Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Fejes László tévedései pontokban

FEJES LÁSZLÓ TANULSÁGOS TÉVEDÉSEI PONTOKBA SZEDVE

A finnugor nyelvész talán haragszik a zárt ë-re, a magyar nyelv ősi finnugor örökségére?

15 köszönet,

81 helyesbítés, észrevétel és

2 kérés a nyest.hu szerkesztőjének, cikkírójának

Ki miben járatlan, abban gyermëk.

Magyar közmondás

Kevés szó esik köznyelvi kiejtésünkről, különösen a kiejtés fejlesztéséről és gondozásáról, 15. magánhangzónk körül szinte teljes a csönd. A nyelvjárási beszédet – vagy inkább annak torzképét – legföljebb a gyenge színvonalú, sültpesti kabaréműsorok használják háttérnek, csúfolva a magyart, a vidékit, a földművest. Úgyhogy tulajdonképpen örülnünk kell, hogy egyáltalán valaki hajlandó bemutató írást közölni 15. magánhangzónkról.

2014. február 20-án és március 4-én a nyest.hu-n Fejes László kétrészes cikket tett közzé a zárt ë hangról. Hézagpótlónak szánt írása meglehetősen hiányosra sikeredett.

http://www.nyest.hu/hirek/a-zart-e

http://www.nyest.hu/hirek/ilyen-lenne-az-uj-helyesiras

Elnézést kérek az olvasótól a betűrengetegért. Áttekinthetővé úgy tettem a vitaanyagot, hogy Fejes László írásának erényeit, hiányait-tévedéseit pontokba szedve közlöm.

Köszönet (15)

1. „HÁNYFÉLE E VAN AZ EMBERBEN?”

Az előcím szellemes, figyelemfelhívó cím. Hiszen a jelen helyesírás tükröztetésénél gazdagabb az ëe-ző kiejtési változat.

2-3-4. „E sorok írója általános iskolás korában az Országh-féle angol-magyar kisszótár előszava segítségével próbált eligazodni az angol kiejtés rejtelmeiben, amikor zavarba ejtő dologra bukkant. A magánhangzó-jelek magyarázatánál ugyanis azt találta, hogy az [æ] úgy ejtendő, mint a magyar ember szó első e-je, az [e] viszont úgy, ahogy az ember szó második e-je.”

Milyen bölcsen tanított bennünket Országh László az angol kiejtést rejtelmeire! Eszerint már csak az idegen nyelvek miatt, a világnyelvvé előléptetett angol (továbbá a német, a francia, az olasz stb.) tanulásában is hasznos a zárt ë kiejtésének az ismerete.

Zavarba ejtő vagy inkább hiányosan oktattatik az angol és magyar kiejtés?

A kiváló, Bárczi-Országh-féle magyar értelmező középszótárat nem ismerték?

5. „Mivel sosem gondolta volna, hogy a két e között különbség van, sokszor megpróbálta kimondani a szót és meghallani a különbséget, de sehogy sem sikerült különbséget találnia.”

Tanulságos. Tanítsák-tanítsuk hát meg mai diákjainknak ennek a jelhangnak (fonémának) a kiejtését!

6. „Végül családtagjait kérdezte körbe, de senki nem tudta, hogy mi lehet a különbség…”

Manapság sokkal könnyebb a kiejtés oktatása filmecskékkel, hangfelvételekkel – számtalan gépi megoldással.

7. „A zárt ë mint fonéma”

Örvendetes, hogy elismertetik önálló jelhangnak. A fonéma jelhangot jelent.

8. „Ha egy hangnak a magyar nyelvterület nagy részén megkülönböztető szerepe van, miért nem jelöli a helyesírás?

Tényleg fontos kérdés. Nyilván történeti okok a döntőek.

9-10-11-12. „A Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány a megfogalmazott célok érdekében különböző kiadványokat ad ki, melyekben jelölik az ë-t. Természetesen ezt csak helyeselni tudjuk, mint ahogy minden nyelvváltozat szélesebb körű használatával egyet kell értenünk. Az ë-t nem használókat sem zavarhatja különösebben, ha a szövegben ez a betű is előfordul: ők továbbra is olvashatják e-nek. Ha sok ilyen szöveggel találkoznak, a gyakoribb szavakról meg is jegyezhetik, hol van bennük ë, hol pedig e.”

