6. Bárczi Füzet. Szente Imre: Nyelvünk szëbbé tëhetëd!

.

Vidám tanversëk nyelvkedvelőknek

Mészáros Villő rajzaival    –    Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Budapest, 2006

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

SZENTE IMRE SZËRZËTTE RIGMUSOK MÉSZÁROS VILLŐ RAJZAIVAL

Bárczi Füzetëk VI.

A Bárczi Füzetëk sorozatában köznyelvi kiejtésünkhöz és nyelvi műveltségünkhöz kapcsolódó alkotásokat közlünk időről időre. Tervezëtt kiadványaink: forrásművek, elméleti tanulmányok, gyakorlati és oktatási anyagok.

A Bárczi Alapítvány jelképe Nagy Éva Ilona munkája.

© Szente Imre, 2006 © Mészáros Villő, 2006 © Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2006

Felelős kiadó: Buvári Márta ISSN 1785-9476 ISBN 963 86560 7 7

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

.

„…NYELVÜNK SZËBBÉ TËHETËD…” Jelige

.

Bárány béget, kecske mekëg:

në utánozd, magyar gyerëk!

Abban a nagy e-özönben

lëgyën ëgy-ëgy ë is közben!

Ha tudod, hogy hova tëdd,

nyelvünk szëbbé tëhetëd.

Ha mekëgsz, tëdd azt is szépën,

mekëgjél kétféleképpen:

mëkët is mondj, në csak mekët,

így szërëzhetsz érdëmëket;

beszédëd szëbbé tëhetëd.

.

„RËGGELËNTE REGÉLËK, ESTELËNTE MESÉLËK…” Hétköznapi történésëk

Esik eső csëndesen,

lëpërëg az ereszën.

Esik eső csëppre csëpp,

csipërkére csëpërëg.

Ropogós lësz a retëk,

csëpërëdik a gyerëk.

Tornaszërëm szeretëm,

szeretettel szërëlëm.

Azért ez nëm szerelëm.

Szërëlgetni szeretëk,

vërsënyëzni veletëk:

jobb-ë a ti szërëtëk?

Mentëm magam, de hiába,

mért nëm mëntem iskolába.

Betegët jelëntëttem,

ëgy kicsit füllentëttem.

Hazudozástól mentek,

akik szépën elmëntek.

Orron kërësztül lélëgëzz,

tüdődre në szívj hidegët!

Mëgbánod, ha nëm így tëszël:

berëkedsz s a torkod reszel.

Repedt fazék lësz énëkëd,

dalos kedved lësz-é nekëd?

Korán keltem keddën rëggel,

annál később péntëkën;

nëm csëngëtt a tëlëfon sëm

s nëm csörgött a vëkkërëm.

Szërëncsére ëgyetëmre

nëm előbb, csak tizënëgyre

këllëtt aznap bemënnëm.

Rëggelënte regélëk,

estelënte mesélëk.

A mesék is érdëkëlnek,

de jobban a regényëk.

Hogyha közben mëgéhëzëm,

fëltëszëm a levesëm;

amikor mëgmelegëdëtt,

a rëzsóról lëvëszëm;

szelëk hozzá kënyeret, és

jó étvággyal mëgëszëm.

Nëm ëlég nekëm e terëm,

mert nincs ëlëgendő terem;

Ha fejemet fëlemelëm,

félëk, mënnyezetbe verëm.

Csak kemény telem në lëgyën,

mert hideg, mint a jégverëm.

Rózsa nekëm itt nëm terëm.

Rënd van nálam, de rëndëmnek

rëndszëre nëm ëgyszërű;

más szërint tán rëndetlenség,

de szërintem célszërű.

Könyvhëgyek és papírkazlak

közt látszólag elveszëk,

ám ëgy përc alatt akármit,

ami këll, elővëszëk.

Csak olyankor rëttëgëk,

mikor feleségëmet

mëgszállja a rëndcsináló

szenvedély;

rámol, rëndëz, rëndszërëz,

mindënt a „helyére tësz”…

Lëbeszélni nincs esély.

Ëgyenësen fël a hëgyre

visz az ösvény, meredëk;

mëgnézëm, hogy hova lépëk,

lábam elé meredëk.

Ëgyenletësen lélëgzëm,

közbe-közbe lihëgëk,

botra dőlve mëg-mëgállok,

s négy-öt përcët pihenëk.

