Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Nyílt e, zárt ë – meg az é

Nyílt e, zárt ë – meg az é

 ,,Ha valaki elhatározza, hogy megtanulja a helyes magyar kiejtést, csak idő és szorgalom kérdése.”

Kodály Zoltán

Még mindig nagy a tudatlanság gyönyörű magyar nyelvünk kiejtése ügyében. Pedig egyáltalán nem lehetetlenség szépen beszélni. Az e-féle hangok pontos képzése azért is hasznos számunkra, mert akkor az idegen nyelvi kiejtésünk is pontosabb lesz.

Az e-ë-é hangok képzését főként Molnár Józsefnek A magyar beszédhangok atlasza című kiváló, szemléletes fényképes-rajzos munkája alapján ismertetem (Tankönyvkiadó, 1970).

 

Nyílt e – remélhetőleg mindnyájan ki tudjuk ejteni…

Az e rövid magánhangzót tágabb ajakréssel, nyílt állkapocs-nyitásszöggel képezzük; elöl a kemény szájpadláson (palatális hang). Ilyenkor a nyelvhát lelapul, és a széle kissé érinti a szájpadlást. Közben a nyelv hegye az alsó fogsor belső oldalához ér. A nyelvcsap pedig elzárja az orrüreghez vezető utat. Hosszú változata az ē, például: ēre (erre), ēmënt (elmënt). Az angol man (férfi) szóban éppen ezt a hangot ejtjük.

Zárt ë – majdnem az ö helyén képezzük

Az ë rövid magánhangzót szűkebb ajakréssel, félig zárt állkapocs-nyitásszöggel képezzük; elöl, a kemény szájpadláson (palatális hang). Ilyenkor a nyelvhát elülső része kissé feldomborodik, pereme érinti a szájpadlást. Közben a nyelv hegye az alsó fogsor hátsó oldalához támaszkodik. A nyelvcsap pedig elzárja az orrüreghez vezető utat. Könnyebbség: Az ë-t tulajdonképpen a rövid ö hang helyén, ugyanolyan nyelvállással, de ajakkerekítés nélkül képezzük! Az angol men (férfiak) szóban ugyanezt a magánhangzót kell kiejtenünk.

Honnan van a zárt ë nyelvünkben?

A nyelvemlékek szerint is ősi hangunk. A zárt ë hang közös finnugor örökségnek tekinthető, hiszen a finnugor nyelvek többsége: a finnségi nyelvek (finn, észt stb.), a volgai nyelvek (mari, erza-mordvin és moksa-mordvin), az obi-ugor nyelvek (manysi, hanti) különbséget tesznek az e-féle hangok között (Zaicz Gábor szíves közlése). (Például finn „mennä” = magyar „mënni”, észt „käes” = magyar „kézben” stb.) A finnugor összehasonlító nyelvészet feltételezi és kikövetkezteti az egykor lehetett finnugor alapnyelvet, amelyben megvolt az e és ë (=„ä” és „e”). Bonyolult nyelvtörténeti kérdés a magyar nyelvre a Kr. utáni 5. században vagy később gyakorolt türk nyelvi hatás. Tény, hogy a türk nyelvek többsége, köztük a csuvas ma is kétféle e-t használ.

A zárt ë jelölése – négyféleképpen

A zárt ë-t és nyílt e-t már megkülönböztette a Bécsi Kódex (1450 k.), a Tatrosi (Müncheni) Kódex (l466) és a Jordánszky-kódex (1516–19) – méghozzá így, a nyílt e-re téve ékezetet: èmber, kenyèrèkèt, ti mentek, ők mentèk. A kódexek cseh mintára alkotott helyesírása nem vált általánossá.

Vadnai Rudolf a finn és észt helyesírás mintája szerint jelölte a magyar nyílt és zárt e-féle hangokat: ämber, kenyäräkät, ti mentek, ők mentäk (1882). Utánzókra nem talált.

Egypontos ė-vel jelölte a Czuczor-Vörösmarty nyelvtan és a Czuczor-Fogarasi szótár, imigyen: embėr, kėnyereket, ti mėntėk, ők mėntek. Többek között Kriza János is használta – a Vadrózsákban. Elég könnyen összetéveszthető az é-vel.

