Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Nyílt e, zárt ë – meg az é

Nyílt e, zárt ë – meg az é

 ,,Ha valaki elhatározza, hogy megtanulja a helyes magyar kiejtést, csak idő és szorgalom kérdése.”

Kodály Zoltán

Még mindig nagy a tudatlanság gyönyörű magyar nyelvünk kiejtése ügyében. Pedig egyáltalán nem lehetetlenség szépen beszélni. Az e-féle hangok pontos képzése azért is hasznos számunkra, mert akkor az idegen nyelvi kiejtésünk is pontosabb lesz.

Az e-ë-é hangok képzését főként Molnár Józsefnek A magyar beszédhangok atlasza című kiváló, szemléletes fényképes-rajzos munkája alapján ismertetem (Tankönyvkiadó, 1970).


Nyílt e – remélhetőleg mindnyájan ki tudjuk ejteni…

Az e rövid magánhangzót tágabb ajakréssel, nyílt állkapocs-nyitásszöggel képezzük; elöl a kemény szájpadláson (palatális hang). Ilyenkor a nyelvhát lelapul, és a széle kissé érinti a szájpadlást. Közben a nyelv hegye az alsó fogsor belső oldalához ér. A nyelvcsap pedig elzárja az orrüreghez vezető utat. Hosszú változata az ē, például: ēre (erre), ēmënt (elmënt). Az angol man (férfi) szóban éppen ezt a hangot ejtjük.

Zárt ë – majdnem az ö helyén képezzük

Az ë rövid magánhangzót szűkebb ajakréssel, félig zárt állkapocs-nyitásszöggel képezzük; elöl, a kemény szájpadláson (palatális hang). Ilyenkor a nyelvhát elülső része kissé feldomborodik, pereme érinti a szájpadlást. Közben a nyelv hegye az alsó fogsor hátsó oldalához támaszkodik. A nyelvcsap pedig elzárja az orrüreghez vezető utat. Könnyebbség: Az ë-t tulajdonképpen a rövid ö hang helyén, ugyanolyan nyelvállással, de ajakkerekítés nélkül képezzük! Az angol men (férfiak) szóban ugyanezt a magánhangzót kell kiejtenünk.

Honnan van a zárt ë nyelvünkben?

A nyelvemlékek szerint is ősi hangunk. A zárt ë hang közös finnugor örökségnek tekinthető, hiszen a finnugor nyelvek többsége: a finnségi nyelvek (finn, észt stb.), a volgai nyelvek (mari, erza-mordvin és moksa-mordvin), az obi-ugor nyelvek (manysi, hanti) különbséget tesznek az e-féle hangok között (Zaicz Gábor szíves közlése). (Például finn „mennä” = magyar „mënni”, észt „käes” = magyar „kézben” stb.) A finnugor összehasonlító nyelvészet feltételezi és kikövetkezteti az egykor lehetett finnugor alapnyelvet, amelyben megvolt az e és ë (=„ä” és „e”). Bonyolult nyelvtörténeti kérdés a magyar nyelvre a Kr. utáni 5. században vagy később gyakorolt török nyelvi hatás. Tény, hogy a török nyelvek többsége, köztük a csuvas ma is kétféle e-t használ.

A zárt ë jelölése – négyféleképpen

A zárt ë-t és nyílt e-t már megkülönböztette a Bécsi Kódex (1450 k.), a Tatrosi (Müncheni) Kódex (l466) és a Jordánszky-kódex (1516–19) – méghozzá így, a nyílt e-re téve ékezetet: èmber, kenyèrèkèt, ti mentek, ők mentèk. A kódexek cseh mintára alkotott helyesírása nem vált általánossá.

Vadnai Rudolf a finn és észt helyesírás mintája szerint jelölte a magyar nyílt és zárt e-féle hangokat: ämber, kenyäräkät, ti mentek, ők mentäk (1882). Utánzókra nem talált.

Egypontos ė-vel jelölte a Czuczor-Vörösmarty nyelvtan és a Czuczor-Fogarasi szótár, imigyen: embėr, kėnyereket, ti mėntėk, ők mėntek. Többek között Kriza János is használta – a Vadrózsákban. Elég könnyen összetéveszthető az é-vel.

Az ë hangra a kétpontos betűt elsőként Kalmár György (Tapolcafő, 1726–?, 18. század vége) Veszprém megyei születésű nyelvtudósunk Prodromvs… címkezdetű munkájában (Pozsony, 1770) alkalmazta, az ö ékezetének mintájára. Ésszerű ez a két pont, hiszen ö-szerűen képezzük nevezetes hangunkat: embër, kënyereket, ti mëntëk, ők mëntek. A magyar nyelvészek is ezt használják a nyelvjárási zárt ë-kre. Különféle műveiket, kiadványaikat Kodály Zoltán, Paczolay Gyula, Fekete László, Fehér Bence, Bodolay Géza, Buvári Márta és a Bárczi Alapítvány úgyszintén a kétpontos középzárt ë-vel jelölték be, illetve jelölik be.