Szëmüvegëmet lëvëszëm,

homlokomról törölgetëm

a verejtékcsëppëket.

Fog alatt ropog a retëk,

beleharapni nëm merëk.

— Në ëgye, ha foga beteg!

Feles földemën kapáltam,

fele kész lëtt dél fele;

mëgéhëztem, elfáradtam,

már csak az ebédre vártam:

feleségëm jött vele.

Lëncseleves, tejfëlës,

pár bélëssel mëgszërëzve.

Sëmmi sëm fëlëslegës, hogy

mëglëgyën az embër kedve.

Jólesëtt a jó falat —

Csak dolgozni në këllene

— sóhajtom elnehezëdve,

álmos fejemet lëhajtva

kërësztbe tëtt karjaimra

elnyúlok ëgy fa alatt.

Este azon jár az eszëm,

rëggelire hogy mit ëszëm.

Kënyerem nincs ëgy falat,

száraz zsëmlye sëm maradt.

Mért nëm vëttem, nëm is értëm,

persze nëm volt érkëzésëm.

.

„SZESZÉLYËS A SZERELËM…” Találkozások

Szépën tejel a kecske,

feji a tót mënyecske.

Tót mënyecske, bekecsës,

bekecsébe’ be këcsës!

Viszëm lë a szemetët,

hát valaki szëmbe jő:

szëmrevaló szőke nő.

Szëmtelenül szëmëzëk,

merëgetëm szëmëmet.

Hidegën mérëget ő,

pillantása mëgvető:

„Uram, minek szemetël?

Most ejtëtt ëgy szëmët el,

s szëmfëlszëdés nincs!”

Hetye hëgyén permetëznek,

a Kissomlyó peremén.

Fehércselédëkkel hëtyëg

Hetyén a hëtyke legény.

Përëskëdnek ott velem, de

mëgnyerëm a përëm én!

Këllesz nekëm, de nëm këllëk

tënekëd.

Ki nëm szeret, mindig olyat

szeretëk.

Ki rëndëlte, hogy így lëgyën?

Szërëncsétlen természetëm

keseríti életëm.

Szeszélyës a szerelëm:

szërvezetëm mëgviseli;

be nehezen viselëm!

.

„…UTCÁKON ÉS TEREKËN…”Közéletët élve

Vásártérën ténfërëgnek

terjëdelmes némbërëk;

készletëket terëgetnek –

mëgveszëk, ha nëm vëszëk!

Kérdëzgetëm Kelemënt:

këll-ë neki kelme?

Këlletlenül felelget

Kelemën őkelme,

csak kínai nyersselyëmhëz

volna neki kedve,

nëm fűlik a foga máshoz,

kényës őkëgyelme.

Këllemetlen, mert nekëm

ëgyelőre keletën

üzletfelem nincsen,

pedig látom: nyugaton is

lënne már keletje:

kapnának a kincsën.

A ligetben rezesbanda

rëzëgteti a leget.

Vërësek a rezes orrok,

rezesek a hangszërëk.

Nézd a komisz gyerëkët,

hogy mire vetemëdëtt!

A szëgény zenészëk előtt

fél citromot ëszëget,

termelésre ingërëlve

a békésen szunnyadozó

nyálmirigyëket.

A trombita berëked,

keservesen nyekërëg,

macskazene lëtt a zëngő

muzsika helyëtt.

Sertéssültet rëndël Vendel,

hozzák már a pecsënyét;

fürge pincér fut vele, mint

fehérmellényës mënyét.

Szép szelet, s nincs rajta sërte,

bár a nevét attól nyerte;

mindën disznószagtól mentes,

étterëmhëz illő, rëndës,

főleg amióta e-jét

még Vasban is nyíltan ejtik.

Ezért, hogy a sörtéből lëtt,

annál könnyebben felejtik.

Kint is, bent is, fënt is, lënt is,

utcákon és terekën,

a padláson, a pincében,

földszintën, emeletën

elleneim szërvezkëdnek,

fenekëdnek ellenëm.

Élësëdnek fényës késëk,

gyűlnek fëlëttem a vészëk;

résën lënni én së késëk:

elszelelëk, mert már ennek

nëm tréfa a fele sëm.

Elmëgyëk a rëndőrségre,

bejelëntkëzëm:

Ezt a kötelességët këll

teljesítenëm.

Jobb, ha ennek idejében

ëlëget tëszëk:

gyanús szëmmel nézik itt az

idegënëket.