Az ë hangra a kétpontos betűt elsőként Kalmár György (Tapolcafő, 1726 – ?, 18. század vége) Veszprém megyei születésű nyelvtudósunk Prodromvs… címkezdetű munkájában (Pozsony, 1770) alkalmazta, az ö ékezetének mintájára. Ésszerű ez a két pont, hiszen ö-szerűen képezzük nevezetes hangunkat: embër, kënyereket, ti mëntëk, ők mëntek. A magyar nyelvészek is ezt használják a nyelvjárási zárt ë-kre. Különféle műveiket, kiadványaikat Kodály Zoltán, Paczolay Gyula, Fekete László, Fehér Bence, Bodolay Géza, Buvári Márta és a Bárczi Alapítvány úgyszintén a kétpontos középzárt ë-vel jelölték be, illetve jelölik be.

 Az é hang – remélhetőleg mindnyájan ki tudjuk ejteni…

Az é hosszú magánhangzót kissé szűkebb ajakréssel, félig zárt állkapocs-nyitásszöggel képezzük; elöl, a kemény szájpadláson (palatális hang). Ilyenkor a nyelvhát elülső része erősebben feldomborodik, érinti a szájpadlást. Közben a nyelv hegye az alsó fogsor hátsó oldalához támaszkodik. A nyelvcsap pedig elzárja az orrüreghez vezető utat. Példa: szép beszéd, félénken néz.

                                                                                                           M. A.

25 hozzászólás – Nyílt e, zárt ë – meg az é

  1. Kovács Tibor mondja:

    Keszthelyen éltem tizenkét éves koromig. Azt hiszem, ez eleget mond a nyílt és zárt e-hez való viszonyomról. Azóta Budapesten élek. Amikor ma beszélek, világosan “hallom” a magam kétféle e-jét, viszont a környezetem mást észlel. Egyformán mondasz minden e-t – állítják. Akkor most nagyon figyeljetek – kérem őket, színpestieket – és újra elmondom. Nagyon figyelnek, mégse hallják a különbséget. Egyrészt vagyunk olyan viszonyban, másrészt elég jó fülük van (a zenéhez mindenképp), tehát elhiszem nekik.

    Hogy is van ez? Én hallom, ők meg nem? El kell fogadnom a pártatlan kívülállók észlelését. Nyilván én hallok olyasmit, ami nincs, ami csak volt. A gyerekkoromban végleg berögzült kiejtést, amely a számon már nem jön ki, de az agyamban még visszhangzik.

    Továbbgondolom a jelenséget. Ha én nem pontosan azt hallom, amit mondok, akkor ezzel mások is így lehetnek. Például a Pesten nevelkedett emberek, akik csak egyféle e-t ismernek. Ha ők egymás között beszélnek, természetesen csak azonos e-ket mondanak és hallanak. De most jön a bökkenő: ha célzott kiejtéssel, nyílt és zárt e-t sikeresen (de nem durván) megkülönböztetve szólunk egy pestihez, vajon ő is a gyermekkorában rögzült hangokat hallja, azaz csak egyféle e-ket? Próbáltam én ezt, de nem sokra jutottam. Egyik partnerem bizonytalan volt, hallott is különbséget, meg nem is, a másik furcsának találta a beszédemet, de nem tudta megmagyarázni, hogy miért. Igazi keszthelyi kiejtéssel is próbára tettem egy alkalmi hallgatóságom idegeit, de gyakorlatilag azt nem minősítették rendes beszédnek, egy perc múlva már annál a viccnél tartottunk, amelynek az “Á-vágány” a poénja.

    De várjunk csak! Az elején pártatlan kívülállókról írtam, akiknek elfogadom az észlelését. Azután azt taglaltam, hogy talán ők sem a valóságot hallják, hiszen náluk meg az rögzült, hogy csak egyféle e létezik. Akkor ebben az ügyben nem is beszélhetünk valós észlelésről? Azt hiszem, volna itt még felderíteni való.

    Röviden az a véleményem: egymilliónál is több tősgyökeres pestivel, köztük sok önérzetes és ellenérdekelt alakkal igencsak nagy munka lesz elfogadtatni a zárt e létjogosultságát. Legalább is távol a siker. Sok éven át milliók fülébe kellene beégetni a két különböző e-t. Az írás nem sokat segít, sőt e tekintetben a vészmadarak közé tartozom: a kudarcélmények ifjú és nem ifjú elszenvedőiből (“sima e? kétpontos e? az is egy…, aki kitalálta”) ellenfél válhat. Szerintem az írásos megkülönböztetés bevezetése előtt több évig tartó, élőbeszédes népművelésre lenne szükség. Közszolgálati média! (Beszédhibás alkalmazottak nélkül.)

