Gyönyörű Balassi-versëk Bálint-napra, fëbruár 14-ére

.

Három Bálintot is szentként tisztelünk. Tërni Szent Bálint a hagyomány szërint titokban mëgeskette a szerelmespárokat, ő lëtt a szerelmesëk védőszentje. Passaui Szent Bálint mëg a lelkibetegëk és a nyavalyatörősök (ëpilëpsziás betegëk) védőszentje. Római Szent Bálint börtönparancsnokának a vak lëányát gyógyította mëg.

.

.

.

.

.

.

.

.

Báró gyarmati és kékkői BALASSI BÁLINT költő. Születëtt Zólyom várában 1554. októbër 20-án – elhunyt Ësztërgom-Szentkirályon 1594. május 30-án.

.

.

Tartalom

.

 BALASSI BÁLINT

.

ISTENËS VERSËK

– Bizonnyal ësmérëm…

– Nincs már hova lënnëm…

– Mënnyei seregëk… (CXLVIII. zsoltár)

– Adj már csëndességët…

– Bocsásd mëg, Úristen…

– Këgyelmes Isten…

.

.

VILÁGI KÖLTEMÉNYËK

– Búcsúja hazájától

– Borivóknak való

– Ëgy katonaének

.

.

SZERELMES VERSËK

– Idővel paloták… Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról

– Hogy Juliára talála, így köszöne néki

– Kiben az kesergő Cëliárul ír

– Kiben az Cëlia szerelméért való gyötrelméről szól, hasonlítván az szerelmet hol malomhoz s hol haranghoz

.

.

ISTENËS VERSËK

.

.

 Balassi Bálint

BIZONNYAL ËSMÉRËM…

Az Palkó nótájára

.

Bizonnyal ësmérëm rajtam nagy haragod,

Fëlségës Úristen, és kemény ostorod,

Kivel tagaimot

Bűneimért nekëm igën ostorozod.

.

Alázatos szívvel, Uram, tégëd kérlek,

Ellenem fëlemelt kezeidet tarts mëg,

Szent Isten, könnyíts mëg,

Irgalmasságod is énhozzám mutasd mëg!

.

Láttam bűneimet, kikkel életëmben

Vétkëztem ellenëd, vitt ördög az bűnben

És az test az tőrben,

De mégsëm gondoltam, hogy így járjak ebben.

.

Anyámnak méhében bűnben fogantattam,

Kiből noha tőled kimosogattattam,

De gyarlón maradtam

És annak utána visszatántorodtam.

.

Soksága bűnömnek rëttëgtet engëmet,

Nagy irgalmasságod biztatja szívemet,

Siratván bűnömet,

És szívből óhajtom këgyelmességëdet.

.

Sënki sincsen Uram, ki bűn nélkül éljën,

Mert még az igaz is hétszër ő napjában

Béesik az bűnben,

De szent lelkëd az, ki ismét fëlemeljën.

.

Illik, hogy elfordulj, Uram, bűneimtül,

Kivel rakva vagyok talpig mind tetétül,

De këgyességëdtül

Nëm illik, hogy mëgfossz irgalmasságodtul.

.

Bocsásd mëg kötelét inkább ajakimnak,

Kik szüntelen tégëd fëlmagasztaljanak,

Hálákat adjanak,

Jóvoltodért nekëd híven szolgáljanak.

.

Az én lelkem is kész mindënkor dicsérni,

Irgalmasságodért nagy hálákat adni,

Rólad emlékëzni,

Gondolatim rajtad mindënkor tartani.

.

Légyën ez énekëm az én bűneimért,

Nagyobbal is nekëd mert tartozom ezért,

Nagy sok vétkeimért

Engëm el nëm vetél sok álnokságimért.

.

Ím, ha bűneimből ki nëm térëk vala,

Vagy hogy vétkeimből ki nëm emelsz vala,

Ím mint veszëk vala,

Örök kárhozatra tántorodom vala.

.

Nekëd azért nyelvem híven énekëljën,

Elvött jovaidért tégëdet dicsérjën,

És holtig tisztëljën,

Hogy annak utána örökké élhessën!

.

Tanúságra szërzé ez versëket öszve,

Kinek neve vagyon az versëk fejébe,

Magát mëgësmérte,

És ajánlja magát Istennek kezébe.

.

.