 Az é hang – remélhetőleg mindnyájan ki tudjuk ejteni…

Az é hosszú magánhangzót kissé szűkebb ajakréssel, félig zárt állkapocs-nyitásszöggel képezzük; elöl, a kemény szájpadláson (palatális hang). Ilyenkor a nyelvhát elülső része erősebben feldomborodik, érinti a szájpadlást. Közben a nyelv hegye az alsó fogsor hátsó oldalához támaszkodik. A nyelvcsap pedig elzárja az orrüreghez vezető utat. Példa: szép beszéd, félénken néz.

                                                                                                           M. A.

9 hozzászólás – Nyílt e, zárt ë – meg az é

  1. Kovács Tibor mondja:

    Keszthelyen éltem tizenkét éves koromig. Azt hiszem, ez eleget mond a nyílt és zárt e-hez való viszonyomról. Azóta Budapesten élek. Amikor ma beszélek, világosan “hallom” a magam kétféle e-jét, viszont a környezetem mást észlel. Egyformán mondasz minden e-t – állítják. Akkor most nagyon figyeljetek – kérem őket, színpestieket – és újra elmondom. Nagyon figyelnek, mégse hallják a különbséget. Egyrészt vagyunk olyan viszonyban, másrészt elég jó fülük van (a zenéhez mindenképp), tehát elhiszem nekik.

    Hogy is van ez? Én hallom, ők meg nem? El kell fogadnom a pártatlan kívülállók észlelését. Nyilván én hallok olyasmit, ami nincs, ami csak volt. A gyerekkoromban végleg berögzült kiejtést, amely a számon már nem jön ki, de az agyamban még visszhangzik.

    Továbbgondolom a jelenséget. Ha én nem pontosan azt hallom, amit mondok, akkor ezzel mások is így lehetnek. Például a Pesten nevelkedett emberek, akik csak egyféle e-t ismernek. Ha ők egymás között beszélnek, természetesen csak azonos e-ket mondanak és hallanak. De most jön a bökkenő: ha célzott kiejtéssel, nyílt és zárt e-t sikeresen (de nem durván) megkülönböztetve szólunk egy pestihez, vajon ő is a gyermekkorában rögzült hangokat hallja, azaz csak egyféle e-ket? Próbáltam én ezt, de nem sokra jutottam. Egyik partnerem bizonytalan volt, hallott is különbséget, meg nem is, a másik furcsának találta a beszédemet, de nem tudta megmagyarázni, hogy miért. Igazi keszthelyi kiejtéssel is próbára tettem egy alkalmi hallgatóságom idegeit, de gyakorlatilag azt nem minősítették rendes beszédnek, egy perc múlva már annál a viccnél tartottunk, amelynek az “Á-vágány” a poénja.

    De várjunk csak! Az elején pártatlan kívülállókról írtam, akiknek elfogadom az észlelését. Azután azt taglaltam, hogy talán ők sem a valóságot hallják, hiszen náluk meg az rögzült, hogy csak egyféle e létezik. Akkor ebben az ügyben nem is beszélhetünk valós észlelésről? Azt hiszem, volna itt még felderíteni való.

    Röviden az a véleményem: egymilliónál is több tősgyökeres pestivel, köztük sok önérzetes és ellenérdekelt alakkal igencsak nagy munka lesz elfogadtatni a zárt e létjogosultságát. Legalább is távol a siker. Sok éven át milliók fülébe kellene beégetni a két különböző e-t. Az írás nem sokat segít, sőt e tekintetben a vészmadarak közé tartozom: a kudarcélmények ifjú és nem ifjú elszenvedőiből (“sima e? kétpontos e? az is egy…, aki kitalálta”) ellenfél válhat. Szerintem az írásos megkülönböztetés bevezetése előtt több évig tartó, élőbeszédes népművelésre lenne szükség. Közszolgálati média! (Beszédhibás alkalmazottak nélkül.)

    Kovács Tibor

  2. Buvári Márta mondja:

    Biztos, hogy a tudat is befolyásolja a hallást. Aki nëm tudja, hogy van ilyen hang, az nëm hallja. Még vidékën is van, aki szépën ejti, de nëm tud róla. A tudatosítást szolgálja – szolgálná – a részleges jelölés.
    Esetlegësen születëtt budapestiek is mondanak időnként ë hangot, csak nëm tudnak róla. Mëgfigyeltem, hogy a következik szó második e-jét a közlekëdési eszközök bemondói is mindig zártan ejtik. A zalai nagyon nyílt e-t mëghallják a pestiek is, mert az nagyon más, de á-nak azonosítják, mert az létezik számukra. Pedig a hangszínképe más. Ugyanott az ë kevésbé zárt, mint máshol. Régi, szerény kísérletemben azt is tapasztaltam, hogy a nyelvjárásonként másképp tudott szavakban a vitatott e hang gyakran köztesként valósul meg. A lényeg a tudatos mëgkülönböztetés, a jelhangérték (fonéma).

