Mészáros András: Mëgoldási vázlat. A több mint két évszázados viták folytatása helyëtt

MÉSZÁROS ANDRÁS

Mëgoldási vázlat

A több mint két évszázados viták folytatása helyëtt

Tisztëlettel ajánlom kedves tanárom, Pásztor Emil emlékének.

 I. Alapozó tételëk: „a töltött káposzta fëlmelegítése”

,,Fëlmelegítve csak a töltött káposzta jó.” (Magyar közmondás)

A töltött káposzta – hozzáértő ínyëncëk szërint – sokkal jobb fëlmelegítve.

 A középzárt ë létëző kiejtési sajátsága nyelvünknek, él a köznyelvi kiejtésben, különösen a helyi, táji (rëgionális) köznyelvben. (Néhány elnevezése, említése: ë-zés, ë-ző kiejtés, zárt ë-zés, félig zárt ë-zés; 15 magánhangzóval, 15 magánhangzós kiejtés; [a köznyelvi kiejtésben] szívesen látott vendég; “szëbben”, Mondjuk szëbben!, versëk szëbben, mesék szëbben, elbeszélésëk szëbben; igényës kiejtés,teljes kiejtés, teljesebb kiejtés; eë-zés). Az idősek, középkorúak és valószínűleg még a fiatalok is nagyon sokáig fogják őrizni. Nem mestërkélt, íróasztal mellett kiagyalt nyelvészeti tantételről beszélünk, hanem élő valóságról. Mivel ez a hangunk gazdagítja a hangrëndszërt, változatosabbá tëszi a beszélt nyelvet, ezért mëgőrzendő értéknek tekintjük. Mondhatjuk így is: “hozzáadandó” értéknek tartjuk, nem koloncnak. (Kiss Jenő) [1.]

1. A magyar helyësírás kitagadottja. Kívánatos, hogy a középzárt ë ügyét në helyësírási, hanem kiejtési kérdésnek tekintsük, ekként foglalkozzunk vele. Mai beszélt köznyelvünk szoros kapcsolatban, kölcsönhatásban áll helyësírásunkkal. Ëgyrészt helyësírásunk legfőbb alapelve a kiejtés szërinti írásmód, s a nap mint nap használt helyësírás, a szövegëk írásképe visszahatott és visszahat köznyelvi kiejtésünkre. Másrészt mivel ë hangunkat nem jelöli az érvényës magyar helyësírás, emiatt kedvezőtlen a középzárt ë mëgőrzésének, gondozásának helyzete. (Gy. Gömöri Jenő; AkH. 11.) [1.] (Helyësírásunkat nem a zárt ë fenyëgeti. Gyakorló tanárok tudják, hol és miképp szorít a cipő a helyësírás tanítása, gyakorlása során. Ha tëhát a zárt ë-vel foglalkozom, kérëm, në tekintsük ezt a helyësírás “sérelmére” elkövetëtt cselekëdetnek.) Ëgyébként a zárt ë legalább részlegës jelölése végighúzódik a magyar írásbeliség kialakulásán, fejlődésén. [2.]

2. Nyomós érvek állnak a zárt ë mellett. A három hagyományos érvet jól ismerjük a különféle szakmai elemzésëkből és vitacikkëkből:

a) A hang a magyar nyelv hangrëndszërének szerves része.

b) Jelëntés-mëgkülönböztető szerepe ëgyes esetëkben fontos — hasonlóan az a-o hang-bëtűpárhoz.

c) Beszédünk változatosabb, szëbb hangzású. (Bodolay Géza) [3.]

 Két új érv, vagy legalábbis a régebbi érvek továbbfejlesztése:

d) A hangsorvadás, kiejtésromlás jelënsége elgondolkodtató, és fokozott figyelmet, cselekvést igényël a nyelvműveléstől. (Buvári Márta) [4.]

