.
.
Vázlat
.
/A honlapon már javítottuk a nyomtatott kiadás néhány gépelési hibáját./
Észtország és az észt nép több figyelmet és megbecsülést érdemel. 2014 őszén derült égből villámcsapás: eléggé hirtelenül bezárták a tallinni magyar követséget. Pedig a tehetséges észt nép mindig rokonszenvvel viseltetett irántunk. Mindenesetre mi nehezebb s könnyebb időkben egyaránt ápoljuk a jó kapcsolatokat, hiszen nyelvrokonaink az észtek!
Már 1582–86-ban Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem személyében közös uralkodónk volt. Aztán a XVIII. századtól kül- és belföldi tudósok folyamatosan kutatták a finnugor nyelvrokonságot. Bercsényi Nagy László 1802-ben észt-magyar tárgyú elbeszélést írt. Reguly Antal 1840-ben ment az észtekhez, kiválóan megtanulta a nyelvet. 1869-ben az első észt dalosünnepen Hunfalvy Pál járt vendégségben. Észtország a XX. század elején már a függetlenségéért dolgozott.
A nagy háború után a Magyar Királyság a nyugati hatalmakat megelőzve de facto és de jure elismerte a független Észt Köztársaságot. Részlet vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzónak Konstantin Päts államelnök-miniszterelnökhöz intézett válaszleveléből (1921. május 28.):
„…szívből köszönöm Excellenciádnak a nekem és a magyar népnek szóló jókívánságait, biztosíthatom Excellenciádat, hogy én magam teljes szívemből boldogságot és felvirágzást kívánok a rokon észt népnek, és Önre, igazi jó és kedves barátom, Isten szent és hathatós oltalmát kérem. Excellenciád igaz barátja Horthy”
1918-tól az észt függetlenség kikiáltása, a szabadságharc, a tartui béke, az önállóság következett (22 év), majd háború és szovjet elnyomás (51 év). 25 éve, 1991. augusztus 20-án Észtország helyreállította függetlenségét.
.
.
AZ ÉSZT TULAJDONNEVEK KIEJTÉSE
Magay Tamás átírási rendszerével
.
A MAGYAR–ÉSZT NYELVROKONSÁGRÓL
VÁZLAT
.
Függelékek
A finn kiejtés főbb szabályai
A magyar zárt ë egyetlen A/4-es oldalon (Segédeszköz tanároknak, hallgatóknak, tanulóknak)
.
Tisztelettel ajánlom e füzetet a pontosságra törekvő tömegtájékoztatóknak; s mindenkinek, aki érdeklődik észt nyelvrokonaink iránt. M. A.
.
BÁRCZI GÉZA KIEJTÉSI ALAPÍTVÁNY
Bicske–Budapest, 2016
Bárczi Füzetëk XIX. A Bárczi Füzetëk sorozatában köznyelvi kiejtésünkhöz és nyelvi műveltségünkhöz kapcsolódó alkotásokat közlünk időről időre. Tervezëtt kiadványaink: forrásművek, elméleti tanulmányok, gyakorlati és oktatási anyagok.
© Mészáros András, 2016 © Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2016
Felelős kiadó: Buvári Márta ISSN 1785-9476 ISBN 978-963-87361-9-2
Az alapítvány jelképe Nagy Éva Ilona munkája.
A címlapot Mészáros Villő tervezte.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Készült 2015-ben, a Bárczi Géza Ünnepi Esztendőben, a Magyar Nyelvművelés Évében.
Ennek a kiadványnak a szövegében magyar nyelvű szakszavakat, szakkifejezéseket használunk.
A füzetet összeállította: Mészáros András
Szívből köszönöm Tõnu Kalvet műfordító-újságírónak a tulajdonnevek ellenőrzését. M. A.
1990 óta, negyedszázada tevékenykedik a Magyar–Észt Társaság.
Éppen 25 éve, 1991. augusztus 20-án állította helyre függetlenségét Észtország.
.
Tartalom
AZ ÉSZT TULAJDONNEVEK KIEJTÉSE……………………………………3
A MAGYAR–ÉSZT NYELVROKONSÁGRÓL. VÁZLAT……………..19
Függelékek
A finn kiejtés főbb szabályai……………………………………………………25
A magyar zárt ë egyetlen A/4-es oldalon……………………………………….26
(Segédeszköz tanároknak, hallgatóknak, tanulóknak)
Szakirodalom……………………………………………………………………30
.
.
AZ ÉSZT TULAJDONNEVEK KIEJTÉSE
Magay Tamás átírási rendszerével
.
Mi a célja az észt kiejtési névtár közzétételének?
Kérdezheti valaki, ugyan minek ez névgyűjtemény? Miért kellett átírnom az amúgy is latin betűs észt neveket? Azért, hogy pontosabban ejthessük ki őket.
Észt nyelvrokonainkról kevesebbet tud még a műveltebb magyar is, mint a finnekről. A szovjet korszak zárt világa azonban jócskán elmúlt, s itt az ideje, hogy közgondolkozásunkban újra erősödjék a finnugor nyelvrokonok ismerete. A Finn-öböltől délre dunántúlnyi területen élő egymillió-százezres nép 25 éve, 1991. augusztus 20-án csodaszerűen állíthatta helyre állami függetlenségét – a híres daloló forradalom (laulev revolutsioon) betetőzéseképpen.
A negyedszázad tudományossága, műszaki fejlődése, művészete és sportja, az észtek találékonysága és mindig megújuló törekvéseik tiszteletet érdemelnek. Nem részrehajlás azt állítani, hogy nekünk is tudnak meglepőt, érdekeset nyújtani. Múltunk és jövőnk összeköt bennünket.
Tótfalusi István szótára és az észt nyelv
A szótár nem jelöl meg forrásokat, pedig Magay Tamás kiváló műve a mai napig a legmegbízhatóbb idegennév-szótárunk. A Tinta Kiadó által kiadott kötet mostohán bánik az észt nyelvvel. A Kiejtési szótár 40 000 címszava között csupán 38 észtet találunk. Bizony soványkának, hogy ne mondjam illetlennek tűnik ez az 1 ezreléknyi arány.
Hibás a szótárban a következő nevek felvétele: Otepää város (hibásan Otäpä), Põltsamaa város (Pöltsamaa), Põõsaspea-félsziget (Pöösaspea), Erika Salumäe olimpiai bajnok (Salumä), Suure-Jaani város (Suuri-Jaani). Neeme Järvi észt karmester (nem finn). Viszont a szótár által a Saimaa finnországi tórendszer Észtországhoz csatoltatik.
A kiejtés jelölése pontatlan: az õ nem „jerü”, hanem ö-szerű magánhangzó (nem ü). Példa: Alajõe, hibásan: alajüe, helyesen: Ålȧjöë. Sőt: Rõngu, hibásan: ringu, helyesen: Röngu. A zárt ë-t egyáltalán nem jelöli Tótfalusi, a hosszú magánhangzókat kettőzéssel oldja meg, ami pedig ellentétes a magyar helyesírás elveivel. Példák: Häädemeeste hibásan: heedemészte, helyesen: Hēdëmésztë; Sikemäe, hibásan: szikemee, helyesen: Szikëmeë; Sääre, hibásan: szeere, helyesen: Szērë.
.
A fontosabb, egyszerűsített észt kiejtési szabályok
Magánhangzók
A, a, jele: Å, ȧ. Könnyű kiejteni. A jól ismert nemzetközi vagy palóc a (ajakkerekítés nélküli). Például: Urmas (keresztnév) – Urmȧsz.
Ä, ä, jele: E, e. Az ä-t is könnyű kiejteni. Jóval nyíltabb, de körülbelül a magyar e. Ejthetjük úgy, mint a „vászprémi” e-t. Például: Pärt (a világhírű zeneszerző) – Pert.
E, e, jele: Ë, ë. Az e-t zárt ë–nek ejtjük, ahogy a magyarban az embër, ëgy, (ti) mëntëk, (ők) mëntek szavakban. Ajakréssel, elöl képzett, középső nyelvállású hang. Tulajdonképpen az ö helyén ejtjük, csak széthúzott szájjal. Például: Lembitu (vezér, észt szabadsághős) – Lëmbitu.
Õ õ, jele: Ö, ö. Ezt az észt hangot úgy ejtjük ki, mint az ö-t, csak széthúzott szájjal. Mintha zárt ë-t mondanánk, de hátul képezzük. Az sem baj, ha ö-nek ejtjük. Például: Tõnisson (volt államelnök) – Tönisszon.
A hosszú magánhangzókat kettőzéssel jelölik: aa = kb. Á, á; ää = hosszú e, jele: Ē, ē; ee = kb. É, é; ii = kb. Í, í; oo = kb. Ó, ó; öö = kb. Ő, ő; õõ = kb. Ő, ő; uu = kb. Ú, ú; üü = kb. Ű, ű.
Emelkedő kettőshangzók, a második magánhangzó a hosszabb: ea – ejtsd: ëà, ugyanígy tovább: oa; ae, oe, äe, öe; ao, eo, õo, äo; ai, ei, oi, ui, õi, äi, öi, üi; au, iu, õu. Eső kettőshangzók, az első magánhangzó a hosszabb: ae – ejtsd: aĕ, ugyanígy tovább: oe, äe; ao; ai, ei, oi, ui, õi, äi, öi, üi; au, iu, õu. Ezt a nyelvtanulóknak gyakorolniuk kell.
Egyébként mindegyik észt magánhangzónak 3 hosszúsága lehet. Rövid: a, hosszú: aa és igen hosszú: aa stb. A II. és III. hosszúság között nem tesz különbséget a helyesírás. Az észt nyelvet tanulóknak ezt külön meg kell tanulniuk.
Mássalhangzók
A b, d, g hangok kissé p-, t– k-szerűen hangzanak, azok gyenge fokai.
A szóeleji h-t elhagyják, vagy csak nagyon gyengén ejtik. A neveknél meghagytam, tehát ejtsünk gyenge h-t.
Az s-t egy kicsit hátrább képzik, s-esen ejtik, de nyugodtan mondhatjuk sz-nek.
A d, t, l, n és s mássalhangzók jésülnek (palatalisatio) az utánuk következő i vagy j hatására. Példák: Tallinn (főváros) – kb. Tȧljlinn, Mati Unt (író) – kb. Mȧtyi Unyt.
A mássalhangzóknál is lehetséges 3 hosszúság, például: b – p – pp, d – t –tt, g – k – kk, m – mm – mm stb. A II. és III. hosszúság különbségét a helyesírás nem jelöli. Csak egy példa a II. és III. hosszúságra: linn (II.) – város, linna (II.) – várost, városnak a, linna (III.) – városba. A nyelvtanulók ezt külön gyakorolják.
.
Hangsúly: Az észtben az első szótagon nyugszik a főhangsúly, a harmadikon a mellékhangsúly.
.
A tulajdonnévtárról
Néhány rövidítést helykímélésből alkalmaztunk:
i.-történész = irodalomtörténész k. sz. = közéleti személy ol. bajnok = olimpiai bajnok tört. = történelmi zenesz. = zeneszerző v. = volt
A nevek a magyar ábécé szerint sorakoznak, a családi név az első, a keresztnév a vessző után áll. Az észt személyiség neve után általában csak egy foglakozást vagy végzettséget jelöltem meg helykímélés céljából. A közéleti személy jelenthet hazafit, valamely közszereplőt vagy olyan valakit, akinek foglalkozását nem sikerült kiderítenem. Az ellenálló megnevezés a szovjet korszak emberjogi küzdőjét jelenti. A foglalkozásoknál általában csak a színésznőknél jelöltem a női nemet. A világhálós keresés segíthet bennünket abban, hogy észtül vagy angolul tájékozódhassunk a kiválasztott név viselőjéről.
Az észtországi településszerkezethez és közigazgatási beosztáshoz igazodva célszerűnek látszott az alábbi szóhasználat: linn = város, alev = kisváros, alevik = nagyközség, vald = körzet. A vald nem „község”, főleg nem „kommuna”, hiszen a község magyarul falut jelent, nem pedig falvak összességét.
.
Észt tulajdonnevek és kiejtésük
Magay Tamás átírási rendszerével
Aarik, Jaan (fizikus): Árik, Ján
Aarna, Olav (infomérnök): Árnȧ, Olȧv
Aas, Arto (miniszter): Ász, Årto
Aas, Raimo (humorista): Ász, Rȧjmo
Aasalo, Lembitu (író): Ászȧlo, Lëmbitu
Aav, Evald (zenesz.): Áv, Ëvȧld
Aavik, Johannes (nyelvész): Ávik, Johȧnnësz
Aaviksoo, Jaak (fizikus): Ávikszó, Ják
Aben, Hillar (mérnök): Åbën, Hillȧr
Academia Gustaviana (a tartui egyetem 1632- től): Åkȧdëmiȧ Gusztȧviȧnȧ
Adams, Valmar (költő): Ådȧmsz, Vȧlmȧr
Adamson, Jaan (iskolaalapító): Ådȧmszon, Ján
Aegna (sziget): Åëgnȧ
Ahjupera, Jarmo (labdarúgó): Åhjupërȧ, Jȧrmo
Ahonen, Eva (ellenálló): Åhonën, Ëvȧ
Ahonen, Heiki (ellenálló): Åhonën, Hëjki
Aimla, Priit (színész): Åjmlȧ, Prít
Akadeemia (folyóirat): Åkȧdémiȧ
Akel, Friedrich (v. államelnök): Åkël, Frídrih
Aksli, Marje (nyelvész): Åkszjli, Mȧrjë
Alajõe (falu): Ålȧjöë
Alempois (ősi kistartomány): Ålëmpojsz
Alle, August (költő): Ållë, Åuguszt
Allik, Jüri (pszichológus): Åljlik, Jüri
Alliksaar, Artur (költő): Åljlikszár, Årtur
Allikvee, Tiiu (képzőművész): Åljlikvé, Tíju
Alttoa, Kaur (művészettörténész): Ålttoȧ, Kȧur
Alver, Betti (költő): Ålvër, Bëtti
Alvre, Paul (nyelvész): Ålvrë, Pȧul
Ammas, Anneli (újságíró): Åmmȧsz, Ånnëli
Ansip, Andrus (v. kormányfő): Ånszip, Åndrusz
Antson, Ants (ol. bajnok): Åntszon, Åntsz
Arak, Jüri (festőművész): Årȧk, Jüri
Arens, Ilmar (jogtörténész): Årënsz, Ilmȧr
Ariste, Paul (nyelvész): Årisztë, Pȧul
Arjakas, Küllo (történész): Årjȧkȧsz, Küllo
Arjukese, Rein (ellenálló): Årjukëszë, Rëjn
Arrak, Jüri (festőművész): Årrȧk, Jüri
Aruja, Madis (földrajztudós): Årujȧ, Mȧdisz
Arukask, Madis (zeneművész): Årukȧszjk, Mȧdisz
Arumäe, Heino (történész): Årumeë, Hëjno
Asser, Toomas (orvos): Åsszër, Tómȧsz
Asu-Õunas, Ene (műfordító): Åszu-Öunȧsz, Ënë