Balassi Bálint

NINCS MÁR HOVA LËNNËM…

Az Oh kleines etc. nótájára

.

Nincs már hova lënnëm, këgyelmes Istenëm,

Mert körülvëtt engëm szörnyű veszëdelëm.

Segëdelmem, légy mellettem, në hagyj mëgszégyënëdnëm!

.

Vagy ha azt akarod, hogy tűrjem ostorod,

Csak rút szégyëntől ódd fejemet, ha bántod,

Halálomot inkább elhozd, hogynëm rútíts orcámot!

.

Áldj mëg vitézséggel s az jó hírrel-névvel,

Hogy szép tisztësséggel mindënt végezzek el,

Öltöztess fël fegyverëddel, jó ésszel, bátor szívvel!

.

Në gyalázzon engëm kevély ellenségëm,

Të légy Uram velem jótévő Istenëm,

Nagy szégyënëm në viseljem tovább s në hagyj elesnëm!

.

Kiért dicsérhessën lelkëm mindënképpen,

Hogy mindënëk ellen mëgtartottál épen,

Áldott Isten, hála lëgyën nekëd örökké, Ámën.

.

.

Balassi Bálint

MËNNYEI SEREGËK… (CXLVIII. ZSOLTÁR)

A Már szintén az idő nótájára

.

Mënnyei seregëk, boldog tiszta lelkëk,

Embëri nemzetre kik az Égből néztëk,

Az Urat örökké ti mind dicsérjétëk!

.

Angyalok, az Úrnak követi kik vadtok,

Szentëk, kik ő székét mind körülálljátok,

Örökké az Urat fëlmagasztaljátok!

.

Fényës Nap világa, ez világ fáklyája,

Szép Hold, éj lámpása, Égnek sok csillaga

Az Úrnak szent nevét mindörökké áldja!

.

Tüzes hatalommal forgó ti nagy Egek,

S az nagy tengërëkkel ëgyütt mindën vizek,

Örök dicsérettel őtet tisztëljétëk!

.

Mert csak ő ëgyedül mindën terëmtője,

S mindënt bír valamint magában rëndëlte,

Mëgmarad mindënëk ellen ő szërzése.

.

Földnek kereksége mindën állatokkal,

Vízben úszó halak tengëri csudákkal

Az Urat öröké áldjátok szótokkal!

.

Tengër mély örvény, mënnydörgés, villamás,

Kőeső, hó, szélvész, háború, csattagás,

Télben is, nyárban is mind fëlhős sok havas,

.

Szép halmok, zöld ággal ékësült kis dombok,

Fák, kik külëmb-külëmb szép gyümölcsöt hoztok,

S füvek, kik gyönyörű szaggal illatoztok,

.

Sok színben öltöző, tündöklő virágok,

Berkëkben, cserékben vadak, kik lakoztok,

Örökké az Úrnak nevét kiáltsátok!

.

Gyíkok, kígyók, földön lakó sok állattal,

Sőt az madarak is külëmb-külëmb szókkal,

Örökké az Urat áldják hangossággal!

.

Világ fejëdelmi, urak és fő népek,

Kik községgel bírtok s neki törvént tésztëk,

Örökké dicsérvén az Urat féljétëk!

.

Ëgyügyű gyermëkëk, këgyesëk, szép szüzek,

Fëlsërdült ifjakkal, böcsülletës vénëk,

Dicséret tőletëk lëgyën ő nevének!

.

Mert ő az, akinek hatalmában az Ég

Neki enged tengër, Mënny s földi kerekség,

Segélli övéit mint mënnyei fëlség;

.

Ezt azért, ti hívek, Úrnak szent serege,

Kik leginkább vadtok az ő szerelmébe,

Örökké szent nevét dicsérjétëk mënnybe!

.

.

Balassi Bálint

ADJ MÁR CSËNDESSÉGËT…

.

Adj már csëndességët, lelki békességët, mënnybéli Úr!

Bujdosó elmémet ódd bútúl szívemet, kit sok kín fúr!

.

Sok ideje immár, hogy lelkëm szomjan vár mentségére,

Őrizd, në hadd, ébreszd, haragod në gerjeszd vesztségére.

.

Nëm kicsiny munkával, fiad halálával váltottál mëg,

Kinek érdëméért most is szükségëmet teljesíts mëg!

.

Irgalmad nagysága nëm vétkem rútsága fëljebb való,

Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.

