Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

15. Bárczi Füzet. Szente Imre: Itt ëgy hangzót mentëk!

 

Szép hangzásra nevelő tanversëk

Mészáros Villő rajzaival

85. születésnapja alkalmából szeretettel köszöntjük

a Szërzőt: az irodalomtörténészt és Kalëvala-fordítót;

tisztëletbeli elnökünket és hathatós támogatónkat;

a melegszívű, igaz magyart.

Az Alapítvány munkatársai

-

.

BÁRCZI GÉZA KIEJTÉSI ALAPÍTVÁNY, Budapest, 2008

.

SZENTE IMRE SZËRZËTTE RIGMUSOK MÉSZÁROS VILLŐ RAJZAIVAL

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Bárczi Füzetëk XV.

A Bárczi Füzetëk sorozatában köznyelvi kiejtésünkhöz és nyelvi műveltségünkhöz kapcsolódó alkotásokat közlünk időről időre.

Tervezëtt kiadványaink: forrásművek, elméleti tanulmányok, gyakorlati és oktatási anyagok.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~v~~~~~~~~~

A Bárczi Alapítvány jelképe Nagy Éva Ilona munkája.

© Szente Imre, 2008 © Mészáros Villő, 2008       © Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2008

Felelős kiadó: Buvári Márta            ISSN 1785-9476           ISBN 978-963-87361-6-1

.

.

.

„…CSUPA ZENE, LEBËGÉS…”               Szójátéknyelv

.

Míg én itt ëgy hangzót mentëk,

ilyen gondoktól ti mentek

maradtok, ha arra mëntëk,

merre Kazinczyék mëntek.

.

.

Lëvetëtte szép ruháit,

csëndesen lëvetkëzëtt

így énëkli mëg Petőfi

az őszi természetët.

.

Kétféle e-hanggal ejtve

csupa zene, lebëgés,

ám cserélgetetlenëkkel

csak szëgényës mekëgés.

.

Azt a hírhedt „mely nyelv merne

vërsënyëzni véled”-ët

még a változatos ejtés

gyógyszëre së menti mëg.

.

.

Hogy véreb lëgyën a veréb,

könnyűszërrel elérhetëd:

ha az első e-bëtűre

helyëzëd az ékëzetët.

.

Hogy a véreb e-je zárt ë,

remélëm, hogy észrevëszëd:

vérëb – így këllene írni,

s mëgjegyëzné gyënge eszëd.

.

.

Dërëkasan beebédëlt,

tele van a patikus,

hanëm akármennyit ëvëtt,

nëm lëtt tëlëpatikus.

.

.

Fonóasszony tëlëfonál:

fonala nëm tele fonál,

csomót vet a gépën;

selejt mindënképpen.

.

.

Ënmagammal vërsënyëzve

bökversëket gyártok;

nëm hasznos tëvékënység, de

sënkinek sëm ártok.

.

.

.

„…MI FÁN TERËM A CSÓK ÉS A SZERELËM…”                A női és férfilélëk

.

.

Jártam régën Szentësre;

ezëntúl nëm járok,

mert szërintem Szentësën

szentësek a lányok.

Nëm tudják, mi fán terëm

a csók és a szerelëm.

.

Ëgynek ëgyszër csókot adtam,

de el sëm fogadta.

Pillogott csak szentësen

s mindjárt visszaadta.

.

.

Gyëppel szegélyëzëtt sétány

fut kërësztben át a parkon,

këcsës bájjal lépkëd rajta

ëgy ëlëgáns ifjú asszony.

.

Szélës peremű kalapja

árnyékot vet szép szëmére,

úgylëhet hercegkisasszony:

bőre alatt kék a vére.

.

Melyből kiszállt ëgy sétára,

követi címërës hintó,

kopog tizënhat patával

lépésben a tüzes négy ló.

.

.

Pamplónában ëgy mënyecske

félreszökkent, mint a kecske

a hëccëlt bikáktól.

.

Szërëncséd – viccëlt a férje –,

ha nëm ugrasz frissen félre,

fëlszarvaltak volna.

.

Të lënnél most fëlszarvazva,

ha érdëmëd szërint nejed

félrelépëtt volna.