Örülök, hogy Fejes László helyesli ë-vel jelölt kiadványok kiadását.

Örülök, hogy Fejes László elismeri az ëe-s kiejtésváltozat használatának jogosságát.

Örülök, hogy az ë-t nem ismerőket nem zavarja különösebben az ë írása, hiszen olvashatják e-nek.

Örülök, hogy Fejes László így látja: a gyakoribb szavak ëe-zése megjegyezhető.

13. …és mëgnöveli az azonos alakú szópárokat [sic!].”

Köszönöm. Ez valóban nyelvhelyességi hiba. Megnöveli az azonos alakú szópárok számát.

14. Honnan tudjuk, hol van zárt ë?”

Ez a rész tényleg jól sikerült – dióhéjban minden fölsoroltatott. Persze a szabályszerűségek bővíthetőek és – kutatandóak!

15. Persze a gyakori szavak írásképe könnyen beleégne a szemünkbe,…”

Igen, ez a megismételt gondolat lényeges. Persze, a gyakori ë-s szavakat – mondjuk az ősi, finnugor örökséghez tartozó szóanyag egy részét – illene ismerniük legalább a nyelvészeknek.

Helyesbítés, észrevétel (81)

1. „Mindent a zárt ë hangról”

Ez a főcím bizony félrevezető. A „Mindent” belefér ekkora terjedelembe? Nem 3-4 A4-es oldal, de 30-40 oldal sem fedi le a „minden”-t.

2. „Elmondunk minden lényegeset, amit erről a hangról és fonémáról tudni érdemes.”

Megismétli a félrevezető cím mondandóját. Nem hiba az eléggé közismert „fonéma” szó használata, de meggondolandó Buvári Márta szómagyarító javaslata: hang = fizikai hang, hangzástan (fonetika); jelhang = fonéma, jelhangtan = fonológia.

3. „…-a második Budapesti Szociolingvisztikai Interjú szerint a budapestiek alig harmada-negyede tesz köztük különbséget,…” [a nyílt és zárt ë között]

Ez a mintegy 450 ezer budapesti ember elég jelentős létszámnak tűnik. Tehát már csak ezért is indokolt foglalkozni a zárt ë-vel.

4. „…ezek nagy része is bevándorló (nem Budapesten született és nőtt fel).”

A bevándorló kisebb értékű vagy mellőzhetőbb annál, mint aki Budapesten született vagy ott nőtt fel?

5. „Sok magyar anyanyelvű nem is tud arról, hogy mások ezt a két hangot megkülönböztetik.”

Épp ezért fontos a tudatosítás. Ez a „Sok” mit jelez? Oktatási hiányosságot? Vagy a zárt ë kevésbé fontos voltát? Mennyi a „Sok”?

6. „Budapest – igénytelenül beszélnek?” [képaláírás]

Ezt soha, sehol nem írtuk vagy mondtuk. A zárt ë gazdagodás a kiejtésben. A budapestiek 2/3-a vagy 3/4-e nem ejti a zárt ë hangot, vagyis nem a gazdagabb nyelvváltozatot használja.

7. „…hogy írjunk átfogó cikket a zárt ë-ről…”

Inkább csak vázlatos írás – bosszantó tévedésekkel, hiányokkal.

8. „A zárt [ë] mint hang”

Pontosabban is lehetne fogalmazni. A hang lehet fizikai hang vagy jelhang (fonéma). Itt nyilvánvalóan a jelhangról van szó. A jelhangnak pedig betűjele van.

9. „Bár következetesen „zárt ë”-ről írunk, ez a kifejezés redundáns: az ë eleve ezt a hangot jelöli.”

A helyes megállapítás magyarul még érthetőbb: redundáns = kétszeres meghatározás vagy fölösleges kettőzés vagy üresjárat.

10. „…ez a hang körülbelül úgy hangzik, mint az [é], csak rövid.”

Komoly tévedés. A rövid é más, mint a zárt ë. Tessék utánanézni a szakirodalomban, például Molnár József művében, A magyar beszédhangok atlaszában!

11. „Szokás azt mondani, hogy a magyar irodalmi nyelvben (a normatív kiejtésben) nincs zárt ë, de ez így ebben a formájában nem teljesen igaz.”