.

Jó voltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-é?

Engëm të szolgádat, mint régën sokakat ébreszthet-é?

.

Nëm këll kételkëdnëm, sőt jót reménlenëm igéd szërint.

Mëgadod kedvesen, mit ígérsz këgyesen hitëm szërint,

.

Nyisd fël hát karodnak, szentségës markodnak áldott zárját,

Add mëg életëmnek, nyomorult fejemnek lëtört szárnyát;

.

Rëpülvén áldjalak, élvén imádjalak vétëk nélkül,

Kit jól gyakorolván, haljak mëg nyugodván, bú s kín nélkül!

.

.

Balassi Bálint

BOCSÁSD MËG, ÚRISTEN…

.

Bocsásd mëg, Úristen, ifjúságomnak vétkét,

Sok hitetlenségét, undok fërtelmességét,

Töröld el rútságát, mindën álnokságát,

könnyebbítsd lelkëm terhét.

.

Az én búsult lelkëm én nyavalyás testëmben

Té-tova bujdosik, mint madár nagy szélvészben,

Tőled elijedëtt, tudván, hogy vétkëzëtt,

akar esni kétségben.

.

Látja magán való számtalan nagy sok jódat,

Kiért, tudja, tégëd, nëm tisztëlt, jól tött urat,

Háládatlanságát látván hamis voltát,

ugyan szégyënli magát.

.

Akarna gyakorta hozzád ismét mëgtérni,

De bűnei miatt nëm mér elődben mënni,

Tőled oly igën fél, rëád nézni sëm mér,

színëd igën rëttëgi.

.

Sëmmije nincs penig, mivel elődbe jöjjën,

Kivel jóvoltodért viszont tégëd tisztëljën,

Nagy alázatosan, méltó haragodban

tégëdet engeszteljën.

.

Sok kísértet éri, mindënképpen rëttenti,

Veled ijesztgeti, kétségre sietteti,

Ki miatt majd elvész, ha véle jól nëm téssz;

magát Pokolra ejti.

.

Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet,

Mondván: Vajha az Úr hozzá vënne engëmet,

Bizony nëm vétkëzném, csak őtet követném,

mint édës Istenëmet!

.

Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal,

Mit használsz szëgénynek örök kárhozatjával?

Hadd inkább dicsérjën ez földön éltében

szép magasztalásokkal.

.

Az të szódat, tudom, mihelyën mëghallhatja,

Ottan szent nevedet, nagy fëlszóval kiáltja,

Kiterjesztëtt kézzel, sűrű könyves szëmmel

magát rëád bocsátja.

.

Lëgörögvén könyve orcáján, úgy mëgkövet,

Magad is mëgszánnád, látván, mint keserëdëtt,

Mert zokogásokkal, siralmas szép szókkal

kér fejének këgyelmet.

.

Irgalmasságod is annál inkább kitetszik,

Az mënnél több vétkem nékëm mëgengedtetik,

Inkább këgyelmedben , mint büntetésëdben,

të irgalmad tündöklik.

.

No, nëm tartod, tudom, tovább haragod rajta,

Mert az békësségre të jobb kezed kinyújtva,

De csak olyanoknak, kik utánad járnak,

mert vagy mindënnek ura.

.

Térj azért, én lelkëm këgyelmes Istenëdhëz,

Szép könyörgésëkkel békéljél szent kezéhëz,

Mert lám, hozzáfogad, csak rëá hadd magad,

igën irgalmas úr ez.

.

Higgyünk mindörökké igazán csak őbenne,

Bűntül őrizkëdjünk, në távozzunk el tőle,

Áldott az ő neve örökké mënnyekbe,

ki már mëgkëgyelmeze!

.

Éneklém ezëket mëgkeserëdëtt szívvel,

Várván Úr këgyelmét fejemre szent lelkével,

Té-tova bujdosván, bűnömön bánkódván,

tusakodván ördöggel.

.

.

Balassi Bálint

KËGYELMES ISTEN…

A nótája az Régi siralmas

.

Këgyelmes Isten, kinek kezében

életëmet adtam,

Viseld gondomot, vezérld utamot

mert csak rád maradtam.

.

Gyermëkségëmtül fogván ëgyedűl

csak tëtőled vártam,

Mint atyja után fiú kiáltván,

könyörögvén jártam.

