Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

1416—2016 és 1466—2016: A Márk ëvangéliuma hatszáz éves fordítása

.

600 éve fordíttatott az első fënnmaradt magyar nyelvű ëvangélium.

550 éves a Tatrosi Másolat (Münchëni Kódëx).

.

 PÉCSI TAMÁS és ÚJLAKI BÁLINT papok magyarították 1416—1430 táján a délvidéki Szërémségben, Kamonc mezővárosban (ma: Sremska Kamenica).

.

NÉMËTI GYÖRGY ferencës szërzetës a moldvai Tatros városában (ma: Târgu Trotuş) 1466-ban fejezte be a Tatrosi Kódëx másolását.

.

.

Itt kezdetik Szent Márk ëvangëlista könyvö

MÁRK ËVANGÉLIUMA AZ ELSŐ MAGYAR BIBLIAFORDÍTÁSBÓL (1416?—1466)

Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány

Budapest—Bicske, 2001

Szép szavú és igaz hitű édësanyám, Mészáros Árpádné Mohácsy Anna emlékének ajánlom. S szeretettel nyújtom át Bokor Közösség-i testvéreimnek. (M. A.)

Az olvasatot készítëtte és szërkesztëtte Mészáros András.

A címlapon Nagy Éva Ilona alkotása: „… tégëdet të hütöd mëgüdvözëjtëtt. Mënj békességgel. És lëgottan mëgvígaszott a’ csapástól.” Në akarjh félnëd, de csak higgy!” (Mk 5,34.36b)

© Mészáros András  Nyomdai munkák: Mester Print 2000 Bt. ISBN 963 00 7376 5

.

Itt kezdetik

Szent Márk ëvangëlista könyvö

Ez a’ Szënt Márk ëvangëlista, ki Istentől választatott, és volt Szent Pētër apastalnak kërësztfia és isteni beszédben tanëjtványa. Ki jóllehet elébb Izráëlben pap volt volna és test szërént lévita, de mikor Kristus hütére fordólt volna, oly igën mëgalázá önmagát a’ papsághoz, hogy papságra në választatnék, ön hüvelykét elvágá. De mërt Istentől választatott vala, azért mëgtökéllé őtet Isten, és tëvé allëxandriai püspökké, és így Istennek követëlmës akaratja szërént ő másodírá e’ Kristusnak ëvangéliomát. E Szent Márk kedég példáztatott oroszlánszabásban, mërt ëgyebektől jelësben írt Kristusnak fëlkeletéről.

.

Capitulum elő

(1) Jézsus Kristus, Isten Fia ëvangéliomának kezdete. (2) Miként írván vagyon Izsaiás prófétában: Ím, ēn eresztëm ēn angyalomat të orcád előtt, ki mëgkészëjti të utadat tëelőtted. (3) Ivöltőnek szava kietlenbe: Készéhétëk Úrnak útát, igazakká tëgyétëk ő ösvényét.

(4) Vala János a’ kietlenben kërësztëlvén és prédikálván pënitënciának kërësztségét bűnöknek bocsánatjára. (5) És kimënnek vala őhozjá mënd jëruzsálëmbeliek és Júdëának mëndën vidéke, és mëgkërësztëlkëdnek vala őtőllö Jordánnak folyójában mëggyúnván ő bűnöket. (6) És vala János ruháztatott tevéknek szőréből, és ködmënyruha vala ő forcsoka környől, sáskákat és vadmézekët ëszék vala. (7) És prédikál vala mondván: Jő erősb ēntőllemtől ēnutánnam, kinek nëm vagyok méltó lëhajólván mëgódanom ő sarujának szíját. (8) Ēn kërësztëllek tütöket vízben, de a’ kërësztël tütöket Szënt Lélëkben.

(9) És úgy lőn a’ napokban, jövö Jézsus galilëabeli Názárëtből, és mëgkërësztëlkëdék Jánostól Jordánban. (10) És lëgottan fëlmënvén a’ vízből láta mënnyekët mëgnyitván, és Szënt Lëlkët miként galambat lëszállván és maradván őrajta. (11) És szó lőn mënnyből: Të vagy ēn szerető Fiam, tëbenned jól këllettem ēnmagamnak.

(12) És lëgottan a’ Szellet kiűzé őtet a’ kietlenbe. (13) És vala a’ kietlenben nëgyven napokban és negyven éjëkben, és késértetik vala a’ satanástól. És vala a’ vadakkal, és az angyalok szolgálnak vala őneki.

(14) Miután kedég János eladatott volna, jövö Jézsus Galilëába prédikálván Isten országának ëvangéliomát. (15) És mondván: Mërt beteljesëdëtt az idő, és elközelëjt Isten országa. Pënitënciát tartsatok, és higgyetëk ëvangéliomnak.

(16) És múlván galilëabeli tengër mellől, látá Simont és Andorjást, ő atyjafiát eresztvéjëk hálójokat a’ tengërbe, mërt halászok valának. (17) És monda nekik Jézsus: Jövvetëk ēnutánnam, tëgyelek tütöket embërëknek halászjá. (18) És lëgottan hálójok mëghagyván követék őtet. (19) És innen kevesënné elébb mënvén látá Zëbëdëusnak Jakabát és Jánost, ő atyjafiát, és azokat a’ hajóban ő hálójokat mëgszërëzvén. (20) És lëgottan hívá őket. És ő atyjokat, Zëbëdëust mëghagyván a’ hajóban a’ bérësëkkel követék őtet.

(21) És bemënnek vala Kafarnaumba. És lëgottan innepëkën bemënvén a’ zsinagógába tanëjtja vala őket. (22) És csudálkodnak vala ő tanóságán, mërt vala őket tanëjtó miként hatalmas, és nëm miként az írástudók és a’ lëváltak.

(23) Vala ő zsinagógájokban fertëzetës szellető embër, és ivöltö (24) mondván: Mi münekönk és tënekëd názárëti Jézsus? Jöttēl idő előtt elvesztenëd münket? Tudom, hogy légy Istennek Szente. (25) És mëgfenyëjtvén őtet monda: Mëgnémólj, és kimënj az embërből! (26) És járván mëgszaggatván őtet a’ fertëzetës szellet és ivöltvén nagy szóval kimëne őbelőllö. (27) És csudálkodnak mënd, úgyhogy kērdëzkëdnének mondván önközöttök: Mërt mi ez? És mërt mëly új tanóság ez, hogy hatalmmal és tehetséggel parancsol fertëzetës szelletëknek, és engednek neki? (28) És lëgottan kihírhëvék ő híre Galilëának mëndën vidékiben.

(29) És lëgottan kimënvén a’ zsinagógából jövének Jakabbal és Jánossal Simonnak és Andorjásnak házába. (30) Simonnak kedég napa fekszën vala hideglëletben, és lëgottan beszéllének őneki rólla. (31) És őhozjá vépvén, ő keze ragadván fëlemelé őtet. És ottan mëghagyá őtet a’ hideglëlet, és szolgál vala nekik.

(32) Estve lévén kedég, mikor nap elnyugodt volna, hoznak vala neki sok gonoszól vallókat és ördögöket vallókat. (33) És mënd a’ város gyölekëzëtt vala az ajtóra. (34) És mëgvígaszta sokakat, kik gyëtretnek vala különb-különb lëletëzetëkkel. És sok ördögöket kivet vala, és nëm hagyja vala azokat szólni, mërt tudják vala őtet Kristusnak.

(35) És igën holval fëlkelvén elmëne puszta helyre, és ott imádkozik vala. (36) És követé őtet Simon, és kik ővelë valának. (37) És mikor juttanak volna őhozjá, mondának neki: Mërt mëndënëk keresnek tégëdet. (38) És monda azoknak: Mënjetëk a’ rokon falukba és városokba, hogy ott ës prédikáljak, mërt arra jöttem. (39) És vala prédikáló ő zsinagógájokban és mënd Galilëában, és vala ördögöket kivető.

(40) És jövö őhozjá ëgy poklos, és onszolván őtet tērdre tērdëplvén monda: Ha akarsz, mëgvígaszthatsz engëmet. (41) Jézsus kedég könyörőlvén őrajta és kinyójtván ő kezét és illetvén őtet monda neki: Akarlak mëgtisztëjtanom! (42) És hogy ezt mondotta volna, lëgottan eltávozék őtőllö a’ poklosság, és mëgtisztoltaték. (43) És mëgfenyëjtvén őtet lëgottan kiküldé. (44) És monda neki: Lássad, hogy sënkinek së mondjad, de mënj el, mutasd tëmagadat a’ papok fēdelmének, és ajándokozjad të tisztolatodért, mëllyeket parancsolt Mojzsës azoknak tanóságokra. (45) És az kimënvén, kezdë prédikálni és beszédével hirdetni. Úgyhogy immár jelënnen a’ városba be nëm mehetne, de kűvöl a’ puszta helyëkën volna. És gyölekëznek vala őhozjá mëndënönnen.

.

Capitulum II

(1) És ësmég bemënë nyolcad nap után Kafarnaumba, és mëghallották, hogy a’ házban volna. (2) És sokan gyölekëzének ëgybe, úgyhogy sëm a’ házba, sëm az ajtóhoz nëm férnének. És beszél vala őnekik igét. (3) És jövének őhozjá hozván ëgy köszvényëst, ki négytől hozatik vala. (4) És mikor a’ gyölekëzettől azt őneki nëm vihetnék, mëghányák a’ hajazatot, hol Jézsus vala, és mëgjelëntvén aláereszték az ágyat, kiben a’ köszvényës fekszën vala. (5) Mikor kedég látta volna Jézsus azoknak hütöket, monda a’ köszvényësnek: Fiam, mëgbocsáttatnak tënekëd të bűnid. (6) Valának kedég némëllyek az írástudók közzől ülvén és gondolván ő szűvökben: (7) Mit beszél ez így káromlván? Ki bocsáthat mëg bűnt, hanëm csak Isten önmaga. (8) Ki lëgottan Jézsus ő szënt Szellete miatt mëgesmervén, mërt így gondolnának önbennëk, monda őnekik: E mit gondoltok szűvetëkben? (9) Mit könyvebb mondani a’ köszvényësnek: Mëgbocsáttatnak tënekëd të bűnid? Avagy mondani: Kelj fël, és vëdd fël të ágyadat és járjh? (10) Hogy kedég tudjátok, mërt Embërnek Fia vall hatalmat bűnt mëgbocsátni földön. Monda a’ köszvényësnek: (11) Tënekëd mondom, kelj fël, vëdd fël të ágyadat, és mënj të házadba. (12) És a’ lëgottan fëlkele, és ágya fëlvévén elmënë onnaton mëndënëk előtt úgy, hogy mëndënëk csudálkodnának, és tisztësëjtenék Istent mondván: Mërt sonha így nëm láttonk.

(13) És ësmég kimënvén a’ tengërre és mëndën gyölekëzet jövö őhozjá, és tanëjtja vala azokat. (14) És mikor elébb mënt volna, látá Lévit, Alfëus fiát a’ vámon ülette. És monda: Kövess engëmet. És fëlkelvén követé őtet.

(15) És úgy lött, mikor annak házánál ënnék, sok jelës bűnös művelkëdetbeliek és bűnösök ëgyenbe ësznek vala Jézsussal és ő tanëjtványival, mërt sokan követik vala őtet. (16) Az írástudók kedég és a’ lëváltak látván, mërt a’ jelës művelkëdetbeliekkel és a’ bűnösökkel ënnék, mondnak vala ő tanëjtványinak: Mire tü mestërtëk ëszék és iszék a’ jelës bűnös művelkëdetbeliekkel és a’ bűnösökkel? (17) Ez hallván Jézsus monda nekik: Nëm këllemetës az egészëknek az urvos, de a’ gonoszól vallóknak, mërt nëm jöttem hívnom igazakat, de bűnösöket.

(18) És valának Jánosnak tanëjtványi és a’ lëváltak böjtölők. És jövének és mondának őneki: Mire böjtölnek Jánosnak tanëjtványi és ő lëválti, a’ të tanëjtványid kedég nëm böjtölnek? (19) És monda őnekik Jézsus: Minëm böjtölhetnek a’ mënyekëzetnek fiai, míglen a’ vőlegény velëk vagyon? Mënnyë ideiglen velëk vallják a’ vőlegényt, nëm böjtölhetnek. (20) Jőnek kedég napok, mikor őtőllök elvétetik a’ vőlegény, és tahát a’ napokban böjtölnek.

(21) Sënki nëm varrja új otromba posztónak foltját ó ruhába. Mërt úgy elvétetik az új folt az ótól, és nagyobb rés lëszën. (22) És sënki nëm ereszt újbort ó tömlőkbe, mërt úgy a’ bor mëgszaggatja az tömlőket, a’ bor elötletik, és a’ tömlők elvesznek. De újbort új tömlőkbe këll ereszteni.

(23) És ësmég úgy lött, mikor Úr szombaton vetemény által mënnë, és ő tanëjtványi járattok kezdének gabonafőt szaggatniok. (24) A’ lëváltak kedég mondnak vala őneki: Ímé, mit tësznek të tanëjtványid, kit nëm illik szombatokon tënni. (25) És monda nekik: Sonha nëm olvastátok-é, mit tött Dávid, mikor nehēzségët vallott, és ēhëzëtt ő és kik ővelë valának? (26) Miképpen bemëne Istennek házába Abiátárnak, a’ papok fēdelmë alatt valónak, és az elevé vetëttnek kënyerét mëgëvé, kiket nëm illik vala mëgënni, hanëm csak papoknak, és adá azoknak, kik ővele valának. (27) És mond vala nekik: Szombat embërëkért lött, nëm az embër szombatért. (28) És úgy Embërnek Fia szombatnak ës ura.

.

III

(1) És ësmég bemëne a’ zsinagógába, és ott vala ëgy kezëmëgaszott embër. (2) És álnokól tartják vala azt, hogy mëgvádolnák őtet, ha mëgvígasztana szombatokon. (3) És monda a’ kezëaszott embërnek: Kelj fël közēpbe! (4) És monda őnekik: Illik szombatokon jól tënni-é, avagy gonoszól lëlkët üdvözëjteni avagy elveszteni? És azok vesztëglének. (5) És környőltekëntvén Jézsus azokat haragval mëgszomorodék ő szűvöknek vakságán. És monda az embërnek: Nyójd ki të kezëdët! És kinyójtá, és mëgadaték őneki ő kezë. (6) Kimënvén kedég a’ lëváltak lëgottan tanálcsot tartának az hëródiánosokkal öszvö Jézsus ellen, miképpen őtet elvesztenék.

(7) Jézsus kedég ő tanëjtványival elmëne a’ galilëabeli tengërre. És sok gyölekëzet követé őtet Galilëából és Júdëából (8) és Jëruzsálëmből és Idumëából és Jordán elvől, és mëndën föld Tírushoz és Sidonhoz rokon, és nagy sokaság jövö Jézsushoz hallván mëllyeket tëszën vala. (9) És monda Jézsus ő tanëjtványinak, hogy a’ hajócska őneki szolgálna a’ gyölekëzetért, hogy mëg në szorëjtanák őtet. (10) Mërt sokakat vígaszt vala mëg, úgyhogy őrëjá omlanának, hogy illethetnék őtet, valamënnyen kedég vallnak vala csapásokat. (11) És fertëzetës szelletëk, mikor őtet látják vala, lëesnek vala őelőttö, és ivöltnek vala mondván: Të vagy Istennek Fia. (12) És igën mëgfenyëjti vala azokat, hogy mëg në jelëntenék őtet.

(13) És fëlmënvén a’ hëgyre hívá őhozjá, kiket ő akara. És jövének őhozjá. (14) És tëvé, hogy volnának ővele tizënketten, és hogy eresztené azokat prédikálniok. (15) És ada hatalmat őnekik betegségët mëgvígasztaniok és ördögöket kivetniëk. (16) És a’ Pētër nevët veté Simonra. (17) Zëbëdëusnak Jakabát és Jánost, Jakabnak atyjafiát, és veté őrëájok nevëkët, Boanërgës, ki mondatik gördőlet fiának. (18) És Andorjást és Fülöpöt és Birtalamot és Mátét, Tamást és Alfëus Jakabát, Tadëust, kánánëabeli Simont (19) és skariuti Júdást, ki elárólá őtet.

(20) És jövének a’ házba. És ësmég a’ gyölekëzet ëgybegyölekëzének, úgyhogy kënyeret nëm ehetnének és ingyen nëm ihatnának. (21) És mikor hallották volna ő tanëjtványi, kimënének, hogy mëgtartanák őtet, mëgmondják vala, hogy hirtelenkëdetbe választatott. (22) És az írástudók, kik Jëruzsálëmből lëszállottanak vala, mondnak vala: mërt Bëlzëbupot vallja, és: mërt az ördögök fejëdelmével veti ki az ördögöket.