  3. Mészáros András mondja:

    Kedves Kovács Tibor!

    Hozzászólása tényleg érdekes és nagyon fontos.
    Először bizonytalan abban, hogy jól mondja-e, jól ejti-e keszhelyi nyelvjárását (táji köznyelvét), abból is nevezetesen a nyílt és középzárt e-féle hangokat. Lehetséges, hogy ismerősei, akikkel jóban van, nem hallják a zárt ë-t.
    Aztán ,,alkalmi hallgatósága” furcsának találta, nem ,,rendes beszédnek”.

    Igen. Kérdés, hallják-e az emberek a zárt ë-t? A beszédészlelés gyermekkorban alakul ki. Akkor sajátítjuk el a beszédészlelési és kiejtési jelhangkészletet (idegenesen: a fonémákat, az artikulációs bázist).
    Pesti általános iskolákban kísérleteztem a gyerekekkel. Szinte mindenki könnyen, azonnal kiejtette az ë-t. Kérész Gyula szintén sikerrel ,,tanította” a zárt ë-t.
    Hallottam egyébként kudarcos kísérletekről is.
    Persze, ha kimondjuk azt, hogy nem lehet megtanítani a zárt ë kiejtését, akkor azt is kimondjuk, hogy az angol, német, olasz, francia, finn, észt, orosz stb. nyelvek pontos kiejtését sem lehet elsajátítani. Mert a magyarok erre képtelenek…

    Ehelyett inkább ezt mondanám: A zárt ë-t őrzők, az érdeklődők, a jó tanulók — akik meg akarják tanulni vagy be akarják gyakorolni — képesek legalább olvasva alkalmazni a zárt ë-t. Tehát a dolog nem ellenfél vagy barát kérdése. Az egymillió budapestire nem kívánom ráerőltetni a zárt ë-t — akaratuk ellenére.

    A közszolgálati műsorszórók jelenleg általában nem alkalmazzák a zárt ë-vel beszélő munkatársakat. Az tévében az egyetlen Reisz András időjárás-jelentő (akit Bárczi-harang-díjjal tüntettünk ki), továbbá a Kossuth Rádióban néhány vidéki és határon túli tudósító nem túl gyakori fellépése a kínálat.

    A lépések sorrendje a következő lehet:
    1. A zárt ë létezik.
    2. Erről szerezzen tudomást a tanulóifjúság, a közvélemény.
    3. A zárt ë jelentőségét, szerepét tudatosítani kell.
    4. Az oktatásban pedig legalább kiegészítő anyagként szerepeltetni kell (érték, játék, ëszpërente, dióhéjban a lényeg).
    5. A tanításban ismertetés, tudatosítás, bemutatás, elsajátítás és gyakorlás a menet.
    Mindezeket jóval könnyebb kivitelezni, hiszen rendelkezésre áll a sokágú számítógépes világ (szövegek, kisfilmek, hangfelvételek stb.).
    EA fentieket semmiképpen sem szabadna mereven alkalmazni.
    Van akinél éppenséggel az írott forma keltheti föl az érdeklődést, de az ízes, zengzetes beszéd is vonzó lehet — mint Berecz András beszédmódja (nagykunságiként hozzátanulta a székelyes beszédet).

    Köszönettel: Mészáros András

  4. Kovács Tibor mondja:

    A zárt ë a gond?

    Segítő szándékkal vetem fel a következőket:
    Zárt e-t minden magyar ki tud ejteni, meg tud hallani és érteni. Még a szögedi is, ha egy kicsit megerőlteti magát.(A középzárt e-ről az a véleményem, hogy szerencsés lenne azt is zártnak tekintenünk, hogy ne szaporítsuk a problémákat.)

    Az emberek nagy többségét az az állítás és azok a hallásélmények zökkentik ki a nyugalmukból, hogy kétféle e létezik. Ők a (közép-) zárt e-hez vannak szokva (szerintük az így vagy úgy ejtett zárt e csak sima egyénfüggőség), és mivel a környezetükben plusz a médiában csak elvétve hallanak nyílt e-t, utóbbit nyelvi devianciaként élik meg. Nem az övék, idegen. Vidéki. Nyílt e, suk-sük, még csak az kéne!