    Kovács Tibor

    • Puha Titusz mondja:

      Hasonló élményem volt egy született angollal. Azt kérdeztem, mennyire beszélek nyelvtanilag helyesen. Azt válaszolta: -nem tudom. Én azt hallom, amit helyesen mondania kellene.

  2. Buvári Márta mondja:

    Biztos, hogy a tudat is befolyásolja a hallást. Aki nëm tudja, hogy van ilyen hang, az nëm hallja. Még vidékën is van, aki szépën ejti, de nëm tud róla. A tudatosítást szolgálja – szolgálná – a részleges jelölés.
    Esetlegësen születëtt budapestiek is mondanak időnként ë hangot, csak nëm tudnak róla. Mëgfigyeltem, hogy a következik szó második e-jét a közlekëdési eszközök bemondói is mindig zártan ejtik. A zalai nagyon nyílt e-t mëghallják a pestiek is, mert az nagyon más, de á-nak azonosítják, mert az létezik számukra. Pedig a hangszínképe más. Ugyanott az ë kevésbé zárt, mint máshol. Régi, szerény kísérletemben azt is tapasztaltam, hogy a nyelvjárásonként másképp tudott szavakban a vitatott e hang gyakran köztesként valósul meg. A lényeg a tudatos mëgkülönböztetés, a jelhangérték (fonéma).

    • David Sanyi mondja:

      Keszthelyiként nem értem hát a másik á betűt kellene bapöttyöszni,Ez a hülye Google nem is hallja az Á t,Itt van ni rendre A t ír Á helyett.Hang alapon írok nem Gépelve,Folyton javítanom kell a sokféle EÁA Betűket
      pl a lehet szó Második e jét Pöttyőzném én

  3. Mészáros András mondja:

    Kedves Kovács Tibor!

    Hozzászólása tényleg érdekes és nagyon fontos.
    Először bizonytalan abban, hogy jól mondja-e, jól ejti-e keszhelyi nyelvjárását (táji köznyelvét), abból is nevezetesen a nyílt és középzárt e-féle hangokat. Lehetséges, hogy ismerősei, akikkel jóban van, nem hallják a zárt ë-t.
    Aztán ,,alkalmi hallgatósága” furcsának találta, nem ,,rendes beszédnek”.

    Igen. Kérdés, hallják-e az emberek a zárt ë-t? A beszédészlelés gyermekkorban alakul ki. Akkor sajátítjuk el a beszédészlelési és kiejtési jelhangkészletet (idegenesen: a fonémákat, az artikulációs bázist).
    Pesti általános iskolákban kísérleteztem a gyerekekkel. Szinte mindenki könnyen, azonnal kiejtette az ë-t. Kérész Gyula szintén sikerrel ,,tanította” a zárt ë-t.
    Hallottam egyébként kudarcos kísérletekről is.
    Persze, ha kimondjuk azt, hogy nem lehet megtanítani a zárt ë kiejtését, akkor azt is kimondjuk, hogy az angol, német, olasz, francia, finn, észt, orosz stb. nyelvek pontos kiejtését sem lehet elsajátítani. Mert a magyarok erre képtelenek…

    Ehelyett inkább ezt mondanám: A zárt ë-t őrzők, az érdeklődők, a jó tanulók — akik meg akarják tanulni vagy be akarják gyakorolni — képesek legalább olvasva alkalmazni a zárt ë-t. Tehát a dolog nem ellenfél vagy barát kérdése. Az egymillió budapestire nem kívánom ráerőltetni a zárt ë-t — akaratuk ellenére.

    A közszolgálati műsorszórók jelenleg általában nem alkalmazzák a zárt ë-vel beszélő munkatársakat. Az tévében az egyetlen Reisz András időjárás-jelentő (akit Bárczi-harang-díjjal tüntettünk ki), továbbá a Kossuth Rádióban néhány vidéki és határon túli tudósító nem túl gyakori fellépése a kínálat.

