A zárt ë egyetlen A/4-es oldalon – 2015. novembër 13-ára, a Magyar Nyelv Napjára

.

ZÁRTË EGY OLDALON

.

Döbbenetes: a teljes ë-s szókészlet és a zárt ë-s szabályrendszer lényege összetömörítve ráfér egy A/4-es oldalra…

Miért van szükségünk a zárt ë-re? Nézzünk néhány érvet! Azért:

– hogy magánhangzórendszerünket megértsük, és működőképes maradjon (a hangolvadás veszélye);

– hogy nyelvünk változatosabban csengjen (nem igaz az az állítás, hogy „sok az e”);

– hogy az egybeeső szóalakokat könnyen megkülönböztessük (csak a magas hangrendű igéink száma 21 ezer);

– hogy hibátlanul, helyes kiejtéssel tudjunk megszólalni idegen nyelveken: angolul, németül, finnül, észtül, eszperantóul és szinte minden idegen nyelven.

Tehát szépen zengő magyar nyelvünk egyik rejtett – vagy inkább elhallgatott, mellőzött – jellemzője a két e-féle hang megkülönböztetése: vagyis az E (tizennegyedik) és Ë (tizenötödik) magánhangzónk használata. Hihetetlennek tűnik, de a magyar nyelvi (!) tanszékek és finnugor (!) tanszékek egyes oktatói sem ismerik azokat az egyszerűbb szabályokat, melyekkel viszonylag könnyen tudható, meghatározható, hogyan ejtendőek a Csënge, ëgy, érted–értëd , këll, kértëk-kértek, lëhet, sejtëtte-sejtette, szépségës, veszëdelëm stb. szavak. Pedig már néhány egyszerű szabály birtokában gazdagabb lehet kiejtésünk. Vagy a mostani kutatók, nyelvészek, főiskolai és egyetemi oktatók – tisztelet a kivételeknek – úgy gondolják, hogy lehetséges művelni a magyar nyelvtörténetet, alaktant és leíró nyelvészetet a zárt ë ismerete nélkül?

Persze, hogy szép a magyar nyelv zárt ë nélkül is, de zárt ë-vel még szebb.

A saját anyanyelvünket nekünk kell kutatnunk, megvédenünk és gondoznunk. Mások nem cselekszik meg helyettünk – ezt a feladatot nem lehet nemzetközi pályázatra bocsátani…

———————————————————–

Szerkesztette Mészáros András, főként Buvári Márta szótára szerint. A Magyar Nyelv Napjára, a Bárczi Géza Emlékévben. Bicske-Budapest, Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2015

ISSN 1785-9476 ISBN 978 963 87888 8 7

———————————————————–

.

SZAVAKBAN 1–7.    TÖVEKBEN I–II.    TOLDALÉKOKBAN A–E    EGYBEESŐ ALAKOK

.

→ A zárt Ë „kiszámítható” e lap segítségével!

→ Az itt nem lévő, nem toldalékos szavak nyílt E-sek!

→ Általában a főnév teljes töve zárt Ë: ëb-Ë-k, a melléknévé nyílt E: szép-E-k.

→ Az idegen szavak általában zárt Ë-vel érkeznek nyelvünkbe!

→ A 240 félkövér szó: elsőnek tanulandó!

.

1. Ë: (68) csëng, ëszik, fëd, fëdd, fëst, këll, lëng, lësz, mëgy, pëdz, pëng, rëng, szëd, tësz, vësz, zëng ► bëcs, bëgy, cënk, cët, csëcs, csëkk, csënd-et, csëpp-ek/ëk, ëb, ëgy-et (szn, ne), fëgy-e, fëss-ek, gyëp, hëcc, hëgy-ek, këgy-et, mëccs, mëggy-et, mëny-ek, mënny-et, për, përc, pëtty, rëg, rënd, rëp-, rëst-ek/ëk, sër, szëbb-et, szëg-ek (fn) – szeg (i), szëgy-et, szëm, szër, szërv-ek (szerv), tëtt, vëgy– ► –ë (kérdőszó), ën- (ön), fël (ik) – fël-et (fn), fënn–fënt, lë, lënn-lënt, mëg (hsz, ik, ksz), mëly-ek (mely), në (tiltószó) – ne (íme), nëm–nem (tagadószó) – nem-nëm (fn), rëccs, së, sëm, të, tën-.