    Mi van a nyílt e-vel a valóságban? Ahol helye van, onnan nagyrészt kiveszett. Ahol meg nincs helye, oda lappangva bevonul. Hova is? Az á helyére. Hallgassuk csak a médiát! Egyre több médiamunkás mond az á helyén nyílt e-t. Szóval már az á-val is baj van.

    Kötekedő, de segítő szándékú megállapításom: míg az életerős zárt e-t pátyolgatjuk, hátat fordítunk a kihalással fenyegetett nyílt e-nek. Aztán majd az á ügyében is későn kapunk észbe.

    • Buvári Márta mondja:

      Bizony, már veszély fenyegeti az á-t is. Helyesbeszéd c. könyvünkben nagy súllyal szerepel ez a kérdés, Szente Imre is írt róla, mi is szóltunk róla már különféle fórumokon, csak ide nem tettük még föl. Köszönjük, hogy figyelmeztet.

  5. Juhász Béla mondja:

    A gorsod megyei Kisgyőr községben születtem / már nagyon régen!/ A falui egyik utcájéának neve “Peterke”.Egy könyvden ezt “Péterkének” irták. Szerintem az iró csak “hallás” utján hallotta “é”-nek ezt a hangot, pedig a falu lakó ezt a szót nylt e hanggal mondják, ami é -nek hasllatszik.Kecske helyett kécskét mondanak / sajnos. két pontos e betűm nincsen!/.
    Vajon jól látom?

  6. Vér Sándor mondja:

    A zárt “e” (de szerintem ez inkább rövid “é”) “ë” és az alföldi “ö” egymással – csaknem teljesen – helyettesíthető. Tehát a nyelvjárások jó része (a magyar nyelvterület nagyobb része) használ még olyan hangokat (“ë” és alföldi “ö”), amelyek nincsenek az irodalmi nyelvünkben jelölve, mert anno ezt a hangot kihagyták az ábécéből. (Ne felejtsük el, hogy az a-á és e-é nem hangpárok, mint az i-í, vagy o-ó, hanem “párjukat vesztett magánhangzók” egymásra találása. Az eredeti párok az a-ā és ä-á, valamint az e-ē és ë-é.) Maradjunk az e-ē és ë-é hangpároknál, ahol a rövid “e” párja a hosszú “ē”, és a rövid “ë” párja a hosszú “é”. A hosszú “ē” hang kikopott a nyelvből, ugyanakkor a hosszú “é” mellet nem kapott írásjelet a még ma is használatban levő rövid “ë”, s így lett hangpár az e-é.
    Sajnálatos, hogy az irodalmi nyelven felnövekvő nemzedékek (ismereteik hiányossága okán) elítélik, esetleg le is nézik a tájnyelvet beszélőket. Mivel az iskola is ezt az irányzatot erősíti, nem kell csodálkozni az “eredményen”. Ma már alig akad faital, aki teljesen birtokában lenne az “ë” (alföldi “ö”) ismeretének, helyes használatának. Sajnos e hangok hiányával nyelvi kultúránk lesz sokkal szegényebb. Azt hiszem, nem kell magyarázat a nevezett hangok jelentésmódosító hatásához. (mentëk – éppen megmentek valakit; mëntek – ők korábban mentek valahova; mëntëk – jelenleg ti mentek valahova; mered – felfelé áll, megmerevedik; merëd – van bátorságod megtenni, kimersz valamit /folyadékot, szemestakarmányt, stb./; vetëtte – elvetette a magot, bevetette az ágyat; vëtette – megvetetett valamit, levetetett valamit; és még sorolhatnám – Aki nem érti, vagy nem akar tájnyelvet használni, mondjon nyugodtan minden kérdéses helyre “e”-t, és irodalmi nyelvet fog beszélni.)
    Én azt javaslom, minden tájnyelvi “ë”-t, vagy alföldi “ö”-t használó ember írjon az adott helyekre “kétpontos e-t” (ë) ezzel jelölve az adott hangot. Így bármely nyelvterület olvassa a másik írását, pontosan ki tudja ejteni az adott tájnyelvi szavakat. Ezzel, sokkal gazdagabbak leszünk. Ha egyre többen megtesszük, hogy jelöljük az “ë”-t (alföldi “ö”-t), előbb utóbb polgárjogot nyer az ábécénk kiegészítése is.
    Arra kérëk mindënkit, támogassa az elképzelésëmet, és használja a nyelvünket szëbbé és gazdagabbá tëvő „rövid é”-t és az „alföldi ö”-t, melynek jelölését „kétpontos e”-vel (ë) valósítsa mëg!
    2015. július 28. 22:35

  7. ozsváth józsef mondja:

    Különbség: Julist a kerítésnek támasztja Jancsi.

    Julis tiltakozik:NE! NE! ( zárt e hanggal) Jancsi nem tágít.

    Végre Julis: NE! (nyílt e-vel)

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Nyílt e, zárt ë – meg az é

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)