    A lépések sorrendje a következő lehet:
    1. A zárt ë létezik.
    2. Erről szerezzen tudomást a tanulóifjúság, a közvélemény.
    3. A zárt ë jelentőségét, szerepét tudatosítani kell.
    4. Az oktatásban pedig legalább kiegészítő anyagként szerepeltetni kell (érték, játék, ëszpërente, dióhéjban a lényeg).
    5. A tanításban ismertetés, tudatosítás, bemutatás, elsajátítás és gyakorlás a menet.
    Mindezeket jóval könnyebb kivitelezni, hiszen rendelkezésre áll a sokágú számítógépes világ (szövegek, kisfilmek, hangfelvételek stb.).
    EA fentieket semmiképpen sem szabadna mereven alkalmazni.
    Van akinél éppenséggel az írott forma keltheti föl az érdeklődést, de az ízes, zengzetes beszéd is vonzó lehet — mint Berecz András beszédmódja (nagykunságiként hozzátanulta a székelyes beszédet).

    Köszönettel: Mészáros András

  4. Kovács Tibor mondja:

    A zárt ë a gond?

    Segítő szándékkal vetem fel a következőket:
    Zárt e-t minden magyar ki tud ejteni, meg tud hallani és érteni. Még a szögedi is, ha egy kicsit megerőlteti magát.(A középzárt e-ről az a véleményem, hogy szerencsés lenne azt is zártnak tekintenünk, hogy ne szaporítsuk a problémákat.)

    Az emberek nagy többségét az az állítás és azok a hallásélmények zökkentik ki a nyugalmukból, hogy kétféle e létezik. Ők a (közép-) zárt e-hez vannak szokva (szerintük az így vagy úgy ejtett zárt e csak sima egyénfüggőség), és mivel a környezetükben plusz a médiában csak elvétve hallanak nyílt e-t, utóbbit nyelvi devianciaként élik meg. Nem az övék, idegen. Vidéki. Nyílt e, suk-sük, még csak az kéne!

    Mi van a nyílt e-vel a valóságban? Ahol helye van, onnan nagyrészt kiveszett. Ahol meg nincs helye, oda lappangva bevonul. Hova is? Az á helyére. Hallgassuk csak a médiát! Egyre több médiamunkás mond az á helyén nyílt e-t. Szóval már az á-val is baj van.

    Kötekedő, de segítő szándékú megállapításom: míg az életerős zárt e-t pátyolgatjuk, hátat fordítunk a kihalással fenyegetett nyílt e-nek. Aztán majd az á ügyében is későn kapunk észbe.

    • Buvári Márta mondja:

      Bizony, már veszély fenyegeti az á-t is. Helyesbeszéd c. könyvünkben nagy súllyal szerepel ez a kérdés, Szente Imre is írt róla, mi is szóltunk róla már különféle fórumokon, csak ide nem tettük még föl. Köszönjük, hogy figyelmeztet.

    • Gyurkó Antal Márton mondja:

      Aaazért az nem mindegy:. Szëmët szëmért vagy szemet szëmért !!!!

    • Mészáros András mondja:

      Köszönjük szépen az értesítést! A székely-magyar rovás további terjedéséhez sok sikert kívánunk.

  5. Juhász Béla mondja:

    A Borsod megyei Kisgyőr községben születtem / már nagyon régen!/ A falu egyik utcájának neve “Peterke”. Egy könyvben ezt “Péterkének” írták. Szerintem az író csak “hallás” útján hallotta “é”-nek ezt a hangot, pedig a falu lakó ezt a szót nyílt e hanggal mondják, ami é -nek hallatszik. Kecske helyett kécskét mondanak / sajnos. két pontos e betűm nincsen!/.
    Vajon jól látom?

    • Mészáros András mondja:

      Tisztelt Uram!

