Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Lőrincz József: Székelydálya tájnyelvének kincsei

,,…küldetésem van szavak ösvényén visszamenni, az örökséget őrizni, tovább adni, gyarapítani.” L. J.

Magyar nyelvünk különleges értékei a nyelvjárások. Bár a Bárczi Alapítvány köznyelvünk és kiejtésünk védelmét és művelését vállalta elsősorban, e kiváló, alapos székely nyelvjárási munkával mégis kivételt teszünk. Lőrincz József ugyanis tudja, hogy a nyelvjárás a köznyelv ,,kincsestára”, valódi aranytartaléka. A székelységtől már eddig is sokat kapott az egész magyarság. Miért ne újulhatna meg nyelvünk a nyelvjárásokból, különösen az ízes székely beszédből?

2014-ben a nyelvjárások évét hirdették meg hazánkban. Meg is jelent egy szép, tartalmas pályázati kötet  – benne a szerző művével is. De várnánk a folytatást. Azt, hogy a nyelvjárások védelmeztessenek, ápoltassanak, tartalékaik pedig átemeltessenek a légszomjjal küzdő köznyelvbe.

Elsősorban a szókincsre gondolok: Ugyanis magyar-latin és magyar-angol zagyvanyelv uralja el a tudomány, a közélet, sőt a tömegtájékoztatás nyelvét is. Ez ellen csak tudatos, tervszerű szópályázatokkal és központilag vezérelt szóhelyettesítésekkel lehet fölvennünk a küzdelmet. Ahogy Buvári Márta említi Értékelvű nyelvművelés című kötetében (nyelvmuveles.hu), a vendégszavak csak menjenek haza, helyettük alkalmazzuk saját magyar szavainkat. Miért ne használhatnánk föl az azsag, büt, dorol, döböcsköl, étő, pirimók szavakat, vagy a szemléletes életmag, veddfelke, vidéköl szavakat köznyelvünk gyarapítására?

A másik gondunk a fellazuló, torzuló, hanyag kiejtés – ahogy Vadnai Rudolf írta volt a XIX. században: ,,nyelvünk hangolvadása”. Hovatovább oda jutottunk, hogy már a közszolgálati köztájékoztatókhoz, nevezetesen a rádióhoz-tévéhez sem vesznek föl bemondónak vagy műsorvezetőnek zárt e-vel beszélő személyt. A zagyvanyelv és a romló kiejtés ügyében tervszerű, fölülről és alulról szervezett összefogásra van szükség.

Mindezek alapján jó szívvel, tisztelettel és szeretettel ajánlom Lőrincz József tiszta és megújító ízeket közvetítő művét!

M. A.

.

Lőrincz József

SZÉKELYDÁLYA TÁJNYELVÉNEK KINCSEI

A falu tájnyelvének állapota a 20 – 21. század fordulóján

Azt a lelket és nyelvet, melyet rövid időre örökbe kaptunk, új szellemmel fényezve, csorbítatlanul át kell adnunk utódainknak. Ez a küldetésünk – áldjon vagy verjen sors keze – ez a mi küldetésünk. (Kosztolányi Dezső)

TOP-INVEST KÖNYVKIADÓ, SZÉKELYUDVARHELY, 2015

E könyv első, rövidebb változata II. díjban részesült a budapesti Anyanyelvápolók Szövetsége által Élő tájnyelvek – A magyar nyelv táji gazdagsága témában 2014-ben meghirdetett pályázaton.

A könyv kiadását Székelydálya Közbirtokossága támogatta.

© Lőrincz József, 2015

© Székelydálya Közbirtokossága, 2015

A borítón: Székelydálya, Berec-kapu képe

Hátsó borító: Kilátás a Szöllö-oldalból

A könyv képeit a szerző készítette.

ISBN 978-606-8775-00-5

 

TARTALOM.

Előszó……………………………………….……………..…………………….….7

A nyelvi bölcső: Székelydálya………………….…….……………………………15

A székelydályai tájnyelv sajátosságai………………………………………….…..23

Hangtani jellemzők………………………………………………………….……..23

Alaktani jelenségek…………………………………………………………….….30

Mondattani, szövegtani jellemzők………………………………………………….35

Szókészleti jellemzők. Tájszavaink kincsestára ………………………………..….37

Valódi tájszavak……………………………………………………………………37

Alak szerinti tájszavak……… …………………………………………………….39

Jelentés szerinti tájszavak………………….………………………………………39

Hangutánzó szavak………………………………………………………………..39

Hangulatfestő szavak………………………………………………………………40

Kicsinyítő képzős alakok…………….…………………………………………….40

Metaforikus, metonimikus kifejezések………………………………………….….41

Román kölcsönszavak……………………………………………………………..43

Szász-német hatás………………………………………………………………….46

A székely humor kifejeződései………………………….………………………….46

Népi etimológiák……………………………………………………………….…..47

Hosszabb szóalakok………………………………………………………………..47

Régi szavak…………………………………………………………….…………..48

A hiány mint jellemző………….…………………………………………………..50

Székelydályai tájszó-tár……………….……………………………………….……51

Záró gondolatok………………….…..……………………………………….…..143

A szerző önéletrajza…………………………………..……………………..….…145

Felhasznált irodalom…………………………..…………………………….….…147

Versmellékletek………………….…………………………………….…….….…151

Képek…………………………….…………………………………………….…159

.

Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nekem. (Zsoltárok 16: 6)

.

Előszó

.

Szüleim emlékére, akik ebbe a csodálatos nyelvi világba beleneveltek.

A magyar nyelv nemzeti kultúránk legfőbb hordozója. A tájnyelv vagy nyelvjárás anyanyelvünknek helyi, egy településen vagy egy szélesebb nyelvi környezetben beszélt földrajzi változata. Kevésbé szabályozott, mint az írásban használt irodalmi nyelv vagy a szóbeli, köznyelvi változat. A tájnyelv éltető közege a szóbeli közlések rendszere, a beszéd. Anyanyelvünk valaha nyelvjárásokban élt és fejlődött, ezekből alakult ki, egységesült, vált irodalmi nyelvvé, a legújabb tartalmak igényes kifejezésének eszközévé. Habár napjainkban a tájnyelvek visszaszorulóban vannak, többé-kevésbé még sokan használják őket, sőt büszkék arra a nyelvi változatra, amellyel élnek. Dolgozatomban szinonimaként kezelem a nyelvjárás, tájnyelv, tájszólás kifejezéseket. Tíz magyar nyelvjárási területről beszélünk: nyugat-dunántúli, közép-dunántúli, dél-dunántúli, dél-alföldi, palóc, Tisza-Körös vidéki, északkeleti, mezőségi, székely és moldvai. A nyelvjárási területek határát azonban csak a térkép jelzi. A valóságban ilyen éles és határozott válaszvonalak nincsenek. A határok elmosódnak, az egyes nyelvjárások egymásba hatolnak, olvadnak érintkezési pontjaikon. A székely tájszólás nyelvjáráscsoportjai: háromszéki, csíki, kászoni, gyergyói, udvarhelyi. Az én falum tájnyelve az utóbbihoz tartozik. Martin Heidegger német egzisztencialista filozófus szerint „a nyelv a lét háza”, az emberi létezés legmagasabb rendű eseménye. Az emberi méltósághoz mint a nyelvhasználat jogához pedig nemcsak a történelmileg és mesterségesen kialakított köznyelvi / irodalmi nyelv tartozik, hanem mindenekelőtt az ősegységet idéző tájnyelv. „A tájnyelv az igazi anyanyelv, amely egyben a köznyelv mindenkori anyja!” – figyelmeztet Mircea Eliade.

Volt olyan időszak, amikor a tájnyelv használatát műveletlenségnek tartották. Ma, megfelelő környezetben, közlési helyzetben a tájnyelvhasználat színesíti a kommunikációt, a közlő személy egészséges értékrendjének, szülőhelyéhez való kötődésének, azonosságtudatának kifejezője is lehet. Érdemes tehát tanulmányoznunk ezt a nyelvi kódot, gyökereit kutatnunk. Vállalható feladat, hogy szókincsét, állományát vizsgáljuk, elemeit az új nemzedéknek áthagyományozzuk. Úgy érzem, küldetésem van szavak ösvényén visszamenni, az örökséget őrizni, tovább adni, gyarapítani. Ez a dolgozat Székelydálya nyelvjárásának a 20. század végi állapotát vizsgálja. Márton Gyula, a kolozsvári egyetem nyelvészprofesszora 1972-ben a székely nyelvjárások még élő tájszóinak számát tízezerre becsülte, és sürgős feladatként jelölte meg azok gyűjtését. E könyvben a dályai idiómából kb. 3500-at sikerült azonosítanunk. Vajon hány székely tájszót találnánk ma összesen, mikor jön el az ideje annak, hogy tájszavainkat is hungarikumokként kezeljük, védjük?! Kazinczy Ferenc, a 18-19. század fordulóján kibontakozó nyelvújítás vezéregyénisége, aki igyekezett megismerni minden tájnyelvet, és azok jellemzőit, szavaikat beépíteni az irodalmi nyelvbe, nem jutott el Székelyföldre. A nyelvújítás nem vette figyelembe a székely tájnyelv állapotát, az ízes, metaforikus, kifejező szóállomány nem vált az egész magyarság közkincsévé, az irodalmi nyelv részévé. Hogy ez mennyire hiányzik a nemzet által használt, össznépi kódunkból azt csak Mikes, Tamási, Nyirő, Kányádi és a többi jeles székely-magyar író, költő műveit olvasva érzékelhetjük. A tájszavak visszaszorulása, a magaskultúra kifejezéseinek fokozatos behatolása a falusi emberek nyelvhasználatába természetes jelenség mondják egyes nyelvészek. (J. Nagy Mária in Balogh – Gálffy – J. Nagy 1971. 80.) De nem ilyen egyszerű a helyzet azok számára, akik gyerekkorukban belenőttek a tájnyelvbe, a tájszóhasználat zsigereikbe nőtt. Azok nem szívesen mondanak le erről a nyelvváltozatról, amelyet lelkük lelkének éreznek. Nem hiába született meg a magyar nyelv védelmére 2014-ben a Nyelvstratégiai Intézet, valóban bölcsen kell sáfárkodnunk legnagyobb kincsünkkel. Az anyanyelv létünknek, történelmünknek kincsestára, amelyben mindig ott találjuk a nemzeti szellem drágaköveit, szépen csengő arany- és ezüstpénzeit. Mindig meríthetünk belőle valahányszor szükségünk van szavakra érzéseink, gondolataink kifejezésére.

Anyanyelvünk a nemzeti összetartozás legfontosabb tényezője. Amikor 1987-88 táján ezrével menekültek az erdélyi magyarok, székelyek Magyarországra, kiderült róluk, hogy „nem tudnak magyarul”. Olyan szavakat, kifejezéseket használtak, amelyeket a magyarországiak nem értettek meg vagy félreértettek. A legtisztábban, romlatlan magyarsággal beszélőket nem értették meg! Valószínűleg azért, mert nyelvünk regionális változatait beszélték, tájszavakat használtak. Ez a tény arra figyelmeztet, hogy többet kell foglalkoznunk a tájnyelvekkel, erősebbé, élőbbé kell tennünk kapcsolatukat a köznyelvvel, irodalmi nyelvvel, nemzeti sztenderddel. „A nyelvjárások hosszú ideig megőrzik önállóságukat, a kisebb-nagyobb közösségek nyelveként élnek és töltik be társadalmi szerepüket az emberek közötti érintkezés eszközeként – vélekedett Gálffy Mózes professzor. (Gálffy 1986. 467.) Azóta, még napjainkban is, tart a népi nyelvek korszaka. Érdekes, hogy korunkban, egyesekben erős nosztalgia él a nyelvjárások után. Talán bennük keresi a ma embere az egységestől való eltérést. Úgy tűnik, szüksége van arra, hogy védekezzék a teljes egyformaság, szürkeség sivársága ellen. Keresi benne önmagát, saját egyéniségét, arcát múltját, hagyományait. Nyugat-Európa nem egy országában reneszánszukat élik a nyelvjárások, még szépirodalmat is művelnek tájnyelven. ( MagyDial 2001. 17-18.) A Székelyudvarhely környékén beszélt köznyelv erőteljesen tájnyelvi, székely jellegű. Kiváló éltető közeg a dályai nyelvi változat számára. De az is lehet, hogy ez a könyv egy kihaló tájnyelvváltozat utolsó nagy lélegzete. Bárhogy legyen, csak akkor lehetünk erősek, teljes önmagunk, ha ismerjük, vállaljuk szavainkat, anyanyelvünket, anyanyelvjárásunkat. Az autonómiáért vívott harc idején mindenképpen éltetnünk kell székely (táj)nyelvi és kulturális hagyományainkat! Az idősebb emberek nyelvhasználata Dályában még elég nyelvjárásias, míg a fiataloké az iskolázottság és más tényezők hatására egyre közeledik a köznyelvhez, az irodalmi nyelvhez. A nyelvjárás átörökítésének eddig a család, a felnőtt ismerősök voltak a legfőbb tényezői, most az iskola is kaphat(na) ilyen szerepet (Vö. Kiss Jenő in MagyDial 2001. 249.) És talán ez a könyv is. Magányos pillanataimban egyre többször beszélgetek magamban. És sokszor azon kapom magam, hogy született tájnyelvemen fogalmazom meg gondolataimat. Napjaim, sőt éjszakáim egy részét is tájnyelven élem. Gyakorlatilag, tizenhat éves korom óta kevés időt töltöttem szülőfalumban, Székelydályában, mégis tökéletesen tudom, mit hova tettek az ősök a nyelvi éléskamrában. Mostanában szülőfalum egy-egy tájszava ébreszt, aztán sorjáznak egymás után feljegyzésre kínálkozva a szavak, gondolatok. Nem tudom mire vélni a dolgot, de örömmel állok rendelkezésükre. Gyűjtöm egybeölelni őket, akik egy életen keresztül segítettek ízes, színes, kifejező közlések megfogalmazásában. Falum tornyát látom magam előtt, amelytől a magasbatörés vágyát tanultam. És előtte a Pap kútja, a mindig adni tudás metaforája! Talán megőriz belőlünk valami értékeset ez a munka is a suhanó időben! Nyugdíjas magyartanár vagyok. Már gyerekkoromban izgatott az a csoda, amit Székelydálya tájnyelvének nevezek. Ötödik osztályos koromban készítettem egy szójegyzéket falum tájszavairól, majd egy 400 szót tartalmazót, 1978-ban, már magyartanárként. Ezt didaktikai segédeszközként is használtam keresve, kutatva a tanulóknak való átszármaztatás módozatait. Mondhatni folyamatosan figyeltem falum nyelvi változatára, csodáltam kifejezőerejét, szépségeit. Környezetemben számon tartottam azokat az embereket, akik szépen, kifejezően, élvezettel használták anyanyelvüket, nap mint nap gyarapítottam tájszó gyűjteményemet. Több doboznyi cédulán gyűltek a tájszavak (és a gondolatok tájanyanyelvemről), de csak nyugdíjba vonulásom után gondolhattam a gyűjtött anyag feldolgozására. Nagy lendületet adott munkámnak, hogy a Budapesten székelő Anyanyelvápolók Szövetsége 2014-ben pályázatot hirdetett élő tájnyelveink kutatására. Nem lehetett kihagyni az alkalmat. A szinte kétezer címszót, székely tájszót tartalmazó részt a feleségem gépelte be, és ő lelkesített, ha már kitartásom lankadt. A dolgozat II. díjat kapott, ezüstérmes lett. Jutalomként meghívót kaptunk a Magyar Nyelv Napja ünnepségsorozat két rendezvényére, Budapestre. A Magyar Művészeti Akadémia székházában tartott gálaműsoron a Kárpát-medence jellegzetes magyar közösségeinek, néprajzi, nyelvjárási régióinak jeles képviselői léptek fel: mesemondók, énekesek, zenészek, táncosok. Az előadás csodás, felemelő voltát csak erősítette a felújított Díszterem szépsége. A magyar nyelv ünnepének tulajdonképpeni napján, a Petőfi Irodalmi Múzeumban szervezett központi ünnepségen vettünk részt. Felemelő volt a pillanat, amikor Dr. Balázs Géza, az Anyanyelvápolók Szövetségének alelnöke felemelte, majd bemutatta a még nyomdafestékszagú Élő tájnyelvek című könyvet, amely a nyertes pályamunkákból tartalmaz szemelvényeket, így az enyémből is, a dályai tájnyelvről szólót. Hazafelé tartva örvendezhettünk, hogy nemzeti kultúránk két ilyen nevezetes, élményszerű eseményén vettünk részt, és hogy ilyen gazdag, erőteljes anyanyelvünk, anyanyelv-hazánk van. Ezek az élmények megerősítettek abban a hitemben, hogy érdemes munkálkodni az anyanyelv ügyén, érdemes dolgozatomat kiegészítve, csiszolva könyvvé dolgozni át. Nap mint nap megbizonyosodtam arról, mily nehéz a múltnak mélységes kútjából vizet meríteni, tájnyelvemről a nagyközönség figyelmére érdemes könyvet megírni. Gyakran feltettem a kérdést magamnak: milyen létjogosultsága és haszna van nyelvész szemmel, emberi és magyar mértékkel annak, amit elkövetek. Mit ér a magyartanár, ha nyelvészkedik? Az én munkám, úgy vélem, átmenet a professzionális és laikus gyűjtés, értelmezés, értékelés között. Bizonyos mértékben szakképzett, de nem kimondottan nyelvészi munka. Saját elhatározásból, saját elképzelés szerint dolgoztam. Részben irányított a szakirodalom, és mindvégig tanácsaival Péntek János nyelvészprofesszor, az erdélyi tájnyelvek szakértője. Az a remény éltetett, hogy munkám hasznára lehet a nyelvészetnek, segítheti a falumbeliek kultúraváltását, erősítheti önazonosságtudatukat. Nem tehetem meg, hogy ne hódoljak az előtt a nyelv előtt, amely segítségével megismertem a világot, gondolataimat, érzéseimet kifejezhetem. Hála és kegyelet illeti őt.

Egy falu nyelvi kincse mindig tájnyelvi jellegű. Az 1960-as években a kulturális forradalom hatására, és mert egyre többen kerültek faluról városra, válságba került a tájnyelvhasználat, műveletlennek számított, szégyen lett „falusiasan” beszélni. „Kitanólt”, kitörött a nyelve”, „városiason beszél” mondta a faluközösség arra, aki felhagyta tájanyanyelvét. Ma falumra a kétnyelvűség jellemző és a köznyelv térhódítása. Művelt környezetben a köznyelvet, irodalmi nyelvet használják, a szülőfaluban vagy falusi ismerősökkel beszélve átváltanak a tájnyelvi kódra. Az idősek nyelve erőteljesen nyelvjárásias, a fiataloké egyre kevésbé. Fontosnak tartom, hogy itt pár módszertani elképzelést, technikai vonatkozást rögzítsek. A legnagyobb gondot okozta a tájszavak kiválasztása, a szótárkészítés. Szótárak, lexikonok, szakkönyvek tanulmányozásán kívül saját nyelvérzékemre hagyatkoztam. A szavaknak a legtöbbször csak a tájnyelvi jelentését rögzítettem. Példamondatokkal szemléltettem a szótár egyes szavait, így talán megközelíthetőbb a nem dályaiak számára is. Kurzív betűkkel szedtem a népi, tájnyelvi, fonetikusan jegyzett szavakat, a szótár példamondatait akár egészen is, ha nagy részük ilyen jellegű volt. A tájszavak helyesírásában, a legtöbb esetben, nem segített a számítógép, csak így: „Nincs ajánlat”. Mivel a dályaiak beszédében erőteljesen jelen van a rövid, zárt ë, jelöltem ezt a fonémaértékű, jelentéshordozó, módosító hangot az egész dolgozatban. Jelölöm a hangűrpótló j-t. Pontos j-vel jelölöm a j hangot Az ly egy a tájnyelvben ritkán ejtett hangot jelölhetne, ez nincs meg a mi tájszólásunkban. Szülőfalum nevét a faluban használt helyi ragokkal írom: Dályába, Dályában, Dályából és a meghonosodott módon ly-nal.

Terjedelmi meggondolásból az alaki változatokat, alaki tájszókat nem vettem fel mind szótáramba, ezzel igen megnőtt volna a terjedelme. Mivel beszélt változat, a tájnyelvet nem pallérozták szabályzatok, nem nevelték illemtanok. Bizony nem egy szónál írta ki a nyelvi ellenőrzési program, hogy durva, obszcén, bántó szó, köznyelvi használata nem ajánlott. Szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy a nép- és tájnyelvben eltolódik, kitolódik a vulgaritás határa. Tudományos munkáról lévén szó, mégis rögzítettem őket. A valósághoz közel, de, valószínűleg, nem éppen tudományos pontossággal jegyeztem le tájszavainkat. Csak ahogy a szellem egy végvári vitézétől tellett. A szülőfalu egyre inkább elavuló fogalmak, tárgyak, eszközök világa. Gabriel García Márquez Száz év magány c. regényében a hősök a tárgyakra írták azok nevét, hogy el ne felejtsék őket a bűbájos, gyorsan suhanó időben. Én is azt teszem a dályai tájszavak segítségével. Emlékszem a falu múltjára, – életem tűnt időszeletére – és másokat is emlékeztetek. A múltunkat eliszaposító áradat ellenében talán ez a könyv is segít megőrizni azonosságtudatunkat. E cél szellemében egyszerűbb nyelvezetet használtam, nem terheltem szövegemet szakszavakkal, tudós elméletekkel. Nem kimondottan tudományos munka ez. Csak híradás egy székely falu nyelvi viszonyairól a 20 – 21. század fordulóján. Célom volt valami fontosat megmenteni egy elsüllyedt világból, a már így nem létező szülőfaluból. Kincseket menteni, szavakat, mik az idő múltával veretet nyertek. Ennyire futotta tőlem, köszönöm a kegyet az Égnek, hogy ennyit is megengedett. Bizony, nehéz dolog a múltnak mélységes kútjából vizet meríteni, értéket menteni, vizet rostával hordani! Mint ahogy egy folyóban kétszer nem léphetünk ugyanabba a vízbe, a dályai tájnyelv sem ugyanaz már, mint ezelőtt 20-30 évvel volt. De az én memóriám az akkori állapotot megőrizte. Bodor Bélát látom magam előtt, s hallom, szinte hallom, ahogy ejti ezt vagy azt a szót. Talán, mert szép hangja van, tele zöngékkel, szépen is énekel. Máskor meg mintha a Nagy Sanyi szájából törne fel ez vagy az a kifejezés. Rokonommal, Orbán Dénesné Lőrincz Rózával ellenőriztem nemegyszer adataimat. Ha igaz, hogy „nyelvében él a nemzet”, akkor örökölt nyelvében, a tájnyelvben él a falusi ember. Jó tudni, mit hova tettek őseink ebben a kincseskamrában. Aki múltat értékel, jövőt tájol, annak legyen, amiből kiindulnia. Az eleinktől ránk hagyományozott nyelvi értékekkel helyesen kell sáfárkodni, tudatosan, méltósággal kell használni az örökséget. Hajdan, amikor a dályai és homoródszentpáli iskolák után bekerültem az udvarhelyi gimnáziumba, mintha egy teljesen más nyelven kellett volna tanulnom. Bizony, nehezen ment az átváltás a tájnyelviről a művelt nyelvi kódra. Ajánlom dolgozatomat minden falusfelemnek. Azoknak a falusi származású mai tanulóknak is, akik tanulmányaik, életük folyamán kultúraváltásra kényszerülnek: sikeres nyelvi átváltást kívánok számukra. Ajánlom Both Gáboréknak, akik most költöztek „haza” Budapestről, és tanulják a dályai életet, szokják a tájnyelv ízeit. És mindazoknak, akiknek Székelydálya valaha szülötte földje vagy választott szülőföldje lesz. Köszönettel tartozom dr. Péntek János nyelvészprofesszornak, aki munkámban végig segített, szakmai tanácsokat adott, biztatott; a feleségemnek, aki társam, segítőm volt a gyűjtésben, átszármaztatásban, a tájszavak nagy részét begépelte. És Nagy Sándor elöljárónak, a Székelydályai Közbirtokosságnak, akik könyvem megjelenését támogatták.

Ahogy Kodály Zoltán fogalmazott: „A tűznek nem szabad kialudni.”

Székelyudvarhely, 2015. augusztus havában

Lőrincz József

 

A nyelvi bölcső, Székelydálya

Szülőfalum (románul Daia) Udvarhelyszék és Hargita megye déli részén fekszik, ma Kányád községhez tartozik. A községközponttól 6, Székelyudvarhelytől 22 kilométerre van. A falu a XII. században alakulhatott ki, erre utalnak a XII. századi sírmaradványok. Első írásos említését az 1333-as és 1334-es pápai tizedjegyzékben találjuk (MonVat I. 115, 133.; DIR XIV. C, III. 169, 200.) A korai összeírások egy fejlett településről, a kor viszonyaihoz képest nagyszámú lakosságról tanúskodnak, és arról, hogy ez a lakosság (zömében lófők és szabad székelyek) az 1700-as évek közepéig színmagyar volt. Ekkor telepítettek be, többnyire román jobbágycsaládokat, akik később folyamatosan teljesen elmagyarosodtak. (Janitsek – Ferenczi 7, 13, 40). A falu jelentős szerepet töltött be Udvarhelyszék déli gyepűjén, területe határos volt a szász népközösségével. Hogy életerős település volt, bizonyítja nagy és értékes, gazdagon díszített temploma, valamint az is, hogy az 1766-os tűzvész után, amikor a faluból csak két ház maradt meg és a templom, rövid időn belül hamvaiból feléledt, újra virágzó településsé vált. (Janitsek – Ferenczi 18.) A II. világháború után, 1950-ben az elsők között hoztak itt létre kollektív gazdaságot. Lebontották ezzel a falu régi gazdasági, társadalmi, szellemi-lelkületi struktúráit, beindítottak egy leépülési folyamatot. Dályának valaha, 1868-ban 800-nál is több lakosa volt (Vofkori 493), ma a 177 házszámú falu az elnéptelenedéssel, elöregedéssel küzd, körülbelül 180-190 a lakóinak száma (Janitsek – Ferenczi 17). Romos épületek jelzik a pusztulás szubkultúrájának eluralkodását. Nemcsak születésemből adódóan, kötelességemnek érzem a jövő számára átmenteni e hajdan virágzó falu nyelvi javait. Ezekből nőtt ki szellemem, borult virágba, hozott termést.

Falum nyelvjárása a székely nyelvjáráshoz, azon belül az udvarhelyszéki tájszóláshoz, a Homoród vidéki tájszóláscsoporthoz tartozik. A környék tájnyevét kevesen kutatták. A Gálffy Mózes és Márton Gyula által összeállított, 1987-ben megjelent Székely Nyelvföldrajzi Szótár egyik kutatópontja volt Dálya is 216-os számmal. (Gálffy – Márton 1987). Alaposabb tanulmányt közölt a Homoród mente falvainak tájszólásáról Péntek János. Tanulmánya a Homoród füzes partján című kötetben látott napvilágot 2000-ben. (Péntek 2000. ), amely pár nyelvi elemet is feltérképezett a környező településekről. Habár e munka kevés konkrét tényt tartalmaz Székelydályára vonatkozóan, általános megjegyzései nagymértékban segítettek szülőfalum tájnyelve vizsgálatában, alaposabb feltárásában.

A székelydályai tájnyelv sajátosságai

A vízgyűrű elmélet szerint a szélek, végek sokkal hagyományőrzőbbek, mint a centrum, esetünkben a nyelvészeti nulla kilométer Budapest lenne, de akár Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely is központnak számít. Székelydálya igazán távol fekszik tőlük, egészen a végeken, a gyepűn helyezkedik el, ettől délre már csak magyar szórvány, román- és szászlakta falvak találhatók. Itt, e félreeső helyen, igen nagy az eltérés a minden nap beszélt tájnyelv és a szabvány köznyelv, irodalmi nyelv között. Bizonyos mértékben önálló magyar nyelvváltozat, földrajzi változat, nyelvjárás alakult ki, amely, amellett, hogy napjainkban sokat változott, még mindig sok archaikus elemet tartalmaz. Hagyományőrző voltát bizonyítja, hogy Szenczi Molnár Albert 1700 körül készült zsoltárfordításaiban olyan formákat találtam, amelyek a mai dályai tájnyelvben is megtalálhatók: utánnam, szegénség, édessen, ótalmaz, mián, üressen, bódog, bódogság, meghattad. De a Czuczor – Fogarasi készítette A magyar nyelv szótára régi szavaival is több hasonlóságot, azonosságot fedeztem fel falum tájnyelvében.

Hangtani jellemzők

A dályaiak nyolc rövid magánhangzót használnak: a, e, ë, i, o, ö, u, ü, és kilenc hosszút. A köznyelvből ismeretes héten kívül (á, é, í, ó, ő, ú, ű) még a hosszú, megnyúlt a-t és e-t is. A hangok ejtése meghatározó, hiszen a tájnyelv főleg a beszédben, a hangos kommunikációban él.

Ez a nyelvjárás ë-ző és ö-ző.

Kétféle e használata, az e és ë fonémák erős oppozíciója jellemző. Mint a székely tájnyelvben általában, erőteljes fonémaként, jelentésváltoztató hangként van jelen a rövid, zárt ë. A zártabb illetve nyíltabb e felcserélése, akárcsak a köznyelvben, megváltoztatja egyes szók, illetőleg szóalakok jelentését. Például: (ti) mëntëk (valahova), (én) mëntëk (valakit), (ők) mëntek (valahova); vettem (‘vetettem’) / vëttem (‘vásároltam’); terëm (igeként), terem (birtokos személyjeles főnévként), terëm (helyiség); ejtëttem (cselekvő, múlt idejű ige)/ ejtettem (műveltető vagy szënvedő igealak, múlt idő); szerelëm (érzés), szërëlëm (összerakom, tevékenység, tárgyas ragozású ige). Jelentéseltérés mondatokban: Fëlvetëttem a kérdést. Fëlvëtettem vele a ruhát. Értëm az érvelésed. Ne fájjon a fejed értem! Eső előtt jobban támadnak a legyek. Arra születtem, hogy főnök lëgyek. Mostanában túl sokat ëszëm. A szerelemtől elment az eszëm. Egy szelet kenyeret szelëk. Most erősen uralkodnak a szelek. Más szavakban az ë: retëk, mënyünk, kënyér, gërënda, rëggel, mënyecske, egrës, zsëndice, szëdër, kërëszt, kérëget, mënyën, kemënce, csëbër, nëgyed, lëssz, tëngëly, dëszka, dërëkam, kendër, gyënge, ëssze stb.

Mértéktartóan ö-ző ez a tájnyelvi változat. Dályában így mondják: embör, kendör, rendöl, lézöng, öregödik, gyermök, kelepöl, retök, szédölög, ecötös, hírös, ijenök, viszök, égön, melegön, géphöz, székhöz stb. Falumban párhuzamosan létezik egy-egy szónak ajakréses és ajakkerekítéses változata, gyakori az ë-s valamint az ö-s alakok egyenrangú, váltakozó használata: setét – sötét, fërëdik – fürödik, tëpërtyű – töpörtyű, csëmër – csömör, vëdër – vidör, sëpër – söpör, kendër – kendör, ezëk – ezök, gyermëk – gyermök, embër – embör stb. Változási folyamatként, bizonyára a köznyelvi ejtés hatására, erősödik az ë-ző jelleg az ö-ző rovására: szerelöm – szerelëm, szeretöm – szeretëm, födő – fëdő, de ellenkező jelenség is megfigyelhető: nyëszërëg – nyöszörög, dërëg – dörög stb. Az ö-t csak rövid, zárt ë helyén ejtik, a nyílt e helyén nem (kendër – kendör, embër – embör) . Vannak olyan szavak, amelyeket nem érint sem az ö-zés, sem az ë-re változás: tekint, fekete, feleség, mese, vese, Ferenc stb.

Tájnyelvünk ejtésében létezik a rövid e-nek hosszú párja, (ē) is. Pl. ēre (erre), mēre (merre), ēfogy, (elfogy), hēre (helyre) stb.

Elég gyakori az ö : ő hangmegfelelés, ha az ö után az l mássalhangzó áll: főd, tőgyfa, vőgy, őtözik, gyümőcs, kőcsön, kőt stb.

Az időtartam változások közül ritkábban találkozunk rövidüléssel, jóval gyakrabban nyúlással: fütyöl, sírat, tűkör, húrka, hazúról, kűső, túsó. Nem nagyon gyakran, de gyengén ejtett diftongusokkal, kettőshangzókkal is találkozunk.

Gyakori az i: ü megfelelés: mi – mü, ti – tük, titëkët – tüktököt, kissebb – küssebb, ismer – üsmer.

Ritkább az é: e nyíltabb realizáció, rendszerint hangsúlytalan szótagban: tehen, ösven, füveny stb.

Néha hallhatunk í: é megfelelést is: kínál – kénál, kímél – kémél, kín – kén, kísér – késér, kíván – kéván stb.

Meglehetősen elterjedt a paraj ~ paréj szerű szópár paré formájú realizációja. Pl.:taraj~taréj > taré, karaj~karéj > karé, tej > té.

Az i fonematikus megterhelése valamivel nagyobb a köznyelvinél az ilyen megfelelések miatt:

ü: i innep – innap; u: i lik – lyuk; e: i kezit – kezét, kezibe, kezire (birtokos személyragos alakban).

Néha a hangsúlyos i megnyúlik (i: í) pl. íge (három szál fonál), vídám, bírtok, szílva, vagy az azonszótagú l, r nyújtó hatására szintén. Pl. írtás, írtó, vírgonc stb.

Az a+ l ,r, j kapcsolat helyén gyakran jelentkezik hosszú ā: āra (arra), āszik (alszik), ājas (aljas).

Hangsúlyos szótagban eléggé gyakori az a: o megfelelés: rogya, jova, topló, solló, poroncsol, borozda. Ritkább az o: u. Pl.: bugja, muha, csukor.

Általánosan jelen van a j hang mint hangűrpótló hang: fijatal, kijábál, kija (ki az?), mija (mi az?).

Két vagy több egymás mellé eső mássalhangzó közül egy, akárcsak a köznyelvben, gyakran kiesik: tesvér, petëzselyëm, kültük.

Gyakran megfigyelhető az rs: ss hasonulásos ejtés: bossó, kossó, apatáss. És mind megvannak itt is a köznyelvi hasonulások esetei.

Mássalhangzó nyúlásos esetek: fődönn, tanitt, füttő, bajussza, anyóssa, vállu, vacsorázzik, sebössen, tőlle.

Szóvégi helyzetben az ny gyakran n-né válik: vékon, asszon, legén, sován.

A következő magánhangzóváltozások figyelhetők meg:

a : á kiábál (kijábál), ákác, kápál

a : é gané, karé, sétár

a: i tipod

a : o fokad, fokaszt, jova, magoss, hanyotág, topló, solló, sorok (sarok), poroncsol, borozda, haton, bokkancs, osztán, fogontyú, hob, kalongya, rogya, soroglya, tolló, gondoson, szádot. (Ez egy fokkal zártabbá válás.)

a : u kukukkmadár, buba

e : a rakottyás, rakottyafűzfa

e : é bé, té (tej), fésze, fénkő, dërékaj, tébekása, tébelaska, hejré, ágynémű, fénkő, téföl, fésze, vélle

e : i Körti patak, Ágnis, igyenöss, ingömöt, eriggy, vidör

e : í címent

e : o polyva, rakottyás

e : ö böndő, bővönn

e: u suhunnat (sehonnan), sunnan

ë: ö legénködik, gyerök, retök, hebög, lebög, öregödik, kelepöl, hitöget, gyermököt,

szédölög, életöm, székhöz, embör, széköj, ijenök, ötön

é: a fahaj

é: e hetfü, tehen, ösven, eppen, ebred, ehözik

é: ë: nëz

ë: i ingöm, ingömöt

e + l, r: e efogy, here, mere (meghosszabbodott, hosszú e-vel)

é: i enyim, kezinn, kezit, fejinn, fejit, felit, eszit, szivit; kezibe, nevibe, részibe,

széltibe, jöttibe, mëntibe, fülibe, ketti, megi, hejiről, hetire

ë: ö födő, Bödő (Bedő), szëmököt, csürjököt, ököt, tégödöt, münköt, löl (lel), onokatesvérök,

felejtött

i: ë tënta, ës

i: í vídám, szílva, bírtok, íge, hírtelen

i, í: é kénál, kén (kín), kéván, kégyó, késér, kémél, héja, mindég, darabég, segétt, segéccs

i: ü, ű büllög, üdö, rüdeg, űgyeközik, üsmer, üsmerős, szüvesön, csürke, künnebb, tü, tük, mű, küs, üzen, künn, münköt, csüpke, fütyög, űgyeközet

í: ü, ű szűvvel, kűjjel, fütyög, fütyögtet

-ig: -ég amég, addég

o: a lakadalom, matolla, másadik, másadnapja, harog, hargas, zállag, magyaró, bajusszam, ámadik, torkam, hónam, áldatta (nap). Gyenge fokú a-zás jellemző.

o: ó rókon, rókanca

o, ó: u hivutt, ivutt, buglya, csukor, Káruly, kudus, muzi, udvas

o: u suhunnat, ivutt, buglya, muha, csukor

-ol: ú kúdus

o+ l: ó bót, fót, dógos, hónap, kódul

ó : u furu,

ö: ü cüvek, gyükér, tüviss, gyüngy bükkenő, füveny, hetfü, kükén, küszürü

ö: ő bőrtön

ö: e veres, ecsém

ő: e szereteje,

ö: ü gyükér, tüviss, küszürü, cüvek

ő : ü meddü, hetfü

-öc: -ec tömlec, gömbec

ö: ë fërëdő, fërëdni, csëmër, nyëszërëg, dërëg, sëtét

ö+ l: ő főd, ződ, tőgy, vőgy, tőt, gyümőcs, kőt, őtözik

u: o joha, johai, johok, johar, joharfa, alol, onoka, ozsonna, mozsika, pompál, bárányok, tyúkjok, házok, kutyájok

u: i csipor, lapi, lik

u: ó tanóll, tanóllás, tanólló, kócs, nállok,

ú: ó savanyó,

ü: ë fërëdni, fërëdö

ü: i innep, innap, izen

ü: ö csürjököt, szemököt, kertyököt, kecskéjök, csürkéjök, törölköző

ü: ű tűkör

Mássalhangzóváltozások:

d: t tözzsöl, majt

-j: (0) karé, karét; taré, tarét, té (de: tejet); gané, ganét

-jt: t gyút, nyút

-dt: -tt attok, attak, fërëttem, virattig

-dj: -ggy aggya, aggyatok, fërëggyetëk, főggye, főggyök, kiszëggyük, maraggyon, tuggyátok, tuggyon, zőggye, zőggyit

dn: nn alunni, alunna, haragunni, haragunnátok

gn: nn tënnap

gy: -ny mënyen

gy: j vaj

gyt: tt hattok, hattak, vattok

p: b káboszta

p: pp tappint,

l: (0) pá’ca, fé’re, gyümő’cs

ld: d ód, tód; ódal, tódás; főd

lt: t ót, tőt, vát, vátó, vátókezelő, vót, bót, fót, kőtik

l: ll aloll, nyillik, szóllok, vállok, rólla, vélle, közüllünk, ellem

lj: j szój, kej, kínája, fa’jál, szagoja, kóstoja, tanója

ll: l halgat

llj: j ha’j

ly: l lik, likas, bihal

ly: ll vállu

lr: rr errejt, barra, ódarra

lsz: ssz fësszëg

n: m talám

n: nn aprónn, nagyonn, pirossann, sárgánn, tángyéronn,

n: ny ganyé, szappany, tekenyő, ilyeny, olyany, teheny, hónya

ny: n asszon, legén, lëán, cigán, bárán, kalán, ösven, kocsán, kökén, savankás, vékon, sërén, szëgén, tömén, hánkolódik, tokán, ténleg

rl: ll pallag, tolló, solló, sullókefe, töllő, töllőrongy ,

rs: ss bossó, hássfa, kossó, kopossó

rr: ‘r a’ra, e’re, écce’re, a’rébb, a’rul, vírad, vírattig, a’rább, e’rébb

rzs: zzs tözzsöl

s: (0) = katuja

s: ss piross, magoss, vërëss, bëgyëss, üress, magoss

stv: sv tesvériësönn

sz-: s sümőcs

-szër: cër ëccër, kéccër, héccër, kilenccër

t: d mind

t: (0) mert: me, mer

ty: gy gagya

u: i lik

-ült-: -űt színűtig

z-: (0) acskó

zs: s salukáter

(0)-: + j dijó, fijam, lilijom. vijola

Részint népnyelvi, részint táji jellegűek a következő jelenségek:

Magánhangzó közi helyzetben, rendszerint szótaghatáron különösen eltejedt az

s: ss, l: ll megfelelés: sebëssen, igyenössen, múllik, kerülli, nálla, áprillis. Valamint az -l nyúlása magánhangzók közt: ellem, róllam.