Az a) érv alapján: A hangsorvadás a zárt ë után kiterjedhet más magánhangzókra is, nyolcra vagy hétre csökkenhet magánhangzó-állományunk. Nem kívánatos, hogy eltűnjenek “…azok a tulajdonságok, amelyek a magyar beszédët a kiemeltën jóhangzású, zeneiségével këllemes benyomást keltő nyelvek közé emelték….”; vagyis nem kívánatos, hogy magánhangzós jellegű nyelvből mássalhangzós jellegűvé változzék. (Bolla Kálmán) [4.]

e) A beszédértés minősége sëm lëhet közömbös számunkra.

Az a) és c) érv alapján: Az elmosódott magánhangzók terjedése (gyëngehangúság) létëző folyamat. (Gósy Mária) [5.]

Az így elszíntelenëdő beszéd jelënségét kedvezőtlen változásnak tarthatjuk. Saját tapasztalataim alapján az a vélemény fogalmazódott mëg bennem, hogy a beszédészlelés és beszédértés könnyebb zárt ë-vel, zárt ë nélkül pedig nehezebb. Tëhát a nyelvi rëndszër nem önmagáért fontos, hanem — e gondolatfëlvetés szërint — a beszéd mëgértését segíti. A szëbb, változatosabb (tagoltabb) hangzás ëgyúttal a könnyíti beszédészlelést, -értést.

3. A mérce (norma) mëgterëmthető, tulajdonképpen készen áll. (Buvári Márta dolgozata: Miért köznyelvi?)

4. Az eë-zés jórészt szabályokba foglalható, akárcsak az o-zás és ö-zés.

A toldalékrëndszër: a képzők, jelek, ragok majdnem teljesen szabályosak.

A tövek szërint csoportosított kötőhangok mëglëhetősen rëndszërszërűek.

A tőszavak körében is találunk a szótestben szabályosan ë-ző szócsoportokat.

(Részletësebb tárgyalása a III. részben követkëzik.)

5. Válasz néhány ellenvetésre

Maga az írás nem vitairatnak készült, nem a több mint két évszázados tudományos përpatvart kívánom folytatni. Hiszëm, hogy elsősorban a ténylegës cselekvés viheti előre nyelv- és beszédművelésünket. Néhány mëgalapozatlan ellenvélemény még mindig föl-fölbukkan.

a) Az ëgyik ellenvetés: a helyësírás rëndszëre felől tekintve az ë használata mëgbontja a „fonëmatikus” (önálló beszédhangi) alapokon kialkult e-é bëtűpár ëgységét. Nos, csupán helyësírási érvekkel nem kezelhető mëgfelelően kiejtési kérdés. Tëhát erre csak azt válaszolhatjuk, hogy 15. magánhangzónk a hangrëndszër része, másrészt köznyelvi kiejtésünk gondozása kiemelt figyelmet érdëmël. (Máskülönben nyugodtan fëlemlëgethetnénk helyësírásunk néhány furcsa sajátosságát, hogy në mondjuk követkëzetlenségét, amelyekkel kapcsolatban nem ismerünk szakszërűen elvégzëtt “hatásvizsgálatokat”. Ilyen furcsa sajátosság például az ly, a ch [h értékben]. A családnevekben pedig töméntelen “ma már ëgyébként nem használatos” régies “magyar bëtű” bukkan föl: az AkH. érvényës (11.) kiadásának 12. szabálya tizënkét példát sorol föl.) (Fábián Pál) [6.]

b) Használata nem rontja remëkíró költőink verseiben a rímëket, hiszën a magánhangzós részrím (asszonánc) elfogadott rímfajta. (J. Soltész Katalin) [7.]

c) A zárt ë kiejtése, legalább olvasása mëgtanulható, erről tanúskodnak a Kérész Gyula és általam végzëtt tanulói kísérletëk. Természetësen körültekintéssel, módszërës és fokozatos munkával, különösen pedig az érdëkëltség mëgterëmtésével érhető el jó eredmény. [8.] (Nem térëk ki az idegën nyelvek tanulásakor elsajátítandó pontos kiejtés és az eë-zés összefüggéseire. Lásd Magay Tamás idegënnévi szótárának kiejtési táblázatait: [9.]!)