      Lëhetségës a ,,Pëtërke” () és a ,,Pétërke” kiejtési alakváltozat ëgyaránt. Jelentése lehet: kis pöcök a szarufán vagy kukac vagy nemi szerv. stb. Köszönettel: Mészáros András

  6. Vér Sándor mondja:

    A zárt “e” (de szerintem ez inkább rövid “é”) “ë” és az alföldi “ö” egymással – csaknem teljesen – helyettesíthető. Tehát a nyelvjárások jó része (a magyar nyelvterület nagyobb része) használ még olyan hangokat (“ë” és alföldi “ö”), amelyek nincsenek az irodalmi nyelvünkben jelölve, mert anno ezt a hangot kihagyták az ábécéből. (Ne felejtsük el, hogy az a-á és e-é nem hangpárok, mint az i-í, vagy o-ó, hanem “párjukat vesztett magánhangzók” egymásra találása. Az eredeti párok az a-ā és ä-á, valamint az e-ē és ë-é.) Maradjunk az e-ē és ë-é hangpároknál, ahol a rövid “e” párja a hosszú “ē”, és a rövid “ë” párja a hosszú “é”. A hosszú “ē” hang kikopott a nyelvből, ugyanakkor a hosszú “é” mellet nem kapott írásjelet a még ma is használatban levő rövid “ë”, s így lett hangpár az e-é.
    Sajnálatos, hogy az irodalmi nyelven felnövekvő nemzedékek (ismereteik hiányossága okán) elítélik, esetleg le is nézik a tájnyelvet beszélőket. Mivel az iskola is ezt az irányzatot erősíti, nem kell csodálkozni az “eredményen”. Ma már alig akad faital, aki teljesen birtokában lenne az “ë” (alföldi “ö”) ismeretének, helyes használatának. Sajnos e hangok hiányával nyelvi kultúránk lesz sokkal szegényebb. Azt hiszem, nem kell magyarázat a nevezett hangok jelentésmódosító hatásához. (mentëk – éppen megmentek valakit; mëntek – ők korábban mentek valahova; mëntëk – jelenleg ti mentek valahova; mered – felfelé áll, megmerevedik; merëd – van bátorságod megtenni, kimersz valamit /folyadékot, szemestakarmányt, stb./; vetëtte – elvetette a magot, bevetette az ágyat; vëtette – megvetetett valamit, levetetett valamit; és még sorolhatnám – Aki nem érti, vagy nem akar tájnyelvet használni, mondjon nyugodtan minden kérdéses helyre “e”-t, és irodalmi nyelvet fog beszélni.)
    Én azt javaslom, minden tájnyelvi “ë”-t, vagy alföldi “ö”-t használó ember írjon az adott helyekre “kétpontos e-t” (ë) ezzel jelölve az adott hangot. Így bármely nyelvterület olvassa a másik írását, pontosan ki tudja ejteni az adott tájnyelvi szavakat. Ezzel, sokkal gazdagabbak leszünk. Ha egyre többen megtesszük, hogy jelöljük az “ë”-t (alföldi “ö”-t), előbb utóbb polgárjogot nyer az ábécénk kiegészítése is.
    Arra kérëk mindënkit, támogassa az elképzelésëmet, és használja a nyelvünket szëbbé és gazdagabbá tëvő „rövid é”-t és az „alföldi ö”-t, melynek jelölését „kétpontos e”-vel (ë) valósítsa mëg!
    2015. július 28. 22:35

    • Mészáros András mondja:

      Tisztelt Uram! Álláspontját teljes egészében elfogadom és támogatom. Jelenleg a hivatalos nyelvművelők nem vesznek tudomást az ügyről. De meg kell őket kerülni. A vidéki közösségekben, iskolákban kell kiejtési találkozókat tartani. Illetve a mi kiejtésünkkel ellenséges nyelvészeket figyelmen kívül kell hagyni. Köszönettel: Mészáros András

    • Gyurkó Antal Márton mondja:

      Én is mëgpróbálom!!!!!

  7. ozsváth józsef mondja:

    Különbség: Julist a kerítésnek támasztja Jancsi.

    Julis tiltakozik:NE! NE! ( zárt e hanggal) Jancsi nem tágít.

    Végre Julis: NE! (nyílt e-vel)

  8. Ciklo Propén mondja:

    Nem is tudom, hogy ë é után, vagy é előtt van, de tény, hogy az e és az ö közti átmënetként kezelem, mint pl. seprű/söprű –> sëprű, de tény, hogy még az Alföldön, sem Nyugaton se mindenki használ ë-t.

    • Mészáros András mondja:

      Nagyon jól látja! Szöged — Szëged, embör — embër stb. Viszont a vegyes hangrëndűek és az ëgytagúak nem változnak át ö-vé: szërda, bëtyár stb; lë, në, së stb

  9. Kecskefejű Állat mondja:

    “Még mindig nagy a tudatlanság gyönyörű magyar nyelvünk kiejtése ügyében.”
    Tehát azt mondod, hogy egy új-zélandi is tudatlan, amiért nem az óhazabeli dialektust használja. Meredek állítás.