Megnyúlik a szóvégi mássalhangzó: segétt, lëssz, büdöss, sebëss, édöss.

Sajátos hangátvetések figyelhetők meg: bozda, kalán.

Kiesések: tesvér, majnem, kerbe, férhez, állingat. A hangzótorlódás kiküszöbölésére egyik szóvégi mássalhangzó gyakran elmarad: megin, minnyár, azér, mer. Az -ért rag alakja helyett -étt realizálódik: pénzétt, házétt).

Gyakran megfigyelhető a -t kettőződése az -it végződésű igékben: tanitt, javitt.

Elmaradnak a szóvégi mássalhangzók:akko (akkor), há (hát), me (mert).

Magánhangzóhiányos formák: pajteresz, konyhajtó, mëgjeszti, kecskolló, abb a helybe.

Mássalhangzókiesés: fót, vót, ódal, vóna, a’só, be’ső.

Zártabb gyakran a kötőhangzó: lovakot, mezőköt.

Elterjedt a szóvégi r lekopása: akko’, ekko’, azonszótagú l, r, j kiesése: a’ra, e’re, me’re, f’eráz, akko’, ekko’.

Gyakori az -ért rag helyett az realizáció is: házé, kerté, tyúké, egymás mellett álló három magánhangzó közül egynek a kiesése: tesvér, férhëz, majnem, kerbe, állingat.

A mássalhangzó-torlódás feloldásának ilyen eseteivel találkozhatunk: katulya (skatulya), piritusz (spiritusz), fërë(fürdő), kínozol (kínzol), merittessz (merítsz), végezël (végzel).

Alaktani jelenségek

A szótövek és toldalékok rendszere általában azonos itt is a köznyelvivel, irodalmi nyelvivel.

Az -ó, -ő, valamint az -ú, -ű végű névszótövek egy része, az irodalmi nyelvtől eltérően, -ó, -á, -ú, -á változást mutat: forró – forrán, szigorú – szigorán, savanyú – savanyán.

Egyalakúvá váltak bizonyos névszótövek: bornyú, bornyúk, gyapjú, gyapjúk, hó, hót, hója, hamu, hamut, tetü, tetüs, tetük.

Vannak ilyen tőbelseji időtartamot változtató tövek: ekkoracska, akkoracska.

A köznyelvi határozóragok mellett élők a -nott, -nett, -nitt, -nul, -nól, -nül, -ni ragok: sógoroméknitt, sógoroméknul, sógoromékni, anyósomékni, Általánosan használt a -ra, -re határozóragok -ré változata: Udvarhelyré, Vásárhelyré.

A -ban, – ben határozóragok -ba, -be-re változnak minden esetben: Ott a kutya, a kertbe.

Ma is él a régi nyelv -t, -tt helyhatározóragja: ahajt, ehejt, Udvarhelyt. Pl. Egy helyt annyi gombát kaptam, hogy elig győztem leszedni. De ilyen alakokkal is találkozhatunk: igyenëst/igyenöst (egyenesen), lépést (lépésben), bizonyost (bizonyosan).

A birtokos személyragok kötőhangja az ö-zés hatására ö-vé változik: kendöröd, eszöd, béröd, bérötök, bérök.

Hallhatjuk az -ért rag változatát: kenyéré (mentem), cukoré, szappané, vagy r nélküli változatát: ezétt, azétt, métt (miért). Mintha a pongyola ejtés alakult volna normává.

Igen kedveltek a kicsinyítő képzők, -ka, -ke, -cska, -cske, -ó: lëánka, legénke, botóka, nagyocska, küssebbecske, messzecske, gyëngécske, Julcsácska, Jankó, Ferkó. Sőt még ilyen realizációkkal is találkozunk: Juli, Julcsa, Katica stb.

Erőteljes és gazdag e nyelvváltozat igeragozása, jól elkülönülő ikes és iktelen rendszerrel, alanyi és tárgyas ragozással. Az idősebb nemzedék körében még élő, de a fiatalokéban is jelen van az elbeszélő múlt (valék, adék, reggelizének). Pl. Éppen most valék ott. Ángyoméknitt járék. De az ëttem volt régmúltú és a jövék vala típusú múlt idejű alakok is hallhatók még, amelyek múltbeli tartósságot, folyamatosságot fejeznek ki, legtöbbször kevéssel azelőtti időre utalva: Azt hittem vala, hogy nem vagy itt.

Kedvelt igeképzők, gyakorítóképzők, a -gat, -get (villëget, illogat), -kol, -köl,

-kel, -tol, -tël, – töl (supákol, nyiszitël, szöszmötöl, sifitöl, curikkol, hőköl), a -gál, -gél: eregél, jődögél, húzigál. Kedveli a gyakorítóképzős alakokat a folyamatosság kifejezésére is: égdegél, éldegél, mendegél, üldögél.

A műveltető -ít képzőben a t meghosszabbodik (tanitt, orditt). Kedvelt az -ul, -ül szenvedő igealak (vizül, mosul). Gyakori az -ódik, -ődik visszaható képző szenvedő jelentésben való használata: Ma megverődöl! A kultúrból elhozódtak-e a fazakak?

Kistáji sajátosságunk a kijelentő mód egyes szám 3. személyű alak ragjának megjelenése bizonyos szavakban: tësz, vësz, visz: tëszën, vëszën, viszön.

Az -sz, -z és -s végű tövekhez nem -ol, – el, -öl járul, mint az irodalmi nyelvben, hanem sz: léssz, téssz, hozsz, keversz, olvassz, ássz.

Olyan erős az ikes jelleg, hogy még az irodalmi nyelvben iktelen igék is ikesek itt: lépik, termik, töpik, küzsdik.

Az sz-et d-vel váltakoztató igetövek (öregszik – öregëdik) közül a d-s változatot részesítik előnyben: cselekëdik, melegëdik, verekëdik, dicsekëdik.

A -lak, -lek tárgyas személyragot kötőhangzó nélkül is lehet hallani: béeresztlek, mëgfërësztlek, kűdlek, mëgsuvasztlak, fődhöz teremtlek.

A múlt időt a -d és -t végű igék esetében képezik kötőhangzóval is, nélküle is: haladott – haladt, hasadott – hasadt, hordottam – hordtam. De csak: futtam, süttem, vettem.

El igekötő helyett meg- et használhatnak: mëgfelejt.

Más jellegzetes sajátosságról, tájnyelvünkre is jellemző elemekről:

Viszonylag gyakori a jelöletlen tárgyas szószerkezet: búzavetni, kendervetni, csihánszëdni, szilvafőzni, pálinka főzni.

Hasonló a -ra/-re, -en/-on/-ön ragok elmaradása: Mához három hét hozza. (Mához három hétre…)

Máig élő az -uska kicsinyítő képző: babuska, Iluska, anyuska. Sajátos személyes névmási alakok vannak: mü, tük, ök. Ezek tárgyeseti formái: ingömöt, tégödöt, öt, münköt, tüktököt, ököt. Egyéb névszóragos alakok: nállunk (nálunk, de hozzánk jelentésben is: Jöjjenek nálunk!), hëzzám, hëzzád, hëzza, hëzzánk, hëzzátok, hëzzok, hëzzájok tőllem, tőlled, tőlle, tőllünk, tőlletök, tőllök, rëjok, rajtok, melléjem, melléjed, melléjünk, melléjötök, melléjök stb. Birtokos formák: enyim, enyimök, tijéd, tijédök, mijénk, mijénkök.

A -beli melléknévképzőnek gyakran a mély hangrendű -bali változatát használjuk: csábali, szajbali, lábbali.

Többes szám harmadik személyben a mély és magas hangrendű toldalékolás így történik: szájok, házok, hármójok, tehennyök, mënyök.

A birtokos személyragok -ö- kötőhanggal kapcsolódnak a szótőhöz: kendöröm,

eszöm, kertöm, melegöm stb. Többes szám harmadik személyben csak -ok, -ök

végződést találunk: házok, kertjök, kezök, lábok.

Az -on, -ön határozóragok mássalhangzója megnyúlik: házonn, tornyonn, útonn, kertönn, kezemönn.

Tájnyelvünk nem egyszer a szóhasadás miatti kettős toldalékolásnak csak az egyik lehetőségével él: ötön, mások.

Az ő személyes névmás helyett ők- et használnak. Pl. az ő földjük helyett az ők fődjök.

A társhatározói -tul, -tül ragok helyett -tól-t, -től-t hassználunk: juhostól, feleségëstől.

Előszeretettel használják a -lag, -leg határozóragokat: haslag, tüntetőleg.

A szerint névutó helyett is nem egyszer a -lag, -leg ragot használják: Pl. Telekkönyvileg kinek a nevinn van a ház? Származásilag édösanyám égei vót. Törvényileg a Jánosi Sándor gyermöke vótam.

A -szor, -szër, -ször rag helyett nem egyszer a -versën, -versben, -vessben formákat használják: Többvesben ës elvesztötte a juhokot. Idő-, mód- és állapothatározói jelentést hordoz a legényül, lëányul típusú alak.

Ilyen vonzattal is találkozunk: tőlem nagyobb, tőlemnél nagyobb.

Főleg az idősebb nemzedék nyelvhasználatában általános az ikes igék hibátlan, ikes ragozása, sajátos tárgyas személyragok kedvelése: iszom, innám, innék, ënnék, igyék, innók, ënnők, énekëlnők.

Kedvelik a mozzanatos igéket folyamatos cselekvésűek helyett: emelint ’emel’, facsarint ’készít, épít’. Pl. Megemelintötték egy kicsitt az alapot betonból, s arra tették a falat. Olyan házat facsarintottak, hogy nincs olyan több a faluba.

Kijelentő módú jelentés kifejezésére gyakran suksükölnek, szukszükölnek, felszólító módú alakot használnak. Pl. Lássuk, hogy baj van. Ez napjainkban, az iskolai nevelésnek, ráhatásnak tulajdoníthatóan, veszít köréből.

Elég élő jellemző, hogy az egy szótagú, -t végű igék múlt idejű alakjai tővéghangzó nélküli csonka tőből képződnek (üttem, ütte, ütted, süttem, futtam, vëttem).

A hangzóhiányos igetőnek hangzós alakjai is vannak: sepertem – seprettem, őrzök – őrözök, alszik – aluszik, szerzek – szerezek.

A hí(v) v-s tövű ige használatában a v nélküli alakulatok terjednek: hí, hísz, híttál, híttam, hínék stb.

A j-s tővel váltakozó v-s tövű igékre (bújik, fúj) a magánhangzós j-tlen tő előfordulása jellemző: fúvok, fússz, fúvunk, fúttok, búvok, bússz, búna, búnál stb.

Az sz-es, d-s és v-s változatú töveknek nincs d-s tövük: fekünném, haragunnám, alunnám.

Az sz-et d-vel váltakoztató igetövek (verekedik/verekszik) közül a d-s változatot részelteti előnyben: verekedik, öregedik, melegedik, cselekedik, dicsekedik.

Feltételes mód többes szám első személyben az igei módjel nem -na, -ne, hanem -nó, -nő az alanyi ragozásban is.

Tárgyas ragozás: várnók Alanyi ragozás: várnónk

kérnők kérnőnk

mondanók mondanónk

Az sz-es, d-s, v-s tőváltozatok közül a d-s eltűnt: alunnám, alkunnám, fekünném, és gy-vel képezik felszólító módú alakjukat: alugyam, alkuggyam, fekügyem.

Az -sz, -z, -s végű tövekhez nem -ol, -el, -öl járul, mint az irodalmi nyelvben, hanem -sz. Pl: (te) léssz, téssz, hozsz, keressz, olvassz ássz. A szakirodalom szerint ez megőrzött régiség (Márton 1972. 197).

Mondattani, szövegtani jellemzők

Habár a nemzetközi és a magyar dialektológiának is legkevésbé művelt, kutatott területe a mondat- és szövegtan, mégis megpróbálok rámutatni szülőfalum tájnyelvének néhány ilyen vonatkozású jellemzőjére.

A köznyelvben helyesnek számító el këll mondanom vagy el këll, hogy mondjam szerkezetek ellenében, habár már ezek is elterjedőben vannak, a fiatalabb, iskolázott nemzedék körében, a dályai tájszólásban még mindig átalánosan elterjedt az el këll mënjek-féle szerkezet (el këllëtt mondjam, el këll üssem).

A főnévi igenév jelöletlen tárgyát ragtalanul használjuk: fa vágni, kéve kötni, búza rëstáln, szilva verni, kéksárt hozni, kendör nyöni. Ilyen főnévi igenévi alakja is van az iszik szónak:. innya. Pl. Innya adott az állatoknak. Gyakoriak az ilyenszerű, magánhangzó nélküli realizációk: sárt (sarat), litret (litert).

A folyamatosság érzékeltetésére, a még tartó állapot kifejezésére használják a határozói igenév és létige kapcsolatát: Két éve férhöz van mënve. El van mënve az erdőre.

A jövő idő kifejezésére inkább a jelen idejű igéket használják. Kimenyek délután, s megforgatom a szénát. A jövő idejű igealakok gyakran a cselekvés, történés valószínúségét is kifejezik: Itthon fog lenni. Le fogja kaszálni.

Gyakoriak az -ódik, -ődik képzős állítmányi formák határozatlan alany kifejezésére:Valaki mëgszidódik, mëgverődik.

A hozzánk névmási határozószó helyett gyakran a nálunk alak használatos: Gyere nálunk! Jövök nálatok.

Jellemző a gyűjtőnevek mellett használt között névutó: a falu között, az erdő között.

Tárgyi mellékmondatban inkább az egyenes idézést kedvelik: Mondom neki: „Gyere, mënjünk nállunk”.

Ilyen kedveskedő jelzőhasználattal is találkozunk: kicsi anyatássam, kicsi Jóska (’Józsika’).

A személyes névmás udvariassági formái közül az önözést nem ismerték, csak a magázást, régebb a kied, kijed, kend formákat használták. Talán egy család él még a faluban, amelyben az asszony magázza, kiedezi az emberét. Aztán ennek a fogalmazásnak is bealkonyul. Az új nemzedékben a gyerekek tegezik az időseket is.

Itt is elterjedt a raghalmozásos, igénytelennek tartott asztot, esztöt ragos névmási alak.

Előszeretettel használják a fáj forma-szerű alakot a ’mintha fájna’ jelentésben: sántált forma, énekölt forma, gyászolt forma.

Gyakori a Jancsiék kapujok típusú birtokos szerkezet.

Szinte általános, hogy az és kötőszó helyett az összetett mondat mondatai között s-t használnak. Gyakran akár mondatkezdő helyzetben is, erősítve az elbeszélő jelleget: S akkor odamënt az embör, s odanyomta a vërës vasat a tehen orrához.

Más, sajátos kötőszókat is megfigyelhetünk: ígyosztán, ezéttosztán, hogyhát stb.

A szóbeli használat, a szabályozottság hiánya lehet az oka annak, hogy töltelékszavakat, terjengős, a beszéd, beszélgetés kezdetét, folytatását segítő szavakat iktatnak be gyakran a szövegbe: embör, hát, osztán, akkor, ténleg, igaz-ë, értötted-ë stb. Pl. Osztán jött a bika, s szinte letaposta a gyermököt, értötted- ë. Tájnyelvünk a tömör, egyszerű, kihagyásos mondatokat, tőmondatokat kedveli, kedvelte. A fiatalabb nemzedék által használt hosszabb szövegek, mint a köznyelvben is a szóbeli szövegek, szertelen, laza szerkesztettségűek, gyorsult a beszédsebesség is. Régebb tömörebb, tartásosabb, fenségesebb volt, érzékletes, szemléletes, hangulatos a falumbeli beszéd. Példák a szemlélet költőiségére, kifejező erejére: Elfáradva csorinkált a patak. Csëplesz, kicsi gyermök vót, csonthuszárnak hítták. A legénkék, pedig, erőssen kakaskodtak. Bossikafenyők unatkoztak az ódalba. Ma mëgizzadsz, a víz a hátadra kerül! A kanyarba mëgsiringőzte magát a patak, s kivájta a mart ajját. Ember alakú falumtól nem messze született a legnagyobb magyar mesemondó, Benedek Elek, de Nyírő József és Tamási Áron is a székely tájnyelv emlőjén nevelkedett. Tőlük tanultam, hogy menteni kell azt, amit nap mint nap csak úgy eltékozolunk, a legnagyobb kincsünket, az anyanyelvet.

Szókészleti jellemzők. Tájszavaink kincsestára

A hangtani, alaktani, mondat- és szövegtani jellemzőkön kívül a nyelvjárásiasság a szókészletben is jelentkezik. Eredet szerint, etimológiai szempontból nyelvjárásunk szókincse ugyanolyan összetételű, mint a köznyelvé. (Vö. Péntek 2000. 204.) Mivel a falu avégeken, a széleken helyezkedik, helyezkedett el, nyelvhasználata hagyományőrzőbb. Mivel írásban nem volt szabályozott, sokkal több a változat, hangzóváltoztató variáns. A múltból jövő falu, Székelydálya, nyelvi óriáskádjában körmöci aranynál is szebben csengő kincsek, tájszavak vannak. Ezekből merek olvasóimnak vékányinál is többet.

Talán közülük a valódi tájszavak a legértékesebbek, amelyek a környezet dolgait, fogalmait egészen más hangsorral jelölik, mint a köznyelv. Ezek ismeretlenek az irodalmi nyelvben. Nem egyszer kiváló alkotókészségről tesznek bizonyságot.

ahajt Ott. Pl. Ahajt rëa dölt a fa, s mëghót.

akaratos Makacs.

állkapca, állkapta Állkapocs.

ámbolyog Lődörög.

ánkó Tátott szájú, ügyetlen.

árnyékalja Fészer, fatartó, szekérszín. Pl. Az árnyékalja teli vót fëlvágott fával.

árvaleves Hús nélküli leves. Pl. Főztem ëgy árvalevest, három napig ëttük.

asszonpálinka Gyenge, édes pálinka.

azsag Kemenceseprű. Pl. Bozdaágból vót csinálva az azsag.

babirka Aprólékos, finom. Pl. Babirka munka vót, nem embörnek való.­

bagjoskodik Virraszt.

balog, balogos Balkezes. Pl. Ëppen balogosnak való vót a fésze.

batyukázás Farsangi álarcos játék. Pl. Nem felejtöm el soha a februári batyukázásokot.

bihalbocs Bivalyborjú.

borvíz Szénsavas ásványvíz.

büt, bütü Vég. Pl. Mëgállott a ház bütüjinél.

csëpëgő Infúzió. Pl. Ahogy béérköztek a korházba, menten csepegő alá tették.

dëkret Zörget, zajt csap.

dorol Jár.

döböcsköl Dagaszt.

dögös Gyepmester. Pl. A Szoros végibe leégött a dögösék háza.

édöskedvű Édeskés. Pl. A muroktól édöskedvű lëssz a leves.

előhasú Először ellő.

étő Méreg.

gazsó, gúzs Cserebogár.

kujak Ököl.

lapittó Gyúródeszka.

laska Levestészta, metélt.

lúdláb Libapimpó.

péstálgat Utal rá. Pl. Péstálgatta, hogy a lëánya eladó.

pirimók Finomkodó, kényeskedő. Pl. Pirimók ëgy embör vót Dénös bá ës.

pityóka Krumpli.

szája prémje Ajaka. Pl. A hidegtől kék vót a szája prémje. vetögető Elmozdítható kertkapu, kertláb. Pl. Félretëtte a vetögetőt, s átaljött a szomszédhoz. zádokfa Hársfa.

zsibog Sajog.

Az alak szerinti tájszavak csak kiejtésükben térnek el a köznyelvi kifejezésektől. Pl. ámadik – álmodik; ámbolyog – imbolyog; ápillis - április; bárán – bárány; büllög – billeg; csillapizál – silabizál; esmënt – ismét; féjt – félt; gyüngy – gyöngy; hanyotán – hanyatt; hob – hab; jászoj - jászol; jed – ijed; jova – java; kalán – kanál; kaszaj – kazal; kén – kín; körtöve - körte; magyaró – mogyoró; rënget – ringat; selét – sörét; tojpad – horpad; tokán – tokány; vőfén – vőfély.

A jelentés szerinti tájszavak olyan a köznyelvben meglévő szavak, amelyeket egész más jelentésben használnak. Pl. ajak ’áll’; beszél ’pletykál’; bódogtalan ‘ügyetlen’; bőcs ‘büszke’; bűz ’szag, illat’; csóva ’határjel’ ; embör ’férfi’, gaj ’göröngy’; gyermök ’fiú’; kiállítás ’hozomány’, korcsija ’szánkó’, szökik ’ugrik’; takar ’szénát gyűjt’; talál ’illik’; ruha ’fejkendő’; tér ’fér’; tészta ’sütemény’; tincsöl ’táplál, hízlal’; zsíroz ’bőven ad’ stb.

A székely tájnyelvre, a dályaira is, erős érzelmi telítettség jellemző. Kicsinyítő képzős, hangutánzó, hangulatfestő szavak, metaforikus-metonimikus, művészi kifejezések teszik ízes, színes, hangulatos, találó közlések megfogalmazására alkalmassá nyelvünket, tájnyelvünket. Nyelvjárásunk igen gazdag hangutánzó, hangulatfestő szavakban. Ezen a téren a belső szóteremtő energia szinte kimeríthetetlen.

A hangutánzó szavak változatos formáit figyelhetjük meg: csërszëg – serceg; csirikol – csiripel; csubban – csobban; csokonyál – ügyetlenül, zajt csapva fát vág; dëndül – dördül; dunnyog – orrából beszél; hersent, hersint – hangot adva harap; kaffogtat – fogait csattogtatja; karattyol - túl sokat beszél; kodág – kotkodácsol; kukukk – kakukk; mammog – nehezen ejti a szavakat; mëgsüllen – sütés, melegítés közben hangot ad; mekög – dadog; nyivákol – nyávog, siránkozik; rittyent – csattant; süfütöl – dörzsöl; suppan – esik; supákol - ver, szíp – sajátos hangot adva ijesztget (liba); susutol - sokat mond, pletykál; tikog - levegő után kapkod; prünnyög – sír; rebög – halkan mond; zsunnyog – zúg, zümmög; zsuzsukol – sokat mond. A székely a szív, a hangulat, az érzelem embere. A hangulatfestő szavak hangalakjához valamilyen érzelem, hangulat társul: ëtyëpëtyél – pletykál; falangérozik – kihívóan, magamutogatón jár-kel; gagymatol – ügyetlenkedik (ételkészítésben) ; hëckivëcki - hányaveti; kinyiffan ~ kipurcan – elromlik; kornyikálás – óbégatás, éktelen nótázás; kótyi – gyengeelméjű; mëlák- málészájú, bárgyú, tehetetlen; mondikál – beszélget, mondogat; prünnyög – síránkozik; puffancs – sértődékeny; renyeködik, renyekëdik – panaszkodik; sunnyog - sunyít; trehány – hanyag; vannyog - nyafog, siránkozik. Pl. „A patak a kert végibe egész nap mondikált” mondatban a „mondikált” szónak erős hangulati velejárója, kellemes hangulata van, művészi hatású. A kicsinyítő képzős alakoknak is számottevő hangulati töltetük van: akkoracska, annyicska, ennyicske, arrábbacska, csontika, csutika, fëljebbecske, hosszabbacska, jobbacska, jobbacskán, jócskán, kettecskén, lábujjka, lëánka, legénke, legényöcske, lëányocska, messzebbecske, régebbecske, sokacska, szëlídëcske, többecske, valamicske. Tájnyelvünknek erős a metafora-, metonímiateremtő energiája. A metaforikus, metonimikus kifejezések a vidékünkön élő emberek költői lelkületét, szemléletét bizonyítják. Például:

béka Bicepsz. (Metafora).

bunda Töltött káposzta héja. Pl. Nem ették meg a gyermökök a bundáját. (Metafora).

bundáskenyér Tojásos kisütött kenyér. (Metaforikus jelző). cicus Diófa virágja. Barka. (Metafora).

citerázik Reszket, fél. Pl. Citerázott a legénke, mikor az öt kutya körülvëtte. (Igei metafora). csúfszájú Csúnya beszédű. (Metafora).

dungóvirág. Tarka kora tavaszi virág. (Metafora).

elbogárzik Elcsatangol. (Metafora).

elereszti a száját Elszólja magát. (Metaforikus körülírás). életmag Esély. Pl. Kapott tőllem ëgy kicsi életmagot. (Metafora) elpályázik Elmegy. Pl. Mëgsértődött, s ëgykettőre elpályázott. (Metonímia). elvágja a száját Elnémítja. (Metaforikus körülírás). homlok Hegyoldal. (Metafora).

istengyümőcse Galagonya. (Metafora).

kapaszökevény Városra költözött ember. (Metafora).

kipillan Kitisztul az idő. (Igei metafora).

lájbitépő Verekedés. (Metafora).

mëghúzódik Lesoványodik. (Metonímia).

mëgkurál Elver. (Metafora).

mëgsapkáz Megtasliz.(Metonímia).

őröl Feleslegesen sokat beszél. (Metafora).

papol Sokat mond.(Metafora).

részögös kossó Nagyon részeges.(Metafora).

sarjugyermök Késői gyermek. (Metafora).

szakállszárittó Kispad a kapu előtt. (Metafora).

szëmëskëdik Nézelődik. Pl. Ott szëmëskëdtek a vénasszonyok, táncolni se lehetött rendösönn. (Metonímia).

szűzleves. Hús, zsír nélküli leves. (Metafora).

tángyérvirág Margaréta. (Metafora)

tehenködik Egész testével rányomul. (Metafora).

tojóskodik Tökéletlenkedik. Pl. Addig, s addig tojóskodott a vénembör, hogy leverte a cseréptálat. (Metafora).

tőcsérke Sarkantyúvirág. (Metafora).

tövissalma Galagonya. (Metonímia).

tyúkászik Nők után jár, udvarol. (Metafora).

vasmacska Háromágú fémkampó, amely segítségével, például, a kútba esett vedret lehet kivenni. (Metafora).

vëddfëlke Könnyű felső ruhadarab Pl. Az ütéstől végighasadt a hátán a könnyű veddfelkéje. (Komplex szókép).

vidéköl Tekereg. Pl. Kividékölted-ë magadot, asszon? (Metonímia). zsíroz Bőven ad. Pl. Mëgzsirozta ëgy véka töröbúzával a kapásoknak adott bért. (Metafora).

A metaforikus-metonimikus szemlélet kifejezéseinek sora szinte végtelen: térgye kalácsa, pince torka, kábosztafej, kontyfa, ablakszëm, szilvaszëm, kendërfej, búzaszëm, kabátujj, kertláb, ujjas (kabát), sarjúgyermëk – ‘legkisebb gyermek’.

Gazdag az ember világára utaló (antropomorf) metaforikus növénynevek sora: szívvirág, lopótök, tátogtatató, árvácska, Krisztus-vére, Ella(- pityóka), Izabella (-szőlő), Margit-szëkfű. Valamint az állatvilágra utaló metaforikus növénynevek is glédában állnak: cicus, libapimpó, lúdláb, lószemű szilva, ökörfarok, kutyaté, macskaméz, békakosár, bihalfuszujka, kutyafa, losóska, pipevirág, békavirág, kigyóvirág, galambgomba, madársaláta,, dungóvirág. És a környező tárgyi világ más elemeire utaló metaforikus növénynevek is: mézkörtöve, kossókörtöve, kenyérgomba, laskagomba, vajalma, gyűszűvirág, szőrfű, csëngőfű, labdarózsa, tángyéralma. Igen gyakori, hogy egy szó a beszéd folyamán másodlagos jelentést kap. Pl. Ma kapsz ëgy sapkát ’ütést a fejre’; Egész este a szomszédasszont csépölték (’pletykálták’). Gyakran találkozunk jelentéstapadással is: üvegös (üvegesszekrény), váltó (váltóruha), verő (verőfa, kenyérverő, dióverő) stb.

A nyelvi kincseskamrában kölcsönszók is vannak. Ha nem volt a közösségnek kifejezése egy új dologra, akkor a szóalkotás mellett kölcsönzéssel élt. Mivel a település szomszédos románok lakta falvakkal, mivel hajdan, az 1700-as évektől, román jobbágyokat is telepítettek be, mivel szokás szerint a falu ifjai gyakran Ó-Romániában vállaltak munkát, mivel hosszú időn keresztül a román volt a hivatalos nyelv stb., az idő folyamán sokféle román hatás érte a lakókat. Jól észrevehető a román nyelv hatása a dályai szókincsben, habár ez még így is gyengébb, mint a legtöbb székely régióban. (Vö. Péntek 2000. 204.) Több kifejezés a juh- és állattartás köréből származik. Vagy olyan növények neve, amelyeket a regáti, ó-romániai szomszédok hoznak a székely piacokra. Íme, egy jegyzék a román kölcsönszavakról, közel sem teljes leltár: ákációs Kötekedő, gáncsoskodó. Pl. Ákációs legén vót, de a katonaságnál mëgbánta. (Rom. acăţăcios).

aparát Készülék, berendezés. (Rom. aparat).

bagázs Csomag. (Rom. bagaj).

baksis Borravaló. (Rom. bacşiş).

bánda Zenekar. (Rom. bandă ).

bazin Víztartó medence. (Rom. bazin).

bërbécs Kos. (Rom. berbec).

bërszán Havasi román pásztor. (Rom. bârsan).

bidon Bödön, hordó. Pl. Eltëttem két bidon csalamádét ës. (Rom. bidon).

bojér Földesúr, gazdag. (Rom. boier).)

borkán Befőttes üveg. (Rom. Borcan).

brigadér Erdőőr. (Rom. brigadier).

búcsálódik Szomorkodik. (Rom. boci).

burján Gyom. (Rom. buruiană).

cáp Bakkecske. (Rom. ţap).

cërán Paraszt. (Rom. ţăran).

csërcse Állat állán a torok alatti bőrfityegő. (Rom.cercei).

csobán Román juhász. (Rom. cioban).

csokonyál Csapkodva fát vág. Pl. A gyermök csokonyál a kicsi fészével a favágón. (Rom. ciocăni).

dirëkt Egyenesen, éppen. (Rom. direct).

döblec Sütőtök. (Rom. dovleac).

dunga Csík. (Rom. dungă).

dúrga Durva gyapjúcserge. (Rom. drugă).

firma Állami gazdaság. (Rom. fermă).

fuszujka Paszuly. (Rom. fasole, nyj. făsui).

gátá Kész. (Rom. gata).

gircsa Ádámcsutka. (Rom. gâchian).

gogosán Paradicsompaprika. (Rom. gogoşar).

görgina Georgina. (Rom. gherghină).

gusa Dudor, golyva. (Rom. guşă).

gogos Paradicsompaprika. (Rom. gogoşar).

guszta Tetszetős, szép. (Rom. gust).

gusztál Megkóstol. (Rom. gusta).

hurbol Elnyű, elvisel. (Rom. hârbui).

ját Azonos nevű személy. (Rom. leat (’azonos korosztály’).

kaliba Kunyhó. (Rom. colibă).

kecsula Kucsma. (Rom. căciulă).

kompona Kétkarú serpenyős mérleg. (Rom. cumpănă).

korcsitura Korcs. (Rom. corcitură).

kosár Szétszedhető juhkarám. (Rom. coşar).

kotec Tyúkól. (Rom. coteţ).

kozsók Nagy posztókabát. (Rom. cojoc).

kúfer Koffer, láda. (Rom. cufăr).

kukuzsé Kakasmandikó. (Rom. cocoşei).

kútgárgya Kútkáva. (Rom. gard).

lunguj Magas, hórihorgas ember. (Rom. lung).

lutria Szerencsejáték. (Rom. loterie).

marmaládé Gyümölcsíz. (Rom. marmeladă).

matyuka Furkósbot. (Rom. măciucă).

mëglëmurál Felvilágosít, meggyőz. (Rom. lămuri).

mëgmurál Meghal. (Rom. muri).

mëszëriás Iparos. (Rom. meserie).

mësztikál Összevegyít. (Rom. amesteca).

miccs Darált húsból készült kolbászszerű sült étel. (Rom. mici).

millóra Egyéves nőstény juh. (Rom. mioară).

mokán Erős szívós ember. (Rom. mocan).

monyator Juhászbojtár. (Rom. mânator).

muratura Vegyes savanyúság. (Rom. muratură).

múter Csavar. (Rom. mutercă).

mutuj Hallgatag, néma. (Rom. mut).

nëtëntók Ügyetlen, félénk. (Rom. nătântoc).

nyám Rokon. (Rom. neam).

nyëkëza Tökéletlen. (Rom. necăji).

nyëkëzál Nehezen, akadozva beszél, nyög. Pl. Úgy nyëkëzált, hogy alig lehetött érteni, mit mond. (Rom. a se necăji).

oficër Tiszt. (Rom. ofiţer).

pakulár Juhászbojtár. (Rom. păcurar).

parapács Talpraesett. Pl. Olyan parapács asszont kapott, hogy mindënki irigyölte. (Rom. prăjină).

plafon Mennyezet. (Rom. plafon).

putina Fabödön. (Rom. putină).

putyeró Erő. (Rom. putere).

rëpërál Javít. (Rom. repara).

sóp Fészer. (Rom. şop).

szanda Szandál. Pl. A kertbe felejtötte a szandáját. (Rom. sandală).

szërëcsia Szerencsétlen, ügyefogyott. (Rom. sărăcie).

szërvét Asztalkendő. (Rom. şervet).

szkëpál Megszabadul. (Rom. a se scăpa).

szokotálódik Aggályoskodik, számítgat. (Rom. socoti).

szufla Lélek, lélegzet. (Rom. sufla).

vakisa Fehér gyapjú juh a szeme körül fekete karikával. (Rom. oacheş).

vinetta Padlizsán. (Rom. vinete).

zidár Kőműves. (Rom. zidar).