.

Most is csak benned reménségëmet,

Uram, helyhëztettem,

Magam rád hadtam, s rád támaszkodtam,

tëalád vetëttem.

.

Mi hasznod benne, hogyha veszélre

jutok kétség miatt,

Kit fiad által hozzád váltottál,

mint fogadott fiat?

.

Hallgass mëg azért Të nagy nevedért

én könyörgésëmben,

Mutasd mëg jódot, sok áldásidot,

az én szërëncsémben.

.

Add mëg énnékëm én reménségëm

szërént való jódot,

Áldd mëg fejemet, ki bízik benned,

viseljed gondomot!

.

A szép harmatot miként hullatod

tavasszal virágra,

Sok jódot, Uram, úgy hullasd rëám,

Të régi szolgádra.

.

Hogy mind holtomig szívem lëgyën víg,

tégëd magasztalván,

Mindënëk előtt s mindënëk fölött

szent nevedet áldván.

.

Ezëket írám az tengër partján,

Ocëanum mellett,

Kilencvenëgyet mikor jedzëttek

másfélezër fëlëtt.

.

 VILÁGI KÖLTEMÉNYËK

.

.

Balassi Bálint

BÚCSÚJA HAZÁJÁTÓL

Ad notam: Mindën állat dicsér, Úristen, tégëdet etc.

.

Ó, én édës hazám, të jó Magyarország!

Ki kërësztyénségnek viselëd paizsát,

Viselsz pogány vérrel fëstëtt élës szablyát,

Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!

.

Egriek, vitézëk, végeknek tüköri,

Kiknek vitézségét mindën föld beszéli,

Régi vitézséghëz dolgotokat veti,

Istennek ajánlva lëgyetëk immár ti!

.

Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,

Az kiknek hátokon az jó vitéz ifjak

Gyakorta kergetnek, s hol penig szaladnak,

Adassék egészség már mindnyájatoknak!

.

Fényës sok szép szërszám, vitézlő nagy szépség,

Katonatalálmány, újforma ékësség,

Seregben tündöklő és fénlő frissesség,

Éntűlem s Istentül lëgyën már békësség!

.

Sok jó vitéz legény, kiket fëlemeltem,

S kikkel sok jót tëttem, tartottam, neveltem,

Maradjon nálatok jó emlékëzetëm,

Jusson eszëtëkbe jótétëmről nevem!

.

Vitéz próba helye, kiterjedt sík mező,

S fákkal, kősziklákkal bővös hëgy, völgy, erdő,

Kit az sok csata jár s jószërëncse leső,

Lëgyën Isten hozzád sok vitézt legellő!

.

Igaz atyámfia s mëghitt jó barátim,

Kiknél nyilván vadnak keserves bánatim,

Ti jutván eszëmbe, hullnak sok könyveim,

Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim!

.

Ti is, angyalképet mutató szép szüzek,

És szëmmel öldöklő örvendetës mënyek,

Kik hol vesztëttetëk, s hol élesztëttetëk,

Isten s jó szerelëm maradjon veletëk!

.

Sőt të is, ó én szerelmes ellenségën,

Hozzám háládatlan, këgyetlen szerelmem,

Ki érdëmëm ………………………………………

…………………………………………………………

.

Ti penig, szërzëttem átkozott sok versëk,

Búnál kik ëgyebet nekëm nëm nyertetëk,

Tűzben mind fejenként égjetëk, vesszetëk,

Mert haszontalanok, jót nëm érdëmlëtëk.

.

.

Balassi Bálint

BORIVÓKNAK VALÓ

Az Fejemet nincsen már nótájára

.

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,

Mindënt egészséggel látogató ege,

Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!

.

Të nyitod rózsákot mëg illatozásra,

Néma fülemile torkát kiáltásra,

Fákot is të öltöztetsz sokszínű ruhákba.

.

Nekëd virágoznak bokrok, szép violák,

Folyó vizek, kutak csak nekëd tisztulnak,

Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.

.

Mert fáradság után füremëdt tagokot

Szép harmatos fűvel hizlalod azokot,

Új erővel építvén űzéshëz inokot.

.

Sőt még az végbeli jó vitéz katonák,

Az szép szagú mezőt kik széllyel bejárják,

Most azok is vigadnak, az időt múlatják.

.