Aule, Erki (rendező): Åulë, Ërki
Aun, Karl (jogtudós): Åun, Kȧrl
Aun, Karl (zászlómentő): Åun, Kȧrl
Ausmees, Kirli (nyelvész): Åuszmész, Kirli
Barbarus (Johannes Vares költői álneve), Johannes: Bȧrbȧrusz (Vȧrësz), Johȧnnësz
Beekman, Vladimir (költő): Békmȧn, Vlȧdimir
Bereczkiné Kiisk Mai (nyelvtanár): Bërëckiné Kíszjk Mȧj
Birk, Ado (v. kormányfő): Birk, Ådo
Birnbaum, Aadu (zeneművész): Birnbȧum, Ádu
Böhm, Jüri (k. sz.): Bőm, Jüri
Browne, Georg von (főkormányzó): Brȧun, Dzsordzs fon
Eelmäe, Lembit (színész): Élmeë, Lëmbit
Eenmaa, Ivi (könyvtáros): Énmá, Ivi
Eenpalu, Kaarel (v. kormányfő): Énpȧlu, Kárël
Eesmaa, Enn (újságíró): Észmá, Ënn
Eesmaa, Lauri (fordító): Észmá, Lȧuri
Eespere, René (zenesz.): Észpërë, Rëné
Eesti (Észtország): Észti
Eesti Ekspress (napilap): Észti Ëkszprëssz
eesti keel (észt nyelv): észti kél
Eesti Kultuurkapital (művelődéstámogató szervezet): Észti Kultúrkȧpitȧl
Eesti Maleelu (sakkfolyóirat): Észti Mȧlëëlu
Eesti Päevaleht (napilap): Észti Peëvȧlëht
Eesti Raamat (könyvkiadó): Észti Rámȧt
Eesti Rahva Muuseum (Észt Nemzeti Múzeum): Észti Rȧhvȧ Múszëum
Eesti Vabariik (Észt Köztársaság): Észti Vȧbȧrík
Eestimaa (Észtország, Észtföld; régen: Észak- Észtország): Észtimá
Ehin, Andres (költő): Ëhin, Åndrësz
Ehin, Kristiina (költő): Ëhin, Krisztínȧ
Ehlvest, Jaan (sakkozó): Élvëszt, Ján
Eiland, Einar (közgazdász): Ëjlȧnd, Ëjnȧr
Eilart, Jaan (környezettudós): Ëjlȧrt, Ján
Einasto, Jaan (fizikus): Ëjnȧszto, Ján
Einasto, Ülle (képzőművész): Ëjnȧszto, Üllë
Eisen, Matthias Johann (népmesegyűjtő): Ëjszën, Mȧtiȧsz Johȧn
Eller, Heino (zenesz.): Ëllër, Hëjno
Emajõe Suursoo (mocsár): Ëmȧjöë Szúrszó
Emajõgi (folyó): Ëmȧjögi
Endla (mocsár): Ëndlȧ
Engelbrecht, Jüri (mérnök): Ëngëlbrëht, Jüri
Enno, Ernst (költő): Ënno, Ërnszt
Epu-Kakerdi (mocsár): Ëpu-Kȧkërdi
Erelt, Mati (nyelvész): Ërëlt, Mȧtyi
Ergma, Ene (fizikus): Ërgmȧ, Ënë
Erm, Siiri (nyelvész): Ërm, Szíri
Ernesaks, Gustav (zenesz.): Ërnëszȧksz, Gusztȧv
Espenberg, Urmas (író): Ëszpënbërg, Urmȧsz
Estonia (színház): Ësztoniȧ
Faehlmann, Friedrich Robert (orvos): Félmȧn, Frídrih Robërt
Forselius, Bengt Gottfried (tanítóképző alapítója): Forszëliusz, Bëngt Gotfríd
Fölkersahm, Hamilkar von (nemesúr): Fölkërszám, Hȧmilkȧr fon
Freiberg, Arvi (fizikus): Frejbërg, Årvi
Gailit, August (író): Gȧjlit, Åuguszt
Göseken, Heinrich (nyelvész): Göszëkën, Hejnrih
Grünberg, Sven (zenesz.): Grünbërg, Szvën
Grünthal-Ridala, Villem (költő): Grüntȧl-Ridȧlȧ, Villëm
Grünthal, Ivar (költő): Grüntȧl, Ivȧr
Gustavson, Heino (történész): Gusztȧvszon, Hëjno
Gutslaff, Johann (lelkész): Gutszlȧff, Johȧn
Haabersti (városrész Tallinnban): Hábërszti
Häädemeeste (nagyközség): Hēdëmésztë
Haanja kõrgustik (dombság): Hánjȧ körgusztik
Haapsalu (város): Hápszȧlu
Haas, Annika (fényképművész): Hász, Ånnikȧ
Haava, Anna (költő): Hávȧ, Ånnȧ
Hainsalu, Lehte (újságíró): Hȧjnszȧlu, Lëhtë
Haljas, Miko (nagykövet): Hȧljȧsz, Miko
Hallap, Valmen (nyelvész): Hȧllȧp, Vȧlmën
Haravee, Juhan (nagykövet): Hȧrȧvé, Juhȧn
Hargla, Indrek (író): Hȧrglȧ, Indrëk
Härgmäe (vár): Hergmeë
Harjumaa (megye): Hȧrjumá
Härma, Miina (zenesz.): Hermȧ, Mínȧ
Hatto, Jaan (k. sz.): Hȧtto, Ján
Haug, Toomas (i.-történész): Hȧug, Tómȧsz
Heinsaar, Mehis (író): Hëjnszár, Mëhisz
Heinsalu, Ilse (ellenálló): Hëjnszȧlu, Ilszë
Hellam, Mall (tiszteletbeli konzul): Hëllȧm, Mȧll
Hellat, Henn-Kaarel (író): Hëllȧt, Hënn-Kárël
Helle, Anton Thor (bibliafordító): Hëllë, Ånton Tor
Helme, Mart (történész): Hëlmë, Mȧrt
Help, Toomas (nyelvész): Hëlp, Tómȧsz
Hennu, Harri (k. sz.): Hënnu, Hȧrri
Hermann, Karl August (zenesz.): Hërmȧn, Kȧrl Åuguszt
Hiedel, Edvin (műfordító): Hídël, Ëdvin
Hiiumaa (sziget): Híjumá
Hint, Johannes (építész): Hinyt, Johȧnnësz
Hint, Mati (nyelvész): Hinyt, Mȧtyi
Hint, Miina (író): Hinyt, Mínȧ
Hirv, Indrek (költő): Hirv, Indrëk
Hõissassaa (együttes): Höjsszȧsszá
Hunt, Mare (igazgató): Hunyt, Mȧrë
Hupel, August Wilhelm (lelkész): Hupël, Åuguszt Vilhëlm
Hurt, Jakob (teológus, nyelvész): Hurt, Jȧkob
Ida-Virumaa (megye): Idȧ-Virumá
Iisaku (körzet): Íszȧku
Iisaku (nagyközség): Íszȧku
Ilves, Marju (nyelvész): Ilvësz, Mȧrju
Ilves, Matti (k. sz.): Ilvësz, Mȧtyti
Ilves, Toomas Hendrik (elnök): Ilvësz, Tómȧsz Hëndrik
Inno, Karin (ellenálló): Inno, Kȧrin
Inno, Urmas (ellenálló): Inno, Urmȧsz
Isak, Fanny (Sivers, Fanny de): Iszȧk, Fȧnni (Szivërsz, Fȧnni dë)
Isotamm, Jaan (költő): Iszotȧmm, Ján
Ivask, Ivar (költő): Ivȧszk, Ivȧr
Jääger, Merle (színésznő): Jēgër, Mërlë
Jaakson, Jüri (v. államelnök): Jákszon, Jüri
Jaaksoo, Ülo (infomérnök): Jákszó, Ülo
Jaani, Jaan (lelkész): Jáni, Ján
Jakobson, Carl Robert (író): Jȧkobszon, Kȧrl Robërt
Jakobson, Märt (iskolamester): Jȧkobszon, Mert
Jänes-Kapp, Kärt (újságíró): Jenësz-Kȧpp, Kert
Jannai, Heinrich Johann (lelkész): Jȧnnȧj, Hejnrih Johȧn
Jannsen, Harry (újságíró): Jȧnszën, Hȧrri
Jannsen, Johann Voldemar (tanító): Jȧnszën, Johȧn Voldëmȧr
Järv, Jaak (vegyész): Jerv, Ják
Järvamaa (megye): Jervȧmá
Järve-Jaan (népi próféta, látnok): Jervë-Ján
Järvelaid, Peeter (jogtörténész): Jervëlȧjd, Pétër
Järvi, Neeme (karmester): Jervi, Némë
Jõelähtme (falu): Jöëlehtmë
Jõelähtme (körzet): Jöëlehtmë
Jõerüüt, Jaak (író): Jöërűt, Ják
Jõeste, Kristi (szövőművész): Jöësztë, Kriszti
Jogentagana (ősi kistartomány): Jogëntȧgȧnȧ
Jõgeva (város): Jögëvȧ
Jõgeveste (falu): Jögëvësztë
Jõgger, Silver (k. sz.): Jöggër, Szilvër
Jõgi, Mall (i.-történész): Jögi, Mȧll
Jõhvi (város): Jöhvi
Jurjev (erőd): Jurjëv
Jüriöö (Szent György-éj): Jüriő
Jürise, Erki (festőművész): Jüriszë, Ërki
Jüssi, Fred (biológus): Jüszjszi, Frëd
Jüssi, Mart (biológus): Jüszjszi, Mȧrt
Kaal, Aira (író): Kál, Åjrȧ
Kaalep, Ain (költő): Kálëp, Åjn
Kaali järv (tó): Káli järv
Kaali kraater (a Kaali tó krátere): Kaali krátër
Kaarel (király): Kárël
Kaarma, Jüri (rajzművész): Kármȧ, Jüri
Kaasik, Ain-Elmar (orvos): Kászjik, Åjn-Ëlmȧr
Kaasik, Arne (természetfényképész): Kászjik, Årnë
Käbin, Tiit (jogász): Kebin, Tít
Kadriorg (városrész Tallinnban): Kȧdriorg
Kalda, Maie (i.-történész): Kȧldȧ, Mȧjë
Kalev (hős, Kalevipoeg apja): Kȧlëv
Kalevipoeg (nemzeti hősköltemény; Kalev fia, a főszereplő): Kȧlëvipoëg
Kaljo, Dimitri (geológus): Kȧljjo, Dimitri
Kaljulaid, Holger (k. sz.): Kȧljjulȧjd, Holgër
Kaljundi, Linda (történész): Kȧljjundi, Lindȧ
Kaljurand, Marina (miniszter): Kȧljjurȧnd
Kaljuste, Tõnu (karmester): Kȧljjusztë, Tönu
Kalkun, Maria (énekesnő): Kȧlkun, Mȧriȧ
Kall, Toomas (drámaíró): Kȧll, Tómȧsz
Kallas, Siim (v. kormányfő): Kȧllȧsz, Szím
Kallasmaa, Marja (nyelvész): Kȧllȧszmá, Mȧrjȧ
Kalli järv (tó; Püha; Kaali): Kȧljli jerv (Pühȧ; Káli)
Kallis, Oskar (festőmművész): Kȧljlisz, Oszkȧr
Kalm, Mart (építész): Kȧlm, Mȧrt
Kals, Aldo (történész): Kȧlsz, Åldo
Kalvet, Tõnu (műfordító, újságíró): Kȧlvët, Tönu
Kämbla (falu): Kemblȧ
Kanavere (falu): Kȧnȧvërë
Kangro, Bernard (költő): Kȧngro, Bërnȧrd
Kangro, Maarja (költő): Kȧngro, Márjȧ
Kangro, Raimo (zenesz.): Kȧngro, Rȧjmo
Kanter, Gerd (ol. bajnok): Kȧntër, Gërd
Kaplinski, Jaan (költő, író): Kȧplinszki, Ján
Kapp, Artur (zenesz.): Kȧpp, Årtur
Kapp, Eugen (zenesz.): Kȧpp, Ëugën
Käpp, Osvald (ol. bajnok): Kepp, Oszvȧld
Kapp, Villem (zenesz.): Kȧpp, Villëm
Kappel, Johannes (zenesz.): Kȧppël Johȧnnësz
Kärdla (város): Kerdlȧ
Karell, Karl Friedrich (zenesz.): Kȧrël, Kȧrl Frídrih
Karelson, Mati (vegyész): Kȧrëlszon, Mȧtyi
Kareva, Doris (költő): Kȧrëvȧ, Dorisz
Karindi, Alfred (zenesz.): Kȧrindi, Ålfrëd
Kärner, Hillar (sakkozó): Kernër, Hillȧr
Kärner, Jaan (költő): Kernër, Ján
Kasari (folyó): Kȧszȧri
Kasemets, Aare (szociológus): Kȧszëmëtsz, Árë
Kasik, Reet (nyelvész): Kȧszjik, Rét
Kask, Peet (fizikus): Kȧszjk, Pét
Kass, Peedu (zeneművész): Kȧszjsz, Pédu
Kassari (sziget): Kȧsszȧri
Käsu, Hans (költő): Keszu, Hȧnsz
Kaugver, Raimond (író): Kȧugvër, Rȧjmond
Kaumann, Tõnis (zenesz.): Kȧumȧn, Tönisz
Kaus, Jan (író): Kȧusz, Jȧn
Keava (vár): Këȧvȧ
Keedus, Sulev (filmrendező): Kédusz, Szulëv
Keel ja Kirjandus (folyóirat): Kél jȧ
Kirjȧndusz
Keem, Hella (nyelvész): Kém, Hëllȧ
Keila (folyó): Këjlȧ
Keila (város): Këjlȧ
Kelam, Tunne (történész): Këlȧm, Tunnë
Keres, Paul (sakkozó): Kërësz, Pȧul
Keskküla, Ando (festőművész): Këszkkülȧ, Åndo
Kesknädal (hetilap): Këszknedȧl
Kesküla, Kalev (író): Këszkülȧ, Kȧlëv
Kider, Karl (író): Kidër, Kȧrl
Kihnu (sziget): Kihnu
Kiik, Heino (író): Kík, Hëjno
Kiirend, Mati (ellenálló): Kírënd, Mȧtyi
Kiken, Tiit (zeneművész): Kikën, Tít
Kilingi-Nõmme (város): Kilingi-Nömmë
Kilmi, Jaak (filmrendező): Kiljmi, Ják
Kimmel, Leila (nyelvész): Kimmël, Lëjlȧ
Kinkar, Feliks (történész): Kinkȧr, Fëliksz
Kint, Tõnis (v. kormányfő): Kinyt, Tönisz
Kippasto, Anu (nyelvész): Kippȧszto, Ånu
Kirs, Kerdi-Liis (nyelvész): Kirsz, Kërdi-Lísz
Kitzberg, August (író): Kicbërg, Åuguszt
Kivastik, Mart (író): Kivȧsztik, Mȧrt
Kiviberg, Ando (népzeneművész): Kivibërg, Åndo
Kivikas, Albert (író): Kivikȧsz, Ålbërt
Kivilo, Harri (építész): Kivilo, Hȧrri
Kivimäe, Jüri (történész): Kivimeë, Jüri
Kivine, Märt (újságíró): Kivinë, Mert
Kiviõli (város): Kiviöli
Kivirähk, Andrus (író): Kivirehk, Åndrusz
Kivisildnik, Sven (költő): Kiviszildnik, Szvën
Klaas-Lang, Birute (nyelvész): Klász-Lȧng, Birutë
Klaas, Urmas (történész): Klász, Urmȧsz
Klaus, Väino (nyelvész): Klȧusz, Vejno
Klesment, Piret (nyelvész): Klëszmënt, Pirët
Klettenberg, Reet (műfordító): Klëttënbërg, Rét
Klõseiko, Jaan (rajzművész): Klöszëjko, Ján
Klooster, Tiina (nyelvész): Klosztër, Tiinȧ
Kohtla-Järve (város): Kohtlȧ-Jervë
Koidula, Lydia (költő): Kojdulȧ, Lidiȧ
Kõiv, Madis (író): Köjv, Mȧdisz
Koiva (folyó): Kojvȧ
Kõiva, Ottilie (néprajztudós): Köjvȧ, Ottilië
Kõivupuu, Marju (néprajztudós): Köjvupú, Mȧrju
Kokla, Paul (nyelvész): Koklȧ, Pȧul
Kokla, Tiiu (műfordító): Koklȧ, Tíju
Kolga-Jaani (körzet): Kolgȧ-Jáni
Kõljalg, Urmas (biológus): Köljȧlg, Urmȧsz
Kolka, Siiri (nyelvész): Kolkȧ, Szíri
Koluvan (Tallinn régi említése): Koluvȧn
Kõmmus, Helen (zenetudós): Kömmusz, Hëlën
Kong, Kristi (képzőművész): Kong, Kriszti
Konik, Konstantin (orvos): Konik, Konsztȧntyin
Konnula, Margus (Kontra; énekes): Konnulȧ, Mȧrgusz (Kontrȧ)
Kooljamäe (emlékhely): Kóljȧmeë
Kõo (falu): Köo
Kõo (körzet): Köo
Kõomägi, Armin (író): Köomegi, Årmin
Koonga (falu): Kóngȧ
Koonga (körzet): Kóngȧ
Koonga (tó): Kóngȧ
Kõpp, Johan (püspök, rektor): Köpp, Johȧn
Koppel, Heinrich (orvos): Koppël, Hejnrih
Koppel, Ilmar (vegyész): Koppël, Ilmȧr
Kortspärn, Heiki (k. sz.): Kortszpern, Hëjki
Kõrvits, Tõnu (zenesz.): Körvitsz, Tönu
Kotkas, Johannes (ol. bajnok): Kotkȧsz, Johȧnnësz
Kotta, Felix (költő): Kottȧ, Fëliksz
Köler, Johan (festőművész): Kőlër, Johȧn
Köörna, Arno (közgazdász): Kőrnȧ, Årno
Körber, Martin (zenesz.): Körbër, Mȧrtin
Kreek, Cyrillus (zenesz.): Krék, Cirillusz
Kreinin, Lea (nyelvész): Krëjnin, Lëȧ
Kreintaal, Karoliina (zeneművész): Krëjntál, Kȧrolínȧ
Kreisman, Kersti (színésznő): Krëjszmȧn, Kërszti
Kressa, Külli (fordító): Krësszȧ, Külli
Kreutzwald, Friedrich Reinhold (orvos): Krȧjcwȧld, Frídrih Rejnhold
Kriisa, Tiia (író): Kríszȧ, Tíjȧ
Krikmann, Arvo (nyelvész): Krikmȧn, Årvo
Kristiine (városrész Tallinnban): Krisztínë
Kronberg, Janika (i.-történész): Kronbërg, Jȧnikȧ
Kross, Jaan (költő, író): Kroszjsz, Ján
Krull, Hasso (költő): Krull, Hȧsszo