Nyelvjárásunk, akárcsak a romániai magyar nyelvjárások általában, ennél jóval több román kölcsönszót tartalmaz. Lásd a későbbi tájszó-tárban. A román kölcsönszavakban sok a rövid zárt ë: lëostyán, oficër, smëkkër, szërëcsia, vinëtta /vinëtte, árëszt stb. (Vö. Márton – Péntek – Vöő 1977). Falum tájnyelvéből Szászföldre is el lehet látni, Kacára, Darócra. A dályaiaknak többféle kapcsolatuk volt a szomszédos szász falvakkal, a szókészletben, a helyi tájnyelvben is nyoma van a szász-német hatásnak. Csak pár olyan szót említek, amelyeket hajdan a fiatalok az osztrák katonáskodásból hoztak haza: gléda ’egyenes sor, hadsor’ (Glied); hapták ’vigyázz’ (Habt Acht); porció ’adag, fejadag’ (Portion). Vagy még: masíroz ’menetel’ (marschieren); felcser ’tábori orvos’ (Feldscher); bagázs ’csomag’ (Bagage); egrecéroz ’gyakoroltat, ugrat’ (exerzien); komisz ’kincstári, rossz kenyér’ (Kommiss). Vegyes eredetűek: míder (Mieder), harisnya, istrimpfli (Strumpf), smirgli (Schmirgel), cikkcakk (Zickzack), furnír (Furnier), dinsztel (dünsten), pucol (putzen), abriktol, igazít, betanít (abrichten). Továbbiak: cucli, dinsztel, fasíroz, flekken, lokni, liferál, pucol, pucér, saccol, smakkol, sinlédör, slájer, slicc, slussz, smirgli, sróf, staneszli, stelázsi, strimfli,vigéc. Ha igaz, hogy beszéde, stílusa jellemzi az embert, akkor a falumbeliek játékoskedvűek, gazdag az érzelmi világuk, költői a gondolkodásuk. A székely humor kifejeződései tetten érhetők a dályai szóhasználatban is. Például, a következő szavakban, szókapcsolatokban: abrakol (abrakot ad / megver), abrittol (rendbetesz/ megver), agyusztál (megjavít / megver), angyalbögyörű (angyalbögyörő), békanyúzó (rosszélű zsebkés), benn hált víz (pálinka). Akárcsak ezekben: bészippantott (sokat ivott, részeg lett), bingyászik (tapogatja a lányt), bőgőmasina (síró gyermek), celler (férfi nemi szerve), csárog (rikácsol), csikkózik (valakihez társul, ragaszkodik). Vagy: csirikol (sokat beszél), csöcsöntyű (női mell), dilibogyó (pilula), dinamógagya (vastag, hosszú alsónadrág,), égitaliga (repülőgép), eltojta (elrontotta), elvásik (elfogy egy nem kedvelt étel), faluszája (pletykás asszony). A következő nyelvi elemekben is nyilvánvaló a szemlélet tréfás, humoros volta: tyúkászik (nő után jár), gyalul (közösül), kanca (nagydarab lány). kenyérpusztittó (nem dolgozó, semmittevő személy), konty alá való (gyenge, édes pálinka), lájbitépő (verekedés), leánkérő (pókháló), pista (nyű), részögöskossó (iszákos személy), szájbosszantó (pálinka), szófosó (pletykálkodó), tollászkodik (nő, aki cicomázza magát). És még hosszan folytathatnám a sort. A műveltségkapcsolatok szűkös voltával, a perem-léttel magyarázható, talán, a dályai tájnyelvben a népi etimológiák viszonylagos gyakorsága. A nép gyermeke ott is logikai kapcsolatot keresett a szellem számára engedelmeskedni nem akaró nyelvi elemek közt, ahol nincs. Ebből az irányulásból születhettek a mai ember számára nem egyszer megmosolyogtató értelmezések, tőteremtő kísérletek. Például: bakpista (baptista), bartacin (baltacím) basarózsa (bazsarózsa), bugyiláris (pénzárca, bugyeláris), fakopács (fakopáncs), hitmatizál (hipnotizál), kukker (gukker), priccsesnadrág (bridzsesz nadrág), sinlédörös (simléderes), testus (textus, az istentiszteleten a Bibliából vett idézet) stb. A szavak sajátos, helyi vagy személyes értelmezése folytán születhettek ezek a nyelvi kreációk. A régi nyelvízlés maradt fenn a maiaknál hosszabb szóalakokban, mai nyelvérzékkel nemegyszer túltoldalékoltnak érzett formákban: alája (alá), alkalmatos (alkalmas), ártalmatos (ártalmas), bátoron (bátran), szorgalmatos (szorgalmas), félelmetös (félelmes), gyönyörűséges (gyönyörű), gyűlöletös (gyűlölt), háládatlan (hálátlan), kellemetös (kellemes), kergetegös (kerge), körtöve (körte), későbben (később), melléje (mellé), mulatérozás (mulatás), nyughatatlan (nyugtalan), pakolászik (pakol), panaszolkodik (panaszkodik), sikerödik (sikerül), széjjel (szét) szëmérmetös (szemérmes), szerelmetös(szerelmes, .szorgalmatos (szorgalmas), véghetetlen (végtelen).

Az én nemzedékemnek még erősen a tudatában van az eltűnt, hagyományos dályai, paraszti világ, amelyre én is élénken emlékezem. Régi szavak segítenek feleleveníteni emlékeimet. De mit is nevezünk régi szónak? Nyelvünknek a honfoglalás előttről származó, az Árpád-korból ismert kifejezéseit, vagy a későbbi korokban szerzett elemeit, melyeket akár hungarikumoknak is tekinthetnénk? Olyan szavak, amelyek a korábbi évszázadokban többnyire széles körben voltak használatosak, mára azonban már nem ismeri őket a magyar anyanyelvűek nagy hányada, de a tájnyelvekben, így a dályaiban is, megmaradtak. A régi szó (archaizmus) megnevezés viszonylagos. Lehet egy kifejezés élő annak ellenére hogy igen régi korból származik. Így van ez falum tájnyelvében is, ahol, élőbbnél élőbb tájszavakként, régi, nyelvi kövületek is használatban vannak. Például: abaposztó ( rackajuh vagy kecske szőréből készült, festetlen, durva posztó), ablaklevél (ablakszárny), megolvas (megszámol), aggik (öregedik), ágy (az ecet felületén összegyűlt váladék), ájazó (zabla), aljaz (almot készít, almoz), állkapca (állkapocs), almásderes (almához hasonló, kerek foltokkal tarkított szőrzetű ló), áros (drága), aszaló (gyümölcsaszalásra kiképzett alkalmatosság), asszonmunka (asszonynak való, háztáji munka). Vagy ezekhez hasonlóan: babirkál (babrál), baggat (fércel), bereked ( a nyáj ősszel, ha már nincs amit ennie a legelőn, hazajön), csapó (ostor vékony vége), cseplec (csenevész), csitkó (csikó), csóva (határjelző fa), csukorék (csokor, bokor), dali (daliás), előbbrevaló (előkelő, rangos), élet (telek), fajzik (elkorcsosodik), falás (falat), fentereg (hentereg), fogás (markolat, fogantyú), émette (ébren), erdől (fát hoz az erdőről), halovány (halvány), hasas (vemhes, terhes), hitván (szegény), hótszén (kialudt parázs), homlok (domboldal), hóhérol (kínoz), esment (ismét), kabala (kanca), kígyókő (furcsa színű, gömbölyű kavics), kaláka (közös munka), kukkó (magas), lappancs (csapajtó), leb (forróság), mejj (mell), murva (szénatörmelék), prikulics (kicsi, csúnya férfi), szuszma (lélegzet), vékás (egy vékányi gabonát termő terület), ződ (éretlen), és még hosszasan sorolhatnám. (Vö.Régi szavak szótára 2012). Ezek a szavak is bizonyítják a paraszti életvitel, szemlélet folytonosságát a dályaiak körében. Bizony, nem is olyan könnyű megállapítani egy szóról, hogy tájszó-e, vagy köznyelvi alak, archaizmus-e vagy tájszó, esetleg népi kifejezés. Vagy kölcsönszó. Anyanyelvjárásom, az idegen eredetű szavakat annyira a saját képmásunkra tudta hasonítani, hogy néha még az édesanyjuk se ismerne rájuk. Például a román eredetű nyám ’rokon’ jelentésű szóval jártam úgy, hogy, még tanulóként, felvettem ízes, székelynek hitt szavaim gyűjteményébe, aztán csalódva akartam lemondani róla, megismerve családfáját. Ma már tudom, hogy ő is a miénk, és ragaszkodom hozza. A különböző szótárakkal való összevetés sem mindig segített. Szellemi mentorom, dr. Péntek János biztatott, hogy természetes nyelvérzékem szerint döntsem el, mit tartok tájnyelvi kifejezésnek, tájszónak, regionalizmusnak. Igazáról munka közben sokszor megbizonyosodtam. Egyébként ki tudná megmondani, megállapítani, hogy az én szülőfalumban melyik régi szót, kölcsönszót érezzük élőnek, a miénknek, tájnyelvinek?! Vállalnom kell az esetleges tévedés lehetőségét is. „Itt állok, másként nem tehetek”. A faluban gazdag a mezőgazdaságra vonatkozó, vagy más kismesterségek szakszavainak rétege: fijók ’kicsi szénarakás, csügör ’préselt almalé’ gajj ’göröngy’ udor ’szénapadlás’ stb. Ez a pár évtizede még hagyományőrzőnek, archaikusnak számító nyelvjárás korántsem változatlan. A régebbi alakok eróziójával párhuzamosan egy gazdagodási, új elemekkel való feltöltődési folyamat is megfigyelhető. Egymás mellet élnek a használatban régi és új alakok. Pl. innap, innep, ünnep, kicsiruha, zsebkendő, korcsija, szánkó stb. Egybeolvadnak a régi és tájnyelvi kifejezések. Ma már szinonímaszerűen élnek egymás mellett a tájnyelvi és köznyelvi alakok. A hiány mint jellemző. Megfigyeltem, hogy ezt a tájnyelvet nemcsak a kód sajátos elemei jellemzik, a tájszók, hanem az is, amit nem tartalmaz. A szinonima értékű kifejezések közül, például, a tömlecet használja, a börtönt nem, a récét igen, a rucát nem, a lúdat igen, a libát nem. A kutyát igen, az ebet nem, a házasodikot igen, a nősül formát nem, a nyaka csigáját igen, a nyakcsigolyát nem, a neve napját igen, a névnapot csak újabban, régebb nem, igen, be soha, kapott igen, talált nem, ág igen, rőzse nem, csúf igen, rút, csúnya nem, homály igen, de felhő csak újabban, pajta igen, ól nem. Ez is a külön fejlődés eredménye lehet, akárcsak a füle cimpája (fülcimpa) szája prémje (ajka), keze bogja (kézbog, csukló) alakok. Úgyszintén az ehetnékje van típusú alakok ( ehetnékje vót, ehetnékje kezdött lenni, ihatnékja van stb. Természetesen az iskolázás következtében e téren is történtek napjainkban változások, szinomímaszerűen mindkét alakot használni kezdték.

Feltűnő előszeretettel használják a falumbeliek a nyomatékosító szavakat, szókapcsolatokat: egyáltalán nem, szörnyű csúf, borzasztó vén, óriási nagy stb. És még sokáig elemezhetnők, ízlelgethetnők a hímes, virágos réttel vetekedő dályai nyelvváltozatot, sose érnénk a végére.

.

Székelydályai tájszó-tár

Tájszavak, népies kifejezések, fogalomjelölő szókapcsolatok

 

A tájszótár egy nyelvjárás szókészletét tartalmazó és magyarázó szótár. A mellékelt dályai tájszójegyzékben tájszavak, fogalomjelölő szókapcsolatok, népnyelvi kifejezések vannak, körülbelül 3500 címszó. A tájszó csak nyelvjárás(ok)ban használt, illetve ott a köznyelvitől eltérő hangalakú, jelentésű szó. A népies szavak, népi kifejezések általánosabban, több nyelvjárási területen használt tájszavak, például egész Erdélyben. Úgy láttam jónak, hogy fogalomjelölő, székelyes szókapcsolatokat is tartalmazzon ez a gyűjtemény, szellemiségük indokolja ezt. Nem rögzítettem az alaki tájszók minden hangzóváltozatos alakját, az túlontúl megnövelte volna a szótár terjedelmét.

a’ Az. Pl. A’ vót az utóssó kévánsága, hogy az onokái lëgyenek bódogok.

abalé Az abárolt költség leve.

abaposztó Durva, festetlen posztó.

abárol Forró vízben puhít, gyengén megfőz. A levágott disznó valamely részét ízesített vízben gyengén megfőzi.

abba hejbe Azonnal, rögtön, tüstént

abbiza Bizony.

ablaklevél Ablakszárny.

ablakszëm Ablaküveg.

ablaktángyér Ablaküveg.

abrakol 1. Abrakot ad az állatnak 2. Megver.

abrakos tarisnya Abrakos tarisznya. Pl. Üressen lógott a lo nyakán az abrakos tarisnya.

abrittol 1. Rendbe tesz. 2. Megver.(Ném).

acél Tűz csiholására használt acéldarab.

accide Add ide. Pl. Accide azt a botot, hogy faragjam mëg a végit!

acsarkodik, acsarog Dühöng.

ácsi Muzsikás cigányokhoz intézett utasítás: Csend! Hagyd abba!

acskó Zacskó. Pl. Ott az aszalt szilva a vászon acskóba.

addég Addig. Pl. Addég s addég, hogy mëgfogta a lëány dërëkát.

addigelé Az ideig. Pl. Addigelé még a kicsi bitangból ës nagy gyermök lëtt.

addigra Addig Pl. A gidából ës kecske lëtt addigra.

afëktál Büszkélkedik.

ág 1.Hajfonat.2. Folyóág.

ágál Henceg, büszkélkedik. Pl. Ott ágált a táncoló ház közepinn az új csizmájával.

ágasfa Ágas edényszárító oszlop. Pl. Hozd bé az ágasfáról a savanyó tejes fazakat!

ágfa Aprófa, rőzse. Pl. Az ágfát ës leszorittotta csaptatóval.

aggat 1. Varr, fércel 2. Megver.

aggik Öregedik.

agglegén Vénlegény.

ághaj Hajfonat

ágkert Sövény.

agusztus Augusztus.

ágy Almaecet tetején képződött gombatelep.

ágyal Ágyat vet.

agyal Agyba-főbe ver.

agyarog Fenyegetőzik.

ágybeli Ágynemű.

ágyfeje Az ágynak a párnák felőli fele.

ágyszalma A deszkaágyra vagy a szalmazsákba rakott szalma.

agyusztál 1. Javít. Pl. Édösapám mëgagyusztálta a bokkancsomot. 2. Megver.

ahajt Ott. Pl. Ahajt rëa dölt a fa, s mëghót.

aharré Oda. Pl. Aharré levette hamar a fűrészt, s férreszökött.

ahonnét Ahonnan. Pl. Oda mënt, ahonnét még sënki se jött vissza.

ahozléve Ahhoz képest. Pl. Ahozléve, hogy sokat betegösködött,erőbe van.

ajaka Álla.

ájas, ájasfülű Fecskefarkszerűen kivágott fülű (állat).

ájaz Kifeszít, megtámaszt.

ájazó Vasszerszám a ló szájának kifeszítéséhez, zabla.

ájër Levegő.

ajtóráma Ajtófélfa.

ajtószemöldök Ajtófélfa.

ákácfa Akácfa. Pl. Ákácfából lësszkertkaró!

ákációs Kötekedő, gáncsoskodó. Pl. Ákációs legén vót, de a katonaságnál mëgbánta. (Rom. acăţăcios).

ákációskodik Akadékoskodik Pl. Mit ákációskodsz, komám? Már úgyës mëgszavaztuk az új majort.

ákácos Akácos hely.

akad a beszédjibe Dadog.

akámiko Akármikor.

akar Akár.

akaratból Akarattal. Pl. Nem akaratból gyújtottuk mëg a kaszajt, csak játszottunk.

akárhonnét Akárhonnan. Pl. Akárhonnét fújjon a szél, / Melléje állok, és nem ér. (Népdal)

akarki Akárki.

akaszt Szerez. Pl. A szógálatból akasztottam magamnak fődeköt.

akkoracska Elég kicsi. Pl. Ezelőtt ëgy évvel még akkoracska vót, mint a körmöm feketéje, s hogy mëgnőtt!

akkorára Akkorra.

akkorjába Akkor. Pl. Akkorjába, 1957-be még nem vót rádió a faluba.

akkornap Aznap.

akkortájt Olyantájt. Pl. Akkortájt vót, amikor a csorda szokott hazajöni.

akközi Aközé.

alamuszi Ügyefogyott.

alantabb Lennebb. Pl. Alantabb jól mëgtermött a barack ës.

alászánt Ekével ültet el (pl. krumplit).

alattomba Titokban.

áldomás Adás-vételt követő bor- vagy pálinkaivás.

aligos alig Alig-alig. Pl. Aligos alig értem haza a nagy hóba.

aljadék Kicsépelt gabona szemetes alja, ocsú.

aljaz Almot készít állatok számára.

aljdëszka Szekér alján hosszában fekvő deszka.

alkalmatos Megfelelő, alkalmas.

alkalmatosság Valamire alkalmas eszköz, szerszám.

alkonyodat Napnyugta.

álladzó 1. Fejfedőt tartó szalag, zsinór. 2. Kisgyerek álla alá kötött kendő. 3. A kantárhoz tartózó kis lánc vagy szíj.

állás 1. Csűrpadlás 2. Egy-egy ló, szarvasmarha helye az istállóban.

állcsont Állkapocs.

állingál Álldogál. Pl. Ott állingáltak a lëányok s legényëk a táncolóház előtt.

állkapca, állkapta Állkapocs.

álltó Álló. Ott, álltó helyibe megfagyott.

almásdërës Almához hasonló kerek foltokkal tarkított, sötétszürke ló.

almáslé Félérett almából főzött savanyú leves.

almásszürke Almához hasonló kerek foltokkal tarkított szürke ló.

álmatlankodik Éjjel se alszik, nem tud aludni.

alól, aloll Alul, alatt. Pl. Száz lejënn aloll nem adta.

aludt vér Alvadt vér.

alukál Alszik (kedveskedő). Pl. Alukálj egy kicsitt, s amikor fëlkelsz, elmënyünk szánkázni.

aluszik Összemegy. Pl. Reggelre, ha megaluszik a té.

alutt vér Alvadt vér.

aluva Aludva.

ámadik Álmodik.

ámbolyog Imbolyogva jár, lődörög. Pl. Részögönn ámbolygott ki a Gergő-úton.

amég Amíg.

amërikás Amerikába kivándorolt, majd hazatért személy.

ándung Kedv, önfejűség.

ándungos Szeszélyes. Pl. Ándungos ëgy asszon vót, nem lehetött eligazodni rajta.

ángy, ángyó A nagybácsi felesége.

angyalbügyürű Sodort darabokból álló krumplis tészta. Pl. Jól lakott angyalbügyürűvel.

angyalfia Angyalhozta karácsonyi ajándék.

ánkó Tátott szájú, ügyetlen.

ánkóskodik Bámészkodik.

ántivilág Régvolt idő.

anyadisznó Koca.

anyámasszon Anya, anyós tiszteletteljes megnevezése.

anyatáss Vej vagy meny anyja.

annyicska, ennyicske Kevés. Pl. Annyicskát se kaptam belőle, mint a körmöm feketéje.

annyostól Anyjával együtt.

anyós Házastárs anyja.

apámuram 1 Apa tiszteletteljes megnevezése. 2. Apósom.

aparát Készülék, berendezés. (Rom. Aparat).

apatáss Vej vagy meny apja.

ápërtén Határozottan, egyenesen. Pl. Mëgmondtam neki ápertén, hogy én őt nem szëretöm.

ápillis Április. Pl. Ápillis,/ Bépilliz. (Népi rigmus)

apó Nagyapa, öregember.

apolgat Kényeztet.

após Házastárs apja.

aprádonként Apránként. Pl. Aprádonként sok almát elhordott a pincéből, s az apja jól elverte, amikor mëgfogta.

apritt Aprókat lépve gyorsan megy.

apróbojtorján Párlófű.

aprósó Konyhasó. Pl. Mëghintötte a kábosztát aprósóval.

aprószëntëkëlés December 28-adiki, karácsony negyednapi szokás. A legénykék házakhoz járva pálcával megveregetik az ismerősöket.

aprószëntëkël Aprószentek napján pálcával megütöget.

aratógereblye Nagy gereblye, amit aratáskor az elmaradt szálak összegyűjtésére használnak.

arcája Arca.

árdé Paprika. Pl. Finom vót a tőtött árdé. (Rom. ardei).

árënda Bérleti díj.

árëszt Fogda, zárka. (Rom. arest).

áristom Fogda, zárka.

árnyékalja Fészer, fatartó, szekérszín. Pl. Az árnyékalja teli vót fëlvágott fával.

áros Drága.

arrábbacska Kicsit arrébb.

ártalmatos Ártalmas.

ártán Hím malac. Pl. Az ártánnak jó vót az ára a piaconn.

árvacsihán Árvacsalán.

árvaleves Hús nélküli leves. Pl. Főztem ëgy árvalevest, három napig ëttük.

áspirál Vágyik. Pl. A küssebbik lëánra áspirált.

asse Az se.

aszaló Gyümölcsaszalásra kiképzett alkalmatosság.

ászok Pincében gyümölcs téli tárolására szolgáló polc.

asszon, asszonembör Nő. Pl. Nehéz a szántás, nem való asszonembörnek.

asszonbeszéd Felelőtlen beszéd. Pl. Plëtykabeszéd asszonbeszéd.

asszonmunka Könnyebb, rendszerint asszonyok végezte munka.

asszonnép Nők sokasága.

asszonpálinka Gyenge, édes pálinka.

asztalkályha Főzőkályha.

asztalt ül Lakomát csap.

atájba, atájt Akkoriban, olyan tájt.

átajjába Általában, nem napszámba.

átalbucskázik Bukfencet vet.

átalja mëgtënni Szégyelli.

átalút A tetőn átvivő út. Pl. Lassan haladtak az ökrök az átalúton.

átalvető Szőttesből készült, vállon átvethető teherhordó alkalmatosság.

átbükken, átbüklen Átesik.

átlagban Egészében. Pl. Nem napszámba, hanem egészébe vállalta fel a munkát.

avégre Azzal a céllal.

azonmódulag Úgy. Pl. Azonmódulag, ahogy az erdőről jött, bémënt a táncolóházba.

azótától fogva Azóta. Pl. Azótától fogva nem beszélgetött a lëányával.

aztot Azt.

azsag Kemenceseprű. Pl. Bozdaágból vót csinálva az azsag.

Bácsi. Pl. János bá ës góbénak születött vót.

babás Szép.

bábasszon Szülésznő, bába. Pl. Ott vót a bábasszon háza a Szomor hágajába.

babirka Aprólékos, finom. Pl. Babirka munka vót, nem embörnek való. babirkál Babrál.

bábó, bábóka Láb.

babos Pöttyös (szövet).

babukkol Virraszt, gubbaszt, sötétben járkál. Pl. Az öreg egész éjjel babukkolt, s leste a fiatalokot.

bács Számadó juhász. (Rom. baci).

bácsom Bácsim, bátyám. Pl. Ott vót, ugyë, Jóska bácsom ës, amikor ësszevereködtek a mozsikások?

bagázs Csomag. (Rom. bagaj).

bagázsi Csomag (Ném. bagage).

baggat Gyengén, felületesen varr, fércel. Pl. Megbaggattam ëgy kicsitt ennek az embörnek a priccsös nadrágját.

bagjoskodik Virraszt.

bágyi pokróc Vastag gyapjúszőttes takaró.

baj Dolog. Pl. Annyi a bajom, hogy azt se tudom, hol a fejem.

bajoss Nehéz. Pl. Jaj, de bajoss ëgynek kettőt szeretni… (Népdal) ’Nehéz együtt élni avval, akit nem szeretsz’.

bajosson Nehezen, alig.

bakalódik Játékosan birkózik valakivel.

bakalódó Kötekedő.

bakarasz Hüvelyk és mutatóujj közti arasz.

békatekenyő Kagylóhéj.

bakbűz Sajátos illatú és ízű körte. Pl. Jól lakott bakbűz körtövével.

bakfüttyözés Ugrós gyermekjáték.

bakkecske Kecskebak. Pl. Nem ës figyelt a nótára, s úgy szökdösött, mint ëgy bakkecske.

bakmacska Kandúr.

bakpista Baptista.

bakréce Gácsér.

baksis Borravaló. (Rom. bacşiş).

bakszán Nagyobb szánkó.

Bali Balázs.

balkézt Balfelől.

balog, balogos Balkezes. Pl. Ëppen balogosnak való vót a fésze.

balos Balkézzel kezelhető.

bambuc Ügyetlen tökéletlen, mamlasz. Pl. Kicsi bambuc lëánka vót.

bánda, bándások Rezesbanda. (Rom. Bandă).

bangó Ügyefogyott.

baraboj Gumós, édes gyökerű növény, tavasszal keresett gyermekcsemege, turbolya. (Rom. baraboi).

bárán Bárány.

báránbőrsapka Kucsma.

bárányozik Ellik a juh.

barátkozik Udvarol, enyeleg.

barátnésok Barátnők.

barátos Barát valakivel.

bársonvirág Büdöske.

bartacin Baltacim.

basarózsa Bazsarózsa.

baszint Üt. Pl. Jól oda baszintott a kalapáccsal az ujjára.

bátoron Bátran.

bátorságos Biztonságos. Pl. Bátorságos hely vót a Pityóka-kert árvizek ellen. batula Batul (almafajta).

báty, bátyja 1. Idősebb férfitestvér 2. Idősebb férfi.

bátyámuram Bátyám régies megszólítása.

batyukázás Farsangi álarcos játék. Pl. Nem felejtöm el soha a februári batyukázásokot.

bazin Víztartó medence. (Rom. bazin).

Be.

béavat Szövetet, vásznat beáztat.

béazon Befele.

bécihölődik Becipekedik.

bécsángattak Beharangoztak.

becsinált Darabokra vágott csontos húsból készített, habarásos, savanyú leves.

bécsölli Megissza.

bëcsüs Becses, értékes. Pl. Hol vëtted ezt a bëcsüs marhát, koma?

béfacsar Göngyölítve beköt.

béfogdosás A fonal bordába fűzése szövéskor.

béfokoz Belefűz. Pl. tűbe a cérnát.

bëgyës Telt keblű (nő).

bëgyëskëdik Pl. Illëg-billëg, kelleti magát (nő).

béhánnya a széjit Beszeg.

béharangozás Az istentisztelet kezdetét jelző harangozás.

béhomályosodott 1. Begőzösödött. 2. Befellegesedett.

béhúz Egyből megiszik.

béhúzódott Beborult, befelhősödött. Pl. Az egész ég béhúzódott, sëtét lëtt.

bejjebbecske Kicsit bennebb.

béka Felsőkar izma, bicepsz.

békaláb Mezei zsurló.

békakosár Útifűből font gyermekjáték.

békalapol 1. Jóllakik. 2. Megrészegedik.

békanyúzó Rossz zsebkés.

békasó Simára, kerekre csiszolódott kisebb fehér kavics.

békatekenyő Folyami kagyló kemény héja.

békavirág Kora tavaszi apró, sárga virág, mocsári gólyahír.

békazsír Fehér porcelánszerű kavics. Pl. Békazsírt gyűtöttünk a patakból.

belbel Alszik.

beléadja magát Teljesen annak él. Pl. Beléadja magát az italba. ’Italozik, részegeskedik.’

belécsüppeszködik Belekapaszkodik.

beléess Valami akadályba ütközik, nem valósul meg.

beléöl Nagyon bepiszkít. Pl. Beléöli a gúnyát a mocsokba.

beles Nagyétkű. Pl. Beles diák vót, két porciót ës mëgëtt.

belétőked Belemerül. Pl. Úgy belétőkedt a rossz gondolatokba, hogy bálba mënni se vót kedve.

-béli -beli. Pl. Ilyen múltbéli dógokkal mulatták magokot, mind a maszkurázás.

bëllér Marhaüzér.

bëllérködik Kupeckedik. Pl. Kir Pista ës sokat bëllérködött.

bélóditt Gyorsan bekap valami ételt.

belől Belül.

belsőház, belsőszoba Tisztaszoba.

belsőség Beépített telek.

bélükken Váratlanul betoppan, megjelenik.

bélzsír Disznó vékonybeléről leszedett zsiradék.

bélyegözés Marhák bélyegzővel való megjelölése.

bëndérëzik, bëndéröl Nemi kapcsolatot teremt, hímnemű élőlény. Pl. Jaj, mama, , hogy bëndérëzi a kakas a tyúkot!

benn hált víz Pálinka

benne lakik Kitartóan zavarja. Pl. Nem hagyta békén, ëgyfolytában benne lakott.

bennvaló Telek. Pl. Bé ne tëdd a lábad a bennvalómba!

béót Férfi közösül vele. Pl. Azt mondják, hogy Feri ótotta bé úgy, hogy gyermöke lëtt.

bépókál Bepólyál.

bërbécs Kos. (Rom. berbec).

béreked A nyáj ősszel, ha már nincs, amit ennie a legelőn, hazajön.

bërëtva Borotva.

bërgënyál Közösül. Pl. Gyere nálunk! /Mit csinálunk?/ Bërgënyálunk. (Gyermekmondóka).

bërget Nőstény állatot visz bakhoz pároztatásra.

bërke Kondor Pl. A bërke drágább vót, mint a szálas gyapjú.

béromlik Nehezen jő be.

béröl Kitold, megfold.

bërrëg 1. Párzik (juh, kecske, nyúl, macska). 2. Burrog (motor, autó).

bésütött hús Zsírban eltett sült hús.

bërszán Havasi román juhász. (Rom. bârsan). Pl. Két bërszán jött vót, két nagy kutyával.

bérukkol A katonasághoz bevonul.

bésiritt Bekap, megeszik. Pl. Akkor a kicsi sárkány bésirítött ëgy sütet kënyeret.

bëstye Gonosz. Pl. Mindën nap mëgveri a mostoha lëányát a bëstye lélök.

bészegődik Munkát vállal.

beszél Pletykál. Pl. Örökké beszélték a faluba, hogy csalja a feleségit.

bészippant Ittas lesz, megrészegedik.

bészolgáló pap Állandó lelkész híján más településből egyházi szolgálatot teljesítő lelkész.

betegasszon Gyerekágyas asszony.

betér Befér.

bëtia Nyavalya, epilepszia.

bëtyár Talpraesett. Pl. Bëtyár mënyecske vót a mënye.

bëtyárbútor Cókmók, csomag.

bëtyáros Büszke. Pl. De én aztot betyároson fogadom.

béüti magát Be-bemegy. Pl. Bé-béütte magát a korcsomába.

bévásárol Rossz vásárt köt. Pl. Bévásárolt asszonból. ’Rosszul házasodott.’

bévegyül Rossz társaságba keveredik.

bévet Beteszi a sütni való kenyeret a kemencébe.

bévető lapát Sütőlapát, amivel beteszik a kenyeret a kemencébe.

bévüli Belőli. Pl. Házasságon bévüliek közt ilyen nem történik!

bëzgënyál Bosszant. Pl. Addig, s addig bëzgënyálta, hogy szinte megharapta a kutya.

bëzget Mozgat, bosszant. Pl. Mëgbëzgette a méhököt, s osztán futott, mint a nyúl.

bëzlán Sűrű, borzas növényzet. Pl. Alig kapta mëg a cukorrépát a bëzlánba.

bibi Gyengéje. Pl. Tudom én, mi a bibije.

bibircsók Szemölcs.

bicskalánc Bicskát zseb felett rögzítő lánc.

bicsok Bicska.

bidon Bödön, hordó. Pl. Eltëttem két bidon csalamádét ës. (Rom. bidon).

bihal Bivaly.

bihalbocs Bivalyborjú.

bihalfuszujka Nagy szemű paszuly.

bikacsök Őszi kikerics termése.

biléta Jegy. (Rom. bilet).

bingyászik 1. Éretlen gyümölcsöt szed. 2. Tapogatja a lányt.

bingyó 1. Éretlen gyümölcs. Pl. A bingyótól mëgfájdult a hasunk. 2. Kisfiú nemi szerve.

bircsóka Éretlen, beteg szilva. Pl. Tavasszal jóllaktunk bircsókával.

bitang 1. Fattyú gyermek. Pl. Van ëgy bitangja valahol a Regátba. 2. Vadon kelt, nem ültetett, nem vetett. Pl. Tennap két vidör bitang pityókát szedtem.

bitangol Kóborol.

biza Bizony.

bizbasz Jelentéktelen.

bocs Fiatal bivaly vagy medve.

bocsi Borjú.

bocskorpénz A pásztorok bérpótléka. Pl. Vëtt magának ëgy jó bokkancsot a bocskorpénzből.

bodëga Kocsma.

bódi Hülye.

bódogtalan Ügyetlen. Pl. Olyan öregök s bódogtalanok vótak, hogy mindënt elrontottak.

bódogtalankodik Ügyetlenkedik.

bódorgó Kóborgó. Pl. A bódorgó jószág csak a béhajtónak hasznos.

bódori Féleszű.

bódorog ~ bódorászik Kóborol, tekereg, kószál.

bog Sajátos szorítási mód a fiúk birkózásakor, hátulról a hüvelykbog erőteljes derékba húzása. Pl. Bogot vetött, s a nagytestű Jóska má a fődön ës vót.

bogarászik Összevissza jár.

bogározik Félrejár, eltekereg. Pl. Úgy elbogározott a tehen, hogy ketten ës elig kapták meg.

bogol Bogot vet birkózáskor.

bogos. Bütykös.

bogzódik Bografut.

bogyán Tökéletlen, durva, bunkó. (Rom. Boghean, ökörnév).

bogyó Pilula.

bója Gyengeelméjű. Pl. Kicsitt bója vót, s napszámba járt a faluba.

bójászik Bolyong.

bojér Földesúr, gazdag (rom. boier).

bojgó 1. Tekergő. Pl. Bolygó gyermök vót, örökké a falut járta. 2. Változó. Pl. Bolygó üdő vót, mindëgyre esseni kezdött.

bojog 1. Tekereg, csavarog. 2. Változik, zavarog. Pl. Ilyen bojgó üdőbe métt indulsz útnak?

bokkancs Bakancs.

boksz Cipőkrém.

bolond Szövőszék húzó része, amely ráveri a bordával az áthúzott fonalat.

bolondforma Nem normális.

bolondittó Madárbergenye. Pl. Bolondittót ëtt, s beteg lëtt.

bongor Bokros hely. Pl. A bongorban szoktunk szëdni barabjyt.

bonka Nyomorék. Pl. Bonkán jött haza a háborúból.

bont Kukoricát morzsol.

bontó Kukoricamorzsoló. Pl. Kézi bontóval bontotta a töröbúzát.

borda Szövőszékhez tartozó felszerelés nádból, amely segítségével ráverik a fonalat.

bordás laska Levestészta, bordán nyomott dísszel.

borittó 1. Fűzfaágból font csirketartó kosár. 2. Fatörzsből metszett só-és túrótartó edény.

borkán Befőttes üveg. (Rom. borcan).

borna Borona, a szántás után maradt nagyobb rögök szétzúzására használt, állatok vontatta fogas eszköz, fogas borona.

bornyu Borjú.

bornyuzzó Borjadzó.

borozda Barázda

borozdás Csíkos.

borozdol Meghúzza az első barázdát. Vagy a végén beszegi a szántást. bosshímös Aprómintás, négynyüstös szőttes.

borvíz Szénsavas ásványvíz.

borz 1. Gerincszőrzet. 2. A hegygerincen lévő bokrok, fák.

boss Bors.

bossikafenyő Boróka fenyő. Pl. Bossikafenyők unatkoztak az ódalba.

bossó Jég, jégeső. Pl. Mindënt ësszetört a vihar, kétujjnyi bossó hullott.

boszont Bosszant.

boszorka Boszorkány.

botikó Esztergált, vésőverő, kőfaragó eszköz.

botóka Botocska.

bozdafa Bodza.

bozdos Borzas.

bőcs Büszke.

bőcsködik Büszkélkedik, fölényesen beszél. Pl. Mit bőcsködsz annyit a lovaddal? bőcső Bölcső.

böffent Rátartin szól. Pl. Alig böffent vajëgyet a büszkeségtől.

bőgőmasina Síró gyermek.

bökked, bökkedik, bökkedözik Böfög.

bőregér Denevér.

bőt Böjt.

brant Sebüszkösödés.

brigadér Erdőőr. (Rom. brigadier).

brigádéros, brigádos Brigádvezető. (Rom. brigadier).

buba 1. Csecsemő; 2. Kisgyermek; 3. Sebkötés az ujjon.

bubázik 1. Csecsemővel foglalkozik; 2. Gyermek babával játszik.

bucsálódik Szomorkodik, búsul. (Rom. a se boci).

bucskázik Kecskebukát vet, elesik. Pl. Megbotlott ëgy kőbe, s fëlbucskázott.

búcsúztató A fiatalokat búcsúztató lakodalmi rigmus.

búdákol, búvákol Bujkál. Pl. A nap egész délután búdákolt.

búfelejtő Pálinka.

bug Galambduc.

búgat Sertést pároztat.

búgatópor Szerelmi serkentőszer.

búgik Kanra vágyik a disznó. Pl. Elhajtotta a disznót a kanhoz, mert búgott.

buglya Boglya. Pl. Hat buglya széna lëtt Üllenc fejinél.

buglyahely A leendő boglya köré összehordott széna helye. Pl. Délre ëttek, s elkezdték a szénát buglyahelybe ësszehordani.

bugyborék Buborék.

bugyborékol Buborékol.

buggyos Bő.

bugyiláris Erszény, pénztárca.

bugyog Csorog.

bugyuta Ostoba, együgyű.

búkál Bujkál.

bukli Bodorított frizura. Pl. Az asszonyok ësszevesztek, s megtépték egymás bukliját.

buksza Pénztárca. Pl. Má nagy legén vót, de még nem vót neki bukszája.

buletin Személyi igazolvány (Rom. buletin).

bunda Töltött káposzta héja. Pl. Nem ëtték mëg a gyermökök a bundáját.

bundalájbi Gyapjas juhbőrből készült lájbi.

bundáskenyér Tojásos kisütött kenyér.

burdé Gyomos hely.

burján Gyom.

burusnyán, burusnyánfa Orgona.

buszu Bosszú.

buszuság Bosszankodás.

buszuskodik Bosszút tart.

buszuta Makacs, szótlan. Pl. Olyan buszuta gyermök vót, mëg se szólalt egész délután.

buta Életlen, rossz élű.

butul Élét veszíti.

búvik 1. Bújik. 2. Gyengélkedik.

búzafej Kalász.

buzërál Bosszant. Pl. Játékoson buzërálta az asszonyokot.

Rossz, elvarázsolt, bűbájos. Pl. Sokat mérgesítt ez a bű gyermök.

büdöskö Kén.

bügyürget Morzsolgat, sodorgat.

bügyürű Férfi nemi szerve.

bükken, büklen Bukkan. Pl. Ëppen elébükkent a csűr mëgül.

bükkfejű Önfejű.

büllög Billeg.

büllen Billen.

bünnyög Sír. Pl. Egész nap bünnyögött az a gyermök.

büt, bütü Vég, vége. Pl. Megállott a ház bütüjinél.

bütül Bevégez, befejez. Pl. Avval el vót bütülve a nagymosás.

bűz Szag.

bűzöl. Szagol.

cájk Cájg, olcsó ruhaanyag.

cakkën Fogacska a szegélydíszítésen.

cakkënës Cikkcakkos.

cakkënëz Cikkcakkosan kivág, díszít. Pl. Cakkënëzëtt papírral díszítöttük a kamarába a pócokot.

cakompakk Mindenféle holmi. (Ném. sach un pack).

cándra Deszkavágáskor keletkezett fahulladék. (Rom. ţandură).

cáp Bakkecske. (Rom. ţap).

caplat Járkál. Pl. Egész délután caplatott a faluba.

cëfre Pálinkafőzés mellékterméke.

cëga Kecske.

cëgëla Kecske.

cëkó Női haj. Pl. Kitépöm a cëkódot.

cëlëcula Ócska holmi. Pl. Szëdd ëssze a cëlëculádot!

cëller 1. Zeller. 2. Férfi nemi szerve.

celofánt Celofán.

cërán Paraszt. (Rom. ţăran).

cérnás ződfuszulyka Szálkás zöldpaszuly.

cibere Korpából főzött híg leves.

cicus Barka.

cifra Tarka szőrű állat.

cigán Cigány.

cigánkodik Veszekedik. Pl. Sokat cigánkodtak, míg a válást kimondták.

cigánpurdé Cigánygyerek.

cigánvirág Körömvirág.

cika Káposztacika, a savanyított káposzta közepe. Pl. Jó vót a disznókőccség kábosztacikával.

cikk Szelet.

ciklizik Cselez.

cikória Katángkóró.

címënt Cement. (Rom. ciment).

cinerendibe Szép sorjába.

cintória Kis ezerjófű.

cipóka Egy órára a kemencéből kivett kisebb kenyér. Cipó. Pl. Kábosztalapiba sült cipókát hozott.

cira Csíra.

cirázik Csirázik.

cirmolja Simogatja.

citërázik Reszket, fél. Pl. Citërázott a legénke, mikor az öt kutya körülvëtte.

cocókázik Utazgat.

cocózik Térden ugráltat.

cók Ék.

cókol Faékkel rögzít.

com Comb. Pl. Mëgütte a comját.

cóstok Colstok.

cubók Comb.

cudar Szegény.

cúg Huzat.

cudar Szegény, hitvány. Pl. Cudar embër, aki veri a feleségit.

cuga Disznó.

cujka Gyenge, egyszer főtt szilvapálinka. (Rom. ţuică).

cukros répa Cukorrépa.

cula Ringy-rongy, cókmók. (Rom. ţoală).