d) A zárt ë-zést köznyelvinek tekintjük, hiszën magyar anyanyelvű milliók beszélt nyelvében tapasztalhatjuk mëg. Természetësen ez nem jelënti azt, hogy az ëgyféle e-t használók beszéde në lënne köznyelvi! A magyar köznyelvi kiejtésnek ezt a kettősségét kutatni, sőt hasznosítanunk këll.

II. Mëgoldási vázlat: hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is mëgmaradjon!

 ,,A kecske is jóllakik, a káposzta is mëgmarad.” (Magyar közmondás)

1. Ismerjük el a zárt ë létëzését. Ha elismerjük, akkor az ë-s ejtést gazdagabb kiejtési változatként këll említenünk, tudatosítanunk és ismertetnünk.

2. Az első egri kiejtési tanácskozás 1965. októbër 23-án hozott határozatai alapján készüljön el a magyar köznyelvi kiejtés mércéje. “A konfërëncia sürgősnek látja a köznyeli norma mëgállapítását,… szëmléltető anyagokkal kísért kézikönyv mëgjelëntetését.” A köznyelvi kiejtési mérce (norma) kidolgozásánál ajánlott és lëhetségës változatként fogadjuk el az eë-zést.

3. Kitűzött célunk lëgyën: a beszédbeli mëgőrzés. Tëhát az eë-zés gondozását tëgyük beszédművelésünk fëladatává. A helyësírást csak annyiban érinti ez a munka, hogy az ë bëtűt használhatjuk és használjuk is a kiejtés tanulására, gyakorlására, a fëlolvasásra szánt szövegëkben — ahogy a nyelvészeti munkákban eddig szokásban volt. Az eë oktatásához, gyakorlásához végezzük el a tananyagok kidolgozását, illetve a különféle ajánlások, követelményëk kidolgozását (például az eë olvasás szintjének elérése a 7-8. osztályig).

4. Ëgyidejűleg fokozottan védjük, ápoljuk helyësírásunkat. Szükségünk van a kecskére, az eë-re, de maradjon mëg káposztánk, helyësírásunk épsége is.

5. A zárt ë ügye időt, erőráfordítást igényël. Tudomásul këll vënnünk, hogy bonyolult fëladatot këll mëgoldanunk.

Ëgyébként köznyelvi kiejtésünk gondozása nem olyan ügy, amelyet könnyedén kipipálhatunk. A magyar művelődés folyamatosságát, köznyelvi kiejtésünk lényegi jellemzőit mëg këll őriznünk. Ezért nem bújhatunk ki a köznyelvi kiejtés ápolása alól. (A nyelvjárási ejtés őrzése, ápolása a kisebb helyi közösségëk érdëkës fëladata lëhet.)

III. Rëndszërszërűség az eë-zésben, eë-zés a nyelvi rëndszërben

„Në légy szeles. …csak pontosan, szépen,…” (Józsëf Attila ëgyik töredékéből)

Az e és ë rëndszërszërűségének alaptételét csak mëgemlítëttem az I. rész 2. és 4. pontjában. Ezëk a jellemzők mëgkönnyítëtték a gépre való alkalmazást. Így a dolgozatnak ez a része már átvezet a számítógépes fëldolgozáshoz.

1. A magánhangzók rëndje és a toldalékok szabályos illeszkëdése nyelvünk ëgyik jellemzője. A közoktatás 1-12. osztályaiban a magyar nyelv tantárgy tantervében, a tankönyvek anyagában szerepël magánhangzóink szabályos rëndje és a toldalékok mély-magas illeszkëdése. A nagyobb számú vëgyës hangrëndű szó és gyarapodó számú vëgyës hangrëndű összetëtt szavaink ellenére még mindig sajátja nyelvünknek a magánhangzók szabályos összjátéka. A nyelvtanítás, -gyakorlás különféle területein sokkal jobban kihasználhatnánk ezt a nyelvjellemzőt.