Más az irodalmi nyelv, más a köznyelv. A kiejtési mérce (normatív kiejtés) hivatalosan nincsen meghatározva – bár már léteznek alapművek. Az irodalmi nyelv nem azonos az éppen érvényes helyesírással vagy a köznyelvi kiejtéssel. Az írott nyelvváltozat és a beszélt nyelvváltozatok kérdése összetett kérdés.

12. „Ez a hang időnként felbukkan olyan szavakban, amikor é-nek írjuk, de a hangkörnyezet hatására lerövidül.” [A zárt ë-ről van szó. ]

Igen, olykor rövidül. De hibás módon nyílt e hangzik. Mindenképpen hanyag, pongyola ejtésnek kell minősítenünk.

13. „Valamilyen értelemben mégis elmondhatjuk, hogy zárt ë nincs a köznyelvben.”

Az AkH. 90. szabályában mást olvastam. Valamilyen értelemben elmondhatjuk, hogy zárt ë létezik a köznyelvben. A kérdést jól megvilágítják Buvári Márta e tárgyú írásai. Tessék utánanézni! Most akkor baj, ha van, vagy jobb lenne, ha nem lenne? Aki tehát ejti, az nem beszéli a köznyelvet? Egyébként külön kérdéskör, hogy léteznek táji (regionális) köznyelvek is.

14. „Zárt ë – veszélyes terület” [Képaláírás]

Értem, persze, a nyest.hu ismeretterjesztő honlap, a szerző-szerkesztő igyekszik érdekesen, szórakoztatva írni. De mire való ez a képaláírás? Mire utal a „zárt terület”, a „veszélyes sziklák” kifejezés? Mit jelent a „veszélyes” szó? Nehéz? Nehezen tanulható? A zárt ë használójára vagy tanulójára veszélyes? Vagy veszélyes a magyar nyelvtudományra avagy az Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetére?

15-16-17-18-19-20. „Láthattuk, hogy a normatív kiejtésben az [ë] csak az é változataként fordul elő. Azt, hogy az é változata, onnan tudjuk, hogy bizonyos szavakban az [é]-vel váltakozik: [é]lek, de [ë]ltem.”

A „normatív kiejtés” azonos a betű szerinti kiejtéssel vagy eltérhet tőle?

Ki állapította meg a „normatív kiejtés”t?

Az, hogy az é változata, téves megállapítás.

Ez a rövidülés bizony kiejtési hiba vagy pongyola ejtés.

A) A normatív helyesírást olvasva vagy anélkül is ejtheti valaki zárt ë-vel a szavakat. B) A budapesti nyílt e hangozhatik zárt ë-nek – veszprémi vagy vasi beszélők fülében.

Az é a nyelvtörténetben és a mai magyar nyelv leíró nyelvtani példáiban is a nyílt e-vel váltakozik: én – engëm, kéz – kezet stb.

21-22. „Amikor nem váltakozik, mindig olyan környezetben van, amikor az é is rövidülne: például az ért szó – beleértve ennek ragozott alakjait és a belőle képzett szavakat – mindig [ërt]-nek hangzik, de egy ilyen környezetben nem is ejtenénk [é]-t.”

Az é rövidülése pongyola ejtés. Persze elképzelhető, hogy zárt ë-vel ejtik, ez is pongyola kiejtés. – Én inkább rövid nyílt e-nek hallom ezt a fajta gyors vagy hanyag kiejtést.

23-24-25-26-27. (Legalábbis a mai köznyelvi ejtésre nem jellemző, nyelvjárásokban persze előfordulhat. Amikor a hírolvasók megnyújtják az ilyen magánhangzókat, az meglehetősen mesterkélten hangzik.) Ezzel szemben vannak nyelvjárások – sőt, a nyelvjárások többsége ilyen, l. lejjebb –, amelyekben az [ë] hang nem (csak) ilyen pozíciókban jelenik meg, hanem ott is, ahol az irodalmi nyelvben e van – ráadásul pusztán a hangkörnyezetből meg sem tudjuk állapítani.

Újra megismétlem: az é hang párja a nyílt hosszú e vagy nyílt rövid e.

Egyébként a zárt ë a köznyelv hangrendszerében középső nyelvállású hangként az o-val és az ö-vel áll párhuzamban (középső nyelvállás). Nyelvjárásokban több más magánhangzóval is váltakozhat.

Az irodalmi nyelv kifejezés itt a helyesírásra, a szókincsre vagy a kiejtésre vonatkozik? Vagy mindháromra?