Curikk! Vissza. Állatirányító szó (német).

curikkol Hátra megy.

curikkoltat Hátrafelé tolatja a szekeret.

curukk Lovat hátrálásra késztető szó.

cüvek Cövek.

csá, csá bé, csá oda Jobbra terelő vagy csak előre nógató indulatszó.

csábeli Igába jobb felől fogott szarvasmarha.

csafar Csavar.

cságat Jobb felé irányít. Pl. Cságatott eléggé, de a lovak, mintha nem hallották vóna.

csájnik Vízmelegítő edény, teafőző. (Rom. ceainic).

csákán Csákány.

csakës Csakis.

csáklya Fakorcsolya. Pl. Fából csináltunk csáklyát, mikor gyermökök vótunk.

csáklyázik Korcsolyázik. Pl. Ott csáklyáztak a béfagyott patakon.

csali Becsapós.

csalóka Becsapós. Pl. Csalóka üdő vót, foga vót a napnak.

csámborog Csatangol.

csámpás Ferde.

csámporodik Megsavanyodik, elromlik.

csámporodott 1. Romlott, megsavanyodott. Pl. Csámporodott tejet adott a malacoknak. 2. Meghibbant. Pl. Elcsámporodtál-ë, vagy mi van veled?

csángat Harangoz. Pl. Annyit csángattak, hogy elűzték a jégesőt.

csapó Az ostor csattanó, vékony vége. Pl. Oda célozott a csapóval a tehen füle mëgi.

csaptató, csaptatófa Feszítőkaró a fa rögzítésére erdőléskor a szekéren.

csaptatólánc Szekér terhét leszorító lánc.

csára Félre, jobbra. Pl. Csára raktam ëgy kicsitt a szekeret.

csárdás Büszke, jóképű.

csármál Lármázik.

csárog Rikácsol. Pl. Annyit csárogtak a vénasszonyok, nem állt a szájok.

csatak Lucsok.

csattant Ostor levegőben való meglendítésével, hirtelen megállításával hangot idéz elő. Cserdít.

csattiepër Mezei eper. Pl. Annyi volt a csattiepër a kaszálónn, hogy nem győztük szëdni.

csattog Nyillaldosik, fáj. Pl. A huzattól kezdött csattogni a feje.

csëbër Kétfülű faedény.

csëbërrúd Cseberhordó rúd.

csëka Disznó.

csëllëng Őgyeleg. Pl. Állandóan csëllëngëtt a faluba.

csëmëllik Csömörül.

csëmër, csömör 1. Gyomorrontás. 2. Utálatos. Pl. Csëmër embër vót, örökké bosszontotta a feleségit.

csëmërkëdik Utálatos dolgokat művel.

csëmëte Fiú.

csëndér Csendőr.

csëngővirág Orbáncfű.

csëpëg Esni kezd.

csëpëgés Eresz, az a hely, ahova lecsepeg a tetőcserépről a víz.

csëpëgésalja Eresz alatti esővédett felület.

csëpëgő 1. Háztető széle. 2. Infúzió. Pl. Ahogy béérköztek a korházba, menten csepegő alá tëtték.

cséphadaró Csép. Pl. Ma nem használják a cséphadarót cséplésre.

csëplec Gyenge, csenevész. Pl. Csëplec gyermök vót, csonthuszárnak hítták.

csépöl 1. Szemes gabonát cséphadaróval kiver. 2. Pletykál, szid.

csëpp Kevés, kicsi. Pl. Állj mëg ëgy csëppët!

csëppentő csëpp Kevés.

csëppig Rövid ideig.

csëpü Kenderkóc.

csëpücsuka Apró termetű. Pl. Kicsi csëpücsuka asszon vót, de jódógú.

csërcse Fityegő gyapjúbojt, szakáll. Pl. Ma mëghúzom a csërcsédöt! (Rom. cercei).

csërefa Kocsánytalan tölgyfa.

csërësnye Cseresznye.

csërge Durva gyapjútakaró, pokróc. Pl. Piross csërgével vót letakarva a kicsi ágy.

csërszëg Serceg. Pl. Egész délután csërszëgëtt a zsír a lábasba.

csësz Nemi kapcsolatot teremt (férfi).

csëszëget Bosszant, ingerel.

csëszle Apró légy.

csësztonsapka Sapkaféle. Pl. Nekëm ës vót kőmüves koromba ëgy csësztonsapkám.

csibbe-csobba Apránként.

csics Mell, tőgy.

csicsërészik Mellet fogdos. Pl. Csicsërészték a csórók a lëánkákot.

csigolyafíszfa Csigolyafűz. Pl. Csigolyafíszfából jó kapanyél lëssz.

csihán Csalán. Pl. Csihánra pisilt – mondták az idegös embërre.

csihánvirág Csalán virága.

csihánzsák Durva anyagú zsák.

csikkan Bicsaklik. Pl. Férelépött, s kicsikkant a bokája.

csikkó, csitkó Csikó.

csikkózik Valakihez társul, ragaszkodik. Pl. Maradj itthon, ne csikkózz annyit velem, te, gyermök!

csiklik Csuklik. Pl. Csiklik a lágy kenyértől.

csiklós Csiklandós. Pl. Olyan csiklós vót, hogy hëzza se lehetëtt érni.

csilinkázik Lebeg. Pl. A vidör vízbe fadarabok csilinkáztak.

csillapizál Silabizál.

csimmasz Cserebogár lárvája. Pl. A csimmasz mind kiliggatta a pityókát.

csinál, csináltat Gonosz varázslatot művel vele.

csinálmány Gonosz varázslat, megrontás.

csingárdi Aránytalanul magas. Pl. Ott jött ëgy csingárdi legén két nagy gumicsizmába.

csipbe-csupba Apránként.

csipékös Csapzott, összetapadt. Pl. A beteg nyúl szőre csipékös vót.

csipor Csupor. Pl. Csak a szöllős csiporból itta mëg a tejet.

csípős levögő Hűvös légáramlat.

csípősárdé Csípős paprika.

csiricsári Hangoskodó, jellemtelen, jelentéktelen. Pl. Elegem van az ilyen csiricsári népből!

csirikol 1. Csiripel. Pl. Rëggel ötkor má csirikoltak a madarak. 2. Beszél. Pl. Annyit csirikoltak az asszonyok, hogy a fejem ës fájt tőlle.

csitkózik Elmaradhatatlanul követi. Pl. Ne csitkózz annyit utánam!

csirkuláció Közlekedésrendészet (Rom. circulaţie).

csobán Román juhász. (Rom. cioban).

csobogó Ahol a víz csobogva folyik.

csokonyál Csapkodva fát vág. Pl. A gyermök csokonyál a kicsi fészével a favágónn. (Rom. ciocăni).

csombolygat Hajtogat.

csombolyitt Göngyölít.

csombolyodik Csomóba fonódik.

csombor Borsikafű.

csomó Sok. Pl. Csomó kutya ugatott az ësztëna körül.

csontika Csontocska. Pl. Nem kévánja a kapálást ëgy csontikám se.

csordajáró út Az az út, amelyen végighaladnak a legelőre a csordába kihajtott állatok.

csordultigos csordultig Telistele.

csóré Meztelen. Pl. Csórén fërëdtek a patakba.

csórécsiga Csupasz csiga.

csóré kézzel Üres, meztelen kézzel.

csórényakú Kopasznyakú.

csóréskodik Meztelenkedik. Pl. Ne csóréskodj annyit, met mëgfázol!

csórészár Meztelen lábszár. Pl. Hideg van, nem lehet csak úgy csórészárral járni.

csorgás Az eresznek az a része, ahova a tetőről lecsorog az eső és a hólé.

csóró Legényecske. Pl. A csórók ës csoportoson jártak öntözni.

csoroszlya Vénasszony.

csorrinkál Alig csorog. Pl. Alig csorrinkált ëgy kicsi víz a patakba.

csorrintás Kevés (folyadék).

csorrintó csëpp Nagyon kevés. Pl. Nem ittam ëgy csorrintó csëppët se.

csoszogó Papucs.

csóva Határjel, tilalomjel.

csóvál, kicsóvál Határjelt állít. Pl. Kicsóválta a kaszálni valót fiszfa ágakkal.

csö 1. Cső. 2. Fonalcsévélésre használt csőszerű eszköz.

csöcsöntyű Női mell.

csökik Fejlődésben visszamarad.

csökött Kicsi, fejletlen. Pl. Mit szökdösik annyit az a csökött?

csöll 1. Fonalat csévél 2. Iszik. Pl. Csak nézte, hogy csölli bé a sok vizet.

csöllő Fonalcsörlő, fonaltekerő alkalmatosság.

csöröge Zsírban kisütött csavart tészta. Forgácsfánk.

csős töröbúza Csöves kukorica.

csubban Csobban.

csubukol Feketemunkát végez.

csubukkol Lubickol.

csucsorodik Csúcsosodik.

csúfság 1. Rútság, csúnyaság. 2. Csúfolkodás. Pl. Mindig öli a csúfság, nem tud nyugton lenni.

csúfszájú Csúnya beszédű.

csúg Súg. Pl. Mëgcsúgom neköd, Marinak szeretője van.

csúgdosódik Sugdolózik. Pl. Egéssz este csúgdosódtak a kórusba.

csukor, csukorék Csokor.

csukros Csokros.

csurdé Meztelen. Pl. Csurdé purdé, vaskondé! (Gyermekcsúfoló.)

csuriveréb Verébfiú, amelyiknek kevés még a tolla. Pl. Úgy kucorgott, mind ëgy csuriveréb.

csúsza Kukoricacsutka.

csutika Csutka. Pl. Olyan finom vót az alma, hogy mëgëtte a csutikáját ës.

csücsöritt Csucsorít.

csücsörödik Dudorodik. Pl. Csak nézte, hogy a biciklibelső hogy csücsörödik ki.

csűgör Gyümölcslé.

csüknye Parcella, szalag. Pl. Csüknyés mezőbe nekünk ës vót fődünk.

csüpke Horgolt cérnadísz, csipke.

csüppent Cseppent. Pl. Csüppentött a szëmibe a vérehulló fecskefűből.

csüppeszködik, csüppeszkëdik). Csimpaszkodik.

csűr fődje Csűr padlója. Pl. Letëttem a csűr fődjire a fuszujkát.

csűr Gazdasági, takarmánytároló épület. Pl. Béállittottam a csűrbe a szekeret.

csűrdöngölő Feszes ritmusú székely férfitánc, eredetileg a csűr földjének döngölésekor járták.

csürke Csirke. Pl. Húsz csürkét vëtt a piacon.

csűr szarva Szarufák.

dádé Öreg cigány.

dadogólag beszél Dadog.

dadogós Dadogó.

dagasztóláb Dagasztóteknőt tartó állvány.

dali Deli, jó minőségű. Pl. A dëszkák ës régiek vótak, nem olyan daliak.

dandár Hangoskodó.

dandározik Hangoskodik.

darabocska Nem nagy darab. Területmértékegység is.

darvadozik Szomorkodik. Pl. Darvadoztak a reguták a sorozáskor.

dëbla Megvetett, nagydarab nő.

deged Dagad.

degenyeg Fekete színű kőolajtermék, szekérkenő anyag. Pl. Fekete, mind a degenyeg.

degenyegös Vándor kocsikenőcs árus. Pl. Végigkiábálta a falut a degenyegös.

dëkret Zörget, zajt csap.

dél Ebéd. Pl. Fuszulykaleves vót délre, s utánna szílvaízzes palacsinta.

deli Daliás.

délignyíló Nappal nyíló színes, szulákszerű dísznövény.

délő Delelő hely az állatoknak.

délre ëszik Ebédel.

délüdő Ebédidő

dëndít, döndít Becsap. Pl. Jól bédëndítötte maga után az ajtót, s úgy elmënt, mind a szél.

dëndül Dördül. Pl. Nyugaton megdëndült az ég.

dëng 1. Döng. 2. Hátütés ököllel. Pl. Adok neki ëgy pár dëngët.

dér Hideg levegőáramlat.

dërëkaj Derékalj, szalmazsákra tett, tolluval töltött fekvő kellék.

dërëngëz Dörget. Pl. Valaki dërëngëzëtt a tornáncon.

dërës Sötét színű ló, amelynek szőrébe sűrűn fehér szőrszálak vegyülnek.

dézsa Dongákból készített, kisebb, kétfülű faedény.

dibdáb Haszontalan, tökéletlen személy.

dikicsöl 1. Döfködve dolgozik valamin. 2. Tökéletlenkedik.

dilibogyó Pilula.

dilló Bolondos, ügyefogyott. Pl. Kicsitt dilló vót, de jól ki lehetött jőni vélle.

dillóskodik Komolytalankodik.

dinamógagya Vastag alsónadrág.

diófamacska Diófa virágja.

dirëkt Készakarva, egyenesen. (Rom. direct).

dirigál Parancsol.

disznólkodik 1. Undorító dolgot művel. 2. Disznóvágáson vesz részt.

disznóság Disznóvágáskor készített húsétel.

disznőfősajt Disznósajt.

disznókőtség Kolbász, véreshurka, májashurka, oldalas.

disznyó Disznó.

disznyópajta Disznóól.

disznyótök Takarmánytök.

diszpenzár Orvosi rendelő (Rom. dispensar).

dísztelen Szokatlan. Pl. Dísztelen az új fogam, de meg lehet szokni.

divatlan Ízléstelen.

dobigál Dobál.

doktorné Doktornő.

dologüdő Nyár dereka, szorgos munka ideje. Pl. Dologüdőben ës a korcsomába ült.

dorol Jár, megdézsmál. Pl. Úgyës csak a dongók dorolják az egész határt.

doromb Fűzfakéregből készített mély hangú kürt.

döböcsköl Nyomkod. Pl. Ëgy darab fával döböcsköli a disznóknak való pityókát.

dög Lusta. Pl. Olyan dög, hogy a főd ës sír alatta.

döglődik, dögösködik Lustálkodik.

dögkert Elkerített, félreeső hely, ahova az elhullott állatokat szállították.

dögkút Gödör, amelybe az elhullott állatokat dobták.

döglesztő Fojtó, fárasztó. Pl. Döglesztő meleg vót egész délután.

döglődik, dögösködik Lustálkodik.

dögös Az az ember, aki az elhullott állatot kiviszi a dögtemetőbe. Gyepmester. Pl. A Szoros végibe leégött a dögösék háza.

dögség Lustaság. Pl. A dögség kész betegség.

döjt Dönt. Pl. Nagy szél vót, kidöjtötte a fákot.

döng Hátbaütés ököllel. Pl. Ma kapsz ëgy döngöt a hátadra!

döngölőfa Agyagpadló tömörítésére szolgáló fa.

dörgöl 1. Törül. Pl. Mëgdörgölte a kezit, s a puliszkát fëlszeletölte. 2. Maszíroz. Pl. Megcsëmëllëtt vót, de az anyja megdörgölte, s helyrejött. 3. Üt. Pl. Mëgdörgölte, hogy a nevit ës elfelejtötte.

dörgölő Törlőkendő. Pl. Letörölte az asztalt a dörgölővel.

drágalátos Drága (személyre).

dug 1. Patakvizet eltorlaszol, gátat készít. 2. Lopva juttat valakinek valamit.

dugás Fürdésre, mosásra, kenderáztatásra gátolt hely a patakon.

Dugd bé! Hallgass!

dugtig Tele. Pl. Dugtig ëtte magát tőtött kábosztával.

dulcsáca Édesség. (Rom. dulceaţă).

dungó Poszméh.

dungóvirág. Tarka koratavaszi virág.

dupé Fenék (testrész).

durál Nekifog. Pl. Nekidurálta magát a munkának.

durcás Makacs, akaratos.

durga Durva pokróc. Pl. Bétakarta a lovakot ëgy durgával.

durrancs Sértődékeny.

duruszol, dürüszöl. Súrol, dörzsöl. Pl. Jól megduruszolta a hátamot.

duruzsol Sokat mond.

dusza Szalmazsák.

duvad Omlik.

duvaszt 1. Dülleszt 2. Üt.

dürüszölt posztó Ványolt posztó.

dűzni Üres töltényhüvely.

ebëg, ebög Összevissza beszél. Pl. Részëgën sokat ebëgëtt.

ëbred Ébred.

éccaka Éjszaka.

ëccër Egyszer. Ëccër hopp, máccor kopp.

ecsömpëccs Csipkebogyó.

eddigelé Eddig.

édösbossó Cukorborsó.

édösëgy Egymást szerető, együvé tartozó.

édöskedvű Édeskés. Pl. A muroktól édöskedvű lëssz a leves.

édöspálinka Égetett cukorral vegyített pálinka.

édösszájú Édes ételeket, italokat kedvelő.

éféle Éjfél.

éfféllekor Éjfélkor.

égedelöm Nagy veszély (személyre mondva), mozgékony.

egerésző kutya Kopó.

egérfarkú fű Cickafark.

egész merejibe Teljesen, egészen.

égi taliga Repülőgép.

ëgrëcéroz Leckéztet. (Ném. exerzien).

egrëslé Köszmétéből készült leves.

egrös Köszméte.

ëgyátajába Egyáltalán.

ëgybe Azonnal.

ëgybéliek Egykorúak, akik egy évben születtek.

ëgyebütt Másutt.

ëgyedös ëgyedül Egyes egyedül.

ëgyedül való Egyedüli gyermek, egyke.

ëgyetmással Ezzel-azzal. Pl. Eltőtötték ëgyetmással az üdőt.

ëggy Egy.

ëggyhamar Hamarosan.

ëggyhetűs Egyhetes. Pl. Az ëggyhetüs malac száz lej vót a piaconn.

ëgyikamásikot Egymást.

ëgytestvér Édestestvér.

ëgyvégtiben Folyamatosan.

ëgyvessën Egyszer.

ehelyt Itt.

eherré Ide.

ehetnékje van Éhes.

ëhetném Éhes vagyok.

éhom Éhgyomor.

ehözik Éhezik.

ëjiszë, ëjiszën Talán, meglehet.

éjjön Éjjel. Pl. Az éjjön nannyókával álmottam.

ekekabala Az eke csúsztató fája.

eketaliga Az eke elé akasztott taliga.

él Hegyorom.

eláll Kifárad.

elanyátlanodik Magányos lesz.

elapaszt Nem ad több tejet.

elazon Arra el.

elbánik vélle Megerőszakol. Pl. A kertök fëlëtt elbánt vélle valaki.

élbe áll Ellenkezik.

elbetegësëdik Betegessé válik.

elbitangol Eltekereg.

elbódorog Elkóborol.

elbogárzik Elcsatangol.

elbolondul 1. Eltéved. Pl. Elbolondult az erdőbe, nem talált haza. 2. Bolondkodik, trélfál.

elbólyáodik Gyengeelméjűvé válik. Pl. Úgy elbólyáodott, hogy fël sem tudott őtözni rendësën.

elbólyászik Elcsavarog.

elborul Beborul az idő.

elbőcsül Elbizakodik.

elbütül Lezár, befejez. Pl. Hirtelen kimënt, s azzal elbütülte a vitát.

elcsap, kicsap Kiereszt, kihajt.

elcsapja a hasát Hasmenést okoz.

elcsinál Elhajt magzatot.

eldugult Beborult. Pl. Ha Ége felé eldugult, esső lëssz hamar.

éled Erjed.

eléfelé Előre.

éleget Éldegél.

elegyësën Vegyesen.

eleibe Elejébe.

eléjáró Mindennapi használatú. Pl. Az eléjáró gúnyája vót rajta.

elélükken Váratlanul megjelenik.

elereszti a száját Elszólja magát.

elészállingózik Lassan előjön. Pl. Lassan elészállingózott a csorda a Fesszegi úton. élet Telek, bennvaló. Pl. Bé ne tëdd az életbe a lábad, míg én élök!

életmag Esély. Kapott tőllem ëgy kicsi életmagot.

életrevaló Szorgalmas. Pl. Mëggazdagodott, met életrevaló vót.

eleven szén Parázs, izzó szén.

eléveszi magát Halad, megerősödik.

elfázódik Megfázik.

elfenődik Dörzsöléssl elkopik. Pl. nadrágszár.

elfeslik Elkopik.

elhajlik Elpártol, hűtlenné lesz.

elhány Elvetél. Megütte a disznó a hasát, s elhányta a malacait.

elhargasitt Elgörbít.

elhusángol Bottal elver.

elhúzódott Elment. Pl. Elhúzódott a nagy üdő.

elhűl Közönyössé válik, elhidegül.

elig Alig.

elig vagyok el Beteg vagyok.

eligës elig, ëligënës elig Alig. Pl. Eligës-ëlig maradt mëg az élete.

elkajszul Elgörbül.

elkalapol Elvesz.

elkámpicsorodik Elmegy a kedve, elkeseredik, eltorzul. Pl. Erőssen elkámpicsorodott, amikor mëglátta az apját.

elkanászosodik Elromlik a viselkedése.

elkap Másfelé szokik.

elkérezés A szülőktől való engedélykérés az otthonról való elmenésre, az esti kimaradásra.

elkódorog Elkóborol.

elkoptat Lassan elfogyaszt. Pl. Estére nagy nehezen elkoptatta a kaszálnivalót.

elkülönözik Elválik (házastárs).

ëllëget Eszeget.

ellenző A harisnya elején lévő lappantyú.

ellësz Elvesz.

ellevezés A savanyodni eltett kádi káposzta vízzel való feltöltése.

elmarad Elválik. Pl. Elmaradtak ëgymástól.

elódarol Eloldalog.

elódik Eloldódik.

előbbre való Érdemes, előkelő, rangos.

előbbvaló Értékesebb, rangban előbbre való.

előhasú Először fiadzó

elpall 1. Elpazarol. 2. Megver. Pl. Elpallta az esső. 3. Szétszór. Pl. a szénarendeket.

elpályázik Elmegy. Pl. Mëgsértődött, s ëgykettőre elpályázott.

elpilled Elálmosodik.

elpusztít Nagyon megszid, megöl.

elrak Eltesz télire. Pl. Sok mindënt elraktam télire, hogy lëgyën mihöz nyúlni.

elráz Villával szétrázza a lekaszált füvet.

elrúg Elapad a teje (a tehénnek).

elsavanyodik Elkedvetlenedik.

elsijed Elsüllyed, elmerül.

elsőbben Először.

elsőház, elsőszoba Az út felőli tisztaszoba.

elsupákol Elver.

elsuvaszt Ellop.

elszéleszt Elzavar.

eltángál Megver.

eltanól Elszokik.

eltér Elfér.

eltëstál Örökségül hagy valakinek.

eltojik Máshova tojik, mint ahova szokott.

eltojta Elrontotta.

elvált Pénzt felvált.

elvarr Elsiet. Pl. Úgy elvarrt, hogy azt se mondta, félkalap.

elvásik Elfogy valamilyen, nem éppen kedvelt étel.

elvénül Megvénül a takarmány, ha sokáig a lábán hagyják.

elver A toronyóra elüti a megfelelő számú órát.

embër ~ embör Férfi. Pl. Az asszonyembër nem embër.

embër elejibe való Megfelelő, tisztességes. Pl. Nincs ëgy embër elejibe való ruhám.

emésztő Az ételbe került piszok. Pl. Kell az ételbe ës ëggy kicsi emésztő.

émëtte, ímëtte Ébren. Pl. Azt se tudtam álmomba látom-ë, vagy émette.

ënged, mëgënged Enyhül. Pl. Ahogy annyira ënged az üdő, szántunk.

ëngedelöm Bocsánat.

enyim Enyém.

ëppeg, ëppen Éppen.

epsemerög Bőrszáradás betegsége. Pl. Teli lett az arca epsemeröggel.

ércfüttő Főzőkályha.

erdől Tüzifát hoz az erdőről.

erdőlő fésze Erdőre járó fejsze.

erëgél Jődögél.

eresz Régi ház előszobája.

ereszködik Megy.

ereszködő Lejtő. Pl. Ereszködőnél mëg këll kötni a szekér kerekit.

ereszt Szaporodik, termik. Pl. Jól eresztött a búza az idén ës.

ereszték Habarás. Pl. A levesbe inkább eresztéköt tëszünk.

érközik Ráér.

erősködik Akaratoskodik. Pl. Váltig erősködött, hogy neki két nyíl főd jár.

erőss üdő Vihar.

erőssen, erőst Nagyon. Pl. Erőst szerette a szílvapálinkát, ezt ës az apjától örökölte vót.

errőlről Innen, erről az oldalról.

ës Is.

eseködik Könyörög.

esendő Megtörténendő.

esik Történik.

esmënt Ismét.

esőház Utca felőli szoba.

ess Esik az eső. Pl. Megint ess, pedig elég lëhetne.

essőtartó Esőernyő.

estéli Esti.

estendőn Este felé. Pl. Estendőn megérközött a két legén ës.

ëszëget Keveset eszik.

eszénködik Eszmél. Pl. Arra eszénködik, hogy este lëtt.

ëszkabál Összeró.

ësszájg Evőeszköz (német).

ëssze Össze.

ësszeakad Találkozik.

ësszeálltak Élettársi viszonyban élnek. Pl. Csak úgy ësszeálltak, mind a lovak a pajtába.

ësszebuggyan Összehull. Pl. A legén a késsel a mejjibe ësszebuggyant.

ësszebűzöltek Megszerették egymást. Pl. A karácsoni bálkor bűzöltek ëssze.

ësszejár Összetapos.

ësszekaptak 1. Összevesztek 2. Szerelmesek lettek.

ësszekurusztol Összegyűjt. Pl. Nagy nehezen ësszekurusztolt ëgy kicsi pénzt, s most elvették tőle.

ësszemarok Két egymás mellé tett tenyérből formált marok.

ësszement 1. Összeomlott. 2. Megsavanyodott. 3. Megtámadott valakit.

ësszeroggyan Összeesik.

ësszeszűrik a levet Csapodárkodnak. Pl. Már ëgy éve, hogy ësszeszűrik a levet.

ësszetart valakivel Viszonya van. Pl. Régóta ësszetartott komámasszonnal.

ësszeüt Gyorsan készít valami ételt.

ësztëna Pásztorház. Pl. Kimëntem az ësztënához, hogy hozzak sajtot s ordát.

esztendilyenkor Egy év múlva.

ësztërhéj Eresz.

ësztëringahajtó Juhhajtó. Pl. A gyermëk hajtotta a juhokot bé a fejőlikba, a fejő pásztor keze alá. Ö vót az ësztëringahajtó.

ét Megmérgez.

étel Étkezés.

ételhordó kosár Kézikosár, amelyben ételt visznek a mezőre.

ételhordozó fazék Ételhordó edény.

ëtetnivaló Takarmány.

ëtető Aki a cséplőgép torkába adagolja a kévéket.

étő Méreg.

ëtt Evett.

evágja a száját Elnémítja.

éveg Üveg.

évegös Üveges szekrény.

ez máj nap E mai nap.

fabulázik Sokat mesél, mellébeszél. Pl. Ne fabulázz annyit, elegem van belőle!

facsar Csavar.

facsaró Csavarható. Például esőverte ruha, amelyből ki lehet csavarni a vizet.

facsarog Tekeredik, csavarodik.

facsaros, facsarintos, csavarintos Tekeres, csavaros. 1. Fa, faág; 2. Észjárás.

fácska Fadarab.

fái epör Eperfa termése. Pl. A sok fái epörtől hasmënést kapott.

fáin, fájin, fáintos, fájintos Jó, szép. (rom. fain).

fakopács Fakopáncs, harkály.

faláb Sárban járásra alkalmas, gyermekmagasító gólyaláb, fából.

falábazik Gólyalábbal, falábbal jár. Pl. Délután Déncsiékni vót falábazni.

falangérozik Kihívóan, magamutogatón jár-kel.

falapi Falevél.

falás Falat.

falat Kelés a nyelven. Pl. Falat lëtt a nyelvire, s ënni se tud, ahogy kéne.

faluszája 1. Pletykás személy. 2. A falu pletykatudata, pletykáló falu. Pl. A falu szájára kerülök.

fánc Sánc, bemélyedés. Pl. Fáncot vésött a nyíl lécinek a közepibe.

faragófésze Szekerce.

farcsuk Derék, farcsik. Pl. Annyit ültem, hogy megfájdult a farcsukam.

farhámba ül Ellenkezik.

fársáng Farsang.

fársángol 1. Farsangot jár. 2. Sokat kóborol (asszony). Pl. Végig fársángolta a szomszédokot.

fársángos Aki farsangol.

Farta me! Tehénirányító indulatszó, a far továbbmozdítására ösztönöz.

fartall 1. Farol, félreáll. Pl. Erőssen fartalt, jába udvaroltam neki. 2. Oldalt mozdítja a farát. Pl. Rossz heré tette a sétárt, s a tehen kirúgta a tejet, ahogy arra fartallt.

faszari Zsugori, fösvény. Pl. A vén faszari még az ételt ës sajnálta magától.

faszol Bűnhődik.

faszol Megszenved.

fataró Nem nélküli. Pl. Azzal a fataró alakkal állott ëssze.

favágó Favágóhely az udvaron.

favágócsutak Tönk, amin vágják a fát.

favágókecske Két X alakú, fából készült, kézi favágáshoz használt fatartó láb. Pl. Olyan nehéz vót a fa, hogy letörött a favágókecske.

fázódik Fázik. Pl. Sokat fázódott az erdőn.

fecskefonal Aranka.

fejalj Párna.

fejér Fehér.

fejérmájú Buja hajlamú (nő).

fejérnép Asszony.

fejibe –ként. Pl. Kepe fejibe pénzt ës elfogad a pap.

fëjjebbëcske Kicsit fennebb.

fëjjel Felül.

fejlődik Nyűgölődik. Pl. Ne fejlődj annyit rajtam, te, gyermök!

fejőszék Fejéskor használt kisszék.

fejrevaló ruha, fejrevaló ruva Fejkendő.

féjt Félt. Pl. Testvérök vótak, mégës mëgféjtötte az urát tőlle.

fejtő Szövéshez, kézimunkához használt pamutfonal.

fejtől való Fejnél lévő.

fëlazon Felfele

fëlcsër Egészségügyi asszisztens.

fëlcsinál Teherbe ejt (leányt).

fëldurálja magát Megsértődik.

feles Földet a termés feléért művelő.

félfarcsokúlag Félrecsúszva. Pl. Olyan félfarcsokúlag vót rakva a szekér szénával, hogy mindën dëccenésre félni lehetött, hogy az egéssz lejö.

fëlfolyó fuszulyka Karós bab.

fél forma Mintha félne. Pl. Ëgy kicsitt félt forma, mikor a doktorhoz indult.

fëlfő 1. Felforrik 2. Felpállik.

fëlhagy Otthagy, félbehagy. Pl. földet nem szánt többé.

fëlhagyott út Rég nem használt út.

fëlhántorgat Szemrehányást tesz. Pl. Tënnap ës fëlhántorgattad, hogy nem segétöttem.

fëlhëmpërëdik Felbukik, felbucskázik.

fëlhompol Felhantol.

félhúsban Ittasan, részegen.

felibe A termés feléért.

félingyen Olcsón.

félkalangya Tizenhárom kévéből álló búza-, rozs-, árpa-kereszt.

félkézfűrész Kézi fűrész.

félkézt Félkézzel.

fëlót Felgyújt (villanyt).

fëlpénz Foglaló, előleg.

fëlpockol Alátámaszt.

fëlpockolódott Valahová illetlenül felkapaszkodott

fëlpucol Alulról felfelé levágja az ágakat a fáról.

félrevaló Félreeső.

férejáró Csapodár.

férematató Hűtlenkedő (férfi).

fëlszëg A település magasabban lévő része.

fëltarisnyál Útravalóval lát el, ételt tesz a tarisznyába.

félvágású szekér Kisebb és keskenyebb (ló)szekér.

fëlvëddke Kiskabát. Pl. Tánc után örökké rajta vót az a fëlvëddke.

fëlvesz Feldühödik. Pl. Azétt vótam fëlveszve, met a feleségömöt lekérte tánc közbe.

fenékdeszka A szekér alján levő deszka.

fénkő Kaszafenő kő.

fénkőtok Kaszafenőkő tartója.

fënnjárók Lakodalmi felszolgálók.

fënszóval Hangosan.

fëntërëg Hempereg.

fentő Küllő. Pl. Hiányzik ëgy fentője. (Szólás, átvitt jelentése: bolond.)

fenyőágas Négynyüsttel szőtt szövésminta.

fenyőszurok Gyanta. Pl. Fenyőszurkot tëtt a sebre, avval fërtőtlenitötte.

fenyőtö Fenyőtű.

fenyővíz Borsika fenyőből főzött pálinka.

fërëdik Fürdik. Pl. Fërëdik a réce a patakba.

fërëdő. Fürdő.

fërëdőhely Fürdőhely.

férëg Egér.

férejár Hűtlenkedik.

fërëszt Füröszt.

fërësztőtekenyő A levágott disznó forrázására, szőrtelenítésére használt teknő.

fërgettyű Szekér első tengelye fölé derékszeggel kapcsolt forgó rész.

fërhéc A szekérrúdra az első kerekek előtt keresztbe erősített, megvasalt rúd.

Férhess! Nyughass!

férrébb Oldalt.