(23) És ëgybehíván azokat példabeszédben mond vala nekik: Miképpen vethet ki satanás satanást? (24) És ha ország önbennë mëgoszlatik, nëm állhat az ország. (25) És ha ház önnönbennë nëm állhat, mëgoszlatik a’ ház. (26) És ha satanás támadott önellene, mëgoszlatott, és nëm állhat, de végezetët vall. (27) Sënki erősnek házába bemënvén ő edényit el nëm ragadozhatja, hanëmha előszër az erőst mëgkötözendi, és tahát ő házát mëgvëszi. (28) Bizony mondom tünektëk, mërt mëndën bűnök és káromlatok, kikkel káromlandnak, mëgbocsáttatnak embër fiainak. (29) Ki kedég káromland Szent Lélëk ellen, nëm vall bocsánatot örökké, de méltó lëszën az örök vétkëzetnek. (30) Mërt mondják fertëzetës szellet vallatát.

(31) És jövének ő anyja és ő atyjafiai, és kűvöl állván eresztének őhozjája híván őtet. (32) És a’ gyölekëzet ül vala őnála, és mondnak vala neki: Ímé, të anyád és të atyádfiai kűvöl állnak, és keresnek tégëdet. (33) És felelvén monda őnekik: Mëly ēn anyám és ēn atyámfiai? (34) És környőltekëntvén azokat, kik őkörnyőllö ülnek vala, monda: Ímé ēn anyám és ēn atyámfiai. (35) Mërt ki tendi Istennek akaratját, az ēn atyámfia és ēn hugom és ēn anyám.

.

IIII

(1) És ësmég Jézsus kezdë kimënni a’ tengërre és tanëjtani. És gyölekëzék őhozjá sok gyölekëzet, úgyhogy a’ hajóba fëlhágván ülnö a’ tengërën, és mënd a’ gyölekëzet vala a’ földön a’ tengërnēl. (2) És tanëjtja vala azokat sok példabeszédëkben, és mond vala őnekik ő tanóságában:

(3) Hallgassátok! Ímé, kimënt a’ vető vetni. (4) És mikor vetëtt, ëgyebi esëtt az útfēlën, és jöttek a’ mënnyei repësők, és mëgötték azt. (5) De ëgyebi esëtt a’ kövesre, hol nëm vallott sok földet. És lëgottan kikölt, mërt nëm vallja vala földnek magasságát. (6) És mikor nap fëlkölt volna, mëghevőlö az, és azért, hogy gyökeret nëm vallana, kiasza. (7) És ëgyebi esék a’ tüvisëkbe, és fëlnevének a’ tüvisëk, és mëgfojták azt, és nëm gyimölcsözö. (8) És ëgyebi esék a’ jó földbe. És ad vala fëlkelő és nevő gyimölcsöt, és hoza ëgy százat és ëgy hatvant és ëgy harmincat. (9) És mond vala Jézsus: Kinek halló fülei vadnak, hallgassa.

(10) És mikor önnönmagának volna a’ tizënkettő, kik ővelë valának, kērdék a’ példabeszédët mëgmagyarázni. (11) És mond vala nekik: Tünektëk adván vagyon mëgësmernëtëk Isten országának titkját, azoknak kedég, kik kűvöl vadnak, mëndënëk példabeszédëkben lësznek. (12) Hogy látván lássanak és në lássanak, és hallván halljanak és në ērtsenek, hogy valaha mëg në fordóljanak és mëgbocsáttassanak ő bűnök.

(13) És monda őnekik: E példabeszédët nëm tudjátok? És miképpen ērtëtëk mëndën példabeszédëket? (14) Ki vet, igét vet. (15) Ezëk kedég, kik az útfēlën vadnak, hol az ige vettetik, kik mikor hallandják, lëgottan jő a’ satanás és elvëszi az igét, ki vettetëtt ő szűvökben. (16) És ezëk azonképpen, kik vettetnek a’ kövesre, kik mikor hallandják az igét, lëgottan örömmel vëszik azt. (17) És nëm vallnak gyökeret önbennëk, de idēsëk. Ennek utánna törödelm és üldözet lévén az igéjért, lëgottan mëggonoszbodnak. (18) És az ëgyebik, kik a’ tüvisbe vettettenek, kik hallják az igét. (19) És e világnak nyavalyája és kazdagságnak csalárdsága és ëgyēbnemő kévánságokhoz bemënvén mëgfojtják az igét, és gyimölcs nēlkül lëszën. (20) És ezëk, kik a’ jó földbe vettettenek, kik hallják az igét és fogadják azt, és gyimölcsöznek ëgy harmincat, ëgy hatvant és ëgy százat.

(21) És mond vala nekik: Minëm jött a’ szövétnek, hogy a’ szapu alá vettessék, avagy az ágy alá? Nëmde hogy a’ gyërtyatartóra vettessék-é? (22) Mërt nincs valami oly elrejtetëtt, ki nëm mëgjelëntetik, és sëm oly titok, ki nëm világra jő. (23) Ha kinek vagyon halló fülö, hallgassa.

(24) És mond vala azoknak: Lássátok, mit hallgattok! Mëly mértékkel mérendëtëk, mëgmértetik tünektëk, és ahhoz toldatik tünektëk. (25) Mërt kinek vagyon, annak adatik, és kinek nincsen, a’ mëllyet vall, elvétetik őtőllö.

(26) És mond vala: Istennek országa ígyen vagyon, miként ha embër vessën jó magot a’ földbe. (27) És elalódjék, és fëlkeljën éjjel és nappal, és a’ mag terëmtsën és nőjön, mikor ő nëm tudja. (28) Mërt a’ föld önnön kéjén gyimölcsöz, előszër füvet, annak utánna gabonafőt, annak utánna teljes gyimölcsöt a’ gabonafőbe. (29) És mikor őbelőllö teljes gyimölcsöt hozand, lëgottan ereszti a’ sarlót, mërt rokon az aratat.

(30) És mond vala: Kihëz hasonlatik Istennek országa? Avagy minemő példabeszédhëz hasonljuk azt? (31) Miképpen a’ mustármag, ki mikor vettetik a’ földbe, küssebb mëndën magoktól, mëllyek vadnak földön. (32) És mikor kikelend, fëlnő nagy fája, és nagyobb lëszën mëndën káposztánál, és oly nagy ágakat terëmt, úgyhogy a’ mënnyei repësők lakozhassanak ő árnyéka alatt.

(33) És illyen sok példabeszédëkben beszél vala őnekik igét, miként hallgathatják vala. (34) Példabeszéd nēlkül kedég nëm beszél vala őnekik. Magoknak kedég, ő tanëjtványinak mëgmagyaráz vala mëndënëket.

(35) És a’ napon, mikor estve lött volna, monda őnekik: Mënjönk tengër felé. (36) És a’ gyölekëzet mëghagyván vëvék őtet, úgyhogy a’ hajóban volna. És ëgyēb hajók volnának ott ővele. (37) És lőn szēlnek nagy fërgetege, és a’ hab a’ hajóba eresztetik vala, úgyhogy betelnék a’ hajó. (38) És ő alószon vala a’ hajónak utoljában ëgy főalon. És fëlkölték őtet és mondának őneki: Mestër, nëmde nekëd illik-é, mërt elveszönk. (39) És fëlkelvén mëgfenyëjté a’ szelët, és mond vala a’ tengërnek: Vesztëgjh és mëgnémólj! És mëgszőnék a’ szēl, és lőn nagy lassóság. (40) És monda őnekik: Mire vattok félékënyëk? És sëm hütötök incsen? (41) És félemének nagy félelmmel, és mondának ëgymásnak: Kinek alajtjátok ezt, mërt szelëk és tengër engëdnek neki?

.

V

(1) És jutának tengër elvé, gërazénosoknak vidékëkbe. (2) És ő a’ hajóból kimënvén, lëgottan eleibe kele őneki a’ koporsóban fertëzetës szellető embër, (3) ki vall vala lakodalmat a’ koporsókban, és sëm reteszëkkel valaki mëg nëm kötözheti vala őtet. (4) Mërt gyakorta békókkal és reteszëkkel mëgkötöztetvén a’ reteszëket mëgszaggatta volna. És sënki őtet mëg nëm ehnyëjtheti vala. (5) És mëndënha nappal és éjjel a’ koporsókban és a’ hëgyëkben vala ivöltvén és önmagát a’ kövekhëz szaggatván. (6) Látván kedég Jézsust messzől eleibe futa, és imádá őtet. (7) Nagy szóval ivöltvén monda: Mi ēnnekëm és tënekëd Jézsus, fëlségës Istennek Fia? Onszollak tégëdet Istenre, hogy engëmet në gyëtërjh! (8) Mërt úgy mond vala neki: Mënj ki fertëzetës szellet ez embërből! (9) És kērdé őtet: Ki tënekëd neved? És monda őneki: Légió ēnnekëm nevëm, mërt sokan vagyonk. (10) És igën onszolják vala őtet, hogy ki në űzné őket a’ vidékből. (11) Vala kedég ott a’ hëgynēl disznóknak nagy csordája őriztetvén. (12) És onszolják vala őtet a’ szelletëk mondván: Ereszjh münket a’ disznókba, hogy mënjönk őbeléjëk. (13) És lëgottan kimënvén a’ fertëzetës szelletëk bemënének a’ disznókba. És nagy hirtelenkëdettel a’ csorda mënë főmeredëk a’ tengërbe kēt ezëriglen, és mëgfúlának a’ tengërben. (14) Kik kedég őrizik vala, elfutának és mëghirdeték a’ városban és a’ mező szërént. És kimënének látniok, mi lött volna. (15) És jutának Jézsushoz, és láták azt, ki az ördögtől gyëtretik vala, ülvén, mëgruháztatván és egész elmével. És félemének. (16) És mëgmondák őnekik, kik látták vala, miképpen lött volna őneki, ki az ördögöt vallotta vala, és a’ disznókról. (17) És kezdék kérni, hogy eltávoznék ő vidékëkből. (18) És mikor fëlmënne a’ hajóba, kezdé őtet onszollani, ki az ördögtől gyëtretëtt vala, hogy lënne ővele. (19) Jézsus kedég nëm ereszté őtet, de monda őneki: Mënj el të házadba a’ tënneidhëz, és hirdessed mëg őnekik, mënnyët tött tënekëd Úr, és hogy könyörőlt lëgyën tërajtad. (20) És elmëne, és kezdë prédikálni Dëkapolisban, mënnyëket őneki tött volna Úr Jézsus. És mëndënëk csudálkodnak vala.

(21) És mikor fëlmënt volna Jézsus a’ hajóba, mëne ësmég tengër elvé, és gyölekëzék őhozjá sok gyölekëzet. És vala a’ tengërnēl. (22) És jövö őhozjá némëly a’ zsinagóga fejëdelme közzől, Jairos nevő. És látván őtet esék ő lábaihoz. (23) És igën onszolja vala őtet mondván: Mërt ēn lyányom halálán vagyon. Jöjj, és vessed rëjá të kezëdet, hogy mëgüdvözőljön és éljën. (24) És elmëne ővele, és követik vala őtet sok gyölekëzetëk, és mëgszorëjtják vala őtet.

(25) És ëgy nēmbërj, ki vala vérfolyásban tizënkēt esztendőtől fogván, (26) és sok urvosoktól sokakat szenvedëtt vala, és mënd ő javát elköltöttö vala, és sëmmit nëm használt vala, de inkább mëgnehezëdëtt vala. (27) Mikor hallott volna Jézsusról, jövö a’ gyölekëzet közibe hát mëgől, és illeté ő ruháját. (28) Mërt ő úgy mond vala, hogyha ēn ő ruháját illetendëm, mëgüdvözőlök. (29) És lëgottan mëgasza ő vérének forrása, és ērzé ő testéből, mërt mëgvígaszott a’ csapástól. (30) És lëgottan Jézsus mëgesmervén önbenne a’ jószágot, ki kiszármazott vala őbelőllö, mëgfordólván a’ gyölekëzethëz monda: Ki illeté ēn ruháimat? (31) És mondnak vala őneki ő tanëjtványi: Látod-é a’ gyölekëzetët tégëd mëgszorëjtván, és úgy mondasz: Ki illetëtt engëmet? (32) És környőltekëntvén nézi vala azt, ki ezt töttö vala. (33) De a’ nēmbërj félvén és rémőlvén, tudván mëly lött volna őbennë, jövö és lëesék őelőttö, és mëgmonda őneki mëndën igazságot. (34) Jézsus kedég monda őneki: Lëányom, tégëdet të hütöd mëgüdvözëjtëtt. Mënj békességgel. És lëgottan mëgvígaszott a’ csapástól.

(35) Még ő e beszéllëtte, jövének követëk a’ zsinagóga fejëdelméhëz mondván: Mit búsëjtod toábbá a’ Mestërt? Mërt mëgholt të lëányod. (36) Jézsus kedég e szó hallván, mëly mondatik vala, monda a’ zsinagóga fejëdelmének: Në akarjh félnëd, de csak higgy! (37) És nëm eresztë valakit őtet követni, hanëmcsak Pētërt, Jakabot és Jánost, Jakabnak atyjafiát. (38) És jutának a’ zsinagóga fēdelmének házába, és látá a’ zajt és a’ sírókat és a’ sok ordëjtókat. (39) És bemënvén monda őnekik: Mit háborgotok és mit sírtok? A’ lëány nëm holt mëg, de alószon. (40) És mëgmövetik vala őtet. De ő mëndënëk kivetvén vëvé a’ lëánynak atyját és anyját, és kik ővele valának, és bemënvén, hol a’ lëány fekszën vala. (41) És fogván a’ lëánynak kezét, és monda neki: Tabitagumi, ki magyaráztatik: Lëány, mondom tënekëd, kelj fël! (42) És lëgottan fëlkele a’ lyány, és jár vala. Vala kedég tizënkettöd esztendei. És mëgijedének nagy ijesztettel. (43) És igën parancsola őnekik, hogy sënki azt mëg në tudná. És mondá annak ënni adniok.

.

VI

(1) És innen kimënvén mëne ő hazájába, és követik vala őtet ő tanëjtványi. (2) És szombat lévén kezde Jézsus a’ zsinagógákban tanëjtani. És sokak hallván csudálkodnak vala ő tanóságán mondván: Honnan ennek mëndezëk? És mëly e bölcsesség, mëly adattatott őneki, és ezillyetén jószágok, mëllyek ő kezëi miatt lësznek? (3) Nëmde ez az álcs fia-é, Máriának fia, Jakabnak, Józsëfnek, Júdásnak és Simonnak atyjokfia? Nëmde ő hugi itt müvelönk vadnak-é? És mëggonoszbodnak vala önbennë. (4) És monda őnekik Jézsus: Mërt nincs próféta tisztësség nēlkül, hanëmcsak ő hazájában. (5) És nëm tehete ott valami jószágot, hanëmcsak kevēs betegëket keze rëjájok vetvén vígaszta mëg. (6) És csudálkodik vala ő hütötlenségëkën. És kerëngi vala a’ kastélyokat környől tanëjtván.

(7) És hívá a’ tizënkettőt, és kezdé azokat ereszteni ketten és ketten, és ad vala nekik hatalmat fertëzetës szelletëkën. (8) És parancsolá őnekik, hogy valamit az útban në vënnének, hanëmcsak vesszőt. Në tassolyt, sëm kënyeret, sëm ērcët mazzagon. (9) De sollyákkal saruztassanak mëg, és hogy në öltöztessenek kēt szoknyákkal. (10) És mond vala őnekik: Valahova, mëly házba bemënendëtëk, ott lakozjatok, míglen onnan kimëntëk. (11) És valakik nëm fogadandnak tütöket, onnan kimënvén lërázjátok a’ port tü lábatokról őnekik tanóságokra. (12) És kimënvén prédikálnak vala, hogy pënitënciát művelkëdnének. (13) És sok ördögöket kivetnek vala, és sok betegëkët olajval mëgkenetnek vala és mëgvígasztnak vala.

(14) És hallá Hëródës király, mërt ő neve mëghírhött vala, és mond vala: Mërt János Baptista költ fël halottaiból, és arra művelkëdnek e jószágok őbenn­ë. (15) Ëgyebek kedég mondnak vala, mërt Illyés. De ëgyebek mondnak vala, mërt próféta. Ëgyebek kedég mondnak vala, mërt ëgy a’ próféták közzől. (16) Ki hallván Hëródës monda: E János költ fël halottaiból, kit ēn nyakazék mëg.

(17) Mërt ez Hëródës eresztë és mëgfogá Jánost, és mëgkötelezé őtet a’ tömlöcben Hëródiásért, ő atyjafiának, Fülöpnek feleségéjért, mërt vöttö vala őtet. (18) Mond vala kedég János Hëródësnek: Nëm illik tënekëd të atyádfiának feleségét vallanod. (19) Hëródiás kedég álnolkodik vala őneki, és akarja vala mëgölnië őtet, és nëm teheti vala. (20) Hëródës kedég féli vala Jánost tudván őtet igaz férfiúnak és szëntnek. És őrizi vala őtet. És őtet hallgatván sokat tëszën vala, és örőlvö hallgatja vala őtet. (21) És mikor alkolmas nap történt volna, Hëródës ő létë napján tőn nagy vacsorát a’ fēdelmeknek és a’ bíráknak és galilëabeli öregbeknek. (22) És mikor bemënt volna az Hëródiádisnak lyánya, és szökött volna, és këllëtt volna Hëródësnek és vele öszvö ëgyembe ëvőknek, monda a’ király a’ lyánynak: Kérjh ēntőllem, és adom tënekëd, mit akarsz. (23) És mëgeskëvék őneki, hogy: Valamit kérendesz, adom tënekëd, lehet ēn országomnak felét. (24) Ki mikor kimënt volna, monda ő anyjának: Mit kérjek? És a’ monda: Jánus Baptistának fejét. (25) És mikor bemënt volna a’ királyhoz sietelmmel, lëgottan kére mondván: Akarom, hamaran adjad nekëm János Baptistának fejét ëgy tálnyéron. (26) És mëgszomorodék a’ király az esért és a’ velë öszvö ëgyembe ëvőkért, nëm akará azt mëgszomorëjtani. (27) De eresztvén a’ nyakvágót, parancsolá odahozatni János Baptistának fejét ëgy tálnyéron. (28) És adá azt a’ lëánynak, és a’ lyány adá ő anyjának. (29) Hallván ő tanëjtványi jövének és vëvék ő testét, és veték a’ koporsóba.