2. Mihëz hasonlíthatjuk az eë-zést?

Hangrëndszërünket tekintve csakis az ao-záshoz, vagyis az a-o hangpárhoz hasonlíthatjuk. Az ë hangnak az ly-hoz kapcsolása helyësírási érv, ezért sëm állja mëg a helyét. Az ly-s beszéd lágyabb hangzású, de magának a hangnak nincs (nem volt) jelëntős hangrëndszërbeli vagy jelëntés-mëgkülönböztető szerepe. Az ly hang a jelölés ellenére kiveszëtt. A hátul képzëtt i szintén eltűnt, hiszën a magyar hangok képzése előbbre került a szájüregben, a többi között ennek is köszönhetjük mostani kiejtésünk tisztaságát. A zárt ë viszont a jelöletlenség ellenére még mindig él. A hangképzés alapján az ë párja az o hang (illetve a háromalakúságnál kapcsolódik még az ö). Az ë-nek a hangrëndszërből való kiemelése ëgyébként nem helyës. Ahogy Bodolay Géza bátyánk szűkebb körben mosolyogva említëtte: „Mi nem csupán ë-zünk — hanem e-zünk is…” (Bodolay Géza) [10.]

3. Az eë-zés rëndszëre a toldalékolás során a kétalakú és háromalakú toldalékolásban mutatkozik mëg. Anyanyelvünk gazdag anyagából csak jelzésszërűen, szëmléltetésként emelëm ki a fontosabbnak gondolt eë-s rëndszërelemëket.

a) A közszavak a toldalékrëndszëre ëléggé szabályos: a magánhangzókat tekintve ëgyalakú, kétalakú vagy háromalakú. Igaz ez a mëgállapítás az eë-zésnél is. Közismert a képzők, jelek, ragok kétalakúsága a-e-vel, például: lábra, képre; illetve háromalakúsága o-ë-ö-vel, például:álljon, éljën, üljön.

Igën gyakori az alábbi két igealak használata:

-TEK és -TËK (igevégződésëk)

-tek, példa: kértek (ők; múlt idő) (-tak, vártak);

-tëk, példa: kértëk (ti; jelën idő) (mély; ajakkerekítésës: -tok, vártok; -tök, ültök)

A melléknevek módhatározóragos alakját sűrűn alkalmazzuk, míg a hely- vagy ëgyéb határozót ritkán:

-EN és -ËN (határozóragok)

-en, példa: ügyesen (hogyan?) (mély: -an; okosan)

Az -en határozórag nagyon gyakori.

-ën, példa: ügyesën (milyenën? stb.) (Az ügyes gyerëkën nem nevetnek.) (mély; ajakkerekítésës: -on, okoson; -ön, zöldön) Az -ën határozórag melléknévvel ritkán fordul elő.

b) Szabályszërűség a kötőhangoknál. Noha nem mindëgyik névszó szorítható be valamelyik szócsoportba, a tőszavak névszói kötőhangjai (teljes tövei) tükrözhetnek szabályszërűségët.

Kétalakú példa: házak, kezek; háromalakú példa: rongyot, bëgyët, gyöngyöt.

A képzők és a jelek utáni kötőhangok mindig szabályosak.

Kétalakúan: adósságot és édësségët; fokozatokat és fejezetëket. Háromalakúan: háromszoros, ëgyszërës és ötszörös; elzarándokolok, nyeldëkëlëk és tündökölök.