Fërsing, fessing Gyolcsszoknya

fërtelmes Förtelmes. Pl. Fërtelmes állat tud lënni a kutya, ha boszonccsák.

festőfű Szurokfű.

fésületlen Olyan gyapjú, amit még nem fésültek, gerebeneztek.

fésze Fejsze.

feszinget Feszít.

feszitt Büszkélkedik. Pl. Úgy feszittött az új gúnyába, mindha ő vóna a világ veresse.

feszittő, feszittővas Vászonfeszítő (szövési eszköz).

feszt Állandóan. Pl. Feszt zavarta az apját, amikor fejt.

fica Csel, hamisság. Pl. Ugyë, ez csak ëgy fica akart lënni?

ficázik Figurázik, cselezik.

fickó bor Gyenge bor.

fickó Serdülő legény.

figurázik Tréfálkozik.

figyelmetösön, figyelmetësën Figyelmesen.

figyelődzik Figyel.

fiók 1. Kukorica oldalhajtása. 2. Kis szénarakás.

fiókol Apró rakásba gyűjti a szénát.

firhang Függöny.

firkol Fél, szorong. Pl. Erőssen firkoltunk, nehogy ott fogjanak a körtövefánn. físzfa Fűzfa. Pl. Cipót dagaszt físzfa tekenyőbe. (Népdal.) fizura Frizura.

flakma Flegma.

fogad Tenyércsapással, kézfogással szentesít egy döntést, egy ígéretet.

fogantozik Fogódzik. Pl. Körbe álltak, ësszefogantoztak, s úgy táncoltak.

fogás Markolat.

fogdosás Szövéskor a fonal nyüstbe, bordába való befogása.

fogós Festett kelme, ruha, amelyik megfogja egymást mosáskor, szapuláskor.

fogyaték Elfogyás, maradék.

fojlik, fojlódik Fullad, nem kap levegőt.

fokos Vastag. Pl. Ujjnyi fokos szalonát tett eléje, hasszalonát.

fojat Üzekedik (állat).

fon Dorombol. Pl. Fon a macska.

fonákok 1. Tréfál 2. Rossz a logikája.

fonás Fonat.

foncsika Kis darab. Pl. Olyan rosszféle, hogy ëgy foncsika se jó benne.

fonó 1. Fonnivaló. 2. Hely, ahova összegyűltek fonni az asszonyok.

fonókerék Lábbal hajtható, kerekes rokka.

fonnyasztékföl Faggyúból készült állatorvosság.

forgat A száradó, lekaszált füvet a réten megfordítja.

forgó Örvény a megáradt patakban.

formálag Formán. Pl. Olyan félig formálag vótak a vidrök.

forrás Forradás.

fosókaszilva Cseresznyeszilva. Pl. Teli vót a kert korai fosókaszilvával.

fosol Pletykál. Pl. Sokat járt a szája, állandóan fosolt.

fosos Pletykás.

foszni Vastag deszka.

fosztó Kukorica vagy tollfosztó összejövetel, együttlét.

fotogén 1. Petróleum. 2. Alkoholos ital.

főbeli Fejbeli, sapka, kalap.

főd Padló. Pl. Hetente ëgyszër fëlsúrolta a ház fődjit.

fődi Falubeli.

fődiepör Szamóca.

födő Fedő. Pl. Leesött a födő a piyókafőző fazékról.

fődudor A csűrben, gazdasági épületben földszinten lévő takarmánytároló hely.

fölhő Felhő.

fölöstök Reggeli.

fösvén Fösvény

főtelen Főtlen, fővetlen.

főzni való töröbúza Tejes kukorica.

frász Nyavalyatörés.

fröstet Fröcsköl. Pl. Lefröstettük a vízipuskával a lëánkákot.

frustok Reggeli (német).

fudzsitus Hebehurgya, kapkodó. Pl. Fudzsitus embör vót, nem lehetött mëgbízni benne. (rom. fugi).

fújja magát Duzzog, haragszik.

fundál Kitalál.

fungál Szolgál. Pl. Jól fungált az új feleség, rendbetëtte a virágos kertët ës.

furikázik Tekereg, csavarog.

furt Állandóan.

fúru Fúró.

furuja Fűzfasíp.

fuszékli Zokni, harisnya.

fuszujka 1. Bab, paszuly. 2. Hímvessző.

fuszujkakaró Paszuly felfuttatására szolgáló karó.

futár Mindig siető ember. Pl. Futár, de mëgáll. (Szólásmondás.)

fuvatag Szélhordta hóhalom, hófúvás.

fuvintás Nagyon kevés. Pl. Nem sütök, mert nincs ëgy fuvintás lisztöm se.

füle botja Fülcimpa.

fülemüle Körömvirág.

füstölő. A disznóköltség füstölésére szolgáló kamra, hely.

fűsű Fésű.

fűsül Fésül.

füttő Kályha. Pl. Ott melegödtünk a füttő mellett.

füttőkarika Kályha felső nyílását fedő karika.

füttősíp Kályhacső.

fűttözik Kemence vagy tűz mellett melegedik.

fütykös Bot, dorong. Pl. Az öreg ëgy nagy fütykössel közelödött a kutyákhoz.

fütyög Lóg.

fűtyöl Fütyül.

fürészkorpa Fürészpor.

füvel Legel.

füveny Fövény.

gabonás Gabonatartó helyiség.

gácsér Kacsa, lúd hímje. Pl. Három tojót s ëgy gácsért tartott mëg édösanyám.

gácsérozik Hím után jár a lúd. Pl. A lúdjaink átalrepültek a falu fëlëtt ës, amikor gácséroztak.

gagya Alsónadrág. Pl. Gagya-bugya tambura,/ ëgy asszonnak két ura. (Csujogatás)

gagyakötő Madzag, amellyel a szőttes hosszú alsónadrág szárát alul, boka fölött megkötötték.

gagyáscsürke Meztelenkedő személy.

gagyázik Tökéletlenkedik. Pl. Ügyeközz má, ne gagyázz annyit!

gagymatol Ügyetlenkedik (ételkészítésben).

galagógya~galagógyi Féleszű.

galagyol, kalatyol Összevissza beszél. Pl. Az öreg, ha ëgy kicsitt ivutt, sokat galatyolt.

galambbug Galambház.

galicka Kalitka.

gaj Göröngy. Pl. Odahajittott ëgy gajat a madarak közi.

gamat Undok. Pl. Gamat embör vót, rusnyákot beszélt.

ganár Gúnár. Pl. Vót anyámnak ëgy ganárja s nyóc lúdja.

ganározik Párzik a lúd.

gané,ganyé Trágya. Pl. A rossz dërëkával a ganéba ásták belé az öregöt, hogy mëggyógyuljon.

ganél Ürít (állat).

ganéz Trágyáz.

ganézó szekér Kisebb, körül oldaldeszkákkal zárt, trágyázásra használt szekér.

gangos Büszke.

gardon Nagybőgő.

gardonyos Gordonon játszó.

gárgya Kútkáva.

gátá Kész. (Rom. gata).

gátër Deszkafűrészelő gép, gatter.

gáz Petróleum.

gazol Ímmel-ámmal eszik. Felelőtlenül, be nem osztva használ valamit. Pl. Ne gazolj annyit, ne hagyj maradékot!

gazsó ~ gúzs Cserebogár.

gazsószekér, gazsómalom Cserebogárból összeszerkesztett gyermekjáték. Pl. Csudálkozott a gazsószekérön, amit a nagyobbak készittöttek.

gebbed Merevedik.

gëci, gënyó Ondó.

gëcizik Tökéletlenkedik, piszmog.

gëlëszta Giliszta. Pl. A doktor tökmagevést rendölt a gëlëszták ellen.

gërëbën Len és kender rostjának fésülésére használt eszköz.

gërëzd 1. Szőlőfürt 2. Gerendavég. Pl. Fëlakasztotta a kabátját a gerezdre.

gezemuza Összevisszaság. Pl. Úgy teli van a kaszten fiókja gezemuzával, hogy sëmmit se lehet mëgkapni.

gidó Gida.

gidózik Ellik a kecske.

gíga Torok, gége.

gircsa Torok, gége. Pl. Vigyázz, mëg ne fogjam a gircsádot! (Rom. gârghian).

gléda Egyenes sor. (Ném. Glied).

góbé Furfangos székely.

gogosán Paradicsompaprika. (Rom. gogoşar).

gólyavirág Gólyahír.

golyó Heregolyó. Pl. Ma golyón rúglak!

gombolyék, gombolyag Kerek. Pl. Gombolyék kővel törögette a diót.

gomolya Gomolyag.

gübő, gübbenő Gödör a patakmederben.

göcsörtös Görcsös. Pl. Olyan göcsörtös, vén fa vót, hogy alig tudta ësszevágni.

gője Nőstény malac.

gölöhös, göthös Szárazbetegségben szenvedő, sovány, gyakran gyengélkedő ember.

gömböc Hústöltelékkel megtöltött disznóhólyag.

görénc, görinc Göröngy.

göréncös, görincös Göröngyös.

görgina Georgina. (Rom. gherghină).

gőrisfa Kőrisfa.

granicsér Határőrkatona. (Rom. grenicer).

grezsdár Állatgondozó. (Rom. grăjdar).

gríz Dara.

gugyi Pálinkafőzés mellékterméke.

guja Here. Pl. Guján rúgta, s ott hagyta.

guli Takarmánykaralábé. (Rom. gulie).

gumilapta Gumilabda.

gúnya Ruha, öltözet. Pl. Az innapi gúnyájába mënt a templomba.

gúnyáskosár Ruháskosár. Fehér, hántott fűzfavesszőből készült, a mosott ruhát tették bele.

gunnyaszt Kucorog, szunyókál.

guriga Karika, golyó. Pl. Odaadták a gyermöknek a gurigát.

guritt Hazudik. Pl. Akkorát gurittott, hogy ő se hitte el.

guruzsa Varázslat. Pl. Guruzsa pimpó, vad lencse, /Lëgyën az enyim a szërëncse!

guruzsál Varázsol. Pl. Mindha mëgguruzsáltak vóna, ëggyet se tudtam lépni.

gusa 1. Golyva. 2. Dudor. Pl. Akkora gusa lëtt a fejire, mint ëgy küssebb dió. (Rom. guşă).

gusztál Kóstol. (Rom. gusta).

gutta Agyvérzés, szélütés.

guvaszt 1. Dülleszt. 2. Hánt. Pl. 1. Mikor haragszik erősen kiguvasztja a szëmit. 2. Guvasztottuk a físzfát, s furulyát csináltunk a héjából.

gúzs Cserebogár.

guzsaj Kézi rokka.

guzsajas Udvarlóest, vizita (kedd, csütörtök, szombat, vasárnap).

gúzsszekér Cserebogarakkal készített forgó játék.

gübő Vízzel telt gödröcske, gödör.

gügyü Pálinkafőzés mellékterméke.

gürcöl Kínlódik. Pl. Végiggürcölte az egész életit.

gürüzdöl 1. Torkát köszörüli. 2. Szánkót lábbal fékez.

gyakorta Gyakran.

gyakorszita Sűrű szita.

gyalogfenyő Borókafenyő.

gyalogfuszulyka Gyalogbab.

gyalul Közösül.

gyámbász Gyötör, kínoz. Pl. Játékból jól mëggyámbászta a gyermököt.

gyapjúbocskor Kötött papucs.

gyapjúfésülde Gyapjút fésülő műhely.

gyapjúsurc Gyapjúkötény.

gyavul Javul.

gyék Gyík

gyënge Puha.

gyepfőd Szántőföldek közti kaszáló.

gyermök Fiúgyermek.

gyermökökül Gyermekként. Pl. Mü ës ott leskölődtünk gyermökökül a lëányok körül.

gyíktojás Apró, fehér, gömbölyű kavicsszem.

győz Bír, van ereje hozza. Pl. Győzte az özvegységöt. Öreg, de még jól győz.

gyúródik Tolakodik.

gyuzsalyas Vizita, fonó.

gyükér Gyökér. Pl. Szent Jánoskor mëgszakad a gyomnak a gyükere.

gyülöletös Gyűlölt. Pl. Az a gyülöletös Cegella örökké tovább tëszi a cüveköt.

gyümőcs Gyümölcs.

gyüngy Gyöngy.

gyűrűs Veresgyűrűfával lepett hely.

gyűrűváltás Eljegyzés.

Hát.

habar. Hadar.

habargat Keverget. Pl. Az eresztéköt habargatta.

habari 1. Hadarva beszél. Pl. Alig értöttük a szavát, olyan habari vót. 2. Túl serény, kapkodó.

habaró Állat felső ajka.

hadarófa. Cséphadaró.

hághatnék Sárlik.

hágós Oldalas.

hagyakozik. Végrendelkezik.

hagyja Beleegyezik a szexuális együttlétbe (nő).

hagyogat Meghagy.

háha Hátha.

Hájc! Lovat balra irányító szó.

hajíttófa Dobással gyümölcsverésre használt fadarab.

hajittásnyi Hosszmérték, kb. 50 – 100 méter, amekkorát lehetne hajítani, dobni.

hajkurászik Kerget, riogat. Pl. A kicsi gyermök hajkurászta a tyúkokot.

hajlandóság Szerelmi vonzalom.

hajonfejt Fedetlen fejjel.

hájszélyös Hashúsba csavart kolbászhús.

hajtö Hajtű.

háládatlan Hálátlan. Pl. Háládatlan munka vót, alig haladtak vélle.

hálás Szállás.

halat Várja, jósolja, hogy valaki meghal. Pl. Két hete, hogy halassák, s most elmënt kaszálni.

hallám Hadd lám.

hallomás Hír.

haló Meghalt, haló porában.

halóruha Az a ruha, amelybe a megholtat felöltöztetik, a ravatalra teszik.

halottmosó Többnyire asszony, aki az elhunyt személyt lemossa

halovány Halvány. Pl. Olyan halovány vót, mint a fal ódala.

hamarább, hamarébb Hamarabb.

hamarost Hamarosan.

hámbár Hombár. (Rom. hambar).

hámistráng Kötél, amivel a hámot a kocsihoz erősítik.

hammas Hamus. Pl. Fëhoztam a hammas vidröt.

hammas lepödő Szapuláskor a ruha tetejére terített lepedő.

hammuférög Levéltetű.

hangyaecöt A hangya által kibocsátott csípős, savanyú nedv.

hánkolódik Hányja-veti magát.

hántorgat Szemrehányást tesz. Pl. Sok mindënt fëlhántorgatott.

hányászkodik Hányja-veti magát. Pl. Addig s addig hányászkodott, hogy a legényök mëgfogták, s belévették a vízbe. hányódó 1. Félredobott, elhasznált tárgy. 2. Lezüllött ember.

hanyotág, hanyotán Hanyatt. Pl. Hanyotág feküdt a fűbe, s nëzte az eget.

happ-happ! Tánckiáltás.

hapták Vigyázzállás. (Ném. Habt Acht).

harababura Rendetlenség. (Rom. harababură).

harák Torokváladék.

harákol Váladékot köpik.

harangoztak neki Meghalt.

harapás Egy falásnyi.

hárászruha Hárászkendő.

hargas Horgas.

hargas fésze Görbe élű fejsze. Kerékfal belső részének faragására használta Vinczi Balázs bácsi.

hargasina Horgasina.

harisnya, székölyharisnya Háziposztóból készült férfinadrág.

harisnyaellenző Székelyharisnya elejének a záró része.

harisnyatalpaló A székelyharisnya aljára varrt szalag, amit áthúznak a talpa alatt.

harmadikszor Harmadszor.

hármójoknak Hármuknak.

harog Kampó. Pl. Beléakadt a harog a hargasinába.

harokáj Harkáj.

hártyika Hártya. Pl. Nëm ës vót hártyika a ződfuszujkán.

hasas Vemhes állat, terhes nő.

haslag Hason. Pl. Haslag feküttem a szekér derekába.

háta gërince Hátgerince.

hátal Háton visz, cipel.

hátas Lovagolható ló.

hátrébb Hátrább.

hátussó fog Zápfog.

hátussó Hátsó.

havas Magashegyi legelő.

havazdogál Havazgat.

házagol Járja a házakat.

ház Szoba. Pl. A vizitát az eső házba fogattuk.

házfődje Lakóház padlata.

házhijja Házpadlás.

háztűznéző Látogatás a menyasszony házánál esküvő előtt.

hazudság Hazugság.

hëckivëcki Hányaveti.

hëcsëlli 1. Csipkebogyó. 2. Csipkebogyó íz.

Hécskó!, Hécskám! Hé!

hëcsönpëccs Csipkebogyóból készült íz.

hederëg. Hányódik.

hédörvári Talpraesett, mozgékony. Pl. Hédörvári mënyecske vót, az urának se vót könnyű.

hëgyës 1. Ügyes. 2. Büszke.

hëgyibe Hegyébe.

héhël Kenderszálazó szeges eszköz.

héhëlëzés Kenderfésülés.

hëjába Hiába.

héjja, híjja Hiánya.

helyből Azonnal.

helyré Helyre.

helyt Helyen.

helytelenködik Komolytalankodik, tréfál. Pl. A kórusba ës sokat helytelenködtek a legényök.

helytös helybe 1. Ott, azon a helyen. 2. Rögtön. Pl. Abba a helytös helybe arcon csókolta.

helyünnen Helyről.

hëngërëdik, höngörödik Gurul.

hëngérël Hengergetve kínoz.

hëntërëg Hengergőzik. Pl. Nem dógozik, egész nap hëntërëg az ágyon.

hëpcikáskodik Ideges, könnyen haragvó. Pl. Amikor iszik, másnap hëpcikáskodik. hëppen Leül. Pl. Csak lehëppent a lëán mellé.

hërgël Bosszant. Pl. Úgy fëlhërgëlték, hogy alunni se tudott.

hërkentyű Játék.

herré Helyre.

hërsent, hërsint Hangot adva harap.

hetel Sokáig időzik valahol.

hetfű Hétfő.

hetűs Hetes. Pl. Kicsi, de sok hetűs.

hevitt Fűt.

hevittő A kemence hevítésére használt, rövidre vágott ágfa.

hëzbosz Ideges. Pl. Olyan hëzbosz asszon vót, hogy csak.

hëzza Hozza. Pl. Szinte hëzzavágta az üvegöt.

híba járó lajtorja Padlásjáró létra.

hidegház Ravatalozó.

hídlás Istállóban, ólban vastag deszkákból készített padló.

híjú, hiú Ház padlása. Pl. Menj fel a híjúba, s hozz le töröbúzát!

híjufëljáró Padlásfeljáró.

híjufődje Padlás tapasztott padlója.

hingháng, hinkhánk Megbízhatatlan. Pl. Nem hittem vóna, hogy ilyen hingháng embör.

hinti 1. Nagyon hull (az eső). 2. Üti. Pl. Csak nézte, hogy hintik a többiek a városfalviakot.

hintó Hinta.

hiricöl Hörög. Pl. Elig hiricölt má az öreg.

hitmotizál Hipnotizál.

hitös Hitves.

hitván 1. Szegény. Pl. Hitván embör, hamar elmënt a másvilágra. 2. Sovány.

hitvánkodik Erkölcstelenül viselkedik.

hívogatás Lakodalomba hívás.

hívópálca Vőfély szalagokkal díszített pálcája.

hívő Baptista.

hívutt Hívott. Pl. Hazahívutt anyám.

hob Hab. Pl. Hobos vót mind a két lo a sok futtatástól.

hóbëlëvánc Holmi, batyu. Pl. Szëdd ëssze a hóbëlëváncodot!

hocca s me! Add ide, és nesze! ’Én is adom, s te is adod’ Pl. Az a jó vásár, ha hocca s me.

Hoccide! Add ide!

hódfogyta Holdfogyatkozás.

hódtőte Holdtelte.

hóharmat Dér. Pl. Akkor lëssz finom a sütőtök, ha megüti a hóharmat.

hóhérol Kínoz.

hókázik Félálomban van. Pl. Délután ëggyet hókázott.

hójagos esső Tócsákban hólyagzó eső. Zápor.

homáj Felhő. Pl. Korond fëlëtt van ëgy homály… (Népdal).

homlok Hegyoldal.

homp Földrakás, hant.

hóna alja Hónalja.

honcsoktúrás Vakondoktúrás.

honnét Honnan.

hoporcsos Egyenetlen felületű.

hopocál Kisgyereket hintáztat.

hoppra Azonnal.

hordozós Terhes (nő).

hordozza a házat Pletykálja. Pl. Állandóan hordozza a házunkot, ha ide jő.

horokály Harkály.

horpac Has.

hosszukó Hosszúkás.

hótszén Kialudt parázs.

hozzák vala Hozták. Pl. Hozzák vala a koporssót ës.

hők Szarvasmarhát hátralépésre késztető szó: Vissza!

hőköl Hátrál.

höngörőzik Hempereg. Pl. Mikor elsőbben dërëg, azonnal këll ëgyet höngörőzni, hanem nem lësz szërëncséd abba az évbe.

hörpöl Szürcsöl, hörböl. Pl. Kihörpölte az utósó csëppët ës.

hullomás 1. Éretlenül lehullt gyümölcs. 2. Gyenge, megbízhatatlan. Pl. 1. Teli vót a kert hullomás gyümőccsel. 2. Hullomás embör vót az ura.

hurbol Ruhaneműt elkoptat, elnyű. Pl. Jó hamar elhurbolta az új nadrágját. (Rom. hârbui).

hurka Bél.

húrol Disznóvágáskor kaparással belet tisztít.

húspotyoló Klopfoló. Pl. Úgy dëngetött a húspotyolóval, hogy nem lehetött alunni.

hutyorog Rogyadozik. Pl. Komámasszony, hopra hopp!/ Hargasina hutyorog! (Táncszó).

hutyurú Bot. Pl. Ütni keszte a kertöt ëgy nagy hutyurúval.

húzat Kapásnövényt ekekapával művel.

húzzák a delet Harangoznak délre.

hütös Hites, törvényes.

iafia Gyermeke.

ibrik Éjjeli, bili.

ibrikëzik Vizel, kakál.

idébb-odább Egyik helyről a másikra. Ide-oda.

idefël Idefent. Pl. Van-ë idefel pityóka?

idejön Idegen.

ideki Itt kinn.

idele Idelent.

idétlen Ügyetlen.

idétlenködik Ügyetlenkedik. Pl. Ott idétlenködött a táncolóház közepinn Pocok Jóska ës. idevaló, idevalósi Ezen a településen lakó, ide tartozó, falubéli. igazándiból Igazán.

íge Három szál fonal a motollán.

ígéz Szemmel ver.

ígéző Szemmel verő.

igyenget Egyenget.

igyenöss Egyenes. Pl. Mënjën addig a házig, s onnét igyenössen balra térjön.

ihatnám Szomjas vagyok.

ihatnék, ihatnékja van Szomjas.

ík Ék.

íköl Ékel.

illározik Iszik, mulatozik.

illogat Elég sokat iszik, iddogál.

ímëtten Ébren.

immá Immár

immáron Immár.

in Növény futó szára.

inal Erején felül küzd, lót-fut.

ingömöt Engemet.

innap Ünnep.

inneccső felin Erről.

innet, innét Innen.

innya Innia.

innyavaló Innivaló.

ipar Szorgalmas.

írásos Népi hímzésfajta, kacskaringós vonalakkal, stilizált virágokkal.

irdatlan Óriási.

írtókapa Keményebb, durvább munkákra használatos kapaféleség.

irka Füzet.

iskátulya Doboz.

istáll Kérlel. Pl. Eleget istálltam, hogy jöjjön velem.

Isten gyümőcse Galagonya.

Isten ítélete Villámcsapás.

istenátka, istencsapása Kellemetlen ember.

istenës Nagy, óriási, valamirevaló. Pl. Nem ér az én életëm ëgy istenës sóhajtást.

istenködik Fogadkozik.

istenösön Nagyon. Pl. Odavágott istenösön.

istráng Kötél. Pl. Felvette a szekérkötő istrángot.

istrimfli Harisnya. Pl. Tiszta víz lëtt az istrimfli a lábánn a harmattól.

iszánkodik Csúszkál a jégen.

Iszkiri! Futás! Pl. Iszkiri, eltűntek a táncolóház mëgëtt.

itt, ivutt Ivott.

itthonjába Itthon. Pl. No, sógor, hát itthonjába vattok?

ízék Takarmánymaradék, amit az állatok nem ettek meg, meghagytak, szétszórtak.

izen Üzen.

izoming Sporting, tornaing.

ízzéköl Maradékot hagy Pl. Ne ízzékölj, gyermök!

jába Hiába. Pl. Jába ëszik, nem fog rajta az étel.

jáccintus Jácint. Pl. Hozott ëgy csukor jáccintust s kakasvirágot.

jándék Ajándék.

járás Az a távolság, amit egyszerre jövet-menet meg lehet járni.

jármas Igás állat.

jármaz Igába fog.

járompáca Járomszög.

jászoj Jászol. Pl. Mëgtojt a tyúk, s ott kotkodácsol a jászolyba.

ját Drusza.

játosok Druszák.

játszodik Játszik.

jed, jeszt Ijed.

jedség Ijedtség.

jedtit vette Megijedt.

jégvertes Jégveréstől sebzett növény, gyümölcs.

jegybéli Eljegyzett, jegyben járó, jegyes.

jegyváltás. Eljegyzés.

jércike 1. Nőnemű csirke, fiatal tyúk. 2. Női személy.

jëszke Ijedős. Pl. Vót ëgy jeszke lovok, rugós vót erőssen.

jettit vëtte Megijedt.

Jézus gyümőcse Galagonya.

jó asszontartó embör Jó férj.

Eléggé, nagyon. Pl. Jó erőss hangja vót a papnak. Jó füstös lëtt a fal.

jó herré Jó helyre.

jó izzűleg Jóízűen.

jobbacska Közepesen jó. Pl. Ha jobbacska üdő lëssz, mënjünk ki az erdőre.

jobbacskán Kissé jobban.

jóbűzű Illatos.

jócskán Nagyon. Pl. Jócskán eltelt az üdő.

jódógú Jódolgú.

jóétkes Jó étvágyú.

johok Juhok.

jómag Jóféle.

jómúltkorjába Régen.

jópipa Könnyű erkölcsű.

jóravaló Ügyes, rendes.

jova Java. Pl. Haggy békén, míg jován vagy!

jovall Javall.

jován van Jól van.

jovászódik Javul, gyógyul. Pl. Egy kicsitt jovászódott forma délelőtt, de délután megint bélázasodott.

jö a bimbója Bimbózik.

Jön.

júserög Juhnyáj.

juss Örökség.

jussol Örököl.

kabala Kanca, anyaló.

káboszta Káposzta. Pl. Nyesskábosztát főztem csülökkel.

kábosztakő Kádban savanyított káposzta leszorítására használt kő.

kacor Bicska.

kacskaringós Hullámvonalas, kanyaros.

kaffogtat Fogait csattogtatja.

kajla 1. Lehajló. 2. Durva, műveletlen. Pl. 1. Kajla karimájú kalapba vót. 2. Rëa ült a nagy kajla, s letörött a lipinka.

kajsza Ferde, görbe.

kajszul Görbül.

kajtár elejű Félrejáró, kikapós. Pl. Olyan kajtár embör vót, örökké a más feleségit kereste.

kajtár Jövő-menő, valamit kereső.

kajtat Kutat, keresgél.

kakas Hímvessző.

kakaskodik Udvarol. Pl. Sokat kakaskodott a szomszédasszon körül.

kakastéj, varjúvaj Nem létező dolgok. ’Sehol semmi.’

kakastöröbúza Pattogtatásra használt kukorica.

kakasüllő A csűr tetőzetében a szarufákat összetartó keresztfa.

kakasvirág Kakasmandikó.

kakóca 1. Hím csirke. 2. Fiú nemi szerve.

kaláka Rokonnak, szomszédnak közösen végzett munka.

kalamájka Baj, veszedelem, hangoskodás.

kalán Kanál.

kalandárium Kalendárium.

kalandéroz Össze-vissza jár, hadonász. Pl. Ne kalandérozz annyit aval a kapával, no!

kalányos Kanáltartó hely.

kaliba Hevenyészett kunyhó.

kalicka Kalitka.

kalongya Gabonarakás, 25 kéve, félkalangya 17 kéve.

kalongyál Kalangyát rak.

kalugyër Román szerzetes. (Rom. călugăr).

kalupp Vágta. Galopp. Pl. A lovak kaluppoltak eléggé, mégse érte utól a komáját.

kályhasíp Kályhacső.

kamara Kamra, éléskamra

kámpicsorodik Elszomorodik. Pl. Kicsit elkámpicsorodott, mikor mëgtudta, hogy a lëány nincs otthon.

kanalas Kanáltartó.

kanapé Támlás faláda, ülő alkalmatosság és ruhaneműtartó. Pl. Az ablak alatt vót a kanapé, abba tartotta édösanyám a tiszta törölközőköt.

kanca Nagy darab lány. Pl. Te, nagy kanca!

Káncs! Vége! Pl. Ha mëgfogom a nyakadot, akkor káncs neköd.

kancsi Kancsal.

kancsuka Pásztorbot.

kandargat Kavar.

kandér Kondér.

kankó Kútból vizet húzó kampós rúd.

kankósdi Nárcisz.

kankóspáca Sétabot.

kánlátó Kárlátó, lakodalom utáni mulatság.

kanna Csupor.

kanos Férfiasságára büszke.

kantáros fazék Kantárszerű füllel ellátott ételhordó fazék. Pl. Apámnak a mezőre az ételt örökké kantáros fazékba vittem.

kantyukál Ver.

kanyarint 1. Megfordít 2. Vág. 3. Csavarint.

kanyarodós Félrejáró, csapodár.

kap Talál, lel.

kapafog Nagy metszőfog.

kapállás Kapálás.

kapálló 1. Kapálnivaló; 2. Kapálás; 3. Kapás. 1. Sok kapállóm vót, alig győztem.

kapapucoló Kapatakarító szerszám.

kaparék Kenyérsütéskor a teknőről lekapart tészta.

kapari Fukar, gyűjtő. Pl. Nem sok olyan kapari embört láttam.

kápás Képes. Pl. Az annya nem vót kápás rendös hozományt adni neki.

kapaszökevény Városra költözött ember.

kapcamarci Jelentéktelen ember. Pl. Én se vagyok olyan kapcamarci.

kapcás Fehér foltos lábú ló.

kapitán Kapitány.

kapocán Karikás rúd, a bika orrába teszik, hogy vezethessék. Pl. A kapocántól mëgszelidült a bika.

kaptán Patkányfogó, csapda. Pl. Mëgvót a pocegér, ott vót a kaptánba. (Rom. capcană).

kaptat Valamire szoktat.

kaptató Meredek emelkedő. Pl. A kaptatónál mëgkutyálták magokot a lovak.

kapu Tájelem kezdete. Pl. A Bereck-kapu Dályába egyik mezőkapu vót, amelyik a faluból a határba vezetött.

kapubálván Faragott kapufélfa, gombfejű, emberszabású.

kapusas Kapuoszlop.

kapuzábé Kapufélfa. Pl. Dől ki a kapuzábé.

kar Karzat.

karácsonszombatja Karácsony előtti nap.

karattyol. Túl sokat beszél.

karbaakasztó kosár Kézikosár.

karé 1. Kör alakú. 2. Kenyér haja. Pl. 1. A legényëk karéba álltak figurázni. 2. Levágtam a kenyérkarét, met má kemén vót.

karicsál Hangot ad a tyúk. Pl. Mëgtojt a tyúk, met karicsál.

karika A túrás megakadályozására a disznó orrába tett drótkarika.

karikós Görbe lábú. Pl. Kicsitt karikós vót a kisasszon, ezétt járt örökké nadrágba.

karinca Kötény.

karisztol Gyűjtöget. Pl. Karácsonyig abból élt, amit a határba itt-ott ësszekarisztolt.

kárlátó Lakodalom utáni napon a megmaradt étel-ital elfogyasztására tett látogatás a lakodalmas háznál.

karmincsol Karmolász. Pl. A macska kénnyába mind ësszekarmincsolta a tornánc fáját.

kárpálódik Panaszkodik.

kárré mënyën Kárba megy.

kárt tëszën benne Megerőszakolja (férfi).

kártya Víztartó faedény.

kártyapad Vizesedények tárolására szolgáló pad.

kas Kukoricagóré.

kása Vízben, tejben főzött darapép.

kásavirág Kankalin.

kasmatol Zajt csapva keresgél valamit.

kaszaj Kazal. Pl. Sokáig ott lakott a kaszajba.

kaszakarika Vaskarika, amellyel a kaszaélet a nyélre rögzítik.

kaszakő Kaszafenő kő, fenőkő.

kaszaszërëlék A kasza gondozásához szükséges eszközök és szerszámok.

kaszatarisnya Tarisznya, amelyben a kaszás a szerszámait tartja, hordja.

kaszatok Fenkőtok.

kaszaverő kalapács Kaszaélező kalapács.

kasziba Görbe, idétlen, lőcslábú, csámpás.

kasztën Fiókos szekrény. Pl. Bényúlt a kaszten fiókjába, s kivëtt három törölközőt.

katipila Női munkában forgolódó férfi, hibakapó. Pl. Katipila természete vót, nehéz embör.

katonáéknál Katonaságban. Pl. Amíg katonáéknál vótam, a szeretőm elhagyott.

katulya Doboz.

katyó Egyszer főzött szilvaíz. Pl. Keverëm, tekerëm, kënyeremmel mëgëszëm. Mi az? (Katyó.)

kauncol Síró hangot ad a kutya.

káva Kaszára, gereblyére erősített vesszőív a szálak összefogására.

kéccén Kétszínű, hízelgő.

kéccénködik Hízeleg. Pl. Addig s addig kéccénködött az annyának, hogy mëgvëtte a köntösnek valót.

kéccör Kétszer.

këcëgtet Percegtet.

këckëtál Kotor. Pl. Alig tudta a tyúkokot kikëckëtálni a kemënce alól.

këcmërëg Vonszolja magát.

kecske 1. Kőművesállvány farúdakból készített lába. 2. Fűrészbak.

kecskebucska Bukfenc.

kecskebucskázik Bukfencezik.

kecskolló Kecskegida. Pl. János bá ëgy kecskollót ëgyengetött ëgy pácával.

kégyó Kígyó. Pl. Az áspis kégyótól érdömös félni.

kékkő Rézgálic.

këllemetës Kellemes.

kémél Kímél.

ken Masszíroz.

kén Kín.

kénál Kínál.

kénba van Igyekszik. Pl. Nagy kénba van, hogy kész lëgyën.

kend Maga.

kendő Törülköző. Pl. A kendők az ajtó megi, szëgekre vótak fëlakasztva.

kendör Kender.

kendöráztató tó Elgátolt hely a patakon kenderáztatás céljából.

kendörmagos. Szürke-fehér tarka tyúk.

kendörtörő kaláka Kendermegmunkáló közös tevékenység.

kenés Gyógyításmód, masszírozás.

kénlódik Kínlódik.

kenőasszon Kenőasszony, masszírozó.

kenőembör Kenőember, masszírozó.

kënyérpusztittó Nem dolgozó, csak evő, fogyasztó személy. Semmittevő.

kepe Gabonában fizetett egyházadó.

kerekeskút A víz felhúzását kerékkel megoldó kút.

kerékfej Kerékagy.

kerékkenő Szekérkenőcs.

kerékkötő lánc A szekér nyújtóján rögzített lánc, fékezés céljából lejtőre a bal oldali hátsó kereket kötik meg véle.

keréksár Szekérkenőcs.

kerékvettető A csűrkapu, utcakapu két sarkába állított faragott kő, hogy a szekértengely ne akadjon meg a kapufélfában. Kerékvető.

kërëszt Keresztszülő, főleg keresztapa megszólítása.

kérezik Kéredzkedik.

kergetegös Kerge.

kérincsél Kéreget.

kert 1. Gyümölcsös, veteményes terület a ház mellett. 2. Kerítés.

kertészködik Lop mások kertjéből. Pl. Eljutott az édösanyám fülibe, hogy mü, Öcsivel milyen ügyesön kertészködünk mások gyümölcsössibe.

kertkaró Kerítést tartó karó.

kertöl, békertöl Kerítéssel bekerít.

kertölő szëg 60-as, 6 cm hosszú szeg, amit kerítéskészítésnél használnak.

kerüllő Kanyar.

késefa Húzófa, hámfa.

késér Kísér.

késértet Kísértés. „És ne vígy minkët a kisértetbe”… – így van a Bibliába, s így mondtuk gyermëkkorunkba ës.

keserűlapi Bojtorján.

késës Evőeszközt tartó hely.

későbben Később.

kestyü Kesztyű.

késztartó Lusta.

két karácson közin Karácsony és újév között. Pl. Úgy gondolták, hogy két karácson közin vágnak disznót.

kétakkora Kétszer nagyobb.

kételen Kelletlen.

kételenkëdik Tökéletlenkedik. Pl. Addig s addig kételenködött, hogy elvágta az ujját.

kétrétűleg mënyën Meggörbülve jár.

kétszénkëdik Hízeleg.

kettecskén Ketten. Pl. Jól mëgvagyunk mü itt kettecskén.

kéván Kíván.

kéváncsi Kíváncsi.

kévánós Valamit könnyen megkívánó (pl. a várandós asszony).

kévánság Kívánság.

kévántat Megkívántat.

kevert Keverék háziszárnyasoknak. Pl. Rëggel a tyúkok elig várták a kevertet. 2. Vegyes alkoholos ital.

kézbeli Bot, pálca. Pl. Vígy magaddal valami kézbelit, ha sëtétbe méssz.

keze bogja Csuklócsont.

keze nyele Alkarja, kézszár.

kézvonópad Famegmunkáló alkalmatosság.

kiad Parancsba ad.

kiáll Elfárad.

kiállítás Hozomány.

kiazon Kifele.

kibabrál vélle Becsapja. Pl. Úgy kibabrált vélle, hogy sohase tudta mëgbocsátani.

kibërëtválkozik Kitisztul az ég.

kibutul a fésze éle Élét veszti.

kibükkenti Kimondja. Pl. No, bükkensd ki, mit akarsz!

kicsap Kienged, kihajt.

kicsapja a marhákot A csordába indítja a marhákat.

kicsattog Kicsattan. Pl. Mëgcsëmëllëtt a zsíros hústól, s kicsattogott a szája.

kicsi fésze Kis fejsze.

kicsid Alacsony.

kicsidég Kevés ideig.

kicsidëll Kicsinek tart.

kicsidönként Apránként.

kicsikendő Zsebkendő.

kicsikkan Megrándul. Pl. Rosszul lépött, s kicsikkant a bokája.

kicsinyég Kis ideig. Pl. Kicsinyég hallgatózott, de sëmmit se hallott.

kicsipap Segédlelkész.

kicsiruha, kicsiruva Zsebkendő.

kied, kijed Maga. Népies megtisztelő megszólítás.

kieresztős ing A nadrágba be nem téve viselt ing.

kifaszol Megjárja, megfizet.

kifeslik, kiguvad Kifordul a mogyoró, a dió a burkából.

kifogott Állandó, stabil (szerető).

kifokad Kifakad.

kiguvad Kidülled.

kígyóhagyma Gyöngyike.

kígyókő Szép, zöldes színű kavics, amelyet a hiedelem szerint a kígyók fújnak nyálukból, s amelynek varázserőt tulajdonítottak.

kiharangozás Az istentisztelet végét jelző harangszó.

kihúzatás Gépi kapával való művelés. A sorok közének megkapálása.

kihúzós kanapé Hálóalkalmatosságként használható, fiókszerűen kihúzható padláda.

kijáró lámpa Istállólámpa.

kikér A vőlegény szószólója a lakodalomban kikéri a szülőktől a lányt.

kikiril Kukorékol. Pl. Hajnalba a két kakóca ës kikirillni kezdött.

kimaradt forma Mintha kimaradt volna.

kimëncsërëdik. Kidülled.

kimënyen a helyiből Kificamodik.

kiminál Kitervez.

kínálkozik Hosszasan, ismételten kínál (pl. a lakodalomban).

kinyűgölődik Kiemelkedik a szegénységből.

kiőtve A kart kiöltve veszik a kabátot. Vö. „palástul”!

kipattogat Kimagol.

kipillan Kitisztul, kiderül az idő.

kirukkol Kitesz magáért.

kisebbít Ócsárol.

kisirül Hirtelen kifordul.

kismiska Kicsi teljesítmény. Pl. Ez kismiska ahoz képöst, amit én tudok.

kisnyoszolyó Nyoszolyólány. Pl. Münköt tizënkét kisnyoszolyó s vőfén késért.

kisompolyog Kisomfordál.

kiszi Őrölt zabból tejben vagy vízben főtt étel.

kitanót Ravasz, fondorlatos.

kiteremt Bármi áron megszerez.

kitol Becsap, beugrat. Pl. Gombostöt tëttek a párnájába, csak úgy kitolásból.

kitörik a nyelve. Városiasan beszél.

kitud 1. Kisemmiz. 2. Kifürkész. Pl. 1. A vagyonból kitudta. 2. Szándékait kitudta.

kiveri az esső Eső miatt haza kell jönnie a mezőről.

kivëszi az esziből Elbolondítja.

kiviseli magát Lejáratja magát.

klánéta Klarinét.

klánétás Klarinétos.

kóborog Bolyong.

kóboros szekér Gyékényfonattal borított szekér. Pl. Kóboros szekérrel jöttek a rományok, s árulták a degenyegöt.

kocor Görbe élű bicska.

kócs Kulcs.

kocs Kacs.

kocsán Levágott kukoricaszár ott maradt, földfeletti része. Pl. Tënnap kocsánszedni vótunk.

kócsos Kemény héjú. Pl. Eladott ëgy véka kócsos diót.

kócspuska Lyukas kulcsból, szegből, gyufafejből készült játék, robbanószerkezet.

kodág Kotkodácsol. Pl. A tyúkok kodágnak, mëgtojtak.

kódorog Kóborol. Pl. Egész éjjel kódorgott bánatába.

kódus Koldus.

kofrázs 1. Zsalu. 2. Tojástartó rács. (Rom. cofraj).

kokó, kókó Buta, bamba. Pl. Kicsitt kokó vót az egész család.

kokojza Áfonya.

kolhoz Termelőszövetkezet.

kolhozista Termelőszövetkezeti tag.

kólika Hascsikarás.

kólint Üt.

kollëktív Mezőgazdasági termelőszövetkezet. (Rom. colectiv).