Ë–Ë: bërrëg, csëpëg, csërrëg, csëttëg, fëcsëg, hërrëg, hërsëg, hëtyëg, këtyëg, përcëg, përëg, pëtyëg, pëttyëg, pëzsëg, rëcsëg, rëttëg, rëzëg, sërcëg, szëpëg, zsënyëg ► csërfël, hëccël, hërgël, pëckël, përgël, përzsël, rëndël, szërël ► pëdër, sëpër szërëz, tëgëz (i) – tegez (fn) ► bërbër, bërzsëny, csëcsën, csëndër, fëlcsër, gërëzd, kërëszt, pëndëly, përsëly, szëndër ► bëzzëg, csërfës-ek, ënnën-, fëlës (fölös) – feles (½-es), fëlëtt, hëgyës (eszköz) – hëgyes (táj), tëttës, vëgyës-ek/ëk, vërës-ek/ëk Ë-Ë-Ë: bërzënkëdik, csëpërëdik, csëpërëg, këkëckëdik, pëndërëdik, szëmërëg, szëndërëg; gërëndëly.

2. Ë–E: pëshed, rëked, sërked ► rëszket, szërkeszt, szërvez (szervez) ► csëppen, frëccsen, këttyen, pëccen, rëccsen, rëkken, sërken, szëppen ► ëgyen– (előtag), fëcske, fëlleg, gërnye, gyënge, hëtyke, këce (élénk), kecsës, këllem, lëjjebb, mëgye, mëzsgye, pënge, përje, përnye, rëggel (hsz, fn), rëkesz, sërke, sërte, szërte (hsz, ik), vëpsze, zsëmle, zsënge.

Ë–Ë–E: fëlësleg, nëmëre (szél), përëszke, përëszlen, szëdërjes-ek/ëk, szëdërnye, szërëncse, szërkëzet, vëcsërnye Ë-Ë-X: gërëncsér, kërëszt(y)én(y), pëllëngér, pëndërít, përëszlény, tëpërtő Ë-E-Ë: ëgyetëm, fëllebbëz, mënetel (fn), mënetël (i), rëstelkëdik, szërzetës Ë-E-E: bëtlehem, ëgyveleg, fër-geteg, mënyecske, mënnyezet, rëndetlen, rëngeteg (mn, szn, fn), szëmtelen Ë-Ë-E-E: ëszpërente Ë-E-X: fëllengzős, lëendő, mënyegző, szërkentyű.

3. Ë–X: csëpül, csërdít, csëtlik, csëttint, lëndül, pëndül, përdül, rëndül, rëpül, rëzdül, sërdül, sërít, zëndül, zsëndül ► bëtű, ëgyén, fëcni, fëlhő, gërinc, gyëngéd-ek, gyëplő, gyëpű, mënyét, pëcér, pëcsét, sëmmi, sërény-ek, sërtés-ek/ëk, sëtét-ek/ëk, szëgény-ek/ëk, szëlíd-ek, szëmély, szëmő, szëmölcs, szërdék, szërény-ek/ëk, szërint, zsëllér Ë-X-Ë: fëcsérël, szëlindëk Ë-X-E: ëgyüttes-ek/ëk, szëmőke, szërintem, zëlnice, zsëndice Ë-X-X: ëbihal, szëmöldök 5 IDŐTARTAM-VÁLTAKOZTATÓ: ► dërék–dërëkat (fn, mn), ëlég–ëlëget ► ëgyéb–ëgyebet, fëdél-fëdelet, kënyér–kënyeret.

4. E–Ë: brekëg, csemcsëg, csevëg, hebëg, hemzsëg, hencëg, lebëg, leppëg, mekëg, nyekëg, rebëg, rekëg, remëg, seppëg, terëm (i) ► csencsël, kecël (fut), lebzsël ► derëng, feszëng, kerëng, merëng, versëng ► csegëly, embër, gyerëk, gyermëk, hengër, kendër, mestër, rejtëk, remëk–ek/ëk, tengëly, tengër, versëny ► cserës, csetrës, egrës, eszës, feszës, helyës (szép) – helyes (férőhelyes), hentës, jegyës (eljegyzett) – jegyes-ek (1–5), jelës (5) – jeles (jelölt), kecsës, keskëny, lelkës, lepcsës, nemës-ek/ëk, nyeszlëtt-ek, veszëtt-ek ► engëm, helyëtt (nu), jelën, kendtëk, nekëm–nekëd–nektëk, vesztëg (hsz) E-Ë-Ë: fentërëg, hempërëg, hentërëg, nyekërëg, nyeldëkël, remëkël, vesztëgël E–Ë–E: erëget, feszëget, hessëget, rebësget, terjëget, vesztëget ► berkënye, cserësznye, gesztënye, jegënye, lebërnyeg, pecsënye, sekrëstye, tergënye, zegërnye ► cemënde, csemëge, csemëte, kecsëge, rekëttye, remëte ► kemënce, medënce, melënce, petrënce, remëse, szelënce, vetrëce ► legësleg– (túlzófok) E–E–Ë: feszelëg, kecmerëg, keserëg, tekerëg ► csevetël, hebetël, kepedëz, kerepël, lefetyël, lelkendëzik, pepecsël, settenkëdik, szeletël, szemetël, vezekël ► decembër, ferencës, gerebën, kerecsën, meredëk–ek/ëk (mn, fn), szelemën, szeptembër, szerecsën E-Ë-E-Ë: encsëmbencsëm E-Ë-E-E: engëdetlen E-E-Ë-X: debrecëni-ek/k E-Ë-X: csevërészik, keltëzés, lepëdő, sebësség, tengëlic(e) E-X-Ë: beléndëk, feszélyëz, negédës, vezényël E-X-E-Ë: természetës.