(30) És ëgybegyölekëzvén az apastalok Jézsushoz mëgmondák őneki mëndënëkët, mëllyeket művelkëdtek vala és tanëjtottak vala. (31) És monda Jézsus őnekik: Jövvetëk magatoknak puszta helyre, és nyugodjatok mëg kevesënné! Mërt sokak valának, kik jőnek vala és mënnek vala, és ingyen ënniëk való időt sëm vallnak vala.

(32) És fëlmënvén a’ hajóba, elmënének puszta helyre magoknak. (33) És láták azokat elmënettëk, és sokak mëgësmerék, és gyalogon futának oda mëndën városból, és elölkelék azokat. (34) És kimënvén Jézsus látá a’ gyölekëzetëket, és könyörőlö őrajtok. Mërt valának, miként juhok, pásztort nëm vallók. És kezdé azokat tanëjtani sokakra. (35) És mikor immár sok idő lévén, hozjá vépének ő tanëjtványi mondván: A’ hely itt puszta, és az idő immár elmúlt. (36) Ereszd el a’ gyölekëzetëket, hogy mënvén a’ rokon falukba vëgyenek önmagoknak étkeket, kiket ëgyenek. (37) És felelvén monda őnekik: Adjatok tü ënniëk! És mondának őneki: Mënvén vëgyönk kētszáz pénz árra kënyeret, és adjonk ënniëk őnekik? (38) És monda őnekik: Hány kënyeret vallotok? Mënjetëk és lássátok! És mikor mëgesmerték volna, mondának: Öt kënyerekët és kēt halat. (39) És parancsolá őnekik, hogy lëültetnének mëndënëket seregëk szërént a’ zöld szénán. (40) És részëkbe oszták, százakba és ötvenëkbe. (41) És vévén az öt kënyereket és a’ kēt halakat, mënnybe tekëntvén mëgáldá és mëgszegé a’ kënyerek­ët és a’ kēt halakat, és adá ő tanëjtványinak, hogy vetnék ő eleikbe. És a’ kēt halakat mëgosztá mëndënëknek. (42) És őnek mënd és mëgëlégëdének. (43) És fëlvëvék a’ derëbëknek maradékát, tizënkēt füles kosarokat, teljeseket a’ kënyerekből és a’ halakból. (44) Valának kedég, kik öttenek vala, ötszër ezër férfiak.

(45) És lëgottan kēnszërëjté ő tanëjtványit fëlmënniëk a’ hajóba, hogy elölmúlnák őtet Bëtsaidától tengër elvé, míglen ő elereszté a’ népet. (46) És mikor eleresztëttë volna azokat, mënë fël a’ hëgyre imádkozni.

(47) És mikor estve lött volna, a’ hajó vala a’ tengër közepëtt. És önmaga vala a’ földön. (48) És látván azokat munkálkodattok az evezettel, mërt vala ellenëk szēl. És az éjnek nëgyëd vigyázatja koron jövö őhozjájok a’ tengërën járván. És akarja vala elölmúlni azokat. (49) És ők hogy láták őtet a’ tengërën járatta, alajták őtet tündérletnek, és ivöltének. (50) Mërt mënd látják vala őtet, és mëgszomorodának. És lëgottan beszéllë ővelëk, és monda őnekik: Reménkëdjetëk! Mërt ēn vagyok. Në akarjatok félnëtëk! (51) És fëlmëne őhozjájok a’ hajóba, és mëgszőnék a’ szēl. És naggyal inkább csudálkodnak vala önbennëk. (52) Mërt nëm ērtëttek vala a’ kënyerekről, mërt vala ő szűvök mëgavólt.

(53) És mikor tengërën által mëntenek volna, jutának Gënazárëtnek földébe, és mëgállaták a’ hajót. (54) És mikor kimënt volna a’ hajóból, lëgottan mëgesmerék őtet. (55) És befutván mënd a’ vidékët kezdék ëgybehordani ágyakban, kik gonoszól valának, oda, hol hallják ő voltát. (56) És valahova bemëgyën vala szállásokba, falukba avagy városokba, az utcákba vetik vala a’ betegëket, és kérik vala őtet, hogy avagy illetnék ő ruhájának peremét. És valamënnyen illetik vala őtet, mëgvígasznak vala.

.

VII

(1) És ëgybegyölekëzének őhozjá a’ lëváltak és az írástudók közzől némëllyek jövén Jëruzsálëmből. (2) És mikor látták volna ő tanëjtványi közzől némëllyek köz kezekkel, azaz nëm mosottakkal ënni kënyeret, mëgszidalmazák. (3) Mërt a’ lëváltak és mëndën zsidók nëm ësznek, hanëmha gyakorta mëgmossák ő kezëket, tartván a’ vénëknek szërzésëket. (4) És a’ vásárról mëgfordólván nëm ësznek, hanëmha gyakorta mëgkërësztëlkëdendnek. És ëgyebek sokak vadnak, mëllyek szërzettettenek őnekik tartaniok, és kelyhëknek és rocskáknak kërësztségëkët, ērcnemőveké és ëlëktromoké. (5) És kērdik vala őtet a’ lëváltak és az írástudók mondván: Mire nëm járnak a’ të tanëjtványid a’ vénëknek szërzésëk szërént, de a’ köz kezekkel ësznek kënyeret? (6) És ő felelvén monda őnekik: Jól prófétált Izsaiás türóllatok képmutalókról, miként írván vagyon: E nép ajakával tisztël engëmet, ő szűvök kedég messze ēntőllem. (7) Hëjába böcsőlnek kedég engëmet tanëjtván embërëknek tanóságit és parancsolatit. (8) Mërt mëghagyván Istennek parancsolatit tartjátok embërëknek szërzésëket, rocskáknak és kelyhëknek kërësztségit és ëgyebeket, ezëkhëz hasonlókat tësztëk sokakat. (9) És monda őnekik: Jól mëgsëmmiëjtëttétëk Istennek parancsolatit, hogy tü szërzéstëket tartsátok. (10) Mërt Mojzsës mondott: Tisztëljed të atyádat és të anyádat! És: Ki mëgszidandja atyját vagy anyját, halállal haljon. (11) Tü kedég mondotok: Ha embër mondand atyjának avagy anyjának: korbán, ki mondatik ajándoknak, valamëly ēntőllem vagyon, tënekëd használ. (12) És toábbá nëm hagyjátok őtet tënni valamit ő atyjának avagy ő anyjának. (13) Mëgszaggatván Istennek igéjét tü szërzéstëkért, kiket szërzëttetëk, és tësztëk ilyetenëket, ezëkhëz hasonlókat sokakat.

(14) És ësmég őhozjá híván a’ gyölekëzetëkët mond vala őnekik: Hallgassatok engëmet és mënd ērtsétëk! (15) Sëmmi nincs embërën kűvöl őbelé bemënő, ki őtet mëgfertëztethetné, de mëllyek embërből származnak, azok, mëllyek embërt mëgfertëztetnek. (16) Ha kinek halló fülei vadnak, hallgassa.

(17) És mikor bemëntek volna a’ házba a’ gyölekëzettől, mëgkērdék őtet ő tanëjtványi e példabeszédëkről. (18) És monda őnekik: Így tü ës ildomotlanok vattok, és nëm ērtitëk, hogy mëndën kűvöl való embërbe bemënő nëm fertëztetheti mëg őtet, (19) mërt nëm mëgyën be ő szűvébe, de hasába, és tisztolatban kimëgyën. Mëgtisztëjtván mëndën étkeket. (20) Mond vala: Mërt mëllyek kedég embërből kijőnek, azok fertëztetnek mëg embërt. (21) Mërt embërnek belől szűvéből származnak gonosz gondolatok, törvénytöretëk, paráznaságok, gyolkosságok, (22) urságok, fösvénységëk, álnokságok, álnolkodatok, szemérmëtlenség, gonosz szëm, káromlat, kevélység, balgatagság. (23) Mënd e gonoszok belől származnak, és mëgfertëztetnek embërt.

(24) És fëlkelvén elmënë innetën Tírosnak és Sidonnak vidékibe. És bemënvén a’ házba sënkinek sëm akarja vala mëgtudtát. És nëm titkoltathaték. (25) Mërt lëgottan a’ nēmbërj, kinek lëánya vall vala fertëzetës szelletët, hogy halla őrólla, bemënë és esék ő lábainak előttö. (26) Vala e nēmbërj pogány, nëmzettel sërofënissa. És kéri vala őtet, hogy kivetné ő lyányából az ördögöt. (27) Ki monda őneki: Hagyjad előszër a’ fiakat mëgëlégëdniëk. Mërt nëm jó a’ fiaknak kënyerëket mëgvënni, és vetni az ëbëknek. (28) És a’ felelë és monda őneki: Bizony való, Uram, de maga a’ kölykëk ës ësznek a’ derëbëkből a’ gyermëkëknek asztalok alatt. (29) És monda őneki: Mënj el, e beszédért kimënt az ördög të lyányodból. (30) És mikor hazamënt volna, lëlé a’ lëányt az ágyon ülette és az ördögöt kimënvén.

(31) És ësmég kimënvén Tírusnak vidékiből jövö Sidon által galilëabeli tengërre, ki vagyon Dëkapolisnak végei között. (32) És hozának őneki siketët és némát, és onszolják vala őtet, hogy vetné ő kezét őrëjá. (33) És vévén őtet a’ gyölekëzettől magának, ereszté ő ujját ő füleibe, és hagyapván illeté ő nyelvét. (34) És fëltekëntvén mënnybe, fohászkodván és monda: Ëffëta, ki mondatik mëgnyilatni. (35) És lëgottan mëgnyílának ő fülei, és mëgoldaték ő nyelvének kötele, és szól vala igazan. (36) És parancsolá nekik, hogy valakinek në mondanák. Mënt inkább kedég parancsol vala őnekik, attól inkább prédikálnak vala. (37) És attól inkább csudálkodnak vala mondván: Jól tött mëndënëkët, siketëket tött hallóvá, és némákat szólóvá.

.

VIII

(1) A’ napokban, mikor ësmég sok gyölekëzet volna Jézsussal, és nëm volna mit ënniëk, tanëjtványit ëgybehíván monda őnekik: (2) Könyörőlök e gyölekëzetëkën, mërt ímé már harmadnaptól fogván szenvednek engëmet, és nincs mit ëgyenek. (3) És ha eleresztendëm azokat böjtölővöl ő házokba, mëgfogyatkoznak az útban, mërt némëllyek őközzőllök messzől jöttenek. (4) És felelének őneki ő tanëjtványi: Honnan ëlégëjtheti mëg ezëket kënyerekkel valaki itt e kietlenben? (5) És kērdé azokat: Hány kënyeretëk vagyon? Kik mondának: Hēt. (6) És parancsolá a’ gyölekëzetnek a’ földre lëülniëk. És vévén a’ hēt kënyeret hálát adván mëgszegé, és adá ő tanëjtványinak, hogy a’ gyölekëzet eleibe vetnék. (7) És vala kevēs halacskájok. Azokat ës mëgáldá, és parancsolá eleikbe vetni. (8) És őnek és mëgëlégëdének. És fëlvëvék hēt kosárral a’ derëbëkből, mëllyek mëgmaradtanak vala. (9) Valának kedég, kik öttenek vala, monnal négyszër ezër embërëk. És elereszté azokat. (10) És lëgottan fëlmënë a’ hajóba ő tanëjtványival, és juta Dalmanita vidékibe.

(11) És kijövének a’ lëváltak, és kezdének ővele kērdëzkëdniëk követvén mënnyi jelënségët őtőllö, késértvén őtet. (12) És ő szelletével óhajtván monda: Mi jelënségët követ e nëmzet? Bizony mondom tünektëk, nëm adatik e nëmzetnek jelënség. (13) És elhagyván azokat fëlmënë ësmég a’ hajóba, és elmënë tengër elvé.

(14) És elfeledkëztek kënyeret velëk vënniëk, és csak ëgy kënyér vala ővelëk a’ hajóban. (15) És parancsola őnekik mondván: Lássatok és őrizkëdjetëk a’ lëváltaknak kovászitól! (16) És gondolkodnak vala ëgymásnak mondván: Mërt kënyereket nëm vallonk. (17) Ki mëgesmervén monda őnekik Jézsus: Mit gondoltok, mërt kënyereket nëm vallotok? Mëg sëm esmeritëk-é? És nëm ērtitëk mëg ës? Vakon valljátok tü szűvetëket? (18) Szëmëkët vallván nëm láttok, és fülekët vallván nëm hallotok? És nëm emlēkëztëk mëg, (19) mikor az öt kënyeret szegdelém az ötszër ezër embërëk közibe, és hány füles kosarokkal vöttök derëbëket fël? Mondának neki: Tizënkettővel. (20) És mikor a’ hēt kënyereket a’ négyszër ezër embërëk közibe? Hány kosár derëbëkët vöttök fël? És mondnak neki: Hetet. (21) És mond vala nekik: Miképpen nëm ērtitëk mëg ës?

(22) És jutának Bëtsaidába. És hozának őneki ëgy vakot, és kérik vala őtet, hogy illetné azt. (23) És a’ vaknak kezét fogván vivé őtet az utcán kűvöl. És ő szëmeibe hagyapván, ő kezëit rëjá vetvén kērdé őtet: Ha mit látna? (24) És tekëntvén monda: Látok embërëket, monnal fákat járniok. (25) Ennek utánna veté ő kezëit ő szëmeire, és kezdë látni, és mëgadaték, úgyhogy fénësën látna mëndënëket. (26) És ereszté őtet ő házába mondván: Mënj el të házadba, és ha az utcákba bemënendesz, sënkinek së mondjad.

(27) És bemënvén Jézsus és ő tanëjtványi Fülöp Cësárëának kastélyába. Kērdëzi vala az útban ő tanëjtványit mondván őnekik: Kinek mondnak embërëk engëmet? (28) Kik felelének mondván: Ëgyebek János Baptistának, ëgyebek Illyésnek, de ëgyebek monnal a’ próféták közzől ëgynek. (29) De monda őnekik: Tü kinek mondotok engëmet? Felelvén Pētër monda őneki: Të vagy Kristus. (30) És mëgfenyëjté azokat, hogy valakinek në beszéllenének őrólla.

(31) És kezdé tanëjtani azokat, mërt këll Embërfiának sokat szenvedni, és mëgutáltatni a’ papok fēdelmitől, és a’ fő vénëktől és az írástudóktól, és mëgöletni, és harmadnapon fëlkelni. (32) És nyilván beszélli vala az igét. És ragadván őtet Pētër kezdé őtet mëgfëddeni. (33) Ki mëgfordólván és látván ő tanëjtványit mëgfenyëjté Pētërt mondván: Mënj ēnmëgém satanás, mërt nëm ērtëd azokat, mëllyek Istené, de mëly embërëké.

(34) És a’ gyölekëzet hozjá híván ő tanëjtványival öszvö monda nekik: Ha ki akar engëmet követni, mëgtagadja őmagát, és fëlvëgyë ő kërësztét, és kövessën engëmet. (35) Mërt ki akarandja ő lëlkét üdvözëjteni, elveszti azt. Ki kedég elvesztendi ő lëlkét ēnértem és az ëvangéliomért, mëgüdvözëjti azt. (36) Mërt mit használ embërnek, ha mënd e világot nyerjë, ő lëlkének kedég nehēzségët tëgyën? (37) Avagy mi váltságot ad embër ő lëlkéjért? (38) Mërt ki engëmet és ēn igéimet vallandja a’ parázna és e bűnös nëmzet között, vallja őtet Embërnek Fia, mikor jövend ő atyjának dicsőségében ő angyalival.

.

IX

(1) És mond vala őnekik: Bizony mondom tünektëk, mërt vadnak némëllyek az itt állók közzől, kik nëm kóstolják a’ halált, míg nëm lássák Istennek országát, tehetségben jövendőet.

(2) És hatod nap után vëvé Jézsus Pētërt és Jakabot és Jánost, és vivé azokat magoknak magas hëgyre. És elváltoztaték őelőttök. (3) És ő ruhái lőnek fénësëk, miként hó, és mëly fénësëkké e földön való fësëtők nëm tehetik. (4) És jelënék őnekik Illyés Mojzsëssel, és valának beszéllők Jézsussal. (5) És felelvén Pētër monda Jézsusnak: Rabbi, jó nekönk itt lënnönk, alkossonk mü magonknak itt három hajlakokat. Tënekëd ëgyet, Mojzsësnek ëgyet és Illyésnek ëgyet. (6) Mërt nëm tudja vala, mit mondana, mërt valának félelmmel ijedtek. (7) És lőn nagy köd mëgkörnyékëzvén azokat. És jövö szó a’ ködből mondván: Itt vagyon ēn drágalátos Fiam, őtet hallgassátok! (8) És lëgottan környőllök tekëntvén sënkit sëm látának toábbá ővelëk, hanëmcsak Jézsust.