Ezt a përcët is mëgértem,

s bár mëgértëm, hogy nëm értem

tëttétëk, mit tëttetëk,

én a pénzëmet mëgérëm:

nëm érdëmlëm mëg, hogy érëm

ékësítse mellemet.

Nëm tëttem én nagy tëttëket,

ám örömöm nëm tëttetëtt:

elismerëm és dicsérëm

nëmëslëlkű tëttëtëk.

.

 „LEPKE LEBËG A MEZŐBEN…”Állati esetëk

Lepke lebëg a mezőben,

virágról virágra lëbben;

elüldögél a legszëbbën,

aligha lëhetne szëbben.

Ficsëri fëcske mëgéhëzëtt,

legyek körül legyeskëdëtt,

ëgy kövérre szëmët vetëtt.

Lëgyën csak rá alkalom,

azt az ëgyet elkapom!

Enyém lëszël, szép legyem,

kutya lëgyek, hogyha nëm!

Perecët ropogtatok, míg

përëgnek a përcëk;

mestërgërëndában a szú

apró foga përcëg.

Perecëmet én mëgëttem,

jószërint el is feledtem.

Csak a szú përcëg fölöttem:

vájatait rója;

neki nëm fogy ëgyhamar el

a rágnivalója.

Szépën szól a fülemüle,

fáj a Süle füle tüle.

Szëgény, arról nëm tëhet:

botfülűnek születëtt.

Vannak, kiket nëm érdëkël,

hogy a madár mit énëkël.

Ëgy kis kertët kerítëttem,

kertëmbe kendërt vetëttem.

Hanëm hasznát nëm vëhettem:

kendërëm ki sëm kelhetëtt;

seregélyhad csipëgette,

szëdëgette, mind fölëtte.

Mégëgyszër vetni këlletëtt.

Jobb, ha fejed lëszegëd,

míg a tehenet fejëd!

Ha emelgetëd a fejed,

melléfejhetëd a tejet.

Látod, máris mëgesëtt,

mëgtörtént a baleset.

Pedig mondtam nëm is ëgyszër,

emlëgetëm ëlëget;

mëgjegyëzhetnéd már, Ësztër!

Tëgnap rëggel mëgérkëzëtt

régësrég várt leveled:

ide rëpülsz Áfrikába,

innen mëg Arábiába

tevegëlëk tëveled,

mivelhogy a Szaharába’

lovagolni nëm lëhet.

Púpjából, ha mëgéhëzünk,

lënyesëk ëgy szeletët,

s oázis selymës gyëpére

heverëdëk lë veled.

.

„…LÉLËKVESZTŐ LADIKON…”Fura helyzetëkben

Szëget verne be a részëg,

mozdulatai merészek.

Szëgnek szélës, lapos feje

dehogy mëgy a falba bele!

Haragszik szëgény szëgére:

jó nagyokat üt hëgyére.

Bosszút szëgedën në állj,

részëgën në kalapálj!

Në tégy ilyet Szëgedën

s Debrecënben së igën!

Fërëdőzni vénëk mëntek;

Bátrak, félelëmtől mentek.

Ti is, látom, arra mëntëk,

Én mëg fuldoklókat mentëk.

Mélységës mély rëngetegben

élt ëgyszër ëgy remëte.

Ëgyedüllétét mëgunta:

születëtt ëgy gyerëke.

Jutott ennek a gyermëknek

balladánkban szép szerep:

társas remëteéletët

atyja véle élhetëtt.

Foglalkoztak avval-evvel,

kërëszt- s ëgyéb rejtvényëkkel,

magasabb ëgyenletëkkel,

cserekereskëdelëmmel.

Mëgebédëlt a tengëri

medve, ëvëtt ëlëget.

A fëdélzetën heverve

ëlégëdëtten erëget

bodor füstfëllegëket.

Feje fëlëtt mindig éhës

sirályok kerëngenek.

A kalangya nëm kelengye,

nëm mindën lengyel angyal.

Bëlzëbub tán használ kengyelt,

(de nëm az arkangyal)

pokoli kancát ha nyergel,

s lëlkëkért ha nyargal.

Lélëkvesztésre nëm mëgyën

lélëkvesztő ladikon:

lova van, bár nëm Pëgazus,

a pokol nëm Hëlikon.

.