Krumm, Lembit (energetikus) Krumm, Lëmbit
Kruus, Oskar (író): Krúsz, Oszkȧr
Kruusa, Kalju (költő): Krúszȧ, Kȧljju
Kruuse, Urmas (miniszter): Krúszë, Urmȧsz
Kruusvall, Jaan (író): Krúszvȧljl, Ján
Kruuv, Hando (ellenálló, feltaláló): Krúv, Hȧndo
Kuhlbars, Friedrich (író): Kúlbȧrsz, Frídrih
Kukk, Juhan (v. államelnök): Kukk, Juhȧn
Kukk, Jüri (mérnök, ellenálló): Kukk, Jüri
Kullerkupp, Helle (szülésznő): Kullërkupp, Hëllë
Kultuur ja Elu (folyóirat): Kultúr jȧ Ëlu
Kuresoo (mocsár): Kurëszó
Kuressaare (város): Kurësszárë
Kurrik, Juhan (iskolamester): Kurrik, Juhȧn
Kuus, Elmar (időjós): Kúsz, Ëlmȧr
Kuusik, Raimo (szobrász): Kúszik, Rȧjmo
Kübarsepp, Jakob (mérnök): Kübȧrszëpp, Jȧkob
Külaots, Kaido (sakkozó): Külȧotsz, Kȧjdo
Künnap, Ago (nyelvész): Künnȧp, Ågo
Künnap, Asko (író): Künnȧp, Åszko
Küttner, Rein (mérnök): Kütnër, Rëjn
Küüts, Hans (mezőgazdász): Kűtsz, Hȧnsz
Laaman, Ilona (költő): Lámȧn, Ilonȧ
Lään, Vello (újságíró): Lēn, Vëllo
Lääne-Virumaa (megye): Lēnë-Virumá
Läänemaa (megye): Lēnëmá
Läänemaa Suursoo (mocsár): Lēnëmá Szúrszó
Läänemeri (Balti-tenger): Lēnëmëri
Laanest, Arvo (nyelvész): Lánëszt, Årvo
Laanet, Kalle (rendőrtisz): Lánët, Kȧllë
Laanpere, Helga (nyelvész): Lánpërë, Hëlgȧ
Laar, Mart (v. kormányfő): Lár, Mȧrt
Laats, Alar (teológus): Látsz, Ålȧr
Ladva, Ottomar (sakkozó): Lȧdvȧ, Ottomȧr
Lahemaa (nemzeti park): Lȧhëmá
Laht, Aare (vegyész): Lȧht, Árë
Laht, Uno (költő): Lȧht, Uno
Laiapea, Andres (közíró): Lȧjȧpëȧ, Åndrësz
Laigna, Einar (lelkész): Lȧjgnȧ, Ëjnȧr
Laisk, Agu (biológus): Lȧjszk, Ågu
Laiuse (lovagvár): Lȧjuszë
Lall, Neeme (képzőművész): Lȧljl, Némë
Lämmijärv (tó): Lemmijerv
Lang, Valter (régész): Lȧng, Vȧltër
Langemets, Andres (költő): Lȧngëmëtsz, Åndrësz
Lapin, Leonhard (építész): Lápin, Lëonhȧrd
Lasnamäe (városrész Tallinnban): Lȧsznȧmeë
Läte, Aleksander (zenesz.): Letë Ålëkszȧndër
Lattik, Margus (Mathura; író): Lȧtytik, Mȧrgusz (Mȧturȧ)
Lauli, Olle (író): Lȧulji, Ollë
Laulupidu (a Dalosünnep): Lȧulupidu
Lauri, Lembit (újságíró): Lȧuri, Lëmbit
Lauristin, Marju (szociológus): Lȧurisztin, Mȧrju
Laurits, Peeter (képzőművész): Lȧuritsz, Pétër
Lavassaare (kisváros): Lȧvȧsszárë
Lavassaare (körzet): Lȧvȧsszárë
Leetna, Henn (mérnök, író): Létnȧ, Hënn
Lehiste, Ilse (nyelvész): Lëhisztë, Ilszë
Leimus, Ivar (történész): Lëjmusz, Ivȧr
Leinberg, Juhan (Maltsvet): Lejnbërg, Juhȧn
Lemba, Artur (zenesz.): Lëmbȧ, Årtur
Lembitu (vezér): Lëmbitu
Leola (Leole): Lëolȧ
Leole (vár, Lõhavere): Lëolë
Lepa, Margus (újságíró): Lëpȧ, Mȧrgusz
Lepik, Kalju (költő): Lëpik, Kȧljju
Lepik, Ülo (mérnök): Lëpik, Ülo
Leppik, Eduard (nyelvész): Lëppik, Ëduȧrd
Lepsoo, Tanel (i.-történész): Lëpszó, Tȧnël
Ligi, Jürgen (miniszter): Ligi, Jürgën
Lihula (város): Lihulȧ
Lihula-Lavassaare (mocsár): Lihulȧ-Lȧvȧsszárë
Liidja, Georg (fizikus): Lídjȧ, Gëorg
Liiv, Juhan (költő): Lív, Juhȧn
Liiv, Peeter (újságíró): Lív, Pétër
Liiv, Toomas (költő): Lív, Tómȧsz
Liivak, Sander (műfordító): Lívȧk, Szȧndër
Liives, Ardi (író): Lívësz, Årdi
Liives, Eero (zeneszerző): Lívësz, Éro
Liivimaa (régen: Livónia; Dél-Észtország lett területekkel együtt): Lívimá
Lill, Pille (zeneművész): Lill, Pillë
Lille, Ülo (vegyész): Lillë, Ülo
Lina, Jüri (író): Linȧ, Jüri
Linde, Bernhard (fordító): Lindë, Bërnhȧrd
Linnus, Jüri (néprajztudós): Linnusz, Jüri
Lintrop, Aado (néprajztudós): Lintrop, Ádo
Lippmaa, Endel (fizikus): Lippmá, Ëndël
Lippur, Himot (vegyész): Lippur, Himot
Loddu, Hella (ápolónő): Loddu, Hëllȧ
Lõhavere (ősi várhegy): Löhȧvërë
Lõhmus, Maarja (újságíró): Löhmusz, Márjȧ
Lohusalu (félsziget): Lohuszȧlu
Loode, Oliver (i.-történész): Lódë, Olivër
Loodus, Rein (művészettörténész): Lódusz, Rëjn
Loone (falu): Lónë
Loor, Viljar (ol. bajnok): Lór, Viljȧr
Loorits, Oskar (nyelvész): Lóritsz, Oszkȧr
Lopp, Margus (vegyész): Lopp, Mȧrgusz
Lorents, Peeter (matematikus): Lorëntsz, Pétër
Lotman, Juri (nyelvész): Lotmȧn, Juri
Lõugas, Vello (régész): Löugȧsz, Vëllo
Luht, Lembit (ideiglenes ügyvivő): Luht, Lëmbit
Luik, Viivi (költő, író): Lujk, Vívi
Lumiste, Ülo (matematikus): Lumisztë, Ülo
Lust, Enn (mérnök): Luszjt, Ënn
Luts, Theodor (filmrendező): Lutsz, Tëodor
Lutsar, Kristiina (nyelvész): Lutszȧr, Krisztínȧ
Lüdig, Mihkel (zenesz.): Lüdig, Mihkël
Maapäev (népképviseleti szerv 1917–1919.): Mápeëv
Maardu (város): Márdu
Maasi (falu): Mászji
Maasilinn (vár): Mászjilinn
Madis, Karl (énekes): Mȧdisz, Kȧrl
Madisepäev (Mátyás-nap): Mȧdiszëpeëv
Madison, Jaak (egyetemi hallgató): Mȧdiszon, Ják
Madisson, Tiit (író, ellenálló): Mȧdisszon, Tít
Mägi, Cätlin (zeneművész): Megi, Ketlin
Mägi, Ester (zenesz.): Megi, Ësztër
Mägi, Kaur (nyelvész): Megi, Kȧur
Mägi, Konrad (festőművész): Megi, Konrȧd
Mägiste, Julius (nyelvész): Megisztë, Juliusz
Magnus (püspök, herceg): Mȧgnusz
Mahtra (falu): Mȧhtrȧ
Mälksoo, Lauri (jogtudós): Melkszó, Lȧuri
Maltsvet (parasztpróféta): Mȧltszvët
Manala (Alvilág): Mȧnȧlȧ
Mänd, Heljo (gyermekíró): Menyd, Hëljo
Männik, Maire (szobrász): Menynik, Mȧjrë
Mäo (falu): Meo
Margna, Udo (biológus): Mȧrgnȧ, Udo
Märjamaa (város): Merjȧmá
Mark, Heinrich (v. kormányfő): Mȧrk, Hejnrih
Mark, Julius (nyelvész): Mȧrk, Juliusz
Martin, Jüri (környezettudós): Mȧrtin, Jüri
Masing, Otto Wilhelm (lelkész): Mȧszing, Otto Vilhëlm
Masing, Uku (hittudós, költő): Mȧszing, Uku
Mätik, Kalju (mérnök, ellenálló): Metyik, Kȧljju
Mattiisen, Alo (zenesz.): Mȧttíszën, Ålo
Mellikov, Enn (mérnök): Mëllikov, Ënn
Meri, Lennart (v. elnök): Mëri, Lënnȧrt
Meri, Mart (nyelvész): Mëri, Mȧrt
Merilaas, Kersti (költő): Mërilász, Kërszti
Merisaar, Maret (biológus): Mëriszár, Mȧrt
Merkel, Garlieb Helwig (író): Mërkël, Gȧrlíb Hëlvig
Metsanurk, Mait (író): Mëtszȧnurk, Mȧjt
Metsmägi, Iris (nyelvész): Mëtszmegi, Irisz
Metspalu, Andres (biológus): Mëtszpȧlu, Åndrësz
Michal, Kristen (miniszter): Mihȧl, Krisztën
Mihkelson, Ene (költő): Mihkëlszon, Ënë
Mihkelson, Marko (történész): Mihkëlszon, Mȧrko
Mikita, Valdur (költő): Mikitȧ, Vȧldur
Mikiver, Mikk (színész): Mikivër, Mikk
Mikser, Sven (miniszter): Mikszër, Szvën
Mõhu (ősi kistartomány): Möhu
Moppel, Kertu (színésznő): Moppël, Kërtu
Mõtus, Aleksander (ellenálló): Mötusz, Ålëkszȧndër
Mõtus, Leo (infomérnök): Mötusz, Lëo
Muhu (sziget): Muhu
Muraka (mocsár): Murȧkȧ
Murakin, Ants (műfordító): Murȧkin, Åntsz
Murka, Maarit (festőművész): Murkȧ, Márit
Murumets, Sirje (nyelvész): Murumëtsz, Szirjë
Murutar, Asser (szociológus): Murutȧr, Åsszër
Murutar, Kati (író): Murutȧr, Kȧti
Mustamäe (városrész Tallinnban): Musztȧmeë
Musting, Ove (rendező): Muszting, Ovë
Mutt, Mihkel (író): Mutyt, Mihkël
Mürk, Imre (filozófus): Mürk, Imrë
Müürisepp, Mart (színész): Müjriszëpp, Mȧrt
Naissaar (sziget): Nȧjsszár
Narva (folyó): Nȧrvȧ
Narva (város): Nȧrvȧ
Narva-Jõesuu (város): Nȧrvȧ-Jöëszú
Narva-veehoidla (víztározó): Nȧrvȧ-véhojdlȧ
Narva, Mai (sakkozó): Nȧrvȧ, Mȧj
Navesti (folyó): Nȧvëszti
Neuland, Alfred (ol. bajnok): Nojlȧnd, Ålfrëd
Niinemets, Ülo (környezettudós): Nínëmëtsz, Ülo
Niit, Ellen (költő): Nít, Ëllën
Niit, Ellen (nyelvész): Nít, Ëllën
Niitsoo, Viktor (ellenálló): Nítszó, Viktor
Niklus, Mart (biológus, ellenálló): Niklusz, Mȧrt
Nirk, Endel (i.-történész): Nirk, Ëndël
Nõmme (városrész Tallinnban): Nömmë
Nõmme Raadio (rádióadó): Nömmë Rádio
Nõmmiste, Ergo (fizikus): Nömmisztë, Ërgo
Nõo (falu): Nöo
Nõo (körzet): Nöo
Nool, Erki (ol. bajnok): Nól, Ërki
Norvik, Piret (nyelvész): Norvik, Pirët
Nõu, Helga (író): Nöu, Hëlgȧ
Nurk, Anu (nyelvész): Nurk, Ånu
Nurmekund (ősi kistartomány): Nurmëkund
Nurmekund, Pent (nyelvész): Nurmëkund, Pënt
Nutt, Mart (történész): Nutt, Mȧrt
Õhtuleht (napilap): Öhtulëht
Oidekivi, Rein (nagykövet): Ojdëkivi, Rëjn
Õim, Haldur (nyelvész): Öjm, Hȧldur
Oinas, Felix J. (műfordító): Ojnȧsz, Fëliksz J.
Oja, Eduard (zenesz.): Ojȧ, Ëduȧrd
Oja, Eve (matematikus): Ojȧ, Ëvë
Ojaäärse (falu): Ojȧērszë
Ojamaa, Triinu (népzenetudós): Ojȧmá, Trínu
Ojasoo, Tiit (rendező): Ojȧszó, Tít
Ole, Kaido (festőművész): Olë, Kȧjdo
Olesk, Peeter (i.-történész): Olëszk, Pétër
Õnnepalu, Tõnu (Tode, Emil, költő): Önnëpȧlu, Tönu (Todë, Ëmil)
Oras, Ants (műfordító): Orȧsz, Åntsz
Orgusaar, Raivo (k. sz.): Orguszár, Rȧjvo
Osmussaar (sziget): Oszmusszár
Otepää (város): Otëpē
Otepää kõrgustik (dombság): Otëpē körgusztik
Ots, Arvo (energetikus): Otsz, Årvo
Ots, Georg (énekes): Otsz, Gëorg
Oudova (falu): Oudovȧ
Õun, Lauri (k. sz.): Öun, Lȧuri
Õunpuu, Veiko (rendező): Öunpú, Vëjko
Oviir, Liisa (jogász): Ovír, Líszȧ
Öpik, Andres (mérnök): Öpik, Åndrësz
Paabo, Helmut (rendőr): Pábo, Hëlmut
Paakspuu, Liina (filmrendező): Pákszpú, Línȧ
Paap, Kirsti (ékszerművész): Páp, Kirszti
Päär, Piret (színésznő): Pēr, Pirët
Pääsuke, Tiit (festőművész): Pēszukë, Tít
Padise (falu): Pȧdiszë
Paet, Urmas (politológus): Pȧët, Urmȧsz
Pai, Tiina (nyelvész): Pȧj, Tínȧ
Paistu (falu): Pȧjsztu
Paju, Imbi (író): Pȧju, Imbi
Pajusalu, Karl (nyelvész): Pȧjusȧlu, Kȧrl
Palamets, Hillar (történész): Pȧlȧmëtsz, Hillȧr
Paldiski (város): Pȧljdiszki
Päll, Peeter (nyelvész): Pell, Pétër
Pall, Valdek (nyelvész): Pȧljl, Vȧldëk
Pällin, Aare (jogász): Peljlin, Árë
Pallum, Priit (nagykövet): Pȧllum, Prít
Palmeos, Paula (nyelvész): Pȧlmëosz, Pȧulȧ
Palmse (falu): Pȧlmszë
Palo, Urve (miniszter): Pȧlo, Urvë
Palusalu, Kristjan (ol. bajnok): Pȧluszȧlu, Krisztjȧn
Pandivere kõrgustik (dombság): Pȧnydivërë körgusztik
Parek, Lagle (ellenálló): Pȧrëk, Lȧglë
Parel, Doris Hela (újságíró): Pȧrël, Dorisz Hëlȧ
Park, Eeva (író): Pȧrk, Évȧ
Pärn, Malle (színésznő): Pern, Mȧllë
Pärnaste, Eve (ellenálló): Pernȧsztë, Ëvë
Pärnoja, Erki (zeneművész): Pernojȧ, Ërki
Pärnu (folyó): Pernu
Pärnu (város): Pernu
Pärnumaa (megye): Pernumá
Pärt, Arvo (zenesz.): Pert, Årvo
Parts, Juhan (v. kormányfő): Pȧrtsz, Juhȧn
Parv, Jaan (újságíró): Pȧrv, Ján
Parve, Ralf (költő): Pȧrvë, Rȧlf
Päts, Konstantin (v. államelnök): Petysz, Konsztȧntyin
Päts, Riho (zenesz.): Petysz, Riho
Pedetsi (folyó): Pëdëtszi
Pedja (folyó): Pëdjȧ
Peegel, Lembit (ökölvívó): Pégël, Lëmbit
Peinar, Erik (fényképész): Pëjnȧr, Ërik
Peipsi järv (Peipsi-tó): Pëjpszi jerv
Peipsi-tó: Pëjpszi-tó
Peipus (Peipsi järv): Pëjpusz
Peko (szetu termékenységi isten): Pëko
Penno, Enno (v. kormányfő): Pënno, Ënno
Pervik, Aino (író): Përvik, Åjno
Pesti, Arvo (ellenálló): Pëszjti, Årvo
Peterson, Adam (költő): Pëtërszon, Ådȧm
Peterson, Kristjan Jaak (költő): Pëtërszon, Krisztjȧn Ják
Peterson, Lembit (színész): Pëtërszon, Lëmbit
Peterson, Peeter Samuel (jogász): Pëtërszon, Pétër Szȧmuël
Petri, Johann Christoph (lelkész): Pëtri, Johȧn Hrisztof
Petseri (város): Pëtszëri
Pevkur, Hanno (miniszter): Pëvkur, Hȧnno
Pihel, Kalju (nyelvész): Pihël, Kȧljju
Pihkva-järv (Pihkva-tó; Pszkovi-tó): Pihkvȧ– jerv
Piik, Paavo (költő): Pík, Pávo
Piip, Ants (békekötő, v. államelnök): Píp, Åntsz
Pikamäe, Arno (nyelvész): Pikȧmeë, Årno
Pikk Hermann (bástya): Pikk Hërmȧn
Pikkuus, Aavo (ol. bajnok): Pikkúsz, Ávo
Pilv, Aare (költő): Pilv, Árë
Pirita (városrész Tallinnban): Piritȧ
Pitka, Johan (ellentengernagy): Pitkȧ, Johȧn
Ploompuu, Tõnu (biológus): Plómpú, Tönu
Põhja-Tallinn (városrész): Pöhjȧ-Tȧljlinn
Põld, Laura (képzőművész): Pöld, Lȧurȧ
Põld, Peeter (tanár): Pöld, Pétër
Põldmäe, Alo (zenesz.): Pöldmeë, Ålo
Põllu, Ivar (zeneművész): Pöllu, Ivȧr