5. X–Ë: cirpël, csépël, érëz, fékëz, mímël, síël, szégyëll, trécsël, zsémbël ► billëg, fityëg, lihëg, pihëg, pisszëg, sziszëg, tipëg, zizëg stb. ► csigër, ébën, ébër, égër, fészër, hébër, ingër, litër, métër, négër, némbër, zsigër ► bélyëg, délcëg, érsëk, részëg, zsinëg ► kétëly, métëly, székëly, tégëly, véndëly, zsindëly ► érdëk, érdëm, némët, péntëk, szégyën ► bérës, édës, ékës, élës (kés) – éles (nadrág), éltës, érdës, girhës, hímës, hírës, hír-hëdt-ek, hitvës, hívës, ikës, ízës (lé) – ízes (végtag-), mécsës, rémës, szélës (út) – széles (szegëtt), vérës, zsémbës ► hiszën, igën, ingyën, mindën, régës-régën, tégëd-et, tizën– X–Ë–Ë: bizsërëg, csicsërëg, didërëg, érdëkës, ficsërëg, hírësztël pityërëg, sistërëg, ténfërëg ► díszëlëg, kéjëlëg, szédëlëg, tisz-tëlëg X–Ë–E: cibëre, cinëge, csipërke, csipëtke, csipkënye, imëtte, pipëre ► dédëlget, lélëgzet, titëket X-Ë-X: cicërél, csicsëri, csipkëlődik, himpëllér, kikërics, pipërkőc X-E-Ë: bukfencëzik, cipekëdik, csörgedëz, édelëg, énekël, hízelëg, hüledëzik, idegën, idegës, igyekëzik, incselëg, kéredzkëdik, őgyelëg, tietëk X-X-Ë: ciripël, csilingël, csiripël, hirigël, irigyël, ismétël, mérsékël, önkéntës, pöfékël, tömérdëk.

6. 34 HANGUGRATÓ: Ë → Ë: berëk-berkët, étëk, lélëk–lelkët, pëcëk, retëk ► csëbër, epër, ikër, medër, pityër, szëdër, vëdër ► érëm, selyëm, terëm (fn), verëm (fn), petrëzselyëm. Ë → E: ezër–ezret, férëg, fészëk, kérëg, mérëg, nyerëg ► szëmér|ëm-met ► fëgy|elëm-elmet, fërtelëm, këgye-lëm, rejtelëm, sejtelëm, szerelëm ► engëd|elëm-elmet, fejëdelëm, segëdelëm, veszëdelëm.

7. A VEGYES hangrendűek Ë-sek: bëtyár, csozë, dëszka, ëgyház, fëbruár, gërënda, gyërtya, hërnyó, hërvad, lëány, lëcsó, lëkvár, novembër, októ-bër, pëlënka, plëtyka, rëám, szërda, tëa, tëgnap, tëhát, ugyë stb. De: ekkor, elemózsia, korhely, mekkora, pejkó, pereputty, szevasz, templom, tesó.

.

I. A FŐNEVEK teljes töve általában zárt Ë: bérË-k, testË-k stb. FAJTÁK: szögecsË-k, -tized-, szöveg-, függelék-, kedély-, illem-, köpeny-, mellény-, tündér-, kérés-, sebész-, térképészet-, véset-, ëhetnék-, készlet-, eredmény-, szépség-, kérvény-, jelzet– stb.   KIVÉTELEK, a teljes tő nyílt E: 38 FŐNÉV: éjE-k, él (fn), enyh, év, fej, férj, frigy, genny, gép, heg, hely, hetven (szn), ív, íz (végtagrész), jegy, jel, kép, kilenc (szn), lép (fn), méh, mell, méz, négy (szn), negyven (szn), nép, ötven, rész, rét, rév, szél (oldal), szenny, szív, tej, térd, tíz (szn), vég, vemh, víz    13 *V VÉGŰ: elvE-k, élv, enyv, érv, ismérv, kedv, keserv, mérv, nedv, nyelv, sérv, -szenv, terv 25 Ö-Ü: földE-k, fül, fürj, fűz, hölgy, könny, könyv, öl (fn), ölyv, öröm, örv, öv, őz, rügy, rüh, süv, szög, szörny, szügy, tőgy, tölgy, törzs, tűz, ügy, völgy    31 IDŐTARTAM-VÁLTAKOZTATÓ: bél-belE-k, cecelégy, cserép, dél, ég (fn), ér (fn), fél (fn, szn), fenék, gyökér, hét (szn, fn), jég, kerék, kéz, kötél, közép, lég, légy (fn), levél, mész, név, nyél, réz, szekér, szél (lég), szemét, szén, tehén, tél, tenyér, tér (fn), veréb    11 HANGSZÍNVÁLTÓ: erdő-erdeje, erő, kettő, külső, mező, nő, tető, tüdő, velő, vessző, vő    8 V-S VÁLTOZATÚ: cső-csövek, fű, hő, kő, mű, nyű, tetű, tő. [Táj-tájak, szarv-szarvak, sár-sarat, adó-adaja, ló-lovak.]