(9) És ők a’ hëgyről lëszállattokban parancsolá őnekik, hogy valakinek në mondanák, mëllyeket láttak volna, hanëm mikor Embërnek Fia halottaiból fëlkelend. (10) És mëgtarták ez igét, önnálok ëgymással kērdëzkëdvén, hogy mi volna, mikor halottaiból fëlkelend. (11) És kērdik vala őtet mondván: Azért mit mondnak a’ lëváltak és az írástudók, mërt előszër Illyésnek el këll jőni. (12) Ki felelvén őnekik: Illyés, mikor előszër eljövend, mëgad mëndënëkët. És miképpen írván vagyon Embërnek Fiáról, hogy sokakat szenvedjën és mëgkárhoztassék. (13) De mondom tünektëk, mërt Illyés eljött, és valamëllyeket akartanak, töttenek őrajta, miként írván vagyon őrólla.

(14) És jövén ő tanëjtványihoz láta nagy gyölekëzetët őkörnyőllök és az írástudókat kērdëzkëdvén ővelëk. (15) És lëgottan mënd a’ nép Jézsust látván mëgijedë és mëgrëddenë, és őhozjá futván köszönnek vala őneki. (16) És kērdé azokat: Mit kērdëzkëdtëk tüközöttetëk? (17) És felelvén ëgy a’ gyölekëzet közzől monda: Mestër, hozám ēn fiamat, néma szellet vallót tëhozjád. (18) Ki valahol őtet ragadandja, lëejti őtet és tajtékoztatja, és fogaival csikorgattatja. És mondám të tanëjtványidnak, hogy kivetnék őtet, és nëm teheték. (19) Ki felelvén monda őnekik: Ó, gonosz, hütötlen nëmzet, míglen lëszëk tüveletëk? És míglen szenvedlek tütöket? Hozjátok ide hozjám őtet! (20) És őhozjá hozák azt. Lëgottan a’ szellet mëgháborëjtá őtet, és lëejtvén a’ földre hompolyg vala tajtékozván. (21) És kērdé ő atyját: Mënnyë ideje vagyon, hogy őneki e történt? És a’ monda: Gyermëkdedségétől fogván. (22) És gyakorta ereszti őtet tűzbe és vízbe, hogy elvesztené őtet. De ha mit tehetsz, segéh münket könyörőlvén mürajtonk! (23) Jézsus kedég monda őneki: Ha hihetëd, hivőnek mëndënëk lehetségësëk. (24) És lëgottan ivöltvén a’ gyermëknek atyja könnyezvén monda: Hiszëm, Uram! Segéljed ēn hütötlenségëmet! (25) És mikor látta volna Jézsus a’ gyölekëzetnek ëgybefuttát, fenyëjté a’ fertëzetës szelletët mondván őneki: Siket és néma szellet, ēn parancsolok tënekëd, jöjj ki belőllö, és toábbá őbelé në mënj! (26) És ivöltvén és igën mëgnyővén őtet kimënë őbelőllö. És lött, miként mëgholt. Úgyhogy sokak mondanának, mërt mëgholt. (27) Jézsus kedég fogván ő kezét fëlemelé őtet és fëlkelë. (28) És mikor bemënt volna a’ házba, ő tanëjtványi titkon mëgkērdék őtet mondván: Mire mü nëm vethettök ki azt? (29) És monda őnekik: E fajzat sëmmivel ki nëm vettethetik, hanëmcsak böjttel és imádsággal.

(30) És innet eleredvén mënnek vala Galilëába. És s­ënkinek nëm akarja vala tudtát. (31) Tanëjtja vala kedég ő tanëjtványit, és mond vala nekik: Mërt Embërnek Fia adatik embërëknek kezëkbe, és mëgölik őtet, és mëgöletvén harmadnapon fëlkel. (32) És ők nëm ērtik vala az igét, és félik vala mëgkērdeni őtet.

(33) És jutának Kafarnaumba. Kik mikor hon volnának, kērdi vala azokat, mit törekëdtek volna az útban. (34) És ők vesztëglnek vala. Valóbizony önközöttök az útban vetöködtek vala, hogy ki őközöttök nagyobb volna. (35) És lëülvén hívá a’ tizënkettőt, és monda őnekik: Ha ki akarand elő lënni, lëszën monnal mëndënëktől utolsóbb és mëndënëknek szolga. (36) És vévén ëgy gyermëkët, állaptatá azt őközepëttëk, kit mikor mëgölelt volna, monda őnekik. (37) Valaki vend ëgyet ezëk közzől, engëmet vëszën. És valaki engëmet vend, nëm csak engëmet vëszën, de azt, ki eresztëtt engëmet.

(38) Felelë János őneki mondván: Mestër, látánk némëllyet të nevedbe ördögöket kivetőt, ki nëm követ münket. És mëgtiltók azt. (39) Jézsus kedég monda: Në akarjátok azt mëgtiltanotok! Mërt sënki incs, ki jót tëgyën ēn nevembe, és hamar gonoszt beszélhessën ēnróllam. (40) Ki nincs müellenönk, müértönk vagyon. (41) Mërt valaki adand ëgy pohár hideg vizet tünektëk ēn nevëmbe, mërt Kristusé vattok, bizony mondom tünektëk, nëm veszti el érdëmét.

(42) És valaki ëgyet ez ēnbelém hüvők küsdedëk közzől mëggonoszbëjtand, inkább jobb volna őneki, hogy ëgy szamár terëh kő köttetnék ő nyaka környől, és a’ tengërbe eresztetnék.

(43) És ha të kezëd mëggonoszbëjtand tégëdet, medd el azt. Jobb tënekëd bénán bemënnëd az életbe, hogynëm kēt kezëd vallván eresztetnëd pokolnak állhatatlan tüzébe, (44) hol ő fērgëk mëg nëm hal, és ő tüzök mëg nëm alószék. (45) És ha të lábad tégëd mëggonoszbëjtand, vágd el azt. Jobb tënekëd sántáól bemënnëd az örök életbe, hogynëm kēt lábad vallván eresztetnëd pokolnak állhatatlan tüzébe, (46) hol ő fērgëk mëg nëm hal, és ő tüzök mëg nëm alószék. (47) Hogyha të szëmëd mëggonoszbëjtand tégëdet, vesd ki őtet. Mërt jobb tënekëd fēl szëmmel bemënnëd Istennek országába, hogynëm kēt szëmëd vallván eresztetnëd pokolnak állhatatlan tüzébe, (48) hol ő fērgëk mëg nëm hal, és ő tüzök mëg nëm alószék. (49) Mërt mëndën adëps tűzzel sózatik, és mëndën ajánlat sóval sózatik. (50) Jó a’ só. Hogyha a’ só sajtalan lend, mibe sózjátok azt? Valljatok sót tübennëtëk, és békességët valljatok tübennetëk.

.

Capitulum X

(1) És innen fëlkelvén jövö Júdëának vidékébe Jordán elvé. És ësmég gyölekëzének őhozjá gyölekëzetëk. És miképpen szokta vala, ësmég tanëjtá vala azokat. (2) És a’ lëváltak őhozjá vépvén kērdik vala őtet: Ha illik férfiunak feleségét elhagyni? Késértvén őtet. (3) És ő felelvén monda: Mit parancsolt tünektëk Mojzsës? (4) Kik mondának: Hatta münekönk hagyománynak levelét adnonk és elhagynonk. (5) Kiknek felelvén monda Jézsus: Tü szűvetëknek keménységéjért írta tünektëk Mojzsës e parancsolatot. (6) Terëmtetnek kedég kezdetétől fogván férfiat és nēmbërjet töttö azokat Isten, és mondott: (7) Ezért mëghagyja embër atyját és anyját, és ëgyesől ő feleségével, (8) és lësznek ketten ëgy testben. És úgy immár nëm vadnak ketten, de ëgy test. (9) Mërt mëllyet Isten ëgyesëjtëtt, embër mëg nëm választja. (10) És ësmég a’ házban ő tanëjtványi kērdék őtet azonról. (11) És monda őnekik: Valaki elhagyandja ő feleségét, és mást vend, törvényt tör őrajta. (12) És ha feleség elhagyandja ő férjét, és mással házaskodandik, paráználkodik.

(13) És hoznak vala őneki apródokat, hogy illetné azokat. A’ tanëjtványok kedég elfenyëjtik vala a’ hozókat. (14) Kit, mikor látott volna Jézsus, méltatlanól vëvé, és monda azoknak: Hagyjátok az apródokat jőniëk ēnhozjám, és në tiltsátok mëg azokat, mërt ollyatanoké Istennek országa. (15) Bizony mondom tünektëk: Valaki nëm vendi Istennek országát miképpen apród, nëm mehet be abba. (16) És mëgölelvén azokat, ő kezëit rëjájok vetvén mëgáldja vala őket.

(17) És mikor kimënt volna az útba, eleibe futa ëgynémëly. Tērdët hajtván őelőttö kērdé őtet mondván: Jó Mestër, mi jót tëgyek, hogy az örök életët valljam. (18) Jézsus kedég monda neki: Mit mondasz engëmet jónak? Sënki jó, hanëm csak Isten önmaga. (19) Esmerted a’ parancsolatokat-é? Törvényt në törjh! Në öldökjh! Në urozjh! Hamis tanóságokat në mondj! Álságot në tégy! Tisztëljed të atyádat és të anyádat! (20) És ő felelvén monda őneki: Mestër, mëndezëket tartottam ēn ifjúságomtól fogván. (21) Jézsus kedég tekëntvén őrëjá szereté őtet, és monda őneki: Ëgy fogyatkozatod tënekëd. Mënj el, valamëllyeket vallasz, add el, és adjad szëgényëknek, és vallasz këncsët mënnyben, és jöjj, kövess engëmet! (22) Ki mëgszomorodék ez igében, és elmënë bánkódván, mërt vala sok valálokat valló.

(23) És környőltekëntvén Jézsus monda ő tanëjtványinak: Mëly nehezen mënnek be Istennek országába azok, kik pénzt vallnak. (24) A’ tanëjtványok kedég csudálkodnak vala Jézsusnak igéiben. És ësmég felelvén Jézsus monda őnekik: Fialim, mëly nehēz pénzbe bízóknak bemënni Istennek országába. (25) Könyvebb a’ tevének a’ tőfok által mënni, hogynëm a’ kazdagnak Istennek országába mënni. (26) Kik inkább csudálkodván mondának ëgymásnak: És ki üdvözőlhet? (27) És tekëntvén Jézsus őrëjájok monda nekik: Embërëknēl lehetetlen, de nëm Istennēl. Mërt Istennēl mëndënëk lehetségësëk.

(28) És ennek utánna kezdé Pētër őneki mondani: Ímé, mü mëghattonk mëndënëket, és követtönk tégëdet. (29) Felelvén kedég Jézsus monda: Bizony mondom tünektëk. Sënki nincs, ki mëghagyandja házát, avagy atyjafiait avagy hugit, avagy atyját avagy anyját, avagy fiait, avagy földét ēnértem és az ëvangéliomért, (30) ki nëm százannyat vëszën ez időben: házakat, és atyjafiakat és húgokat, és atyákat és anyákat, és fiakat, és földeket. És a’ jövendő világban az örök életët. (31) Sokak kedég elővek lësznek utóvak, és utolsók elölsők.

(32) Valának kedég a’ tanëjtványok az útban Jëruzsálëmbe fëlmënők. És Jézsus elölkeli vala őket, és csudálkodnak vala, és követvén, félemnek vala. És ësmég vévén Jézsus a’ tizënkettőt kezdé mondani azoknak, mëllyek jövendők volnának őneki. (33) Mërt ím, fëlmëgyönk Jëruzsálëmbe, és Embërnek Fia adatik a’ papok fēdelminek és az írástudóknak és a’ vénëknek. És mëgkárhoztatják őtet halállal, és adják őtet a’ pogányoknak. (34) És mëgkáromlják őtet, és ëgyembe mëgpökik őtet, mëgostorozják őtet, és mëgölik őtet, és harmadnapon fëlkel.

(35) És vépnek őhozjá Jakab és János, Zëbëdëusnak fiai mondván: Mestër, akarjuk, hogy valamit kérendönk, tëgyed münekönk. (36) És ő monda őnekik: Mit akartok, hogy tëgyek tünektëk? (37) Kik mondának: Adjad münekönk, hogy ëgyink të jóg felőlled és másink të balod felől üljönk të dicsőségëdben. (38) Jézsus kedég monda őnekik: Nëm tudjátok, mit kérjetëk. Ihatjátok-é a’ kelyhët, kit ēn iandó vagyok? Avagy kërësztëlkëdhettëk a’ kërësztséggel-é, kivel ēn kërësztëlkëdendő vagyok? (39) És ők mondának őneki: Ihatjuk. Jézsus kedég monda őnekik: A’ kelyhët valóbizony iszjátok, kit ēn iandó vagyok, és a’ kërësztséggel kërësztëlkëdtëk, kivel ēn kërësztëlkëdendő vagyok. (40) Ülnötök kedég ēn jógom felől avagy balom felől nëm ēn adhatom tünektëk, de kiknek alkotván vagyon.

(41) Hallván kedég a’ tíz kezdének méltatlankodniok Jakabról és Jánosról. (42) Jézsus kedég híván azokat monda őnekik: Tudjátok-é, mërt azok, kik láttatnak fēdelmkëdniëk pogányokon, uralkodnak őrajtok, és fēdelmëk vallják ő hatalmokat. (43) Tüközöttetëk kedég nincs ugyan. De valaki akarand nagyobb lënni, lëszën tü szolgátok. (44) És valaki akarand tüközöttetëk elő lënni, lëszën mëndëntëknek szolga. (45) Mërt Embërnek Fia sëm jött, hogy szolgáltassék, de hogy szolgálna, és adná ő lëlkét sokakért váltságba.

(46) És jövének Jërikóba. És ők Jërikóból kieredvén, és ő tanëjtványi és nagy sokaság ővelë, vak Bartimëus, Timëusnak fia ül vala az útfēlën koldólván. (47) Ki mikor hallotta volna, hogy e názárëti Jézsus, kezde ivölteni: Jézsus, Dávidnak fia, irgalmazjh ēnnekëm! (48) És sokak fenyëjtik vala őtet, hogy vesztëglene. És ő inkább ivölt vala: Dávidnak fia, irgalmazjh ēnnekëm! (49) És mëgállván Jézsus parancsolá odahívatni őtet. És híják vala őtet mondván őneki: Légy víg, kelj fël, hív tégëdet! (50) Ki elhányván ő ruháját, fëlszökvén jövö őhozjája. (51) És felelvén Jézsus monda őneki: Mit akarsz, hogy tëgyek tënekëd? A’ vak kedég monda őneki: Rabbi, hogy lássak. (52) Jézsus kedég monda őneki: Mënj el, të hütöd tégëdet mëgüdvözëjtëtt. És lëgottan láta, és követi vala őtet az útban.

.

XI

(1) És mikor közelëjtenë Jëruzsálëmhëz, és jutott volna Bëtfagéba, Olivëtnak hëgyére, eresztë kettőt ő tanëjtványi közzől. (2) És monda őnekik: Mënjetëk a’ kastélyba, ki tüellentëk vagyon! És lëgottan oda bemënvén lëltëk ëgy vehmët mëgkötvén, kin még ëgy embër sëm ült. Ódjátok mëg, és hozjátok ide azt! (3) És ha valaki tünektëk valamit mondand, mit tësztëk, mondjátok: Mërt Úrnak këllemetës. És lëgottan ide eresztik azt. (4) És elmënvén lëlék a’ vehmët mëgkötvén, kűvöl az ajtó előtt a’ kettős útban. És mëgódák azt. (5) És némëllyek az ott állók közzől mondának őnekik: Mit tësztëk mëgódván a’ vehmët? (6) Kik mondának azoknak, miként parancsolt vala őnekik Jézsus, és elhagyák. (7) És vivék a’ vehmët Jézsushoz, és veték őrëjája ő ruhájokat, és ülö rëjája. (8) Sokak kedég terëjtik vala ő ruhájokat az útban, ëgyebek kedég metēlnek vala ágakat a’ fákról, és terëjtik vala az útban. (9) És kik elölmúlnak vala, és kik követik vala őtet, ivöltnek vala mondván: Ozsanna! Áldott, ki jött Úrnak nevébe! (10) Áldott, ki jött, Dávidnak, mü atyánknak országa! Ozsanna magasságokban!

(11) És bemënë Jëruzsálëmbe a’ tëmplomba. És környőlnézvén mëndënëkët, mikor immár estveidő volna, kim­ënë Bëtániába a’ tizënkettővel.