Põllu, Kalju (grafikus): Pöllu, Kȧljju
Põlluaas, Henn (rajztanár): Pölluász, Hënn
Põllumaa, Rein (orvos): Pöllumá, Rëjn
Põltsamaa (folyó): Pöltszȧmá
Põltsamaa (város): Pöltszȧmá
Põlva (város): Pölvȧ
Põlvamaa (megye): Pölvȧmá
Pomerants, Marko (miniszter): Pomërȧntsz, Mȧrko
Poolamets, Anti (jogász): Pólȧmëtsz, Ånti
Põõsaspea neem (félsziget): Pőszȧszpëȧ ném
Põõsaspea tulepaak (világítótorony): Pőszȧszpëȧ tulëpák
Poska, Jaan (polgármester, békekötő): Poszkȧ, Ján
Postimees (napilap): Posztimész
Praakli, Kristiina (nyelvész): Prákli, Krisztínȧ
Prangli (sziget): Prȧngli
Prozes, Jaak (történész): Prozësz, Ják
Puhatu (mocsár): Puhȧtu
Pukk, Arno (biológus): Pukk, Årno
Pullat, Raimo (történész): Pullȧt, Rȧjmo
Pulli (falu): Puljli
Purtse (falu, vár): Purtszë
Pusta, Karl Robert (külügyér): Pusztȧ, Kȧrl Robërt
Puu, Aarne (költő): Pú, Árnë
Puu, Aarne (műfordító): Pú, Árnë
Pühajärv (tó; Kaali; Kalli): Pühȧjerv (Káli; Kȧljli)
Pühajärve (falu): Pühȧjervë
Püssi (város): Püszjszi
Pütsep, Eduard (ol. bajnok): Pütszëp, Ëduȧrd
Püümann, Mait (békekötő): Püümȧn, Mȧjt
Raabe, Stephan (Tehvan, Ronga): Rábë, Stëfȧn
Raag, Raimo (nyelvész): Rág, Rȧjmo
Raat, Marko (filmrendező): Rát, Mȧrko
Rääts, Jaan (zenesz.): Rētsz, Ján
Rahnu, Leen (népességtudós): Rȧhnu, Lén
Rahvuslik Teataja (folyóirat): Rȧhvuszlik Tëȧtȧjȧ
Raid, Juku-Kalle (újságíró): Rȧjd, Juku-Kȧllë
Raidal, Martti (fizikus): Rȧjdȧl, Mȧrtti
Rakvere (város): Rȧkvërë
Rand, Anar (k. sz.): Rȧnd, Ånȧr
Randalu, Kristjan (zeneművész): Rȧndȧlu, Krisztjȧn
Randjärv, Laine (zenetudós): Rȧndjerv, Lȧjnë
Ränk, Gustav (néprajztudós): Renk, Gusztȧv
Rannap, Heino (zenetudós): Rȧnnȧp, Hëjno
Rannap, Jaan (író): Rȧnnȧp. Ján
Rannapungerja (falu): Rȧnnȧpungërjȧ
Rapla (város): Rȧplȧ
Raplamaa (megye): Rȧplȧmá
Ratas, Endel (hajógépész, ellenálló): Rȧtȧsz, Ëndël
Rätsep, Huno (nyelvész): Retszëp, Huno
Rätsep, Jüri (jogász): Retszëp, Jüri
Rätsep, Tõnis (színész): Retszëp, Tönisz
Raud, Kristjan (festőművész): Rȧud, Krisztjȧn
Raud, Piret (grafikus): Rȧud, Pirët
Raudalainen, Viia-Kadi (nyelvész): Rȧudȧlȧjnën, Víjȧ-Kȧdi
Raudoja, Ahto (néprajztudós): Rȧudojȧ, Åhto
Raudsepp, Anu (történész): Rȧudszëpp, Ånu
Raudsepp, Raul (vegyész): Rȧudszëpp, Rȧul
Raukas, Anto (geológus): Rȧukȧsz, Ånto
Raun, Alo (nyelvész): Rȧun, Ålo
Rauscher, Chilian (lelkész): Rȧusër, Hiliȧn
Rävälä, Andrus (költő): Revele, Åndrusz
Rei, August (v. államelnök): Rëj, Åuguszt
Reiman, Villem (lelkész): Rëjmȧn, Villëm
Reinsalu, Urmas (miniszter): Rëjnszȧlu, Urmȧsz
Remmel, Mart (nyelvész): Rëmmël, Mȧrt
Remsu, Olev (író): Rëmszu, Olëv
Reps, Mailis (jogász): Rëpsz, Mȧjljisz
Reval (Tallinn régi neve): Rëvȧl
Revala (ősi tartomány): Rëvȧlȧ
Riigikogu (észt országgyűlés): Rígikogu
Riisman, Mait (ol. bajnok): Ríszmȧn, Mȧjt
Rimmel, Rudolf (költő): Rimmël, Rudolf
Ristikivi, Karl (költő): Riszjtikivi, Kȧrl
Rohtmets, Indrek (biológus): Rohtmëtsz, Indrëk
Rõivas, Taavi (kormányfő): Röjvȧsz, Távi
Rõngu (körzet): Röngu
Rõngu (nagyközség): Röngu
Roos, Aarand (író): Rósz, Árȧnd
Rooste, Jürgen (költő): Rósztë, Jürgën
Ross, Jaan (zenetudós): Rossz, Ján
Ross, Kristiina (nyelvész): Rossz, Krisztínȧ
Roth, Johan Philipp (lelkész): Rót, Johȧn Filipp
Rõuge (falu): Röugë
Ruhja (város): Ruhjȧ
Ruhnu (sziget): Ruhnu
Rull, Toomas (zeneművész): Ruljl, Tómȧsz
Rumessen, Vardo (zeneművész): Rumësszën, Vȧrdo
Rummo, Paul-Erik (költő): Rummo, Pȧul-Ërik
Runnel, Hando (költő): Runnël, Hȧndo
Russow, Balthasar (évkönyvíró): Russzov, Bȧltȧszȧr
Ruud, Linda (költő): Rúd, Lindȧ
Ruus, Rein (sakkozó): Rúsz, Rëjn
Ruusmann, Ants (történész): Rúszmȧn, Åntsz
Ruutsoo, Rein (filozófus): Rútszó, Rëjn
Rüdmik, Helmut (lelkész): Rüdmik, Hëlmut
Rüütel, Arnold (v. elnök): Rűtël, Årnold
Rüütel, Hiie (fordító): Rűtël, Híjë
Rüütel, Ingrid (néprajztudós): Rűtël, Ingrid
Rüütli, Tarmo (edző): Rűtli, Tȧrmo
Rüütma, Tiina (nyelvész): Rűtmȧ, Tínȧ
Saagpakk, Paul F. (nyelvész): Szágpȧkk, Pȧul F.
Saar, Anti (író): Szár, Ånti
Saar, Enn (csillagász): Szár, Ënn
Saar, Indrek (miniszter): Szár, Indrëk
Saar, Mart (zenesz.): Szár, Mȧrt
Sääre (falu Hiiumaa szigetén): Szērë
Sääre (falu Kihnu szigetén): Szērë
Sääre (falu Saaremaa szigetén): Szērë
Saare-Lääne (történelmi egyházmegye): Szárë-Lēnë
Saaremaa (megye): Szárëmá
Saaremaa (sziget): Szárëmá
Saarevet, Feliks (jogász): Szárëvët, Fëliksz
Saari, Peeter (fizikus): Szári, Pétër
Saarma, Mart (biológus): Szármȧ, Mȧrt
Saat, Mari (író): Szát, Mȧri
Saebelmann-Kunileid, Aleksander (zenesz.): Szébëlmȧn-Kunilëid, Ålëkszȧndër
Saebelmann, Friedrich (zenesz.): Szébëlmȧn, Frídrih
Sagadi (falu): Szȧgȧdi
Saha-Loo (nagyközség): Szȧhȧ-Ló
Sakala (hetilap): Szȧkȧlȧ
Sakala (ősi tartomány): Szȧkȧlȧ
Sakala kõrgustik (dombság): Szȧkȧlȧ körgusztik
Saks, Ita (fordító): Szȧksz, Itȧ
Saks, Reti (grafikus): Szȧksz, Rëti
Saks, Valdur (biológus): Szȧksz, Vȧldur
Salasoo, Tiiu (nyelvész): Szȧlȧszó, Tíju
Salumäe, Erika (ol. bajnok): Szȧlumeë, Ërikȧ
Saluri, Rein (író): Szȧluri, Rëjn
Samarüütel, Mihkel (író): Szȧmȧrűtël, Mihkël
Sang, August (költő): Szȧng, Åuguszt
Sangla (mocsár): Szȧnglȧ
Sapar, Arvid-Ervin (fizikus): Szȧpȧr, Årvid- Ërvin
Sarapuu, Tiina (üvegművész): Szȧrȧpú, Tínȧ
Särg, Taive (nyelvész): Szerg, Tȧjvë
Sasko, Osvald (k. sz.): Szȧszko, Oszvȧld
Sauter, Peeter (író): Szȧutër, Pétër
Savisaar, Edgar (v. kormányfő): Szȧviszár, Ëdgȧr
Savisaar, Remo (természetfényképész): Szȧviszár, Rëmo
Schenkenberg, Ivo (pénzverő): Sënkënbërg
Sedrik, Meeli (nyelvész): Szëdrik, Méli
Seilenthal, Tõnu (nyelvész): Szëjlëntȧl, Tönu
Seljamaa, Julius (békekötő): Szëljȧmá, Juliusz
Selke, Tiina (zenetudós): Szëlkë, Tínȧ
Semper, Ene-Liis (látványtervező): Szëmpër, Ënë-Lísz
Semper, Johannes (költő): Szëmpër, Johȧnnësz
Sepp, Olav (sakkozó): Szëpp, Olȧv
Sester, Sven (miniszter): Szësztër, Szvën
Setumaa (történelmi tájegység): Szëtumá
Siig, Arvi (költő): Szíg, Årvi
Siilivask, Karl (történész): Szílivȧszk, Kȧrl
Siim, Margit (néprajztudós): Szím, Mȧrgit
Siim, Tõnis (k. sz.): Szím, Tönisz
Siimann, Mart (v. kormányfő): Szímȧn, Mȧrt
Siimets, Moonika (filmrendező): Szímëtsz, Mónikȧ
Siitan, Toomas (zenetudós): Szítȧn, Tómȧsz
Sikemäe, Ilmar (író): Szikëmeë, Ilmȧr
Sikkar, Johannes (v. kormányfő): Szikkȧr, Johȧnnësz
Silla, Priit (ellenálló): Szillȧ, Prít
Sillamäe (város): Szillȧmeë
Sindi (város): Szinydi
Sinijärv, Karl Martin (költő): Szinijerv, Kȧrl Mȧrtin
Sinimäed (mészkő dombvonulat): Szinimeëd
Sinimets, Ivar (műfordító): Szinimëtsz, Ivȧr
Sink, Kuldar (zenesz.): Szink, Kuldȧr
Sirk, Aavo (fizikus): Szirk, Ávo
Sirkel, Mati (műfordító): Szirkël, Mȧtyi
Sirp (hetilap): Szirp
Sisask, Urmas (zenesz.): Sziszȧszk, Urmȧsz
Skytte, Johan (kormányzó, rektor): Süttë vagy Szküttë, Johȧn
Šmigun-Vähi, Kristiina (ol. bajnok): Smigun-Vehi, Krisztínȧ
Smuul, Juhan (költő): Szmúl, Juhȧn
Sõjamäe (lakónegyed): Szöjȧmeë
Sokk, Tiit (ol. bajnok): Szokk, Tít
Sommer, Lauri (író): Szommër. Lȧuri
Soomere, Tarmo (mérnök): Szómërë, Tȧrmo
Soomets, Triin (költő): Szómëtsz, Trín
Soone, Einar (püspök): Szónë, Ëjnȧr
Soontagana (ősi kistartomány): Szóntȧgȧnȧ
Soopoolitse (ősi kistartomány): Szópólitszë
Soosaar, Mark (filmrendező): Szószár, Mȧrk
Soosaar, Sven-Erik (nyelvész): Szószár, Szvën-Ërik
Sootak, Indrek (Hargla, Indrek; író): Szótȧk, Indrëk (Hȧrglȧ, Indrëk)
Soots, Ants (zenetanár): Szótsz, Åntsz
Soots, Jaan (békekötő): Szótsz, Ján
Sõrve poolsaar (félsziget): Szörvë pólszár
Sööt, Karl Eduard (költő): Szőt, Ëduȧrd
Sööt, Margus (sakkozó): Szőt, Mȧrgusz
Speek, Peeter (újságíró): Szpék, Pétër
Stahl, Heinrich (nyelvész): Stál, Hejnrih
Staub, Madis (sakkozó): Stȧub, Mȧdisz
Strandman, Otto (v. államelnök): Strȧndmȧn, Otto
Stukolkin, Ivar (ol. bajnok): Sztukolkin, Ivȧr
Suija, Pärt (iskolamester): Szujjȧ, Pert
Suits, Gustav (költő): Szujtsz, Gusztȧv
Sumera, Lepo (zenesz.): Szumërȧ, Lëpo
Summatavet, Kärt (képzőművész): Szummȧtȧvët, Kert
Sundja, Lennart (művelődéspolitikus): Szunydjȧ, Lënnȧrt
Suuman, Alexander (költő): Szúmȧn, Ålëkszȧndër
Suur-Munamägi (csúcs): Szúr-Munȧmegi
Suur-Pakri (sziget): Szúr-Pȧkri
Suur, Kalju (fényképművész): Szúr, Kȧljju
Suure-Jaani (körzet): Szúrë-Jáni
Suure-Jaani (város): Szúrë-Jáni
Suuremõisa (falu Muhu körzetben): Szúrëmöjszȧ
Suuremõisa (falu Pühalepa körzetben): Szúrëmöjszȧ
Suursaar (sziget): Szúrszár
Suurväli, Piret (műsorvezető): Szúrvelji, Pirët
Süda, Peeter (zenesz.): Szüdȧ, Pétër
Sütiste, Juhan (költő): Szütyisztë, Juhȧn
Taara (pogány isten neve): Tárȧ
Tallinn (főváros): Tȧljlinn
Talsi, Eeva (zeneművész): Tȧlszi, Évȧ
Talts, Jaan (ol. bajnok): Tȧltsz, Ján
Talve, Ilmar (néprajztudós): Tȧlvë, Ilmȧr
Talve, Juhan Kristjan (álnév: Sinilind, Sirje; újságíró): Tȧlvë, Juhȧn Krisztjȧn
Talvik, Heiti (költő): Tȧljvik, Hëjti
Tamberg, Eino (zenesz.): Tȧmbërg, Ëjno
Tamm, Anne (nyelvész): Tȧmm, Ånnë
Tamm, Jaan (régész): Tȧmm, Ján
Tammaru, Tiit (földrajztudós): Tȧmmȧru, Tít
Tammik, Anneli (ékszerművész): Tȧmmik, Ånnëli
Tammsaare, Anton Hansen (író): Tȧmmszárë, Ånton Hȧnszën
Tampere, Herbert (zenetudós): Tȧmpërë, Hërbërt
Tamsalu, Rein (fizikus): Tȧmszȧlu, Rëjn
Tannberg, Tõnu-Andrus (történész): Tȧnbërg, Tönu-Åndrusz
Tarand, Andres (v. kormányfő): Tȧrȧnd, Åndrësz
Tarbatu (Tartu régi neve): Tȧrbȧtu
Tarmak, Jüri (ol. bajnok): Tȧrmȧk, Jüri
Tärn, Marti (zeneművész): Tern, Mȧrti
Tarto, Enn (munkás, ellenálló): Tȧrto, Ënn
Tartu (város): Tȧrtu
Tartumaa (megye): Tȧrtumá
Tarvastu (falu): Tȧrvȧsztu
Tasa, Toivo (nagykövet): Tȧszȧ, Tojvo
Tätte, Jaan (drámaíró, színész): Tettë, Ján
Taul, Anu (énekes): Tȧul, Ånu
Tavel, Lehte (i.-történész): Tȧvël, Lëhtë
Teataja (újság): Tëȧtȧjȧ
Teede, Andra (író): Tédë, Åndrȧ
Teemant, Jaan (v. kormányfő): Témȧnt, Ján
Tehvan, Ronga (paraszthős): Tëhvȧn, Rongȧ
Tertsius, Hans (parasztforradalmár):
Tërtsziusz, Hȧnsz
Thomson, Alexander Eduard (zenesz.): Tomszon, Ålëkszȧndër Ëduȧrd
Tief, Otto (v. kormányfő): Tíf, Otto
Tiislär, Kai (nyelvész): Tíszler, Kȧj
Tobias, Rudolf (zenesz.): Tobiȧsz, Rudolf
Toikka, Aare (színész): Tojkkȧ, Árë
Tõnisson, Aleksander (katonatiszt): Tönisszon, Ålëkszȧndër
Tõnisson, Jaan (v. államelnök): Tönisszon, Ján
Toolse (falu): Tólszë
Toomepuu, Jüri (katonatiszt): Tómëpú, Jüri
Toomet, Piret (nyelvtanár): Tómët, Pirët
Toomet, Tiia (író): Tómët, Tíjȧ
Toompea (Dómhegy): Tómpëȧ
Toomsalu, Ülo (nyelvész): Tómszȧlu, Ülo
Toonela (Másvilág): Tónëlȧ
Tootsen, Toivo (gyermekíró): Tótszën, Tojvo
Tormis, Veljo (zenesz.): Tormisz, Vëljo
Tõugu, Enn (infomérnök): Töugu, Ënn
Traat, Mats (író): Trát, Mȧtsz
Trass, Hans-Voldemar (biológus): Trȧszjsz, Hȧnsz-Voldëmȧr
Trossek, Andreas (művészettörténész): Trosszëk, Åndrëȧsz
Trummal, Vilma (történész): Trummȧl, Vilmȧ
Trummel, Asta (irodalomszervező): Trummël, Åsztȧ
Tsahkna, Margus (miniszter): Cȧhknȧ Mȧrgusz
Tširkova, Svetlana (ol. bajnok): Csirkovȧ, Szvëtlȧnȧ
Tubin, Eduard (zenesz.): Tubin, Ëduȧrd
Tulev, Toivo (zenesz.): Tulëv, Tojvo
Tulve, Helena (zenesz.): Tulvë, Hëlënȧ
Tulviste, Peeter (pszichológus): Tulvisztë, Pétër
Tuulik, Jüri (író): Túlik, Jüri
Türnpu, Konstantin (zenesz.): Türnpu, Konsztȧntyin
Tüür, Erkki-Sven (zenesz.): Tűr, Ërkki-Szvën
Ubar, Raimund-Johannes (infomérnök): Ubȧr, Rȧjmund-Johȧnnësz
Udam, Erik (villamosítási szakember, ellenálló): Udȧm, Ërik
Ugala (ősi tartomány, Ugandi): Ugȧlȧ
Ugala (színház): Ugȧlȧ