    “Pedig egyáltalán nem lehetetlenség szépen beszélni.”
    Nem lesz attól szép a beszéded, hogy megerőszakolod az egyéni nyelvhasználatodat.

    “Ésszerű ez a két pont, hiszen ö-szerűen képezzük nevezetes hangunkat: embër, kënyereket, ti mëntëk, ők mëntek.”
    Relatív, hogy mi ésszerű. Egyéb betűknél hasonló képzési helyű, de magas hangrendű hangokat jelöl a két pötty.
    Nem ö-szerűen képezzük, az egy ajakkerekítéses hang, ez pedig ajakréses hang. Továbbá:

    “Az ë rövid magánhangzót szűkebb ajakréssel, félig zárt állkapocs-nyitásszöggel képezzük; elöl, a kemény szájpadláson (palatális hang). ”
    A definíciótok szerint ez egy zártabb e hang környékén van, amelyet leginkább ‘é’-hez hasonlóan képzünk, csak rövidebben. Lásd:
    https://en.m.wikipedia.org/wiki/Close-mid_front_unrounded_vowel
    ‘e̞’ és ‘e’ hangok
    Az ‘ö’-zés egy ezzel többé-kevésbé analóg, de más hangértékű nyelvhasználati elem.

    Személyes tapasztalat:
    Leginkább talán a balaton-felvidéki nyelvjáráshoz kötődöm. Nálunk abszolút nincs konzisztens ë-zés. A magam részéről nyíltabban mondom az ä-t (különösen ha be vagyok baxva vagy huzamosabb időt töltök otthon), és nem igazán figyeltem meg sem magamon konzisztens ë-zést, sem ismerősökön, tehát az én körömben nem tartom jellemzőnek. Enyhe ä-zás az van. Nagyapám és a rokonság szigetközi, kisalföldi nyelvjárást beszélnek. Papámnak erős a tájszólása, viszont szerintem ő sem ë-zik. Határozott ö-zése van esetenként. A fővárosban előfordulhat minden. Mindenesetre nem tudom átérezni azoknak a helyzetét, akiknek nehézséget okoz az irodalmi nyelv megértése, és ezt még fitogtatják is, hogy ettől ők felsőbbrendűek. Lehet, hogy akit te lenézel, az épp három idegennyelven rendelkezik tárgyalóképes tudással, és a magyarja is választékosabb.

    Véleményem szerint ez a vita bő száz évet megcsúszott. Nem fogod tudni lenyomni a magyarság több, mint felén azt, hogy egy olyan dolgot használjanak, ami sosem volt az identitásuk része, és nincs róla konzisztens tudásuk. Ez a hajó már elúszott. Akiknél jelen is van a fonémaként értelmezhető különbségtétel, ott sem egységes sem a szótári helye, sem a hangértéke. Tehát ami az egyiknél csempéte, az a másiknál csëmpétä, a harmadiknál csömpéte, a negyediknél csämpéte. A jelenlegi rendszer destruktív ugyan (egyes nyelvjárásokkal szemben), de valóban az a megoldás, hogy egy újabb ellentmondásokhoz vezető, a többségnek kényelmetlen változtatást eszközölünk?

    Az opcionális használat tudtommal most is elfogadott (legalábbis az ë-nél), csak krindzs, úrizáló hatást kelt, így senki nem használja, aki nem meggyőződéses.
    Ha már mindenképp erőltetjük a fonéma-érték jelölését, akkor a finn, észt példára jelöljük inkább a nyíltabb hangot mondjuk ‘ä’-val. Ezáltal az ‘e’ karakter olvasata is közelebb kerül a nemzetközi konvenciókhoz, és az ‘ä’ karakter a mai billentyűzeteken is gond nélkül rendelkezésre állna. Arról nem beszélve, hogy a zártabb hangot gyakrabban kell leírni (különösen idegen eredetű szavaknál, pl. bármilyen szakmai szöveg). Legyen két anyja annak, aki annyi kettőspontot leír/begépel!