(12) És mikor másodnapon kim­ënë Bëtániából, ēhëzék. (13) És mikor látott volna messzől ëgy figefát, levelëkët vallót, jövö, ha talántál lëlne valamit őrajta. És mikor jutott volna őhozjá, a’ levelëktől mëgválván sëmmit nëm lëlë őrajta, mërt nëm vala figēnek ideje. (14) És felelvén monda őneki: Immár toábbá në ëgyék valaki gyimölcsöt tëbelőlled örökké! És hallván ő tanëjtványi.

(15) Jövének Jëruzsálëmbe. És mikor bemënt volna a’ tëmplomba, kezdé kihányni az árólókat és a’ vëvőket a’ tëmplomból. És a’ pénzváltóknak asztalokat és a’ galambárólóknak szēkëkët eldöjté. (16) És nëm hagyja vala, hogy valaki edényt vinnë a’ tëmplom által. (17) És tanëjtja vala azokat mondván: Nëmde írván vagyon-é: Mërt ēn házam hívatik imádságnak házának mëndën nëmzetëknek? Tü kedég töttétëk azt tolvajoknak barlangjá. (18) Ki hallván a’ papok fēdelmi és az írástudók keresik vala őtet, miképpen elveszthetnék. Félik vala kedég őtet, mërt mëndën gyölekëzet csudálkodik vala ő tanóságán. (19) És mikor estve lött volna, kimëgyën vala a’ városból.

(20) És mikor holval mënnének, láták a’ figefát gyökerétől fogván mëgaszván. (21) És mëgemlēkëzvén Pētër monda őneki: Rabbi, ímé a’ figefa, kit mëgátkoztál, mëgaszott. (22) És felelvén Jézsus monda őnekik: Valljátok Istennek hütét! (23) Bizony mondom tünektëk, mërt valakitëk mondand e hëgynek: fëlvétetni és a’ tengërbe eresztetni, és nëm kētëlkëdendik ő szűvében, de hiendi, valamit mondand, lëszën őneki. (24) Azért mondom tünektëk: Mëndënëket, valamëllyeket imádkozván kértëk, higgyétëk, mërt vëszitëk, és lësznek tünektëk.

(25) És mikor állandotok imádkoznotok, mëgbocsássatok, ha valamit vallotok valaki ellen. Hogy ës tü Atyátok, ki vagyon mënnyekben, mëgbocsássa tü bűntöket. (26) Hogyha tü nëm bocsátandotok, tü Atyátok, ki vagyon mënnyekben, nëm bocsátja mëg nektëk bűntöket.

(27) És ësmég jövének Jëruzsálëmbe. És mikor járna a’ t­ëmplomban, vépének őhozjá a’ papok fēdelmi és az írástudók és a’ vénëk. (28) És mondának őneki: Mëly hatalmmal tëszëd ezëket? És ki adta tënekëd e hatalmat, hogy ezëket tëgyed? (29) Jézsus kedég monda őnekik: Kērdlek ēn ës ëgy igën tütöket, és feleljetëk ēnnekëm, és mëgmondom tünektëk, mëly hatalmmal tëszëm ezëket. (30) Jánosnak kërësztségë mënnyből vala-é, avagy embërëk közzől? Feleljetëk ēnnekëm! (31) És ők gondolkodnak vala önközöttök mondván: Ha mondandjuk, mënnyből, mond nekönk azért: Mire nëm hittetëk őneki? (32) Ha mondandjuk, embërëktől, féljük e népet, mërt mëndënëk vallják vala Jánost, hogy bizony próféta volna. (33) És felelvén mondának Jézsusnak: Nëm tudjuk. És felelvén Jézsus monda őnekik: Ēn sëm mondom tünektëk, ki hatalmával tëszëm ezëkët.

.

XII

(1) És kezdë őnekik példabeszédben beszélleni: Szőlőt plántált embër, és mëgkörnyékëzé sövénnyel, és ásott patakot, és rakott tornyot. És ajánlotta azt a’ vincëllérëknek, és eredëtt zarándoklani. (2) És idejekorán eresztëttë szolgáját a’ vincëllérëkhëz, hogy vënnének a’ vincëllérëktől a’ szőlőnek gyimölcsében. (3) Kik mëgfogván mëgverék és elereszték őket hiúan. (4) És ësmég eresztë ő ëgyēb szolgát, azt ës mëgsebhëték fején, és bosszósággal gyëtrék. (5) És ësmég eresztë ëgyebët. Azt ës mëgölék. És ëgyebëket többeket, némëllyeket mëgvervén, de ëgyebëket mëgölvén. (6) Azért méglen vallván ëgy drágalátos fiat, azt ës ereszté őhozjájok utólszër mondván: Mërt nëtalántál általják ēn fiamat. (7) A’ vincë­llérëk kedég látván mondának ëgymásnak: Ez a’ magzat. Jövvetëk, öljük mëg őtet, és mienk lëszën az örök. (8) És mëgfogván őtet veték a’ szőlőn kűvöl, és mëgölék. (9) Azért mit tëszën a’ szőlőnek ura? Jő és elveszti a’ vinc­ëllérëket, és adja a’ szőlőt ëgyebëknek. (10) És nëm olvastátok-é az írást? A’ követ, kit mëgutáltanak a’ rakók, ez lött a’ szëgeletnek fejében. (11) Úrtól lött ez, és csudálatos mü szëmeinkben. (12) És keresik vala őtet mëgfogniok, és félik vala a’ gyölekëzetët. Mërt mëgesmerték vala, hogy őrëjájok mondaná e példabeszédët. És őtet mëghagyván elmënének.

(13) És eresztnek őhozjá némëllyeket a’ lëváltak közzől és az ëródiánosok közzől, hogy mëgfognák őtet beszédében. (14) Kik jövén mondának őneki: Mestër, tudjuk, mërt igaz vagy, és nëm gondolsz valakivel, mërt nëm nézsz embërëknek orcájára, de tanëjtod Istennek útát igazságban. Illik-é adót adni császárnak, avagy në adjonk? (15) Ki tudván ő álnokságokat monda nekik: Mit késértëtëk engëmet? Hozjátok ēnnekëm a’ pénzt, hogy lássam! (16) És azok hozák őneki. És monda őnekik: Kié e kép és e környőlirat? Mondának neki: Császáré. (17) Felelvén kedég Jézsus monda nekik: Adjátok mëg azért, mëly császáré császárnak, és mëly Istené Istennek. És mëndënëk csudálkodnak vala őrajta.

(18) És jövének őhozjá a’ saducëosok, kik mondják a’ fëlkeletët nëm volni. És kērdék őtet mondván: (19) Mestër, Mojzsës írt münekönk, hogyha mëly atyafiú mëghaland, és mëghagyandja ő feleségét, és fiakat nëm hagyand, atyjafia vëgyë ő feleségét, és fëltámaszja ő atyjafiának magzatját. (20) Valának ezért nálonk hēt atyafiak. Az elő feleségët vőn, és mëghala magzat nëm hagyván. (21) És a’ másod vëvé azt, és mëghala. És sëm ez nëm hagya magzatot, és a’ harmad azonképpen. (22) És vëvék azt azonképpen mënd heten, és nëm hagyának magzatot. Mëndënëktől utólban mëghala a’ nēmbërj ës. (23) A’ fëlkeletben azért, mikor fëlkelendnek, kié lëszën ezëk közzől a’ feleség? Mërt heten vallották azt feleségől. (24) Felelvén Jézsus monda őnekik: Nëmde azért tévëlygëtëk-é, mërt írást nëm tudtok, sëm Istennek tehetségét? (25) Mërt mikor fëlkelnek halottaiból, sëm házaskodnak, és sëm házasságba nëm vitetnek. De lësznek miként Istennek angyali mënnyben. (26) A’ halottakról kedég, hogy fëlkeljenek, nëm olvastátok-é Mojzsësnek könyvében, a’ bokor fëlëtt miképpen mondott lëgyën őneki Isten mondván: Ēn vagyok Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene és Jákobnak Istene. (27) Nëm holtak Istene, de elevenëké. Tü azért igën tévëlygëtëk.

(28) És hozjá vépék az írástudók közzől ëgy, ki hallotta vala azokat ëgybekērdëzkëdëttëk. És látván, hogy őnekik jól felelt volna, kērdé őtet: Mëly mëndënëktől elő parancsolat? (29) És Jézsus monda: Mëndënëktől elő parancsolat ez: Hallgass, Izráël: Të Urad, Istenëd ëgy. (30) És szeressed të Uradat, Istenëdet mënd të szűveddel és mënd të lëlkëddel és mënd të elméddel és mënd të tehetségëddel. Ez elő parancsolat. (31) Másod kedég ehhëz hasonló: Szeressed të feledët, mënt tënmagadat. Ëgyēb parancsolat, ezëktől nagyobb, nincsen. (32) És monda neki az írástudó: Mestër, igazságban jól mondád, mërt ëgy Isten, és tőlletől mëgválva nincs ëgyēb. (33) Hogy kedég szerettessék mëndën szűvel és mëndën lélëkkel és mëndën elmével és mëndën ērtelmmel és mëndën erővel, és szeretnëd të feledët mënt tënmagadat: nagyobb mëndën áldozatoknál és mëndën ajánlatoknál. (34) Jézsus kedég látván, hogy bölcsen felelt volna, monda őneki: Nëm messze vagy Istennek országától. És immár sënki nëm meri vala őtet kērdeni.

(35) És felelvén Jézsus mond vala a’ tëmplomban tanëjtván: Miképpen mondják az írástudók Kristust Dávid fiának? (36) Kinek Dávid mond Szënt Szelletben: Monda Úr ēn Uramnak: Ülj ēn jógom felől, míglen vessem të ellenségidet të lábaidnak zsámolya alá. (37) Azért e Dávid mondja őtet Urának, és honnan ő fia? És a’ sok gyölekëzet örőlvö hallgatja vala őtet.

(38) És mond vala nekik ő tanóságában: Őrizkëdjetëk az írástudóktól, kik akarnak járniok stólákban, és köszöntetniëk vásárhelyt, (39) és ülniëk elő szēkëkën zsinagógákban és elő ülőhelyëkën vacsorákon. (40) Kik benyelik özvegyëknek házokat hoszjú imádságnak okával: ezëk hoszjában vëszék az ítéletët.

(41) És ülvén Jézsus a’ gazofilancium ellen nézi vala, miképpen a’ gyölekëzet hányna ērcët a’ gazofilanciomba. És sok kazdagok hánynak vala sokakat. (42) Mikor kedég jött volna ëgy szëgény özvegy, eresztë kēt fēl akcsát, ki mondatik nëgyë­dnek. (43) És ëgybehíván ő tanëjtványit monda őnekik: Bizony mondom tünektëk, mërt e szëgény özvegy mëndënëktől, kik eresztëttek a’ gazofilanciomba, többet eresztëtt. (44) Mërt mëndënëk abból eresztëttek, mëllyel bővölködtek, de mënd ő nyavalyájából mëndënëket, mëllyeket vallott, eresztëtte mënd ő életét.

.

XIII

(1) És mikor kimënnë a’ tëmplomból, monda őneki ëgy a’ tanëjtványok közzől: Mestër, tekëntsed, mëly kövek és mëly rakások. (2) És felelvén Jézsus monda őneki: Látod e nagy rakásokat-é? Nëm maradtatik kő kövön, ki nëm mëgtöretik.

(3) És mikor ülnö Olivëtnak hëgyén a’ tëmplom ellen, kērdik őmagoknak Pētër és Jakab és János és Andorjás. (4) Uram, mondjad mëg münekönk, mikor ezëk lësznek? És mëly jelënség lëszën, mikor mëndezëk kezdnek mëgtökélletniëk?

(5) És felelvén Jézsus kezde nekik mondani: Lássátok, hogy valaki tütöket el në hitessën. (6) Mërt sokak jőnek ēn nevembe mondván, mërt ēn vagyok, és elhitetnek sokakat. (7) Mikor kedég hallandotok hadakat és hadaknak hírëket, në féljetëk! Mërt ezëknek këll lënniëk, de nëm lëgottan vége. (8) Mërt támad nëmzet nëmzet ellen és ország ország ellen. És lësznek földindólatok helyëk szërént és ēhségëk. Ezëk a’ sērelmëknek kezdeti.

(9) Lássátok kedég tü tünönmagatokat! Mërt tanálcsokban elárólnak tütöket, és a’ zsinagógákban mëgvernek. És királyok előtt és fēdelmëk előtt állaptattok ēnértem őnekik tanóságokra. (10) És mëndën nëmzetëkben előszër az ëvangéliomnak mëg këll prédikáltatni. (11) És mikor viendnek tütöket mëgfogván, në akarjatok gondolnotok, mit beszéljetëk, de mëly lend adatván tünektëk az időben, azt beszéljétëk. Mërt nëm tü vattok a’ beszéllők, de a’ Szënt Szellet. (12) Elárólja kedég atyafiú atyjafiát halálra, és atya fiát, és támadnak fiak szüléjëk ellen, és halállal gyëtrik azokat. (13) És lësztëk gyűlőségben mëndën embërëknek ēn nevemért. Ki kedég végig állandja, az üdvözől.

(14) Mikor kedég látandjátok a’ pusztólatnak undokságát állani, hol nëm illik, ki olvassa, ērtse! Tahát kik Júdëában vadnak, fussanak a’ hëgyëkre. (15) És ki a’ hajazaton, në szálljon lë és bemënjën ő házába, hogy elvëgyën valamit ő házából. (16) És ki lend a’ mezőn, mëg në fordóljon hát mëgé ő ruháját fëlvënni. (17) Jaj kedég terhesëknek és szülőknek a’ napokban. (18) Imádkozjatok azért, hogy tēlbe në lëgyenek ezëk. (19) Lësznek kedég azok törödelmnek napi, ollyak, mëllyek nëm voltak terëmtetnek kezdetétől fogván, kit szërrzëtt Isten máiglan, és nëm lësznek. (20) És ha nëm Úr a’ napokat mëgrüvidëjtëttë volna, nëm üdvözőlt volna mëndën test. De a’ választottakért, kit választott, mëgrüvidëjtëttë a’ napokat. (21) És tahát ha ki mondand tünektëk: Ím, itt vagyon Kristus. Në higgyétëk! (22) Mërt támadnak hamis Kristusok és hamis próféták, és adnak földi jelënségëket és mënnyieket, és csudákat elhitetetre, ha lehetségës volna, a’ választottakat ës. (23) Tü azért lássátok, ímé, elevé mëgmondottam tünektëk mëndënëket.

(24) De a’ napokban a’ törödelmëk után a’ Nap mëgsëtétől, és a’ Hód nëm adja ő világát, (25) és a’ mënnyi csillagok lësznek lëhullók, és a’ jószágok, vadnak mënnyekben, mëgmozdóltatnak. (26) És tahát látják Embërnek Fiát jőni mënnyeknek ködiben, nagy tehetséggel és dicsőséggel. (27) És tahát ereszti ő angyalit, és ëgybegyőjti ő választottit a’ négy szelëktől fogván, földnek végétől fogván, mënnyek magasságáiglan.

(28) A’ figefáról kedég tanóljátok e példabeszédët. Mikor immár ő ágai mëggyermëkdedőlnek, és leveli lendnek, esmerjétëk, mërt rokon vagyon a’ nyár. (29) Igyen ës tü mikor látandjátok ezëket lënniëk, tudjátok, mërt rokon lëgyën és ajtókban. (30) Bizony mondom tünektëk, mërt nëm múlik el e nëmzet, mígnëm mëndënëk lëgyenek. (31) Mënny és föld elmúlnak, ēn igéim kedég el nëm múlnak.

(32) A’ napról kedég avagy az időről sënki sëm tud, sëm angyalok mënnyben, sëm Fiú, hanëm csak Atya. (33) Lássátok, vigyázjatok és imádkozjatok, mërt nëm tudjátok, mikor az idő lëgyën. (34) Mërt miként az embër, ki zarándoklani eredëtt, mëghatta ő házát, és adta ő szolgáinak mëndën művelkëdetnek tehetségét, és az ajtótartónak parancsolt, hogy vigyázjon. (35) Azért vigyázjatok! Mërt nëm tudjátok, mikor jő a’ háznak ura, estve avagy éjfēlkoron avagy tikszókoron avagy holval. (36) Hogy mikor hirtelen jövend, në lëljën tütöket aluván. (37) Mëllyet kedég tünektëk mondok, mëndënëknek mondom: Vigyázjatok!

.

XIIII

(1) Vala kedég húsvét és pogácsaétel kēt nap után. És keresik vala a’ papok fejëdelmi és az írástudók, miképpen őtet álnoksággal mëgfoghatnák és mëgölhetnék. (2) Mondnak vala kedég: Në ez innepnapon, nëtalántál zaj lënne a’ nép között.

(3) És mikor volna Jézsus Bëtániában poklos Simonnak házában, és ülnö, jövö ëgy nēmbërj vallván drágalátos nárdipistikos kenetnek alabástromát. És az alabástrom mëgszegvén öttë ő fejére. (4) Valának kedég némëllyek méltatlanól viselvén önnönbennëk, és mondván, hogy: Mi lőn e kenetnek veszëdelme? (5) Mërt eladathatik vala e kenet többön, hogynëm háromszáz pénzën, és adathatik vala szëgényëknek. És méltatlankodnak vala őrëjája. (6) Jézsus kedég monda nekik: Hagyjátok el azt! Mit nehezeltëk őhozjá? Jó művelkëdetët művelkëdëtt ēnbennëm. (7) Mërt szëgényëkët mëndënha vallotok tüveletëk. (8) Mëllyet vallott, azt töttö. Elevé költé ēn testëmët mëgkenetni eltemetetben. (9) Bizony mondom tünektëk: Valahol prédikáltatik ez ëvangéliom mënd e világban, mëgmondatik ő mëgemlēkëzetére, hogy ő ezt töttö.