Ugandi (ősi tartomány): Ugȧndi
Uibo, Raivo (orvos): Ujbo, Rȧjvo
Uibo. Udo (fordító): Ujbo, Udo
Uibu, Jaak (orvos): Ujbu, Ják
Uluots, Jüri (v. kormányfő): Uluotsz, Jüri
Under, Marie (költő): Undër, Mȧrië
Undusk, Jaan (író): Unduszk, Ján
Ungari (Magyarország): Ungȧri
ungari keel (magyar nyelv): ungȧri kél
Unt, Mati (író): Unyt, Mȧtyi
Ustav, Mart (vegyész): Usztȧv, Mȧrt
Uudmäe, Jaak (ol. bajnok): Údmeë, Ják
Uusküla, Mari (nyelvész): Úszkülȧ, Mȧri
Uustalu, Tarmo (infomérnök): Úsztȧlu, Tȧrmo
Üdi, Jüri (író): Üdi, Jüri
Üksküla, Aarne (színész): Ükszkülȧ, Árnë
Ülemiste järv (tó): Ülëmisztë jerv
Ümera (folyó): Ümërȧ
Üprus, Avo (lelkész): Üprusz, Åvo
Vaarandi, Debora (költő): Várȧndi, Dëborȧ
Vääri, Eduard (nyelvész): Vēri, Ëduȧrd
Vabar, Sven (kritikus): Vȧbȧr, Szvën
Vadi, Urmas (író): Vȧgyi, Urmȧsz
Vaga, Voldemar (művészettörténész): Vȧgȧ, Voldëmȧr
Vaher, Berk (író): Vȧhër, Bërk
Vähi, Peeter (zenesz.): Vehi, Pétër
Vähi, Tiit (v. kormányfő): Vehi, Tít
Vahter, Artur (karvezető): Vȧhtër, Årtur
Vahtra, Anu (képzőművész): Vȧhtrȧ, Ånu
Vahtra, Tuuli (sakkozó): Vȧhtrȧ, Túli
Vaiga (ősi kistartomány): Vȧjgȧ
Vaik, Mait (zeneművész): Vȧjk, Mȧjt
Väike-Maarja (nagyközség): Vejkë-Márjȧ
Väike-Pakri (sziget): Vejkë-Pȧkri
Vaiksoo, Jaanus (gyermekíró): Vȧjkszó, Jánusz
Väina (Daugava; Nyugati-Dvina; folyó): Vejnȧ
Vainikko, Gennadi (matematikus): Vȧjnikko, Gënnȧdi
Vaino, Karl (kommunista vezető): Vȧjno, Kȧrl
Valga (város): Vȧlgȧ
Valgamaa (megye): Vȧlgȧmá
Valge, Jaak (történész): Vȧlgë, Ják
Valgus (könyvkiadó): Vȧlgusz
Väli, Voldemar (ol. bajnok): Velji, Voldëmȧr
Väljal, Silvi (grafikus): Veljjȧl, Szilvi
Väljas, Vaino (kommunista vezető): Veljjȧsz, Vȧjno
Vallak, Peet (újságíró): Vȧllȧk, Pét
Vallik, Aidi (író): Vȧljlik, Åjdi
Vallikivi, Tiina (író): Vȧljlikivi, Tínȧ
Vallimägi (várhegy Paide városában): Vȧljlimegi
Vallimägi (várhegy Rakvere városában): Vȧljlimegi
Valt, Lembit (tudománytörténész): Vȧljt, Lëmbit
Valter, Edgar (képzőművész): Vȧltër, Ëdgȧr
Valton, Arvo (író): Vȧlton, Årvo
Vana-Kastre (falu): Vȧnȧ-Kȧsztrë
Vanamõisa (falu): Vȧnȧmöjszȧ
Vanemuine (dalisten): Vȧnëmujnë
Vanemuine (színház): Vȧnëmujnë
Vanja, Rein (k. sz.): Vȧnjȧ, Rëjn
Varblane, Urmas (közgazdász): Vȧrblȧnë, Urmȧsz
Vares, Johannes (v. kormányfő, költő): Vȧrësz, Johȧnnësz
Vasar, Eero (orvos): Vȧszȧr, Éro
Vassiljev, Rannar (miniszter): Vȧsziljëv, Rȧnnȧr
Veerpalu, Andrus (ol. bajnok): Vérpȧlu, Åndrusz
Veidemann, Rein (író): Vëjdëmȧn, Rëjn
Veiderma, Mihkel (vegyész): Vëjdërmȧ, Mihkël
Velliste, Trivimi (nyelvtanár): Vëllisztë, Trivimi
Velsker, Mart (i.-történész): Vëlszkër, Mȧrt
Veski, Johan Voldemar (nyelvész): Vëszjki, Johȧn Voldëmȧr
Veskis, Leidi (műfordító): Vëszjkisz, Lëjdi
Vetemaa, Enn (költő): Vëtëmá, Ënn
Vettik, Tuudur (zenesz.): Vëtytik, Túdur
Vihalemm, Arno (költő): Vihȧlëmm, Årno
Vihmand, Mari (zenesz.): Vihmȧnd, Mȧri
Viiding, Juhan (költő): Víding, Juhȧn
Viires, Ants (néprajztudós): Vírësz, Åntsz
Viires, Piret (i.-történész): Vírësz, Pirët
Viitol, Livia (költő): Vítol, Liviȧ
Viitsoo, Tiit-Rein (nyelvész): Vítszó, Tít-Rëjn
Vikerkaar (folyóirat): Vikërkár
Viks, Ülle (nyelvész): Viksz, Üllë
Vilde, Eduard (író): Vildë, Ëduȧrd
Viljandi (város): Viljȧndi
Viljandimaa (megye): Viljȧndimá
Villems, Richard (fizikus): Villëmsz, Rihȧrd
Viller, Leo (k. sz.): Villër, Lëo
Vilms, Jüri (jogász): Vilmsz, Jüri
Vilo, Jaak (infomérnök): Vilo, Ják
Vind, Meelis (zeneművész): Vinyd, Mélisz
Vint, Tõnis (rajzművész): Vinyt, Tönisz
Virginius, Andreas (bibliafordító): Virginius, Åndrëȧsz
Virumaa (ősi tartomány): Virumá
Visnapuu, Henrik (költő): Visznȧpú, Hënrik
Vissel, Anu (néprajztudós): Visszël, Ånu
Vjatško (fejedelem): Vjȧcsko
Võhandu (folyó): Vöhȧndu
Vohnja (falu): Vohnjȧ
Võlla (mocsár): Völlȧ
Volmer, Arvo (karmester): Volmër, Årvo
Võnnu (Cēsis, város): Vönnu (Cészisz)
Võnnu (falu): Vönnu
Võnnu (kisváros): Vönnu
Vooglaid, Varro (jogász): Vóglȧjd, Vȧrro
Vormsi (sziget): Vormszi
Võrtsjärv (tó): Vörtszjerv
Võru (város): Vöru
Võrumaa (megye): Vörumá
Walter, Hannes (hadtörténész): Vȧltër, Hȧnnësz
Warma, Aleksander (v. kormányfő): Vȧrmȧ, Ålëkszȧndër
Wiedemann, Ferdinand Johann (nyelvész): Vídëmȧn, Fërdinȧnd Johȧn
Wiiralt, Eduard (grafikus): Vírȧlt, Ëduȧrd
Wilde, Peter Ernst (orvos): Vildë, Pëtër Ërnszt
Wulff-Õis, Gustav (költő): Vulf-Öjsz, Gusztȧv
Zobel, Martin (környezettudós): Szobël, Mȧrtin
.
.
A MAGYAR–ÉSZT NYELVROKONSÁGRÓL
VÁZLAT
.
Milyen az észt nyelv? Füleljünk csak bele a rádió vagy tévé adásába: Távolról hallva mintha magyarul beszélnének. Közelebbről kellemesen hangzós, változatosan hullámzó, tagolt az észt beszéd. 100 magánhangzójára 117 mássalhangzó jut (finn: 96, olasz: 108, magyar és francia: 141, orosz: 150, német: 177). A beszéd finom árnyalatait persze tanulnia kell az érdeklődőnek: az õ hang szokatlan a kezdőknek. Az I., II. és III. hosszúságra meg a változatos névszóragozás-ra oda kell figyelni. Az észt nyelv a társadalmi élet és az oktatás minden területén teljes jogú.
Szembeállítás helyett összeegyeztetés
Senkinek az érzékenységét, jogos büszkeségét (vagy egyéni hitét?) nem akarom megsérteni.
A magyar nyelv rokonságát az újkori nyelvtudomány kutatta ki a XVIII. századtól, egyre bővülő ismereti-bizonyító anyaggal. Remélem, elfogadhatjuk, hogy ilyen fontos ügyben egyéni vonzalom vagy rövid távú pártérdek nem dönthet, mert a nyelvrokonság tudományos kérdés.
Mi az igaz, mi a hamis? A tudományos állásponttal szemben éles bírálatokat fogalmaznak meg a különféle kutatók, különösképpen a műkedvelők. Burjánzanak az elméletek. Vegyünk két példát: az etruszk és az egyiptomi nyelvet (nem azonos az arabbal). Az etruszk nyelv „indoeurópai jellegű, hajlító nyelv” – Fehér Bence szíves szóbeli közlése szerint. A kiváló tudós, latintanár, költő-író-műfordító maga is írt etruszk nyelvű (!) verset. Az egyiptomi nyelvet is tanulmányozhatjuk valamennyire, ha megismerkedünk a görög betűs kopt ábécével: nyugodtan vegyük kézbe a kiváló kopt nyelvtanokat! Tehát a közember számára elérhetetlenebb írásrendszerű nyelvekről, szövegekről könnyedén kimondatik: ősmagyar.
A tudományban mindig akadnak fehér foltok. A finnugor-uráli nyelvtudomány és az őstörténetírás szintén fejlődik, képviselőik között viták zajlanak, új feltevések kerülnek elő.
A nyelvrokonság nem azonos a vérségi (genetikai) rokonsággal. A svéd nyelv is nyelvrokona az olasznak, a német távolabbi nyelvrokona a cigány nyelv. Kis létszámú nép képes növekedni s megerősödni. „Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” (Berzsenyi Dániel)
A művelődési kapcsolatok, hatások minden nép életében szerteágazóak. Lehetnek állandó, de gyorsabban változó elemek. Léteznek ősi elemei a magyar népzenének, néprajzi műveltségünknek, de ezek kiegészülnek, módosulhatnak is. Már elég jól el tudjuk különíteni, melyik művelődési elemünk honnan ered: belső keletkezésű vagy máshonnan való. Természetesen mindezek már sajátosan magyar kincsek.
Nemzeti történelmünk ó- és újabb törökségi szálai (avar, onogur, kazár, türk, besenyő, kun) erős nyomot hagytak műveltségünk szőttesében. Ezt nem szabad tagadnunk: komolyan veendő az Attila-hagyomány avar szála (Ekkehard), a rovásírás eredete (blak-bulak), Anonymus és Kézai Simon munkássága, az avar koriak továbbélése, a szláv orrhangú mássalhangzók átvételének időrendje, Árpád honfoglalóinak északi útvonala és gyors haladása, létszámuk – ahogy Makkay János áttekinti a többi között Indul a magyar Attila földjére (2009) című kötetében.
Ne szégyenkezzünk történelmi teljesítményünk miatt. Nem vagyunk kicsik, hanem nagyok, s dolgozzunk tovább a jövőért. Tessenek befáradni a könyvtárba, illetve föllépni a világhálóra!
.
A magyar–észt nyelvrokonság: szabályos változások, toldalékok, szókincs
Az észt és magyar a finnugor fa két szélső ágának tekinthető. Egymás nyelvét nem értjük, mégis sok a közös vonásunk. Lássuk a legfontosabbakat:
– A nyelvek hangállománya közötti kapcsolat. Az észtben is megvolt valamikor a magánhangzó-harmónia, a hangrendi illeszkedés, mára azonban a toldalékok egyalakúak lettek.
– Nagyon fontos jelzések a szabályos hangmegfelelések és hangváltozások: p–f, k-h stb.
– A szerkezeti egyezések, hasonlóságok. Az észt is toldalékoló nyelv (agglutinatio), bár érdekes módon a finnel összevetve egyre inkább hajlító nyelvvé alakul át (flectio).
– Az észt szóképzés igen gazdag.
– Az ige- és főnév-toldalékolás közös eredetű toldalékai kiemelkedően bizonyító erejűek.
– A hangsúly a szó első szótagára esik, s mellékhangsúly a 3. szótagra (az idegen szavak hosszú magánhangzóit kivéve). (Bár ez egy-egy nyelv életében módosulhat.)
– A meglehetősen szabad szórend.
– Egyik fő bizonyíték a mintegy 200 közös eredetű szó – köztük elemi és gyakori szavak.
.
Közös eredetű toldalékok
Igék
Igei módjelek
Közös, hogy a kijelentő módnak sem az észtben, sem a magyarban nincsen jele.
Feltételes mód. A magyar –na/ne/ná/né jel az észtben is megvolt valamikor; a finnben mint a lehetőségi mód jele szerepel.
Igeragozás
A jelen idő ragjai azonos eredetűek 1. és 2. személyben: teszem – teen, teszünk – teeme
teszed – teed, tesztek – teete
Érdekes, rejtett jelzés, hogy az adunk – anname(k), teszünk – teeme(k) igealakok végén régen ugyanaz a –k szerepelt a többes szám jeleként. A magyarban ez a rag eredetileg -muk/mük volt.
Múlt idő jele (a magyarban: elbeszélő múlt, az észtben egyszerű múlt)
A magyar –á, –é időjel (régen: –ei) és az észt –i időjel a régi –j múltidőjelből ered.
Elbeszélő múlt (magyar) – Egyszerű múlt (észt) (Itt egyébként az igei személyragok is ősiek.)
nézém – nägin, nézéd – nägid, nézé –nägi nézénk – nägime, nézétëk – nägite, nézék – nägid
Igenevek
A magyar határozói igenév és az észt folyamatos melléknévi igenév azonos eredetű:
élve, élvén – elav (= élő)
Befejezett melléknévi igenév: volt – olnud Az észt -n közös a -ni főnéviigenév-képző -n-jével.
Névszók
Névszóképzők Lássunk néhányat!
-d: harmad – kolmand-, negyed – neljand–
-k: maradék, játék; söök (= étel, evés), tulek (= jövetel), lugemik (= olvasókönyv)
–kond – had; gyűjtőnév, példák: maakond – megye, naiskond – női csapat, perekond – család
-m képző: álom – unelm
Névszójelek
Többesjel
Az -i többesjel valamikor -j volt. Az észtben a birtokos esetben (genitivus), részelő esetben (partitivus) és több névszóesetnél találkozunk a közös eredetű, a magyar -i birtoktöbbesítő jelnek megfelő -i-vel:
fészek – pesa; fészkeim; fészkekben – pesis (vagy: pesades)
A melléknév fokozása
Közös eredetű a magyar -bb középfokjel és az észt -m középfokjel: uuem – újabb.
Névszóragok
Alanyesetben (nominativus) nincsen külön végződése sem a magyar, sem az észt főnévnek.
Az ősi –na/-ne a magyarban -n/on/-ën/ön helyhatározórag (superessivus) és -an/en módhatározórag (modalis-essivus), míg az észtben -na állapothatározó (essivus). Példák: vőn, házon, kézën, övön és väina – vőként, kojana – házként, käena – kézként, vööna – övként.
A -ban/ben ragunk (régen: belën) közös eredetű az észt -s raggal, mindkettő helyhatározórag (inessivus). Az észt -s a régi -sna toldalékból fejlődött ki. Példa: kézben – käes.
A magyar -tól/től helyhatározórag (ablativus) a tő szavunkból alakult ki: tő – tüvi.