 „AZ EMBËRËK BÉKÉSËN

ÉLDËGÉLNEK BÉKÉSEN…” Magyar ecsettel

Az embërëk Békésën

éldëgélnek békésen.

Adnak-vësznek, kereskëdnek,

csak olyankor përëskëdnek,

mikor összevesznek.

Élëk, mint Marci Hevesën,

inkább rësten, mint hevesen.

Ëszëk én jókat szívesen.

töltött káposztát levesen.

Néha mëgélëk levesën.

Jártam a gyërgyai havason,

átvergődtem ëgy szoroson;

nëgyedmagammal szorosan

ültem a szánon havasan.

Ki Szërëncsën születëtt,

annak van Szërëncse,

de nëm biztos, hogy neki

kedvez a szërëncse.

Lëhet, hogy csak Szërëncse van,

s nincsen szërëncséje.

Dunántúl a csëcs is csöcsnek

hangzik, így a csecsemőt

nëm is érzik összetëttnek.

Nëm ismerik az emőt,

a csëcsët pedig előtte

nyíltan ejtik, és kebëlre

nëm is gondol már a nép,

amikor a gondozóba

hordja nyűgös kisdedét.

Előbb jut eszébe csecse,

ami gyermëknyelvën: szép.

Velëncében nyaraltam;

nëm abban az olaszban:

arra nekëm még nëm tellëtt,

maradok a magyar mellett.

Velëncei medënce,

nëm tengër, csak melënce.

Fërëdőzik Jenci, Bence.

Hogy nëm mély, csak

szërëncse,

mert ha nyelnek is belőle

étvágyuk lësz jobb csak tőle:

jobban ízlik a lëncse.

Szombathely és Kőszëg között

Cák, Velëm és Szërdahely;

így szërëzték rá a rímët:

„mind a három magyar hely”.

Leghírësebb köztük Velëm.

Gyere ëgyszër oda velem!

Mënjünk ëgyütt el Velëmbe,

de në essünk a verëmbe,

inkább essünk szerelëmbe.

Tartalom

„…NYELVÜNK SZËBBÉ TËHETËD…” ..3

Bárány béget, kecske mekëg… ..3

„RËGGELËNTE REGÉLËK…” ..4

Esik eső csëndesen… ..4

Tornaszërëm szeretëm… ..5

Mentëm magam, de hiába… ..6

Orron kërësztül lélëgëzz… ..7

Korán keltem keddën rëggel… ..8

Rëggelënte regélëk… ..9

Nëm ëlég nekëm e terem… 10

Rënd van nálam, de rëndëmnek… 11

Ëgyenësen fël a hëgyre… 12

Fog alatt ropog a retëk… 13

Feles földemën kapáltam… 14

Este azon jár az eszëm… 15

„SZESZÉLYËS A SZERELËM…” 16

Szépën tejel a kecske… 16

Viszëm lë a szemetët… 17

Hetye hëgyén permetëznek… 18

Këllesz nekëm, de nëm këllëk… 19

„…UTCÁKON ÉS TEREKËN…” 20

Vásártérën ténfërëgnek… 20

Kérdëzgetëm Kelemënt… 21

A ligetben rezesbanda… 22

Sertéssültet rëndël Vendel… 23

Kint is, bent is, fënt is, lënt is… 24

Elmëgyëk a rëndőrségre… 25

Ezt a përcët is mëgértem… 26

„LEPKE LEBËG A MEZŐBEN…” 27

Lepke lebëg a mezőben… 27

Ficsëri fëcske mëgéhëzëtt… 28

Perecët ropogtatok, míg… 29

Szépën szól a fülemüle… 30

Ëgy kis kertët kerítëttem… 31

Jobb, ha fejed lëszegëd… 32

Tëgnap rëggel mëgérkëzëtt… 33

„…LÉLËKVESZTŐ LADIKON…” 34

Szëget verne be a részëg… 34

Fërëdőzni vénëk mëntek… 35

Mélységës mély rëngetegben… 36

Mëgebédëlt a tengëri medve… 37

A kalangya nëm kelengye… 38

„AZ EMBËRËK BÉKÉSËN…” 39

Az embërëk Békésën… 39

Élëk, mint Marci Hevesën… 40

Ki Szërëncsën születëtt… 41

Dunántúl a csëcs is csöcsnek… 42

Velëncében nyaraltam… 43

Szombathely és Kőszëg között… 44

Tartalom 45

© 2011-2024 – kiejtes.hu