Érdekes finomságok beszédünkben
Tökéletes-e a magyar helyesírás? Egyetlen helyesírás sem lehet tökéletes. Örülhetünk, hogy a magyar elsősorban a kiejtés elvén alapul – a szóelemzés elvének alkalmazása pedig pontosabbá teszi helyesírásunkat: ad – adja [aggya], egész – egészséges [egésségës vagy egésséges], színpad [körülbelül szímpad] stb.
Bizony, a szép kiejtésért is meg kell dolgoznunk! Közvélekedés szerint szép nyelvünk tiszta kiejtése, hangképzése nem okozhat gondot a magyar anyanyelvűeknek. Vagy mégis? Fölgyorsult korunkban a műveltségi hatások (idegen nyelvek) és lélektani tényezők (bizonytalanság, „fiatalosság”, renyheség) elmosódottabbá teheti a beszélők hangképzését. Csak nem gondolja azt mindenki, hogy az ő kiejtése kifogástalan? Igen, a magyar nyelvművelés hiányossága, hogy a szép magyar kiejtés átfogó oktatása és népszerűsítése még várat magára. Pontosabban mind az iskolában, mind egyéb területeken az érvényes helyesíráshoz igazodik az olvasás tanítása – néhány fontosabb kiejtési szabállyal kiegészítve.
Egy gyakori és három ritkább betű. A hétkötetes értelmező szótár kiejtési tudnivalóit Elekfi László állította össze nagy szakszerűséggel. A mindmáig legjobb magyar értelmező szótár a magyar ábécé betűivel (40 + 4) jelöli a magyar szavak kiejtését. De négy, a magyar nyelvészeti irodalomban általánossá vált mellékjeles betű is alkalmaztatik.
– 15. magánhangzónk, a zárt ë [Ë] (középzárt ë, közép e). A pöttyös e-t a magyarok fele még mindig használja beszédében – a táji köznyelvben és köznyelvben. Néphagyományunk értékei, nyelvünk hangrendszere, kiejtésünk változatossága, az azonosalakúság elkerülése, a tisztább beszédértés indokolja a vele való foglalkozást. Példaként álljon itt Szente Imre két kis rigmusa:
Míg én itt ëgy hangzót mentëk, Az embërëk Békésën
ilyen gondoktól ti mentek éldëgélnek békésen.
maradtok, ha arra mëntëk, Adnak-vësznek, kereskëdnek,
merre Kazinczyék mëntek. csak olyankor përëskëdnek,
(Itt ëgy hangzót mentëk!) mikor összevesznek.
(Nyelvünk szëbbé tëhetëd!)
– A hosszú ē [Ē] jóval ritkább: ējha, hēj, ēre (ejha, hej, erre) tehát főleg indulatszavakban vagy tájnyelvi ejtésben fordul elő.
– A hosszú ā [Ā] nagyon gyakori a palóc nyelvjárásban. Ebben ez esetben az á helyén hosszú a, azaz ā hangzik: kȧpāl, sȧjnālom, ȧlmāslepény (kapál, sajnálom, almáslepény). A köznyelvben használati köre szűk, inkább csak indulatszavakban jelentkezik: ā, ājha, āra (a, ajha, arra). A palóc ā azért olykor az ó-ba hajlik át.
– Az ajakkerekítés nélküli, palóc ȧ [Å] – mint az előbbi példákban láttuk – a palóc beszéd fő jellemzője. Mi, köznyelvet beszélők inkább csak idegen szavakban használjuk – az idegen nyelvekben viszont szükséges is ejtenünk.
A nagy tömegben a családnevekben használatos régies betűk olykor sok gondot okozhatnak (de egyedítenek is):
Irodalom:
A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete: A magyar nyelv értelmező szótára. Főszerkesztők: Bárczi Géza és Országh László. Első kötet. A–D. Harmadik, a másodikhoz képest változatlan kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. III. A nyelvtani tudnivalók. 1. A kiejtés jelölése (XVIII–XX. oldalak)
Buvári Márta – Mészáros András: Helyesbeszéd. Helyësbeszéd. A magyar köznyelvi kiejtés leírása gyakorlatokkal. 2010
Ugyanez CD-ROM-on is: Helyesbeszéd. Helyësbeszéd. A magyar köznyelvi kiejtés leírása gyakorlatokkal
Papp István: A magyar egyezményes hangjelölés. A Leíró magyar hangtan című művében. 1966 (35–38. oldalak)
M. A.
© 2011-2024 – kiejtes.hu