kolonc Kölönc.

kolontos Háborodott, féleszű. Pl. Kolontos vót, nem lehetött tudni, igaz-ë, amit mond.

koma 1. A gyerek keresztapja. 2. Legénykori cimbora.

komaasszony A gyerek keresztanyja.

komás Komasági viszonyban lévő.

komázódnak Egymást komámnak szólítják.

komédia Csúfság. Pl. Te komédiázol velünk!

kommëndál Rendel, irányít. Pl. Kommëndált neköm ëgy állást rummal, s magának ëgy kávét. Ne kommëndálj annyit!

komisz Rossz. (Ném. kommis).

komonista Kommunista.

komótos Kényelmes.

kompétál Viszonya van, összeszűri a levet valakivel. Pl. Amióta a gyászév lejárt, úgy látom, a szomszédasszon a komámmal kompétál.

komplëkt Teljesen. (Rom. complect).

kompona Kétkarú serpenyős, akasztós mérleg. (Rom. cumpănă).

kondor Fölfelé hajló, csavarodó.

kondoritt Hajlít, kunkorít.

kondorodik Kunkorodik, csombolyodik, odahúzódik. Pl. Úgy fëlkondorodott az ágyba, mint a szalonabőr a tűzön.

kontorás Kontrás.

konty alá való Asszonyoknak való pálinka.

kontyolópálinka A kontyolóra készített pálinka.

konnyad Konyul.

kopac 1. Kopasz. 2. Írtás.

kópërta, kóvërta Levélboríték. (Rom. covertă).

kopjafa Faragott faoszlop síremlék.

kopol Üt, ver. Pl. Hamar odakopolt a gyermökhöz. Napraforgót kopoltak egész nap.

korc Ruhaderék keskeny része, amelybe madzagot vagy gumit fűznek.

korcsija Háromállú, kormányos szánkó. Pl. Jó vót mënni a korcsijával, met lehetött irányittani.

korcsitúra Korcsos. (Rom. corcitură).

korcsoma Kocsma.

korcsomáros Kocsmáros.

kóricál Ide-oda jár.

kóró Kukoricaszár.

kórómozsika Kukoricaszárból készült gyermekjáték, hegedű.

kórus Fonó. Pl. Az asszonyok a kórusba jártak, az embörök a korcsomába.

kosár, júkosár Szétszedhető, költöztethető karám.

kosaras bál Házasok bálja, ahova kosárban ételt visznek a résztvevők.

kosda Kosbárány.

koslat 1. Állat párt keres 2. Ide-oda jár.

kosornyázik Ide-oda jár. Pl. Egéssz este kosornyázik a lëányok után.

kossó Korsó.

kóst Kaszált takarmány. Pl. Kóstot vetött le az udorból.

koszol Koptat, piszkít.

koszolódik Koptatódik, piszkítódik.

koszt 1. Ellátás, étel. Pl. Drága a koszt az iskolába. 2. Rúd, karó.

kosztol Leveri rúddal a gyümölcsöt a fáról.

kota Tyúk.

kóta Kvóta.

kotán Katáng.

kotec Ketrec. (Rom. coteţ).

kotlóalja Annyi csirke, amennyi egy tyúkanyához tartozik.

kotlóstojás Záptojás.

kotol (Tyúk) kotlik.

kótyázás Bigézés.

kotyfotol, katyfatol Főz.

kótyi Gyengeelméjű.

kótyi Hígeszű.

kotyog Beleszól.

kottyant, kótyi Hibbant.

kovártély Bérelt szállás, kvártély.

kovártélyoz Elszállásol.

kovászol Kovászt kever be. Pl. Míg édösanyám kovászolt, én almát hántottam a másnapi sütéshöz.

kóvërta, kópërta Boríték. (Rom. copertă).

kozsók Hosszú téli posztókabát. Pl. Fëlvëtte a kozsókot. (Rom. cojoc).

kőccség Véres, májas hurka, kolbász közös neve.

kődökös fuszujka Paszuly, köldökszerű folttal.

kökénszilva Kökény termése.

kölyökmacska Macskakölyök.

kömén Kömény.

köménös Köményes pálinka. Pl. A lakadalomra s temetésre köményöst szoktak készítteni.

köntös Női egyberuha.Pl. Ësszemënt az új köntös, nem tudta fëlvënni.

könyöklő Etető nyílás a jászol csűr felőli falán. Pl. Béadta a kóstot a könyöklőn az állatoknak.

könnyedén Gyengén öltözve.

körmödzik Vékonyan befagy. Pl. Rëggelre mëgkörmödzött a sár ës.

körmös Lopásra hajlamos. Pl. Vigyázni këll vélle, met körmös.

köröpöl Kerülget, udvarol. Pl. Eleget köröpölte a lëánkát, de annak nem tetszött a legén.

köröpöl Kerülget.

körtöve Körte.

kőt Kelt. Pl. A tyúk szépön kőtött, húszat.

kötél Aratáskor a kévék összekötésére szolgáló összecsavart szalmaköteg.

kőtelen Keletlen.

kötélvető Aratáskor a kévék összekötésére szolgáló szalmakötelet készítő személy, rendszerint gyermek.

kőtes Kicsírázott (gabona).

kötő Madzag, zsineg. Pl. Jó erős kötő këll a nyílhoz.

kötődik, kötölődik, kötözködik Kötekedik, veszekszik. Pl. Ne kötődj má vélle annyit!

kötőrúd Szekér szénát megtartó rúd, nyomórúd.

kötöző Aratáskor a felszedett kévéket összekötő személy.

kőtség Elkölthető étel, elsősorban disznóvágáskor készült ennivaló.

kövecs Kavics.

kövér üdő Esős idő.

közbeső Közbülső.

közből Középen.

közél Közel.

közi Közé.

közije Közé.

közkert Elválasztó kerítés.

közöl, megközöl Közrevesz.

közönkézül ~ kézënközül Együtt. Pl. Közönkézül tönkretëtték a drága szekeret.

közösködik Valamit közösen használ.

kredenc Konyhaszekrény (német).

krizantin Krizantém.

kucifántos Csavaros észjárású.

kucorgat Gyűjt.

kucori Fukar.

kucorítt Zsugorít, összeszorít.

kucorodik Guggol.

kucorog Össze húzódva ül. Pl. Láza vót, s ott kucorgott a füttő mellett.

kucu Kutya.

kucus Kiskutya.

kudul Koldul.

kudus Koldus.

kúfer Koffer.

kujak Ököl. Pl. Mëgütte kujakkal.

kujakol Ököllel üt.

kukërca Ordaleves. Pl. Nagyon szerettük a kukercát, azétt mëntünk szüvesön az esztenához. (Rom. cucărţău).

kukk Magas, fel, felfele. (Rom. cuc).

kukkózik Magasra vizel. Pl. A legénkék versönyöztek, hogy melyik tud nagyobbat kukkózni.

kukkra szökik 1. Felugrik. 2. Dühbe gurul.

kukucsál, kukucskál Leskelődik. Pl. Fëlmënt a híba, kikukucsált a likon az udvarra.

kukujza Áfonya.

kukukk Kakukk.

kukukkol Hajtogatja a magáét, pletykál. Pl. Sokat kukukkol Lidi nén.

kukuzsé Kakasmandikó. Pl. Tavasszal teli vót az erdő kukuzséval. (Rom. cocoşei).

kulimánc Máz. Pl. Úgy elesött, hogy lemënt a térdiről a kulimánc.

kuncërál, kuncorál Kéreget. Pl. Addig kuncorál az embërën, hogy csak këll adni neki valamit.

kuncsorodik Kunkorodik.

kupa Fából készült mérőedény, többnyire másfél literes.

kupáscserép Tetőélre és gerincre való homorú cserép, kúpcserép, gerinccserép.

kupori Fösvény.

kurál Gondoz, ellát. Pl. Jól elkurálta étellel, itallal.

kurázsi Bátorság. Pl. Vót benne sok kurázsi.

kurkász Gyűjt, keresgél. Pl. Mindënt ësszekurkászott, hogy mëgkapja.

kurta Rövid. Olyan kurta vót a szoknyája, hogy a térgye ës láccott.

kurtán-furcsán Hirtelen.

kurti Rövid kiskabát. Pl. Olyan jól nézött ki a kurtiba, mind ëgy porcëlánbuba.

kurtitt Rövidít.

kurusztol Lábával fékez. Pl. Ne kurusztolj, hogy mënnyën jobban a szánkó!

kút gárgyája Kút kávája, gádor.

kutyafa. Kutyabenge fája. Pl. Kutyafából lëssz jó ostornyél.

kutyafejű Rútfejű (pl. tatár).

kutyás Csökönyös.

kutyaté Kutyatej.

kuvik Bagoly.

küjebb Kinnebb.

küjel Kint.

kükén Kökény.

künn Kinn.

künnháló csorda Meddő tehenek csordája, amely éjszaka is a legelőn hál.

künti Kinti.

küpü Kiskút, forrás.

küsdék Kisded, kicsi.

kűső Külső.

küsruha Zsebkendő.

küsnyoszojó Koszorúsleány.

küssebb Kisebb.

küszürű Köszörű.

küszürükő Köszörűkő.

küzsdég Kicsi.

küzsdik Küzd. Pl. Anyósom örökké küzsdik valakivel.

lábadot Lábodat.

lábas Lábos. Pl. Teli vót a lábas finom disznókőccséggel.

lábittó Pedál az osztovátán.

lábujjka Lábujj.

láccodik Látszik.

ládikó Kicsi láda.

lag Lakk.

lagos Lakkos.

lágy 1. Gyenge, szelíd (személy). 2. Kellemes, meleg (idő).

lágyagya Feje lágya.

lagymatag Langyos. Pl. Lagymatagra vegyítötte az italt a disznóknak.

lájbi Mellény.

lájbitépő Verekedés.

lajtorja Létra.

lajtorjás szekér Létraszerű oldalakkal felszerelt szekér.

lakadalmas nép Násznép.

lakadalom Lakodalom.

lakós Lakos.

lámpacsö Lámpaüveg.

lámpás Kijárólámpa, istállólámpa.

lamurál Megértet. (Rom. lămuri).

lang Láng.

langall Ég.

langos Tüzes. Pl. Langos az arcája.

lant Kolomp.

lanterna Kiszárított állati hólyag, edények lefödésére, ablakok födésére használták.

lantol Összevissza beszél.

lapátol Habzsolva eszik.

lapi Levél.

lapittó Gyúródeszka.

lapocka Kis fafalapát.

lapos sapka Ellenzős, simléderes sapka.

lapos Vizenyős mélyhely, lapály.

lapótya Kenyértésztából zsírban sütött lángos.

lappancs Csapóajtó.

lapta Labda.

laska Levestészta.

laskasirittő Nyújtófa.

laskaszűrő Tésztaszűrő.

látat Siker, eredmény. Pl. Sokat dógozott, de nem vót látattya.

lator Félrejáró, erkölcstelen férfi.

Savanyú levesétel.

lëánka Nagyobb leánygyermek.

lëánkérő 1. A leányt kikérő alkalom, személy. 2. Pókháló.

lëánkodik Nagylányként viselkedik.

lëányocska Süldőlány.

lëányul Leány korában.

leazon Lefele. Pl. Gyere leazon!

leb, lebe Hevesség.

lebbedëz Fújdogál a szél.

lëbërnyeg Könnyű köpönyeg. Pl. Csak a lebernyege vót rajta, azétt fázott.

lecsipëcsi Pörkölt disznóvágáskor.

leduvad Leomlik.

lefeslik Lefoszlik.

legénke Nagyobb fiúgyermek.

legénködik 1. Nagylegény módjára él. 2. Kivagyiskodik, virtuskodik.

legényëcske Kamaszodó fiúgyermek.

legényembör Legény.

legényül Legény korában.

léha 1. Fejletlen gabonaszem. 2. A gabona könnyű szemete rostáláskor. 3. Könnyelmű.

léhöl Kendermegmunkáló eszköz.

lehöl Lélegzik.

lejár Legyengül. Pl. Betyár, de lejár! (Szólás).

lekér A táncban lányt valakitől elkér.

lekosztol Lever.

lekucorodik Leguggol.

lelép Háta mögött menve az előtte lévő lábára lépik.

lémitál Fontolgat, töpreng. Számítgat, tervez. Pl. Eleget lémitálták, hova építsék a házat.

lëngedéken Könnyen van pl. öltözve.

lëngeteg Könnyű.

lénia Vonalzó.

lenyom Megerőszakol. Pl. Csak lenyomta a lëánt a buglya mellé.

lëostyán Lestyán.

lepall Ütve megtisztít, leráz.

lepcsen Leesik, lecsattan.

lepcsent Üt.

lepcsësszájú Sokat mondó.

lépdincsöl Lépeget.

lepecs Szószátyár. Pl. Olyan lepecs asszon, hogy nem áll a szája.

lepecsöl Szájal, felesel, összevissza fecseg.

lepén Lepény. Pl. Adjak-ë ëgy ordás lepént?

lépés Mértékegység, egy felnőtt ember lépése (kb. 1 m).

lépögető Hágcsó, deszkalépcső. Az akadály átlépésére kiképzett karó és deszkaszerkezet ott, ahol az ösvény kerítéssel találkozik.

leptibe Lassan, óvatosan. Pl. Csak leptibe közelítött a madárfészökhöz.

ler Főzőkályha sütője.

lerekedt Fülledt (levegő).

lesirítt Levág.

leskődik Leskelődik.

lésza Mozgatható kerítésrész. (Rom. leasă).

leszorult meleg Fülledt meleg.

letácsol Letorkol.

letejel Lejár a becsülete, kifárad a lelkesedése.

létrejön Feleszmél.

lévendő Leendő.

leves Sok leve van.

levette Levetette.

libicköl Sántítva jár.

liccsloccs Pletykálkodó.

lifërál Szállít (német).

liggat. 1.Lyukasztgat. 2. Itt is, ott is vág ki fát az erdőn.

lik Lyuk. Pl. Akkor ért mëg a sajt, mikor sok lik van benne.

likacsos, likatos Lyukas.

lipinka Libikóka. Pl. Két lipinka ës vót az óvodába.

lisztös láda Szúszék.

lob Láng. Pl. A száraz ág rögtön lobot vet.

lobbant Felfőz.

lobétol Lángol.

lobogó víz Forró víz.

locs Híg sár.

locsa Moslék.

loccsint 1. Önt. 2. Szájbavág. Pl. Régebb az annya jól szájbaloccsintotta a gyermekit, mikor nem úgy beszélt vélle, ahogy kellet vóna.

lofing Óriáspöfeteg gomba.

lóginyázik 1. Tekereg. 2. Inog a lábán.

lógó Férfi nemi szerv.

lok Dombok közti lapos hely. Pl. Jól teröm a főd a lokon.

lókonya Magas, nagytestű. Pl. Nagy lókonya csóró lëtt belőlle.

lókonyázik Lóg. Pl. Lókonyázott részögön a szekérön, s énekölt nagy keservesön.

lomos Bolyhos.

lopicska Lopós, tolvaj.

lopor Ravaszság.

loszemű szilva Besztercei szilva.

lotarisnya Abrakos tarisznya.

lotetű Lótücsök.

lovaglófót Vászon rávarrás posztó, viselő nadrágon.

lődörgő Férfi nemi szerve.

lődörög 1. Tétován jár. 2. Részegen imbolyog.

löjt, lőt Lejt.

löjtő, lötő Lejtő. Pl. Lötőre a szekér ës könnyebben mënyen.

lökötöl Lötyögtet, benne mozgat. Pl. A levessel sokat lökötölt, míg odaért.

lökött Ügyefogyott.

löl Talál, lel.

lúdbőrös Libabőrös. Nálunk a liba szót nem használták, csak a lúdat.

lúdláb Libapimpó.

lúg Hamúból főzött ruhatisztító szer.

lúgoz Lúggal mos.

lunguj Hórihorgas, nyakigláb. (Rom. lung).

lübbenő Útgödör.

lübbent Sántít, biceg.

lükken Mozdul, előtűnik. Pl. Elélükkent a csűr sorkánál.

lükög Lüktet.

lükütöl 1. Lógatja magát. 2. Közösül (férfi).

máccor Máskor. Eccer hopi, máccor kopi. (Szólás).

mackó Tréning együttes. Pl. Karácsonra jó meleg mackót kapott a kërësztannyától.

macskaméz Mézga, meggyfa és szilvafa kifolyó mézgája.

macsuka Furkósbot. (Rom. măciucă).

madárcsërësnye Vadcseresznye.

madárlátta Mezőről, erdőről visszahozott, maradék (kenyér).

madrac Matrac.

magkendör Szaporításra szánt kender.

magonkőt 1. Magról kelt. 2. Házasságon kívüli (gyermek).

magoss Magas.

magossacska Kicsit magas.

magtalan 1. Nem képes utódot nemzeni, meddő. 2. Utód nélküli.

magyarmiskáson Istenesen (megverte).

magyaró Mogyoró.

mái Mai.

májas Májashurka.

majeg Balra terelő szó. Pl. Majeg, Virág!

májnap Mai nap.

majó Sporting. (Rom. maiou).

major Főjuhász.

májos Májashurka.

majt Majd.

májusfa Kizöldült, feldíszített fa, ág, amit a legények állítottak május elsejére virradólag a szeretőjük kapujába.

mákfőzet Mákgubó főtt leve, melyet csecsemőaltatásra használtak.

mákgubó Mákfej.

makkos Erdei makkot legelő sertés.

malactartó A sertés méhlepénye. Pl. Jöttek a cigánok, s elvitték a malactartót.

maladzik Malacozik.

málé 1. Málélisztből, tejjel, vajjal készült tepsis sütemény. Pl. Sűrűn vëllëgette a tálból a málét. 2. Gyenge, tehetetlen személy. Pl. Mindenki azt csinált vélle, amit akart, olyan málé vót.

mámá Nagyanya.

mamájnap Ma.

mammog Nehezen ejti a szavakat.

mángál Összeken.

mankó Kaszafogantyú.

mánus Óramutató.

marhajárás Legelőn marhacsapás.

marhalégy Bögöly.

marhapajta Istálló.

marhasó Állatok takarmányozására használt sódara, kősó.

marmaládé Gyárilag készült, szeletelhető gyümölcsíz.

marokszëdő Aratáskor a lekaszált rendet felszedő (nő).

marós Harapós (kutya).

mart Part.

másadbúza Másodosztályú, apró szemű búza.

másik felünnet Más oldalról.

masinista Cséplőgépet kezelő munkás.

maszkura Maskara, farsangi álarcos.

matarászik 1. Kutat, kajtat. 2. Tapogat.

matati Tökéletlenül, lassan dolgozó.

matikál Matat.

matolla T alakú fonalgomolyító eszköz.

matollál Fonalat csévél.

matring. Fonalnyaláb.

matyuka Bot.

mazlag Ügyetlen, igénytelen. Pl. Hogy tucc olyan mazlag lënni, hogy örökké ki van folyva az ingöd?

mazlagol 1. Ügyetlen munkát végez. Pl. Úgy elmazlagolta a nadrágot, hogy nem vót embör elejibe való

me, met Mert.

me Nesze.

mëcsërëdik Kidülled. Pl. Úgy erőlködött, hogy a szëme ës kimëcsërëdëtt.

meddű Meddő. Pl. Ëgy juhom se maradt meddű.

meddűpásztor Meddő marhák pásztora.

medvetalpú Lúdtalpú.

mëg van húzatva Nem normális. Pl. Úgy viselködik, mindha meg vóna húzatva.

mëgabrakol Megver.

mëgabriktol Megver.

mëgadta az adót Elromlott, elkopott.

mëgagyabugyál Agyba-főbe ver.

mëgagyal Megver.

mëgagyusztál 1. Megjavít. 2. Megver.

mëgakaszt Megszerez.

mëgáporodik Megposhad.

mëgazsagolta Megverte.

mëgbékéll 1. Kibékül. 2. Jóllakik. 3. Halálban örökre megpihen.

mëgbetegëdik Vajúdni kezd.

mëgbogarasodik Megtelik apró bogárral. Pl. a szemesgabona.

mëgbornyuzzik Megborjadzik. Pl. A tehen ës mëgbornyuzzik rëggere.

mëgbubázik Megszül.

mëgbütül A végét valaminek egyenesre vágja.

mëgbűzöl Megszagol.

mëgcsámporodik Megsavanyodik, elromlik.

mëgcsaptat Az erdőlő szekéren csaptatórúddal rögzíti a fát.

mëgcsëppent Megfej.

mëgcsináltat Kuruzslóval megrontat.

mëgcsökik Kicsi marad.

mëgcsömöllik Megcsömöröl.

mëgcsúfol Vadállat borjút, juhot összemarcangol.

mëgdöngöl Ököllel hátba ver.

mëgdörgöl 1. Megmaszíroz gyomorrontás ellen. 2. Megüt.

mëgedzés A disznófürösztő vízbe kevés hideget töltenek, hogy ne lobogjon ki, amikor viszik a fürösztő teknőhöz.

mëgéhösödik Megehül.

mëgehül Megéhezik.

mëgënged Megbocsát.

mëgereszködik Megrészegedik.

mëgéri vélle Beéri vele, elég neki.

mégës Mégis.

mëgesőzik Esős idő lesz. Pl. Mostantól könnyen mëgesőzik az üdő.

mëgét Megmérgez.

mëgétet Megmérgez.

mëgëtt Mögött.

mëgfájul Megfájdul.

mëgfeszül Erőlködik.

mëgfordul Javulni kezd a beteg. Pl. Mëgëtte a jó tyúkhúslevest, s attól mëgfordult.

mëgforgat Száradó szénát a másik felére fordít.

mëggebbed Kifárad. Megmerevedik.

mëghág Párosodik, magáévá tesz.

mëghaggya Lelkére köti.

mëghajlad Összeszárad, és a részei meglazulnak (pl. kád).

mëghál Megszáll éjszakára.

mëghány Elver.

mëghatta Meghagyta.

mëghegedül Szeretkezik (férfi).

mëghevitt Kemencét befűt.

mëgholt Meghalt.

mëghőbörödik. Megzavarodik.

mëghőköltet Szekérbe fogott jószágot hátráltat.

mëghúzat Lóvontatású kapával feltölti pl. a krumplit.

mëghúzódik Lesoványodik.

mëgi Mögé.

mëgjártat 1. Megsétáltatja az állatot. 2. Bolondját járatja. 3. Falat először, vékonyan megmeszel.

mëgjed Megijed.

mëgjő Megbékél.

mëgkajdul Megrészegedik. Pl. A meleg cujkától mëgkajdultunk.

mëgkantyukál Fejbever.

mëgken 1. Megmasszíroz. 2. Jól elver.

mëgkéret Megbízott személy által feleségül kér.

mëgkëttyent Nemi kapcsolatot teremt (férfi).

mëgkontyol Nőt hajába kapva megver.

mëgkóródzik Megöregszik.

mëgkottyan Megbolondul.

mëgkörmözik Befagy. Pl. Rëggelre a sár mëgkörmözött.

mëgköt Gyökeret ver.

mëgkujakol Ököllel üt-ver.

mëgkurál Elver.

mëgkutyálja magát Megmakacsolja magát. Pl. Ennyi szidástól még a jó embör ës megkutyálja magát.

mëgkülönöznek Elválnak. Pl. Jól mëgértötték ëgymást, mégës mëgkülönöztek.

mëglakik Jóllakik. Pl. Köszönöm, jól meglaktam.

mëgléhásodik Összeszárad, összeaszik (gabonaszem).

mëglëpcsent Megüt.

mëglépesödik Meggazdagodik.

mëglépi Lépésekkel megméri.

mëglobban Hirtelen felmérgelődik.

mëglobbant Keveset főzi.

mëglovagol Kívülről (nadrágot) megbérel.

mëgmënyën Megrészegedik.

mëgmer Kimeri a tartalmát. Pl. Kétszer ës mëgmerték a kutat, sok iszap, homok kijött belőlle.

mëgmered Megmerevedik. Pl. Úgy mëgmeredt a puliszka, hogy az embör egy falatot se ett belőlle.

mëgmocskol Megerőszakol, meggyaláz (férfi nőt).

mëgmos Megver.

mëgmosint Könnyen, hamar kimos.

mëgmurál Meghal. (Rom. muri).

mëgneszül Megvadul.

mëgnyílaz Vasaláskor megsérti a ló patáját.

mëgnyír Megüt, megdob.

mëgnyuvaszt Megfojt.

mëgolvas Megszámol.

mëgől Mögül.

mëgpattint Kissé kinyit. Pl. Mëgpattintotta az ajtót, hogy a macska tudjon béjőni.

mëgpëndërëdik Jókedvre derül.

mëgpërcen Kitörik valamiből egy darabka.

mëgpërgël Enyhén megsüt.

mëgpimpósodik Megpenészedik.

mëgporoz Megver.

mëgrëbben Megrándul, megborzad.

mëgrittol 1. Megjavít. 2. Megnevel.

mëgsapkáz Megtasliz.

mëgsejdít Megsejt.

mëgsérti magát Megsérül.

mëgsetétödik Rásetétedik.

mëgsiritt Megüt.

mëgsirül 1. Megfordul. 2. Meghámlik.

mëgspékël Hozzáad valamit

mëgsuvad 1. Megrészegedik. 2. Elmegy az esze.

mëgsuvaszt Megüt.

mëgsüllen Sütés, melegítés közben hangot ad. Pl. a tűzre visszatett puliszka.

mëgszakad Sérvet kap. Pl. Ne erőködj, met mëgszakadsz.

mëgszarat Megkínoz.

mëgszëd Nemi kapcsolatot teremt (férfi).

mëgszegőd Rendel.

mëgszólitt Hív.

mëgszonnyul Megszomjazik.

mëgszöktet 1. Megtáncoltat. 2. Megbüntet.

mëgtér A beteg javulni kezd.

mëgteremt Pofonvág. Pl. Úgy megteremtötte, hogy átalbucskázott a fejinn.

mëgtéringet Visszaterel, visszahajt.

mëgtéritt Megüt.

mëgtincsël Felhízlal.

mëgtopol Ütögetéssel megpuhít.

mëgül Sokáig tartózkodik valahol.

mëgültet. Baromfit keltetés végett tojásra ültet.

mëgvetközik Elhullatja a tollát (szárnyas állat).

mëgvizül Átázik, vizes lesz.

mejj Mell. Pl. Fájt sokat a mejje.

mejje kalánya Mellcsont, szegycsont.

mejjék Mellék. Pl. Kicsitt fájt a szíve mejjéke. Ëccër a patak mejjékit kaszálta le, s osztán Tanórokot.

mekög Dadog.

mekögős Dadogós.

melléjem Mellém.

mëncsërëdik Dülled.

mëncsërget Dülleszt.

mënedékës Ereszkedő, lankás hely, út.

ménkő Mennykő, villám.

ménló Csődör.

mënnél Minél.

mëntől Minél. Pl. Mëntől több, annál jobb.

mënyasszontánc Lakodalomban a menyasszonnyal járt tánc.

mënyecske Ifiasszony.

mënykö Villám.

merejibe Teljesen.

merköl Kihívóan ellenkezik. Pl. Örökkétig merköl, pedig sënki se báncsa.

merő Merev.

merő munka Nehéz munka.

merődik Merevedik. Pl. Úgy mëgmerődött a puliszka, hogy kutyát lehetött vóna hajittani vélle.

merögetőkalán Merítőkanál.

mészárszék. Nadrágon a slicc. Pl. Ügyelj, a mészárszék ajtaja nyitva van!

mesze Tessék, nesze. Pl. Mesze sëmmi, fogd mëg jól!

mëszëria Mesterség. (Rom. meserie).

mëszëriás Iparos, mesterember. (Rom. meseriaş).

messzünnet, messzünnen, messzünnől Messziről, távolról.

mësztikál Összevegyít. (Rom. mesteca).

métafa Határjelző.

métő Métely. Pl. A johok a kutyáktól kapják el a métőt.

métörös Méteres.

métt Miért. Pl. Kedves babám, mét hagytál el ingömöt?

mëzge Mézga. Pl. Még nincs a fiszfának mëzgéje.

mëzgésödik Erősödik, erőre kap.

mezőpásztor. Mezőőr, határpásztor.

mëzsgye Két szántófölddarabot elválasztó határsáv.

miánna Miatta.

micc Pillanat, perc. Pl. Ëgy miccre mëglëtt a válogatással.

micsa Micsoda.

miccs Apró, kolbásszerű sült hús. (Rom. mici).

micsoda Férfi nemi szerve.

micsodás Nagyszerű, különleges. Pl. Jól húzza a csárdást a micsodás.

miesnap Hétköznap.

mihelyt Amikor.

mija Mi az? Tessék?

millóra Egy éves nőstény juh. (Rom. mioară).

mincsább Mintsem.

mindég Mindig.

mingyár, minnyá Mindjárt.

miótától kezdve Mióta.

miskovál Spekulál. Pl. Nem tudom, ketten mit miskováltok.

mismás Mindenféle.

miszlik Apró darab. Pl. A kutya miszlikbe tépte a sapkáját.

mizsirél Sokat mond. Pl. Ne mizsirélj annyit, fáj a fejem tőlle!

mocskol Pletykál, befeketít.

mocskolódik Pletykálkodik, szitkozódik, trágárságokat mond.

mocskotár szilva Apró, korai szilvafajta.

mocsok Piszok.

módos Gazdag.

mokán Erős. Pl. Nagy mokán legén vót. (Rom. mocan).

mondikál Beszélget, mondogat. Pl. A patak a kert végibe egész nap mondikál.

mondóvíz Pálinka.

monyator Eszterengahajtó.

monyos Púpos. Pl. Lakott Fësszëgbe ëgy nyomorék embör, úgy hítták, hogy Monyos.

morja Háta.

mosópad Kb. két és fél méter hosszú, négylábú deszkapad, amin a szapult ruhát sujkolták.

morzsika Morzsalék.

moszt, mosztalék Zúzadék, apró hulladék.

mosztika Maradék, törmelék. Pl. Mëgtömte a füttőt mosztikával.

mosztos kályha Fűrészkorpás kályha. Pl. Csak úgy vette a mosztkályha a melegöt.

motolla Áspa.

motollál Fonalat szövéshez készít elő, motollára felteker.

mozsika Hegedű.

mozsikás. Muzsikás, zenész.

muha Moha.

muhar Moha. Pl. Ott napozott a kégyó a muharon.

muja Mamlasz.

mulatérozik Mulat (gyakran).

mulati Mulatós. Pl. Botorok Zsuzsa olyan mulati lëán vót, hogy ëgy bálból se hiányzott.

mumus Gyerekek ijesztésére kitalált rút, gonosz alak.

muratura Vegyes savanyúság. (Rom. murătură).

murok Sárgarépa. Pl. Sok murok këll a húslevesbe.

murva Szénatörek, szénatörmelék. Főzött levét farzsába gyógyítására fürdőnek ajánlották reumás fájdalmakra.

mustrál Szemügyre vesz.

muszáj Kell. Pl. A muszáj nagyúr!

muszuta Szótlan, hallgatag. Pl. Muszuta embör vót, nem lehetött vélle szót érteni.

mutatkozik Látszik. Pl. Jó termés mutatkozik.

mutuj bamba, együgyű, élhetetlen, gyámoltalan. Pl. Olyan mutuj, hogy sëmmire se lehet mënni vélle. (Rom. mut).

muzsdéj Fokhagymás öntet (Rom. mujdei).

Mi.

mű ës Mi is.

nádi botikó Nád termése, kákabuzogány.

nagyeszű Nagyon okos.

nagyfejű Erőszakos.

nagyház Első szoba, tisztaszoba.

nagykalán Levesmerő.

nagykocsi Teherautó.

nagyolás 1. Felületes munka. 2. Pálinkafőzésnél első lepárlás.

nagyon van Terhes.

nagyralátó Beképzelt.

nagysokára Sokára.

nagyszó Súlyos közlemény.

nagytudák Okos, tudóskodó. Pl. Mondj ëgy viccöt, ha olyan nagytudák vagy!

nagyujj Hüvelykujj.

nagyüdő Erős zivatar, zápor, égiháború.

nagyüdős Nagy terhes, vemhes. Szülni, fiadzni fog közelebbről.

nagyzol Nagyra tartja magát.

nálok Náluk.

nálunk Hozzánk. Pl. Jöjjenek nálunk!

nannyó Nagyanyó. Pl. Nannyó ült az ágyba, s kötött öregön ës.

naphaladat Napnyugta.

napkőtte Napkelte.

napvilág Nappal.

ne máj Ne még.

Në! Ni! Pl. Në, a kalapom!

négynyüstös Szedettes szőttes.

nehéz üdő Vihar, zivatar.

nekidurálja magát Erőt vesz magán.

nekije Neki.

nem bolondul el Feltalálja magát.

nén Néni. Pl. Lidi nén cigánasszon vót, de tiszta, rendös.

nénje Idősebb nőrokon.

nëtëntók Együgyű, ügyetlen.

neve napja Névnapja. Pl. Tennap vót a neve napja.

nëz Néz. Pl. Jól mëgnëzte magának a lëánt.

nëzmestör Aki csak nézi a munkát, de nem végzi, lusta.

Nőrinc Lőrinc.

nyaka csigája Nyakcsigolya.

nyakkint Vállat von, nyakat, fejet mozdít. Pl. Nem felelt sëmmit, csak nyakkintott ëggyet.

nyakló Az ostort a nyélhez csatoló rész.

nyálazó Baba állkendője.

nyám Rokon. (Rom. neam).

nyámnyila Gyáva, gyenge, nyápic. Pl. A kicsi, nyámnyila lëánka egész nap az annya szoknyájába csüppeszködött.

nyammog Lassan, nehezen eszik, beszél.

nyáros Nyárfás (hely).

nyavalya Betegség, baj, epilepszia.

nyëg Nyög.

nyëgëdëzik Nyögdécsel.

nyëkërëg Dadog.

nyëkëzál Nehezen, akadozva beszél, nyög. Pl. Úgy nyëkëzált, hogy alig lehetött érteni,

nyeldöklő Nyelőcső, ádámcsutka.

nyereködik Nyerészkedik.

nyergel rajta Kínozza. Pl. Olyan annya vót, hogy állandóan nyergelt rajta.

nyes Metsz. Pl. Mëgnyestem a szöllőt ës.

nyess Nyers.

nyesskáboszta Nyers káposzta, lucskos káposzta. Pl. Főztem ëggy fazék árva nyesskábosztát, s nyomtuk az ódalát három napig (’ettük’).

nyëszërëg Nyöszörög, sír. Pl. Hallottuk, hogy a kicsi buba ott nyëszërëg az eső házba.

nyíl 1. Íj. Pl. Oda attam a nyílamot a gyermöknek, met erőssen kévánta. 2. Sorshúzás alkalmával jutott rész.

nyílhúzás Sorshúzás.

nyillaldosik Fáj, nyilallik.

nyír Dob. Pl. Odanyírt ëgy husánggal a kutyák közi.

nyiszitöl Vág, nyiszál. Pl. Egész délelőtt nyiszitöltünk ëgy rossz harcsafűrésszel.

nyitol Szegecsel.

nyitszëg Szegecs.

nyivákol, nyivog Nyávog, siránkozik. Pl. Addig nyivákolt a gyermök, hogy mëgvëtték

neki a biciklit.

nyomás A hármasforduló időszakában egy évig pihenni hagyott határrész, késő őszig ez volt a juhlegelő, libalegelő.

nyomdék Ösvény, elhaladott személy után maradt nyom.

nyomja a bëgyit Bántja, izgatja, kíváncsi.

nyomja az ódalát Eszi. Pl. A fuszujkalevesnek ëgy hétig nyomtuk az ódalát.

nyomoz Fűben, vetésben végighaladva, nyomot hagyva kijelöli a határt.

nyomul Ülepedik.

nyomult levögő Eső előtti páradús levegő.

nyoszt Foszt. Pl. Megnyosztották a csërësnyefát.

nyö Kitép, kihúz, nyű. Pl. Tennap kinyöttem a kendört.

nyőstén Nőstény.

nyughatatlan Nyugtalan.

nyugodalom Nyugalom.

nyugosztal Nyugtat. Pl. A jó Isten nyugosztalja szëgént!

nyújtópad Ravatal.

nyúla Bélszín.

nyúlánkozik Lustán mozog. Pl. Siess, ne nyúlánkozz annyit!

nyuszitt Uszít. Pl. Oda ne jere, met rëád nyuszittom a kutyákot!

nyuszojólëán Lakodalomban a menyasszonyt kísérő leány(ok).

nyútó A szekér két tengelyét összekötő rúd.

nyútószëg A szekér első tengelyét és a nyújtót összekapcsoló szeg.

nyuvad Fullad.

nyuvad Fullad. („Székelyeknél divatozó ige ’fullad’.” – áll Czuczor – Fogarasi: A magyar nyelv szótára című könyvében.) Pl. Kéksárnál belényuvadtam a sárba.

nyúzófa A megölt, nyúzandó állat felfüggesztésére használt fa.

nyűg 1. Béklyó. Pl. A lovakra nyűgöt tëttek, hogy ne kóbóroljanak el.

nyűgöl Sír.

nyűgölődik Nyűgösködik, bajlódik valamivel.

nyüskütöl Sokat mozog.

nyüslet Izeg-mozog, türelmetlen, ideges. Pl. Egész délelőtt nyüsletött, hogy mikor indulunk.

nyüst Szövőszék része. Pl. A nyüst s a borda mëgvan még. (’Tudnak csinálni még gyermeket’).

oblon Oldaldeszka, autón, utánfutón. (Rom. oblon).

ócsáll Ócsárol.

ocsmány Csúnya. Pl. Ocsmány szavakot mondott a lënkáknak.

ocsú Rostált gabona szemetese, alja.

oda fel Ott fent.

oda kap 1. Oda szokik. 2. Hozzáég.

oda se bűzöl Észre se veszi.

odaül Sokáig tartózkodik, marad valahol.

odabé Bent.

ódal Oldal.

ódaldëszka Oldalsó szekérdeszka.

odale Lent.

odalësz 1. Eltűnik, elvesz. Pl. Odalëtt a füsüm, nem kapom sutt. 2. Elájul. Pl. Kék lëtt a szája széje, s odalëtt.

odarittyent Megüti.

ódarol Oldalaz, oldalog, féloldalt áll, félrehúzódik. Pl. Örökké csak ódarol, azt se lëhet tudni, mit akar.

odaszërëli Odateszi. Pl. Odaszërëli az ételt a füttőre.

odaül Sokáig időzik valahol.

odavalósi Odavaló, helybéli. Pl. Az odavalósi legényök örökké mëgverték az idegön falusiakot.

odavan Rosszul érzi magát.

odavet Odamond. Pl. Jól odavetött az öreg, sírni ës kezdött az asszon.