(10) És skariuti Júdás, a’ tizënkettő közzől ëgy elmëne a’ papok fejëdelmihëz, hogy elárólná őtet őnekik. (11) Kik hallván örőlének és pénzt igérének neki adóvol. És keresi vala, miképpen őtet okoson kēzbe adhatná.

(12) És a’ pogácsaételnek előnapján, mikor a’ bárán ajánlatik vala, mondának a’ tanëjtványok őneki: Hova akarod, hogy mënjönk, és alkossuk tënekëd a’ báránt ënnëd? (13) És eresztë kettőt ő tanëjtványi közzől, és monda őnekik: Mënjetëk a’ városba, és tüelőtökbe kel ëgy embër vivén ëgy vatalé vizet. Kövessétëk őtet. (14) És valahova bemënend mondjátok ház urának: Mërt Mestër mondja, hol vagyon ēn hizodalmam, hol ëgyem ēn tanëjtványimmal a’ báránt? (15) És ő mutat tünektëk nagy vacsorálóhelyt, vettettet, és ott alkossátok münekönk. (16) És elmënének ő tanëjtványi, és jutának a’ városba, és lëlék, miképpen mondott vala őnekik. És mëgalkoták a’ báránt.

(17) Estve lévén kedég jövö a’ tizënkettővel. (18) És az ëgyembe ëvőknek és ülőknek monda Jézsus: Bizony mondom tünektëk, mërt ëgy tüközzőlletëk, ki ēnvelem ëszék, eláról engëmet. (19) És azok kezdének szomorodniok és mondaniok őneki ëgyen-ëgyen: Minëm ēn vagyok? (20) Ki monda őnekik: Ëgy a’ tizënkettő közzől, ki bemártja ő kezét ēnvelëm a’ sálsás tálba. (21) És Embërnek Fia vagyon, miképpen írván vagyon őrólla: Jaj kedég az embërnek, ki miatt Embërnek Fia eláróltatik. Jobb vala neki, ha nëm születëtt volna az embër.

(22) És azok ëvén vëvé Jézsus a’ kënyeret, és mëgáldá, és mëgszegé, és adá őnekik, és monda: Vëgyétëk, ez ēn testëm. (23) És a’ kelyëh vévén, hálát adván adá őnekik. És ivnak abból mënd. (24) És monda őnekik: Ez ēn vérëm új törvényë, ki sokakért elötletik. (25) Bizony mondom tünektëk, mërt immár nëm iszom e szőlővesszőnek venerékéből a’ napiglan, mikor azt iszom tüvelëtëk újonnan Istennek országában.

(26) És hálát adván kimënének az Olajoknak hëgyére. (27) És monda őnekik Jézsus: Mënd tü mëggonoszbodtok ez éjjel ēnbennem, mërt írván vagyon: Mëgverëm a’ pásztort, és elhimletnek a’ csordának jóhi. (28) De miután fëlkelendëk, elölkellek tütöket Galilëában. (29) Pētër kedég monda őneki: És ha mënd mëggonoszbolandnak tëbennëd, de ēn nëm. (30) És monda őneki Jézsus: Bizony mondom tünektëk, mërt të ma ez éjjel, mielőtt kakas szavát kētszër adandja, háromszër vagy mëgtagadandó engëmet. (31) És ő toábbá beszél vala: És ha këlletendik ēnnekëm ëgyembe mëghalnom tëvelëd, nëm tagadlak mëg tégëdet. Azonképpen kedég ës mëndënëk mondnak vala.

(32) És jutának a’ majorba, kinek neve Gëtsëmáni. És monda ő tanëjtványinak: Üljetëk itt, míglen imádkozjam. (33) És velë vivén Pētërt és Jakabot és Jánost kezdë kíbni és nehezëdni. (34) És monda őnekik: Szomoró ēn lëlkëm a’ haláliglan. Tűrjetëk itt és vigyázjatok ēnvelëm. (35) És mikor kevesënné elébb mënt volna, esék a’ földre, és imádkozik vala, hogyha lehetségës volna, elmënnë őtőllö az idő. (36) És monda: Abba, Atya! Mëndënëk lehetségësëk tënekëd. Vëdd el a’ kelyhët ēntőllem! De nëm mëllyet ēn akarok, de mëllyet të. (37) És jövö és lëlé azokat aladtok, és monda Pētërnek: Simon, alósz? Nëm vigyázhattál ēnvelem ëgy időt? (38) Vigyázjatok és imádkozjatok, hogy në mënjetëk késértetbe. A’ szellet valóbizony kész, de a’ test beteg. (39) És ësmég elmënvén imádkozék azon beszédët mondván. (40) És mëgfordóla újonnan, és lëlé azokat aladtok, mërt valának ő szëmëk mëgnehezëdtek. És nëm tudják vala, mit felelnének őneki. (41) És jövö harmadszër, és monda őnekik: Alódjatok immár és nyugodjatok! Ëlég. Eljött az idő, ímé, Embërnek Fia adatik bűnösöknek kezëkbe. (42) Keljetëk fël, eredjönk! Ímé, közel vagyon, ki engëmet kēzbe ad!

(43) Még ő e beszéllëtte, jövö skariuti Júdás, ëgy a’ tizënkettő közzől és ővelë sok gyölekëzet tőrökkel és rudakkal, eresztettek a’ papi fēdelmektől és az írástudóktól és a’ vénëktől. (44) Mërt az áróló adott vala jelt nekik mondván: Valakit mëgapolandok, ő az. Fogjátok és vigyétëk okoson! (45) És mikor jutott volna, lëgottan vépvén őhozjá monda: Üdvözlégy, Rabbi! És mëgapolá őtet. (46) És ők kezëket rëjá veték, és mëgfogák őtet. (47) Ëgy kedég a’ környőlállók közzől kēsit vévén csapá a’ papok fēdelme szolgáját, és elvágá őneki fülét. (48) És felelvén Jézsus monda őnekik: Kijöttetëk miként tolvajhoz tőrökkel és rudakkal és fáklyákkal mëgfognotok engëmet. (49) Lám, mëndën nap tünálatok voltam a’ tëmplomban tanëjtván, és nëm fogtatok mëg engëmet. De hogy Írások beteljesëdjenek. (50) Tahát ő tanëjtványi őtet mëghagyván mënd elfutának. (51) Ëgy néminemő hős kedég, gyolccsal ő mezëjtelenën ruháztatott, követi vala őtet. És mëgfogák azt. (52) És a’ gyolcs mëghagyván elfuta őtőllök.

(53) És elvivék Jézsust a’ papok fejëdelméhëz. És ëgybegyölekëzének mënd a’ papok és az írástudók és a’ vénëk. (54) Pētër kedég messzől követi vala őtet mënd el be a’ papok fejëdelme pitvaráiglan. És ül vala a’ szolgákkal, és füjti vala önmagát a’ tűzhöz.

(55) De a’ papok fēdelmi és mënd a’ tanálcs keresnek vala hamis tanóságokat Jézsus ellen, hogy őtet halálra adhatnák, és nëm lëlnek vala. (56) Jóllehet sokak mondanának hamis tanóságot ő ellene, és a’ tanóságok alkolmasok nëm valának. (57) És némëllyek fëlkelvén vallnak vala hamis tanóságot ő ellene mondván: (58) Mërt hallottuk őtet mondani: Ēn mëgtörhetëm e kēzzel alkotott tëmplomot, és harmadnap mást alkotok, nëm kēzzel alkotottat. (59) És nëm vala ő tanóságok alkolmas.

(60) Fëlkelvén a’ papok fēdelme közēpbe kērdé Jézsust, mondván: Nëm felelsz azokra valamit, mëllyek tëellenëd mondatnak ezëktől? (61) Jézsus kedég vesztëgl vala, és sëmmit nëm felele. A’ papok fejëdelmë kērdé őtet ësmég, és monda neki: Të vagy-é Kristus, az áldott Istennek Fia? (62) Jézsus kedég monda neki: Ēn vagyok. És mëglátjátok Embërnek Fiát ülette a’ tehetségnek jógja felől, és jövette mënnynek ködiben. (63) A’ papok fēdelme kedég mëgmetēlvén ő ruháját monda: Mit ajëjtonk mégës tanókat? (64) Hallottátok e káromlatot? Mi tetszik tünektëk? Kik mënd mëgkárhoztaták őtet, hogy méltó volna halálnak.

(65) És némëllyek kezdének őrëjá pökni, és ő orcáját bekötni, és nyakcsapásokkal verni, és mondani őneki: Prófétizálj! És a’ szolgák arcólcsapásokkal verik vala őtet.

(66) És mikor volna Pētër alatt a’ pitvarban, jövö ëgy a’ papok fejëdelmi lyányi közzől. (67) És mikor látta volna Pētërt önmagát füjtette, tekëntvén őrëjá monda: Të ës a’ názárëti Jézsussal valál. (68) És ő mëgtagadá mondván: Ingyen sëm tudom, sëm ësmertem, mit mondasz. És kimëne a’ pitvar eleibe, és tik szóla. (69) Ësmég kedég mikor látta volna őtet a’ lëány, kezdé mondani a’ környőlállóknak: Mërt ez azok közzől való. (70) És ő ësmég tagadá. És kevesënné vártatván, kik ott állnak vala, mondának ësmég Pētërnek: Bizony azok közzől való vagy, mërt të ës galilëai vagy. (71) Ő kedég kezde átkozódni és eskënni: Mërt nëm esmerëm ez embërt, kit mondotok. (72) És lëgottan ësmég kakas szóla. És mëgemlēkëzék Pētër az igéről, kit mondott vala neki Jézsus. Mielőtt kakas kētszër szóland, háromszër tagadsz mëg engëmet. És kezdë sírni.

.

XV

(1) És lëgottan holval tanálcs tartván a’ papok fēdelmi a’ vénëkkel és az írástudókkal. És mënd a’ tanálcs mëgkötözvén Jézsust vivék és adák őtet Pilátosnak. (2) És kērdé őtet Pilátos: Të vagy-é a’ zsidóknak királya? És ő felelvén monda őneki: Të mondod. (3) És a’ papok fēdelmi vádolják vala őtet sokakban. (4) Pilátos kedég ësmég kērdé őtet mondván: Nëm felelsz valamit? Látod-é, mënnyëkben vádolnak tégëdet? (5) Jézsus kedég inkább sëmmit sëm felele, úgyhogy csudálkodnék Pilátos.

(6) Az innepnapon kedég szokott vala őnekik a’ foglyok közzől ëgyet elereszteni, valamëllyet kértek volna. (7) Vala kedég ki mondatik Barrabásnak, ki a’ késásokkal fogattatott vala mëg, ki a’ késában gyilkosságot tött vala. (8) És mikor fëlmënt volna a’ gyölekëzet, kezdë kérni, hogy tënne őnekik, miként mëndënha tëszën vala nekik. (9) Pilátos kedég felelë nekik és monda: Akarjátok-é, ereszjem el tünektëk a’ zsidóknak királyát? (10) Mërt tudja vala, hogy irëgységben árólták volna el őtet. (11) A’ papok fēdelmi kedég és a’ püspökök rëzzeszték a’ gyölekëzetët, hogy inkább Barrabást eresztené el őnekik. (12) Pilátos kedég felelvén, és ësmég monda őnekik: Azért mit akartok, hogy tëgyek a’ zsidók királyának? (13) És ők ivöltének: Mëgfeszéhed őtet! (14) Pilátos kedég mond vala nekik: Miért, mi gonoszt tött? És ők inkább ivöltnek vala: Feszëjd mëg őtet! (15) Pilátos kedég akarván ëlëget tënni a’ népnek, elereszté őnekik Barrabást. És Jézsust ostorval mëgveretvén adá nekik, hogy mëgfeszëjtenék.

(16) A’ vitēzëk kedég vivék be őtet az ítélőháznak pitvarába, és ëgybehívának őhozjá mëndën seregët. (17) És ők öltözteték őtet bársonyba, és vetének őrëjá tüvisben font koronát. (18) És kezdék üdvözleni őtet: Üdvözlégy, zsidóknak királya! (19) És verik vala ő fejét a’ náddal, és hagyapják vala őtet, és tērdëk hajtván imádják vala őtet. (20) És miután mëgkáromlották volna őtet, lëvetkëzteték őtet a’ bársonyból, és öltözteték őtet önnön ruhájába, és kivivék őtet, hogy mëgfeszëjtenék őtet.

(21) És kēnszërëjték ëgy néminemő cirëniai embërt, Simont, a’ falubalól jövőt, Alëksándornak és Rufosnak atyját, hogy fëlvënné ő kërësztét. (22) És vivék őtet Golgota nevő helyre, ki magyaráztatik kopaszlatnak helye. (23) És adnak vala őneki mirrált bort innya, és nëm vëvé. (24) És az őtet mëgfeszëjtők mëgoszták ő ruháit eresztvén nyilat azokon, ki mit vënne. (25) Vala kedég harmad idő, és mëgfeszëjték őtet. (26) És ő igéjének címërlete irtatván: Zsidóknak királya.

(27) És kēt tolvajt feszëjtének mëg ővele, ëgyet jóg felőllö és ëgyet bal felőllö. (28) És beteljesëdëtt az Írás, ki mond: És kegyëtlenëkkel számláltatott.

(29) És az onnan múlók káromlják vala őtet ő fejëket rázván és mondván: Vah, ki mëgtöröd Istennek tëmplomát, és három napokban mëgrakod azt, (30) üdvözëhed tëmagadat a’ kërësztről lëszállván! (31) Azonképpen ës a’ papok fejëdelme az írástudókkal ëgymással mëgkáromlják vala mondván: Ëgyebekët üdvözëjtëtt, önmagát nëm üdvözëjtheti. (32) Ha ő Kristus, Izráëlnak királya, szálljon lë ma a’ kërësztről, hogy lássuk és higgyük! És kik ővelë mëgfeszëjtettek vala, büntetik vala őtet.

(33) És hatod idő lévén lőnek sëtétëk mënd a’ földön kilencëd ideiglen. (34) És kilencëd időben ivöltö Jézsus nagy szóval mondván: Héli, Héli, lamaszabatani? Ez ki így magyaráztatott: Ēn Istenëm, ēn Istenëm, hogy mit hattál mëg engëmet? (35) És némëllyek a’ környőlállók közzől hallván mondnak vala: Ímé, Illyést híja. (36) Ëgy kedég elfutván betölté a’ szovárványt ecëttel, és a’ nádra tévén ad vala őneki venerékët, mondván: Szőnjetëk, lássuk, ha jő Illyés ő lëvételére! (37) Jézsus kedég nagy szó eresztvén kilehellë.

(38) És a’ tëmplomnak soporlaha kettészakada fëllől mënd el aljáiglan. (39) Látván kedég a’ cëntúrió, ki ellenbe áll vala, mërt így ivöltvén mëgholt volna: Bizony ez embër Istennek vala Fia.

(40) Valának kedég nēmbërjek és messzől nézvén, kik között vala magdalnai Mária és a’ küssebb Mária, Jakab anyja, Józsëfé és Salóménak anyja. (41) És mikor volna Galilëában, követik vala őtet, és szolgálnak vala őneki. És ëgyebek sokak mëntenek vala fël Jëruzsálëmbe ővelë ëgyembe.

(42) És mikor immár estve lött volna, mërt készőlet vala, ki vagyon a’ szombat előtt. (43) Jövö Józsëf Aromatiából, nemës és udvari, mërt ő ës vala várandó Istennek országát. Bátron bemënë Pilátoshoz, és mëgkéré Jézsusnak testét. (44) Pilátos kedég csudálkodik vala, ha immár mëgholt volna. A’ cëntúrió odahíván kērdé őtet, ha immár mëgholt volna. (45) És mikor mëgësmertë volna a’ cëntúriótól, neki ajánlá Jézsusnak testét. (46) Józsëf kedég gyolcs vévén és őtet lëvévén a’ gyolcsba takará, és veté őtet a’ koporsóba, ki a’ kőszirtból kifaragtatott vala, és hengërëjtë követ a’ koporsónak ajtára. (47) Magdalnai Mária kedég és Józsëf anyja, Mária nézik vala, hol helyhëztetnék.

.

XVI

(1) És mikor elmúlt volna a’ szombat, magdalnai Mária és Jakab anyja, Mária és Salómé vőnek aromatákat, hogy jövén mëgkenetnék Jézsust. (2) És a’ szombatnak elő napján igën holval jövének a’ koporsóhoz, nap immár fëlkelvén. (3) És mondnak ëgymásnak: Ki hengërëjti el nekönk a’ követ a’ koporsó ajtáról? (4) És tekëntvén láták a’ követ elhengërëjtvén, mërt bizony igën nagy vala. (5) És bemënvén a’ koporsóba látának ifjat ülette jobb felől, befëdëztetvén fejér stólával. És mëgrëddenének. (6) Ki monda őnekik: Në akarjatok ijednëtëk! A’ mëgfeszőlt názárëti Jézsust keresitëk. Fëlkölt, nincs itt. Ímé a’ hely, hol vették őtet. (7) De mënjetëk, mondjátok ő tanëjtványinak és Pētërnek: Mërt elölkel tütöket Galilëában, ott mëglátjátok őtet, miként mondotta tünektëk. (8) És azok kimënvén elfutának a’ koporsótól, mërt mëghatta vala azokat rémőlet és félelm. És sënkinek sëmmit sëm mondának, mërt félnek vala.