Közös eredetű -nál/-nél helyhatározóragunk (adessivus) az észt -l helyhatározóraggal (adessivus), az -lna régi finnségi toldalékból való: övön – vööl, halon – kalal, nőnél – naisel.
A -t tárgyrag az ősi -t helyhatározóragból alakulhatott ki vagy a mutatónévmásból: az – too, mely kapcsolatos túl, tova határozószavainkkal.
Az említett -t rag (locativus) van meg a Vácott, Pécsëtt, Győrött, Kolozsvárt alakokban, az észtben az -lt helyhatározóragban (ablativus): nőről – naise pealt; lehallgatás – pealtkuulamine.
Birtokos személyragok
Eredetileg az észtben is megvoltak az ősi, közös eredetű birtokos személyragok (ahogy a finnségi nyelvek többségében). Jelenleg birtokos névmásokat használnak, melyek szintén közös eredetűek a magyar személyes névmásokkal és az igei, valamint birtokos személyragokkal is:
kezem – mu käsi, kezed – su käsi kezünk – meie käsi, kezetek – teie käsi
.
Egyéb nyelvtani sajátosságok
– A főnévnek nincsen neme a magyarban, s az észtben sincs.
– Az észtben nincsen birtoklást kifejező ige. A magyarhoz hasonlóan fejezik ki: nekem, neked, neki, nekünk, nektek, nekik van – mul, sul, temal, meil, teil, nendel on.
– A jelzők előzik a jelzett szót: hubane väi – sovány vő; naise käsi – a nő keze.
– A számnévi jelző után egyes szám áll: három fiú – kolm poega.
– Érdekes és ősiségről árulkodik a páros testrészek finnugor jellegű megnevezése egyes számmal: jalgsi (lábon) – gyalog; pooljalg (mosdókagyló tartórésze) – félláb; poolkäsitsi – félkézzel; poolsilm (csónak tattükörnyílása) – félszem. Ugyanígy ősrégi a kala püüdma – halászik; pohlale minema – áfonyázni megy (áfonyára) kifejezések egyes száma.
– Az alany és állítmány egyeztetése számban és személyben (kivétel: on – van, vannak).
.
Észt–magyar közös eredetű szavaink
A szófejtés tudománya szerint a mintegy 660 finnugor eredetű szavunkból körülbelül 200 található meg az észt nyelvben is. 150 egészen biztos szófejtést és 54 nem egészen biztos vagy kétes szófejtést állítottam csoportokba. Nem kevés ez a mennyiség, hisz minden szó mögött további képzett vagy összetett szavak állnak. Érdekes, hogy magyar–finn szóegyezésből 263-at, magyar–manysiból 379-et, magyar–hantiból 348-at tart számon a finnugor nyelvtudomány.
A magyar ábécé sorrendjében szerepelnek az észt szavak magyar megfelelőikkel. Egy szótő egyszer szerepel, nagyon kevés kivétellel.
Az észt igéknek a töve szerepel, ezt ragozhatjuk. Például: ela- – él-; elan – élek.
Rokonságnevek (6 + 1)
ema (anya) – emse, Emese
isa (apa) – ős
minia – meny
naine – nő
poeg – fiú, fi
veli (fiútestvér. fivér) – -val, -vel (?)
väi – vő
Névmások, kötőszavak (14)
enese (maga) – ő, ön
et (hogy) – ez, ide, itt
kes – ki
kuidas – hogyan
kus – hol [ugyanebből a tőből: kui (ha, mint), kuid (de), kumb (melyik), kunagi (valamikor)]
meie, me – mi (személyes névmás)
mina, ma – én
mis – mi (kérdő névmás)
mööda (mentén, mellettgf) – meg, még, mögé
muu – más
sina, sa – te
teie, te – ti
tema (ő) – té(tova)
too (az) – túl, to(va)
Az emberi test (23 + 6)
aju – agy (?)
ige – íny
jalg (láb) – gyalog
jäse (tag) – íz (végtagrész)
kaenal – hón(alj) (?)
käsi – kéz
keha (test) – kégy (kör), kegyelet
(szivárvány) (?)
kumm (boltív) – homlok
kusi – húgy
küünar (régi hosszúság-mértékegység) –
könyök
leil (gőz, huzat) – lélek
maks – máj
mälv (begy, mellehúsa) – mell (?)
nälv (nyelvjárási: tajték, nyál) – nyelv; továbbá:
nälpa- – nyalogat (nyelvel) (?)
nõle- – nyál
õlg (tárgyeset, birtokos eset: õla) – váll
pask – fos
pea, pää – fej, fő
pii – fog (fn)
sapp – epe
silm – szem
soon (ér, ín) – ín
suu – száj
säär (lábszár) – szár
süda – szív (főnév)
süli – öl (főnév)
turi (nyak, tarkó) – tarja (?)
üdi – velő
veri – vér
Számnevek (8)
kaks (részelő eset: kaht) – két, kettő
kolm – három
neli – négy
viis (részelő eset: viit) – öt
kuus (részelő eset: kuut) – hat
sada – száz
esimene – első, elő
teine (második) – túl, tova
Élelem (5 + 1)
hapu – savanyú (?)
leem (leves) – lé, leves
mesi (mesilane = méh) – méz
muna (tojás) – mony (tojás)
pala (darab, falat) – falat
või – vaj
Természeti jelenségek, évszakok (13 + 4)
aas (rét) – aszó (száraz völgy) (?)
iga (kor) – év
jää – jég
jõgi (folyó) – jó (folyó)
koit – hajnal
kuru (zug, szoros) – horhó (mélyút,
vízmosta mélyedés)
kuu (égitest) – hó(nap), hold
lumi (hó) – lom (dér, latyak) (?)
mets (erdő) – messze (?)
öö – éj
pilv – felhő, felleg
soo (mocsár) – tó
sügis – ősz
talv – tél
tõug (nyári termés) – tavasz
valge (fehér, világos) – villám (?)
vesi – víz
Növények, állatok (15 + 10)
hiir – egér
kala – hal (főnév)
kiisk (halfajta) – kisz, küsz (halfajta) (?)
kusilane (nyelvjárási) – hangya
küü (nyelvjárási: lábatlan gyík) – kígyó (?)
lind (madár) – lúd (?)
nugis – nyuszt
õõs (üreg, odú) – odú (?)
paju (fűz) – fagyal (?)
pääsu, pääsuke – fecske
pesa – fészek
pohl (vörös áfonya) – bogyó (?)
pung (rügy,bimbó) – bog (?)
puu – fa
püü (fajd) – fogoly
rebane (róka) – ravasz, róka (?)
sarv – szarv
säinas – őn (halfajta)
seen (gomba) – szén (tapló) (?)
siil – sün, sül
soomus (pikkely) – csomó
täi – tetű
tutkas (madárfaj: pajzsos cankó) – tőgy (?)
tüvi – tő
vares – varjú
Anyagok, tárgyak (15 + 3)
kale (kalevõrk; halcsapda) – háló (?)
kivi – kő
koda – ház
kolu (tölcsér alakú tartály malomban) – halok
(háromszög-bevágás fatörzsön)
kurn (szűrő) – horony (bemélyedés)
lõugas – lyuk
lüsi (kaszanyél) – nyél
nool – nyíl
ora – ár (hegyes végű lyukasztó eszköz)
pada – fazék
peel (létrarúd, vitorlarúd) – fél (ajtófélfa) (?)
pori (sár) – por (?)
sõlm – csomó
tera (él, penge), teras (acél) – tőr
väits (kés) – véső
vask (réz) – vas
voodi – ágy
vöö – öv
Ősi vagy fontos igék (40 + 17)
ela- – él
ime- – emik (szopik), emlő
joo- – iszik
kadu- (eltűnik, meghal) – hagy
kamar (disznóbőr) – hámlik (?)
kee- (fő, forr) – köved, köveszt (puhára fő[z])
keera- (forgat, hajlít, csavar) – kerül (?)
kerja- (koldul) – kér
koole- (nyelvjárási) – hal (ige)
kulge- – halad
kulu- (elfogy, elkopik, eltelik) – hullik (?)
kummardama (meghajol) – homorú (?)
kuule- – hall (?)
kütke (szarvasmarha béklyója) – köt
lee- (lesz, valószínűleg lesz) – lesz
leia- – lel
loe- (olvas, számol) – olvas (?)
löö- (üt, lő) – lő
lükka- – lök
minema – menni
mõista- (ért, felfog) – mutat (?)
mõse- (nyelvjárási) – mos
näge- (lát) – néz
neela- – nyel
nooli- – nyal
nügi- (lassan mozdítva tol) – nyű (ige) (?)
ol- (a létige töve) – vol- (a „van” tőváltozata)
on – van (létige)
pakata- – fakad (?)
pelga- – fél (ige)
pooma (felakaszt) – fog (ige)
põle- (nyelvjárási: pala-) (ég; ige) – fagy (ige)
poe-, puge- (belopózik) – bújik
punu- – fon
puserda- – facsar
puuri- – fúr
rakenda- (alkalmaz; finnül épít) – rak
rebi- (tép, szakít) – reped
sora- – csorog (?)
söö- – ëszik
sula- – olvad
suru- (nyom, szorít) – szúr
sünni- – ellik (?)
tapa- (öl) – tapod (?)
tardu- (megmerevedik, -alvad, elzsibbad) – tart (?)
tee- – tesz
tera (él, penge), teras (acél) – tőr
tõi- (hoz) – tojik
tule- (jön) – talál (?)
tunne-, tund-, tun- (érez, tud, ismer) – tud
tungi- (behatol, benyomul) – dug (?)
uju- – úszik
valgu- (ömlik, omlik) – válik (?)
vanu- (összegubancolódik, összenyomódik) – ványol (?)
vea-, veda- (vezet, húz, szállít) – vezet
vesta- (farag, vés, elmond elbeszél) – vés
vii- – visz
Egyéb szavak (11 + 12)
ala – al-, alsó
aru (ész, megértés) – ár, áru
arv (szám) – ár, áru
esi – elő-
hubane – sovány
hüvä, hea (jó) – ig(en) (?)
kebja (fürge, könnyű) – kevés (?)
kere (törzs, test) – körül
kisa (kiáltás, zaj) – küzd (?)
kisa (horog csúcsának az oldala) – kísál (nyelvjárási: felbosszant, veszekedik) (?)
koll (manó) – hagy(máz) (?)
-kond (gyűjtőnévképző) – had
kupp (daganat, dudor, göb) – hupolyag (hólyag, kelés) (?)
muru- (murumüts = sávozott sapka) – mar (ige) (?)
nimi – név
orb (birtokos eset: orvu) – árva
osa (rész) – oszlik (?)
puna (pír) – fan
sepp (kovács) – szép (ügyes) (?)
sõida- (utazik) – zaj (?)
täis (teli, tele, teljes, egész) – tele (?)
tüma (lágy, ingoványos, szurok) – enyv (?)
uus – új
Mesterségesen összeállított mondatok, lehet bővíteni!
Mu minia, mine koju! – Mu miniȧ, minë koju! – Mënyem, mënj haza!
Mu naise käes on kala. – Mu nȧjszë keësz on kȧlȧ. – A nőm (= feleségem) kezében hal van.
Neljas muna on pesas. – Neljȧsz munȧ on pëszȧsz. – A negyedik tojás (mony) a fészekben van.
.
.
Függelékek
.
A finn kiejtés főbb szabályai
A finn kiejtés jelölése pontatlan Tótfalusi István szótárában – összesen 108 finn címszót közöl (40 000 címszót tartalmazó kötetében). A szerző a zárt ë-t egyáltalán nem jelöli, azt állítja, hogy „…köznyelvünk egyáltalán nem tud különbséget tenni a zárt és nyílt e hang között…”. Illetve képtelennek tartja a magyarokat arra, hogy szó végén rövid o-t vagy rövid ö-t ejtsenek. Tótfalusi a hosszú magánhangzókat betűkettőzéssel oldja meg, ami pedig ellentétes a magyar helyesírás elveivel. Példák: Häkkinen, hibásan: hekkinen, helyesen: Hekkinën; Päijänne, hibásan: pejijenne, helyesen: Pejjennë; Setälä, hibásan: szetele, helyesen: Szëtele; Sillanpää, hibásan: szillanpee, helyesen: Szillȧnpē; Väinö, hibásan: vejnő, helyesen: Vejnö.
A finn helyesírás és kiejtés igencsak hasonlít az észthez. A legfontosabb, magyartól eltérő hangjelölések, illetve hangok:
a = palóc a, nem ajakkerekítéses, ,,nemzetközi” a, egypontos ȧ-val jelöljük, Vantaa (város) – Vȧntá;
e = zárt ë-nek kell ejtenünk, ahogy a magyarban az embër, ëgy, (ti) mëntëk, (ők) mëntek szavakban; ajakréssel, elöl képzett, középső nyelvállású hang (az ö helyén, csak széthúzott szájjal); például: Helsinki (főváros) – Hëlszinki;
s = a magyar s és sz közti hang, selypítve ejtett magyar s, Suomi (= Finnország) – Szúomi;
y = a magyar ü-nek felel meg; Jyväskylä (város)– Jüveszküle;
ä = az általános, nyílt magyar e-nek felel meg, alsó nyelvállású e, nyíltabb mint „vászprémi” e, Mäntsäla (város) – Mentszele, Räikkönen (autóversenyző) – Rejkkönën.
A finnben gyakoriak a kettős magánhangzók. Az egy szótaggá egyesült kettős magánhangzókban az első tagon van a hangsúly (egy kicsit hosszabb). Csak első szótagban fordulnak elő: uo, yö, ie; au, ou, eu, iu; äy, öy. Példák: kaupunki (= város) káupunki; Suomi (= Finnország) – Szúomi. Az ai, ei, oi, ui, yi, äi, öi kettőhangzók bármelyik szótagban jelentkezhetnek, s majdnem j-sen ejtjük őket: ȧj, ëj, oj, uj, üj, ej, öj. Példa: Kainuu (város) – Kȧjnú.
A hosszú magánhangzókat a betűk kettőzése jelöli. A rövid magánhangzók hosszú párjai. Tehát: aa = kb. á, de inkább hosszú ȧ, hosszú palóc a, Vaasa (város) – Vászȧ; ee = kb. é, de inkább hosszú zárt ë, Hämeenlinna (város) –Heménlinnȧ; ii = í, Riihimäki (város) – Ríhimeki;
oo = kb. ó, Espoo (város)– Ëszpó; uu = ú, Joensuu (város) – Joënszú; yy = ű, Riispyy (város) – Ríszpű; ää = hosszú e, azaz ē, Hyvinkää (város) – Hüvinkē; öö = kb. ő, de nem annyira ajakkerekítéses, mint a magyar, Töölö (Helsinki városrésze) – Tőlö.
A hosszú mássalhangzókat mindig nagyon hosszan kell ejtenünk! Példák: kirkko (kb. kirkko) – templom; kädessä (kb. kedëssze) – kézben.
A véghehezet, a gégezár, a „néma k” tulajdonképpen a szóvégi magánhangzó hirtelen abbahagyása (mintha k-t akarnánk ejteni). Írásban nem jelölik, szokásos jele: ‘. A felszólító mód végén, (egyes szám 2. személyben), a főnévi igenevek végén, néhány más toldalék végén, s egyes e végű szavak végén fordul elő. Például: mene! (mënë’) – menj! Ha utána mondunk másik szót is, kettőzve ejtjük a kezdő mássalhangzóját. Példa: mene jo! (mënëjjo) – menj már!
.
A magyar zárt ë egyetlen A/4-es oldalon
(Segédeszköz tanároknak, hallgatóknak és tanulóknak)
Bevezetés
Szépen zengő magyar nyelvünk egyik rejtett – vagy inkább elhallgatott, mellőzött – jellemzője a két e-féle hang megkülönböztetése: vagyis az E (tizennegyedik) és Ë (tizenötödik) magánhangzónk használata. Önálló jelhang (fonéma; Buvári Márta magyarítása).
Hihetetlennek tűnik, de az egyetemi vagy főiskolai tanszékek egyes oktatói sincsenek tisztában a jól áttekinthető szabályokkal (a hallgatókról nem is szólva). Mivel a tananyagokban, jegyzetekben nemigen szerepel, eddig kevéssé tudhattak róla – legföljebb elszórt szakmunkákból, népdalkiadványokból vagy homályos szótári jelölésekből. De íme, most már bárki rendelkezésére áll ez a tömör útmutató a zárt ë-ről.
Miért van szükségünk a zárt ë-re? Azért kell foglalkoznunk vele:
– mert egyrészt a magyar nyelv finnugor öröksége;
– hogy magánhangzórendszerünk működőképes maradjon (a hangolvadás veszélye miatt);
– hogy nyelvünk változatosabban csengjen [Nem igaz az az állítás, hogy „sok az e” nyelvünkben. Simonyi Ernő így mérte föl Bodolay Géza Versëk szëbben című gyűjteményét (2001, 296. o.) csak a magánhangzók szempontjából: a: 21,6 % és e: 17,1 %; á: 8,8 % és é: 8,8; o: 10,2 % és ë: 8,9 % és ö: 3,4 % ; csodálatos arányosság e hét magánhangzónknál.]
– hogy az egybeeső szóalakokat könnyebben megkülönböztessük (csak a magas hangrendű igéink száma mintegy 21 ezer; például: ti kértëk – ők kértek);
– hogy hibátlanul, helyesebb kiejtéssel tudjunk megszólalni más nyelveken: angolul, németül, észtül, finnül, eszperantóul és szinte minden idegen nyelven.