A zárt ë-t néha a „hangkörnyezetből” tudjuk megállapítani, a vegyes hangrendűek esetében: gërënda, bëtyár. Számos esetben a szabályos illeszkedés segít (toldalékoknál).

A nyelvjárások többségében elég szabályos az ë és e használata: a toldalékokban csaknem teljes az egység, s a szavak testében is mintegy 80 %-ban azonos az ëe-zés.

28-29. „Mi több, egyébként teljesen megegyező alakú szavak is különbözhetnek csupán abban, hogy ë vagy e van-e bennük…”

A „teljes megegyező alakú szavak” okát megvilágítja az AkH. 90. szabálya.

Itt jegyzem meg: csak azért létezik ëszpërente, mert az AkH. e betűje jelöli a nyílt e-t és zárt ë-t egyaránt.

30. „Käszthälyrä mentek?” [Képaláírás]

Ez Vadnai Rudolf ëe-jelölése. Ő a finn helyesírás mintájára alkalmazta könyvében a nyílt ä és zárt e betűket, ämber = embër. Eszerint itt a „mentek” ‘[ti] mëntëk’ kiejtéssel és jelentéssel bír.

31-32. „A magyar nyelvjárástan hangjelölése meglehetősen hibrid: általában a magyar helyesírásra épül, ám mindig a kiejtést tükrözi, sosem szóelemző (tehát a lejegyzésekben a tudják helyett a tuggyák alakot írják – kivéve persze, ha Kádár János „nyelvjárását” jegyzik le).”

– „Hibrid”: Persze, hogy bonyolult. A magyar helyesírás sem tükrözteti teljességgel a kiejtést, persze, hogy sok kiegészítő jelre van szükség.

Hogy jön ide Kádár? Szellemesség okán vagy tiszteletből? Ha valaki Mussolinit, Hitlert, Szálasit idézi (hasonlítgatja, emlegeti – elítélés nélkül), az is meg van engedve a nyest.hu oldalain?

33-34. „Az ë nem mondható különösebben szerencsés jelnek.”

De igen, elég szerencsésnek. Mert beszélőszerveinkkel az ë-t az ö-vel azonos helyen képezzük – csupán ajakkerekítés helyett ajakréssel, ajkainkat széthúzva.

A cikk más helyén is említett ë-ö párhuzamot már Kalmár György is észrevette, nem véletlenül alkalmazta Prodromus… kezdetű művében az ë betűt.

35-36. „De hogyan jelölik az [ë]-t a nagy fonetikai átírások?”

Azért a magyar nyelv és a magyar nyelvtörténet is megérdemel annyit, hogy bemutassuk az e-féle hangok négyféle jelölését a következő példaszavakon: ember, kenyereket, ti mentek, ők mentek.

a) Tatrosi (Müncheni) Kódex (1416-1466) nyílt è-je és zárt e-je így fest: èmber, kenyèrèkèt, ti mentek, ők mentèk. A kódex feltehetően cseh mintára alkotott helyesírása nem terjedt el.

b) Vadnai Rudolf a finn helyesírás mintája szerint jelölte a magyar nyílt és zárt e-féle hangokat: ämber, kenyäräkät, ti mentek, ők mentäk (1882). Utánzókra nem talált.

c) Egypontos ė-vel jelölte a Czuczor-Vörösmarty nyelvtan és a Czuczor-Fogarasi szótár, imigyen: embėr, kėnyereket, ti mėntėk, ők mėntek. Többek között Kriza János is alkalmazta – a Vadrózsákban. Elég könnyen összetéveszthető az é-vel.

d) Az ë hangra a kétpontos betűt elsőként Kalmár György (Tapolcafő, 1726–?, 18. század vége) Veszprém megyei születésű nyelvtudósunk Prodromvs… címkezdetű munkájában (Pozsony, 1770) alkalmazta, az ö ékezetének mintájára. Ésszerű ez a két pont, hiszen ö-szerűen képezzük nevezetes hangunkat: embër, kënyereket, ti mëntëk, ők mëntek.

A magyar nyelvészek is ezt használják a nyelvjárási zárt ë-kre. Vegyük már kézbe a Kiss Jenő akadémikus szerkesztette Magyar dialektológiát!  Az AkH. 90. szabálya szintén ezt a betűt használja. Különféle műveiket, kiadványaikat a néprajzosok, Kodály Zoltán, Paczolay Gyula, Fekete László, Fehér Bence, Bodolay Géza, Buvári Márta, sokan mások és a Bárczi Alapítvány úgyszintén a kétpontos középzárt ë-vel jelölték be, illetve jelölik be.