.

.

Rabul ejtëtt ënërgiák

viselnek itt kényszërféket:

arájának élemëdëtt

pénzembër tëszi a szépët.

.

.

Na mëgállj, ezt mëgemlëgetëd!

fenyëgettem mëg nőt.

Lëszëdtem a kërësztvizet róla,

s ráhúztam a vizes lepëdőt.

.

Dërëkasan összeterëmtëttem,

kígyót-békát kiáltottam rája;

mindënnek elmondtam őt;

szidtam, mint a bokrot,

mondtam: olyant mondok,

nëm tëszi az ablakba…

.

Ekkor szóra nyílt az ajka:

Uram, hagyja abba,

kérëm az egekre,

nëm vënném lëlkëmre,

ha kihűlne gyomra tája,

vagy mérgében mëgrepedne

a mája, zuzája.

.

.

.

„…SZËMËNSZËDËTT CSIRKEFOGÓ…”                Kishalak és országrontók

.

.

Ha szëmënként kézzel szëdve

kerül a kosárba,

szëmën szëdëtt” lësz az alma

s fëljebb mëgy az ára.

.

De ez régi nóta:

Dëvalválódott e „nëmës”

jelëntés azóta.

Lëértékëlődésën mënt

kërësztül e jelző:

szëmënszëdëtt csirkefogó”

bizony mëgbélyëgző.

.

Szëmënszëdëtt hazugsággal

ëtetik a népet” –

gondoltuk, míg forgattuk a

napi Szabad Népet.

.

.

Rákosi pajtást

ha beengedëd a házba,

lësëpri a padlást.

.

De nincs mit tënni:

fegyverësëkkel érkëzik.

be këll engedni.

.

.

Csempe fogú csempész

kábítószërt csempész.

Csempével is csencsël

Szëgedën és Pestën.

.

A hëgyekën nyáron

átjár a határon.

Üzletël és pénzël,

nëm spórol a pénzzel.

.

Ősszel mind elkölti,

telét ingyen tölti:

kis bűnnel lëbukva

s a börtönbe jutva.

.

Kicsit elítélik:

lëtölti húsvétig.

Kialussza magát

és a csempe fogát

mëgcsinálják ingyen

e nagylëlkű sittën.

.

.

.

RAJZOLGATOK, FËSTËGETËK…”               Gyerëktörténésëk

.

.

Rajzolgatok, fëstëgetëk,

előttem a színësëk,

lëhetnek szürkék s fehérek,

de többnyire színësek.

Ëgyet-kettőt mëghëgyëzëk,

ha nëm ëlég hëgyësek.

.

Ha mëgëlégëlëm a rajzot,

ecsetët vëszëk kezembe,

s fëstëk akvarëllëket.

.

Nëmigën fëstëk olajjal,

arra nëm visz rá a lélëk;

nëm merëk, mert attól félëk,

hogy olajra lépëk.

.

.

Tëgnap a mëgyeszékhelyën

rëndëzëtt rajzvërsënyën

díjat nyert a Hëgyi Vëra,

szépën szerepëlt.

.

A kötött témákban még nëm

tűnt a tëhetsége ki,

de mikor kötetlenëkre

adtak alkalmat neki,

mestërien remëkëlt.

.

Szellemës ötletëket

vetëtt a papírra:

grotëszk űri lényëket,

marslakókat, rémëket,

pikkëlyës bőrűeket,

kik rëpülő csészealjból

lépnek lë a földre.

.

Rajzolt kísértetëket is,

kik sírból kilépve hatnak

gyënge idegëkre.

.

.

Árokszélën szëdrët szëdtem,

ëszëgettem, szëmëlgettem;

lila lëtt a nyelvem.

.

Nagyobb baj, hogy ingëmet is

jócskán lëszëdrëztem.

Përëlt érte édësanyám,

de lë këllëtt nyelnëm.

.

.

Szerecsënëk szekere:

së rúdja së kereke.

.

Szerecsënëk szekërcéje:

nincsen nyele, nincsen éle.

.

Szëgény szerecsëngyerëknek

nincsen szërëncséje.

.

.