Tulajdonképpen a zárt ë-zés mai rendszere nagyobb részt egyezik a régebbről ismertekkel: a Tatrosi Másolatnak (Müncheni Kódex, 1416–1466), Tapolcafői Kalmár György Summájának (1772) és a Czuczor-Fogarasi-szótárnak (1862–1881) az ë-anyagával. Aki azt állítja, hogy nem lehet megteremteni a zárt ë mércéjét (normáját), az nem ismeri a kérdéskört (vagy nem akarja ismerni). Balogh Lajos nyelvjáráskutató közli: a zárt ë ingadozása a tövekben mintegy 15 %-os. A teljes tővéghangzókban és kötőhangokban ennél is kevesebb, a toldalékokban szinte semmi. Buvári Márta szótára máris írásba foglalta ezt a bizonyos kívánatos ë-ző mércét.
Most akkor tudománnyal foglalkozunk vagy nem?
Csúcs László említi valahol, hogy a német nyelvű szakirodalmat a fiatal kutatók nem ismerik. És a magyar nyelvűt? A kiváló Balassi-fordító, Sander Liivak bátran, szakirodalom (ismerete és) idézése nélkül mondott ítéletet a zárt ë hang fölött (amúgy bensőségesen ápolja a dél-észt mulgi nyelvjárást). Magánlevélben 47 hibát, észrevételt írtam meg a szerzőnek.
Itt Magyarországon az egyik ismert nyelvészeti és tudományos honlapon Mindent a zárt ë hangról és Ilyen lënne az új helyësírás címekkel kétrészes írást tett közzé az egyik magyarországi finnugor nyelvész: 81 (!) tévedés vagy kifogásolható részlet találtatott benne.
Vagy a mai nyelvészek, főiskolai és egyetemi oktatók – tisztelet a kivételeknek – úgy gondolják, hogy képesek megfelelő szinten művelni a magyar nyelvtörténetet, leíró nyelvészetet és alaktant a zárt ë ismerete nélkül?
Salamon Ágnes és Heidi Vaarala külön tanulmányban, tanulságos kísérletekben vizsgálta a hallgatók és középiskolások e-ë-tudását, azaz a finn megfelelőket: az ä-e-t. Több alkalommal kísérleteztem tanulókkal én is: mind az általános iskolások, mind a középiskolások azonnal ki tudták ejteni a zárt ë-t (fülhallásuk után, illetve szájtartásomat utánozva). Ugyanis az ö helyén ejtjük a zárt ë-t. Ö-t pedig mindenki tud ejteni kies hazánkban… Gyakoroljunk már egy kicsit! A már uncsi „kommunikáció” mellé vegyünk be a tankönyvekbe néhány zárt ë-s gyakorlatot! S Kodály nyomán rakjuk vissza a népdalokra a pöttyöket, mármint az ë-kre!
.
Zárt ë egy oldalon
Szerkesztette Mészáros András, főként Buvári Márta szótára szerint.
A Magyar Nyelv Napjára, a Bárczi Géza Emlékévben.
Bicske-Budapest, Bárczi Alapítvány, 2015 ISBN 978 963 87888 8 7
SZAVAKBAN 1–7., TÖVEKBEN I–II., TOLDALÉKOKBAN A–E, EGYBEESŐ ALAKOK
Két bevezető szabály:
1. Szóvégen nincsen zárt ë, 6 kivétellel: -ë (simuló kérdőszócska), lë, në (hogynë), së (sosë), të, ugyë (egy tájszót még hozzáteszek: csozë = hitvány alak, naplopó).
2. Szó elején sincsen zárt ë, kivételként szintén csak 6 szóban (és származékaikban) található: ëb (ëbihal), ëgy–et (sok származék, pl: ëgyen-, ëgyén, ëgyéb-ëgyebet, ëgyetëm, ëgyütt), ëgyház, ëlég-ëlëget (hsz), ën- és ënnën- (ön- és önnön-), ëszik.
SZAVAKBAN
A zárt ë-t tartalmazó szavak magánhangzók s szófajok szerint csoportosítva (1–7.):
(X = magas magánhangzó, amely nem e vagy ë.)
1. Ë: (68) csëng, ëszik, fëd, fëdd, fëst, këll, lëng, lësz, mëgy, pëdz, pëng, rëng, szëd, tësz, vësz, zëng ► bëcs, bëgy, cënk, cët, csëcs, csëkk, csënd-et, csëpp-ek/ëk, ëb, ëgy-et (szn, ne), fëgy-e, fëss-ek, gyëp, hëcc, hëgy-ek, këgy-et, mëccs, mëggy-et, mëny-ek, mënny-et, për, përc, pëtty, rëg, rënd, rëp-, rëst-ek/ëk, sër, szëbb-et, szëg-ek (fn) – szeg (i), szëgy-et, szëm, szër, szërv-ek (szerv), tëtt, vëgy– ► –ë (kérdőszó), ën- (ön), fël (ik) – fël-et (fn), fënn–fënt, lë, lënn-lënt, mëg (hsz, ik, ksz), mëly-ek (mely), në (tiltószó) – ne (íme), nëm–nem (tagadószó) – nem-nëm (fn), rëccs, së, sëm, të, tën-.
Ë–Ë: bërrëg, csëpëg, csërrëg, csëttëg, fëcsëg, hërrëg, hërsëg, hëtyëg, këtyëg, përcëg, përëg, pëtyëg, pëttyëg, pëzsëg, rëcsëg, rëttëg, rëzëg, sërcëg, szëpëg, zsënyëg ► csërfël, hëccël, hërgël, pëckël, përgël, përzsël, rëndël, szërël ► pëdër, sëpër szërëz, tëgëz (i) – tegez (fn) ► bërbër, bërzsëny, csëcsën, csëndër, fëlcsër, gërëzd, kërëszt, pëndëly, përsëly, szëndër ► bëzzëg, csërfës-ek, ënnën-, fëlës (fölös) – feles (½-es), fëlëtt, hëgyës (eszköz) – hëgyes (táj), tëttës, vëgyës-ek/ëk, vërës-ek/ëk Ë-Ë-Ë: bërzënkëdik, csëpërëdik, csëpërëg, këkëckëdik, pëndërëdik, szëmërëg, szëndërëg; gërëndëly.
2. Ë–E: pëshed, rëked, sërked ► rëszket, szërkeszt, szërvez (szervez) ► csëppen, frëccsen, këttyen, pëccen, rëccsen, rëkken, sërken, szëppen ► ëgyen– (előtag), fëcske, fëlleg, gërnye, gyënge, hëtyke, këce (élénk), kecsës, këllem, lëjjebb, mëgye, mëzsgye, pënge, përje, përnye, rëggel (hsz, fn), rëkesz, sërke, sërte, szërte (hsz, ik), vëpsze, zsëmle, zsënge.
→ ▀ Általában a főnév teljes töve zárt Ë: ëb-Ë-k, a melléknévé nyílt E: szép-E-k. ▀
Ë–Ë–E: fëlësleg, nëmëre (szél), përëszke, përëszlen, szëdërjes-ek/ëk, szëdërnye, szërëncse, szërkëzet, vëcsërnye Ë-Ë-X: gërëncsér, kërëszt(y)én(y), pëllëngér, pëndërít, përëszlény, tëpërtő Ë-E-Ë: ëgyetëm, fëllebbëz, mënetel (fn), mënetël (i), rëstelkëdik, szërzetës Ë-E-E: bëtlehem, ëgyveleg, fër-geteg, mënyecske, mënnyezet, rëndetlen, rëngeteg (mn, szn, fn), szëmtelen Ë-Ë-E-E: ëszpërente Ë-E-X: fëllengzős, lëendő, mënyegző, szërkentyű.
3. Ë–X: csëpül, csërdít, csëtlik, csëttint, lëndül, pëndül, përdül, rëndül, rëpül, rëzdül, sërdül, sërít, zëndül, zsëndül ► bëtű, ëgyén, fëcni, fëlhő, gërinc, gyëngéd-ek, gyëplő, gyëpű, mënyét, pëcér, pëcsét, sëmmi, sërény-ek, sërtés-ek/ëk, sëtét-ek/ëk, szëgény-ek/ëk, szëlíd-ek, szëmély, szëmő, szëmölcs, szërdék, szërény-ek/ëk, szërint, zsëllér Ë-X-Ë: fëcsérël, szëlindëk Ë-X-E: ëgyüttes-ek/ëk, szëmőke, szërintem, zëlnice, zsëndice Ë-X-X: ëbihal, szëmöldök 5 IDŐTARTAM-VÁLTAKOZTATÓ: ► dërék–dërëkat (fn, mn), ëlég–ëlëget ► ëgyéb–ëgyebet, fëdél-fëdelet, kënyér–kënyeret.
4. E–Ë: brekëg, csemcsëg, csevëg, hebëg, hemzsëg, hencëg, lebëg, leppëg, mekëg, nyekëg, rebëg, rekëg, remëg, seppëg, terëm (i) ► csencsël, kecël (fut), lebzsël ► derëng, feszëng, kerëng, merëng, versëng ► csegëly, embër, gyerëk, gyermëk, hengër, kendër, mestër, rejtëk, remëk–ek/ëk, tengëly, tengër, versëny ► cserës, csetrës, egrës, eszës, feszës, helyës (szép) – helyes (férőhelyes), hentës, jegyës (eljegyzett) – jegyes-ek (1–5), jelës (5) – jeles (jelölt), kecsës, keskëny, lelkës, lepcsës, nemës-ek/ëk, nyeszlëtt-ek, veszëtt-ek ► engëm, helyëtt (nu), jelën, kendtëk, nekëm–nekëd–nektëk, vesztëg (hsz) E-Ë-Ë: fentërëg, hempërëg, hentërëg, nyekërëg, nyeldëkël, remëkël, vesztëgël E–Ë–E: erëget, feszëget, hessëget, rebësget, terjëget, vesztëget ► berkënye, cserësznye, gesztënye, jegënye, lebërnyeg, pecsënye, sekrëstye, tergënye, zegërnye ► cemënde, csemëge, csemëte, kecsëge, rekëttye, remëte ► kemënce, medënce, melënce, petrënce, remëse, szelënce, vetrëce ► legësleg– (túlzófok) E–E–Ë: feszelëg, kecmerëg, keserëg, tekerëg ► csevetël, hebetël, kepedëz, kerepël, lefetyël, lelkendëzik, pepecsël, settenkëdik, szeletël, szemetël, vezekël ► decembër, ferencës, gerebën, kerecsën, meredëk–ek/ëk (mn, fn), szelemën, szeptembër, szerecsën E-Ë-E-Ë: encsëmbencsëm E-Ë-E-E: engëdetlen E-E-Ë-X: debrecëni-ek/k E-Ë-X: csevërészik, keltëzés, lepëdő, sebësség, tengëlic(e) E-X-Ë: beléndëk, feszélyëz, negédës, vezényël E-X-E-Ë: természetës.
5. X–Ë: cirpël, csépël, érëz, fékëz, mímël, síël, szégyëll, trécsël, zsémbël ► billëg, fityëg, lihëg, pihëg, pisszëg, sziszëg, tipëg, zizëg stb. ► csigër, ébën, ébër, égër, fészër, hébër, ingër, litër, métër, négër, némbër, zsigër ► bélyëg, délcëg, érsëk, részëg, zsinëg ► kétëly, métëly, székëly, tégëly, véndëly, zsindëly ► érdëk, érdëm, némët, péntëk, szégyën ► bérës, édës, ékës, élës (kés) – éles (nadrág), éltës, érdës, girhës, hímës, hírës, hír-hëdt-ek, hitvës, hívës, ikës, ízës (lé) – ízes (végtag-), mécsës, rémës, szélës (út) – széles (szegëtt), vérës, zsémbës ► hiszën, igën, ingyën, mindën, régës-régën, tégëd-et, tizën– X–Ë–Ë: bizsërëg, csicsërëg, didërëg, érdëkës, ficsërëg, hírësztël, pityërëg, sistërëg, ténfërëg ► díszëlëg, kéjëlëg, szédëlëg, tisztëlëg X–Ë–E: cibëre, cinëge, csipërke, csipëtke, csipkënye, imëtte, pipëre ► dédëlget, lélëgzet, titëket X-Ë-X: cicërél, csicsëri, csipkëlődik, himpëllér, kikërics, pipërkőc X-E-Ë: bukfencëzik, cipekëdik, csörgedëz, édelëg, énekël, hízelëg, hüledëzik, idegën, idegës, igyekëzik, incselëg, kéredzkëdik, őgyelëg, tietëk X-X-Ë: ciripël, csilingël, csiripël, hirigël, irigyël, ismétël, mérsékël, önkéntës, pöfékël, tömérdëk. ▀ 240 félkövér: elsőnek tanulandó! ▀
6. 34 HANGUGRATÓ: Ë → Ë: berëk-berkët, étëk, lélëk–lelkët, pëcëk, retëk ► csëbër, epër, ikër, medër, pityër, szëdër, vëdër ► érëm, selyëm, terëm (fn), verëm (fn), petrëzselyëm. Ë → E: ezër–ezret, férëg, fészëk, kérëg, mérëg, nyerëg ► szëmér|ëm-met ► fëgy|elëm-elmet, fërtelëm, këgye-lëm, rejtelëm, sejtelëm, szerelëm ► engëd|elëm-elmet, fejëdelëm, segëdelëm, veszëdelëm. → ▀ Az itt nem szereplő, nem toldalékos szavak nyílt E-sek! ▀
7. A VEGYES hangrendűek Ë-sek: bëtyár, csozë, dëszka, ëgyház, fëbruár, gërënda, gyërtya, hërnyó, hërvad, lëány, lëcsó, lëkvár, novembër, októ-bër, pëlënka, plëtyka, rëám, szërda, tëa, tëgnap, tëhát, ugyë stb. De: ekkor, elemózsia, korhely, mekkora, pejkó, pereputty, szevasz, templom, tesó.
TÖVEKBEN
A főnevek, melléknevek teljes tövei, tővéghangzói elég szabályosak: ë, illetve e (I-II.):
I. A FŐNEVEK teljes töve általában zárt Ë: bérË-k, testË-k stb. FAJTÁK: szögecsË-k, -tized-, szöveg-, függelék-, kedély-, illem-, köpeny-, mellény-, tündér-, kérés-, sebész-, térképészet-, véset-, ëhetnék-, készlet-, eredmény-, szépség-, kérvény-, jelzet– stb. KIVÉTELEK, a teljes tő nyílt E: 38 FŐNÉV: éjE-k, él (fn), enyh, év, fej, férj, frigy, genny, gép, heg, hely, hetven (szn), ív, íz (végtagrész), jegy, jel, kép, kilenc (szn), lép (fn), méh, mell, méz, négy (szn), negyven (szn), nép, ötven, rész, rét, rév, szél (oldal), szenny, szív, tej, térd, tíz (szn), vég, vemh, víz 13 *V VÉGŰ: elvE-k, élv, enyv, érv, ismérv, kedv, keserv, mérv, nedv, nyelv, sérv, -szenv, terv 25 Ö-Ü: földE-k, fül, fürj, fűz, hölgy, könny, könyv, öl (fn), ölyv, öröm, örv, öv, őz, rügy, rüh, süv, szög, szörny, szügy, tőgy, tölgy, törzs, tűz, ügy, völgy 31 IDŐTARTAM-VÁLTAKOZTATÓ: bél-belE-k, cecelégy, cserép, dél, ég (fn), ér (fn), fél (fn, szn), fenék, gyökér, hét (szn, fn), jég, kerék, kéz, kötél, közép, lég, légy (fn), levél, mész, név, nyél, réz, szekér, szél (lég), szemét, szén, tehén, tél, tenyér, tér (fn), veréb 11 HANGSZÍNVÁLTÓ: erdő-erdeje, erő, kettő, külső, mező, nő, tető, tüdő, velő, vessző, vő 8 V-S VÁLTOZATÚ: cső-csövek, fű, hő, kő, mű, nyű, tetű, tő. [Táj-tájak, szarv-szarvak, sár-sarat, adó-adaja, ló-lovak.] → ▀ Az idegen szavak zárt Ë-vel érkeznek nyelvünkbe! ▀
II. A MELLÉKNEVEK teljes töve túlnyomóan nyílt E: csekélyE-k, szűzE-k. KIVÉVE Ë: ► betegË-k, cefet, délcëg, édësded, eleven, gyermeteg, heveny, hideg, ilyen, kicsiny, kisded, meleg, öreg, pej, piciny, rëngeteg, részëg, rideg, süket, szëmtelen, szent, vén, vitéz stb. ► -DEDË-, -ETEGË-, -T(E)LENË-. Több melléknevet főnévként is használunk, két alakjuk van: Milyenek? / Kik-mik? ► Csövesek-csövesëk, deres, fehérek-Fehérëk, fejes, fészkes, gesztënyés, kedves, kettes, kezesek-kezesëk, kilencvenes, krémës, negyedikës, sötét, szerelmes, tízes, tőkés stb. [Mély hangrend: okosAk-okosOk!]
TOLDALÉKOKBAN
A toldalékolás szinte teljesen szabályos (A–E és O–Ë–Ö):
A) A toldalékolás FŐSZABÁLYA: A toldalékokban-tövekben MINDIG a következő magánhangzók felelnek meg egymásnak: O–Ë–Ö (pl.: -HOZ/HËZ/HÖZ; -ON/ËN/ÖN; -TOK/TËK/TÖK) és A–E (pl.: -BAN/BEN; -TAK/TEK). Továbbá Á–É, Ó–Ő, U–Ü, Ú–Ű. Két segítő kifejezés, egymás alá írandó: ÚJ-UL-Ó SZAB-ÁLY|O-K és SZŰK-ÜL-Ő SZEG-ÉLY|Ë-K/Ö-K. Ne aggódjunk, az O, a szögedi Ö megmutatja → a zárt Ë-t!