(Lásd az a) és b) pontra vonatkozóan a különféle szótárakat: [11.]!)

c) Nyolc névszó jelëntés-mëgkülönböztető kötőhanggal

Néhány névszónak (és továbbképzëtt alakjaiknak) kétféle kötőhangja használatos. A zárt ë az ősibb, a nyílt e az újabb. A jelëntés-elkülönülést a zárójeles kifejezésëk szëmléltetik. Az alább követkëző jelëntés-mëgkülönböztetés első olvasásra nehéznek tűnik. De inkább csak az aláhúzott alakokat használjuk. Ezëk a névszók kilógnak a rëndszërből, “rëndhagyóak”, de gondoljuk mëg, mély hangrëndű szavainknál szintén találunk hasonló nyelvi tényëket; például: város és váras.

ÉKËS (díszës) és ÉKËK (díszëk; többes szám); ÉKEK (hasítók; többes szám) és ÉKES (ék van benne);

ÉLËS (a kés); ÉLEK (többes szám) és ÉLES (a ruha éle);

HËGYEK (többes szám) és HËGYES (hëgyes vidék); HËGYËS (hëgyës kés);

HELYËS (helyës fiatalok) és HELYËNKÉNT (itt-ott, néhol, helyënként még hófoltok láthatók); HELYEK (többes szám), HELYENKÉNT (külön helyenként këll fizetni) és HELYES (ülőhelyes lelátó);

ÍZËK (érzetëk) és ÍZËS (ízës étel); ÍZES (ízes a rovar lába, ízekből áll) és ÍZEL, ÍZELT (ízelt rovarláb);

JEGYËS (ők már jegyësëk) és JEGYËZ (a naptárába fëljegyëzte); JEGYEK (érdemjegyek), JEGYES (ez jegyes dolgozat) és JEGYEZ (jeggyel ellát);

JELËS (jelës nap; jelëst kap) és JELËZ (jelëz a karjával); JELEK (többes szám), JELES (az óvodában jeles a ruhája; zárójeles) és JELEZ (jellel ellát; a pályát jelezik);

SZÉLËS (szélës az út); SZÉLEK (szegélyëk) és SZÉLES (van széle). [12.]

d) A tőszavak között is találunk fëltëhetően a hangtani helyzettől függő, a szótestben szabályosan ë-ző csoportokat: bëgy, ëgy, hëgy, këgy; terëm, verëm. E szócsoportok további kutatást-elemzést igényëlnek.

e) Az –s képzős melléknevek kétféle többes száma

Az -s képzős melléknevek újabb keletű, az elmúlt 150 év alatt elterjedt kétféle többes számáról érdëmës szót ejtenünk. A hatodikosak-hatodikosok szópárban az első melléknevet, a második főnevet jelöl. Az okosok nem mindig ëlég okosak. Így szól ëgy újabb keletű szólás. Ugyanez a jelënség érvényësül a magashangrëndű névszóknál. A deresëk hajnalban deresek. A gesztënyésëk szó a jól termő erdőket jelënti; viszont ezëk a torták nem citromízűek, hanem gesztënyések. (Tompa Józsëf) [13.]

f) Szókettősök és szóhármasok tő- és toldalékos szavakból

„Az igazság ëgyszërű, de a hozzávezető utak szövevényësek.”

(Pais Dezső: Az uráli és altaji tap ’fogni’ szócsalád. NyK. XLIX.)

Ezzel a címmel immár elkészült ëgy kis szógyűjtemény. A magas hangrëndű szókincsből kiindulva, Buvári Márta 15 magánhangzós szótárához igazodva, olykor Papp Ferenc szóvégmutató szótárát segítségül híva állítottam össze. [14.] Jelëntéstani fogalmakat is használva az alábbi lëhetségës szócsoportokat gondolom fölállítani:

1. A szerves szókettős vagy -hármas tagjai között szorosabb kapcsolat áll fönn, tëhát lëhet: hangrëndi átcsapás; szóhasadás; ikërszóféle; rokonértelmű szó; azonos toldalékú (képző, jel, rag) szó; szóvëgyülés. Íme a példák ugyanebben a sorrëndben: kavar – kever; család-ok – cseléd-ëk; hejehuja; ital-ok – étel-ëk és barbár-ok – bërbër-ëk; alám – belém és poros – përës – pörös; jámbor – embër. (A magyar alapszókincs teljes fëlmérésére, a szófejtés idevonatkozó szakirodalmának számbavételére ezúttal nem vállalkozhattam. Lásd Pais Dezső ëgyik művét: [15.]!)

