Már nincsen 50 évünk! Meddig várjon a magyar béka? __________________________ Kérdések Bencze Lóránt tanár úrhoz:

.

1. Jelenleg is megalkotják-e a magyar nyelv beszélői, használói azokat a szakkifejezéseket, amelyekre szükségük-szükségünk van?

.

2. Vagyis folytatódik-e a magyar nyelvújítás – amelyet Ön folyamatnak tekint?

.

3. Kérem, nevezze meg: Melyik az a két „nemzeti” intézmény, amely „hátba döfte a magyar nyelvet”? (Az egyik nyilván a Magyar Tudományos Akadémia [eleinte Magyar Tudós Társaság].) Ennek a „hátba döfésnek” a következményeit hogyan lehetne megszüntetni?

.

4. Ismeri-e Molnos Angéla magyarító szójegyzékeit, melyek segíthetik a magyar szókincs fejlesztését (a köznyelvben, továbbá a lélektani, illetve az orvosi szaknyelvben)?

.

5. Az értelmiség egyes vezetői és csoportjai miért tiltakoznak az olyannyira szükséges, a magyar nyelvet védelmező törvény ellen? Miért hagyjuk ennek az állapotnak a fönnmaradását?

.

6. Mint ismeretes, a béka hosszú ideig tűri, hogy alatta melegítsék a vizet. Nem ugrik ki az üvegből… A magyar nyelv képzeletbeli békája meddig vár? Mire vár?

.

Köszönettel válaszokat várva, tiszteletteljes üdvözlettel:

Mészáros András magyartanár

.

.

Bencze Lóránt

.

,,…már rálépett a kihalás útjára,…”

.

,,Kimondhatjuk, hogy a magyar nyelv nagy valószínűséggel azért maradt fönn, mert a beszélői folytonosan megalkották azokat a (szak)kifejezéseket, amelyekre szükségük volt. A magyar nyelvújítás tehát folyamatnak tekintendő. Fordulópontként tartjuk számon e téren a reformációt, majd a 18-19. századi nyelvújítást. Mi történt a 16. századtól elsősorban a reformáció és az ellenreformáció vitáitól kísérve? Az akkori értelmiség, a protestáns és a katolikus reformátorok egyaránt a tízéves koráig protestáns Pázmány Péternek „a magyar embertül magyarul” fordítási elve mellé állva megújították és magas esztétikájú és érzelmi töltetű egységes irodalmi és köznyelvi változatok felé vitték a nyelvet.”

………………………………………………………………………………………………………………………..

,,A különféle hatásoknak a korábbiaknál összehasonlíthatatlanul nagyobb özöne éri a magyar nyelvet a globalizációban, az információs és médiatársadalomban, a digitális korban, a tudományos és technikai fejlődés felgyorsulásában. A magyar nyelvet még nem fenyegeti a kihalás veszélye, de már rálépett a kihalás útjára, és ha ötven év múlva kezdünk el kapkodni, késő lesz. Nem Trianon, az is, nem a szomszédos államok nemzetpolitikája, az is, nem a csökkenő gyermekszám, az is, hanem mi magunk fogjuk kihalasztani nyelvünket. Két magyar nemzeti intézmény döfte hátba a magyar nyelvet 1990 után. Mindegyiket a magyar nyelvért alapították eleink. Az egyikben csak angolul vagy idegen nyelven lehet benyújtani írásban a benyújtandót, a másikban pedig kizárólag angolul lehet megkapni a megkaphatót, amely mindennapi munkánkhoz szükséges.”

.

(Idézetek Bencze Lórántnak az Énlaka-tanácskozások VII. rendezvényén elhangzott beszámolójából)

.

.

Forrás

Bencze Lóránt: Töprengés a magyar nyelv jövőjéről. A MAGYAR NYELVSTRATÉGIÁRÓL. Összefoglaló jelentés a Magyar Nyelvstratégiai Intézet hároméves tevékenységéről és a magyar nyelvstratégia tervezéséről, kialakításáról. Kötetben: Énlaka-tanácskozások VII. Hagyomány, változatosság és változás a székely nyelvjárásban. 225–255. oldal. Szerkesztette Péntek János és Visy Zsolt. Pro Énlaka Alapítvány – Nemzetstratégiai Kutatóintézet – Pécsi Tudományegyetem – F&F International, Gyergyószentmiklós, 2020

.

Szerkesztette: M. A.

© 2011-2024 – kiejtes.hu