37-38-39. „RÉMÁLOM AZ Ë UTCÁBAN. Ilyen lënne az új helyësírás”

A bevezető cím elítélő és gúnyos. Mit jelent a „rémálom” szó ebben az esetben? Miért „rém-” és miért „-álom”? Maga az Ë utca valami elkülönített helyet jelképez?

Egy ekkora nagy és ősi nyelv, mint a magyar, nem érdemel meg ennyit, hogy a zárt ë-jével elégséges terjedelemben foglalkozzunk?

A főcím félrevezető. A helyesírást sem alulírott Mészáros András, sem a Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány más munkatársai vagy segítői nem kívánják megváltoztatni. Persze mint kiejtési jelet használjuk az ë-t.

40-41-42-43. Vajon jobb lenne-e, ha jelölné? Kiderül, hogyan fordulhat egy pozitív nyelvi jogi kezdeményezés lingvicista rémálommá.”

– El lehet játszani a gondolattal. De igazából a hangzó nyelv értékei a lényegesek.

A Bárczi Alapítvány nem „pozitív nyelvi jogi kezdeményezés” gyanánt, hanem nyelvművelési lehetőségként és feladatként tekint a magyar köznyelvi kiejtés, benne a zárt ë művelésére.

Kérdezem: Mit jelent itt „lingvicista” jelző?

S újfent kérdezem: mi a „rémálom”?

44. „…hogy miért nem jelöli a magyar helyesírás a zárt ë-t, és kik akarnak ezen változtatni;…”

A magyar helyesírást nem a Bárczi Alapítvány változtatja meg. 30 évenként a MTA módosítja többé vagy inkább kevésbé.

45. „Az ë-t megkülönböztető nyelvjárásokat ë-zőnek, a különbséget nem ismerőket e-zőnek nevezzük. Ahol az ë helyett ö-t is ejtenek, ott ö-ző nyelvjárásokról beszélünk. Az ö-zés mértéke más-más területeken különböző lehet.”

Ezek a kifejezések használatosak a szakirodalomban, de nem egészen pontosak, mert nem csupán ë-t, hanem e-t is használnak ezek a nyelvjárások. Pontosabb az -ző kifejezés (Szente Imre javaslata). Buvári Márta a könnyebb kiejthetőség érdekében az ëe-ző szóváltozatot ajánlja.

46. „A legtöbb magyar nyelvjárásban az ë-t és az e-t megkülönböztetik egymástól: kivételnek csak a Felső-Tisza vidéke és a Mezőség területe számít, itt esett egybe az ë és az e. Ezen kívül az ë viszonylag ritka a Dél-Dunántúlon és az Alföld déli részén, itt az ë helyett a legtöbb esetben ö-t találunk.”

Ha csaknem minden nyelvjárásban megvan a zárt ë, akkor azért érdemes vele foglalkozni – még ha a nyelvjárások visszaszorulóban is vannak.

47. „Kodály Zoltán. Nem lingvicizmusáért tiszteljük” [Képaláírás]

Ejnye, ejnye. Nem szép dolog ilyen mondatot írni Kodály képe alá. Mit jelent a lingvicizmus? Kéretik megmagyarázni – magyar nyelven.

48-49-50. „A kérdés ezzel persze nem zárult le. Később is többen szorgalmazták, hogy a helyesírás jelölje az ë-t. A legismertebb közülük talán Kodály Zoltán volt. Szintén szorgalmazta az ë használatát Bárczi Géza nyelvész…”

Érdemes lenne föltárni mondjuk Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond munkásságát a zárt ë ügyében.

Az 1966-os első egri kiejtési konferencia kötete jól tükrözi ezt a vitát.

Bárczi Géza nem pőrén „nyelvész”, hanem mégiscsak akadémikus, a XX. század talán legnagyobb magyar nyelvész. Tessék már kézbe venni és belelapozni kiváló műveibe!

51-52-53. „Az igényës magyar köznyelvi kiejtés ápolása és fejlesztése, különös tekintettel a 15. magánhangzó (az úgynevezëtt zárt e = ë hang) mëgőrzésére a társalgás, a fëlolvasás és a különféle előadások hangzó nyelvében,…”

Ez az „igényës” szó az egész köznyelvi kiejtésre vonatkozik, hiszen a „különös tekintettel” csak kiemelés, de nem kizárólagosság.