(9) Fëlkelvén kedég Jézsus holval a’ szombat elő napján jelënék előszër magdalnai Máriának, kiből kivetëttë vala a’ hēt ördögöket. (10) Az mënvén monda azoknak, kik ővelë valának gyászolók és sírók. (11) És azok hallván, mërt élnë és láttatott volna őtőllö, nëm hivék.

(12) Ezëk után kedég jelëntetëtt ëgyēb szabásban őközzőllök kettőnek, a’ faluba mënőknek. (13) És azok mënvén mondák az ëgyebëknek, és sëm azoknak nëm hünék.

(14) Mentől utólbszër kedég a’ tizënëgynek, ëgyembe ülettëk, jelënék őnekik Jézsus. És mëgszidalmazá ő hütötlenségëket, és ő szűvöknek keménységëket, mërt ezëknek, kik őtet látták fëlkelëtte, nëm hittenek.

(15) És monda őnekik: Mënvén mënd a’ világba, prédikáljatok ëvangéliomot mëndën terëmtetnek. (16) Ki hiend és mëgkërësztëlkëdendik, üdvözől, ki kedég nëm hiend, kárhozik. (17) Azokat kedég, kik hiendnek, e jelënségëk követik: Ēn nevembe ördögöket kivetnek, és új nyelvekkel szólnak, (18) kégyókat fëlvësznek, s ha mit halálost iandnak, nëm árt őnekik. Betegëkre vetik kezëket, és mëgvanálnak.

(19) És valóbizony, miután Úr Jézsus beszéllëtt volna őnekik, elvéteték mënnybe, és ül Istennek jógja felől. (20) Azok kedég eleredvén prédikáltanak mëndënött, Úr ëgyembe művelkëdvén, és beszédëket mëgtökélvén jelënségët követvén.

.

SZÓMAGYARÁZAT

A szavak jegyzéke a mëgértés mëgkönnyítését szolgálja — a teljesség igénye nélkül. Ezt az ómagyar ëvangéliumot úgy is olvasgathatjuk, hogy a kezünk ügyében tartunk ëgy mai fordítást.

adëps: zsír, háj

adóvol: adva, hogy adnak

ajánlat: áldozat, ajándék

ajëjt: óhajt, akar

alajt: gondol

allëxandriai: alëxandriai

alósz(on): alszik

aratat: aratás

aromaták: illatszërëk

álnokól: álnokul

álnolkodat: álnokság

álnolkodik: leselkëdik

Baptista: Kërësztëlő

békó: béklyó

belőllö: belőle

böjtölővöl: étlen,

hogy böjtöljenek

búsëjt: szomorít

bűnös művelkëdetbeli: vámos

capitulum: fejezet

cëntúrió: százados

csapás: baj, szërëncsétlenség

derëb: darab

edény: holmi, kincs

ëffëta: ëffata, nyílj mëg!

ëgyebi: ëgyesëk, némëlyek

ëgyembe: ëgyütt, közösen

ehnyëjt: fékez

ëlëktromok (et lectorum; hibás): ágyak

elevé vetëtt: szent, áldozati

elő: első

elölkel: mëgelőz

elölmúl: mëgelőz, előremëgy

elővek: elsők

elvől: túlról, elöl

engëd: részës, ráhagy

ered: indul

ereszt: küld

eresztvéjëk: hogy belevetik (határozói igenév birtokos szëmélyraggal)

ës: is

ësmég: ismét

ērc: pénz

ērcnemővek: rézedényëk

fēdelm: fejëdelëm

feled: felebarátod

félemik: fél, mëgijed

fëlkel: fëltámad

fëlkelet: fëltámadás

fëlnevének: fëlnőttek

fenyëjt: int, fenyít

fertëzetës: tisztátalan

fërtëztet: tisztátalanná tësz

forcsok: dërék

fordól: mëgtér

főmeredëk: ëgyenëst

gabonafő: kalász

gazofilanciom: kincstár, persëly

gërazénosok: gërázaiak, gadaraiak

gonoszól valló: rosszul lévő

gördőlet: mënnydörgés

gyëtër: gyötör

gyölekëzet: sokaság

hab: hullám

hagyap: köp

hajazat: tetőzet

hamar: gyors(an), pontos(an)

hanëmha: hacsak

hëjába: hiába

hideglëlet: hideglelés

hirtelenkëdet: hirtelenség

hirtelenkëdetbe választatott: mëgzavarodott

hiúan: üresen

hizodalom: fëlüdülés (terëm)

holval: rëggel

hon: haza

hoszjában: súlyosabban

hünék: hinnék

hüt: hit

idēsëk: idős, mulandó

ígyen: ilyen módon

illet: érint

ingyen: korántsëm, hiába

ivölt: kiált, kiáltoz

jelënnen: nyíltan, őszintén

jelënség: jel, csodajel

jelës: hírhedt, nyilvános

jóg: jobb oldal, jobb

jóh: juh

jószág: javak, isteni erő

kánánëabeli: kánai

káposzta: vetemény, paraj

kedég: pedig

kégyó: kígyó

kéj: akarat, hajlandóság

këllemetës: szükségës, jó

këllet(ik): tetszik

këncs: kincs

kēnszërëjt: kényszërít

kerëng: körbe jár

készéhétëk: készítsétëk

kevesënné: kissé, kisvártatva

kíb: rëttëg

kietlen: puszta(ság)

koporsó: síremlék, sírbolt

könyvez: sír (ige)

környől: körül

környőllö: körülötte

követ: kérdëz, keres

követëlmës: rëndëlkëző, kérő

köz kēz: mosdatlan kéz

kűvöl: kívül

lakodalm: lakás, szállóhely

lamaszabatani: lamma szabaktani, miért hagytál el

lassóság: csëndesség

lëgottan: rögtön, azonnal

lëletëzet: betegség

létë napján: születése napján

lëváltak: farizëusok

magdalnai: magdalai

mazzag: madzag

mëgalkot: elkészít

mëgállat: mëgállít

mëgapol: mëgcsókol

mëgaszik: mëgszárad

mëgavól: mëgkeményëdik

mëgfenyëjt: fenyëget, utasít

mëgfordól: mëgtér

mëggonoszbëjt: botránkoztat

mëggonoszbodik: botránkozik

mëggyún: mëggyón

mëghírhövék: ismertté válik

mëgjelënt: láthatóvá tësz

mëgkötelez: mëgkötöz

mëgrëdden: mëgrëtten

mëgsëmmiëjt: mëgsëmmisít

mëgszorëjt: mëgnyom, körüláll

mëgtökél: teljesít, erősít

mëgutál: mëgvet, szégyëll

mëgvígaszt: gyógyít, vigasztal

mënd: mind(nyájan), egész

mëndën: mindën

mëndënha: mindënkor

mënnyë: mennyi, amennyi

mënyekëzet: mënyegző

míglen: ameddig

minëm: vajon, csaknëm

mirrált: mirhával kevert

monnal: mintëgy, majdnëm

mövet: nevet

mü: mi

művelkëdet: cselekëdet

művelkëdik: cselekszik

napa: anyós

nárdipistikos: nárdus

nehézségët tësz: kárt vall

nēmbërj: nő, asszony

néminemő: ëgy bizonyos

nëtalántál: vajon, nëhogy, nëtán

nyakaz: lëfejez

nyój: nyújt

omlik: dől, tolong, ömlik

onszol: unszol, könyörög

ordëjt: kiáltozik

ozsanna: hozsanna

őnek: ëttek

öszvö: össze, ëgyütt

pitvar: előcsarnok

poklos: lëprás

prófétizál: eltalál, jövendöl

rabbi: mestër

rak: épít

rakás: épület

repëső: madár

retesz: kötelék

rëzzeszt: sarkall, fëlizgat

rocska: fakorsó

rokon: közeli (hely; idő)

saducëos: szadducëus

sálsás: mártásos

satanás: sátán

sērelëm: siralom, fájdalom

sërofënissa: szírföníciai

skariuti: iskarióti

sollya: saru, szandál

sonha: soha

soporlah: kárpit, vastag függöny

stóla: köntös, ruha

szabásban: alakban, képében

szaggat: tépdës, vagdos

szapu: fakupa, véka

szavát adja: mëgszólal

széna: fű

szovárvány: szivacs

szökik: táncol

szövétnek: fáklya, lámpás

tabitagumi: talita kum; lëány, kelj fël

tahát: tëhát

tanóság: tanúság

tassoly: tarsoly

tehetség: erő, hatalom

tënneid: tieid

terëh: teher

tisztësëjt: dicsőít, tisztël

toábbá: később, többé

tőfok: tűfok

törvénytöret: házasságtörés

tü: ti

tündérlet: kísértet

tüvis: tövis

uroz: lop

urság: lopás

urvos: orvos

ülette: ülve, amint ül

vah: ah!

valál: jószág

vall: van neki, këll neki

vanál: mëggyógyul

vatalé: korsó

venerék: ital

vép: lép

vesztëg(ë)l: várakozik, hallgat

vösz: vësz, fëlvësz, nősül

.

ELTÉRŐ HANGALAKÚ TULAJDONNEVEK

Alëksándor: Alëxandër

Andorjás: András

Aromatia: Arimatëa

Barrabás: Barabás

Bëlzëbup: Bëlzëbul

Bëtsaida: Bëtszaida

Birtalam: Bërtalan

Boanërgës: Boanërgësz

Dëkapolis: Dëkapolisz

Fülöp Cësárëa:

Fülöp Cëzárëája

Gënazárët: Gënëzárët

Gëtsëmáni: Gëtszëmáni

Héli: Ëloi, Istenëm

Illyés: Illés

Izráël: Izraël

Izsaiás: Izaiás

Jairos: Jairus

Jézsus: Jézus

Mojzsës: Mózës

Olivëtnak hëgye:

Olajfák-hëgye

Pētër: Pétër

Pilátos: Pilátus

Rufos: Rufusz

Salómé: Szalómé

Sidon: Szidon

Tadëus: Tádé

Tírus: Tírusz

.

UTÓSZÓ

Első fënnmaradt ëvangéliumfordításunkat, nemzeti műveltségünk csiszolatlan gyémántját csak kevéssé ismeri művelt nagyközönségünk. Noha tudományos és népszërűnek szánt kiadásban a könyvtárakban hozzáférhető. E közreadás fontos szëmpontja: a Tatrosi (Müncheni) Kódëx helyësírása mëgkülönbözteti 15. magánhangzónkat, a zárt ë hangot, nyelvünknek ezt a sokak számára nëm tudatosult, rejtëtt, nyelvművelésünk által pedig elhanyagolt jellemzőjét. Szabó T. Ádám sëm jelölte saját olvasatában, és az ő szövegét idézve Nemeskürty István sëm tësz említést újabb keletű irodalomtörténeti műveiben a Tatrosi Kódëx, illetve a Bécsi Kódëx eme sajátosságáról (Magyar Biblia-fordítások Hunyadi János korától Pázmány Péter századáig. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990; Magyar zsoltár. Szabad Tér Kiadó, 2001). Ezért fontos, hogy e bëcsës nyelvemlékünk mëgfelelő, népszërű olvasatban elérhető lëgyën az érdëklődők számára. A hívő embërnek sëm mindëgy, hogy Komjáthy Benedëkët (1533), Pesti Gábort (1536), Sylvëstër Jánost (1541), Hëltai Gáspárt (1561-62), Félëgyházi Tamást (1586), Károli Gáspárt (1590) és Káldi Györgyöt (1626) jócskán mëgelőzi a magyar huszita papok — igaz, kézírásos — műve.

Kardos Tibor a magyar rënëszánsz ëgyik szellemi előkészítőjének, a világi (laikus) mozgalom magyar bibliájának tartja a Huszita Bibliát, amëly három részben maradt fënn: a Bécsi Kódëxben (néhány ószövetségi könyvből áll; Moldvában fordították; 1450 körül másolták), a Tatrosi Kódëxben (a négy ëvangéliumot tartalmazza; a Szërémségben fejezték be a fordítást 1416—1430 táján; Moldvában másolták 1466-ban) és az Apor-kódëxben (tartalmazza a Zsoltárok könyvének nagyobb részét; Magyarországon keletkëzëtt 1439 előtt; a XV. század végén másolták). A Tatrosi Kódëxët az 1500-as évek közepén Johannes Albert Widmanstetter regensburgi kanonok kapta ajándékba, majd a bajor hercegi udvarba került. Itt találta mëg 1834-ben Fejérvári Benedëk. Első fëldolgozójáról, Jászay Pálról Jászay-kódëxnek is nevezik. Napjainkban szintén Münchenben őrzik (Bayerisches Staatsbibliothek. Cod. Hung. 1.), innen ered második számú mëgnevezése. A másolóhely alapján talán jobban illik rá a Tatrosi Kódëx név.

Történelmi és vallási háttér. Csehországban az évtizedëk óta tartó feszültség: a szëgény néprétegëk (napszámosok, szolgák, bérmunkások) kiszipolyozása, az elszëgényëdëtt nemësëk és vándorprédikátorok működése társadalmi átalakuláshoz vezetëtt. Husz János (Jan Huss, 1369?—1415) ëgyetëmi tanár 1400-as pappá szentëlését követően a Bëtlehem-kápolnában prédikált. Továbbfejlesztëtte John Wyclif tanait, új (mellékjeles) cseh helyësírást dolgozott ki, s a cseh irodalmi nyelv, a tëológiai nyelvezet is fejlődésnek indult. 1409-ben cseh irányítás alá került a prágai ëgyetëm. Husz konstanzi máglyahalála után forradalommá erősödött a szëgény nép mozgalma. Nagy jelëntősége volt az úgynevezëtt hëgyi zarándoklatoknak. Az ëgykori vár helyén, Hradištĕben 150 település lakossága létrehozta Tábort, ahol lényegében két évig (1421-ig) érvényben volt a közszükségleti cikkëkre vonatkozó vagyonközösség. A kelyhesëk irányzata (polgárok) igényëlte a két szín alatti áldozást, az ëgyházi javak ëgy részének átadását, a tisztább ëgyházi életët. A táborita (népi) irányzat új, ëgyenlőségën alapuló társadalmat igyekëzëtt létrehozni. Az irányzatok között nëmëgyszër vérre mënő küzdelëm folyt. Eleinte még hallatszottak békés hangok is, de elhatalmasodott az erőszak. A környező hatalmak nëm tűrték el az újfajta államalakulatot.

A huszita háborúkban kezdettől fogva, 1420-tól részt vëttek Zsigmond király oldalán a magyar főurak csapataik élén. Viszont a husziták északnyugat felől betörtek a Fëlvidékre, várakat és városokat szálltak mëg. A kelyhesëk végül a két szín alatti áldozás engedményéért cserbenhagyták a táboritákat (1433-34). Az 1437-es, Budai Nagy Antal vezette erdélyi parasztfëlkelést szintén a husziták készítëtték elő. Jan Giskra (Jiškra), a táboriták ëgykori kapitánya pedig egészen 1462-ig a Fëlvidék törvénytelen vagy éppen törvényës ura, főkapitánya volt. Végül Mátyás király szolgálatába állott zsoldosaival ëgyütt. A Csehországba irányuló kërësztës háborúk csak az 1479-es békével zárultak lë.

A magyarok által sűrűn lakott Délvidékën az 1300-as évek végén még élt a bogumil (patarén) eretnekség. A hitvizsgálat (inkvizíció) elől ide húzódtak a valdënsëk is, akik fëlkeltëtték a bibliaolvasás igényét. Ezért találhattak errefelé termékëny talajra a huszitizmus tanai. A pécsi és a prágai ëgyetëm kapcsolata segítëtte a humanista és kelyhes eszmék magyarországi terjedését. A kelyhes hívek külsőleg a szokványos katolikusok életét élték. A kelyhes misén magyarul folyt az igeliturgia és az ének. A pécsi ëgyházmëgye papjai elhagyták a papi nőtlenségët (cölibátust). Sőt mëgesëtt, hogy Bácsi Simon kalocsai-bácsi nagyprépost a papság támogatásával kiutasította Újlakról a pápa küldöttét, Márkiai (a későbbi Szent) Jakabot.