ódik Kioldódik.

oficër Tiszt. (Rom. ofiţer).

okád Hányik.

ókuláré Szemüveg. Pl. Add ide az ókulárémot!

olajüttető Olajpréselő.

olló Kecskegida.

olvas Számol. Pl. Nannyó örökké olvasta a kicsi pénzit.

olyan tájba Abban az időben.

omlólag van Nagyterhes.

ondó Pálinka utója, gyenge vége.

onnansó Túlsó.

onnat, onnét Onnan.

onoka Unoka. Pl. Juliska nénnek öt fia, hét lëánya, s hatvanöt onokája vót.

ontora Perem. Pl. Úgy elrothadt a kád ontorája, hogy szétesëtt.

orda A juhsajtkészítés édes mellékterméke. Pl. A fuszujkaleves után ordáspalacsinta vót.

orgonál 1. Orgonán játszik. Pl. Csak a szél orgonál a fák között. 2. Üvölt az állat. Nem farkas orgonál az erdőbe?

orjas Gerinc. Pl. Hozzál ëgy vágás orjast!

orra leve Orrváladék, takony.

ostorcsapó Az ostor vékonyabb, csattanó vége.

osztán Aztán. Pl. S osztán, mi közöd hëzza?

osztováta Szövőszék.

osztozódik Civakodik, vitatkozik, veszekszik Pl. Iszik, részögösködik, s örökkétig osztozódik a feleségivel.

ótó 1. Autó. 2. Tejerjesztő.

ótóbusz Autóbusz.

ótott té Aludt tej.

ótovány Oltvány. Alany és oltóvessző együttese.

ótoványos Újabban telepített gyümölcsös.

otthonjába van Otthon van. Pl. Otthonjába vattok-ë, komám?

ozsonna Uzsonna

öcsém Fiatalabb férfi megszólítása.

ögyvez Özvegy.

őkelme, őkeme Őkegyelme. Pl. Anyósom ës ott vót, pedig sënki se hítta oda őkelmit.

ökörhugyos Hullámvonalas (mintázat).

ökörszëm Tükörtojás.

ököt Őket.

ölves Olyan fekete disznó, amelynek a derekán körbe fehér öv van, az ölyvhöz hasonlóan.

ördögborda Édesgyökerű páfrány.

ördögfióka Pajkos, rossz gyermek.

őrlet Más személytől küld őrleni valót.

örökkétig Mindig. Pl. Örökkétig kergeti a lëánkát.

őröl Feleslegesen, sokat beszél.

örömanya Jegyes édesanyja.

örömapa Jegyes édesapja.

örömest Örömmel.

őröz Őriz.

ösven Ösvény. Pl. Ëgy kesköny ösven vezetött a kerbe.

őtő Szövéskor felvető szál.

ötön Öten.

övéké Övék.

pádimentom Padló.

padlás Ház mennyezete fölötti tér.

padmaly Sírban a koporsó fölé rakott keményfa deszkázat.

pajmolódik Panaszkodik. Pl. Egéssz délután pajmolódott, hogy öt sënki se szereti.

pajta Istálló. Pl. Nagyot bődült a tehen a pajtába.

pajteresze Az istálló előtere. Pl. A pajtereszibe raktuk egymásra a tüzifát.

pakol Tarisznyál pl. az alkalmi juhásznak.

pakulár Fejőjuhász, segédjuhász.

palacsinta Lapos, vékony, serpenyőben sütött tészta. (Rom. plăcintă).

palacsintasütő Palacsintasütő serpenyő.

palánt Palánta. Pl. Kiültette az összes kábosztapalántot.

palástul Vállra vetve hordják a kabátot, zakót, mint a pap a palástot. Vö. „kiöltve”!

pall Lever, ütöget.

pallag Parlag. Műveletlenül hagyott szántóföld.

pamacs Tollecset. Pl. A kalácsra tojás sárgáját kennek pamaccsal.

pampó Papucs. Pl. Pampót horgolt nannyó neköm.

panaszolkodik Panaszkodik.

pánkó Fánk.

pántika Pántlika. Pl. Szép vót a vőfény pántikás pácája.

pántikagëlëszta Galandféreg.

pántikás páca Vőfélypálca.

papa, pepe Kenyér.

papó Nagyapó.

papol Sokat beszél.

papsajt Mályva, mályva magja.

parapács Talpraesett. Pl. Olyan parapács asszont kapott, hogy mindënki irigyölte. (Rom. prăjină).

paré Apró gyom.

paréztatás Legeltetés.

párnabüt Párnavég.

párnahéj Párnahuzat.

pástilus Pasquilus, vidám, játékos, gúnyos vers. Pl. Az embörök a kaszállóba pástilust írtak Abrán Jancsiról s Csomor Jóskáról: Künn a Hëgybe van a nagy here… énekölték.

paszát Semmi. Apró darabok. Pl. Paszátba mënt a hátussó kerék, ahogy neki mënt a kerékvettetőnek.

pászka Húsvéti szentelt tészta, sajátosan sütött száraztészta. (Rom. pască).

pászma 1. Kapáláskor a kapások által átfogott földsáv. 2. Szövéskor meghatározott számú fonalszál.

pászol Talál, összeillik.

patkonca Nem csokros, hanem egyszerű virágzat. Pl. Patkoncát virágzott a szekfű.

pattogtat Kukoricát tűz fölött pirít.

pattogtatott töröbúza Kakaskukorica. Pl. Pattogatott töröbúzából tëttek gyöngyöt a lëányok nyakába.

pátyolgat Véd, gondoz.

pauzsál Védelmez, igazgat, rendez.

pëcëk 1. Csat nyelve. 2. Női nemiszerv.

pëcér Sintér.

pëcs, pëccs Rózsabogyó, rózsabogyóíz.

pëffëdëzik Pöffeszkedik.

pemető, penető Botvégre erősített bodzalevél, amivel kiseprik a hamut a kemencéből, bevetés előtt.

pëndëly Női ing alsó része. Alsószoknya.

pënzli Ecset.

përëckël Fröcsköl.

përëszlen 1. Orsókarika. 2. Ügyes.

përgël Pörköl, pirít.

përgëttyű Forgó, fából készített gyermekjáték.

pertligumi Gumiszalag.

péstálgat Utal rá. Pl. Péstálgatta, hogy a lëánya eladó.

pëstërkëdik Hamiskodik, spekulál. Pl. Láttam, hogy valamibe pëstërkëdik, s osztán kivëtt ëgy kicsi nyulat a kaszatarisnyából.

pësztërnák Paszternák. (Rom. păstârnac).

pësztonka Pesztra.

pësztrál Gyermeket gondoz.

pëtël Közösül.

petözselyöm Petrezselyem.

pëtyërëg Sírdogál.

pëtyërgő 1. Sírdogáló. 2. Gyér eső.

prézsmitál Vélekedik.

pihetollu Tollpehely.

piláf Húsos, rizses étel. (Rom. pilaf).

pilinkázik. Apró pelyhekben havaz.

pillákol, pilláncsol Pislákol.

pillog Pislog.

pimpó Penész. Pl. Éhösön még a pimpós kënyeret ës mëgëttük azokba az ínségös időkbe.

pimpós Penészes.

pinarágó Halfajta. Vágócsík. (Cobitis taenia).

pincetorka Pinceajtó előtti tér.

píp Keményedés a tyúk nyelve hegyén.

pipál A lovak le-fel ingatják a fejüket. Pl. A lovak pipáltak.

pipe Kisliba. Pl. Úgy tipos, mind a pipe a forró pityókába. (Szóláshasonlat).

pipevirág Apró sárga koratavaszi virág.

pipi Vizelet, vizelés gyereknyelven.

pipinyál Turkál, válogat az ételben. Pl. Örökké pipinyált, még a fuszujkalevest se ëtte mëg.

pipizál Pepecsel.

pípöt kap, megpípösödik, pípje lëssz Kiszárad nagy melegben a szomjúságtól.

pire Püré.

pirimók Finomkodó, kényeskedő. Pl. Pirimók ëgy embör vót Dénös bá ës.

piritott kënyér Pirítós.

piritott pityóka Szalmakrumpli.

piritusz Szesz, spiritusz.

pirkál Firkál. Pl. Az iskolába sokat pirkáltunk a táblára.

piros hagyma Lila hagyma.

pirula Pilula.

piskóta Térborító kő, térkő.

pisolyog Mosolyog.

pista Nyű. Pl. Békőtözött a legszëbb almába ës a pista.

piszlicsári Jelentéktelen, kisszerű. Piszlicsáré. Pl. Ilyen piszlicsári üggyel nem foglalkozom.

piszlikutya Kis termetű kutya.

pitymallat Hajnal.

pityóka Krumpli.

pityókacukor Krumplicukor.

pityókain Krumpliszár.

pityókapire Krumplipüré. Pl. Pityókapire vót kolbásszal s kovászos uborka.

pityókapor DDT por.

pityókás Pityókos, ittas.

pitty, pittyözés Hegyezett fadarabkával gyermekjáték. Bige. Pl. Jóska? Jössz-ë pittyözni,

pocegér Patkány.

pocok 1. pocegér, patkány 2. ék.

pofos Pufók. Pl. Te ës kicsi, pofos gyermök vótál.

pókál Begöngyöl. Pl. Úgy bépókálták a fejit, hogy csak a szëme látszott ki.

pokla A tehén méhlepénye. Pl. Nem vót otthon sënki, s a tehen mëgbornyuzzott, eljött a poklája.

pokol Égő gyomor.

polgár Hirdetőember.

polozsnak Emlékeztető tojás a fészekben a tyúkoknak. Pl. Mëgkapta a görén a tyúkok fészkit, s mëgette a tojásokot, még a polozsnakot ës.

polyva Pelyva. Pl. A törekösbe hortuk a polyvát. (Rom. pleavă).

polyvahordó kosár, polyvamerő kosár Nagy, takarmány hordására alkalmas, kétfülű, kerek kosár.

polyvatartó Törekes, pelyvatartó rekesz.

pompa Pumpa.

ponk Pók.

ponkháló Pókháló. Pl. Amikor lejöttem a híból, tiszta ponkháló vót a sapkám.

pontoson Pontosan. Pl. Pontoson olyan vót, mind az édösanyám fejre való ruhája.

popor Nép. (Rom. popor).

porció Adag, rész (Ném. Portion).

porcogó Porc.

porcolán Porcelán.

pornyál Juhokat legeltet este. (Rom. porni).

poroncs Parancs.

poroncsol Parancsol. Pl. Mindën rëggel jött a brigádos, s poroncsolta az embörököt dógozni.

poronyó Porhanyó, puha.

posztít Pusztít.

potyol Vereget, ütöget.

pozdorja Kenderszáltöredék.

pózna Villany- vagy telefonoszlop.

priccsësnadrág Bridzsesz nadrág.

prikulics Kistermetű, gonosz személy. Pl. Vajon mit keres itt ez a prikulics?

prizma Kavics.

Prücsi, me! Tehénűző szó. Pl. Prücsi, me! – hajtotta el a tehent Irénke néni.

prücsök Tücsök.

prünnyög Siránkozik. Pl. Prünnyög, ha këll, ha nem.

prüsszent. Tüsszent.

puca 1. Női szeméremtest. 2. Kisfiú hímvesszője.

puccba tëtte Kitisztította.

pucér Tiszti szolga (német).

puffancs Sértődékeny. Pl. Ëgyéb hibája nem vót, csak ëgy kicsitt puffancs vót.

puffog Duzzog.

puhogat Felpuhít. Pl. Esténként édösanyám fëlpuhogatta a párnát.

puja Gyermek.

pukkantó Hal úszóhólyagja.

pulec Kölyök.

puliszka 1. Kukoricalisztből készített pépszerű étel. 2. Gyenge, lágy ember.

puliszkakeverő Farúd, amivel a puliszkát keverik.

puliszkakeverő kalap Szalmából vagy gyékényből font, karimátlan tartó a forró fazék számára.

puliszkaliszt Máléliszt.

púp Kenyérdúc.

pupuzál Díszít, rendezget.

pupuzálja magát Szépítkezik. Pl. Sokat pupuzálja magát.

purc Szellentés. Pl. Az egész nem ér ëgy purcot.

purcan Tönkremegy.

purcant Szellent.

purdé Cigánygyermek. Pl. Jött a cigánné, s két purdé futott utánna.

pusmog Suttog.

putina Fedeles fabödön, amelyben túrót, ecetet tartottak. (Rom. putină).

putyeró Erő.

putypurutty Fürj.

pücsi Tehén, borjú.

pücsök Tücsök.

pünköst Pünkösd. (A dályai református egyház adományokat rögzítő Aranykönyvében is így írták, t-vel.)

püpü 1. Ital, víz. 2. Pálinka Pl. Domi bácsi szerette a püpüt, mindën nap részög vót.

püpül Iszik, iszákoskodik.

raba Talicska. Pl. Rabával hordták a sok betont a kofrázsba. (Rom. roabă).

rabcsont Vadrepce.

radina Gyermekágyas asszonynak vitt étel. (Rom. rodină).

radinás kosár Kézikosár, amiben a frissen szült anyának ételt visznek.

ráf Kerékabroncs.

ragadály Ragadós gyomnövény, galaj. Pl. Még az inge ës teli lëtt ragadállyal. 2. Erőszakosan ragaszkodó személy.

rakodás Az az idő vagy tevékenység, amíg, ahogy a szénásszekeret a terűvel megrakták.

rakodik 1. Szekeret valamivel megrak. 2. A lábbelire ragad a sár.

rakottyafűzfa Reketye.

ráncikál Ráncigál.

ránga Szerelővas. (Rom. rangă).

rázott Széna és szalma keverékéből készített takarmány.

rëa Rá.

rëa jött 1. Kedve van rá. 2. Megkívánt valakit.

rëa vereködik Szert tesz valamire.

rëatukmál Ráerőszakol.

rebëg Fél, ijedezik. Pl. Eleget rebëgtünk a kulák időbe.

réce Ruca.

rëgcumol Megfegyelmez, megró, irányítgat (német). Pl. Öt ës az asszon rëgcumolja.

régebbecske Kicsit rég. Pl. Régebbecske szép nagy hajam vót.

rëa vereködik Szert tesz rá.

rëgnál Könyörögve kér. Pl. Ne rëgnálj rajtam annyit, te gyermök!

régön rossz Nagyon rossz. Pl. Régön rossz neki, ha ezt a lëánt elvëszi.

rëguta Újonc.

régüdeje, rég az üdeje Régóta.

rëmorka Utánfutó. (Rom. remorcă).

rend A lekaszált fűnek, takarmánynak a földön hosszan húzódó vonala.

rendrázás A lekaszált széna- és sarjúrendek villával való szétrázása.

rëng Ring.

rënget Ringat.

renyeködik, renyekëdik Panaszkodik. Pl. Örökké renyeködött, hogy a lúdjai elvesztek.

rëpërál Javít. (Rom. repara).

rësta Rosta.

reszel A torkát köszörüli. Pl. Hallotta, hogy reszel az öreg az udvaron.

részeltet Ad valakinek. Pl. Az egész családot részeltette a pénzből.

részögöskossó Nagyon részeges ember.

rësztung Cókmók, ruhanemű, felszerelés (német).

rëtirál Enged, hátrál. Pl. Hogyha ëccër elhatározta, nem rëtirál.

rezes Pálinkafőzéskor a finomított párlat rezet tartalmazó, fogyasztásra alkalmatlan eleje.

Rézfánfütyögőjit! Indulatszó.

ribál Rángat. Pl. Ingömöt ne ribáljon sënki!

ribizli Ribizke.

rigli Retesz.

rikót Rikolt.

ringispír Ringlispír.

rippadozik Hangosan örvendezik. Pl. Ott rippadozott a mënyecske a sarokba, a többiek csak nezték, nagy irigyönn.

riskása Rizs.

rittol Igazít, egyenget, javít. Pl. Sokat rittolta a nagyapja.

rittyëgtet Csattant, pattant.

rittyent Csattant.

rogya Rozsdagomba. Pl. A pityókát megütte a rogya.

rogyaesső Napsütésben hulló meleg eső.

rogyog Ragyog.

rók Gyenge ruha, limlom. Pl. Ma letépöm rólad a rókot.

rókanca Szán és szekér oldaldeszkáit tartó négy rúd.

rokolya Szoknya (német).

rókon Rokon.

rongy Levesbe csepegtetett, főzött tojásos, lisztes habarék.

rongylapta Rongygöngyölegből készített labda.

rotos Korhadt, szivacsos belsejű. Pl. Olyan rotos vót a retök, hogy alig tutta mëgënni.

röggön, röggöny Röntgen.

rőköl Nagyon sír, sírva panaszkodik. Pl. Erőssen rőkölt a kicsike, met jöttek a fogai.

rucuka Kisruca.

rúgja a port Táncol.

ruha Fejkendő. Pl. Ott felejtötte a fejre való ruháját.

rusnya Csúnya.

rusnyít Csúnyán tesz.

ruva Fejkendő.

rücskös Gyűrött. Pl. Kiesött a zsebiből ëgy rücskös zsebkendő.

rücsök Gyűrődés.

rüdeg Rideg, sovány állat.

rühelődik Gyarapodik.

salukáter Zsalugáter. Pl. Ződre festëtt salukáter sose lëgyen zárva. (Népdal).

sántiër Építőtelep (Rom. șantier).

sapka Enyhe, figyelmeztető fejütés. Pl. Ma kapsz ëgy sapkát, ha sokat boszontasz.

saréta Kordé, könnyű kétkerekű szekér. (Rom. şaretă).

sarjugyermök Késői gyermek.

sárosbelű Tippadt belű (kenyér).

sároz Lábbelivel behozza a sarat.

sarval Gyalul, aprít.

sarvaló Káposztagyaluló.

sas Kertoszlop.

sáskalëánka Talpraesett, ügyes, mozgékony kislány.

sáté 1. Sás. 2. Sással benőtt hely.

satrapa, satrafa Idős nő becsmérlő megnevezése. Pl. Ott leskődött a vén satrapa a ház sorkánál, s leste a fiatalokot.

savankás Savanykás.

savanyó Savanyú.

savanyóté Aludttej.

sebzik Kisebesedik.

segél, segétt Segít. Pl. A tavaszon lovat vëszëk, ha az Isten mëgsegétt.

seggbosszantó 1 Csipkebogyó 2. Rossz bicikli.

seggël Hátrál.

seggirever Elprédál.

segittés Segítség.

seggvakaró Rózsabogyó. Pl. A rózsabogyót nálunk seggvakarónak híják.

seizzű Ízetlen.

sékóra fog Kérdőre von.

sëlét Sörét.

selymék, selymékës Mocsaras, vizes terület. Pl. A szarvas mëg se tudott mozdulni, belésuvadt a selymékbe.

sëmërëdëtt, sömörödött Összeszáradt.

sëpërget Sepreget. Pl. Minden szombaton megsëpërgettük a ház elejit, az udvart, s az utat.

septibe Gyorsan.

serëgësleg Csapatostul.

serög 1. Sok. 2. Nyáj.

sétár Sajtár. Pl. Másfél sétár tejet fejt ki ëgy perc alatt.

sëtét Sötét. Pl. A sëtétbe nekimënt ëgy fának.

sëtétödik Sötétedik. Pl. Már sëtétödött, mikor a csorda hazajött.

sifitël, süfütöl Dörzsöl, súrol.

sifon, sifonér Ruhásszekrény.

sijedés Süllyedés, gödör. Pl. Belésijedt a tehenök a kék sárnál, a sijedésnél.

sijjed Süllyed. Pl. Hogy sijjedjön el még a nyoma ës!

síjözik Sízik. Pl. Gyertök síjözni a Pityóka-kerbe!

sík Csúszós.

sikerödik Sikerül.

síkítt Csúszóssá tesz (felületet). Pl. Kisíkitották az utat.

síkittó fésű Mindkét oldalán fogas hajtisztító eszköz.

síkolándzik Csúszkál (a jégen, havon).

sikót Sikolt.

sillyed Süllyed.

simma Sima.

sing Hosszmérték: 62,2 cm.

sinlédërës sapka Simlis sapka. Pl. Olyan sinléderös sapkája vót a párttitkárnak, mind Leninnek.

síp Kályhacső.

Sipirc! Iszkolj! Pl. Sipirc! Tűnj el!

sipircöl Eliszkol, elszalad.

sipitt Sikit.

siringőzik Forog, kavarog, örvénylik.

siritt 1. Sodor. 2. Üt. Pl. Oda sirittött ëggyet neki.

sirittött cérna Vastagabb, sodort kendercérna.

sirül Fordul, perdül.

sirülő Kanyar.

slájër Menyasszonyi fátyol.

slég Srég.

smëkkër Ravasz, számító. (Rom. şmecher).

sóbafőtt Levesben főtt marhahús, sós vízben főtt krumplival, paradicsommártással. Ez hagyományos lakodalmi fogás, a torokon is adták régebb.

sohanapján délután Soha.

sohanapján Soha.

sokacska Kicsit sok. Pl. Sokacska vót neki a pálinka, met mëgrészögödött.

sokkalta több Sokkal több.

solló Sarló. Pl. Sokat learatott sollóval a gabonából.

sóp Fészer. (Rom. şop).

sorkolat Darab, szelet kenyér.

soroglya Saroglya.

sorok 1. Sarok. Pl. A rossz gyermököt sorokba állíttotta, vagy térgyépöltëtte a tanittó. 2. Kenyérsarok. Pl. Adott neki egy sorok kenyeret.

sósdi Sóska.

soson Gumipapucs.

sosztán És aztán. Szójellegű összetétel.

sován Sovány.

sóz Üt.

sráf Csík.

sróf Csavar.

staférung Hozomány, kelengye. Pl. Ott vót az egész staférungja a két szekrénybe bétéve.

stanëszli Zacskó.

strimfli Harisnya.

struccol Haragot tart.

stuszni Zokni (német).

suhogó ëgyedül Teljesen egyedül.

súly Betegség, süly.

sulykol Sulykolófával ver (szapult ruhát).

sulyok A ruha mosásakor használt lapos ütőfa.

sumák Spekuláns, hamis. Pl. Nagy sumák vót a komám, mégës túljártam az eszinn.

sumákol Hamiskodik.

sung Lendület. Pl. A szekér nagy sunggal mënt bé az ódalon, s paszátba mënt.

sunnan, sunnat Sehonnan.

sunnyaszkodik Lopózkodik. Pl. Oda sunnyaszkodott a körtövefa alá, s a kebelibe rakott vajegy gyümőcsöt.

sunnyog Sunyít. Pl. Az öreg ott sunnyogott a füttő mellett.

supákol Ver, ütöget.

suppan Esik.

suppant Rávág.

suputyál Sutorászik

surc Kötény.

surló Zsurló.

surlókefe Súroló kefe.

súrolgat Felmos, felkefél. Pl. Szëgëny édösanyám, mindën szombaton súrolgatott az első házba ës.

susmutol Suttog.

susutol Sokat mond, pletykál.

suszteráj Cipészműhely.

sutorászik, sutorál Suttog.

sútt Sehol. Pl. Jaj, sútt se kapom a hárászruhámot!

sutu 1. Satu. 2. Posztóból készült csúszásgátló és melegítő a cipőre, csizmára. Pl. Ha a sutut fëlhúztuk, nem csúsztunk úgy, s melegebb ës vót a lábbeli.

sutul Kikapar. Pl. Kisutultuk az eltënni való kábosztát, hogy sót lehessön tënni belé.

suturul Sugdolózik.

sutyiban Titokban.

suva Sehova.

suvad Csúszik, omlik.

suvadás Földcsúszamlás, csúszamlásos hely.

suvase Sehova. Pl Nem járok én suva se, /Oda járok, hova te, / Ëggyütt járunk ëgy lëán után.

suvaszt 1. Megüt. Pl. Úgy mëgsuvasztotta, hogy kecskebukát vetött. 2. Lop. Pl. Mëgsuvasztott eszt-aszt, s eladta az ócskapiacon.

sűdő Süldő. Pl. Karácsonra mëghízott a két sűdő.

süfütöl Dörzsöl.

süket Siker.

süketül Sikerül.

süllög A melegített puliszka adta hang. Pl. Süllög a puliszka a fazékba a füttőnn.

süllögtet Szellent.

sümőcs Szemölcs.

süpped Süllyed.

süppedékös Vizenyős, mocsaras hely.

süsü Gyengeelméjű.

sütemén Sütemény.

sütet Egy kemencebéli kenyér.

sütkölőzik Több félét süt-főz.

sütő Sütőház, nyári konyha. Pl. Nyárba ott főzött anyám a sütőbe.

sütőtekenyő Dagasztóteknő.

szabja Üti-veri.

szacskál Apróra vág.

szád Száj. Pl. A kemënce szádába húzta a szënet.

szádokfa Hársfa. Pl. Virágban állt az óriási szádokfa a templomkertbe.

szaggattak Szaggatva, kongatva harangoztak.

szagosvíz Kölni.

szája prémje Ajaka.

szája széjje Szája sarka

szájbosszantó Pálinka.

szajván Juhakol.

szajzik Vékonyan befagy. Pl. Rëggelre bészajzott a víz a válluba.

szakadás Földcsúszamlás. Pl. A szakadásnál látták utojjára a tehent.

szakadék Légyszerű csípős rovar. Pl. Odacsapott, mikor észrevëtte, hogy csípi a szakadék.

szakállszárittó Kispad a kapu előtt.

szakasztott Ugyanolyan. Pl. A bitang gyermök szakasztott az apja, mintha a száján töpte vóna ki.

szakszinál Elrak, szétoszt. Pl. Jól elszakszináltad a tëaburjánt, hogy nekünk nem ës maradt.

szallag Szalag.

szalajt Szalaszt, futtat.

szálalódik Szálakra foszlik.

szalasztott Bolond, futóbolond. Pl. Úgy nézöl ki abba a kalapba, mind ëgy szalasztott.

szálkás Sovány (hús).

szalmapityóka Hasábburgonya.

szalmazsák Szalmával töltött vászon ágybetét.

szalonnás Kissé ragacsos, sületlen a kenyér bele.

szamártöviss Szamárkóró.

számlik Jól szántódik a föld, könnyen járja az eke.

szanda Szandál. Pl. A kerbe felejtötte a szandáját. (Rom. sandală).

szándok Szándék.

szappany Szappan.

szapul, szapull 1. Kender fehérneműt forró lúgban tisztít. Pl. Odatëtte a szapullót. 2. Ver, üt. Pl. Jól mëgszapulta a lovat. 3. Pletykál valakit. 4. Szid. Pl. Szapulja, ahogy csak tuggya.

szapulló: Szennyes fehérnemű meleg, lúgos vízben való tisztítása. Pl. Fëltette a szapullót.

szapullócsëbër Füles faedény, amelybe a szapult fehérneműt kiszedték, és a patakra vitték kimosni

szapullókád Kád, amelybe a szapulandó fehérneműket teszik.

szapullóláb A szapulókádat tartó emelvény.

szapullóüst Üst, amelyben a szapuláshoz szükséges lúgot főzték.

szapulnivaló A szapulandó szennyes megnevezése.

szaragógya Rózsabogyó.

szarakodik Tökéletlenkedik.

szaramëgëvő Zsugori. Pl. Olyan szaramëgëvő, hogy az ételt ës sajnálja a szógától.

száraz Üres, puszta. Pl. Nem lehet egész nap vízön s száraz kenyérön élni!

szárazbetegség Tüdőbaj.

szarkavaró Bajt okozó.

szarzsák Semmirekellő.

szë Hiszen, mert.

szëcska Takarmány őrölésére használt szerkezet.

szëcskál Takarmányt darabosra őröl.

szëdő Almaszedő eszköz.

szëg 1. Sarok 2. Szekérrakáskor a szénából készített szegelet.

szëgén Szegény.

szëgelet Sarok, szeglet. Pl. Ez a kicsi szëgelet,/ Megér háromezëret! (Táncszó).

szëgibe Szegletébe.

szégyëllős Szégyenlős.

széj Szél.

szëkál Bosszant. (Rom. a seca).

szekérdërék A kocsioldalak közötti rész.

szekérdëszka Szekér oldaldeszkája.

szekerezés Gyermekek szórakozási módja, egyik szekérre felülve elmennek valahova, aztán onnan egy másik szekérrel vissza.

szekérlajtorja Kocsioldal.

székfű Kamilla.

székláb Teknő, szapuló alá való állvány.

széköly rágó Szalonnabőr.

széltől Szélről, oldalról.

szélyös Széles.

szëm Őr. Pl. Osztán míg én odavagyok, te légy szëm a bennvalóba.

szëmevilága Pupilla.

szëmëskëdik Nézelődik. Pl. Ott szëmëskëdtek a vénasszonyok, táncolni se lehetött rendösön.

szëmeszőre Szempillája.

szénacsinálás Szénaszárítás.

szénatartó Épület, épületrész, amelyben a szénát tartják.

Szëngyër napja Szent György napja.

szëntület Napnyugta.

szénvonó Sütőkemence szenét a kemence szájába kihúzó, hosszúnyelű kaparó.

szëplet Szeleskedik.

szëppen Megijed, ijedten szipog.

szépszerivel Szépen. Pl. Ha nem adták a lëánt szépszerivel, akkor mëgszöktették.

szër Sor. Pl. Szërre jártak a juhokkal

szërëcsia Szerencsétlen. (Rom. sărăcie). Pl. Mit akar az a szërëcsia?

szërëda Szerda. Pl. Csíkszërëda ëgy nagy falu.

szërël Szerez, keres. Pl. Szërëlt egy bádogost, s megjavíttatta a csatornát.

szerelömgyermök Fattyú. Pl. Van ëgy szerelömgyermöke Brassóba, de nem akarja, hogy tuggyák.

szërës Soros.

szeretője Szerelmese, udvarlója.

szeretőt tart Elfogadja az udvarlást.

szeretőzik Udvarolgat ill. udvaroltat.

szërvét Asztalkendő. Pl. Mëgdörgölte a gyermök száját a szervéttel.

szigorán Szigorúan.

szíjú Szíj. Pl. A nadrágszíjú ës szógálatba került. (’megverték’).

szík Valaminek a közepe. Pl a tojás sárgája.

szikoma Nagyon kevés, kicsi. Pl. Csak ëgy szikoma élesztőt tëttem belé, mégës jól mëgkőt.

szikon Szíjas, kemény. Pl. Olyan szikon vót a főd, hogy a kapa ës alig vágta.

szilvaíz Szilvalekvár. Pl. Hozza ki a szilvaízes fazakat,/ Hogy még ëccër mázoljam bé magamat. (Népdal).

szilvapattogatás A szilva kimagozása szilvaíz főzésekor.

szín Fészer.

szíp Szív. Pl. Kiszíptuk az akácból a mézet.

szipákol Szívja az orrát.

szipka Fűzfasíp. Pl. Szipkája ës vót, físzfából.

szípóka Árvacsalán.

sziri-szari Jelentéktelen, apró. Pl. Ilyen sziri-szari dógokkal nem foglalkozom.

szivárván Szivárvány.

szkëpál Megszabadul (Rom. a se scăpa).

szodé Kapkodó.

szodél Kapkod. Pl. Amikor az apjok el kezd szodélni, mindënt itt felejtnek.

szófosó Pletykálkodó.

szokotál Számigál. (Rom. socoti).

szomorán Szomorúan. Pl. Csak ennyit mondott, s mënt ës nagy szomorán.

szomorgat Szomorít.

szomszédol. Járja a szomszédokat.

szontyorog Rosszkedvűen, szomorúan időzik. Pl. Ott szontyorgott ëgyedül a tornáncba.

szontyoru Rosszkedvű, szomorú.

szonnyas Szomjas.

szórakozik vélle Udvarol / udvaroltat.

szortyogós Váladék okozta orrhangos. Pl. Mëghültem, má két hete szortyogós vagyok.

szószóló Lakodalmi szóvivő.

szóval éri Megfedd, megszólít. Pl. Szóval érte a szomszédot, hogy a kertöt nem jó helyre állította.

szö 1. Vásznat sző. 2. Lapos kavicsot a víz felszínén ugráltat.

szöcskeláb Körzőszerű ácsszerszám két nyitható szárral.

szökdincsöl Szökdécsel. Pl. Addig szökdincsölt, hogy letörött alatta az ágy.

szökdösik Kivagyiskodik. Pl. Addig szökdösött, hogy a többiek mëgelégölték, s belényomták a vízbe.

szökik Ugrik. Pl. Kiszökött a macska az ajtónn, s elkapta a madarat.

szöktető, szöktetős Ugratós tánc, csárdás. Pl. Vélle szerettem járni a szöktetőst.

szöllő Szőlő.

szőrfű Sima, selymes fűfajta, amit semmi állat nem szeret.

szöszmötöl Tesz-vesz.

szőtemény Szőttes, stafírung.

szpumosz Pezsgő (Rom. spumos).

szúëttes Szuvas.

szufla Szusz, lélegzet. (Rom. sufla).

szunnyodik Bóbiskol.

szupujék Szűk. Pl. Olyan kicsi, szupujék kabátja vót, hogy elig mënt rëa.

szúszék Gabonatartó láda.

szuszma Lélegzet. Pl. Hej, a szuszmája se jó annak az asszonnak!

szuszog-muszog Szöszmötöl. Pl. Egéssz délutánn az elsőházban szuszogott-muszogott.

szutyás Százas, százlejes. (Rom. sută).

szű Szív. Pl. Jó szűvvel adom, fogadd el.

szűkibe Szűkében. Pl. Eléggé pénz szűkibe vótunk, de sógorék kisegétöttek.

szűköcskén Szűkösen. Pl. Ëgy kicsitt szűköcskén vótunk a konyhába.

szünös-szüntelen Egyfolytában.

szürkülödik Alkonyodik.

szüvell Szeret.

szüvesön Jó szívvel.

szűzleves. Hús, zsír nélküli leves.

tabajdog Ügyetlen.

tácsog Állingál.

tag Birtokrész.

tájog Gennyes daganat.

ták, tongyó Gyenge, mazlag, ügyetlen.

takar Szénát gyűjt, boglyába rak. Pl. A takarástól hólyagos lëtt a tenyerem.

takaratlan Még boglyába nem rakott széna. Pl. Elkapott az esső, a sok széna ott maradt takaratlan.

takarittás Erdőtakarításkor gyűjtött ágfa.

takaró 1. Szénatakaró foglalatosság. Pl. Kivert az esső a takaróból. 2. Szénatakarással foglalkozó ember. Pl. Bozdapezsgővel kénálta a takarókot.

takarodás A termés őszi betakarítása a határból.

takarodik Behordja a termést a határból.

takaróruha Szőttes szalvéta, kisabrosz.

takaró villa Szénatakarásra használt villa.

taknyádi Ócska, jellemtelen. Pl. Ilyen taknyádi embört még nem látott a főd.

tákol, tókol Hevenyészve javít. Pl. Ketten tákolták a kertöt, s olyan ës lëtt.

talál Illik. Pl. Nem talál vénasszonnak a piros ruha.

találja magát Érzi magát. Pl. Hogy találjátok magatokot az új házba?

talám Talán.

talántán Talán.

tálas Edénytartó állvány .

taliga Kétkerekű, állatokkal végzett szántáskor használt jármű.

tálmosó Mezei zsurló

talpaló Talp alá behúzott nadrágtartó pánt.

tám Tán. Pl. Tám csak nem, komámasszon?

támaszték. Támasz.

táncolóház Művelődési ház.

taneszli Papírtasak. (ném.)

tángál 1. Gyatrán megjavít 2. Megver.

tángyér Tányér.

tángyértartó Tányértartó polc.

tángyérvirág Margaréta, margitvirág. Pl. Teli vót az ösven mellett tángyérvirággal.

tanól Tanul.

tanórok Fákkal kerített hely.

tanyázik Valahol időzik.

tapasztás Agyagpadló vagy fal agyaggal való javítása.

tapog Topog, toporog.

tapogat Lassan halad előre.

taré Taraj.

tarisnya Tarisznya.

tarisnyál Tarisznyál. Pl. Mindën nap tarisznyálni këll a gyermëknek, aki mënyën a juhokkal.

tarkëdli Tésztaétel.

tárkonyoslé Tárkonyos leves.

társalog Barátkozik, szerelmi kapcsolatban van valakivel.

táskásodik Felpattogzik, felhólyagzik.

taszajt Tol, taszít.

tátám Nagyapám.

tatar Gyenge, rossz minőségű. Pl. Ilyen tatar szekeret se láttam még életömbe!

táti Bácsi.

tátogató Oroszlánszáj, tátika.

tátogtat Tátog.

távul Távol.