Tehát az alapító okirat e részletéből is nyilvánvaló, hogy a Bárczi Alapítvány célja a kiejtés ápolása.

Nem hoztunk létre új helyesírást, viszont a zárt ë-t kiejtési igénybe vesszük segédjelként.

54-55. „Az ‘igényës’ kiejtés és helyesírás”

Fejes László figyelmetlen. A kisszótár címe nem egy az egyben értelmezéssel került át az alapítványi alapító okirat szövegébe.

A helyesírás ismételt emlegetése pedig csúsztatás.

56-57. „A probléma nem is ezzel van, hanem azzal, hogy az ë-s változatot (változatokat) propagátorai felsőbbrendűnek tüntetik fel. Már a fenti idézetben is feltűnhet, hogy „igényës” kiejtésről esik szó, mintha az ë-t nélkülöző változatok „igénytelenek” lennének. Ez még feltűnőbb az általuk kiadott szószedet, Mészáros András művének címében: Igényës (ë-ző) kiejtési kisszótár. A magyar nyelvhasználók jelentős része (ha nem többsége) tehát igénytelenül beszél?”

A propagátorai szó helyett valamilyen magyar szót kérek: népszerűsítői, kedvelői, előnyben részesítői…

Az ëe-s kiejtési változat kiejtését tekintve változatosabb, értelem-megkülönböztethetőségével is gazdagabb (más előnyeiről, érdemeiről nem szólva), tehát értékesebb, mint az e-s kiejtésváltozat. Azt sem bánom, ha Fejes László ezt a kiejtésváltozatot felsőbbrendűnek nevezi.

Megismétlem: Fejes László nem elég figyelmes. Az alapító okiratban az „igényës” jelző a teljes köznyelvi kiejtésre vonatkozik, ugyanis csak a rá következő tagmondat utal a zárt ë-re: „különös tekintettel a 15. magánhangzó … mëgőrzésére…” Az egész köznyelvi kiejtést akarjuk ápolni, nem csupán egyetlen magánhangzót. Viszont fontosnak gondoljuk a zárt ë-t, ezért szerepel a „különös tekintettel” szókapcsolat.

58-59-60. „Igényëseknek” [Képaláírás]

Örvendetes a kis kötet említése és képe, de éppen 15 év késéssel bíráltatik ez az 1999-ben megjelent kis szótárfüzet. Hiányoznak a könyv kiadási adatai. Egyébként hadd jegyezzem meg, hogy ezt a kiadványt nem az alapítvány adta ki, hanem a Gondos Bt. Első, 1998-as kiadásának a címe: Ë-ző kiejtési kisszótár.

Igaz, a címben az „igényes” szó valóban az ë-ző jelzővel együtt áll. Valóban, azoknak szól, akik ilyen igényt támasztanak magukkal szemben. Szeretnék megőrizni vagy megtanulni a zárt ë-t – vagy csupán megismerkedni valamennyire 15. magánhangzónkkal.

Sajnálom, hogy az azóta megjelent Bárczis kiadványokat nem említi Fejes László, például Buvári Márta Kiejtési szótár és útmutató 15 magánhangzóval című összefoglaló művét (2001).

61. „Hasonló lingvicista kiszólásokat találhatunk az előszóban is:…”

Ez a „lingvicista” valami nagyon rosszat jelenthet. Fejes László annyiszor leírja, hogy most már kénytelen leszek utánanézni.

62-63. „Félő, hogy az egészen mély nyelvállású, erősen nyílt e hang ëgyre terjed, s a magyar kiejtésnek këllemetlen hangzást fog adni.

Ezt a „lingvicista” kijelentést igazolja: Egyik nyugalmazott nyelvész tanszékvezető mondta nekem néhány hónapja, hogy nagyon sok a magyarban az e (egyes külföldiek szintén ezt állítják). Azért sok, mert egybeveszik (írják és mondják) a nyílt e-t és a zárt ë-t.

A hangrendszer megbomlása káros lehet: egyik kutató azt mondja, nem lenne veszélyes a zárt ë nélküli hangrendszer, mások szerint viszont tovább torzulhatnak a magánhangzók.