B) 4 IGEI toldalék a teljes tőhöz járul: -L, -LL, -NG, -Z bérË-L [tarOL, közÖL], fejE-L [hasAL]; kicsinyË-LL [nagyOLL] és rëstE-LL [sokALL]; lézË-NG [hajlONG, dühÖNG], töpreE-NG [lappANG]; fényË-Z [lapOZ, sörÖZ], kezE-Z [szavAZ]. → ▀ A zárt Ë „kiszámítható” e lap segítségével! ▀
C) 12 NÉVSZÓI toldalék a teljes tőhöz: -K, -T, -CSKE, -NKÉNT, -S -STÜL; -NC; -NTE; -D Ë: sebË-k, -t, -cske, -nként, -s, -stül; bérË-nc; rëggelË-nte; E: népE-k, -t, -cske, -nként, -s, -stül; kedvE-nc; évE-nte; kettE-d (harmA-d, hatO-d, ötÖ-d); -M, -D, -TËK (birt. személyrag) kezE-m; sebË-m stb.
D) A toldalék-kötőhang nyílt E: ért-E-NI, fejek-E-T, öregEBB-E-K-E-T, mën-E-TEL [árt-A-ni, halak-A-t, rosszabb-A-k-A-t, hoz-A-tal] stb. De 3 kivétel: néz-Ë–GET, ti ért-Ë–TËK, névLEG–Ë-s [ráz-O-gat, árt-O-tok, vagylag-O-s]. E) Az –ËG igeképző, az –EG névszóképző (de: bélyëg, délcëg, részëg, zsinëg).
EGYBEESŐ ALAKOK
Csak a legfontosabb, egybeeső szóalakokat jelzem:
EGYBEESŐ SZÓALAKOK ► ti kérTËK; ők kérTEK [vártOk; vártAk] (csak ebből több mint 21000 létezik) ► ügyesEN; ügyesËN [okosAn; okosOn, zöldÖn]; tízEN, tízËN, tizën–
► sejtËTTE; sejtETTE [hajtOtta; hajtAtta] ► fejesEK (a káposzták); fejesËK (főnökök) [okosAk; okosOk] ► VËSZ-VESZIK-VET alakjai stb.
.
Felhasznált, illetve javasolt irodalom
Természetesen jóval több kiváló szerzőt és szakmunkát illenék fölsorolnom. De sem a névgyűjteménnyel, sem a nyelvrokonsági összeállítással nem törekedhettem teljességre – így a szakirodalommal sem. M. A. összeállító
Irodalom Az észt tulajdonnevek kiejtéséhez
Bassa Gizella: Eesti. Estonia. Észtország térképe. GiziMap. Budapest, 1993. Névgyűjtés
Bereczki András: Az észt történelem kronológikus áttekintése. Laar, Mart – Vahtre, Lauri – Vahtre, Sulev – Valk, Heiki: Észtország története. Fordította Csire Márta és Tiina Rüütmaa. Folia Estonica VII. Savariae [Szombathely], 1999. 241–278. o. Névgyűjtés
Bereczki Urmas: Észtország. Útikönyv. Hibernia – Z-Press Kiadó. Adatok lezárva: 2006. szeptember 30. Névgyűjtés
Davies, Helen – Csire Márta – Ilves, Marju: Kezdők észt nyelvkönyve. Holnap Kiadó. 2002. A kiejtés: 96. o.
Domokos Péter (Szerkesztette): Finnugor Életrajzi Lexikon. Tankönyvkiadó, 1990. Névgyűjtés
Finnugor Világ folyóirat számai 1996-tól 2015-ig. Alapította 1996 decemberében Tóth Szilárd, s ugyanő főszerkesztő; 1999. márciustól főszerkesztő napjainkig Csúcs Sándor. Névgyűjtés
Folia Estonica (FEst.) sorozat 1–13. számú kötetei (a 10. kötet nem jelent meg). Szerkeszti Pusztay János. Savariae (Szombathely), 1992–2012.Névgyűjtés
Jakó Géza: Észt–magyar–orosz nyelvkönyv. Valgus, Tallinn, 1973. Az észt betűk, kiejtésük: 10. o.
Kippasto, Anu – Nagy Judit: Észt nyelvkönyv. Bíbor Kiadó, Miskolc, 1995. Hääldamine: 12–17. o.
Laar, Mart – Vahtre, Lauri – Vahtre, Sulev – Valk, Heiki: Észtország története. Fordította Csire Márta és Tiina Rüütmaa. Folia Estonica VII. Savariae [Szombathely], 1999.Névgyűjtés
Lavotha Ödön: Észt nyelvkönyv. Tankönyvkiadó, 1960. Hangtan: 7–18. o.
M. A. [Mészáros András]: Észt nyelv. Az észt szavak kiejtéséről nagyon röviden. Eesti sõnade hääldamisest väga l ühidalt. Elérhető a világhálón, a kiejtes.hu honlapon: https://kiejtes.hu/az-eszt-a-finn-a-lengyel-es-a-torok-kiejtesrol-diohejban/az-eszt-kiejtesrol-diohejban-eesti-haaldamisest-luhidalt
Magay Tamás: Idegen nevek kiejtési szótára. Akadémiai Kiadó, 1974 (Második kiadás: 1978; harmadik kiadás: 1986) [Pontosan jelöli a jelhangokat, a többi között az ë-t 25 európai nyelvben – finnugor, szláv, germán, latin nyelvek névanyagában.] Az átírás fő forrása
Magyarországi Észt Intézet (Eesti Instituut) honlapja: esztorszag.hu. Névgyűjtés
Nurk, Anu – Pusztay János: Észt–magyar kisszótár. Savaria University Press. Szombathely, 1993. Hangtan: 269–273. o.
Nurm, Ernst – Raiet, Erich – Kindlam, Magnus: Õigekeelsuse sõnaraamat. Eesti Riiklik Kirjastus. Tallinn, 1960. A jésítés részbeni ellenőrzéséhez
Sinilind, Sirje (= Talve, Juhan Kristjan): Malomkövek között. Följegyzések az észtországi szovjet nemzetiségi politikáról, 1940–1984. Fordította: Bélaffy M. András [= Mészáros András]. AB Független Kiadó, 1988 [Finn eredeti: Viro ja Venäjä. Havaintoja Neuvostoliiton kansallisuuspolitiikassa Virossa 1940–1984. 2. painos. Alea-Kirja. Helsinki, 1985]. Névgyűjtés
Tótfalusi Isván: Kiejtési szótár. Idegen nevek, szavak, kifejezések és szólások helyes kiejtése. Szakértő: Vuics Tibor. Tinta Könyvkiadó, 2006 (A magyar nyelv kézikönyvei XI. Sorozatszerkesztő: Kiss Gábor)
Vikipeedia észt nyelvű szócikkei. Az észt személyiségek nevének, foglalkozásának ellenőrzése
Irodalom A magyar–észt nyelvrokonságról című részhez
Arumäe, Heino: Észtország és Magyarország kapcsolatainak megteremtése az 1920-as évek elején. Folia Estonica II. Válogatta és szerkesztette Bereczki Gáborné Mai Kiisk. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Savariae [= Szombathely]. 71–76. o. A Horthy-levélrészlet forrása
A magyar szókészlet finnugor elemei I-III. Főszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly. Akadémiai Kiadó, 1967-1971-1978. Továbbá: Szómutató a fenti műhöz. Összeállította: A. Jászó Anna. Szerkesztő: K. Sal Éva. Akadémiai Kiadó, 1981. Közös eredetű szavainkhoz
Bereczki Gábor: A magyar nyelv finnugor alapjai. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 1998
Bereczki Gábor: A török nyelvek hatása a magyarra. Suomalais-Ugrilaisen Seuran Toimituksia 185., Helsinki, 1983. 59–72. o. Illetve: Ünnepi könyv Bereczki Gábor 70. születésnapja tiszteletére. Uralisztikai Tanulmányok 8. Válogatta Rédei Károly. ELTE Finnugor Tanszék, 1998. 207–216. o.
Bereczki Gábor: Bevezetés a balti finn nyelvészetbe. Universitas Könyvkiadó, Budapest, 2000
Bereczki Gábor: Tévtanok, rögeszmék a magyar őstörténet kutatásában. Finnugor Világ. XV. évfolyam, 1. szám (2010. március). 3–16. o.
Csepregi Márta: A finn mint rokonnyelv. Kézirat. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986 (8., változatlan utánnyomás: 2005). A toldalékokhoz és egyéb sajátságokhoz
Csúcs László: Könyvsarok. Az Uraali keelte sõnastik ismertetése és Mutatvány az uráli nyelvekből. Finnugor Világ, XVIII. évfolyam, 4. szám (2013. december). 36–37. o. és 43–45. o. Közös eredetű szavainkhoz
Csúcs László: Miért finnugor nyelv a magyar? Finnugor Világ. XVIII. évfolyam, 3. szám (2013. szeptember). 14–24. o. A toldalékokhoz és egyéb sajátságokhoz
Eesti etümoloogiasõnaraamat [ETY]. Keresőrendszer a világhálón: http://www.eki.ee/dict/ety/ A következő mű alapján: Metsmägi, Iris – Sedrik, Meeli – Soosaar, Sven-Erik: Eesti etümoloogiasõnaraamat, Eesti Keele Sihtasutus, Tallinn, 2012. Közös eredetű szavaink ellenőrzéséhez
Ekkehard barát: Vita Waltharii manu fortis – Erős kezű Valter története. Fordította Tulok Magda és Makkay János. A fordítók kiadása. Tractata Minuscula 15-16. 1999 Továbbá: Ekkehard barát: Erős kezű Valter története. Fordította Makkay János és Tulok Magdolna. L’Harmattan Kiadó, 2010 Továbbá: Ekkehard barát: Vita Waltharii manu fortis – Erős kezű Valter története. Fordította Tulok Magdolna és Makkay János. Harmadik, átdolgozott és javított kiadás. A fordítók kiadása. Tractata Minuscula 80, 2012
Fehér Bence: Főnixmadár. Orpheusz Könyvek. 2000. Etruszk nyelvű vers a 44. oldalon
Klima László: A magyar szókészlet finnugor elemei és az őstörténet. Hungarologische Beiträge-1. Jyväskylä, 1993. A 73–84 o. A világhálón:
http://finnugor.elte.hu/index.php?q=szokeszlet Az uráli, finnugor eredetű szavak számszerűsítéséhez
Pomozi Péter: Jó magyar-e a finnugor magyar? Magyar Nemzet. 2001. január 13. A világhálón:
http://mno.hu/migr_1834/jo-magyare-a-finnugor-magyar-841118
Pusztay János: Az ugor–török háború után. Magvető Könyvkiadó, 1977. A sumer nyelvről: 31–58. o.
Pusztay János: Gyökereink. Nap Kiadó, 2011. Rövid összegzés: 120–125. o.
Raun, Alo: Eesti keele etümoloogiline teatmik. Maarjamaa. Rooma – Toronto, 1982. A szófejtéshez
Rätsep, Huno: Eesti keele ajaloline morfoloogia I. Tartu Riiklik Ülikool, 1982. A toldalékokhoz
Rédei Károly: A magyar alaktan uráli (finnugor) háttere. Magyar Nyelv, XCII/2., 1996, 129–138. Illetve ugyanez: Rédei Károly válogatott írásai. Uralisztikai Tanulmányok 12. Válogatta Honti László. ELTE BTK Finnugor Tanszék, 2002. 264–276. o. A toldalékokhoz
Till, Walter C.: Koptische Dialektgrammatik. Verlag C. H. Beck, München, 1961. Egyiptomi, kopt nyelv
Irodalom a Függelékekhez: a finn kiejtéshez és a zárt ë-hez
Buvári Márta: Kiejtési szótár és útmutató 15 magánhangzóval. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Budapest, 2001. Alapmű a zárt ë-s szókészlethez és a toldalékolási szabályokhoz. A világhálón egy része:
https://kiejtes.hu/szepkiejtesi-gyakorlatok-adattarak-nyilt-e-es-zart-e/ee-zo-szotar-alapszokincs
Finn nyelvkönyvek, melyek szerzői: Papp István (1957 és további kiadások); Márk Tamás (1977 és további kiadások); Csepregi Márta (1986 és további utánnyomások 2005-ig); Karanko, Outi – Keresztes László – Kniivilä, Irmeli (1985 és 1996); Varga P. Ildikó – M. Bodrogi Enikő (2010). Továbbá: Papp István, Jakab László és Nyirkos István finn szótárai.A finn kiejtéshez
Liivak, Sander: Ungari keele viieteistkümnenda vokaali sônastik (= A magyar nyelv tizenötödik magánhangzójának szótára.) [Bírálat Mészáros András szótáráról észt nyelven.] Keel ja Kirjandus [Tallinn], XLIII. 2000/6. 444–447. o. Vita a zárt ë-ről
Mészáros András: A zárt ë egyetlen A/4-es oldalon – Félreérthető szóalakok ëe-vel. Bárczi Füzetëk XVIII. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Bicske–Budapest, 2015
Mészáros András: Kapsarullide ülessoojendamisest ning eesti ja soome pärisnimede Ungaris hääldamisest (= A töltött káposzta felmelegítéséről, valamint az észt és finn tulajdonnevek magyarországi kiejtéséről). [Észt nyelvű válasz Sander Liivak Ungari keele… című bírálatára.] Keel ja Kirjandus [Tallinn], XLIV. 2001/3. 204. o. Vita a zárt ë-ről
Salamon Ágnes – Vaarala, Heidi: Merenneito vai märänneito? Unkarilaisen suomenoppijan /e/:stä ja /ä/:stä. Specimina Fennica (SpF) Tomus V. Kaukovertailuja. Unkarilais–suomalaisia kontrastiivisia tutkimuksia. Szombathely, 1994. 127–142. o.
Válogatott szakirodalom. Köznyelvi kiejtésünk és a középzárt ë. Szerkesztette Mészáros András. Bárczi Füzetëk II. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2005 A világhálón:
2. Bárczi Füzet. Válogatott szakirodalom. Köznyelvi kiejtésünk és a középzárt ë
Dengó Jürgen mondja:
Az adott kötetben is felfedeszhető néhány hiba:
1. Kolõvan nem a Tartu, hanem a Tallinn legelső említése volt.
2. Klooster Tiina nevét két o-betűvel kellene írni.
3. Käsu Hans nevé közepére nem feltétlenül szügséges a vessző, hiszen az észtek 19dik századik magyarhoz hasonló névalakokat használtak s az észtek is Käsu Antsnak ismerik a költőt, nem Ants Käsunak.
4. Köler neve sajátossága, hogy hosszú ővel szoktak ejteni, kőlernek.
5. Kruusvall nevében az első s semmiképen nem lágyul
6. Lapin Leonhard nevében az első á-t hosszúnak szokásos kiejteni. Lápin.
7. Skytte nevét lehet kiejteni süttenek, de népközt elterjettebb a szkütte.
8. A ronga Tehvan hasonló módon a régi névalakot tükrözi, így a helyes forma nem tehvan Ronga hanem Ronga tehvan.
9. Vares Johannes s Barbarus Johannes ugyanaz az ember, Barbarus az álneve volt.
A lágyítás nem köszterjett. Minnél északabbra, annál kevesebb.
Mészáros András mondja:
Kedves Jürgen!
,,Minden kezdet nehéz.” Ha a latin betűs észt nyelv vélhetően könnyű kiejtéséről van is szó. Nagyon köszönöm figyelmes ellenőrző munkáját. A honlapon máris kijavítottam a hibákat. Köszönettel és üdvözlettel: Mészáros András
Tere Jürgen!
,,Iga algus on raske.” Kui asi on selles, et ladinatähelise eesti keele hääldamine tundub kerge olevat. Suur tänu Teie tähelepaneliku parandustöö eest. Kodulehel juba parandasin vigu. Tänu ja tervitustega: András Mészáros
Külli mondja:
Köszönöm a megemlítést! ;)
Még egy kis észrevétel: Aino Pervik íróként sokkal híresebb Észtországban mint fordítóként.
Mészáros András mondja:
Igen tisztelt Hölgyem! Kedves Külli!
A füzet végén jelzem, honnan gyűjtöttem az észt személyiségeket. Szerencsére Ön valamelyik Folia Estonica-ban szerepel. S eltaláltam, tényleg fordító az első megjelölt foglalkozása az észt Vikipeedia-ban. De közben már koreográfus, régizene-szakértő meg régitánc-szakértő, s a Saltatriculi Együttes művészeti vezetője. Munkásságához ezúton is gratulálok, szívből örvendek.
Aino Pervikhez beírtam, hogy író. Egyébként másoknál is lehet kisebb pontatlanság, nevezetesen: lehetséges, hogy ő maga a több foglalkozás közül a másodikat vagy a harmadikat tartja fontosabbnak. De helykímélésből általában csak egy foglalkozás szerepel.
Sajnos biztosra vehető, hogy rengeteg kiváló észt kimaradt — még megbecsülni sem merem –, talán sok ezer névnek kellene szerepelnie ebben az összeállításban.
Nagyobb baj az, hogy a hibás Tótfalusi-szótár a könyvtárakban félrevezeti a használókat (legalábbis az észt és finn kiejtést illetően). Ezért volt szükséges ez a kis összeállítás.
Köszönettel és tisztelettel: Mészáros András
© 2011-2024 – kiejtes.hu