Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Bárczi Géza: A zárt ë kérdéséhëz

BÁRCZI GÉZA

A zárt ë kérdéséhëz

A Magyar Nemzetben Bodolay Géza vitaindító cikke óta mëgjelënt hozzászólások során hivatásos nyelvészëk, nyelvművelők és mások, kik nyelvünk sorsát szívükön viselik, értékeit féltő gonddal igyekëznek mëgőrizni, ëgyértelműleg hitvallást tëttek arról, hogy a zárt ë-t mëgkülönböztető kiejtést szëbbnek érzik és tudják, és a nyelvvel kapcsolatos mindën szëmpontból kívánatosabbnak tartják. Ha akadt is a múltban nyelvtaníró, aki nyilván jóhiszëműen, de naiv tájékozatlanságból a zárt ë-t ritka nyelvjárási jelënségnek minősítëtte, e kiejtésváltozat mellett mëgnyilvánuló általános vélemény nëm új, csupán szërényen hallgatott, vagy legalábbis ritkán nyilatkozott mëg szakmai körökön kívül. Ezért igën fontos Bodolay Gézának említëtt përfëlújítása, mert a nagy nyilvánosság fóruma előtt fölvetëtte ezt a rëndkívül lényegës kérdést, és ezzel e mëgnyilatkozásásokra módot és alkalmat adott.

Nëm mëglepő tëhát a szakvéleményëk ilyen mëgnyilvánulása, de amilyen természetës és örvendetës ez, annyira lëhangoló az a kishitűség, az a lëmondó kézlegyintés, amëllyel a nyelv épségének és szépségének hivatásos oltalmazói nyelvünk jövő fejlődését, e rëndkívül fontos kérdésben a rájuk háramló fëladatokat tekintik. Mert kétségtelenül habozás nélkül mëgindítandó tëvékënységről, harcról van szó, mégpedig nëm is könnyű és gyors sikerëket ígérő harcról. A szép magyar kiejtés pusztulásán siránkozó hozzászólások azonban többnyire csak a nehézségëket sorolják fël, lëgyőzhetetlenëknek érëzve őket, és szavaik szinte teljes reménytelenségët, mëgalkuvást árulnak el.

Az eddigi mëgnyilatkozások alapján nëm lëhet kétségës, hogy mindënki úgy ítéli: irodalmi nyelvünk beszélt változatai közül ez a zárt ë-t ismerő és használó a szëbb, a kívánatosabb. Nos, akkor nyilvánvaló, hogy akkor nëmcsak ennek pusztulása, elhalványodása ellen këll fölvënni a harcot, hanëm a zárt ë mëgőrzésén túl terjedését, ha lëhet, ëgyeduralmát këll mindën erőnkkel szorgalmaznunk. Nëm lëhet a nyelvművelőknek fontosabb, komolyabb fëladatuk, mint ez. Nëm idegën hatás, hanëm ëgy belső, színtelenítő, laposító tëndëncia ellen këll sorompóba lépni, és folytatni a harcot elkedvetlenëdés nélkül, a nehézségëk, átmëneti sikertelenség ellenére makacs kitartással újra mëg újra nekifogni. Csak akarat këll, az eredménybe vetëtt hit és bizakodás. Az kétségtelen, hogy nëm könnyű dologra vállalkozunk, és nëm gyors, látványos eredményëket hozó hadjáratról van szó. A legjobb esetben évtizedëk, esetleg több nemzedék élete lësz szükségës, míg nyelvünk fejlődésének ez a betegsége érëzhető javulást mutat. Az azonban bizonyos, hogy ha eleve azzal a mëggyőződéssel kezdünk hozzá, hogy igyekvésünk úgyis csak kudarccal végződhetik, akkor máris kudarcot vallott. Így van ez mindën küzdelëmmel. Hogy ëgy mindënnapi példára hivatkozzam: ahogyan ëgy futballcsapat, mëly olyan hangulatban lép a pályára, hogy csak vereségët szenvedhet, máris elvesztëtte a mérkőzést. Erős mëggyőződés, türelëm és szívósság nélkül mindën mëggyőzés, rábeszélés legföljebb csak múló eredményt hozhat.

Arról tëhát az ügy fontosságát tekintve szó sëm lëhet, hogy tétlenül, ölbe tëtt kézzel nézzük, mi történik, s mëgëlégëdjünk annak hangoztatásával, hogy ,,kár, kár, de hát mit lëhet tënni?”. Valójában nëm is az a kérdés, hogy csináljunk-ë valamit, mert tétlenül nëm maradhatunk, hanëm hogy mit csináljunk, hogyan, milyen sorrëndben tűzzük ki a részletcélokat, részfëladatokat.

A hozzászólásokban erre is akad több utalás, sőt javaslat. Erre këll azonban vetnünk most a fősúlyt, hogy tervszërűen gondoljuk át és építsük föl a tënnivalókat.