64. „Azt, hogy milyen hangalaki egybeesésekről van szó, előző cikkünkben a mentek példáján már láttuk. Akik e-ző változatot használnak, tanúsíthatják, hogy nekik az ilyen egybeesések semmiféle gondot nem okoznak. Sőt, maga az egybeesés azért történhet meg, mert a megkülönböztetésre nincs szükség: a szavak mondatokban fordulnak elő, és a mondatból egyértelmű, melyik szóalakról van szó – ahogyan a vár szóalakról is a mondatból tudjuk, mikor főnév, mikor ige.”

Sokkal több hangalaki egyezés adódik a zárt ë jelöletlensége miatt, mint a (ti) mëntëk – (ők) mëntek. Mintegy 20 000 magas hangrendű igénknél áll elő ugyanez a helyzet: (ti) kértëk – (ők) kértek stb. Más egybeesések is akadnak szép számmal.

65-66-67. „Amellett, hogy ez az állítás sértő, alaptalan is: a klasszikus arabban csak három magánhangzó van (a, i, u), mégsem szokták felróni, hogy csúnya a hangzása. A magánhangzók kiveszése bármely nyelv története során előfordul, ilyenkor a hangrendszer átalakul: a megbomlik ige ezzel a jelenséggel kapcsolatban legfeljebb ’megváltozik’ értelemben használható – a fenti szöveg azonban olyasmit sugall, hogy tönkremegy: ilyesmiről azonban szó sem lehet.”

Kinek sértő? Nem kell megsértődni, ha valamely kiejtési jelenséget kellemetlennek érzékelek.

Tisztelni kell az én másságomat is, nem csupán a mások másságát.

A nyelv túlzott átalakulása – éppen a kiejtés terén – nem kívánatos a nemzeti irodalom, a nemzeti műveltség folytonossága okán. Egyes nyelvek – sajnos – annyira átalakulnak, hogy „tönkremennek”.

68-69. „…az is visszás a mozgalomban, hogy szabályozni akarja az ë használatát: miközben lehetővé akarják tenni, hogy akinek a nyelvváltozatában van ë, az írásban is használhassa, meg akarják mondani, hogy hol kell és hol tilos használnia.”

Gyakorlás és írásképi támogatás nélkül bajos a zárt ë megtartása és ápolása.

Ahhoz, hogy folyamatos szövegekben használhassuk az ëe-zést, bizony szükség van ëe-ző mércére (normára). Mivel kb. 80 %-ban megegyeznek a nyelvjárási zárt ë-k (a toldalékokban szinte 100 %-ban), nem olyan nehéz a mérce (norma) megállapítása.

70-71. „Az egyes nyelvjárások között ugyanis eltérés lehet az ë használatában. Az említett szótár bevezetőjében példaként szerepel Debrecen város neve, mely Debrecën, Dëbrecen, Dëbrecën és Dëbrëcën alakban is előfordul – Mészáros a legelsőt választja, mivel anyanyelvjárásában ez használatos.”

Debrecent írták volt Döbröcönynek is. Igen, vannak ingadozások, de ezek – a földrajzi nevek körében különösen – elenyészőek.

Nekem nincsen anyanyelvjárásom, mindent köznyelvileg tanultam meg – a zárt ë-t szüleimtől, rokonaimtól, honfitársaimtól.

72-73-74-75. „…a cél nem az, hogy az ë-zők írásban használhassák anyanyelvjárásukat, hanem az, hogy a szabályozók a saját nyelvváltozatukat erőltethessék másokra: e-zőkre és más nyelvjárású ë-zőkre egyaránt. A szabályozásnak nem csupán szótárakkal igyekeznek érvényt szerezni, hanem készítettek ë-ző helyesírás-ellenőrző programot is.”

Ez vádpont? Ilyen célt az alapítvány sem írásban, sem szóban soha meg nem fogalmazott.

Az ëe-ző kiejtési mércét(normát) Buvári Márta alkotta meg – figyelembe véve a tudomány legfontosabb eredményeit, kiváló tudósaink: Balogh Lajos, Elekfi László, Kiss Jenő és mások munkásságát.

Az ë-jelölő eszközt (programot) a Fejes László által is jól ismert MorphoLogic Kft. alkotta meg a Bárczi Alapítvány közreműködésével. Remélem, dr. Prószéky Gábor, Novák Attila, Endrédy István és a többiek elhivatottsága és szakértelme nem vonatik kétségbe.