Bemëhettëk a szërtárba

délutánra, gyerëkëk.

De a lëlkëtëkre kötöm:

tűzveszélyës vegyszërëkkel

në kísérletëzzetëk.

.

Ezt a fëltételëmet ha

mëgszívlelitëk,

nëm gyújtjátok fël a házat,

s ëgyéb szërëncsétlenségtől

mëgmenekëdhettëk.

.

.

.

„…KÉNYËZTETËTT TESTËM…”             Földi szenvedésëk

.

.

Méghogy étlen kézën járjak,

cigánykerekeket hányjak!

Ilyet nëm tëszëk.

.

Méghogy jégverëmben háljak,

szëdërlevelet pipáljak!

Majd bolond lëszëk!

.

Méghogy rësten këgyre várjak,

szégyënszëmre térdën álljak!

Nëm ëttem meszet!

.

.

Árpa nőtt a bal szëmëmën,

pedig nëm vetëttem.

Háziorvosomhoz mëntem

tëgnap s lëvëtettem.

.

Kabátomat lëvetëttem,

tëttem a fogasra,

hogy tudós doktor zsëllérëm

termésëmhëz hozzáférjën,

s könnyen lëarassa.

.

.

Míg engëmet ësz a mérëg,

én a mérgemet nyelëm.

Így emésztëm én a mérget,

s mérëggel emésztetëm.

.

Hitëget az anyanyelvem,

hogy ëgyenlő esélyëkkel

vërsënyzëk saját mérgemmel;

.

Ám ezt csak úgy képzelëm:

mëgmérgez és mëgësz végül,

ezt már inkább elhiszëm.

.

.

Eddig mint hűségës szolga

kényëztetëtt testëm;

saját egészségét óva

védelmezëtt engëm.

.

Régtől sejtëm, hogy sok sejtëm

ellenëmre lázadt,

s miben lakik, észvesztëtten

rongálja a házat.

.

Rosszat sejtëk: e rossz sejtëk

fëlülkerekëdnek,

vége lësz szëgény testëmnek

s vége életëmnek.

.

.

.

A HARANGOK RÓMÁBA MËNNEK…”                 Ëgyházi képek

.

.

Régës-rég gyerëkkoromban

ëlég fëlületësen

úgy tanítottak, hogy

kétfélék az embërëk:

fehérek és színësëk,

s a fehérek kërësztényëk,

a színësëk pogányok,

ezért boldogtalanok.

.

Mëg këll kërësztëlni őket,

a szërëncsétlenëket.

Buzgó szërzetëspapok

mëntek Afrikába mëgmenteni

a veszendő lëlkëket,

téríteni a négërëket.

.

Mivel ehhëz pénz këll,

nálunk már az óvodában

kezdtünk gyűjteni.

.

A sarokban állt a përsëly,

rajta fehér pëndëlyës

fekete gyerëk;

alázatosan térdepëlt

neve nëm volt, úgy neveztük,

hogy „pogány gyerëk”.

.

Persze szobor volt, merev,

de ha a përsëlybe pénzdarab esëtt,

a fejét mëgbiccentëtte,

mëgköszönte szépën,

ami nekünk igën tetszëtt.

.

Vërsëngve vetëttük anyánktól

kikunyërált féltëtt filléreinket,

s ëgyszër sëm esëtt mëg,

hogy elmaradt a hála,

ami e világon,

mint később tapasztaltuk,

az Isten csodája.

.

.

Rëcsëgnek a régi székëk,

rëccsennek, ha törnek;

këtyëgnek a vëkkërëk és

rëggel fëlcsörögnek.

.

Csëngenek a harangok, de

ha „Rómába mënnek”,

nagypéntëkën csëndesek,

s a ministráns gyerëkëk

buzgón kerepëlnek.

.

.

Dëdëk Crëscëns Lajos kanonok

neve s apró termete okot

szolgáltatott ëgy anëkdotára.

Ëgyszër szellemësségéről hírës

püspökéhëz mënt audiënciára.

.

Hallván, hogy mëgérkëzëtt,

s már a várószobában ül,

a főpap a titkárát küldte érte

ily szavakkal, Jézust idézve:

.