A Szërémségben a Szentírásra hivatkozva a többi között a követkëző tételëket hirdetik a husziták: ellenzik a halálos ítélet végrehajtását; tiltják az esküt; folyóban (élővízben) kërësztëlkëdnek; világiak és asszonyok is hirdethetik az igét, gyóntathatnak és fëloldozást adhatnak; annak több joga van az úrvacsora vételénél, aki tud olvasni. A latin miséhëz viszonyítva lëëgyszërűsödött istentisztëlet első felében olvasmányt (ëpisztolát, levelet) és ëvangéliumot olvasnak-magyaráznak, a második részben a miatyánk után követkëzik a két szín alatti áldozás. Távoztukban kis zacskóban és bőrtömlőben visznek magukkal a kënyérből és borból későbbi fëlhasználásra. Istentisztëletët bárhol tartanak oltár, ëgyházi ruha és fëlszërëlés nélkül. A gyülekëzet magyar nyelvű énekëkkel kíséri az istentisztëletet. (Márkiai Jakab jelëntése alapján. Cod. Vat. 7307. ms. cart. saec. XV.; Dialogus contra fraticellos)

A pápa Márkiai Jakab ferencës szërzetëst (Jacobus de Marchia, 1393—1476), az orvosi és jogi tanulmányokat is végzëtt neves népszónokot küldte Boszniába, majd Magyarországra. 1431-től 1447-ig pápai küldött. A váradi ëgyházmëgyében, Szëgedën, Erdélyben, a pécsi ëgyházmëgyében és a szërémségi ëgyházmëgyében írásaival, élőszóval (prédikációkkal) küzdött az eretnekëk ellen. A siker érdëkében Márkiai Jakab mindën bizonnyal mëgtanult magyarul. A pápának küldött jelëntésből kiderül, hogy 25 ezër eretnekët térítëtt vissza. Olykor a huszita érzelmű papokat lëfokozta vagy kiközösítëtte, mert többször előfordult: az eretnek a hitbíró előtt visszavonta nézeteit, de aztán visszaesëtt. Munkája tényleg sikerrel járt a Szërémségët kivéve, ahol a papok és a hívek ëgy része ellenállt. Márkiai Jakabot 1726-ban szentté avatták. A népi, huszita mozgalom hatására a ferencësëk a továbbiakban népnyelvën végzik a hívek gondozását, fëlhasználják az elvëtt huszita iratokat. Maguk szintén fordítják a Szentírást az igényës hívek számára. Ilyen irat az 1516—19-ben másolt Jordánszky-kódëx, amëly szintén tartalmazza a Tatrosi Kódëx anyagát.

A fordítók és fordításuk. Pécsi Tamás kamonci oltáros pap (Szërém vármëgye, Irigi járás; ma: Sremska Kamenica, Novi Sad járás) és Újlaki Bálint bëlcsényi plébános (Szërém vármëgye, Újlaki járás; ma: Beočin, Beočin járás) Prágában végezték tëológiai tanulmányaikat (1399—1411). A Szërémségbe visszatérve készítëtték el ëvangéliumfordításukat a magyar ajkú huszita hívek számára — a kapcsolódó öröknaptár tanúsága szërint talán már 1416 körül, legkésőbb 1420-1430 táján. A két huszita pap 1439-ben a hitvizsgálat (inkvizíció) elől híveivel ëgyütt Moldvába menekült.

A kódëx négy ëvangéliumából a Márkét emeltem ki. A husziták ezt kedvelték leginkább. A teljes ëgyenlőség elvét szívesen magyarázták a Mk 9,34-ből és 10,42-45-ből kiindulva. A fordítás forrásául fëltëhetően a latin nyelvű Biblia, a Vulgáta szövege (= általános, hitelës fordítás) szolgált. Mindën bizonnyal a korabeli némët és cseh bibliaszövegëket szintén figyelëmbe vëtték a fordítók (Hadrovics László). Itt-ott a magyarítás pontatlan. Nëm nehéz kimutatni a kihagyásokat, félrefordításokat és a betoldásokat. Hosszabb részek hiányoznak a követkëző versëkből: Mk 5,13; 6,4; 6,27-28; 8,6; 14,7. Az előszóból (prológusból) kikövetkëztethetjük, hogy a fordítók ëgyike a magyar huszita közösség püspöke lëhetëtt, vagy a hivatal várományosa volt, és az előszóban mintëgy párhuzamot von saját szerepe és Szent Márk között.

A másoló és másolata. „E könyö mëgvégeztetëtt Némëti Györgynek, Henzsël Ëmre fiának kezë miatt Moldovában, Tatros városában Úr születetének ezërnégyszázhatvanhatod esztendejében” — olvasható a másolat (kódëx) legvégén. A másoló ferencës barát magyar nyelvtudását Hëltai Gáspáréhoz hasonlítja Mëlich János (Nyr. XXVII., 359). Mindënesetre más nyelvjárást ismert és beszélt, mint amilyenën az elveszëtt alapkézirat volt írva. Fëltëhetően ezért pontatlanabb valamivel a Tatrosi Kódëx e-ë-jelölése a Bécsi Kódëxénél. A négy ëvangélium előtti 8 përgamën lapon (hártyalevélën) a már említëtt naptár (1416—1435), a Márk-ëvangélium pedig a 124 leveles kódëx 36ra—53vb jelű sárgás papirosoldalain található. Szërzetësünk gyakorlott kézzel, arányos, azonos magasságú és szélësségű, átmëneti-keverék jellegű (úgynevezëtt basztard) kisbëtűkkel másolta a szövegët. Tintájának színe sötétbarna, a fejezetcímëket és a kezdőbëtűk ëgy részét vörössel emelte ki (rubrum). Oldalanként két-két hasábot láthatunk, méretük: 4,3-4,5 x 15,0-15,5 cm.

Az olvasat elkészítéséről és a kódëx nyelvéről. A Márk-ëvangélium (s az egész kódëx) pontosított (kritikai) anyagát Farkas Gyula fényképkiadása nyomán Rácz Endre rögzítëtte, illetve Nyíri Antal szërkesztëtte-ellenőrizte az eredeti alapján. Először is ezzel a kiadással ëgyeztettem Szabó T. Ádám olvasatát. A szavak számbavételénél, különösen az alanyi és tárgyas igealakok elkülönítésében hathatós segítségët nyújtott a kódëxnek szintén Nyíri Antal által szërkesztëtt magyar-latin szótára. Több esetben figyelëmbe vëttem Imre Samu, Károly Sándor, valamint Molnár József és Simon Györgyi olvasatát.

Az ëgyes ëvangéliumi eseményëket, példabeszédëket az eredetiben nëm szereplő bekezdésëkkel különítëttem el, a versëk számozását a szentírástudomány mai gyakorlatához igazítottam. A kódëx másolója csak ëgyféle írásjelet ( / ) használt, ezzel szëmben a központozást mai helyësírásunk alapján illesztëttem a mondanivalóhoz. Az ëvangélium szövegén nëm változtattam, a tulajdonnevek hangalakján sëm. A IX. fejezet sorszámát viszont csak ëgyszër írtam ki. Általában a fordítási hibákhoz sëm nyúltam (például nëm javítottam a 7,4-ben az ëlëktromoké-t ágyaké-ra), csupán néhány értelëmzavaró, fëltëhetően a másolásból eredő elírást küszöböltem ki (1,17; 3,24; 6,3; 9,12; 10,32; 11,28; 12,21; 14,14.29; 15,21; 16,12).

Igyekszëm tükröztetni a 15. századi kiejtést. A közismert zárt ë-n kívül (A magyar helyësírás szabályai. Tizënëgyedik kiadás. 90. szabály, illetve Tizënkettedik kiadás. 89. szabály) alkalmazom az ē-t (hosszú e-t). A hiányjellel ( ’ ) az a névelőre követkëző mássalhangzó mëgkettőződését jelzëm. Például: Vala János a’ kietlenben… = Vala János akkietlenben… (1,4). Az ly akkor még tényleg lj-szërűen hangzott. Általában ó-val és ő-vel jelöltem a későbbi u és ü hangokat. A kedég alakot választottam, bár számításba jött a kedig is. A tekënt-teként (tekint) alakokból az elsőt választottam. Az akarjh, ereszjh, kérjh, urozjh stb. szóalakokat Károly Sándor nyomán jelölöm így, akkor még változatként élhetëtt a hátul képzëtt réshang.

A kódëx az ómagyar kor alkotása (kb. 895—1526), annak is a kései időszakában keletkëzëtt. A fordítók találékonyan alkalmazzák a magyar népnyelvet a bibliai kifejezésëkre, aránylag kevés idegën szót használnak. A kódëx helyësírásához a cseh mellékjeles bëtűk adták a mintát. A számunkra fontos eltérésëk a mai helyësírástól-kiejtéstől: A) a kódëx bëtűjele; B) hangértéke; C) APhI-jelölés  (è; e és ē; ε és ε:) (e és ė; ë és é; e és e:) (ľ; ly; λ). A kódëxbeli pontot macskakörömmel írtam át (· = ’).

Nyelve kissé ö-ző, a déli nyelvjárásterülethëz tartozik, közel áll az ormánsági és a szigetként fënnmaradt kórógyi nyelvjáráshoz. Ekkorra már lényegësen bővül a magyar szókincs, gazdag a rag- és névutórëndszër. Az igéknél teljességében él az ikës ragozás és kialakult az alanyi és tárgyas ragozás. Álljon itt ëgy-ëgy példa a múlt időkre! Vára (elbeszélő múlt: az eseménysor előadása); vár vala (folyamatos múlt: a múltban befejezetlen cselekvés, az eseményëk háttere); várt (befejezëtt múlt: a cselekvés hatása átnyúlik a beszélő jelënébe, vagy erős érzelmi kapcsolatot érëz vele); várt vala (régmúlt: más múlt időhöz viszonyítva régebbi cselekvés). A befejezëtt jövőt is gyakran alkalmazzák: hiend (hinni fog), iandnak (inni fognak), lend (lësz), házaskodandnak (házasodni fognak). A múlt idő és a fëltételes mód végső e-je sokszor ö: jövö (jöve); ülnö (ülne). A fëlszólító mód néha h: készéhétëk (készítsétëk), üdvözëhed (üdvözítsed). Mellékmondatot tömörítenek a járatta, munkálkodattok, ülette igenevek.

Az e, ē, ë, é hangok-bëtűk mëgállapításáról. Abból indultam ki, hogy el lëhet készíteni az őskézirathoz ebből a szëmpontból közelálló olvasatot. Nyilván a szavak, szóalakok ëgy részének az ejtése vitatható marad, de ez alig befolyásolja a kirajzolódó képet: Mëglepő és örvendetës, hogy mennyire ëgybevág az ë hang 580 évvel ezelőtti (!) és mai használata! Csupán a kegyëtlen, lël, mërt és a -het képző előtti szórészek (lehetségës, mehet, tehet stb.) térnek el a jelën ë-használattól.

A követkëző szavak írásmódját — a másolás során történt változásnak tekintve őket — a testvérkódëxhëz, vagyis a Bécsi Kódëxhëz igazítottam Károly Sándor szótárára támaszkodva: bérës, csënd-ë-, ehet, -ëk (főnévi igenév után), ëlég, érdëm, fekszën, fén(y)ës, këncs, kërëszt, kész-ë-, készéhétëk, lehet, lëlk-, mëgsebhëték, mehet, mëlly-e-, rejt, repëső, sënki, sëtét, szëgény, szër-, tëgy-e- (az alanyi ragozás ëgyes szám 3. szëmélyét kivéve), tënni, tévëly-, tizën-, vënni. Mëghagytam az ingadozást az e-ë végű igealakoknál, az -e vagy birtokos szëmélyragnál, az enged-engëd, esmer-ësmer, negyven-nëgyven, nevem-nevëm, szent-szënt, vele-velë stb. szavak esetében. A mëly kötőhangjait ëgységësítëttem: mëlye-k-e-t. A többi e-ë-vel kapcsolatos eltérést másolási hibának fogtam fël. A lëszën, tëszën, vëszën stb. és a mëne-mënë első magánhangzója, továbbá az kérdőszócska lëhet ë vagy é (Imre Samu).

Az ē bëtű a hosszú e hangot jelöli (ee; az APhI szërint ε:). Nyelvünk fejlődésével é lëtt belőle (ëgyēb, ëgyéb; ēh, éh; ēn, én; ērc, érc; ērëz, érëz; ērt, ért; fēl, fél (névszó); figēnek, fügének; hēt, hét; idēsëk, időlegësek; kēnszër-, kényszër; kērdëz, kérdëz; kēs, kés; kēt, két; kētëlkëdik, kétëlkëdik; kēz, kéz; kevēs, kevés; közēp, közép; metēl, metél; nehēz, nehéz; nēlkül, nélkül; nēmbërj, némbërj; Pētër, Pétër; sērelëm, sérelëm; szēk, szék; szēl, szél; tēl, tél; tērd, térd; vitēz, vitéz). A -nēl (-nél; eredetiben: -nèl) hatszor fordul elő (4,1; 5,11; 5,21; 10,27 háromszor), s csak ëgyetlen alkalommal hiányzik az ē-t jelző ékëzet. (Esetleg számításba jön még a vincëllēr.)

Szíves segítségéért ezúton is köszönetët mondok Dëmëczky Jenőnek; Endrédiné Szabó Erikának (Nagy Károly Városi Könyvtár, Bicske); Földesi Ferencnek (Országos Széchényi Könyvtár); Láng Ësztërnek (Cseh Köztársaság Nagykövetsége); Temesvári Lászlónénak (Vajda János Gimnázium, Bicske); Zakariás Pálnak és Rakonczay Katalinnak!

                                                                                                             M. A.

.

VÁLOGATOTT IRODALOM

1. D. Mátai Mária: A határozószók, névutók és igekötők rëndszëre a Müncheni Kódëxben (ELTË, 1971)

2. Döbrentei Gábor (Kiadta): Régi Magyar Nyelvemlékëk. III. Bëtűhű kiadás (Buda, 1842)

3. Farkas Gyula [Julius von Farkas] és Décsy Gyula (Közreadták): Der Münchener Kodex I. Hasonmás fényképkiadás (Wiesbaden, 1958)

4. Hadrovics László: A magyar Huszita Biblia némët és cseh rokonsága (Nyelvtudományi Értekëzésëk. Akadémiai Kiadó, 1994)

5. Imre Samu: A magyar huszita helyësírás néhány kérdése (Nyelvtudományi Értekëzésëk 43., Akadémiai Kiadó, 1964)

6. Kardos Tibor: A laikus mozgalom magyar bibliája (Minërva X., 1931, 52—81. o.)

7. Károly Sándor (Szërkesztëtte): A Bécsi Kódëx nyelvtana szótárszërű fëldolgozásban. Morfológiai rész (Akadémiai Kiadó, 1965)

8. Molnár József—Simon Györgyi: Magyar nyelvemlékëk (Tankönyvkiadó, 1976)

9. Nyíri Antal: A Müncheni Kódëx eredeti kézirata tanulmányozásának tanulságai. (Néprajz és Nyelvtudomány, 1966, 39—54. o.)

10. Nyíri Antal (Szërkesztëtte): A Müncheni Kódëx 1466-ból. Kritikai szövegkiadás a latin mëgfelelővel ëgyütt. Munkatársak: Bodnár Ferenc, Pálfalvi Etelka, Rácz Endre, Velcsov Mártonné, Végh József Mihály (Akadémiai Kiadó, 1971)

11. Nyíri Antal (Szërkesztëtte): A Müncheni Kódëx magyar—latin szótára. Munkatársak: Velcsov Mártonné, Dienes Erzsébet, Sz. Galántai Erzsébet, Szigeti Ferenc, Téglás J. Béla (Akadémiai Kiadó, 1993)

12. Papp György: A Huszita Biblia történelmi, nyelvi, fordítástörténeti értékeiről. (A honfoglalástól Mohácsig. Millënniumi visszapillantás a délvidéki magyar kultúra első félezredére. Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság. Újvidék, 2002, 153—178. o.)

13. Rajsli Ilona: A Huszita Biblia nyelvi valósághátteréről (A honfoglalástól Mohácsig. Millënniumi visszapillantás a délvidéki magyar kultúra első félezredére. Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság. Újvidék, 2002, 179—188. o.)

14. Szabó T. Ádám (Sajtó alá rëndëzte és a szótári részt készítëtte): Müncheni Kódëx (1466). A négy ëvangélium szövege és szótára (Ëurópa Könyvkiadó, 1985)

.

Némëti György kezeírása 1466-ból

Mk 1,6—11

Márk ëvangéliumának első fejezetéből

a 6—11. versëk olvasata

És vala János ruházta-

tott tevéknek szőréből, és köd-

mëny ruha vala ő forcsoka

környől, sáskákat és vadmé-

zekët ëszékvala. És prédikál

vala mondván: Jő erősb ēn

tőllemtől ēn utánnam,

kinek nëm vagyok méltó lë-

hajólván mëgódanom ő sa-

rujának szíját. Ēn kërësz-

tëllek tütöket vízben, de

                                                                              a’ kërësztël tütöketSzënt

   Lélëkben. És úgy lőn a’ na-

          pokban, jövö Jézsus galilëabe-

   li Názárëtből, és mëgkërësz-

     tëlkëdék Jánostól Jordán-

       ban. És lëgottan fëlmën-

            vén a’ vízből láta mënnye-

                kët mëgnyitván, és Szënt Lël-

            kët miként galambat lë-

            szállván és maradván őrajta.

                És szó lőn mënnyből: të vagy

                 ēn szerető Fiam, të benned

                         jól këllettem ēn magamnak.

Hozzászólás ehhez a cikkhez: 1416—2016 és 1466—2016: A Márk ëvangéliuma hatszáz éves fordítása

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)