Tej.

tébegríz Tejben főzött búzadara.

tébelaska Tejben főzött tészta.

técsarnok Tejbegyűjtő helyiség.

tëdd-el-s-ne-vëdd-elé Gyenge, megbízhatatlan. Pl. Ilyen tëdd-el-s-ne-vëdd-elé embërëkkel nem indulok el.

téfël Tejföl.

tehen Tehén.

tehenködik Egész súlyával rányomul. Pl. Oda tehenködött a lëán a legén ölibe.

tejestöröbúza Főzésre alkalmas, még lágyszemű kukorica.

teként Tekint

tëkënyál Tökéletlenkedik. Pl. Mëgtëkënyálta valahogy a kereket, s hazadöcögött.

tekenyő Teknő.

tekergés Csavargás.

tekerőláb Cérnát legöngyölítő láb.

tekerőlevél Eszköz, amelyről a kifeszített fonalat gomolyagba tekerik, gombolyító.

tëlázsi Konyhai edények tárolására használt polcos bútor.

telitalpú Lúdtalpú.

téliződ Meténg.

teljes merejibe Egészen. Pl. Teljes merejibe visszaél a bizalmammal.

tëllëget Teddegél.

tëmlec Tömlöc.

templomozás Istentisztelet. Pl. Templomozás után bémëntünk kërësztapámékni.

tëmpó Szeszély, szokás.

tëmpós Különös, szeszélyes szokású.

tëmpózik Teszi magát.

tëniszparkét Flanell.

tënnap Tegnap.

tënta Tinta.

téótó Szopós bárány vagy borjú gyomrából készített, tejet erjesztő anyag.

tëpëlák Tökéletlen. Pl. Tëpëlák legén vót, a vaj se olvadt vóna el a szájába.

tëpërtyű Tepertő. Pl. Sokszor sütött anyám tëpërtyűs pogácsát.

tépeti Gyorsan tesz valamit. Pl. dolgozik, megy a kerékpárral stb.

tepsed Szétnyomul.

tepszi Tepsi. Pl. Két tepszi pogácsát ës sütött.

tér Fér. Pl. Még mű ës feltértünk a szekérre.

térënget, téringet Terel.

térgy Térd.

térgye kalácsa Térdkalács.

térgyépöl Térdepel. Pl. Édësapám örökké térgyépölt, mikor valamivel dógozott.

térgyöl Térdel.

terjeszködik, tërpeszködik Pöffeszkedik. Pl. Ott terpeszködött egész nap az öreg a karosszékbe.

térőhely Férőhely.

térönget 1. Terelget. 2. Megnevel, megver.

terü Teher, rakomány. Pl. Délre itthon ës vót a két terü széna.

tésës Te is. Pl. Tésës ott vótál?

tëstál Hagyakozik.

tésës Te is.

tëstus Bibliából vett idézet.

tësz Üt. Pl. Úgy mëgtëtte, hogy szólni se tudott.

tészta Sütemény.

tëtëntók Bárgyú, ütődött.

tetűpor DDT por.

tézsolla A bivaly és ökör húzta ekét a járomhoz kapcsoló rúd.

tikácsol Fuldokol. Pl. Észrevëtte, hogy a tyúk tikácsol, s hamar elvágta a nyakát.

tikog Nehezen, fuldokolva nyeli az ételt.

tiló Kenderfeldolgozó eszköz

tilos Tilalmas, legeltetésre tiltott hely.

tincsöl Táplál, hízlal. Pl. Karácsonra jól fëltincsölték a csëkát, s le ës vágták a két innep közin.

tinó Üsző.

tipos Tapos. Pl. Tipos, mint pipe a forró pityókába. (Szóláshasonlat).

tipptopp Talpraesett. Pl. Olyan tipptopp asszon vót, hogy csak, no!

tisztálás 1. Ruhaöblítés. 2. Pálinka másodszori párlása.

tisztitt Foszt (kukoricát).

tisztul Tehén vérzéssel.

tóditt, lóditt Hazudik. Pl. Nagyokat tóditt, inkább csak szokásból.

tojóskodik Tökéletlenkedik. Pl. Addig s addig tojóskodott a vénembör, hogy leverte a cseréptálat.

tojóz Megvizsgálja a tyúkot, hogy tojós-e.

tojpad Horpad.

tokán Tokány.

tollászik Betakarodás után az ottmaradt, kallódó termést összegyűjti. Pl. Még három zsák pityókát tollásztunk szántás után.

tollászkodik Szépítkezik, igazgatja a ruháját (nő).

tolló Tarló.

tollu Toll.

tollusëprü Levágott liba szárnyvégéből készült seprű, tollseprű.

tongyó Rendetlen, ügyetlen. Pl. Tongyó embör vót Mózsi bá.

tonkos Tompa. Pl. Piros arcú, tonkos orrú embör vót.

topló Tapló. Pl. Toplósapkát má kevesen csinálnak Korondon ës.

toplós Ütődött. Pl. Mëgëttük a toplós almát ës, met az még édösebb vót.

topol Potyol.

torha Gyenge, erőtlen ember, hó. Pl. Nehezen haladt eléfelé a torha hóba.

tornaing Tornatrikó.

tornánc Tornác. Pl. Úgy mëgfogta a tornánc fáját, hogy nem akarta elereszteni.

tornánc fája Tornácoszlop.

torokpecsönye Torokhús, amelyből disznótoros vacsorát készítenek, „lecsipecsit”.

tótrépa Csicsóka.

tozzsa Torzsa.

1. Tű. 2. Töve, gyökere valaminek.

töbdös Köpköd.

több vessben Többször. Pl. Több vessben ës mëglátogattam kërësztanyámot.

többecske Több. Pl. Többecskét ivutt, inogott a lába.

töérő Értéktelen, amennyit egy tű ér.

tőgyel Tejet ad.

tőked Elmélyül egy gondolatban, gondban.

tökháj A disznó ágyékrészén lerakódott zsírréteg.

tökkáboszta Tökfőzelék.

tökölődik Tökéletlenkedik, kínlódik.

töllesztő Törlesztő. Pl. Töllesztőre vëtt pénzën épitti a házat.

tömés Folyóvíz partján a martnak a víz kimosta alja.

tömlec Tömlöc, börtön.

töpik Köpik. Pl. Abba a helybe kitöpte két fogát.

törek Pelyva. Pl. A lëányok dógoztak a töreknél.

törő Kendertiló.

töröbúza Kukorica.

töröbúzacsúsza Kukorica csúszája.

töröbúzafosztás Kukoricafosztás.

töröbúzakóró Kukorica szára.

tősleg Tövével együtt. Pl. Tősleg kitépte a fát a medve mérgibe.

tőtelékös káboszta Töltött káposzta.

tövissalma Galagonya.

tövisskert Tövises ágakból készített kerítés.

tövös Retekszerű régi zöldség.

törzsök Fatörzs, lekaszált gabona, takarmánynövény töve.

tözzsöl Dörzsöl. Pl. Kitözzsölte jól a ruhát kézzel.

tözzsölő masina Hullámos fémlemez, mosásra használták.

tróbál Próbál. Pl. Mëgtróbálta bécsapni az urát.

troppol Fut.

trotty Bő nadrág lötyögő, lecsüngő feneke.

trottyos Járni is alig tudó, roggyant térdű férfi.

truccol Ellenkezik.

tudák Okos, tudós. Pl. Ha olyan nagy tudák vagy, válaszolj neki!

tudvalëvőleg Köztudottan.

tulipánt Tulipán.

tutujgat Becéz, kényeztet.

tű, tűk Ti.

tüktököt Titeket.

tüntet Feltűnősködik.

tűrköl Piros tojást összekoccant.

tüsténkëdik Ügyeskedik. Pl. Ott tüsténkëdëtt a veje ës a komám mellett.

tüviss Tövis.

tüzel Heveskedik.

tűztűzgyújtó A tűz meggyújtásakor használt vékonyra hasított fa, ág.

tyúk Pattogatott kukoricában ki nem pattant kukoricaszem.

tyúkalja Egy kőtetnyi csibe.

tyúkászik Nők után jár, udvarol.

tyúkborittó Vesszőből font kúp alakú vesszőkosár, amely alatt a kiscsibéket tartják, etetik.

tyúklajtorja Deszkából, rászegezett lécekből készült tyúkfeljáró.

tyúkszaros (élet) Hitvány élet. Pl. Mit féltöd úgy azt a tyúkszarost?

tyúkültetés A csirkeköltéshez szükséges, megfelelő hely készítése, a tojások tyúk alá helyezése.

tyúkvirág Tavaszi hérics.

udor Szénapadlás. Pl. Ott háltak a szénába, az udorba.

udorba járó lajtorja Szénapadlásra járó létra.

udvarfeneke Udvar hátulja.

udvarseprés A gyermek feladata vasárnap délelőtt megseperni az udvart.

ugar A nyomásnak maradt forduló része, amelyet június-július folyamán megszántanak.

ugarol Nem vet bele semmit, pihenteti a földet.

ugrató Ugrós csárdás.

ugyanvalóst Ténylegesen. Pl. Most a bajba ugyanvalóst ësszetartottak az embörök.

újasszon Fiatalasszony (lakodalom után), olyan asszony, aki nemrég ment férjhez.

újfënt Újra.

ujjas Kabát. Pl. Ott felejtötte vót az ujjasát a lëányos háznál.

újdonatúj Vadonatúj.

újlag Újra. Pl. Újlag mëgtróbálta, s akkor se sikerödött.

ura Férje.

úszó Uszony.

utó Pálinkafőzéskor a végén kifolyt gyenge ital.

uzsonnya Uzsonna.

uzsukol Unszol, biztat, sokat mond, kérlel. Pl. A tesvéröm itt rajtam uzsukol.

üdő Idő.

üdőnap előtt Túl korán.

üdős Idős.

üdőtőtött Idős.

ügyeközik Igyekszik.

ügyel 1. Vigyáz. 2. Megfigyel.

ülésdëszka Szekéren keresztbe tett deszka, ülés.

üllő A tyúkok ülőrúdja.

üllü Héja.

ültet 1. Rosszra biztat, haragot szít. Pl. Ültették, hogy ne hagyja a fiára a házat. 2. Kotlóstyúkot költeni tesz.

ünőbornyu A tehén nőstény borja.

üsmer Ismer.

üsmerős Ismerős.

üszkütöl Biztat. Pl. Addig s addig üszkütölte a bottal, hogy elindult.

üvegös Üveges szekrény.

üt Hasonlít. Pl. A bitang gyermök erőssen az apjára ütött vót.

üzekëdik, üzeködik Párzik (tehén).

űzeti magát Folyatik, párzik. Pl. Nem jött haza a tehen, met űzeti magát.

űzi az eszit Tréfál, bolondozik.

űzi az eszit vélle Udvarol, udvaroltat.

űzi magát Küszködik.

vackor Vadkörte.

vacogtat Megzavar, állatokat lármára késztet.

vacskol Kézzel összenyomkod, összezúz.

vacsoracsillag Vénusz.

vad Nagyon savanyú. Pl. Cukor nélkül erőssen vad vót a csűgör.

vadcsërësnye Vadon termő cseresznye.

vadcsombor Kakukkfű.

vadfőd Termőréteg alatti föld.

vadházasság Élettársi viszony.

vadhús Fekélyes sejtburjánzás.

vadmák Pipacs.

vadréce Vadkacsa.

vadszilva Kökény. Pl. Akkor këll vetni a töröbúzát, mikor virágzik a vadszilva.

vadtehen Őz. Pl. Kieszi a fődből a pityókát a vadtehen.

vágás Mint mérték. Pl. Egy vágás szalonna.

vágott Írtáshely. Pl. A vágott teli vót epörrel.

vagyogat Éldegél.

vaj Vagy. Pl. Vaj jössz, vaj maradsz.

vájling Nagyobb, zománcozott tál

vakarék Kicsi gyermek.

vakarodik Eltűnik, gyorsan mozdul.

vakarú A dagasztóteknő oldaláról levakart tésztából sütött cipó. Pl. A vakarú hamarabb kisült, s még úgy melegön mëgëttük.

vakisa Olyan juh, amelynek sötét gyapjúfolt van a szeménél.

vakság Sötétség. Pl. Olyan vakság vót a pincébe, hogy sëmmit se látott.

vaksi Félszemű, rosszul látó, rövidlátó.

vakszëm Halánték.

vakütés Tompa ütés.

vakvarju Bakcsó (vízimadár). Pl. Csípi csóka, vakvarjúcska: / Jó volt-ë a kisfiúcska? / Ha jó volt a kisfiúcska, / Ne csípd meg öt, vakvarjúcska. Hess!

valag Nő vagy kanca szeméremteste.

valagászódik Kapja a hibát, kérdezősködik. Pl. Addig valagászódott az öreg, hogy mind otthagyták a segétségök.

valahonnét Valahonnan.

valamég Valameddig, ameddig.

valamicske Valamennyi. Pl. Vót valamicske pénze, de avval nem sokra mënt.

vállu Vályú.

váltig Kitartóan.

váltó Váltóruha.

vankuj Makacs, hallgatag. Pl. Olyan vankuj embör vót, alig vakkantott vajëgyet.

vanogat Szűken van, hol van, hol nincs.

vannyog Nyafog, siránkozik. Pl. Nem tudom, mit vannyog annyit ez a gyermök, csak nem jő a foga?!

var Begyógyult seb kemény vérhuzata.

varasbéka Varangyos béka.

vartyog Nedves talaj buborékoló hangot ad.

váskálódik Vackolódik, izeg-mozog. Pl. Addig váskálódott, hogy elérte a célját.

vaskankó Piszkavas.

vaskó Kapatisztító, cipőtisztító vasdarab.

vasmacska Háromágú fémkampó, amely segítségével a kútba esett vedret lehet kivenni.

vaszkolódik Fészkelődik.

vaszora Tehén nemi szerve.

vecsörnye Esti istentisztelet.

vëddfëlke Könnyű felső ruhadarab Pl. Az ütéstől végighasadt a hátán a könnyű vëddfëlkéje.

vejire lévendő Leendő veje.

véka Szemesgabona mérésére használt, fából készült mérőedény, nagysága vidékenként változott 20-30 liter körül.

vékás Olyan nagyságú földterület, amelybe egy véka vetőmag kellett, nyolc ár.

vékáskosár Egy vékát befogadó kosár.

véknya Horgasina.

vélle Vele.

véllök Velük.

vëllëget Vesz.

vendégmarasztaló Pálinka.

vén zsába Vénasszony.

vendégség Lakodalom.

vérejárófű Vérehulló fecskefű.

vereködik Nehezen eljut valahova, megvalósít valamit. A másadik évben már egy jó fejős tehenre vereködtek.

vérës Vérmes.

vërëss Vörös.

vërësshagyma Lila hagyma

vérfű Orbáncfű.

veri a fejit valakivel Viszonya van. Pl. Vas Imréné ës Bálint Balázzsal veri a fejit.

vermöl Terményt téli tartásra verembe tesz.

verő Gyümölcsverésre használt rúd.

verődik Javul. Pl. az idő, az ember egészsége.

vérös Véres hurka.

vérszípó Pióca.

veselködik Rugaszkodik, támadóan viselkedik. Pl. Ne veselködj, legén, met mëg lëszël verve!

veszteg Tétlen, mozdulatlan. Pl. Ülj veszteg, ne csiklincs!

vet Üt. Pl. Mëgvette, hogy ëgyet kecskebukázott. 2 Szól. Pl. A sárpuska akkorát vetött, mint ëgy orosz géppuska.

vet a tűzre 1. Tesz a tűzre. 2. Táplálja a haragot.

vetkölőzik, vetköződik Vetkőzik.

vetközik Bőrét, tollát leveti (állat). Ősszel vetköznek a tyúkok, s elhaggyák a tojást.

vetögető Elmozdítható kertkapu, kertláb. Pl. Félretëtte a vetögetőt, s átaljött a szomszédhoz.

vétök Az állatok elkanyarodása miatt a szántásban szántatlan maradt sáv.

vetöllő Csónak formájú, szövéshez használt eszköz, amivel a felvető közé behúzzák a fonalat.

vetőszëg Forgó szövési eszköz.

vetőkeret Téglalap alakú keret, amely segítségével szövéshez készítik elő a fonalat.

vickiózik Ugrat, tréfál.

vicog Vihog.

vidéköl Tekereg. Pl. Kividékölted-ë magadot, asszon?

vidör, vüdör Veder.

viganó Könnyű nyári női kabátka.

vikota Veszekedés.

vikotázik Vitatkozik. Pl. Örökké vikotáztak, s az asszon ëgyszër csak hazakőtözött a szüleihöz.

vikszol Fényesít.

világvërësse Rendkívüli személy. Pl. Ö sem a világveresse.

világ Világosság.

világol Világít.

világra Pontosan.

villahegy Villára egyszerre felvett takarmány.

villáncsol Fel-felvillan a tűz.

villanyfa Villanyoszlop.

villáz Villával gyűjt, rak össze valamit. Pl. Én villáztam, s a testvéröm gereblyélte a sarjút.

villony Villany.

villonylámpa Villanylámpa.

vinëtta, vinëte Padlizsán. (Rom. vinete).

virics 1. Megcsapolt nyírfa iható leve. 2. Pálinkafőzés után megmaradt anyag.

vírjad Virrad.

virjasztó Éjjeli sirató, emlékező együttlét az elhunyt személlyel.

viselőruha Hétköznap hordott ruha.

viselős, vüselős Terhes.

viszketegség Állandó viszketés.

vissz Viszel.

visszamond Felesel.

visszazupázik Katonaságnál visszamarad.

vitamén Vitamin.

víz Izzadtság. Pl. Ma a víz a hátadra kerül. ‘Ma megizzadsz.’

vizespad, vízpad Pad, amelyen a víztartó edény áll.

vízipuska Bodzafából készült vízfröcskölő gyermekjáték.

vizita 1.Lányos házak látogatása udvarlási szándékkal. 2. Udvarló, aki vizitába megy.

vizitanap Amikor vizitába lehetett menni. Minden nap péntek kivételével.

vizül Nedvesedik.

vízvetés Szemmel verés ellen parázsvetés vízbe.

vizsla Virgonc, éber. Pl. Erőssen vizsla gyermök vót, mindenütt ott vót, ahol nem këllëtt vóna.

vizslat Keres, kutat, figyel. Pl. Addig vizslattunk, hogy mëgkaptuk, hol lehet barabojt kapni a Bongorba.

vonó Kemencéből a szén kihúzására szolgáló eszköz.

vőfén Vőfély.

vőfénpáca Vőfélypálca.

vőgy Kelés közepén, helyén levő gödör, a genny fészke.

zábé Kapufélfa. Pl. Erőssen ölelte a zábét.

zabola 1. Zabla. 2. Szájszöglet fertőzése.

zabos tarisnya Abrakos tarisznya.

zacskó Herezacskó.

zádokfa Hársfa.

zakota Limlom, összevisszaság, zűrzavar. Pl. A tornánc alatt a lúdpajtát má nem használták, s teli vót zakotával.

zakotál Lármát csap.

zakotatartó Limlomtartó.

zakuszka Vegyes zöldségkrém.

zárkányos Kábult, részeg. Pl. Jaj, hát ez az embör tejjesön mëgzárkányosodott.

zërëg Zörög.

zidár Kőműves. (Rom. zidar).

zóda Szóda.

ződ Éretlen.

ződág Májusfa.

ződágtëvés Májusfaállítás.

ződbéka Levelibéka.

ződfuszujka Újbab. Pl. Már lehetött főzni zöldfuszujka levest.

zúgat Hangosan bizonygat. Pl. Erőssen zúgatták, hogy viselősön mënt hëzza.

zupa Katonaságnál kapott leves.

zuppan, zsuppan Zuhan.

zuvat 1. Pletyka. Pl. Itt a zuvatnak nincs helye! 2. Pletykás. Pl. Két zuvat asszont küldött oda az elnök.

zuvatol Pletykál. Pl. Azt hiszöd, hogy zuvatolásból mëg lehet élni?

zsákkötő Spárga, amit a zsák bekötésére használnak.

zsebbeli, zsebbevaló Bicska.

zsëmlekása Búzadara. Pl. Zsëmlekását pirittott, amikor hasmënése vót.

zsëndély Zsindely.

zsëndice Ordás savó, a juhtejfeldolgozás, sajtkészítés egyik terméke. Pl. Megivutt ëgy nagy csipor zsëndicét, s mëgtöröte a száját a kabátja ujjával.

zsëngetöröbúza Tejeskukorica.

zsëréb 30 szál, azaz 10 ige a vetőszegen.

zsibog Sajog.

zsidószalona Őrölt szalonnából fűzezéssel készült kenő étel.

zsidótojás Majonézesen kikevert főtt tojásdarabok.

zsimböl Zsémbelődik.

zsimbös, zsémb Zsémbes. Pl. Ëgy öreg, zsémb embör vót a házigazdánk.

zsinatolnak Zsivalyognak, zajongnak.

zsindölyszëg Zsindely rögzítésére használt vékony, acélos szeg.

zsír Föld kövérsége, trágya.

zsíroz Bőven ad, megtold. Pl. Mëgzsírozta ëgy véka töröbúzával a kapásoknak adott bért.

zsiványpecsönye Nyársra fűzött szalonna- és húsdarabokból, hagymaszeletekből.

zsunnyog Zúg, zümmög. Pl. A szél zsunnyogott a fák között.

zsunnyogtató Surrogtató gyermekjáték: zsinegre kötött falemez vagy gomb.

zsúp Töretlen búza- vagy rozsszalma tetőfedő.

zsúpol Vállon cipel.

zsuzsukol Sokat mond.

Adynak a szó „ópium” volt, nekem maga az Élet. Azt hinné az ember, hogy szinte fölösleges egy ilyen gyűjtemény, esetleg a nyelvészek vehetik valami hasznát. Utólag, elolvasva a szójegyzéket jöttünk rá, hogy ez a szótár, példáiban, a gyerekkor, a falusi élettörténéseire való utalások által, kis falutörténet, önéletrajz, nevelőkönyv: múlt és jövő. Jól megismerszik belőle a gyűjtő és környezete egyaránt.

Zárszó

Csuda-világ a nyelvészkedő ember számára a tájnyelv, a nyelvjárás világa. Elsüllyedt nyelv-Atlantiszom, gyermekkorom tájnyelve, az én falum kisközösségének nyelve ez. Szó-kövek, szó-téglák, melyeket a szellem habarcsa tart össze nemcsak házzá, nemcsak otthonná, hanem nyelv-szentegyházzá is. Tájnyelvem szentegyház, templom, hova a legbensőségesebb pillanataimban imádkozni járok. Belső énem, belső világom nyelve. Ízes, fordulatos szó- és nyelvhasználata gyógyír szívemnek, lelkemnek. Kodály mondta volt, hogy aki a zárt ë-t érzésből használja, az olyan, mintha egy jó hangszeren gyönyörű dallamot játszana. Hálás vagyok az Istennek, hogy magyarnak születtem, és a sorstól egy ilyen nyelvet, ilyen tájanyanyelvet kaptam. Az égre törés és a magamból való adás gesztusát tanultam el falum templomától és az előtte álló kúttól, a Pap kútjától. Életemnek a használni akarás volt az egyik mozgatórúgója. Örülnék, ha ez a dolgozat is hasznára lehetne a nyelvészetnek, az iskoláknak, a társadalomnak – esetleg a falumbeli embereknek. A falumban beszélt nyelvi változat már rég nem az, amit könyvemben bemutattam. Csak megfogtam, nyelvtörténetileg szólva, az örökkévalóság, a mulandóság egy pillanatát. Nincs befejezve a munka, még kutatni lehetne, például, a közmondások, szólások, frazeológiai szókapcsolatok rendszerét.

A magyar nyelvet évszázadok tudósai vizsgálták, s a munka még most sincs befejezve. Hogyan tudtam volna én kimeríteni anyanyelvjárásom vizsgálatának összes lehetőségét! De köszönöm az Égnek, hogy ennyire is megsegített. A megsemmisülés pimasz és agresszív szubkultúrája les, hogy betöltse a helyét hajdani értékeknek. Mint az öreg málnást a csalán, úgy növi fel az életrevaló szubkultúra a kiöregedő, erodálódó népi kultúra helyét. Mentenünk kell, amit még lehet, és van kivel, kinek. Köszönöm a sorsnak a megbízatást, hogy ezt a munkát én végezhettem el!

Ezzel a tanulmánnyal egy test-lélek az a pár, általam írt vers is, amelyek munkám, pályám hozadékai, és megmutatják, mi nőhet ki egy ilyen, a székelydályaihoz hasonló tájnyelvi bölcsőből.

És néhány kép emberalakú falumról.

Mit is mondhatnék még? „A tűznek nem szabad kialudni.”

* * *

Utóirat: A tájszógyűjtést nem tudtam befejezni, csak abbahagytam. Valószínű, még sok „dályai” szó, kifejezés jut eszembe ezután is. A könyv végén lévő vonalazott oldalakra írom be azokat. Arra kérem Olvasóimat, tegyenek hasonlóképpen, írják be a könyvből kimaradt szavakat. Hálás lennék, ha hozzám is eljuttatnák őket, hogy kiegészíthessem gyűjteményemet. Minden visszajelzést örömmel fogadok. Tegyük egyre teljesebbé, gazdagabbá nyelvi kincsestárunkat! (L. J.)

A szerző önéletrajza

Székelydályában születtem, ott „fogott ki” a 116. szám alatt Szabó Zsuzsa bábasszony 1947. november 14-e ködös-borús hajnalán. Szüleim, Lőrincz Károly és Ferencz Erzsébet, élet próbálta gazdálkodó emberek voltak. Tízéves koromig, amikor édesapám meghalt, kikaptam egész életre a szeretetadagomat. Korán megnyilvánult érdeklődésem az irodalom, a tanulás, a betűk iránt, iskolába menés előtt már olvasni tudtam, nagy nyomtatott betűkkel írni is. A harmonikus családi élet, az igyekvő székely falu példája indított az élethosszú úton. Meg a sok könyv, melyek nagy részét anyai nagyanyám égei házából, majd a „muzsnai tanítónétól” és Vinci Balázs bácsiéktól kaptam. A dályai iskolában Péter Balázs tanító pallérozta szellememet és Bedő Áron tiszteletes úr istápolta lelkemet. Az 5–7. osztályt a homoródszentpáli iskolában jártam, ahol, többek között, Kozma Miklós magyartanárom volt nagy hatással rám. Második osztályos koromban próbálkoztam először versírással, ötödikes voltam, amikor a szentpáli kultúrotthon színpadán az egész falu népe előtt elmondhattam egy versemet. Mint apátlan árvának az irodalom szeretete, a könyvek által belém oltott jobbra, szebbre törekvés és az a vágy adott erőt, hogy költő szeretnék lenni. Nem tudtam, hogy milyen göröngyös úton indultam el! Középiskolai tanulmányaimat a székelyudvarhelyi gimnáziumban kezdtem, de anyagi okokból (özvegy édesanyám téesz-jövedelméből nem tudta a tandíjat, a bentlakást fizetni), félbe hagytam tízedik közepén a tanulást, majd a gyergyószentmiklósi építészeti szakiskolában (románul) kitanultam a kőművességet. A marosvásárhelyi építészeti vállalathoz helyeztek ki, ahol lehetőségem nyílt esti líceumban elvégezni a középiskolát. Sikerült a felvételim a marosvásárhelyi tanárképző főiskola román–magyar szakára, ahol, habár tanárnak képeztek ki, megismerhettem a versírás csínját-bínját is. Egyre több versem jelent meg különböző kiadványokban. 1971-ben a székelyderzsi általános iskolához helyeztek ki tanárnak. A népi kultúra, a tájnyelv értékeit kezdtem gyűjteni, kutatni és átszármaztatni a tanulóknak. Feleségemmel, Lőrincz Ilonával, egyre több eljárást kísérleteztünk ki a népi kultúra elemeinek áthagyományozására. Ez folytatódott 1978-tól 1989-ig a kányádi iskolánál, ahol kapcsolatba kerültem falumbeli tanulókkal is, általuk újra falum tájnyelvével. Sok visszajelzés, közlések bizonyították irányulásunk helyességét.( Később könyvet is írtam erről A kultúraváltás sikeréért címmel.) Közben kiegészítettem tanulmányaimat a Bukaresti Egyetem román nyelv és irodalom–magyar nyelv és irodalom szakán, ahol 1980-ban államvizsgáztam. 1990-től a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban, hajdani középiskolám jogutódjában lettem magyartanár, egész nyugdíjazásomig. A népi kultúrához való kötődésemnek is tulajdonítható, hogy székely szerzők, köztük Tamási Áron, Nyirő József műveinek kutatására vállalkoztam. Nyugdíjba vonulásom évében, 2011-ben fél évet töltöttem Új-Zélandon. Az idegenség megtanított arra, hogy, hazatérésem után, népi javainkhoz még inkább ragaszkodjam. Ennek eredménye a 2013-ban megjelentetett Székelypetki népballadák c. könyv és a dályai tájnyelvet vizsgáló jelen dolgozatom. Tanítványaim, családom, három gyermekem, hét unokám, nyolc megjelentetett könyvem, verseskötetem, hozzávetőleg háromszáz sajtóközlésem, cikkek, tanulmányok jelzik, hogy, talán, nem éltem hiába. Köszönöm az Égnek, hogy a kapott talentumokat kamatoztatni tudtam. Vajha kaphatnék erre még tovább is egy kis esélyt!

 

Felhasznált irodalom

 

Balogh – Gálffy – J. Nagy 1971: Balogh Dezső – Gálffy Mózes – J. Nagy Mária: A mai magyar nyelv kézikönyve, Bukarest, 1971.

Bárczi 1980: Bárczi Géza: A magyar nyelv múltja és jelene. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1980.

Bartha és mások 1968: Bartha János – Horváth Tibor – Józsa Nagy Mária – Szabó Zoltán, Kis magyar stilisztika, Bukarest, 1968.

Bíró 1984: Bíró Zoltán, Beszéd és környezet, Bukarest, 1984.

Cs. Gergely 1991: Cs. Gergely Gizella: Asszonyi helytállás Székelyföldön. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 1999.

Dávid 1981: Dávid László, A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981.

Demény – Pataki 1983: Demény Lajos, Pataki József: Székely Oklevéltár 1568- 1591), Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983.

DIR XIV. C, III.: Documente privind Istoria României, Seria C, Transilvania, III / 2. Cluj, 1954.

ÉTájny 2014: Élő tájnyelvek. Válogatás az emberi Erőforrások Minisztériuma és az Anyanyelvápolók szövetsége anyanyelvi pályázatából. Válogatta és szerkesztette: Balázs Géza – Juhász Dezső – Zellinger Erzsébet, Budapest, 2014.

Fábián – Szathmári – Tyerestyéni 1974: Fábián Pál – Szathmári István – Terestyéni Ferenc, A magyar stilisztika vázlata, Budapest, 1974.

Gálffy 1986: Gálffy Mózes, Nyelvértékű-e a nyelvjárás? Korunk, 1986. XLV. 6. sz., 465-468.

SZéNySz 1987: Székely Nyelvföldrajzi Szótár. (Összeállította Gálffy Mózes és Márton Gyula), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987.

Hangay 1987: Hangay Zoltán: Szókészlettan. Az egyén szókincsének fejlődése, Budapest,1987. Janitsek – Ferenczi 2003: Janitsek Jenő – Ferenczi Réka: Székelydálya jelenkori és történeti hely- és családnevei, Kiadja az ELTE Magyar Nyelvtudományi Intézet Névkutató Munkaközössége, Budapest 2003.KiMT 2014: Kis magyar tájszótár. 5800 népies és tájnyelvi szó magyarázata. Szerkesztette Kiss Gábor. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2014.

KisMaTáj 2014: Kis magyar tájszótár. Szerkesztette Kiss Gábor. Tinta Kiadó, Budapest, 2014.

Kriza 1996: Kriza János, Erdélyi tájszótár, Gladiátor Kiadó, Budapest, 1996.

Kun 1993:Kun József: Fekete-Körös-völgyi magyar tájszavak és magyar szavak a dél-bihari nyelvjárásban. Kiadja az ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszéke valamint az MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest, 1993.

Lőrincz 2006: Lőrincz József: A kultúraváltás sikeréért, Magister Kiadó – Apáczai Csere János Pedagógusok Háza, Csíkszereda, 2006.

Lőrincz 2014: Lőrincz József: Tájanyanyelvem – anyanyelvszentegyházam. Székelydálya helyi nyelvjárásának állapota a 20-21. század végén. In Élő tájnyelvek. Válogatta és szerkesztette Balázs Géza – Juhász Dezső – Zellinger Erzsébet. Anyanyelvápolók Szövetsége – Inter Kft., Budapest, 2014. 149-156.

MagyDial 2001: Magyar dialektológia. Szerkesztette Kiss Jenő. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.

Márton 1972: Márton Gyula, Magyar nyelvjárástan (Egyetemi jegyzet), Kolozsvár, 1972.

Márton – Péntek – Vöő 1977: Márton Gyula – Péntek János – Vöő István, A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977.

MÉrtK 1975: Magyar értelmező kéziszótár (Szerkesztette: Juhász és mások), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975.

MonVat I.: Monumenta Vaticana Hungariae. I. Rationes collectorum pontificorum in Hungaria. Pápai tizedszedők számadásai. 1281-1375. (Felelős kiadó: Várszegi Asztrik – Fonyódi Ottó). Budapest, 2000.

Murvai 2006: Murvai Olga, Viseltes szavak, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006.

NhÚK 1987: Néphagyományok új környezetben, Szerkesztette Bíró Zoltán, Gagyi József, Péntek János, Bukarest, 1987.

Péntek 2000: Péntek János: A Homoród vidéki tájszólás. In: A Homoród füzes partján. Szerkesztette Cseke Péter és Hála József. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2000, 195-209.

Péntek 2003: Népi nevek, népi hagyományok. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2003.

Péntek 2004: Péntek János: Anyanyelv és oktatás, Pallas – Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004.

Péntek 2011: Péntek János: Változó korunk – változó nyelvünk, Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2011.

Pomogáts 2004: Pomogáts Béla: Nemzeti önvédelem és európai integráció, Művelődés, 2004. 2. szám, 3-5. Régi szavak szótára 2012: Régi szavak szótára. Kihalt, elfeledett és kiveszőben lévő szavak, szóalakok és szójelentések magyarázata. Szerkesztette Kiss Gábor.  Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2012.

Sántha 2004: Sántha Attila Székely szótár, Havas Kiadó, Kézdivásárhely, 2004.

SzékNySz 1987: Székely nyelvföldrajzi szótár. Összeállította Gálffy Mózes és Márton Gyula, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987.

SzO új, IV.: Székely Oklevéltár, Új sorozat, I-V. Kolozsvár, 1983-2000.

Tájszavak 2012: Tájszavak. A magyar nyelvjárások atlaszának szavai, szóalakjai. Szerkesztette Kiss Gábor, Bató Margit. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2012.

Vofkori 1998: Vofkori László: Székelyföld útikönyve I, Cartographia Kiadó, Budapest, 1998.

Vöő 1973: Vöő István, A barcasági tájszólás, Művelődés, XXVI, 3. sz., 13-14.

 

Versmellékletek

 

Lőrincz József

.

BIZTATÓ

.

Ismerd meg hazádat

a tenyér térképén,

világítsd meg a homlokod nyárral,

pipacsvörös hajnali madárdal legyen a kedved.

Minden dolgod úgy tedd,

mintha csak így lenne jó:

légy eső-húr,

mely aranyat ér,

légy kölcsön parázs,

légy kölcsön szó két kaszavágás közt.

E földet mindig úgy öntözd

verítékkel, gondolattal, vággyal, tettel,

hogy nőjön.

E térképnyi tenyéren

a szívedig fölérjen.

.

Lőrincz József

.

KERTÜNKBEN ÚJRA, HANYATT FEKVE

.

A gyökerek egyből lefogtak,

Átdöftek füvek és erek,

Az vagyok újra, aki voltam,

És aki kellene, hogy legyek:

.

Itthoni ember. Itthoni gondok,

Ideg-kötélverő szelek.

Pengetik már a kankalint,

Indul az idő, mehet.

.

Ó, fák, virágok, bárányfelhők!

Ó gyep, velem úszó ég!

Tudom, majd kifognak Égén erről

A tollászkodó jegenyék.

.

Lőrincz József

.

SZÜLŐFÖLD

.

Hull az eső

hull a testből

levetnélek

már ingestől

.

úgy az inghez

nőtt a lélek

le már úgysem

vethetnélek

.

kelsz véremben

este-reggel

hordlak tüzes

idegekkel

.

csont-kőszikla

hegyek között

hova anyám

megkötözött

.

ahogy a ködhöz

hű a hegy

maradok veled

örökegy

.

Lőrincz József

.

FÉRFINYARAM

.

Megrepedt az idő

villám csapott bele

pirkad ég a búza

érik drágaköve

.

keresnék Hégatón

élőfűt apámnak

suhintok kaszámmal

szelek sántikálnak

.

mért adott mért küldött

nyaramra ilyen kárt

anyám aki nekem

szerelmet tarisznyált

.

porlik a cseresznye

nézi mivé értem

elolvad az idő

mint gyöngyház a vérben

.

egem haragoszöld

földem itthonibb szó

jövendő a múltam

feledésem izzó

 

Lőrincz József

 

SZÜLŐFALU

 

Lovak legelnek a sírok közt.

.

 

A régi temetőben

Már a fejfák is haldokolnak.

A gyökerek kimállnak a földből,

Fehér jelt adva fogyó holdnak.

 

Talán az ősöktől hoznak üzenetet.

Azt ismétli a nagy csend váltig.

Takargatja a soványuló határ

Csuszamlásos pala-bordáit.

 

Beomlott az udvar lelke, a kút.

Kövekként hullnak bele az évek.

Gyűrűzik az idő a vízben.

A szép jövő milyen jelenné lett!

 

Vak ablakszemek néznek az égre,

Betekint rajtuk a mennyország.

Rozsdát virágzik a kulcslyuk,

Papsajt nyalja a mestergerendát.

 

Magamhoz ölelem a tornác fáját,

Belépek a múltamba, bátran.

Eloltja a lámpát, és lefekszik

A Megsemmisülés az első szobában.

 

Lőrincz József

 

FALUM

 

A harangszó is a szomszéd faluból jő,

Akár az orvos meg a pap.

Elszáll a vígság madara a házból,

És a kapuról az életfa

Lehervad.

 

Szedelőzködnek a porták,

Elhagyott istálló nagyot bődül,

Állítok árnyékból fejfát,

Elveszem

Pocok Juliskát nőül.

 

Elfeküdt felhő az égen,

Mintha a falum

Mennyei bölcsője volna.

Jó anyám közeleg halkan

Lecsurog a ruha róla.

 

Te drága, sarjú-hajú asszony!

Szemembe lobban, a fényre kilép.

Örökké idevalósi marad, ugye,

Aki e földhöz kötötte

Szivét.

 

Képmellékletek (Páratlan oldal)

Falum temploma, az égretörés jelképe

Pap kútja, az adni tudás metaforája

Lombdíszes templommennyezet címerekkel

Benéz a temető a faluba, kinéz a jövő az ablakon

Szülőházam a Pityóka-kertben

Felhagyott kapu, felhagyott udvar

Gergő utca, Márton Pista kapuja

A Boja kapujánál

Orbán Dénesné Lőrincz Róza adatközlő

Almafás képem. A gyümölcs beérése

 

[Hátlap]

Az átlagolvasónak szántam ezt a könyvet, nem nyelvtudósoknak, de, aki türelmesen végigböngészi, az már nem is lesz átlagolvasó. Az gazdag emír, szultán vagy nábob lesz, mert a dályai nyelvi kincstár csengő aranyaival tölti föl kincseskamráját. És egy titok birtokába jut: Azért vagyunk a világon, hogy anyanyelvünk, anyanyelvjárásunk által otthon érezzük magunkat benne. Nem kimondottan tudományos munka ez. Csak híradás egy székely falu nyelvi viszonyairól a 20-21. század fordulóján. Célom volt valami fontosat megmenteni egy elsüllyedt világból, a már így nem létező szülőfaluból. (Lőrincz József)

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Lőrincz József: Székelydálya tájnyelvének kincsei

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)