2. A szervetlen szókettős vagy -hármas azonos tövű szavakat vagy azonos, esetleg hasonló hangzású szavakat foglal magában (magán- vagy mássalhangzók alapján). Ëgymáshoz kapcsolásukat csak hangalakjuk alapján végeztem, eljárásomat fëlfoghatjuk. Javasolt csoportjaik: “azonos alakú” szavak; magyar és idegën szavak; idegën szavak. Példaszavaink ugyanebben a sorrëndben: Pozsony-om – bërzsëny-ëm – Börzsöny-öm, kóbor-ak – ébër-ek, tarhonya – berkënye, pala – pele, szarv – szerv; bíbor-ok – fíbër-ëk; bënzol-ok – dízël-ëk.

g) Tulajdonnevek

A tulajdonneveknél részben érvényësül a magából a köznévi eredetből, illetve a hangrëndből, illeszkëdésből lëvezethető rëndszërszërűség. Az érdëkës terület még várja alapos kutatóit.

IV. Helyësen. Ë-jelölő eszköz

,,…szigorú szërkesztő, bölcs korrëktor úr. / Aranytól tanultam: tudok magyarul.” (Rónay György: Ëgy szóra)

A MorphoLogic Kft. fejlesztëtte ki a Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány nyelvészeti közreműködésével. A fëlhasznált szó- és toldalékjelölés a Magyar Tudományos Akadémiának „A magyar nyelv az informatika korában” című nemzeti stratégiai kutatási programja keretében készült Buvári Márta szótára alapján, beépítve a magyar nyelvtudomány legkiválóbbjainak kutatásait.

Milyen eszköz az Ë-jelölő? Pontos, gyors és könnyen kezelhető! Annak sëm këll sokat belenyúlnia, aki nem ismeri a zárt ë-zést. Az eszköz fejleszthető (szóanyagbővítés; kivételszótár; tiltószótár; naplózás).

A nyelvi eszköz elhelyëzi a középzárt ë hang bëtűjelét a kívánt magyar köznyelvi szövegben: a közszavakban, a gyakori tulajdonnevekben (kërëszt- és becenevek; földrajzi nevek; ëgyéb gyakoribb tulajdonnevek), a toldalékos és összetëtt szavakban is.

Ë-vel bejelölhetjük például: a művészi előadások kéziratait; a szép magyar kiejtési versënyëk fëladatait; a vers- és prózamondó találkozók műsorszámait; a Kazinczy-versënyëk szövegeit; az ë-ző köznyelvi kiejtés oktatató- és gyakorlóanyagát; a magyarnek mint idegën nyelvnek a tananyagát.

Az új nyelvi eszköz nyelvészeti és néprajzi szövegëk alapozó munkálatainál is alkalmazható.

A kékkel jelölt és aláhúzott szavak többjelëntésűek vagy azonos alakúak. Az egér jobb gombjával rájuk kattintva nekünk këll eldöntenünk, hogy melyik szó (szóalak) illik a szövegkörnyezetbe. A pirossal jelölt és aláhúzott szavak nem szerepëlnek az Ë-jelölő saját szótárában (általában a nagyon ritka összetëtt szavak vagy az idegën nyelvek szavai).