II. A MELLÉKNEVEK teljes töve túlnyomóan nyílt E: csekélyE-k, szűzE-k  KIVÉVE Ë: ► betegË-k, cefet, délcëg, édësded, eleven, gyermeteg, heveny, hideg, ilyen, kicsiny, kisded, meleg, öreg, pej, piciny, rëngeteg, részëg, rideg, süket, szëmtelen, szent, töretlen, vén, vitéz ► -DEDË-, -ETEGË-, -T(E)LENË-. Több melléknevet főnévként is használunk, két alakjuk van: Milyenek? – Kik-mik? ► Csövesek-csövesëk, deres, fehérek-Fehérëk, fejes, fészkes, gesztënyés, kedves, kettes, kezesek-kezesëk, kilencvenes, krémës, negyedikës, sötét, szerelmes, tízes, tőkés stb. [Mély hangrend: okosAk-okosOk!]

.

A) A toldalékolás FŐSZABÁLYA: A toldalékokban-tövekben MINDIG a következő magánhangzók felelnek meg egymásnak: O–Ë–Ö (pl.: -HOZ/HËZ/HÖZ; -ON/ËN/ÖN; -TOK/TËK/TÖK) és A–E (pl.: -BAN/BEN; -TAK/TEK). Továbbá Á–É, Ó–Ő, U–Ü, Ú–Ű. Két segítő kifejezés, egymás alá írandó: ÚJ-UL-Ó SZAB-ÁLY|O-K és SZŰK-ÜL-Ő SZEG-ÉLY|Ë-K/Ö-K. Ne aggódjunk, az O, a szögedi Ö megmutatja → a zárt Ë-t!

B) 4 IGEI toldalék a teljes tőhöz járul: -L, -LL, -NG, -Z bérË-L [tarOL, közÖL], fejE-L [hasAL]; kicsinyË-LL [nagyOLL] és rëstE-LL [sokALL]; lézË-NG [hajlONG, dühÖNG], töpreE-NG [lappANG]; fényË-Z [lapOZ, sörÖZ], kezE-Z [szavAZ].

C) 13 NÉVSZÓI toldalék a teljes tőhöz: -K; -T; -CSKE, -NKÉNT, -S, -STÜL; -TT; -NC; -NTE; -D Ë: sebË-k; -t; -cske, -nként, -s, -stül; PécsË-tt; bérË-nc; rëggelË-nte; E: népE-k, -t, -cske, -nként, -s, -stül; kedvE-nc; évE-nte; kettE-d (harmA-d, hatO-d, ötÖ-d); -M, -D, -TËK (birt. személyrag) kezE-m; sebË-m stb.

D) A toldalék-kötőhang nyílt E: ért-E-NI, fejek-E-T, öregEBB-E-K-E-T, mën-E-TEL [árt-A-NI, halak-A-T, rosszABB-A-K-A-T, hoz-A-TAL] stb. De 3 kivétel: néz-Ë–GET, ti ért-Ë–TËK, névLEG-Ë-S [ráz-O–GAT, árt-O–TOK, vagyLAG–O-S].

E) Az –ËG igeképző, az –EG névszóképző (de: bélyëg, délcëg, részëg, zsinëg).

.

EGYBEESŐ SZÓALAKOK ► ti kérTËK; ők kérTEK [vártOk; vártAk] ► ügyesEN; ügyesËN [okosAn; okosOn, zöldÖn]; tízEN, tízËN, tizën– ► sejtËTTE; sejtETTE [hajtOtta; hajtAtta] ► fejesEK (a káposzták); fejesËK (főnökök) [okosAk; okosOk] ► VËSZ-VESZIK-VET alakjai stb.

© 2011-2024 – kiejtes.hu