Az első és legfontosabb fëladat: helyreállítani a zárt e-ző ejtésváltozat tekintélyét, mëgszüntetni azt a furcsa babonát, hogy ez a kiejtés alpári, ,,parasztos”, csak nyelvjárási szintën fogadható el. Ennek a súlyos tévedésnek a szërtefoszlatásában talán az első komoly lépés az a hozzászólás-sorozat, amëly eddig napvilágot látott a Magyar Nemzetben. De persze itt mëgállni nëm szabad. Valóban, mint eddig is olvashattuk, az iskolákra hárul itt nagy és nehéz feladat. Elsősorban azonban azokra az iskolákra, intézményëkre, ahol a közösséghëz hivatásuknál fogva szóló embërëket nevelik, beszédkultúrájukat fejlesztik. Sëmmi esetre së fordulhasson elő az, amit ëgy fiatal színésznő elmond, hogy a hazulról, anyanyelvében hozott zárt ë-ző kiejtéséről a színiakadémián tervszërűleg lëszoktatták. A színpadnak nagy és méltó tekintélye van, hiszën ez a művészi magyar beszéd leghatásosabb fóruma. S ha néző onnan (ëgyéb, ëgyre súlyosbodó beszédhibákon kívül) azt a – hogy Kodály szavával éljek – mekëgő magyarságot hallja, érthet, ha ezt tartja irodalmi, kulturált magyar beszédnek, és füle után a szája is ehhëz igazodik. Hogy a zárt ë mëgtanulása és helyës használata nehéz? Kétségtelenül nëm könnyű, de ëgyáltalában nëm lëhetetlen. Külföldi nyelvterületëkën a kezdő színésznek akárhányszor jóval nehezebb fëladatokkal is mëg këll birkóznia, például a párizsi születésűnek mëg këll tanulnia a përgetëtt r kiejtését, mëly anyanyelvében hiányzik, enélkül ugyanis még táncdalénekës minőségben sëm igën léphet rëndësebb helyën nyilvánosság elé. Olyik némët színésznek akárhányszor új nyelvet këll mëgtanulnia.

Azonfëlül, mint már az eddigi vita során is fölmerült, mindën iskolafajban, az óvodától az ëgyetëmig helyre këll állítani a zárt ë-ző kifejezésváltozatnak eddig méltatlanul mëgtépázott tekintélyét. Tudjuk, hogy a nehézségëk igën nagyok, talán e térën a legnagyobbak. Az oktatók jelentékëny része, szinte ëgy harmada nëmcsak nëm tudja mëgfelelően használni a zárt ë-t, hanëm esetleg nëm is hallja, nëm érzi a különbségët a kétféle e között. S ezt mëgtanulni nëm könnyű és nëm gyors fëladat. Nëm is várhatunk azonnali eredményt, türelmesnek këll lënnünk. Ha a tanerők figyelmét hivatalosan is fëlhívnák e kérdés fontosságára, nyilván több gondot fordítanának rá, és több erőfeszítést tënnének a cél érdëkében. Gyakorlatilag már az is igën jelëntős eredmény lënne, ha azok a tanulók, akik hazulról szép, színës kiejtést hoztak magukkal, nëm igyekëznének lëszokni a zárt ë mëgkülönböztetéséről, hanëm mëgtartva eredeti beszédük színësségét, ezt vinnék magukkal az életbe, hiszën az ország lakosságának mintëgy kétharmadáról van szó. De ugyanilyen fontos, ha nëm fontosabb, hogy a zárt ë-ző kiejtés újból irodalmi tekintélyhëz jutna, s azok a gyerëkëk, akik ezt a különbségët nëm érzik, legalább értesülnének róla, hogy ez van, s ez érték, mëlyet mëgbëcsülni, ápolni érdëmes.

Előrehaladni csak lépésëkben lëhet, mégpedig fëlaprózott lépésëkben. Az első eredmény az volna, ha a jelentékëny többségben nyílt e-ző városi embër (Budapest, Debrecën, Miskolc) tudomásul vënné, elhinné, hogy a másik kiejtés szëbb, jobb, irodalmibb, mint az ő lapos, színtelen és a nyelvet félreértésëkkel fenyëgető homonimákkal mëgtöltő ejtésváltozatuk. A követkëző lépés lënne, ha majd ezt a különbségët hallani és érëzni is kezdik. Majd a követkëző, hogy tudatosan vagy öntudatlanul utánozni próbálják. Hosszú, több nemzedékën át húzódó folyamat lëhet csak ez. De ami nemzedékëk hosszú során át ferdült el, azt nemzedékëk jelëntős sora ëgyenësítheti csak ki. De ezzel a nehézséggel szëmbe këll nézni. Nyelvművelőinkre soha szëbb fëladat nëm várt, sőt talán nëm is várhat. De ehhëz szilárd mëggyőződésën kívül makacs kitartás, nagy türelëm këll, mindën izgágaság nélkül. És főleg mëg këll szabadulni mindën ,,úgyis mindëgy” hangulattól.

(Magyar Nemzet, 1974. XI. 10., 14. oldal)

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Bárczi Géza: A zárt ë kérdéséhëz

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)