Szívből köszönjük Endrédy István fejlesztőmérnöknek és Novák Attila számítógépes nyelvésznek az áldozatkész munkát, az Ë-jelölő mintëgy három év alatt révbe érkëző elkészültét; Pál Miklós fejlesztőmérnöknek és Kis Balázs számítógépes nyelvésznek a korábbi rëndszërmunkálatokat; dr. Prószéky Gábornak, a nyelvtudományok doktorának (MorphoLogic Kft., Budapest) és dr. Balázs Géza tanszékvezető ëgyetëmi tanárnak (ELTË BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszéke) a munka mëgszervezését, illetve az odaadó támogatást. Talán nem a véletlen műve, hogy Endrédy István éppen 2004. decembër 16-án, a Mestër, Kodály Zoltán 122. születésnapján küldte el a Bárczi Alapítványnak az Ë-jelölő első működő változatát. [16.]

Hivatkozások

[1] a) Kiss Jenő (Szerkesztette): Magyar dialektológia. Osiris Kiadó, 2001. b) Gy. Gömöri Jenő: A magyar helyesírás kitagadottja. Magyar Nemzet, 1949. február 27. c) A magyar helysírás szabályai (11. kiadás. Akadémiai Kiadó, 1984; további lënyomatok napjainkig). Szabálypontok: 2. szabály, c) pont; 3. szabály; 4. szabály; 90. szabály: „Bár több nyelvjárásunkban és a köznyelvben is él az ún. zárt ë hang, ezt helyesírásunk nem jelöli külön betűvel, hanem hagyományosan szintén az e-vel: ejtés: ëgyél, ëgyetëm, embër, lëhet, szerelëm, gyerëkëket írás: egyél, egyetem, ember, lehet, szerelem, gyerekeket stb.”

[2] A jelölés legfőbb állomásai, írásos és számítógépes források, illetve művek: a Huszita Biblia, azaz a Bécsi Kódex (1450 k.) és Tatrosi (más néven: Müncheni) Kódex (?1416-1466); Kalmár György művei (Summa); Czuczor Gergely és Vörösmarty Mihály nyelvtana; Czuczor Gergely és Fogarasi János szótára; Vadnai Rudolf kötete; Elekfi László ezirányú munkássága (A magyar nyelv értelmező szótára, Magyar ragozási szótár, Magyar értelmező kéziszótár stb.); Fekete László Kiejtési szótára; Szabó Géza kutatásai; Bodolay Géza művei, jelölése; Szente Imre művei, jelölése; Mészáros András kisszótára; Buvári Márta szótára és útmutatója. A jelzett szerzők és művek könyvészeti adatairól bővebben: Bárczi Füzetëk II. Válogatott szakirodalom. Köznyelvi kiejtésünk és a középzárt ë. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2005

[3] Bodolay Géza: Felvetettem, de elég-e ez? Vasi Szemle, 1978/4. (Kiváló összefoglaló magánhangzó-táblázattal.)

[4] a) Buvári Márta: Belenyugodhatunk-e a hangsorvadásba? A magyar nyelvi kultúra jelene és jövője. I. (225-229. o.), MTA Társadalomkutató Központ, 2004. b) Bolla Kálmán: A zárt és nyílt <e> problematikája tágabb összefüggésekben vizsgálva. Bárczi Füzetëk I. (14–27. o.). Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2004

[5] Gósy Mária: Semleges magánhangzók a magyar beszédben. Magyar Nyelvőr 121. (9–19. o.)

[6] Fábián Pál: Az akadémiai helyesírás előzményei. Akadémiai Kiadó, 1972

[7] Grétsy László és Szathmári István (Szerkesztette): Helyes kiejtés, szép magyar beszéd. Az egri kiejtési konferencia anyaga. Tankönyvkiadó, 1967

[8] Lőrincze Lajos: A zárt ë hangról. Édes anyanyelvünk. Akadémiai Kiadó, 1961 (3. kiadás: 1972)

[9] Magay Tamás: Idegen nevek kiejtési szótára. Akadémiai Kiadó, 1974 (A hangzók, a többi között az ë pontos jelölése 25 európai nyelv [finnugor, germán, latin, szláv stb. nyelvek] névanyagában.) (Második kiadás: 1978; harmadik kiadás: 1986)

[10] Lásd a 3. hivatkozást!