    Zárszóként még annyit írnék, hogy támogatom a tájszólások kontinuitását. Sőt, akár egy opcionális ä betű oktatását is, csak félek, hogy több kárt okoz majd, mint hasznot, és a kommunikációt csak bonyolítani fogja.
    Továbbá elgondolkoznék azon is, hogy ha más írásrendszerek elbírnak a magyarénál sokkal változatosabb dialektusrendszert, akkor tulajdonképpen miért is a magyar ábécé feladata az, hogy fenntartsa az egyes nyelvi változatok létét? Ez a közösség feladata lenne… Már ha értéket és hasznot lát benne.

  10. Mészáros András, Bicske mondja:

    Tisztelt Uram!
    Kedves Kecskefejű Állat!

    Szavaidból úgy veszem ki hogy neheztelsz a zárt ë betű használatára. Pedig művelt ember, talán tanár vagy, mert otthonosan mozogsz a nyelvészeti-kiejtési kérdésekben.

    Magyar nyelvből csak egyetlenegy van, a miénk. Mindenoldalú búvárlása elsősoron a mi feladatunk, nem az idegenajkúaké. Nem akarunk mi semmit lenyomni a fél magyarság torkán. Becsülnünk kell nyelvünket, folyamatosan kutatnunk és művelnünk jellemzőit és törvényszerűségeit..
    Bizony, a zárt ë ismerete nélkül bajos művelni a magyar nyelvtörténetet, alaktant, hangtant stb-t.

    Meg gondolj a széphangzásra! (A magyar nyelv egyáltalán nem mekegő – csak a nyílt e-vel beszélők szerint.) A kiejtés rejtelmeit, finomságait már kikutatta Tarnóczy Tamás, Subosits István, Bolla Kálmán,Gósy Mária és mások. Csak fel kell használnunk eredményeiket. Nézz utána a műveiknek, mert – elnézést – különben tudatlan maradsz.
    Ebben nem számíthatunk a hivatalos nyelvművelőkre: az idegen vesztegzári szavakat ünneplik (,,karanténnyelv” = nyelvrontás); koholt ,,netnyelvészetet” alkotnak meg (a világháló zavaros nyelvhasználatát elemzgetik); jobb esetben ,,szemiotikákat” írnak (megtűzdelve érthetetlen idegen szavakkal, így tudományosabbnak tűnnek).

    Komoly tévedés, hogy zárt ë a rövid é-nek felel meg. (Papp István azért írta ezt, hogy könnyítse a kiejtést a városban cseperedetteknek.)
    Nem-nem! Beszélőszerveink ugyanúgy állnak be, mint a rövid ö-nél, csak ajkaink vannak széthúzva.

    A zárt ë-zésnek megvan a maga rendszere, de az egyéb nyelvi ágakban szakosodó nyelvészek mit sem tudnak a hangtani kutatásokról, hiszen csak a saját területüket képesek áttekinteni.

    A szép kiejtés művészet, de legalábbis szakma. A Kazinczy-versenyek is eléggé küzdelmesek. A teljesítményért meg kell dolgoznunk a népies kiejtés elsajátításakor is. Erőfeszítés nélkül akarsz eredményeket? Hibás kiejtéssel? (A zárt ë csak kicsiny része magyar hangrendszernek, a többi magánhangzó is veszélyben van. A nyelvművelők ezen a téren ,,nyelvhanyagolók”.)

    Kedves Kecskefejű Állat!

    Ne legyen kisebbségi érzésed. A zárt ë-s változat valóban gazdagabb a szürke, mekegő egysíkúnál. De az idegennyelv-tudás mellett is szépen kell beszélnünk. E hangzónak az ismeretét nem szabad szembeállítanod a nyelvtudással. (Én már akkor tettem nyelvvizsgát, amikor még nem volt kötelező.) Dicséretes, hogy három nyelven tárgyalsz. Nos, az idegen nyelvek kiejtési finomságaihoz bizony a zárt ë is szükségeltetik.

    Nyelvjárásaink lejegyzését a ,,magyar egyezményes hangjelölés” biztosítja. Ennek az alapjeleit nem olyan nehéz fölfogni és kiolvasni – nagyrészt megegyezik a magyar ábécével. Nézz csak utána! Az ë betű már jól bevált, ez a hivatalos jelölés Kalmár György, Vörösmarty Mihály, Szinnyei József és Kodály Zoltán óta. (Nem tudom, foglalkoztál a néprajzzal meg népdalainkkal. Keresd meg a Kriza János -gyűjtéseket meg a Magyar Népzene Tára köteteit is!)

