A 7. kötet szerzői:Satu Tannerés Marita Cronstedt. Suomalais-ugrilainen seura, Helsinki, 1955–1981    Rokonszavak

Suomi–unkari-sanakirja. Szerzők:Ulla-Maija Forsberg, Kovács Magdolna, Kovács Ottilia, Sanna Manner, Kaija Markus, Vecsernyés Ildikó. Suomalaisen Kirjallisuuden Seura. Helsinki, 2015    Jelentés-meghatározás

Szíj Enikő: Finnország. Panoráma Kiadó, külföldi útikönyv, 1973    Finn nevek gyűjtése

Till, Walter C.: Koptische Dialektgrammatik. Verlag C. H. Beck, München, 1961    Egyiptomi nyelv

Timaffy Lilla: Nehéz a finn nyelv? – Onko suomen kieli vaikeaa?    A világhálón:

http://finnorszag-unkari.hu/index.php/home/elet-finnorszagban/80-nehez-a-finn-nyelv-onko-suomen-kieli-vaikeaa     Ízelítő a finn nyelvből

Tolcsvai Nagy Gábor: Nyelvi fogalmak kisszótára. Korona Kiadó, 2000    Szakszavak, -kifejezések

Tótfalusi István:Kiejtési szótár. Idegen nevek, szavak, kifejezések és szólások helyes kiejtése. Szakértő: Vuics Tibor. Tinta Kiadó, 2006 (A magyar nyelv kézikönyvei XI. Sorozatszerkesztő: Kiss Gábor)    Hibás kötet — legalábbis a finn és észt nyelvet tekintve

Uralisztika. Szerkesztette Kozmács Istvánés Sipőcz Katalin. További szerzők: Dolovai Dorottya, Körtvély Erika, Mészáros Edit, Szeverényi Sándor.Bölcsész Konzorcium, 2006. A világhálón: http://mek.oszk.hu/04800/04868/04868.pdf   Alapmű

Válogatott szakirodalom. Köznyelvi kiejtésünk és a középzárt ë. Szerkesztette Mészáros András. Bárczi Füzetëk II. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2005    Tájékozódás

Weöres Gyula: Suomen- ja unkarinkielen sukulaisuudesta [A finn és magyar nyelv rokonságáról] Suomi-Unkari Albumi. Ylioppilaitten Työ- ja Julkaisutoimisto. Helsinki, 1935 A világhálón: http://www.histdoc.net/sounds/unkari.html    Finn—magyar nyelvrokonság

.

.

Tartalom

A MAGYAR–FINN NYELVROKONSÁGRÓL EGYSZERŰEN.3

Együttes nyelvtani sajátosságok a magyarban–finnben..……….……….4

Közös eredetű toldalékok a magyarban és a finnben…………………….6

Összesítés. A magyar s finn névszóesetek, -ragok, igenevek áttekintése……12

Közös eredetű finn–magyar szavaink……………………………………14

A FINN TULAJDONNEVEK KIEJTÉSE……………..………………….20

Finn névgyűjtemény kiejtésjelöléssel………………..……………………..22

.

Függelékek

I. Az észt nyelv kiejtésének főbb szabályai….………..…….……………….35

II.

„…hiánypótlás szükségeltetik!”……………………………,,………..……….37

A magyar zárt ë egyetlen A/4-es oldalon…………………..…………………38

(Segédeszköz tanároknak, hallgatóknak, tanulóknak)

Fölhasznált irodalom…………………………………………….…………….41

 

 

 

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Finn nyelv. Nyelvrokonság. Finn kiejtés. 21. Bárczi Füzet

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)

© 2011-2024 – kiejtes.hu