[11] a) Juhász József, Szőke István, O. Nagy Gábor, Kovalovszky Miklós (Szerkesztette): Magyar értelmező kéziszótár. (A magyar szóragozás alapmintái című részben az igei és főnévi toldalékoknál szerepel a zárt ë jelölése, Elekfi László munkája. Nem szerepelnek a szótest ë-i, a legtöbb képző és a kötőhangok, teljes tövek.) Akadémiai Kiadó, 1972, továbbá ugyanez: Második, átdolgozott kiadás. Főszerkesztő: Pusztai Ferenc stb. 2003; Fekete László: Magyar kiejtési szótár. Gondolat Kiadó. Budapest, 1992, továbbá [bővítve, javítva] Kiejtési szótár. Eötvös József Tanítóképző Főiskola. Egységes jegyzet. Második, javított, bővített kiadás. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, 1995 (A szótestben található ë hangokat a szó zárójeles kiejtett alakja tartalmazza.)

b) Elekfi László: Magyar ragozási szótár. MTA Nyelvtudományi Intézete, 1994. Alapmű: átfogó, rëndkívül pontos magyar toldalékolási összefoglaló. (Zárójelben, külön jelöli a szótest ë-it és táblázatosan kötőhangokat.); További adalékok: Elekfi László: Eltérő toldalékokban mutatkozó jelentéskülönbségek (A “Szókincsünk nyelvtani alakrendszere” gyűjtemény alapján). Magyar Nyelvőr (1998) (305–317. o.) és Elekfi László: Szókincsünk nyelvtani alakrendszerének munkálatai a Magyar ragozási szótár megjelenése óta. Magyar Nyelvőr 126. (2002. január–március) (88–97. o.)

c) Mészáros András: Igényës (ë-ző) kiejtési kisszótár. Második, javított kiadás. Gondos BT. Bicske–Budapest, 1999. 62-67. o.

d) Buvári Márta: Kiejtési szótár és útmutató 15 magánhangzóval. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány. Budapest, 2001. 141-182. o. (Az eë-zés eddigi legpontosabb, legszakszërűbb összefoglalása: közszavak; kërësztnevek; teljes toldaléktár, azaz képzők, jelek, ragok, kötőhangok.)

[12.] Helyësen. Ë-jelölő eszköz. Termékismertető. Kézirat (Szerkesztette: Mészáros András). Azóta mëgjelënt a Bárczi Füzetëk V. tagjaként 2006-ban.

[13.] Tompa József: Egy hangnyi ingadozás — és ami mögötte van. Anyanyelvi olvasókönyv. Gondolat, 1976. 60-70. o.

[14.] a) Buvári Márta: Kiejtési szótár és útmutató 15 magánhangzóval. Bárczi Géza Értékőrző Kiejtési Alapítvány. Budapest, 2001; b) Papp Ferenc (Szerkesztette): A magyar nyelv szóvégmutató szótára. Akadémiai Kiadó, 1969 (Első kiadás); c) Mészáros András: Szókettősök és szóhármasok tő- és toldalékos szavakból. Adattár. Kézirat. Mëgjelënt a Szép beszéd lemezën 2007-ben.

[15.] Pais Dezső: Szer. Egy szószervezet szétágazásai a magyarban és más finnugor nyelvekben. Nyelvtudományi Értekezések: 30. sz. Akadémiai Kiadó, 1962

[16.] Lásd a 12. hivatkozást!

Megjelent: II. egri kiejtési konferencia. 2005. október 22. 123-132. oldal. ACTA ACADEMIAE PAEDAGOGICAE AGRIENSIS. NOVA SERIES TOM. XXXIII. SECTIO LINGUISTICA HUNGARICA. REDIGIT ÁRPÁD ZIMÁNYI. EGER, 2006

© 2011-2024 – kiejtes.hu