Fontos még megjegyeznem, hogy az Ë-jelölő eszköz rugalmas program. Bizony-bizony! Bármelyik nyelvjárásra is be lehet állítani!

76-77-78. Mindezekkel együtt sem lenne az e-ző nyelvhasználó kisegítve, hiszen számos esetben továbbra sem lenne támpontja arra, hogy például a betegës, csëveg, ëgyetlenëgyszër, epër, Ësztër, igën, krëdënc, mindën, nëm, Pétër, rëndës,versëny stb. alakokban hol kell ë-t, hol pedig e-t írni. Hiszen az ë-t éppen azért mondjuk fonémának az ë-ző változatokban, mert nem lehet megjósolni, hol bukkan elő. A tövekre pedig nem lehet olyan szabályokat sem megadni, mint a toldalékokra.”

De igen, ki van segítve. Péládul lehet szópárokat alkotni. A „betegës” szó párja az „adagos”, a „rëndës” szó párja a „gondos”: ë-o.

A többi szónál vagy nyelvtörténeti magyarázat adódik: nüm – nëm; vagy maga a képző páros: -etlen – -atlan; vagy idegen szó: die Kredenz – krëdënc. A töveknél is feltárhatók szabályszerűségek, léteznek szócsoportok, még a kötőhangoknál (teljes töveknél) is: szokatlanok – ëgyetlenëk, állatságok – ellenségëk.

A gyakori szavak ëe-zését könnyebb, a ritka szavak ëe-zését nehezebb mëgtanulni. Tessék tanulmányozni Buvári Márta említett szótárát és útmutatóját is.

79. …de ha hol azt látjuk, hogy mëntëk, hol azt, hogy mentëk, hol pedig azt, hogy mëntek, aligha tudnánk külön memorizálás nélkül megtanulni, hogy mikor melyiket kell használni.”

Ellentmondás. Az előbb pont a gyakori szavak elsajátíthatóságáról volt szó.

80. Nem elég, hogy az ë használata terén elkövetett „hibák” további lehetőségeket teremtenének a lingvicista kioktatásnak és a megbélyegzésnek,…”

Kéretik tiszteletben tartani a másságot, az ëe-zők jogát anyanyelvük ápolásához.

81. …de ráadásul a helyesírás-oktatásban rengeteg felesleges időt venne el a „helyes” ë-használat megtanítása. (Ami egyébként az e-ző tanítók és tanárok számára is felérne egy rémálommal.) Ésszerűbb lenne ezt az időt hasznos dolgok oktatására fordítani.”

Anyanyelvünk csak egy van. Kutatása, oktatása, művelése jogunk és kötelességünk. A rá fordított idő nem haszontalan.

Kérés (2)

Ezúton is kérem Fejes Lászlót, hogy ezentúl jobban ügyeljen a zárt ë-re, mert egyes esetekben fontos lehet a nyílt ë és zárt e megkülönböztetése. A nyelvtörténet, a leíró nyelvtan és alaktan, a szép magyar kiejtés művelése során mindenképpen. Hadd említsem meg itt a 2013. augusztus 8-i alaktani írását (http://www.nyest.hu/hirek/egyszer-fentre-egyszer-lentre), amelynek hiányosságai éppen a középzárt ë figyelembe nem vételéből erednek.

Jelezze, ha segítségre van szüksége, bár a Bárczi Alapítvány kiadványait jó néhány könyvtárban el lehet érni. Szívesen segítünk írással vagy szaktanáccsal.

Mészáros András

1 hozzászólás – Fejes László tévedései pontokban

  1. Buvári Márta mondja:

    Mi a lingvicizmus? Egy szakszónak magáért kell beszélnie. benne van a lingva = nyelv szó. Szó szerint nyelvészkedésnek lehetne fordítani. Mi ebben a rossz? A Wikipédiában hosszasan van fejtegetve, mi a lingvicizmus. Ha ilyen hosszan kell fejtegetni, akkor az a szakszó már nem jó. Másrészt azokat az álláspontokat, amelyeket az állítólagos lingvicistáknak tulajdonítanak, senki sem fogalmazta meg saját elveiként, hanem mások fogták rájuk. Tehát lingvicizmus nem létezik. Ez tipikus példája a címkézésnek. Valakire vagy valamire ráragasztanak egy címkét, és attól az már rossz, érvelni nem szükséges.

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Fejes László tévedései pontokban

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)