Engedjétëk hozzám jönni

a kis Dëdëkët.”

(Két helyën lëtt zárt ë, nyílt helyëtt.)

.

.

.

MI AZ ALFÖLDÖN EPËRFA,

SZËDËRFA DUNÁNTÚL…”                              Az Értől az Ópërënciáig

.

.

Mi az Alföldön epërfa,

szëdërfa Dunántúl;

így nevezte Bërzsënyi, de

nëm Petőfi Sándor.

.

Eprët szëdëtt róla Arany

Jankó Nagyszalontán,

szëdrët rázott Dani gyerëk

ott Kemënësalján.

.

.

Szélës a Balaton vize,

ködbe vész határa;

játszik fëlszínén a napnak

búcsúzó sugára.

.

Szelet jósolnak a vërës

fëllegëk holnapra,

lërëpül a tisztëlendő

úr szélës kalapja.

(Nëm a tisztëletës úré,

mert két kézzel tartja.)

.

Csëndes most, de szeles napon

szeszélyës a Magyar Tengër.

Veszélyës lëhet, ha messze

merészkëdël benne, embër.

.

.

Egërben az egerek

mëgëszik a kënyeret.

De az egri gyerëkëk

nëm ëszik az egeret.

Szeretik a perecët,

mëg az érëtt egrëst.

.

.

Csoda esëtt Nagypëlëskén:

lovagolt a macska kecskén.

Hëgyvidékën van Pëlëske,

gyér mezeit dér mëgeste.

.

Cigánymëggy, madárcserësnye

ebben áll mindën gyümölcse.

Ám terëm përëszkegomba,

szëdik, szárítják halomba.

.

Nagypëlëskén voltam jegyző,

nëm volt ott sok fëljegyzendő,

legfëljebb határpër, tyúkpër,

mëgunja végül az embër.

.

Ëgy rëggel fëltarisznyáltam,

lovon Pestre poroszkáltam.

Hírëm-nevem nëm parányi,

mióta mëgírt Gvadányi.

.

.

Tartalom

.

„…CSUPA ZENE, LEBËGÉS…” ..3

Míg én itt ëgy hangot mentëk… ..3

Lëvetëtte szép ruháit… ..4

Hogy véreb lëgyën a veréb… ..5

Dërëkasan beebédëlt… ..6

Fonóasszony tëlëfonál… ..7

Ënmagammal vërsënyëzve… ..8

.

„…MI FÁN TERËM A CSÓK…” ..9

Jártam régën Szentësre… ..9

Gyëppel szegélyëzëtt sétány… 10

Pamplónában ëgy mënyecske… 11

Rabul ejtëtt ënërgiák… 12

Na mëgállj, ezt mëgemlëgetëd!… 13

.

„…SZËMËNSZËDËTT CSIRKEFOGÓ…” 14

Ha szëmënként kézzel szëdve… 14

Rákosi pajtást… 15

Csempe fogú csempészt… 16

.

RAJZOLGATOK, FËSTËGETËK…” 17

Rajzolgatok, fëstëgetëk… 17

Tëgnap a mëgyeszékhelyën… 18

Árokszélën szëdrët szëdtem… 19

Szerecsënëk szekere… 20

Bemëhettëk a szërtárba… 21

.

„…KÉNYËZTETËTT TESTËM…” 22

Méghogy étlen kézën járjak… 22

Árpa nőtt a bal szëmëmën… 23

Míg engëmet ësz a mérëg… 24

Eddig mint hűségës szolga… 25

.

A HARANGOK RÓMÁBA MËNNEK…”..26

Régës-rég gyerëkkoromban… 26

Rëcsëgnek a régi székëk… 28

Dëdëk Crëscëns Lajos kanonok… 29

.

MI AZ ALFÖLDÖN EPËRFA…” 30

Mi az Alföldön epërfa… 30

Szélës a Balaton vize… 31

Egërben az egerek… 32

Csoda esëtt Nagypëlëskén… 33

.

Tartalom …34

Hozzászólás ehhez a cikkhez: 15. Bárczi Füzet. Szente Imre: Itt ëgy hangzót mentëk!

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)