    Mi vagyunk a közösség, vagyis a magyarul beszélők. A nyelvjárások élni akartak és akarnak, de meg vannak bélyegezve. A műsorközlőkbe ritkán engedik be őket, csak a derűműsorokban (kabarékban) élcelődnek rendszeresen a vidéki kiejtésen. A Kossuth Rádió is ellene van nyelvjárási beszélőknek.
    Úgyhogy a nyelvjárási szövegünket írnunk is kell, hangoztatnunk is.

    Hiába, többféle nyelvészeti irány, többféle nyelvművelés létezik egymás mellett. Ezt, az általam is képviselt irányzatot úgy nevezzük, hogy ,,igényës, zárt ë-ző kiejtés”. (A különféle angolszász nyelvelmélet-zagyvalékok helyesek és fontosak? A zárt ë a zavaró tényező?)

    Szövegedből kigyűjtöttem az idegen szavakat, és Molnos Angéla szerint magyarítottam őket:
    dialektus nyelvjárás stb.
    relatív viszonylagos stb.
    defínicó meghatározás
    konzisztens ellentmondásmentes, sűrű, állandó
    identitás azonosság, önazonosság, öntudat
    destruktív romboló, ártalmas, káros
    fonéma jelhang (Buvári Márta leleménye), értelemhordozó hang
    krindzs kényes, égő stb.
    opcionális választható
    karakter betű, leütés, jellem stb.
    konvenció megegyezés, bevett szokás stb.
    kontinuitás folytonosság, folyamatosság
    kommunikáció érintkezés, közlésfolyamat, kapcsolat, egymás megértése stb.
    dialektusrendszer nyelvjárásrendszer stb.

    Gondolatébresztő hozzászólásodat köszönöm szépen!

    Tovább sikeres nyelvtörődést kívánok,
    üdvözlettel:

    Mészáros András magyartanár

  11. Dávid Sándor mondja:

    Mikor tízévesen Pestről Keszthelyre érkeztem osztálytársaim halálra röhögték magukat rajtam, meg is tanultam gyorsan öreganyám nyelvét.A hang alapú Fordító Következetesen á betűt ír az e betűm helyett Legyen az zárt vagy nyílt .Tudok Pestiül is beszélni de az egy Kecske mekegés csak.Bocs a nagyképű pestiektől,Azt hiszik körülöttük forog a világ.

    • Mészáros András mondja:

      Tisztëlt Uram! Kedves Dávid Sándor!

      Nagyon fontos körülményëket emelt ki! Igën, még élnek a nyelvjárások — főként mint kiejtési finomságok. A kimondottan nyelvjárási szavak viszont visszaszorultak az életmód változása miatt. De ezëk a ritka szavak nagy tömegben már föl vannak gyűjtve.

      Melyik az a hangalapú Fordító?

      Persze, a fővárosi beszéd átalában szürkébb, rëngeteg idegën szót használnak a közembërëk is…

      Hasznos lënne, ha a közszolgálati adók beengednék a nyelvjárási kiejtést külön, figyelëmfëlhívó műsorba. Mert azért ,,véletlenül” már mëgszólalnak a színësen, nyelvjárásiasan beszélők is (például a határon túliak).

      Köszönettel és üdvözlettel: Mészáros András

  12. Janó mondja:

    Érdekelne, hogy a beszédhangtanban jártasabbak hogyan jegyeznék le ezt a szöveget: http://db.zti.hu/kallos/mp3/17827a.mp3

  13. Mészáros András mondja:

    Tisztëlt Uram! Kedves Janó!

    Köszönöm jelzését. A lëjegyzést én magam nem vállalom, bár főbb vonásaival lë tudnám jegyezni. A nyelvjárás írásba foglalása külön szakterület. Akad olyan ismerősünk, aki ,,hivatásosként” pontosan lë tudja írni ezt dalszövegët.

    Ha nem tévedëk, moldvai magyar (csángó) asszony énekli ezt a régies imát. (Talán Erdélyi Zzuzsa gyűjtéséből való? Vagy mostanában találták mëg?)

    Minden jót kívánva, köszönettel és üdvözlettel: Mészáros András

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Nyílt e, zárt ë – meg az é

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)

© 2011-2024 – kiejtes.hu