Ki szép füvön lévén bánik jó lovával,

Ki vígan lakozik vitéz barátjával

S ki penig vérës fegyvert tisztíttat csiszárral.

.

Újul még az föld is mindënütt tëtőled,

Tisztul homályábul az ég is tëveled,

Mindën terëmtëtt állat mëgindul tëbenned.

.

Ily jó időt élvén Isten këgyelmébül,

Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívbül,

Igyunk, lakjunk ëgymással vígan szeretetbül.

.

.

Balassi Bálint

ËGY KATONAÉNEK

Véghetetlen voltát, sëmmi változását

szerelmemnek hogy látnám,

Kiben Juliátul, mint Lázár ujjátul,

könnyebbségëmet várnám,

Ezëket úgy írám, és az többi után

Juliának ajánlám.

.

.

Balassi Bálint

HOGY JULIÁRA TALÁLA, ÍGY KÖSZÖNE NEKI:

Az Gërëkmëz bu dünya sënsüz nótájára

.

Ez világ sëm këll már nekëm nálad nélkül, szép szerelmem,

Ki állasz most énmellettem, egészséggel, édës lelkëm!

.

Én bús szüvem vidámsága, lelkëm édës kévánsága,

Të vagy mindën boldogsága, veled Isten áldomása.

.

Én drágalátos palotám, jó illatú, piros rózsám,

Gyönyërő szép kis violám, éll sokáig, szép Juliám!

.

Fëltámada napom fénye, szëmüldëk fekete szénje,

Két szëmëm világos fénye, éll, éll, életëm reménye!

.

Szerelmedben mëggyúlt szüvem, csak tégëdet óhajt lelkëm,

Én szüvem, lelkëm, szerelmem, idvëz légy, én fejëdelmem!

.

Juliára hogy találék, örömemben így köszënék,

Térdet-fejet néki hajték, kin ő csak elmosolyodék.

.

.

Balassi Bálint

KIBEN AZ KESERGŐ CËLIÁRÓL ÍR

.

Mëly keservën kiált fülemile, fiát

hogyha elszëdi pásztor,

Röpes ide s tova, keserëg csattogva

bánattal szëgény akkor,

Oly keservesképpen Cëlia, s oly szépën

sírt öccse halálakor.

.

Mint tavasz harmatja, rëggel ha áztatja

szépën jól nëm nyílt rózsát,

Mert gyënge harmattul tisztul s ugyan újul,

kiterjeszti pirosát,

Cëlia szinte oly, hogyha szëméből foly

könyve s mossa orcáját.

.

Mint szép liliomszál, ha félbe metszve áll,

fejét földhöz bocsátja,

Úgy Cëlia feje vagyon lëfiggesztve,

mert vagyon nagy bánatja,

Drágalátos könyve hull, mint gyöngy görögve,

vagy mint tavasz harmatja.

.

.

Balassi Bálint

KIBEN AZ CËLIA SZERELMÉÉRT VALÓ GYÖTRELMÉRŐL SZÓL, HASONLÍTVÁN AZ SZERELMET HOL MALOMHOZ S HOL HARANGHOZ

.

Mëly csuda gyötrelëm ez, hogy a szerelëm

búmra most malommá lëtt,

Hol, mint gabonáját, engëmet, szolgáját

szép Cëliával őrlet,

Siralmam patakja az kereket hajtja,

kin lisztté létig töret.

.

Ím, az nagy szerelëm miatt búsult lelkëm

már szinte haranggá lëtt,

Kit szerelëm bennem félën vér ellenëm,

rám támadván amellett,

Azért kong jajszóval, zúg fohászkodással

szëgény, nyugalma helyëtt.

.

Mint ëgy kristálykövet soha el nëm törhet,

noha éget, verőfén,

Úgy az én szüvemet, noha vall gyötrelmet,

el nëm rontja tüzes kén,

Csak gyúl szëgény s hevül, mert szërtelenül fűl,

mint kristál, kit süt hév szén.

.

In eandem fere sententiam

Kiáltok, csak bolygok, mint mëgszélhüdt embër,

Mert belöl égëk, mint tűzben száraz kendër,

Gondom, búm, veszélyëm véghetetlen tengër.

.

Paradicsombeli szépség ábrázatja,

Virágzó szép tavasz képe állapatja,

Szépségnek s nëmcsak szépnek magát mondhatja.

© 2011-2024 – kiejtes.hu